Álomnapló 2021. 1.

Január 1.

December 31.-én kora délelőtt elkészítettük a szendvicseket. Olyan 17.00 magasságában Szipor konferencia videóhívással búcsúzott testvéreitől majd fiaink kíséretében beültünk a szobába. Fiaim whiskyt ittak, Szipor sört, én csokoládélikőrt meg kb. egy üveg bort. Jókat röhögcséltünk 22.00 magasságáig. TV műsor abszolút nulla mint minőség. Pedig átnéztem kb. 50 csatornát. 22.00 óra magasságában a gyerekek visszamentek a szobájukba mi pedig Sziporral eldőltünk mint a bicigli. Úgy terveztük éjfél körül felébredünk szigorúan Áder mentesen köszönteni az új évet na meg elzavarni a régit a picsáb@! 03.20-kor arra ébredtem hugyozni kell. Annyira hálás vagyok olyankor hogy felébredek Tántorogtam ki a fürdőszobába és az álmom hatása alatt voltam. Nagyon élénken élt bennem. Azt álmodtam a múltszázad 20-as éveinek végén Göbbels Dr-ral sétálok Vác belvárosában én mint Hitler. Beszélgetünk. Unokahúgomról Geli Raubalról. Felváltva voltam Göbbels aztán Hitler. Érdekes beszélgetés volt. Göbbels nem sántított. Tehát az új évbe én úgy léptem át mint Hitler meg Göbbels. Úgy vigyázzatok! Miután kicsavartam a gyíkot (pisiltem) visszafeküdtem aludni. Az álmom Vácon folytatódott de már nem Hitler voltam meg Göbbels hanem 52 év alatt jól megszokott karakterem saját magam. A Duna parton sétáltam a komp közelében amikor kettő ezüstszínű repülőgépre lettem figyelmes. Vadászgépfélék voltak. Az egyik egyre alacsonyabban körözött. Érdekes, álmomban eszembe jutott én már álmodtam többször olyat hogy Vácon látom amint lezuhan egy repülő. Ez is lezuhant. Becsülgettem a lángokból a város melyik részére eshetett. Közben a másik gép is körözni kezdett ami nem messze tőlem esett le felrobbanó gépkocsikat hagyva maga mögött. Az egyik gépkocsi egy cabrio becsúszott a folyóba én pedig utánaúsztam. Nem volt hideg a víz. Tom Hanks ült a kocsiba. Megfogtam a kocsit és kihúztam a vízből. Szabad kézzel. Felraktam a partra és Tom Hanks azt mondta - köszönöm. Majd elhajtott. Legalább megköszönte. Tom Hanks-en napszemüveg volt. Ez volt 2021-ben az első álmom. Így léptem az évbe. Most azon gondolkodom írjak álomnaplót az esztendőben vagy sem?

Január 2.

Ma hajnalban egy villanás idejére meglátogatott Sophie. Tavaly év végén amikor még nem sejtettem hogy idén álomnaplót fogok vezetni akkor álmodtam vele. Le is írtam. Ma hajnalban ismét feltűnt félálmomban. Ő volt az. A ruházatáról megismerem. Most viszont tisztán kivehető volt az arca is. Ismerem ezt a nőt.

Gödre kellett vinnem a kocsimat javításra. Letettem a műhelyben az autót és Faterommal akivel 1979-től szinte semmilyen kapcsolatom nincsen lementünk a Duna partra. Egy koktél teraszon ültünk le iszogatni. Érkezésünkkor bemutatott Sophie-nak. Sophie olyan 35 körüli alacsony, kinézetre diszkréten kellemes hölgy. Kezet fogtunk. Sophie mondja, nyugodjon meg. Nagyon hevesen ver a pulzusa. Nem értettem miért mondja. Miután elment az asztal alatt megérintettem pulzusomat. Tényleg nagyon hevesen vert. Honnan érezte ezt a nő? Miért lüktet annyira a pulzusom? Talán mert a faterral koktélozhatok. A terasz egy strandrészre nézett. Vitorlások voltak mindenhol. Több részlet kissé furcsa volt. Az emberek 3-4 fős csoportokban ücsörögtek a fövenyen. Családok több helyen. A családok gyermektagjai szépen játszottak. Sehol hangoskodás, zsivaj, szétszórt játékok. Természetellenesen csodás volt a rend. Az egész Duna part nagyon élénk színben pompázott. Mint amikor photoshoppal kontrasztot adsz a fényképhez. Színtelítettséget állítasz. Tetszett, de nem volt természetes. Megosztotta figyelmemet a fater beszéde és a vízpart látványa. Utóbbi része volt egy hajótároló ahol reggatta evezősöket tároltak. A regattások megsértődnek ha csónaknak nevezed úszóalkalmatosságaikat. Azok nem csónakok. Azok hajók! - mesélte egyszer nekem a Kismarosi csónakház tulajdonosa. Úgy tekintenek rá mint autóban a Rolls Royce-ra. A csónakok - bocsánat hajók - mellett állt Sophie. Rám nézett. Majd megfordult és a víz felé sétált. Dehogy rám nézett, csak egy pillanatra felénk - gondoltam. Megszólalt a telefonom, elkészült a kocsim. Fizettünk (tuti hogy nem a fater habár erre már nem emlékszem) és elindultunk a kijárat felé. Köszönjük Sophie hogy itt lehettünk - mondja a fater. Hogyan került ide ez a nő 5 másodperc alatt, onnan! Keverek embereket sejlett fel bennem. Távozásunkkor kérdem fatert kicsoda Sophie? Övé a koktél bár - feleli. Felébredtem. Tehát ez egy álom volt? Félkómásan leültem a számítógép elé és beléptem a fater profiljába. Nem szoktam nála nézelődni. 1979-től semmi közöm hozzá. Beírtam a keresőbe nála "Sophie" Kiadta egy hölgy fotóját. Az a nő volt előttem akiről álmodtam. Nem értettem. Sosem láttam a nőt. Vagy talán mégis? Lehetséges valahol már volt szerencsém és ezért jelent meg álmomban? Az értesítésekre kattintva kb. a 10-15.-nél tetszikelt egy fotómat Sophie. Egy évekkel ezelőtt feltöltött regattás képet. Végképp nem értettem. Egy dolog hogy álmodtam a nőről. Másik dolog hogy a fater ismerőse. De hová tegyem azt hogy idetévedt hozzám az adatlapomra és tetszikelt egy álmomban szereplő regattás csónakot - bocsánat hajót! Véletlen lehet. Nem rám kereshetett csak felém járhatott a virtuális térben. Ekkor ismét felébredtem. Tehát azt is álmodtam hogy felébredtem! Így már minden világos. Nem romlott el az autóm, nem jártam Gödi koktélbárban, nem találkoztam a faterral, nem létezik Sophie. Azért biztos ami biztos, nem keresek Sophie-ra a faternál. Ma reggel nem nézem meg értesítéseimet. Mindennek már több órája. Füstölt kolbászt majszolok teljes kiőrlésű kenyérrel konyhámban. És látom magam előtt, képzeletemben Sophie-t. Amint rám - vagy felénk - tekint a regattás - hajók! mellől.

Január 3.

Esküvőn voltam Sziporral. A helyiségben a fal mentén nagy vasúti terepasztal volt. Mögötte annak alkotója akivel beszélgettem modellezésről. Odalép hozzám egy lány. Felkér táncolni. Lelkendezve kéri, táncoljunk. Szeretnék táncolni vele de nem tudok, mondom neki. Itt tudsz - feleli tárgyilagosan. És tényleg tudok. A terem egyik végéből a másikba és visszafelé táncolunk közben ragyogó tekintettel néz rám. Meséli szerinte a terepasztal miért nem jól van megépítve. Majd elhallgat s némán táncolunk tovább. Érzem egyre sutábban lépkedek és attól félek nem csak én érzem úgy. Ezért halkulhatott el a lány. Megköszöni a táncot, én pedig neki szintúgy. Leül egy ülésre. Villamoson vagyunk. A villamos befut Vácra a vasúti pályán. A lány eltűnt az ülésről. Mindenhol melósok ülnek. Riadtan szállok le a villamosról és állok a vasútállomás peronján. Tél van de ragyogóan süt a nap. Merre tovább? -kérdem magamtól.

Január 9.

Biharkeresztesen voltam sógoromnál. Nagyon sokan voltunk a házban. Feszélyezett. Fogtam a fényképezőgépemet és elindultam sétálni. Este félé járt. Gondoltam készítek pár remek képet. Az utcára lépve Kazincbarcika sétáló utcáján találtam magam. Igazoltatott egy nagydarab, flegma rendőr. Mindent rendben talált de a zsebnoteszomat elvette. Magával vitte. Kérdeztem mikor kapom vissza de csak nevetett. Sétám Ózdra vitt. Egy gyönyörű folyóparton találtam magam. Nagy gránitból épült vár volt előttem. Lépcsőn mentem le az alagsorába. A vár nagy része vízen volt. Kőből épült hajót fényképeztem. A telefonommal tudtam képet készíteni mivel észrevettem a saját gépem helyett a sógoromét hoztam el. A fény nagyszerű szögben esett a kőhajóra. Ekkor a hajó fedélzetéről egy lány nézett rám. Huszonéves, bodros hajú, szép arcú. Széles csípője volt. Szürke kopottas mackónadrágot viselt. Felül divatosan volt öltözve. Szabadkoztam mivel a lakását fotóztam. A kőhajóban lakott. Lejött hozzám a mólóra és magyarázta a fiúja nem becsüli meg. Pedig mint mondta ő egy sztár. Sztárolni illene. Beleegyezően helyeseltem de idegenkedtem tőle. Átkarolta a nyakam. Adott egy puszit amit csóknak szánt, sikerült hárítanom. Nagyon illedelmesen köszöntem el tőle. Távolodtam a kőhajótól de velem tartott. Belém karolva lépdelt mellettem. A móló szélén kissé erőszakosabban fogta a karom. Beakart húzni egy ajtó mögé. Hárítottam és gyors léptekkel mentem fel egy lépcsőn az emberek közzé. Vasútállomásra értem. 4-5 fős csoportokban kétes eredetű emberek voltak. Megszólítottam egy vasutast - hol vagyok? Uram ez Nebivo. Nebivo? Nem, Lebivo mondja. Mit jelent? Cigányokat. Merre kell mennem hogy elkerüljem őket? A vasútállomáson kívüli irányba mutat. Szedtem a lábam.

Február 13.

Álmomban összetörték fiaim a Suzukimat. Még jó hogy nekik semmi bajuk nem lett - konstatáltam. A Suzukiért ("Blue a neve") nagyon aggódtam. Én szeretem a Suzukimat. Mondjuk én szeretem a hűtőt, mosógépet, szárítógépet, légkondit is. Mosogatógépbe szó szerint szerelmes vagyok. Utálok mosogatni. Tehát siratom a Suzukimat álmomban, világvége hangulatom közepette jön a K. Pista-bácsi. Vigasztal. Kérdésemre tud-é esetleg eladó autót mutatja a három évesen másfél millkóért vásárolt Lada gépkocsijának vásárlási feltételeket taglaló bolti papírjait. Szeretném megtudni tőle milyen törlesztővel vásárolta, de Pista-bácsi nem tud részletes felvilágosítást adni. Be van b@szva.

Ébredést követően Nagymarosi pékség előtt parkolok. Mellém áll a K. Pista-bácsi fosszínű Ladájával. Nagyon megörültünk egymásnak! Kiugorva a kocsimból közeledek felé. Vörösre van fagyva a feje. Talán a Ladának nem erőssége a fűtés. Én még álomittas arccal lépek elé. Mindkettőnk fejszerkezete igen ocsmány lőn. Esetemben a nap későbbi részében amazon hatás némileg tompul. Mondom neki - Pista-bács! Rólad álmodtam! Biztos voltál te is nyájas olvasóm oly helyzetben elmesélted valakinek róla álmodtál. Kihagyva apróbb részleteket ha hölggyel kapcsolatos volt az álmod. Tehát mondom Pista-bácsinak - rólad álmodtam. Mire Pista-bácsi ORDÍTVA! gyengén vigasztalóan, nagy nyilvánosság előtt - azt álmodtad megmarta a f...mat egy Kobra te meg KISZÍVTAD!? Közben hátba vág, nyerít, őrjöng, ORDÍT, ragyog mind a két szeme egyetlen fejében, közben egy másfél méter sugarú körben saját tengelye körül körbe-körbe szaladgál hűtve saját humorszerkezetét a reggeli dermesztő hideg levegővel. Válaszom: - azt.

2021.01.01