Lepcseskedések

Idős-néni

Betértem egy kisvárosi élelmiszerüzletbe vásárolni. Pénztárnál állok sorba, előttem a kipakolt termékeim sörök, Jagermaister, meg nem tudom írtam-e? - sörök, plusz kettő fürt banán. Sorra kerülésemre várva látom egy idős néni következik utánam, tekintetével a banánokat fürkészi. Hirtelen ezt motyogja maga elé: -Istenkém, de gyönyörűek vagytok... becézve a déli gyümölcsöket. -csókolom, valóban szépek. Hebegem tárgyilagosan és feltűnést kerülve szemem sarkából beletekintek a kosarába melyben egy margarin, fél kg. kenyér és olyan 10 dkg felvágott féle lehetett. A néni keze kérges, remeg. Ruhácskája szegényes, mégis tiszta. Arca nagyon kedves, emlékképek rohannak meg nagyszüleimet idézve. Sorra kerülve fizetek és pakolom a szalagról a bevásárlókocsiba a tálca sört, Jagermeistert, a többi sört is, közben szándékosan lassan ügyködöm bevárva a nénit akinek éppen a portékáit adják össze. A néni dörzsöli az ujjacskáit bizonyára a hideg, és az időskori vérkeringés által fázósak lehetnek. Mikor fizet a néni és mindketten a kassza után vagyunk az egyik fürt banánt a kocsiba rakva a másikat felemelve a nénihez fordulok. - csókolom, ha megengedi és nem sértem meg... Ott bent a zöldséges pult mögött ha visszatetszik menni még tud magának venni banánt. Piszkosul nem olcsó, de van még belőle. Majd színpadias mozdulattal a másik fürt banán mellé helyezem ezt is és boldogan távozok az üzletből.

Géza

Emlékszem a 2010-es választásokra én akkor már a helyi CBA-ban dolgoztam. Nagymaros lakosságának túlnyomó része fél-őrülten agonizálva lelkesedett az új rendszerért amit vezérünk a "nap is másként süt" szlogennel vezetett fel (esetében az tényleg haszonnal kamatozott) A helyi boltnak nagyon megszaladt akkor. Közismert tényként jegyzem kormányközeli cégről volt szó. Én kissé tanácstalanul tekintetem polgártársaim azon meggyőződése felé hogy úgy a jó ha soha többet más üzletet! (mennyire távoli múlt már, igaz? Mert ez "Nemzeti!" Óvatosan hozakodtam elő kérdésemmel (csak "gyütt-ment" vagyok) attól hogy nincsen konkurencia lesz ami olcsóbb és jobb minőségű lesz? A válasz: "HAZAÁRULÓ!" volt. Emlékszem Géza a motoros narancsos haveromra. Rá mindig kellemes szívvel gondolok mert olyan vidám alak. Amikor meglát engem mint "Soros-ügynököt" azonnal kiszalad a boltból neki egyenest a betonoszlopnak. Engem ez mulattat. Leszámítva aggódásomat hiszen én kedvelem azt az oszlopot. Olyan szép. Szürke! Géza mondta nekem az egyik alkalommal: "NA! NAAA!" Néztem rá, ellenben mint ostoba bipsi-libsi nem tudtam levágni mit akar közölni. Ekkor nyomkodni kezdte a kirakat üveget. Azon egy matrica volt a következő szöveggel: "Magyarország egyetlen Erzsébet-utalvány elfogadó helye" Kérdeztem Gézát - tudod miért az egyetlen? Visszakérdez: azért mert kommunista vagy Kobra? Nem teljesen úgy vélem... - feleltem. Azért mert a kormány itt is visszaélt hatalmával és minden más kereskedelmi egységnek megtiltotta. Azóta persze elvesztették azt a pert amit ellenük indítottak. Kénytelenek is voltak kiterjeszteni az elfogadóhelyek számát. Az még az a világ volt amikor a kormány is odafigyelt kicsit a rá is vonatkozó bírósági ítéletekre. Ma már az a gyakorlat is múltba vesző emlék. Akárcsak a hárombetűs szeretete. Hiába, változnak az idők.

Orvosi rendelőben

Tegnap orvosi rendelőben jártam. Leültem a magam békességében és vártam. Viszek telefont, olvasgatok. Mindig van mivel foglalkoznom. Egy helyi asszony (nyugdíjas) áll a beléptető panel mellett. Az egy rendszer ahol bepötyögöd a taj-számodat (ha van rá 500 forintod veszel hozzá kártyát) és ha becsekkoltál leülsz a székre és várod hogy a gép tisztán és érthetően mondja a nevedet, te következel. Néha a gép mond furcsa neveket mivel nevet be lehet írni külön is. Főleg ha diákok is vannak a rendelőben előfordul néha elhangzik Rihanna, Lady Ga Ga neve is. Ha én is ott vagyok mondja a gép: "Következik: "Alcsúti Vitya" Érdekes, én mindig lebukok. Mindenki rám néz pedig sosem nézek fel közben a telefonomból. Honnan tudom hogy rám néznek? Hallom a gallérok suhogásából amint a fejek felém fordulnak meg mint lenni szokott narancsos községekben morognak mint a veszett kutyák. Tehát áll tegnap az asszony a gép mellett. Jóságos arcú, mondjuk narancssárga a feje. Kérdem miért nem tetszik leülni? Elsőnek kell lennem - feleli. Ja ha kell! Az más mondom, és olvasgatom tovább a telefonomban a korona vírustól megmentett Magyarországot mert Orbán vigyázz ránk híreket. Fokozódik érdeklődésem. Csókolom, írja be a nevét és első lesz. Nem lehet! mondja. Ja, hogy nem lehet.... olvasom tovább a telefonomban a devizahitelesek megmentői szerepében Orbán címszavat. Miért nem lehet? - kérdem mire a nő mert csak egy órával az orvos rendelési ideje előtt fogadja a gép a jelentkezést. Ezt nem tudtam. Én csak gyógyszert íratni jöttem - igen, merevedésre! - ahhoz meg nem kell orvos. Csókolom tragédia ha második lenne? (Szipor itt szokott rám szólni de Szipor dolgozik) nagyon sietek az unokáimhoz kell mennem Zoli! vágja rá mérgesen... Ja, az más. Olvasom tovább a soha nem éltünk ilyen jól híreket a telefonomban. Egy asszisztens kijön mire egy férfi - Ancsi (más a név) nem hagytam itt múltkor a belépőkártyám? Nem hagyta itt Feri-bá mondja Ancsi de már nyomná is Ferkó a nagy ravasz - istenem de ravasz - az üres gyógyszeres dobozt Ancsi kezébe. Én is azért jöttem meg többen is csak mi nem vagyunk ennyire ravaszok. Már szólnék de Szipor megjelenik felettem Jedy-szellemkép képében és suttogja: "Ne legyél hülye!" Nem fogadták el a dobozát, csak sorban! Mondjuk szerintem látták a fejemen (amit Szipor nem látott) hogy én azt szóvá tenném feltüzelve és lázadásra sarkalva a többieket. Van hogy elgurul a pirula.

Elrepült a 30 év

Hosszú párkapcsolatok sajátossága hogy kialakulnak "játékok" párok között. Az én egyik kedvencem a következő. Én találtam ki! Amikor a nap halad a maga jól megkoreografált kerékvágásában Szipor süt, főz, takarít. Fürdőszobát mos fel, közben ruhát varr. Én ülök a szobában és facebook-ozok. Persze a fizikai valóban is jelen vagyok főleg ha kérdez valamit. Vegyünk egy egyszerű kérdését: Apa! Nem akarsz felkelni a hülye gépedtől? Itt érdemes bedobni a hangulatalapozó csalit és válaszolni: -minek? Minek-minek... Talán hogy segíts! Na most egy csavar. Vissza kell kérdezni - kiégett? Mi égett ki? - kérdi értetlenül mivel nem érti! Nem csak te nem érted, Szipor sem érti. Ez a lényeg! Tök logikátlan a kérdésed. Mire gondol ebből? Nem hallottad amit kérdezett. Mi égett ki apa?! Erre én - érzel füstöt? MI VAN???!!! kiálltja. Érzel füstöt hogy égést mondasz? Kint égeti az avart Attila! - kiáltom. Attila a szomszédunk valóban égeti az avart (télre is rak el zsákban mert avarégető fétise van) Szipor nem Attilát kérdezte ha nem arra akart célozni mi lenne ha kiszakadnék a konyhába segíteni neki olyan férfiatlan marhaságokban mint krumpli pucolás, meg hagyma, meg hogy úgy összességében néha ott legyek a közelében ha már annyira meggondolatlan volt hogy összekötötte velem az életét. Nagyon fontos most meg kell előznöd a következő kérdését. Becsukjam az ablakot? Ne csukd be! Szipor örül ha kinyithat egy ablakot mert meggyőződése a szellőztetés egészséges. Soha nem osztottam ezt a gondolatát. Én szeretem a nyirkos helyeket. Azt is szokta mondani télen ha szellőztetünk melegebb lesz a levegő mert a hideget könnyebb fűteni mint az áporodott Kobra szagot. Soha nem értettem ebben sem egyet vele. Ne csukd be az ablakot! -kiálltja. Attila éget! Azt érzed anya! sikítom. Nem érdekel Attila - üvölti mivel tényleg nem érdekli. Most figyelj: - majd három órakor! sikítom - mint egy barom. Mi van három órakor! - üvölti vissza. Akkor fog jönni! KI FOG AKKOR JÖNNI?! Csak ha meleg! - kiáltom. Általában ekkor szokott bejönni hozzám a szobába megkérdezni mi a sz@rról hebegek. Meglátja hogy ülök a fotelomban és röhögök, miközben neki a forró zsír csurog le alkarján a könyökén át a szőnyegére! (hülyeség a szőnyeg, szerintem) Másik kezében meg valami konyhai robotcucc van. Te most szórakozol velem? - kérdi. És kapcsol, ez a régi játékunk amit én találtam ki. A játék lényege megjátszod a süketet hogy nem hallod mit akar a párod. Aztán mintha mindent félre hallanál megjátszod a hülyét is! Majd azt az érzetet kelted benne hogy ő is félre hall tehát ő is hülye, meg süket is. A díszletek közzé kis alapterületű porond tartozik, az előadás helyszínéül. Az sem baj ha vannak szomszédaid akik avart égetnek néha, vagy családi-botránytól hangos a lépcsőház. Esetleg közel laksz a vasúthoz. Meg egy kicsit hülye vagy. Esetünkben minden szerencsés tényező együtt áll. Úgy elröpült ez a 30 év, fel sem tűnt.

Pókok

A pók kultuszom a Buborék-csoportomban hágott csúcsra. Valóban volt egy pókom a fürdőszoba sarkában. Etettem. A végén már be is lassult olyan kövér lett. Szipor szerint ronda és gusztustalan volt. Én is kövér vagyok! - keltem védelmére barátomnak. Sziporra hatással volt jelenléte kapcsán hogy eltűntek egyéb kis rovarok és a gyerekek is igyekeztek a fürdéssel. Több meleg-víz maradt a bojlerban. Minden este beszélgettünk Zoli a pókommal. Én becégzettem Szipor meg kiabált a fürdőszobából: "APA! Csinálj valamit vele mert nem fér már el tőle a szennyestartó! Zolinak hívtam a pókomat. Nagyapám, apám, utánam, nagyobbik fiam és Kodály Zoli-bácsi tiszteletére neveztem el Zolinak. Ráadásul mint köztudott a Zoltán a legszebb női-név. Amikor haragudtam rá akkor hívtam Zoltánnak. Pont lesz@rta minek hívom. Egy porszívózás alkalmával (takarítógépem van) majdnem felszippantottam. Ordított: "MAJD ÉN FIGYELEK! JÓ?!" A Buborék-csoportban mindennap be kellett számolnom Zoli életéről. Közösségalapító lett Zoli. A pók Zoli is. Egyik nap arra ébredtem nagyon sok kis pók van a sarokban. Szennyestartóban, zuhanyzó tálcában. Felráztam Sziport álmából és húztam a bölcsőhöz miközben Szipor kómásan suttogta: "te állat, aludnék..." Nézd mennyi pókocska! - üvöltöttem. Állítólag mint egy szellemi-fogyatékos. Soroltam melyiket hogy fogon nevezni. Az lesz a Kleofás. Az a Géza. Ott meg a Manci - Mancika mosolyt kér Kobrácskára! - (Mancika mosolygott) Azok meg ott a Bárdy-testvérek. Mind a 16-an! Nem gond apa, mondja Szipor majd átmegyek a szomszédba fürdeni. Zoliéknak nagy rajongó-tábora lett a Buborék-csoportban. Nekem Zolinak meg a pók Zolinak. Az egyik reggel arra ébred Szipor (hajnali kettőkor) keservesen bőgök -ordítva! - a konyhában. Nem ráncigáltam ki anyát az éjjel közepén mert tudtam másnap 04.00-kor kell. Magától ébredt fel. Tehát keservesen sírok a konyhaasztalnál miközben teletenyérrel csapkodom az asztalt. Közben összefüggéstelen szavakat kiabálok (Rolling Stones: Angie című szövegét visszafelé hadarva - hátborzongató) Anya kérdi mi történt apuskám szívem-lelkem? Mi az oka bánatodnak? Apuska nevezz engem baljós sejtelmek fürkészének de mintha nyomasztaná valami lelked. Mintha zavartnak érezném éjjeli alvásodat? Nem horpadtál te be imént a REM-fázis közepén? Ott, a messzi hálószobában... s mutatván a kettő méterre lévő ágyra. Hogy fogsz délelőtt 11.00-kor ébredni ha most nem tudsz aludni? ki fog neked kávét főzni mivel nem leszek itthon mert már reggel ötkor melózok? (más szavakkal érdeklődött, csak azok nem annyira felhasználóbarátok a közösségi-oldalon) Ezért a Shakespeare-i hasonlat) ANYA! ordítom. A Csilla megette a Zolit! "HALKABBAN! dörömböl le Pista-szomszéd az emeletről. Halkabban apa, nyugodj meg - mondja Szipor. Ki az a Csilla? Ekkora Zolihoz képest! - mutatom az alkaromat. Sok lába van! Nagyon fürge. SUMÁK! Úgy szalad mint egy százlábú. Minden és mindenki elől kitér. Talán azért mert egy fürge százlábú. Nem apa? Megette a kicsiket is! Nem elég hogy a Zolit megette Csilla a többieket is mind megette! Nagyon szomorú voltam. A Buborék-csoportban is volt aki szomorú volt. Aztán utánanéztek a százlábúaknak van egy érdekes tulajdonságuk. Ahol megjelennek ott eltűnnek a kicsik és a nagyok. Megeszik azokat. A százlábú mindenkit felzabál maga körül. Ezért is él magányosan. Erről szólt az én pók kultuszom.

Rendőrfeleség

Van egy hölgy. Volt kollégám felesége ami belőlem maga mint tény tiszteletet vív ki. Nem egyszerű dolog rendőrfeleségnek lenni. Kérdezz meg egy rendőrfeleséget. Ne Sziport! Szipor túl elnéző. Tehát van ez a nő. Állítólag személyesen is ismerem. Ha ő írja, biztos úgy van. Szipor szokta kérdezni amikor ránk köszön valaki - apa, ki volt ez? Honnan tudjam, biztos látott egy pénzérmén... -így én. Tehát van ez a nő. Hagyjad már hogy leírjam! Van ez a nő. Egy vagy kettő hónapja nem emlékszem pontosan (nem striguláztam a múló időt) megsértettem a facebook-on. Már részletekre sem emlékszem. Annyi rémlik a személyes adatlapomon adta nekem az ívet. Én meg diktatórikus jellemvonásomat kidomborítva töröltem mint ismerőst. Hozzászólásával együtt. A facebook-felhasználók általában úgy vélik a személyes adatlapjuk a személyes adatlapjuk. Azért válogatják meg azon a tartalmat, hozzászólók személyét, ismerőseiket, mert az személyes! Ez a hóbort engem kevésbé ragadt magával ellenben nekem is vannak rossz napjaim. Töröltem. Gondoltam egyikünk élete sem lett szürkébb. Mihelyst töröltem felbukkant egy facebook-oldalamon. Leírta sérelmét taglalva hogy töröltem. Tudod miért töröltem? Mert nem mindig bírom a kritikát! Csak azokat hagyom meg személyes-adatlapomon akik olyat írnak nekem ami tetszik. Habár ez nem így van minden esetben nálam (nála igen) nálad is. Őt tényleg töröltem. Majd a facebook-oldalamon egy poszt alatt aminek tárgyához semmit sem írt annak íróját engem részletesen taglalva jellemez. Facebook-oldal, mindenki azt ír oda amit akar. Még azok is akik megjegyezték hozzászólásánál -te csaj! Minden rendben van a ciklusok körül? Ez a nő valahogy nem tudott engem elfelejteni. Követ! Hiába, jő a tavasz. Imént lakhelyem közösségében talált rám. Tök mindegy mit írok ő az ellenkezőjét vallja nyilvánosan, hangsúlyosan! Utóbbi esetben olyan zagyvaságot írt le, saját véleményét is megkontrázta. Mint amikor az őrült habzó szájjal rohangál körbe-körbe a szobában. Kicsit rákoncentráltam látom hajnali háromtól engem tetszikel. Mindenhol ahol lát. Húúú nem semmi, mi? Csak az asszony meg ne tudja! Ráírok nyilvánosan - mindketten tudjuk itt nem a felhozott témakör a lényeg ha nem korábbi sértettséged. Onnantól nevetős smiley-kat küld. Előtte azért berak egy angol nyelvű képet (van fordító programom) mely kép az intelligenciahányadosomat kérdőjelezi meg. Állítsátok meg a földet! Kiakarok szállni!

Koronás Cukor

Elkapott engem is a pánik! Koronavírus ügyben. Előrebocsátom az egy létező borzalom amiben emberek haltak meg. Sokan! Jóval kevesebben globális szinten mint idehaza az egészségügy ellátatlansága miatt de az áldozatok soha nem számokban mérendők. Tehát viccelni végképpen nem illik. De az ég szerelmére. Ahogy elnézem a pánikot rajtam is kitör a pánik! attól félek ahogyan félnek! Elkerülik a polcot mert rajta van a "Koronás" kristálycukor. Akik nem járatosak a kereskedelemben azoknak elmesélem az emberiség komoly vészben van mivel az üzleteknek van egy szeglete ahol a "nehéz-árút" tárolják. Nehéz árúnak hívnak a szakmában mindent ami nehéz. (targoncát targoncának hívják annak ellenére hogy nehéz) Tehát a nehéz-árúk. Cukor, liszt, rizsa. A rizsa nem bűnös (még) A cukor nagyon! Mit csinál az ember ha fél a vírustól? Kezet mos. Betart közösségi intelmeket stb. Mit csinál a magyar-ember ha fél a korona vírustól? Kenyeret süt! Ahhoz meg sok liszt kell. Némelyek még nem tudják előtte vagy azután süssenek amikor már elkapták? Ugyanis erről még nem beszélt a Vitya a Kossuth-rádióban. Arról már beszélt hogy csigalom-nyugavér a hazai járványügy világelső (gondoltam) viszont arról is beszélt hogy hazánkban is meg fog jelenni a vírus. Na ebből hámozz ki valamit. Arról is beszél hogy jönnek a migránsok. Vonzza őket a határkerítésünk. Ja, az a 40 kilométernyi ami feltartóztatja a teljes határszakaszon őket. Én soha nem tudom megérteni miért mindenki arra megy? Olyan ez mintha beakarnék törni hozzád a telked meg nincsen bekerítve csak egy öt méteres szakaszon. Körbe meg tök kerítésmentes minden. Én meg hülye vagyok mert a kerítésen akarok átmászni. Nálunk ez így megy. Kérdeztem pár narancsos haveromat hogy ez miért van de többségük feje pipacsvörösre válltott és elszaladt. Én meg nézek magam mögé mitől rémültek így meg? Ismerek egy csajszit az sosem jár CBA-ba. Mert nem! Ennyi! Én meg operába nem járok. Nagy cucc. Viszont nekem a feleségem sem jár operába. Neki meg a férje jár CBA-ba. Na már most. Ha otthon összevesznek a bige nem ad nunust a csókának. A csóka meg nem ad lisztet a feleségének? Tiszta anarchia, mi? Ugyanis a kisboltok már kiürültek lisztileg. Habár még a zeneműkiadónál van pár Liszt bakeliton. Húú de vicces vagyok, mi? Ha ne adj Isten - és ezt nem merem kiemelni elégszer - ha ne adj isten! nagy baj lenne idehaza, a Viktor sem tudná megmenteni a magyar-népet (ami 10 éve rutinszerűen megy neki) engem agyonvernének mert megírtam ezt a posztot? Be is fejezem gyorsan.

Hadnagy-elvtárs

1986-ban vonultam be katonának (önként) kettő éves tiszti-iskolán vettünk részt amit követett az avatásunk majd hivatásos katonai létünk. A második év elején lecserélték az osztályfőnökünket. Fiatal hadnagyot kaptunk. Mi voltunk 18-19 évesek a hadnagy-elvtárs pedig olyan 24 év körül lehetett. A napi programunk abból állt hogy délelőtt foglalkozásokra jártunk délután meg szétszopatták arcunkat az "öregek" közül némelyek azért csak érezzük a honvédség adott otthont lényünknek. Első órán bejött a hadnagy-elvtárs. Előadta elvárásait. Emelt hangon, parancsoló stílusban. Aki megmert szólalni azt személy szerint lehurrogta. Meg sem pisszenhettünk. Csak néztük őt, azért az arcvonásaink árulkodtak. Kicsengettek, kivonultunk a folyosóra. Az ötperces szünetben gyorsan felvázoltuk melyikünkké lesz a háta, combja, szárnya. Amikor elkészült a rögtönzött haditerv megint csengettek visszamentünk a terembe. A hadnagy-elvtárs ült az asztalnál és megelőzött minket. Bemutatkozott megint. Néztünk rá - ez hülye? Nem tűnt fel neki már járt közöttünk? Bemutatkozott, felállt az asztaltól, hozzánk lépett és ezt mondta - ne haragudjatok srácok. Hülye voltam! Ha valaki bejön a terembe valami külsős kérem az alaki szabályzatot. Egyébiránt Lajos vagyok. Elvárom hogy visszategezzetek ahogyan azt a szabályzat is előírja ha én tegezem bármelyikőtöket. Sorban mindenkivel kezet fogott, bemutatkoztunk egymásnak. Tűzbe mentünk volna a csókáért!

Nejlon

Áruházi biztonsági-őri életemből. (izgalmas fejezetek) Kitekintek a boltba az árú-átvevő helységből és látom Jánost amint élet-halál harcát vívja a nejlonnal. Sikerült a gurigáról letépnie egyet ellenben elfelejtette melyik felén nyílik. Téphetne le másikat miközben nagyon figyel viszont nem akar több pingvint megölni a teljesen elkerülhetetlen egyedszámnál amit reggelije mellé a kifli vásárlás megkíván. Nézem egy darabig majd halkan megindulok felé. Nem vesz elsőre észre. Teljesen leköti az elemekkel vívott küzdelem. Keresi a kettéváló nejlon darabrészeket. Nyomorgatja a nejlont. majd erősen koncentrál a felületére, bevérzéseket keres. Morzsolgatja, bizsergeti, pityergeti. Nyalogatja az ujját majd újra kezdi. Tenyerei közé fogja és valami leírhatatlanul ostoba arckifejezéssel dörzsöli. Leheli! (végképp nem értettem miért) Fújja! Majd megérzi hogy figyelem. Oldalra néz, rám. Tőle pár méterre állok, csóválom a fejem. Alig hallhatóan suttogom: ...istenem... (mintha szellemi fogyatékost látnék) ZOLI! Segíts már...! Hozzálépek és a vállára teszem a kezem. Megszorítom vállának felső csuklóját közben tekintetünk összeforr. János. Ez a te harcod. Hirtelen mozdulattal félrerántom a fejemet (filmből lestem a mozdulatot) majd ellépve tőle elengedem a vállát, távolodom. "AZ ÉG ROHASSZA RÁD A PLAFONT!" kiáltja. Pátosztól erősen telített pillanat volt.

Púp

Munkahelyén napokkal ezelőtt lefejelt egy süteményes tálcát. Mint mondta, a könnye is kicsordult. Azóta egy kis púp van a fején (nagyobbik általában mellette fekszik) Meg egy apró varrat. Tegnap este látom nyomkodja a sebet. Mit csinálsz anya? - kérdem. Amikor megnyomom a sebet olyan mintha a fejemben a vér lüktetne nyomásra, feleli. Ne nyomkodjad. Csak nyomkodja. Közben mered maga elé. Lehet agyalágyult lettem? - kérdi. Anya, menjünk el röntgenre ha megnyugtatod magad azzal (tulajdonképpen nem neki kell megnyugodnia de ezt úgy sem tudom előle eltitkolni) Velem bármi történik kettő mondattal békességet hoz szívembe - nincsen baj apa! Legutóbb amikor nagyon beteg voltam, hetekig köhögtem. Az orvos elküldött tüdőröntgenre. Amikor jöttem haza a jő lelettel boldogan annyira örült mint kevésszer láttam úgy. Pedig mondta előtte, semmi baj. Én képtelen vagyok így vigasztalni. Nem felejtem el a pillanatot amikor elsőnek ölelt át nagy fájdalmában. Amikor elment egy hozzá közelálló. Történt ilyen előtte is. Akkor félrevonult és sírt. Percekig sírt, majd tovább ténykedett éppen azt, amit előtte félbehagyott mielőtt a hír jött. Amikor elsőnek ölelt át fájdalmában, csupán másodpercekre, azóta nem a szoba sarkába vonul félre. Talán mert túl van már bútorozva a lakásunk, nem teheti már meg Nem tudom. Rettegek bármitől ami vele történik mint bajság. Néztem amint alszik. Fél perc nem kellett hozzá és elaludt. Fáradt volt. Néztem a púpot a homlokán. Pici, de ott van. Mennyiszer megbántottam már szegényt 30 esztendő alatt... Eltöprengtem rajta, én egyetlen példát sem tudnék tőle felemlíteni. 30 év alatt! Egyet sem. Nem is tudom kit érdemelt volna jobban a sorstól. Talán egy Monacói-herceget. Aki szelíd, sok tornyos kastéllyal rendelkezik, alkalmazottak sokaságával. Szolgákat egyikőjük sem tűrne meg. Sziporhoz olyan herceg nem lenne való. Létezik az érzés, amikor az ember mellkasán kívül tudja saját szívét. Milyen jó is azoknak akik koronavírus, politika, globális felmelegedés miatt tudnak izgulni. Én most egy apró púp végett szorongok.

Szalagavató

A szalagavató már annyira nem buli. Addigra hozzászokott a szem a látványhoz. Ellenben az első évnyitó középiskolában, ott mindig röhögtem. Háromszor volt szerencsém középiskolai szinten megélni három fiam jóvoltából. Mire gondolok? A szülőkre. Észre sem vesszük hogy peregnek az évek. Aztán hirtelen ott találjuk magunkat egy csokor csoda szép fiatal között akikhez mi már nem passzolunk. Mint szülők igen, ellenben a következő esetet nem felejtem el. Igen illusztris hölgy olyan jó középkorú ellenben igazi ínycsiklandozó MILF kéjsóváran szemléli a gyerekeket. "gyerekek" Némelyik igen csak tekintetet rabul ejtő. Számomra inkább a lányok. Persze szigorúan partvonalon kívülről. Szépek. Na! Lássuk be. Mint egykor szerencsés esetben mi magunk voltunk. Az anyukához odalép a lánya és annak pár barátja. A lánya "anyu"-nak szólítja a társai pedig "csókolom" Sejted, mi? Ne mondjátok nekem hogy csókolom! De irigy vagyok! - kiálltja és tényleg irigy. Ezen a többi szülő kacag. Olyan is van aki megsimogatja a vállát... jaj drágám-ozva. Mindenkinek megy ez a színészkedés, kivéve nekem. Nézek rá, áthatóan. Ki is szúrta. Farkasszemet nézünk. Az én tekintetem mint zsidó-templomban az utálatos kép. (utóbbi édesanyám szavajárása volt) Nem is ült mellém soha szülői értekezleteken. Pontosabban édesanyám igen, a MILF nem. Édesanyám nem volt jó MILF. Ellenben sosem ejtett foglyokat. Maradva a vezérszálnál illusztris MILF volt a nő. Nálam jóval fiatalabb. Máig nem értem miért volt úgy elkeseredve. Lehet valaki 22, 30, 50, olyan fotót tölt fel a facebook-ra magáról amilyet csak akar. Nem az a lényeg?

Mai-generáció

Olvastam egy cikket: "A mai generáció semmit sem tud értékelni, sem a családját, sem a csapból folyó meleg vizet!" címmel a most figyelj: "Lélek"! kategóriában. Írta: Nóra. Gratulálok Nóra. Nem is veled van gond Nóra, legyél amúgy bárki. Lájkvadászatnak kitűnő cikk. A fiataloknak nem tetszik, meg nekem sem aki már nem vagyok fiatal. Ellenben lesz annyi lájk amiért csak megérte, nem igaz? Vannak népszerű posztok. Mint például a katonaságosdi. Ami embert csinál a fiatalból! Írja az idősebb generáció Vietnám felett lelőtt vadászpilótáinak sokasága akik ott lettem emberek. Üdvözlöm szüleiteket! Valamit kifelejtettek a nagyszülők a folyamatábrából mire szüleitek a honvédséghez kerültek, nem de? Például megnevelni a gyereket. Volt is ám ebből konfliktus szüleitek meg nagyszüleitek között. Ugyanúgy ahogy most rátok húzzák a lepedőt. Bezzeg a mi időnkben! - mondják. Egyébként kivétel nélkül mind sírt-rít hogy nem mehet haza. Szopatják őket. Jobban féltek a katonaságtól mint a lányok a szüléstől. Most meg Rambóznak a facebook-on. Mi a gond a mai fiatalsággal? Sok minden. Mit láttak? Nagyrészt degenerált szülőket akik általában érzelmi és anyagi vonatkozásban is képtelenek voltak felnőni a világhoz. (kinek nem inge) Abban nőttetek fel hogy előre elcsakliztuk még a ti gyerekeiteknek is a jövőjét. Én kérek elnézést szüleitek helyett. Miben vagyunk jók mi szüleitek ha ti már mindenben rosszak vagytok? Megmondom. Az Orbán - Gyurcsányozásban! Lassan 30 éve azon vitatkozunk melyik gyönyörűséget tüntessük ki bizalmunkkal. A fiatalok meg közben Bajnai-gárdisták. Már az aktívak közülük. Mert arra sem jók. Felelőtlenek! Választani sem mennek el. Pedig az milyen izgalmas dolog... "Tisztújító gyűlések" például: amikor Fodor Gábor meg Kis Évike körül forog az ország. Melyik legyen a liberális fő hülye!? Na jó, egyik sem kapott szavazatot. Adjunk nekik havi öt millát életük végéig és éljenek boldogan. Aztán visszasírjuk őket mert akik következnek még rosszabbak. Lassan komplett Göncz Árpi kultusz nőtte ki magát. Még a Koncz Zsuzsa is róla - neki énekel. nézzük el Koncz Zsuzsának, azért ő tett le mást is az asztalra. Mindez nem számít. És mi nevezzük hülyéknek a fiatalokat. Nem becsülik meg a csapból folyó meleg vizet! Nem akarnak elköltözni! Pedig 30.000.000 ós támogatást is ad az állam ha legalább négy gyereket szülnek! Igaz hogy a korábban 12.000.000 lakás hirtelen 42.000.000 kerül azoknak is akik nem tudnak - reakciósabbak nem akarnak! szülni, de nem számít! Azt sem köti ki a Vitya hogy a nőnek kell szülni. Nem csodás? Hiába, ereiben még lüktet a liberális vonal. Aztán ha meg van a négy gyerek, nem válnak el a fiatalok (akik azt sem tudják mi az erkölcs) járnak rendje módja szerint templomba - szavaznak a Vityára! (az fontos!) ígéret földje Magyarországon boldogan élhetnek. Mindezt kézbe kapják mert a szüleik tudták kit kell hová ültetni a biztos jövő érdekében. És a gyerekek a hülyék, mi? Meg állandóan facebook-oznak! Már ha tudnak a nagyik mellől akik annyi villogó GIF- fost raknak fel hogy a Zuckersrác is besokall néha keresőmotorüzemmódilag. Valahogy újra kellene kalibrálni a meglett korosztály gondolatait, nem?

Pornó

Na ezt hogy fogalmazzam meg hogy ne sértsek közösségi alapelveket... Tegnap beszélgettem öcsémmel a Bishoppal. Igen érdekes szubkultúráról a pornónézők szokásairól. Mondjuk minket az sosem érdekelt mert nem nézni kell ha nem csinálni - jól írtam? Még sem kerülhetjük el azt ami kitölti az internet 90 %-át annak ellenére hogy senkit sem érdekel - kettőnket sem! Emlékszem az első pornófilmet 14 éves koromban láttam egy barátomnál a lakásán. A barátom fiú volt! 1983-ban történt. Külföldről kapta a filmvetítőgépet és volt hozzá kettő szalagja (filmje) egyik a Schönburgi-kastélyról másik szalagon három kisfilm volt. Mindhárom, pornó. Én ragaszkodtam a kastélyoshoz ellenben perverz volt a csóka és a másik szalagot választotta. Az első kettő filmre nem emlékszem arra viszont igen hogy végig hajtogatta majd a harmadikat nézd meg! A harmadikban kettő bácsi szeretett egy nénit. Egyszerre! Nekem az akkor új volt. Internet és kábeltévé hiányában a Szuperbola Márkus László szilveszteri adását leszámítva nyugodtan teltek éveim. Habár megfigyeltem magamon addig számomra ismeretlen testnedvek szivárognak belőlem ha gondolod részletezem de most maradnék a posztnál. Manapság a pornóműfaj is kissé fura vetületeket vett. Rendben, vannak fura vetületű embertársaink ellenben én megmaradnék a nekem változatossága terén még ha azokból egyik vagy másik előnyére több is van jelen a férfiak - nők párosításoknál. Nekem számít mindkettő jelen legyen. Képzeld el magad a következő szituációban - én nem nézek soha pornót! Bekapcsolod a fizetőst olyan turbó fokozat gyanánt. Anyával vagy apával ágyba bújtok. Szerencsés esetben a hivatalos pároddal. Persze hogy nem a film a lényeg - főleg ha véletlenül nem a párod az - de azért csak ott duruzsolnak a hangok, villóznak a képek. Azon esetekben amikor az ember a párjával csinálja jobban figyel a filmre (Brit tudósok állapították meg) Van egy tök jó nő a filmben (előfordul olyan aki nem a "jó"-ra lelkes) de maradjunk a klasszikus esetnél, jó a bige! A srác meg tök mindegy, úgy is bevett egy marék kapszulát abból amit a szarvasmarháknak fejlesztettek ki. Jó bige vetkőzik, nyali-fali, tipi-tapi, te meg vibrálsz a paplan felett/alatt amikor mit látsz? A bigének van kallantyúja! Most komolyan, az nem vágylohasztó!? A másik még nagyobb aljasság. Jó bige, meg a srác. Aztán jön egy másik srác is. Klasszikus felállás kettő srác egy nő. Persze hogy soha nem érdekelt senkit ez a verzió! Aprítják a hölgyet, semmi kivetnivalót nem látsz a filmben. Mint amikor a zsarut kérdik te koma lesz nálunk egy szexorgia, eljössz? Hogy a viharba ne! Hányan leszünk? Ha hozod a feleséged akkor hárman! Tehát szereti a kettő srác a nénit, érződik is hatása a készüléken kívül. Majd amikor már csupán oda-oda pillantasz mi következik? A nőt mellőzik és egymást kezdi el szeretni a két fiú! Úgy! Menjetek ti a csudába.... Akartok róla beszélni?

Szipor nénije

Sziporral történt. Megállítja egy néni. (nem tudsz elmenni portája előtt észrevétlenül mert a kapuban lakik) Hogy vagy Mariskám? Csókolom, Kati vagyok. Jól vagyok. Jó kis firma az urad hallod-e! Hallom. Miért is? Nem veti meg a fehérnépet! Nem kifejezetten, az uram szokott beszélgetni fehér emberekkel is. Tudod te mire gondolok! Sietek csókolom, megyek a boltba. Kellett neked Román embert választanod! Meg is érdemli aki nem talál jóravaló embert itthon! Biztos megérdemli, az én uram magyar. Váci. Náci? Az! Náci! Azért ver téged? ... - te apa. Van a X.Y. - néni tudod melyik, igaz? - kérdi tőlem itthon Szipor. Tudom. Mi van vele? Azt is bevetted a Buborék facebook-csoportodba? UI: pár napja felraktam egy "gyütt-ment" beszélgetős posztot lakhelyem közösségébe. Azt sem tudják miről beszélek. Aki meg igen, annak ez már nagyon régi emlék. Különben se rontsam a hangulatot! -írták.

Ágyúval verébre

Lakhelyem facebook-közösségében saját szavaimmal élve - adom az ívet! Szeretem kicsit provokálni az embereket. A magabiztosakat. narancsos község, mindenki magabiztos! Azok között kedvenceim a tévedhetetlenek. Általában nem nagy kihívások mert hamar hazaáruló leszek. Meg bipsi és hasonlók. Ellenben mindig találok gyöngyszemet. Olyat aki választékosan fogalmaz. Csiszolja egymáshoz a szavakat. Mondataiba kétértelműséget visz. Rejtett mondanivalót, manipulatív, féligazságra telepedő marhaságot. Utóbbi esetben a féligazság okául szolgáló felvetés kell hogy ütős legyen. Van aki ráérez. Biztosabb versenyzők akik azt hiszik olyanok mint a jó sakkozó (előre gondolkodnak) személyes beszámolókat is beleszőnek mondandójukba Természetesen ordít számomra hogy hazudnak. Ők az igazi ínyencség. Olyan esetekben teljes gyönyörűséggel vetem magam a habokba és roppant mód érdekes beszélgetések szoktak formálódni már csak azért is, mert tehetségem van hozzá hogy éreztessem a hallgatósággal hogy szopni fog beszélgetőtársam! Ezt élvezik az olvasók. Mert szemetek! Tényleg tehetséges vagyok. Mondjuk egy szöget nem tudok falba beverni de írni - értekezni, imádok! Grafomán állat vagyok! Egy alkalommal az öcsém (aki nagyobb rohadék ezen a területen mint én) felhívott és utalt rá milyen hülye hogy a Kárcsi! (más a neve) Rá is szálltunk. Olyan ez mint amikor ágyúkkal! lősz verébre. Védekezett. Napokon át. Nem állt jól neki de védekezett. Nekünk sem állt jól. Miért nem segít már neki valaki...? - kérdem az öcsémet telefonban. Te belemernél szólni kettő rohadék Solymosival szemben? - kérdi. Volt egy nap amikor sem én sem az öcsém nem értünk rá reagálni a srác meg csak nyomatta miért jó a narancs! (egyik kedvenc témánk) szerintünk annyira nem jó, és ezt szépen körbe is tudjuk írni de aznap nem értünk rá. Tudjátok mennyi privit kaptunk? Írjatok már a Karcsira! Alig várja! Röhögtem. Tuti hogy a Karcsi várja? Most én aljadék vagyok? Csak én vagyok aljadék? Tudom, meg az öcsém!

0-99 éves korik szignlik

"szingli társkereső 0-tól 99-éves korig" facebook-csoport. Nem is tudom melyik véglettől tartok jobban! Volt egyszer egy hölgy, belopta a szívembe magát. Aranyos volt, takaros kis otthonkában, olyan lila-színű nokedli mintázatú volt. Már mint a fotóján az otthonka színe, mintázata. Sokat beszélgettünk. Majd egyszer csak egy kérdésemre válaszolva elmesélte hogy ő bizony szingli. (teljesen más témakörben kérdeztem) Nagy dolog, kifejezetten nem érdekelt de onnantól minden beszélgetésünknél kettőnk között ez előjött. Hogy ő bizony szingli. Társat keres. Írom neki hiszen sok társad van, itt vagyok például én. Ne röhögj! Te hinnéd egy 80 éves néniről hogy joystickozni akar veled! Ne legyél már közönséges! Tehát felajánlkoztam mint beszélgetőtárs mire Ő küld nekem kacsintó smileyt, meg piros-szívet, hülye bárányt ami farkast puszilgat, meg küldött legnagyobb megrökönyödésemre izzadó bugyi GIF-et! (ki a franc talált ki ilyeneket?) Na gyorsan váltottam beszélgetőtársat jóval szolidabb közösségre váltottam ha jól emlékszem valami neonáci csoportra. Ki jön szemben velem az utcán? A néni! Ugrál előttem! (volt vagy 140 cm magas) Átölel! Láttam ilyet Paul Mccartney kapcsán de én nem vagy Paul Mccartney. Megpuszil! Vigyorog. Megint megölel! Jujj! Azóta sem jártam arra.

Farkas Helga és én

Az időtájt szereltem fel rendőrnek. Volt egy ideám, meg fogom menteni Farkas Helgát. Helga a magyarországi rendszerváltás utáni első emberrablás áldozata. Életemben sokszor álmodtam vele. Spontán. Még csak azt sem írhatom hogy hátsószándékkal reménykedtem volna benne. Hiszen én már nős voltam. Ha meg nem lettem volna az miért vonzott volna egy multimilliomos ember lánya aki feltűnően szép is ráadásul? Nem, tényleg semmi ilyesmi. Megérintett elrablásának ténye. Nem tudom megfogalmazni az okát. Visszatérő álmaim része volt hogy összekötözött csuklóval fekszik a csomagtartóban. Beragasztott szájjal. Én pedig megállítom az autót. Kérem az okmányokat és a kocsi mögött a csomagtartóba zárva hallja a lány, nem tudom kinyitni rendőrúr. Esküszöm meg van minden kötelező tartozék. Elsősegélyláda, izzó-készlet, elakadásjelző háromszög. Megnézzük! - így én. Nem tudom kinyitni. Inkább bírságoljon meg. Helga pedig próbál mozdulni, jelt adni, nem tud. El ne tessék engedni rendőrúr... - cikázik a fejében. Remeg. Zihál. Reménykedik. Az álom egy része megvalósult. Piros zsiguli volt. A rendszámára már nem emlékszem. Arra viszont igen, hogy eleinte kérlelt a sofőr engedjem el. Később szidott, nem bírta kinyitni a csomagtartót. Akkor bírságoljon meg! - kiáltotta. Maga innen nem megy el amíg meg nem néztem mi van ott benn. Ez hülye! - kiáltja. Keresett egy szerszámot és felfeszítette a csomagtartóját. Nézze meg a kötelező tartozékait! - ordította. Megvan?! Nem érdekelnek a tartozékai, elmehet - feleltem. Emberem pedig feldúltan nézett rám közben kötözgette a lifegő csomagtartófedelét miközben szidta anyámat. Végtelenül megkönnyebbültem. Még arra is emlékszem pontosan hol állítottam meg a kocsit. A rendszámára már nem emlékszem. Viszont abban biztos vagyok, ha nem néztem volna meg a csomagtartót amíg élek előttem lebegne az a pár betű és szám.Helgát sosem találták meg. Beleszoktam gondolni, talán él valahol. Kevés rá az esély. Ellenben ha mégis úgy lenne és olvasol engem, én végetted lettem zsaru.

Tamás és én

Amikor felavattak hivatásos katonának (én mindig önként voltam hülye) az életem a század volt. Reggeltől-estig bent voltam. Szakaszparancsnok helyettes lettem. A "helyettes" annyit tesz, mindent te csinálsz. Akinek a helyettese vagy az meg hátradől és éli világát. Volt a századnál egy srác a Tamás. Magas, vékony gyerek volt. Ha hívatták a szó-szoros értelmében remegtek a lábai annyira félt. Amikor kiabáltak vele (sorkatonaságnál alapból mindenkivel kiabáltak) kővé dermedt és éjjel nem aludt. Próbált szegény megfelelni de látszott rajta retteg a mindennapoktól. Én akkor már sokat tapasztalt rutinos vén-róka voltam a magam 20 megélt esztendejével (honvédségen belüli kettővel) Felfigyeltem rá Tamás mennyit melózik. Aztán az egyik nap kopog az irodám ajtaján. Belép, sapkáját gyömöszölgetve kezdi a mondókáját hogy engedélyt kér kérdezni meg hasonló baromságok... - üljél le Tomi, mondom neki. Leül, csak néz. Lassacskán kiszedtem belőle amit szeretne. Hazaszeretne menni. Nem volt otthon hónapok óta. Nem volt barátnője, felesége, mégis szeretne hazamenni. Senki sem gondolt rá, alap volt hogy Tamás tesz-vesz és nem kér, sőt meg sem szólal ha ordítanak vele. Így teltek el hónapjai. Én magam sem figyeltem fel rá Tamás annyit van bent a laktanyában mint én, csak Tamás nem önszántából és Tamás nem kap érte fizetést. Hazafogsz menni Tomi, elintézem. - mondtam neki. Tamás levelet írt haza és onnantól láttam elsőnek felszabadultnak. Még azt is könnyebben viselte amikor ordibálnak vele. Közeledett a hétvége és közvetlen parancsnokom elé járultam akinek a helyettese voltam. Nagyképű, pökhendi ember volt. Mondom neki most az egyszer lenne egy kérésem. Néz rám, mi lenne az? Szeretném ha Tamás kapna hétvégi eltávozást. Nem lehet! - vágja rá. Szeretném ha Tamás kapna hétvégi eltávozást - ismétlem meg a tőlem telhető leghatározottabban. Tettem le annyit az asztalra hogy egyszer én is kérhetek valamit. Nem lehet! Ha lehetne sem engedném Tamást! - mondja. Miért nem lehet? Mert le van már adva a lista. Az állomány meghatározott százaléka mehet hétvégén haza. Nem több! (általában ugyanazok az emberek) Menj a dolgodra! - mondja. Kilépve az irodából Tamás jön velem szemben a folyosón. Látja arcomon baj van. Baj van őrmester-elvtárs? - kérdezi. Semmi baj, nyugodj meg hazamész. Majd elloptam a katonakönyvét, megírtam az engedélyét, aláírtam, lepecsételtem és Tamás a többiek megrökönyödésére már öltözött is át. Rendre módja szerint kiengedték a kapun és hazament. Persze hogy lebuktam. Ordított velem a századparancsnok-helyettes. Fiatal hadnagysrác volt. Egyébként cimborám. Normális vagy Zoli?! Szét fog tépni a góré! A górétól mindenki tartott. A góré egy százados volt. Hívatott is be magához hétfőn. Jobban remegtem mint előttem remegett Tamás. Magyarázza el nekem amit tett - mondja mennydörgő hangon. Tamásnak megígértem hogy hazamehet. Nem tudtam a szabályokat, önkényesen írtam meg a könyvét. A százados végigmért, beleszívott a cigarettájába és azt mondta: leléphet! Négy évet kellett volna várnom a következő rendfokozatomig alapból. Én egy év múlva lettem előterjesztve mert meg voltak velem elégedve. Az a rendfokozat akkor ugrott. Viszont pár nap múlva a százados parancsba adta nekem jelenjek meg a kapunál. Kivitt magával a szomszédos presszóba inni! Őrnagyok, alezredesek, és én. Nem emlékszem a beszélgetésükre mert berúgtam az első sörtől. Amikor az utolsó nap ünnepelték sorkatonáim hogy leszerelhetnek Tamás megölelt. Be volt már csípve. Alig tudtam magamról levakarni. Talán Tamás is emlékszik még rám. Az sem kizárt írt rólam egy posztot. Akár én a századosról, és róla.

Bujkálás

Azt mondják nem tudsz elrejtőzni a szomszédod elől (akik mint ismeretes mindegyikünk esetében legalább annyira csuda nagyszerű emberek mint nekik a saját szomszédjaik ) Monte Carlóban de még a Pireneusokban sem ha a szeretőddel őgyelegsz. Tuti hogy szembe fog veled jönni Kati-nénnye. Addig a falut sem hagyta el de ha te túlórára hivatkozva átrepülöd a világot a csajoddal vagy pasiddal hót ziher hogy lefogsz bukni. NYÉ már a nyűvest! Kivel van utt?! Szia Kárcsi! Szervusztok! Felőlem nyugodtan. Hallgatok mint a sír! Elképzeltem egy olyan temetőt ahol annyira hallgatagok lennének a sírok Te buktál már le? Annyit tudok röhögni amikor lelkes szabadúszó facebook fotó-riporterek járják telefonnal a vidéket. Késő este mire lesz figyelmes? A senki-földjén Józsi-bácsi háza és a dögkút között személygépkocsit pillant meg magára hagyatva. Azonnal megossza a képet. "Ki tud róla valamit? Kié lehet a gépkocsi?" ANYÁDÉ! Szerinted miért parkolt a dögkút mellett? Elnyomja a farhát szagát amit a boltból hoz? Utóbbi példám élő eset. Bárki vesztette el a kocsiját (hatósági rendszám is tisztán látható) őszintén sajnálom.

Lajosom a hentes

Hallgatom a Kossuth-rádió aktuális hírolvasójának beszámolóját melyet hallhatóan extázisban ad elő, kéjmámorban úszva Úgy ecseteli mennyivel nőttek a bérek! és még mennyivel fognak! Sőt! jóval előbb fognak és jóval többel! mint arról szó volt. Bámulatos. Együtt tapsolok az Észak-Koreai konferanciét megszégyenítő Magyarországi hírolvasó kollégájával. Annyi, hogy én közben nem élveztem el. Találkoztam Lajossal a pék haverommal. Te Lajos! - kezdem - hallom bejött az élet! Megemelték a kenyér árát idén már harmadszor (mondjuk mindjárt vége a februárnak) de ha jól tudom az áremelésből fedezik hogy te ne Münchenbe mosogass egy kávéházban hanem itthon süsd nekünk a finom kenyeret! Lajos nekem régi haverom, beszámolómat a rá jellemző higgadtsággal hallgatta majd visszakérdezett. - miért nem sz.sz le Kobra? Lajos ! - feszítem tovább a húrt - ha már egzisztenciád helyreállt, megbecsült tagja lettel nemzetközösségünknek, feltehetek egy kérdést neked? Lajos válasza: - miért nem sz..sz le? Kérdésem az lenne, ha anyagilag toppon vagy, a munkakörülményeid több mint prímák, miért nem sütsz kenyeret? Mert ami a boltokba kerül az minden csak nem kenyér. Lajos, erre mit mondasz? (enyhén megdőlök mint a Titanic, ne tudjon szájba pattintani) Lajos elmélázik kicsit majd visszakérdez: - miért nem sz.sz le? Értem, tehát a lelkesedéseddel még van problémák. Ha nem hinnék a Kossuth-rádiónak arra gyanakodnék te abból a bizonyos béremelésből amiért állítólag drágább a kenyér egy büdös fillért se kapsz. - nem akarsz lesz.ni?! - így a Lajos. Lajos, viszont a kenyér "magyar kenyér" néhol még nemzeti szalagsávval is el van látva - mire a válasz: ( te nagyon figyelmes Kobra olvasó vagy nyájas látogatóm, nos igen ) - sz.jál már le! - a dörgedelem Lajostól. Értem. Végignézek ezen az orális orákulumon majd kijelentem: - oszt jól megnézhetik majd magukat ha már te sem dolgozol náluk, kapásból találsz magadnak más melót. - hol? - kérdi Lajos (kérdése megrázott, eltért az elmúlt évek alatt a tőle megszokott szóhasználati elemektől) - például valami amatőr-homo pornófilm felsz..ófiújaként! ... és nevetünk. Jaj de nagyon nevetünk. A könnyeim dőlnek, csapkodom a térdeimet, Lajos is majdnem nevet, de neki még számtalan kérdése van pl: - miért nem sz..sz le?!

Valentinnapi Kobra

Vásároltam Valentin-napi ajándékot Szipornak. Szipor boltjában, személyesen tőle. Mondtam neki ne nézzen oda. Kifizettem Szipromnak (pénztáros is ő) és jól eldugtam a valamit otthon. Ma reggel felugrottam az ágyból és rohantam a titkos helyemre. Visszafelé kezem a köntösöm alatt dobogtattam a csokiszívet, majd mintha a szívemet tépném ki előrántottam azt, letérdelve vigyorogva átadtam neki. Nagyon boldog volt. Várt vagy öt percet amíg a produkcióm mely követte az aktust, véget nem ért. Ugyanis ilyenkor pörgök saját tengelyem körül és hol balra, hol jobbra lengedezve karjaimmal közben fura hangokat adok ki. Én is kaptam ajándékot.

Beépített főnök

"Beépített főnök" (dokumentumfilm sorozat) Sokak szerint a vezérigazgatóknak fogalmuk sincs arról, mi történik a vállalatuknál (szerintem pontosan tudják szerk.) "Azért, hogy cégét újra sikeressé tegye, némelyikük igazán sok mindenre hajlandó: a különleges időkben különleges megoldásokra. Például arra, hogy beálljon dolgozni saját beosztottjai közé. Az egyik védősisakot húz, és szendvicset ebédel, a másik luxusautóját és golfütőjét, takarító kocsira és vécépumpára cseréli, a harmadik elegáns irodája helyett istállóba jár, és öltöny helyett farmert visel. Mindegyikük alkalmazkodik tehát saját kétkezi dolgozóihoz, olcsó szállodában lakik, álnevet vesz fel és kezdőnek adja ki magát" Nos, mára már kiderült az egész egy nagy kamu! Színészek játsszák pontos koreográfia alapján az epizódokat. Én mégis eltöprengtem. Mi lenne a sorsom ha indigónyitóban megjelenne a "főnök"- öm és beállna mellém biztonsági őrködni? Többször előfordult hogy új kollégát kaptam akit nekem kellett betanítanom. Nem mert olyan okos vagyok ha nem mert belegyepesedtem több mint egy évtizede saját szubkultúrámba (munkahely) Az én beosztásomban verhetetlen vagyok. Tudok autót vezetni, a fénymásológépet is betudom kapcsolni. (újabb típusok sem fognak ki rajtam!) Voltak jelentkezők akik éppen elkezdtem magyarázni a szó-szoros értelmében elszaladtak. Aztán olyan is volt aki bólogatott mindenre, majdnem elhittem hogy van annyi esze mint egy rendőrből lett biztonsági-őrnek - én volnék. Aztán az egyik nap megjelent a János (tudom hogy olvas) Tök fura, öt éve ketten csináljuk az ipart. Egymást váltjuk. Szabadság és szabadnapok nélkül. Néha sandán nézünk egymásra. Akkorákat szopunk mint a torkosborz! (sosem értettem ezt a hasonlatot) Volt hogy felhívott a Jani - hol vagy Kobra? Kéne dumálnunk egy jót. Na gondoltam ott a pillanat! Most tuti kivág mint macskát sz@rni! Tudtam hogy nincs még egy olyan nyomorult barom mint én! A Jani csak megjátszotta! Felelősségre fog vonni. Amikor majd belépek az irodájába ott fog előttem ülni kifogástalan Armani-öltönyében. Nyakkendőben. A Jani! Nyakkendőben! Aztán az sem kizárt hogy kézfogást követően ad nekem százezer dollárt hogy időpontot kérjek menő pszichológushoz és támogassak kutya menhelyet (összekeverhetett állatbaráttal is) Plusz kezeltessem a gombás lábkörmömet. Meg hasonlók. Erre fel a Jani miért hív? Adjon egy üveg pezsgőt. Már neki ég a pofája a cég miatt pedig láthatóan semmi köze a tulajdonoshoz. Ez decemberben történt. Rá egy esztendőre mondja nekem Szipor - te apa. Nem akarsz a kollégádnak venni pezsgőt? Minek? - kérdem. Mert tavaly ő is vett neked. Illik! Jani antialkoholista. Veszek neki nápolyit. Vegyél neki pezsgőt! Ne legyél undok. Következő decemberben vettem neki pezsgőt. Felhívtam, hol vagy Jani? Kéne pofáznunk! Erre a Jani - csessze meg tudtam hogy a Kobra a cégvezér! Mindig éreztem a járásából. Meg a nézéséből! Olyan h.lye meg szemtelen volt mindig hogy alkalmazottként senki nem tűrte volna soha meg. Most szopni fogok! - gondolta a Jani. Remegve jött elém, gyanítva beinvitálom irodámba ahol kifogástalan Armani öltönyömben fogadom nyakkendőben - én nyakkendőben! Kezet fogva velem tuti kivágom mint a sz@rosrongyot. Vagy mint a mesében megajándékozom nikotin tapaszokkal. Új vezérműszíjjal a kocsijába! Adok neki százezer dollárt támogasson kutya menhelyet (mert hülye vagyok) Találkoztunk. Te Jani! Vettem neked egy pezsgőt. Boldog új évet! Gondolom téged sem méltatott semmire a cég. Nesze b@s.ki! Majd egymásra nézve arra jöttünk rá nem kell felesleges kiadásba vágni magunkat összedobunk ketten egy pezsgőre, amit egyikünk át ad a másiknak a másik meg visszaadja. Így külön pezsgőket nem vásárolnunk és folytonos izgalomban sem tartjuk egymást. Minden év decemberében megismételjük. Ad nekem egy pezsgőt, én meg ugyanazt visszaadom neki. Nálunk mindez így zajlik évek óta. Amíg egyikünkről ki nem derül hogy évek óta ő a főnök és csak várt, maga sem tudja mire. Kérdésem: veletek mi történne ha kifogástalan Armani-öltönyben fogadna a főnökötök akinek lehordtátok előtte mindennek az "ismeretlen" tulajdonost? Akartok róla beszélni?

Design-váltás

Design váltás a facebook-on. Úgy vagyok ezzel mint egykori rendőrkollégám akinek szójárása volt: "nem azért, de nekem érettségim van!" Egykori mesterem kit nem tárgyalótisztnek alkalmazott a testület hatalmas tenyerekkel rendelkezett. Mellette autót is tudott vezetni. Valahogy beleérzett az emberi konfliktusok mentén kinek van igaza és az alapján intézkedett. Jeleztem neki ténykedésünket egyébként a KRESZ és a BTK szabályozza. Neki más volt a baráti köre. Nem tudta kikről beszélek. Mesterem hosszú évekig elvolt a rendszer kegyeltjeként amíg az volt a szabály ha megbüntetett valakit ezer forintra akkor ezer forint címletekben kellett bírságcsekket átadnia. Volt hogy benézte, de annyira hülye volt hogy mindig mínuszosan és ráfizetett. Nem is vett magának nyaralót a Balcsin! Nem felejtem el amikor design váltás történt a testületnél. Onnantól nem tépni kellett a nyugtát ha nem írni! Betűkkel! Három példányban! A csekken még fel is kellett tüntetni mi ellen vétett a delikvens. Na akkor befordult. Nem preferálta az egész életen át való tanulás intézményét. Onnantól nem bírságolt. Én használtam a tömbjét ne rúgják ki. Néha fogyjon belőle pár darab. Lassan azért felfogta meg kellene tanulnia trükköt. Olyan 6-7 év múlva - titokban, suttyonban! - elsajátította a bírságcsekk kitöltés művészetét. Nekem külön ősbemutatót tartott róla amint a Szobi sz@rtelepnél (szennyvíztisztító üzem) megállított egy motorost. Nyár eleji kora reggel volt. Emberünk a helyi púdergyárba igyekezett (ipari konszernek hálózata a község határa) bukósisak nélkül száguldott a Verhovina motorkerékpárjával. Kollégám utána szaladt és megállította. Az intézkedés első része az üdvözlést foglalta magában mivel a motoros egyébként gyerekkori pajtása volt a szervnek. A "ne szórakozz már elkések te barom!" tól a majdnem törvényes felszólításig minden elhangzott. (közben én okádtam mert szennyvíztisztító üzemek mellett szép zöld a fű, csak rohadt büdös!) Olyan délfelé járt az idő mire társam kitöltötte alig pár hibával a csekket (például nem íratta alá) és elengedte a szelídnek már nem nevezhető motorost. Mutogatta nagy bőszen nekem az elme diadalát. Végre valahára! mondtam magamban. Erre megszólal a rendőrségi rádió és hívnak minket az őrsre. Meg is lepődtem hogy ilyen hamar lebuktunk. Mivel fogad minket a főnök? Adjuk le a régi bírságtömböket, újakat vezettek be. Ne tudjátok meg! Már nem emlékszem kollégám ugatott jobban, vagy én? A főnök meg se mert szólalni! Ennyi baromságot összeírni.

Mosógépszerelő

Lakhelyemen van egy ipse háztartásigép szerelőnek vallja magát. A telefonszámát helyiektől kaptam meg. Érdekes módon nyilvánítják ki errefelé hogy utálnak. Tehát megkaptam a telefonszámát és elcsacsogom neki elromlott a mosógépem. Nem tudom belefér-e mostanában... mondja. Öt perc múlva csengetett az ajtón. Ez az én emberöm! Beslattyog a fürdőszobába és nézi a gépet. Mi a baja? kérdi. Megdöglött, így én. Megnézem. Remek! Behozza a táskáját tele vasakkal és leheveredik a gép mellé. Én meg közben magára hagytam a mosógép és démonjai társaságában. Közben tettem-vettem, facebookoztam. Lassan eltelt egy óra. Nem kér kávét? -Nem! -mondja. Tehát nem alszik. Olyan estefelé már kezdtem unni hogy új lakóm van rákérdeztem a mesterre minden oksi? Kijön a fürdőszobából, mosógépem cafatokban. Új dob kell. Megrendeljem? A régit látom darabokban előttünk? - érdeklődöm. Igen, az már nem jó. Rendelje meg. Mennyibe kerül? 25.000 forint. Akkor ne rendeld meg. Rakd vissza a régit és menjél gyorsan haza! Szipor intet le ne legyek bunkó. Megrendelte az új dobot. Dobbal síppal nádi-hegedűvel felvonult és elkezdett szerelni. Reggeltől-estig. Kér kávét? Nem! Hogy állunk? Nem jó az új dob. Csúnyán nézek rá mire mondja kitalál valamit. Remek! Mielőtt legyalullak salátának. Közben nekem elkellett mennem otthonról. Sziport felhívom munkából - anya, emberünk ott van még? Már hazament. Nem volt jó a dob. nem ebbe a gépbe való. Tudom, nekem is mondta. Kitalál valamit állítólag. Kitalált, elvitte a dobot. Bánom én, visszaszerelte a régit? Elvitte a mosógépet is alkatrésznek. Mit csináljunk vele? - kérdi anya. Igazad van, vegyünk egy új gépet. Kár volt ezt a szakit befogadni a családunkba. Kellett fizetni? 25.000 forint volt a dob. Fele árát kellett csak kifizetni. Annak amit hazavitt? Igen. Plusz 15.000 forint volt a munkadíja. Kettő napig feküdt a gép alatt. Anya! Te 30 éve fekszel alattam és semmit sem fizettem még érte! Anya korhol, ne legyek már hülye, meg szegény ember így, szegény ember úgy, én meg pulzáló agyi erekkel szédülök mint a barom. Ennek pár éve. Ma a helyi közösségben egy narancsos barátom érdeklődött ki tud mosógép szerelőt. Elküldtem neki privátban a számot.

Carlos Marin és én

Sokat töprengtem kettőnkről. Carlos Marin nekem egy idea. Egy olyan fazon aki lehettem volna. Majdnem egy időben születtünk. Csak máshol, más körülmények között. Nézzük. Kobra 1968 november Magyarország Vác Carlos Marin 1968 október Németország Mörfelden-Walldorf. Kobra Nagymaroson nőtt fel. Carlos Marin Spanyolországban. Carlos Marin nyolcéves korában adta ki első albumát. Kobra még várat rá, anyagi nehézségek végett. Carlos Marin a "kis Caruso" néven vált ismerté Kobra mint "Kobra" (facebook-csoportokban szitokszó) Carlos Marin 15 éves korától számos Spanyolországi tv-műsor visszatérő szereplője. Kobra egyszer az RTL Fókuszban szerepelt 7 másodpercben amint rendőrként szaladt egy ház körül. Carlos Marin-t kritikusai kiváló értékelést adtak. Kobrát kritikusai a "MOSLÉK" értékeléssel tüntették ki. Carlos Marin játszott a La Mancha lovagja tv-filmben. Kobra feltűnik a "Béla az ÁLLAT" produkcióban amit rendőrőrsbulin forgattak. Carlos Marin az utóbbi években operákban szerepel mint a a Sevillai-borbély, a La Bohème, a Lucia Di Lammermoor és a Madame Butterfly. Kobra az utóbbi években magasvérnyomással küszködik és cukorbetegséggel kontrollálja étkezési kiadásait. Carlos Marin 2003 decemberében az Il Divo nemzetközi zenei kvartett tagjává vált, Urs Bühler (Svájc), Sébastien Izambard (Franciaország) és David Miller (USA) mellett. Kobra 2003-ban a Szobi-rendőrőrsről a Nagymarosi-rendőrőrsre vezényeltetett át ahol "Coti" val sikeres duót alkotott mint járőrpáros. Carlos Marin 2004-ben multiplatina albumot jelentett meg.Kobra 2004-ben az út mellett trafipaxozott mert az annyira jó! Carlos Marin 2011-ben Classical Brit díjat kapott. Kobra 2012-ben járandóság ellátást kapott a korábbi nyugdíja helyett elismerésképpen elmúlt több évtizedes repertoárjáért. Carlos Marin "Ideje elbúcsúzni" című japán Andalúzia filmben kapott szerepet. Kobra "Ideje elbúcsúzni"

Lepcseskedések

2020.03.06