Lári-fári

Laci-fiam

Laci-fiam itthonról dolgozik. Programozó. Mindig van egy gyanúnk hogy lósz@rt se csinál de csak kapja a fizetését. Ellenőrizni meg alig szoktuk. A vírusidőszak neki sem a barátja. Nem azért mert nem mehet ki az utcára. 27 éves és nem látott sokat a szomszédutcából sem. Nagy on-line játék (man) Állandóan fejhallgató van a fején ami világít! Már mint a fejhallgató a fején. Nyomja az aktuális virtuális világát. Jelenleg két kézzel lövöldözik közben ordibál néha angolul, németül, van hogy magyarul attól függ kikkel harcol közben. Tulajdonképpen Laci el van mint a befőtt. Néha eszik, nem sokat. Nagy energiát nem fogyaszt mindennapjaiban. Laci az ablaknál kapott helyet a lakásban. Ablakunk parlagfűtengerre néz amit a hivatal elfelejt írtani. Ha az én területem lenne már börtönben ülnék. Laci allergiás. Ilyenkor tüsszögni szokott. Általában senkit sem zavar hogy úszik a takonyban ellenben a mostani pollen-szezon más. Bevezettük családunkban a kézmosást. (meg is találtam egy karórát a csuklómon. Az esztergomi bazilika látható a számlapján. Mennyit kerestem gyerekként...) Tehát most minden kicsit megváltozott. Ha tüsszentünk megyünk kezet mosni. KÖTELEZŐ! Szipor vezette be. Amikor Laci tüsszent mindig rá kell szólni. Tapintatosan. "LACI! TAKARODJ KI A FÜRDŐSZOBÁBA!" Nem akarja hallani. Imént is tüsszentett mire én megjelentem és levettem a fejhallgatót róla. APA! - könyörög... állítólag még tegnap délkörül megtámadták az Elfek őt és társait a játékban és egész éjjel nem aludtak sem ő, sem Jack az USA-ból de még Jürgen sem Münchenben hogy legyőzzék a lényeket. Már majdnem sikerült péppé lőni őket amikor megjelentem és elkezdtem vele ordibálni: "NE ÖLD MEG A CSALÁDOD! HÚZZ KI A FÜRDŐSZOBÁBA MOSAKODNI!" Volt egy pár hagyjál apa, majd megyek, meg egy kissé indulatosabb "ki a franc fertőzne rajtatok kívül meg!?" utóbbit mérgesebben ordította. Tök cuki amikor mérges. mint egy hülye! - úgy mérges. Én jobban tudok ordítani. Szipor meg még jobban aki arra riadt fel hogy ordibálunk Lacival egymással. Győztek az Elfek.

Serif

Jaj hát ezen besz@rtok! - vagy nem. Amikor a rendőrőrsre kerültem bemutattak a Serifnek. Nincsen a magyar rendőrségen ilyen titulus. Viszont a csóka magyar is volt, meg nem is. Az USA-ból települt haza nyugdíjasként. Vett egy kérót és a kinti apanázsából úgy élt mint a kiskirály. Autója volt, papagája, pénze hogy meghívjon minket enni-inni, tehát befogadtuk. Polgárőr is lett. Rendőregyenruhát öltött, kutyabemutatókra járt. Napi vendég volt köztünk. Nagyon csíptük. Nem is értem miért vagyok akkora paraszt hogy most írok róla! Általában nem szoktak neki örülni. Tehát a Serif szerves része lett mindennapjainknak. Nagy nőcsábász hírében állt! Ő maga költötte a hírt! Hozott a rendőrőrsre egy térképet. Ki is raktuk a falra. Kérdem az mi? Többiek: nem tudod Kobra? Ha tudnám kérdezném? Eltöprengtek és talán még ma is töprengenének ha nem jelentettem volna ismét ki - nem tudom! Mi az? Az a Serif körzete. Közelebb léptem a térképhez amin keresztül-kasul utcák tudjátok mint a Kojak-ban a 63.-utca meg a 122.-ik keresztezi a fogalmam sincs milyen parkot meg avenuent. Kürölbelül mint Pest területe Dunakesziig bezáróan. Ez votl a Srerif körzete? - kérdem. Hitetlenkedve néztek rám a többiek. Na már most. Én egy őrsön dolgoztam az öcsémmel. Öcsém a Bishop (nem űrhajós) szintén rendőr kérdem tőle. Te Bishi. Láttad mi van az iroda falán? NEM ÉN VOLTAM! - vágja rá. Nem a húgyfoltra gondolok a térképre. Milyen térképre. A Serif körzetére. Serif nyugdíjas, nincs körzete. De Amerikában volt! - magyarázom. Az élet mily vicces szituációkat hoz egy ízben megjelenik a Serif, én, a Bishop, meg a fél csapat az őrsön. Bishop a maga cinikus szemét fejével véletlen! a térkép elé áll. Mi a sz@r ez?! - ordítja. Buta Bishop! ordítok vissza úgy hogy a Serif is hallja. Az a Serif körzete. Igaz Serif? - kérdek rá. A Serif ha zavarban volt mindig angolul beszélt. (kár hogy nem tudott) Mindig azt mondta "jep" Meg hogy "jep-jep" de akkor már szószátyár volt. Többször kérdeztük az mit jelent de csak jeppezett amíg el nem múlt zavara. Most a zavar nehezen múlt. Serif ez mind a te területed volt? - kérdi a Bishi. Bishitől félt a Serif mert velem ellentétben a Bishin lehetett látni hogy bunkó. Igen - hebegi. Ditroitban? Igen. Akkor miért New York van ideírva. New Yorkban is szolgáltam. BUTA BISHOP! kiáltok Bishire és tettetem hogy a Seriffel vagyok. Olyan buta vagy Bishop! - ordítom. Közben a kollégák csak lesnek. Majd besz@rnak a röhögéstől. Serif - mondja Bishi - múltkor néztem egy dokumentumfilmet ahol a bankrablók lelőttek vagy 20-30 rendőrt mire elkapták őket. Nyílt utcán fegyveres harc. Ott voltál te is? Serif mondja - jep! A-há! Serif lefordítanád? A hülyék nem tudnak angolul. Ott voltál te is? OTT! Mondja gyanakodva érzékelve éppen szopatja a Bishi. Columbia is a területed volt? Onnan volt a film - és röhög a Bishop. Közben beszorul a fal meg a radiátor közzé. JEP! - mondja a Serif. Felhúzza a bajszát és menne mire a Bishi kérdi. Te Serif. Mi lehettünk volna Amerikában rendőrök? Serif rávágja: NEM! (mérges) Méé nem? kérdi Bishi. Alacsonyak vagytok. Két méter alatt nem vettek volna fel. Serif! - ordítja Bishi. 150 cm vagy! Mire a többiek sem bírják már... mert összement a bánatban! Buta Bishop! Serif elviharzott. Egy ízben mit hoz az élet Serif amerikai egykori rendőrtársa oda költözött a hétvégi övezetbe. Megkérdeztük a Serif tényleg Serif volt az USA-ban? Néz emberünk mondja hát persze. Itt is minden rendőr zsaru, nem? Mit csinált ott a Serif? Mi volt a beosztása? Ketten voltunk egy vidéki fogdán őrök. Mi adtuk a kaját az előzetesnek. Volt hogy egy nap ketten is bekerültek a rácsok mögé. Beszartunk!

Kárpáthy Zoltán és az emberi jellem

Az emberi jellemről szeretnék írni nektek egy régi édes esetet felelevenítve - némely leágazással. Munkahelyeinken különböző habitusú kollégák lopják szívünkbe magukat. Általában kedvenceink azok közül kerülnek ki akik a főnökeink. Az oszd meg és uralkodj elv mentén minden cég szeret olyan embereket felelős pozícióba rakni akik megtestesítik a mondást miszerint: ha egy tyúk esze párosul a sas karmaival, abból kelnek ki pusztulásunk tojásai. Az én történetemnek ehhez semmi köze nem lesz! Sztorim a sima lehúzós emberek varázsos világába kalauzolja nyájas olvasómat. Volt nekem kettő kollégám a Lajos és a Béla. Szerettek kölcsönkérni. Általában pénzt. Lajosra sosem haragudtunk. Ő a tisztességes volt. Általában nem kaptad vissza amit kértél tőle de ezt nem is rejtette véka alá. Eleve úgy kért idézem: Tesó! Adjál örökbe kétezer forintot. Tudod mintha a kútba dobnád. Mit mondhattál erre azt hogy nem adsz? Lajos szerint ez neki azért is állt jól mert szerinte hasonlított külsőre Franco Nero-ra. Ezt az érvet el is fogadtuk tőle. További mentségére felhozom előfordult hogy visszaadta a pénzt. Papírra felírta hitelezői nevét és minden hónapban kisorsolt közülük kettőt akinek törlesztett. Akik türelmetlenkedtek sajnos kimaradtak a sorsolásból. Tehát Lajos tök korrekt volt. Béla kevésbé. Béla jellembéli hibái a keresztnevénél gyökereztek. Megfigyeltétek hogy a kabarék visszatérő humoros alakja általában "Béla"? A Bélák olyan Bélásak. Béla is szeretett kölcsönkérni. Ellenben Béla tök komolyan csinálta. Megígérte hogy visszaadja. Ráadásul volt neki valamiféle szuggesztív hatása szabályos hipnózisba részesített ami nyomán elhitted hogy komolyan mondja hogy visszaadja. Majd amikor rájöttél hogy a gyakorlatban csalódtál elszégyellted magad és nem kérted többet a pénzt. Az ilyen alakok utaznak azon emberi gyengeségre hogy nem az szégyenkezik aki nem törleszt ha nem az, aki felé illene. Béla egy ízben nagyon eladósodott. Szorongatta egy hitelezője egy bank vonatkozásában. Fenyegette! Béla tudta Magyarországon már nem létezik olyan pénzintézet ami vele szóba állna. Ekkor meggyőzte egy helyi barátját a Pityut vegyen fel neki hitel kiváltás céljára hitelt. Pityu tanár-ember volt, nyugdíjas. Valami átragadhatott rá nebulói részéről mivel szellemi fogyatékosokkal foglalkozott aktív korában és volt olyan hülye hogy belement a Béla projektbe. Pityu már nyugdíjas volt. Béla terve az volt, felvesz Pityu neki egy összeget a saját nevén, a pénzt átadja és a fizetendő csekkeket pedig Béla havonta törleszti. (persze hogy nem gondolta komolyan) így aztán gyümölcsöző baráti kapcsolatuk Béla részéről megerősítést nyer (nem értettük miért jó Béla barátjának lenni de a tanár-úr tényleg tök-hülye volt) Meg is történt az eset. Mi Béla kollégái jeleztük Pista eszedbe ne jusson, de a tanár-úr hitt a csodákban. Így telt el pár hónap majd Pistának feltűnt mintha kevesebb nyugdíjat utaltak volna neki. Körülbelül a felét. Felhívta a bankját ahol közölték vele nem fizeti a hitelét ezért tiltják. Állítólag kissé ingerült lett Pista-bá és nyomban felkereste otthonában Bélát aki nem tartózkodott a lakásában. Annak ellenére nem volt otthon hogy az ajtónyitást megelőzően egy Bélára kísértetiesen hasonlító hang belülről azt kiabálta: "KI NE NYISD ASSZONY!" Béla felesége kinyitotta de nem engedte be a lakásba a tanár-urat. Magyarázatként elmondta Béla nincsen otthon, amit hallott az nem Béla hangja volt ha nem a tévéhangja amiben Kárpáthy Zoltán beszélget fiaival. Szégyenszemre a tanár-úr nem olvasta a mellékelt irodalmi művet ezért nem volt benne biztos hogy az valóban Kárpáthy Zoltán lett volna. Nem volt ebben biztos. Csak egy kicsit. Mit tehet ilyenkor a tanárember? Gondolt egy merészet és meglátogatta Béla főnökét a rendőrségen. Béla főnöke egy idős alezredes volt egyébként a tanár-úr jó ismerőse. Érdeklődve fogadta a tanár-urat. Kérdezte is tőle kér kávét? Mondta a tanár-úr NEM! Olyan ideges hogy szét...za az IDEG! Ezt követően a tanár-úr elmesélte kálváriáját amit az ales nagy érdeklődéssel hallgatott végig. Alezredes-úr mindig igazságos ember volt. Pártatlan. Egy ízben még a gyerekkori barátját is megszidta amiért az majdnem elütötte egy beosztottját aki megakarta állítani a faluban közúti ellenőrzés kapcsán. Tehát a tanár-úr meg lett hallgatva és ígéretet kapott minden rendben lesz. Becsületére az alezredesnek ebben Ő maga is szilárdan hitt - akkor még. Bélát felhívta telefonon az alezredes de mihelyst Béla beleszólt és meghallotta az a főnöke átadta a kagylót a feleségének. Kéri a főnök Bélát a vonalhoz mire a felesége mondja nincsen otthon. De imént az nem Béla hangja volt? - érdeklődik. Kedves olvasóm remek megfigyelő vagy, örülök hogy figyelmesen olvasod a posztot. Bizony az nem Béla hangja volt ha nem a tv-ből Kárpáthy Zoltán. Az alezredes mondja Béla feleségének holnap jelentkezzen nála az ura, hozza magával a csekkeket és a pénzt. Másnap! Ha eddig olvastál ne hagyd abba! Tudni kell az alezredesről tőle mindenki félt. A Kádár-rendszer utolsó mohikánjai közül egy volt akit nem mertek eltávolítani mert személyiségében erős alkat volt. Igazságérzetéről és pártatlanságáról már tettem említést. Béla a szőnyegszélén. Érdekes látvány volt. Mi a kollégái visítottunk mint a vadmarhák. Béla, elhoztad a pénzt? - kérdi főnöke. Milyen pénzt? - kérdezett vissza Béla. Ezen teátrális jelenet úgy zajlott hogy az alezredes miközben a kérdést intézte olvasott valamit és fel sem nézett a szemüvegéből. A pénzt amivel lenyúltad a Pistát a tanárembert aki segített rajtad. Béla viszont kérdése - milyen tanár Pistát? Nyelt egy nagyot a főnök és ránk szólt a kollégákra "HÚZZATOK KI AZ IRODÁMBÓL!" mely kérését természetesen nem érvényesítettük. Béla, fel vett helyetted Pista kölcsönt, odaadta neked a pénzt, a csekkeket és te nem fizettél semmit. Pistától pedig vonja a bank az összeget. Béla néz ki az egyetlen fejéből és mondja - már tudom miről beszél főnök! A főnök is megkönnyebbült mi a többiek kissé csalódtunk. Főnök, nézze meg a csekkeket és az asztalra teszi Béla a csekkeket. Mit nézzek rajtuk Béla? Mit lát főnök? Csekkeket. Milyen a csekk? Sárga. TE MOST SZOPATSZ BÉLA!? Főnök, nézze meg kinek a neve van a csekkeken. Főnök nézi, persze hogy nem a Béla neve. Mit akarsz mondani ezzel Béla? Akinek a neve van a csekken az az adós - jelenti ki Béla és otthagyja az asztalon a csekkeket majd megy ki az irodából. BÉLAA!!! - ordít utána a főnök. Hívja rádión, semmi. A góré teljesen lefagyott. Mi a kollégák is ledermedtünk. Gyerekek! Nézzétek meg a csekkeket! - ordítja a főnök. Mit nem ért ezen Béla? Egyikünk kezébe vesz egy csekket és ártatlan arccal mondja - Sanyi-bácsi ne haragudj de tényleg nem a Béla neve van rajta. TAKARODJATOK A SZEMEM ELŐL! - ordítja. Majd a rendőrségi rádión folyamatosan hívja Bélát a hívónevén mire egyikünk - főnök, ne az autó hívónevét mondja a rádióba. Ismételgesse a Kárpáthy Zoltán nevet hátha válaszol.

Malom

Az egyetlen játék amit tényleg utáltam. tiszta szívből gyűlöltem! Egyetlenegy alkalommal sem nyertem benne. Pedig volt hogy 20 évesen kiválasztottam a számomra méltó ellenfelet öt éves kisfiú személyében. Ő is legyőzött. Ez a játék utált engem. Sakkozni tudtam. Második helyezett is voltam városi versenyben. tehát alapból nem voltam retardált. Az én gyerekkoromban kissé korlátozottak voltak a játéklehetőségek. A gyerekek az utcákat rótták. Bandákba tömörültek mely közegek nekem sosem jöttek be. Hiába voltam nagy spiler, aljas és gernyó, roppantmód törékeny csontvázra kalibrált a jó-isten(ke) Amikor megvert a Rozi (állítólag fiú volt de nekem lánynak tűnt nem túlzottan szép lánynak) szabályosan befordultam. Rozinak mellei voltak az isten szerelmére! nem is rossz mellei! Hagyjuk Rozit. Unokabátyám falusi srác volt. Naponta lezúzták. Megfürdették az út porába. Megetették vele a saját ürülékét. Ő meg élvezte. Én viszont városi gyerek voltam. Mindenhol aszfaltozott utcák, folyóvíz a házban, még fürdőszobánk is volt. Ráadásul én egy sétányon nőttem fel. A Liszt Ferenc sétányon. Tiszta Oxford-feeling. Legnagyobb csibészségem abban nyilvánult meg hogy becsengettem házakba majd elszaladtam. Mondjuk nagyságrendekkel vagányabb voltam mint az öcsém aki írt magának levelet, feladta postán majd őrjöngött amikor megkapta a sorokat amikben saját magát fenyegette. Így teltek az unalmas Kádár-korszak napjai. Ja hogy a malom játék! Majd elfelejtettem miről akartam írni. Mindig vesztettem. Felnőttként arra emlékszem vissza egyrészt mindenki elvert másrészt rohadtul feltudtam magam húzni a "csiki-csukin" Annyira felidegesítettem magam hogy néha ideg-összeroppanást kaptam. Erzsikével unokanővéremmel amikor játszottam el is bőgtem magam. Egyik barátnője sem szeretett belém. Egyszer belerúgtam anyám sípcsontjába kiáltva: "NEM ÉR!" Anyám tudta kezelni a helyzetet. Úgy megvert besz@rtam! És ti? Akartok róla beszélni?

Kobra a filmesztéta

Nagy filmesztéta hírében állok. Rendőr kollégáim mindig bejöttek hozzánk egy kávéra hogy meséljem el mit néztem utoljára. Úgy szoktam mesélni a filmeket hogy utána már maga a kópia nem is érdekel senkit. Beleélem magam a szereplők sorsába. Három visszatérő filmklisé foglalkoztatott mindig. Egyik a kosztümös filmek kapcsán. Miért van mindig élre vasalva a ruha ráadásul makulátlanul tisztán a szereplőkön akik ezer kínt megjárnak közben. Másik az általam Steven Seagal effektnek nevezett visszatérő elem amikor a főhőst bekerítik százan és mind sorban lezúzatja magát. Pedig nagyon nem kellene. Most komolyan. Tegyük fel hogy a galeri tagja vagy és bekerítitek ezt az arcot. Te a 72-es versenyző vagy. Bizakodással teli hiszen 71-en vannak előtted csak leverik a csókát mint a borospoharat mire sorra kerülnél. Igen ám, de mit lát filmbéli karaktered amikor körbefogjátok? A Steven meggyújtja a füstölőket, majd szigorúan rátok néz. Tesz pár mozdulatot amiből arra következtetsz valami keleti harcos a fazon. A végtagjait lengeti a szél ráadásul úgy hogy könyöktől kifelé tök természetellenesen hajlanak alkarjai. Az alkarok mindig a testközéppont felé kellene hogy mozduljanak natúr esetben de ennél az embernél teljesen logikátlan minden lengés. Aztán amikor sorban ráugranak a bajtársak egyiket csúnyábban veri péppé mint a másikat. Mi a francnak rohansz rá 72-iknek? Nem volt elég látni mit végzett előző társaiddal? Tök hülye ott mindenki? De nem erről akarok írni. A Terminátort néztem legutóbb. Az első részét. A többi szerintem fos. Az első klasszikus. Amit nem értek. Van a filmben Kyle Reese meg Sarah Connor. A filmben adott egy időparadoxon is miszerint a jövőbeli John Connor választja ki az önként jelentkezők közül Reese őrmestert és küldi vissza 1984-be. Ekkor John idősebb, mint saját apja. Engem mégsem ez a rész zavar meg igazán mert fel sem fogom. Ha jobban belegondolok megfájdul tőle a fejem. Én a szerelmi jelenetet nem értem. Amikor dugnak! Tegyük fel én vagyok Kyle. Ezernyi veszedelmen keresztül mentem a menthetőt többek között Sarah-kisasszonyt. Sarah emlékképgyanánt életem során elfog kísérni amikor a jövőben robotok fognak körülöttem szambázni amiket én a lehetőségekhez mérten igyekszem leamortizálni. Sarahról nem marad csak egy fotóm ami egyébként elfog égni. Tehát a sima emlékek maradnak. Na de ezen emlékeket meg kellene alkotni. Itt az idő! Sarah és Kyle a menekülés során egymásba szeretnek és eltöltenek egy szerelmes éjszakát. Ám végül szemtől szembe találják magukat a terminátorral. Később kiderül, Sarah terhes lett Reese-től. A születendő fiát pedig a sors akaratának megfelelően, Johnnak nevezi el. Na itt vagyok én meglőve. Akárhogyan képzelem el a szitut egyszerűen nem tudom beleélni magam azon perspektívába hogy engem kiakar csinálni a gyilkológép, állandóan menekülök, tudom hogy meg sem születek ha nem nyújtok ezen gyászos körülmények ellenére petefészeknek megfelelő teljesítményt. Most komolyan. Ha hulla fáradt lennék és mentálisan is roggyant, lenne kedvem dugni? Talán kedvem még lenne, de tudnék is teljesíteni? Mi van ha nem? A csók meg az ölelkezés még menne de aztán Sarah hiába szkanderozna a kallantyúmmal én csak széttárnám a karjaimat -bocs baby. nézd el nekem kissé feszült vagyok. Ő meg kérdezné tőlem: - baj van szerelmem? Baj van-é? Nem tűnik fel neked hogy ég minden körülöttünk? Megakart dugni minket a Schwarzenegger! igen kissé ingerült vagyok kislány. Lehet most nem fog menni. Ne aludjunk inkább? Na de ha alszunk, nem lesz terhes. Ki fog megszületni hogy engem visszaküldjön? Totál gáz az egész sztori. Anya! - szólok Szipornak. Kapcsold már át a tv-t a híradóra.

Duna parti séta

Tegnapi sétánk során Sziporral leültünk egy padon. Előttünk kisgyerek a Duna parton szüleivel. Homokvárat építenek a vízparton. Kicsi műanyag vödörbe homokot raktak, felfordítva azt lapáttal megtapogatták. Leemelve a sokadik kis gúla épült meg. Ekkor szaladt feléjük egy hasonlókorú gyermek mint a sajátjuk aki lendületből felrúgta az egyik gúlát úgy, hogy utána közvetlenül pofára esett. Az anyuka, az apuka, én és Szipor, meredten néztük ami történt. A gyerek mihelyst feltápászkodott karjait háta mögött összefogva megállt a gúláktól 4-5 méterre. Az édesanyja mondta a férjének: "szájba vágom" Persze hogy nem gondolta komolyan. Saját gyerekük szakadatlanul építette tovább a gúlákat. Az én felháborodásom ott kezdődött amikor láttam nagyon lassan de annál határozottabban araszol a hátratett kezű gyerek a több gúla felé. Egyértelműen azzal a szándékkal hogy megismételje amit tett. Az édesapa a közeledő gyerek és a gúlák közzé állt. A hátratett kezű gyerek arca - nem gondolom túl - gonosszá vált. Maga a testtartása sunyi, lendületre kész, tekintete dühös volt. Haja csapzottan lengett a szélben. Vibrált a levegő. Őrület! - jutott eszembe. Tőlük 30-40 méterre a Duna parton másik család szintén egy anya, apa, és kettő kisgyerek álldogáltak. Mind a hátratett kezű gyereket nézték ahogyan az tőlük távol előre sejthető szándékkal araszol. Ők voltak a hátratett kezű gyerek szülei. Látták ami történt, egyetlen szót sem szóltak. Anya, nézd... - így én. Szipor álasza: "gyerek..." A hátratett kezű gyerek körülbelül 4-5 percig toporgott a másik család közelében. Majd dühösen visszaszaladt a saját családjához. Nem volt jó ezt az egészet látni. Tömény erőszak, tehetetlenség, érezhető düh kesernyés íze. Ami a legelkeserítőbb volt az egészben a hátratett kezű araszoló gyerek szüleinek látványa. Felkeltünk Sziporral és elindultunk hazafelé. Utunk a másik család közelében vitt el. Ekkor vágott belém a felismerés. A gúlafelrúgó gyermek édesapja az önkormányzati választásokon indult egyik jelölt aki azzal lett hírhedt - nem híres, hírhedt - hogy rekord idő alatt magára haragította azt a közösséget ami 30 év alatt még engem mint nem egyszerű lakosukat sem vert meg. Az élet zavarainak okai néha úgy állnak össze válasz gyanánt egy pillanat alatt egységes magyarázattá mint a filmre vett szétrúgott puzzle visszajátszva a kockákat.

Húsvétszigeteki belpolitika

Belpolitika kapcsán olyan sokszor töpreng a magyar (legalábbis többségünk) ki lenne jobb ha nem ezek lennének? Ma láttam egy jó példát amit a Húsvétszigeteken alkalmaztak. Az előzményekről röviden. A lakosság úgy gondolta minden rossztól megmenti őket ha tisztelettel adóznak bálványaiknak. Ezért emelték a kőszobrokat. Mihelyst csilliárdnyi üzemórát beleférceltek a projektbe várták a hatást. Éhínség, polgárháborús állapotok, állandó törzsi villongások és a hiábavalónak tűnő imák sora jellemezte mindennapjaikat. Tudjátok mit tettek? Ledöntötték a szobrokat. Már amelyiket bírták. Nem imádtak többé olyan bálványokat akiben csalódtak. Persze az utókor tudja a közállapotokért nem a bálványok voltak hibásak ha nem például hogy kiirtották a szigeten a fákat ami a pillangóhatásnak megfelelően folytonos szerencsétlenségek sorában magával hozta végső esetben a belháborúkat de nekik akkor még csak annyi jött le az egészből hogy majd megszakadtak mire felállították bizalmuk jeleként ezen kőarcokat és semmi nyoma mindennapjaikban a jóságnak. Na lássátok ennyivel is előrébb voltak nálunk. Mi még ezt sem fogtuk fel. Történetünk ott folytatódik a Húsvétszigeteki emberek azon kezdtek el töprengeni kit imádhatnának az helyett akit hiába imádnak. (ugye hogy nem magunkról írok? Következőt eszelték ki. Mindegyik törzs megegyezett abban mindegyik állít egy jelöltet a megmérettetésre. A legrátermettebb tagokat kijelölték maguk közül és felsorakoztak a rajtvonal mögött. Most figyelj! Elhangzott a startszó és megindultak a partszakaszról lefelé a tenger irányában. A Húsvétszigeteknek azon partszakaszát képzeld el ahol ha lenézel is megrettensz nem hogy ott leakarnál szaladni. Ők nekiveselkedtek. Egyesek hamarabb leértek mint tervezték számukra véget ért a megmérettetés egy sziklán. A többiek leértek az óceán háborgó szintjéig és bevetették magukat a habokba. A feladat az volt át kell úszni a kb. 3 kilométerre lévő albatrosz szigetre. A játék ezen pontja számos érdekességgel kecsegtetett. Próbáltad átúszni a nem háborgó Dunát? Ne csináld! Mégsem lettél polgármester? Na kérem ők a háborgó óceánnál tették meg ezt. Mire eljutottak a móka ezen szintjéig előtte a sziklák már szanaszét vagdosták őket ami nyomán ezer sebből véreztek. Szerinted milyen állatok népesítették be a kettő sziget közötti óceánszakaszt? Pónik? Cápák! Nyesd meg rendes nagy fogú, vidám, kissé éhes cápák. Páran mégis átjutottak. Ha azt hinnéd ezzel győztek dehogy, a feladat következőrésze volt hogy szerezzenek egy albatrosz tojást. Az albatrosz szigetet azért nevezik albatrosz szigetnek mert az albatrosz nem hülye madár. Pontosan tudja hol vannak biztonságban a tojásai. Hová nem megy az ember. Na itt hiba csúszott a számításaikba mert pár lelkes jelentkező bejutott. A szabályzat értelmében egy albatrosztojást kellett keresnie minden versenyzőnek és vissza kellett vele jutnia a startvonalig. Tehát óceán átúszása, sziklákon felkapaszkodás. Aki elsőnek visszajutott az lett a "madárember" azaz a sziget kormányzója egy kerek esztendőn át. Most képzeld el. A tojást sértetlenül kell visszavinned. Állítólag úgy csinálták hogy fejkendőt viseltek amibe belehelyezték ugyanis a kezeikre a visszaút során szükségük volt úszás, cápának orrba vágása, sziklamászás stb. kapcsán. A visszaút több mint kalandosra sikeredett és volt mindig egy! aki összerogyott a varázsló előtt (pártatlan köztársasági elnököt képzelj el) aki a mi elnökünktől eltérően kevésbé pátosztól elragadtatva de láthatóan tiszteletteljesen felüvöltött kinyilvánítva az új törzsfőnököt. Na már most. A sikeres szerencsés, tegyük hozzá nem semmi csóka egy kerek évig kormányozhatott a törzsével egyetemben. A törzsének tehát érdemes volt kiválasztania maga közül a legrátermettebbet hogy érdekszférájukat a többi törzs fölényére érvényesítsék egy kerek esztendeig! Nem tovább! A lakosok nem fogadták el hogy 10 hónap után rendeleti kormányzás lép életbe mert nincs kedve újra nekivágni a górénak. Nem játszottak be különböző trükkök a szavazatszámlálásnál mert nem volt szavazatszámlálás. Adott volt sok tökös arc, akik közül a legtökösebb egy évre a fő-tökös lett. Hiszitek vagy sem, a szigetre békesség költözött. Minden újabb évben a legtökösebb irányíthatta a közéletet. Nem volt csalás, nem volt ámítás. Persze mindezzel együtt járt hogy nem a legokosabb, legbölcsebb jutott hatalomra de tény, valamit csak le kellett tenni az asztalra annak aki nyert. Most képzeljétek el ezt a választási rendszert a mai Magyarországon úgy hogy behelyettesítetek szabadon választható közéleti szereplőinket a versenyzők közzé. Tudjátok mi annál a mókásabb? Ha az önkormányzati rendszerre vetítitek ki a szabályokat. Hiszen őket jobban ismeritek. Néé már hogy fut a Józsi!

Született férjek

Titeket érdekel kinek-miből telik arra amivel rendelkezik? Elsőre rém közönséges dolog más pénztárcájában turkálni. Nem igaz? Hát én nagyon nem vagyok korrekt ember. Tegnap Sziporral ücsörögtünk kedvenc Duna-parti szakaszunkon. Kikötött előttünk egy jacht. Nem sokáig volt előttünk talán 10 percen keresztül. A felesége a csókának a gyerekekkel kiszaladt a partra, felvásárolták a halsütő hekkjeit, kb. olyan értékben mint a havi fizetésem. Amíg a család vásárolt a csóka aki testre szabottan nagydarab arc volt úgy bömböltette a tuc-tuc állítólag "zenét" hogy kilométerekre elhallatszott. A parton pihenni vágyó emberek, családok tartózkodtak. Emberünk nem mérte fel hogy valószínűleg ezen emberek hada kifejezetten nem azért jött le a partra hogy részesülhessen abban a közegben amit a tomboló jacht felől hall. Ő maga csak feszített büszkén sok-sok milliós úszó alkalmatosságának szélvédőjére támaszkodva. Vissza ért vásárlásából a családja. Egyenként beugráltak a csodahajóba. Csóka gázt adott. Én nem tudom hogyan kell elindítani egy ilyen hajót de bizonyára nem úgy hogy a hátsórésze majdnem elsüllyed miközben az orra az égbe nyúlik a part közvetlen közelében mindez 10 méteren belül. Én bizony belegondoltam abba amire nagyrészt rávágnánk mindenki a saját pénztárcájában kutasson. Töprengtem ez az ember mivel érte el társadalmi pozíciójának jelenlegi helyzetét? Agysebész? Reaktormérnök? A Londoni filharmonikusok vezénylője? (utóbbit gyorsan elvetettem az nem Beethoven volt amit hallottam) Milyen érzelemvilággal rendelkezik az olyan ember aki erre az ütemre konfigurálja környezete lelkiállapotát? Valaki ezért fizeti? Mert ha igen, nem rosszul.

Hülye vonat!

Van egy idős hölgy. Kérdi tőlem -Zoli! Kérdezhetek bizalmasat? No-fene! Tessék csak. Megkérdezhetem mennyit keres mint áruházi biztonsági-őr? (ilyenkor kell a pókerarc) Azon töprengek milyen arcot vágna ha megkérdezném mennyi a nyugdíja?) Ugyanis minden érzelme az arcára van írva. Dobtam egy összeget. Olyat aminek semmi köze a valós számhoz. Jóval többet mondtam. Persze hogy sokkolta. Elejét vegyem az infarktusnak hozzátettem: ne tessék megtudni mennyi kellemetlen esetem van. Lopósok? Azok is. Romák? Nem, svábok. Svábok is lopnak a romák mellett? Nem. A romákra nem jellemző. A svábok mint a szarka. Értetlenül néz rám. Pedig kivételesen nem hazudtam. Hogy tovább csorbítsam a feszültség pengéjét - szintén nem füllentve - hozzáteszem el sem tetszik tudni képzelni milyen alakok. Milyenek? Díszpolgárok, társadalmilag elismert emberek. Akikről senki nem feltételezné. Volt hogy én szégyelltem el magam az illetőt lefülelve. itt érezhetővé vállt a zsákmányra törő vad óvatossága. Legalább annyira szomjazta a prédát mint én amikor megtudtam egy másik néniről a községben hogy Felcsúton volt tanárnő. Nem mert rákérdezni. Csak nézett maga elé. Mivel a bolt előtt beszélgettünk tekintete az előttünk elhaladó rémizgalmas végeláthatatlan tehervonat szerelvényének tartálykocsijainak mocskos oldalait fürkészte. Legutóbb például a... majdnem mondtam nevet - felelem hangosan hozzátéve: nevet sosem mondunk ki. Utalok a korrektség szabályára. Nekem nyugodtan mondhatja - vágja rá. Engem nem érdekel! Nincs is jelentősége - felelem. Csak tetszik tudni amikor például ezt az esetet észrevettem elsüllyedtem szégyenemben. Elhiszem! - s közben a tekintete beleakad az egyik tehervagon átmenő vonókészülékébe. (nem vagy vasúti járműszerelő, ne érdeklődj. Kihúzom magam és megborzongok. Te tudsz úgy megborzongani hogy közben nem borzongsz meg? Csókolom ....-néni - emelem a szintet a barátság mezejére keresztnevén szólítva. Az a nő (meggyőződésem a nők a nőket jobban szeretik serpenyőben látni) a község nem akármilyen szereplője. Ő is idős hölgy (ezzel az elviselhetetlenségig növelem kíváncsiságának skáláját) majd végigdörzsölöm alkaromat mintha libabőrös lennék. Nekem megmondhatja! (teljesen taccson van szegény) Tetszik tudni - s közben a másik vágányon másik tehervonat halad el előttünk nagy zajt csapva - mondanám de ezektől a hülye vonatoktól beszélgetni sem lehet! - vágom rá és mérgesen nézek a vonatra ami előttünk fémes hangon néha erősen kopogva halad a síneken (kerékfelrakodás de ehhez sem értesz mert nem vagy vasúti járműszerelő) Hülye vonat! - mondom és filmklisét megszégyenítő hatásvadász mozdulattal lépek be a boltba véget vetve a beszélgetésnek. HÜLYE VONAT! - sikítja a vonat felé.

Avarégetők

GyŐZELEM! Betiltják az avarégetést országosan! Ki merte azt mondani hogy 10 éve nem történt jó döntés?! Itt van, ni! Mondjuk még egyet nem tudnék említeni de ez jó döntés volt. Mármint nekem. Képzeljétek el 30 éve lakok egy társasház földszintjén szép nagy erkélyes lakásom van. Nagy erkély, nagy élvezet. Keresztben ruhaszárító kötéllel. Ott lógnának a ruhák. Igen ám, csak hogy a nagymarosi polgárok egyik fő fétise (sok különleges mellett) az avarégetés. Alig várják avarszezon legyen. Télen szabályosan kínlódnak avarnélküliségükből kifolyóan. Habár némelyek közülük bezsákolnak ősszel pár zsákkal az ínségesebb időkre de általában szenvednek mint a kutyák avarmentes időszakokban. Na aztán amikor lehullanak az első avarok az avarfákról. Totál kész lesznek! Előkapják a vasvillákat és simán forgathatnál egy Dózsa György parasztfelkelésről szóló kosztümös filmet a házunk előtt. Vagy egyet Drakula grófról. Esetleg egy Omega koncertet megrendezhetnének akkora a füst. Nem látnak. Csípi a szemüket de nagyon boldogok. Én meg megspórolom a ruhaöblítőt és a véletlen kint hagyott ruháimat (augusztustól-novemberig) szépen behajigálom a kukába mert olyan büdösek mint a dög! Pedig még fel sem vettem őket. Na ez most megváltozik. Állítólag a Vitya megálmodta nem lesz több avarégetés a honban. Na most aztán nagy a pánik. Vityát nem merik szidni a helyiek mert alapból a lakosság nagy része Vitya-párti. A Nagymarosi emberek nagy része Vitya rajongó. Itt laknak Vitya-pártiak meg pár ellenzéki akik semmivel sem józanabbak a narancsosoknál. Főleg most a Trianon emlékfordulón amire hónapok óta rettegéssel készülnek mint a borzalom napjára. A harmadik kategória én vagyok a Kobra akinek tök mindegy Vitya vagy nem Vitya csak ne legyen dögszagú a ruhám. Legalább addig ne amíg magamra nem veszem. Tegnap adatgyűjtést végeztem helyi piromániások között. Véletlenszerűen tereltem a témát az avarégetésre. Egyik környékbelim rám köszön - szia Zoli. Gondoltam tapintatosan rákérdezek hogyan érinti a törvénytervezet. Tehát visszaköszöntem: Szeva Bandi! Hallottad hogy nem gyújtogathatsz többet? Elbőgte magát. Másik hasonló arc ordítva szidta a Gyurcsányt. Hiába, átvágta a politikai gubancot és megmaradt elvei emberének. A harmadik lepett meg. Kérdi tőlem a Lajos - te Kobi. Tudod-é miért szüntetik meg az avarégetést? Közben roppant furán néz rám (tudja hogy kárörvendő vagyok és nem gyakorlom avarégető vallását) Nem tudom - válaszolom részvéttel (csak vigyorgok közben hiába, test-fej-beszéd) Mert a sok köcsög pestinek -így mondta - csípi a szemét a füst! Nem elég hogy hozzák a vírust, a füst is csípi a szemüket! Meg vannak helyiek akik nem tudtak beilleszkedni TUDTAD?! - üvölti közelről a képembe. A "gyüttmentekre" utalsz? - kérdem mire bólogat, keze remeg, ajkát harapdálja. Tehát én bódog vagyok. Hirtelen narancs szimpatizáns is lettem. Csak nem nagyon. Nézd el nekem hogy itt írom le mindezt számomra érthetetlen módon az ötödik Nagymarosi csoportból is kirúgtak ma. Hatodik meg még nincs.

Lári fári

2020.07.24