Pusmogások

Indián nyár

45 fokos szögben sütött a nap azon délelőttön amikor Pali haverom totál kiakadt mint mondotta: unatkozik! Mindketten 10 esztendősek voltunk. Ősz volt. "Tudod, még sohasem voltam olyan boldog, mint akkor, azon a reggelen. Sétáltunk a folyóparton, és a hullámokat néztük" Hiába, gyerekkori szerelem. Pali úgy nézett ki mint egy lány. Hosszú haj. Mondjuk más lányos cucc karakterét nem ékesítette. Mindennap együtt voltunk. Barátok. Ő most unatkozott. Én jól elvoltam lévén néztem a hullámokat erre mondják az angolok: indián nyár. Hirtelen ötlettől vezérelve, már akkor kreatív bomba voltam felvetettem, mi lenne ha az öcsém összes játékát bedobnánk a Dunába? Pali rám néz, majd ő is a hullámokat kémleli. Pátosszal erősen telített pillanat volt. Sóhaj fakad fel mellkasából s ennyit mond: legyen! "A fákon piros és sárga levelek remegtek" 360 fokos hátraarcot csináltunk, hazaindultunk. Hazaérve az öcsém fogalmam sincsen hol volt de nem volt otthon mert összetudtuk szedni játékait egy dobozba. Szüleink értelmi képességeinkhez mérten állították össze játéktárunkat. Én fémépítőt kaptam, öcsém lendkerekes autókat. Nekem úrhajókat kellett összeszerelnem, öcsémnek ülni a sarokban fél méterre a faltól a lendkerekes autókat felhúzva azokat falnak engedni. Utólag is csodálattal tölt el szüleim felismerő képessége gyermekeik mentális állapota felől. Tehát összeszedtük a játékokat. Lendkerekes autókat, mint utaltam rá. Kisunnyogtunk a házból, le a vízpartra. "Egy örökkévalóság telt el azóta" Volt a vízparton egy stég. Felmentünk rá. Pali szerint ha jól felpörgetjük az autókat és elengedjük azokat úgy fognak becsapódni a vízbe mint a Kojak sorozatban ami akkor őszinte csodálattal töltött el minket. Szerintem a Pali hülye, de megpróbáltuk. Pali kivesz egy autót a dobozból és elkezdi hátra-hátra húzni hogy a lendkerék lendületet adjon majd az autó felgyorsuljon és bevágódjon a vízbe. Csinálja és csinálja percekig - kezdtem unni - majd végre! mielőtt felnőnék elengedi az autót. Bámulatos! Nem fogod elhinni. Beleesett a Dunába. Mint egy kő. Néztünk egymásra. Semmi Kojak-feeling. Megfogtuk az egész dobozt és behajítottuk a vízbe. Elsüllyedt. Ennyi. Pali hazament, én hazamentem, öcsém is megkerült valahonnan. Arra emlékszem öcsém ül a konyhában és vajas kenyeret eszik. Amíg táplálkozik én véletlenül előveszek egy autót az enyémek közül, volt pár darab amit korábban loptam és játszok vele a konyhában. Próbáltam utánozni az öcsémet. Totál mint barom úgy viselkedtem. Ekkor az öcsém leugrik az asztalfőről és szalad a szekrényéhez. Kinyitja és csak néz. Néz maga elé. Hetekig. Leblokkolt. Én meg közben az elfogyasztott táplálékoknak köszönhetően fejlődtem, nőttem, szépültem. Öcsém meg csak néz. Így teltek el értékes hetek a Kádár-éra világából. Sokkal később mondom az öcsémnek menjünk le játszani a vízpartra. Totál elfelejtettem hogy én ott jártam hetekkel korábban. Lementünk és dobáltuk a kacsákat kövekkel. Az öcsém úgy nézett ki mint egy vadkacsa. Zöldcsíkos pulóvert viselt. Hápogott is. Indián nyár. Miközben kövekkel dobálom futtában érdekes apróságra lett figyelmes. Ugyanolyan autót talált a kövek között mint ami volt neki. Mindketten meglepve konstatáltuk pár másodpercig de én dobáltam tovább ő meg szaladt. Pár méter múlva talált egy halom vagy 20-30 darab ugyanolyan autót amilyen neki volt. Én akkor figyeltem meg ebből a gyerekből még egyszer rendőr lesz! Nyomozni kezdett. Összefüggéseket keresett. Olyan mérges lett behugyozott! Ordított, csapkodott, dobálni kezdett engem kövekkel miközben ordította az "úgy is megmondalak otthon" rigmust. Halálra kellett rémítenem hogy megesküdjön, nem mond el otthon. Hazaértünk, elmondott mindent. Édesanyám átható pillantása mai-napig előttem van. Valahogy megmaradt mint emlék. Lehet azért mert közben úgy megvert, beszartam! Az öcsém már felnőtt. Ez az eset mégis zárványként égett belé. Sokszor említi. Ha meg nem akkor én említem. Amikor én említem csapkodom a térdem és úgy röhögök majd bepisilek! Öcsém meg csak néz... "Tudod, még sohasem voltam olyan boldog, mint akkor..."

Magic Moments

Kezdő zsarukoromban történt. Éppen fültanúja voltam amint Józsi-kollégám s egyben mentorom szanaszét fosta a rendőrőrsön a klozetot amikor kezembe akadt egy reklámújság. Megpillantottam benne egy hirdetést, emelt-díjas telefonszámhoz tartozott. Bszki te milyen beteges állat vagy! - ez nem arról szólt. A telefonszámot ha felhívtad semmi más nem történt mint 1-től 100-ig mondtak egy számot. Ha kifogod a 100-ast, a hirdetés alapján "nagy-értékű CD-lemezt" nyertél. Tárcsázok mondja a hang: 44. Újra tárcsázok mondja a hang: 92. Gyorsan újrahívom mondja: 12. Én meg mondom "szopjál le!" Így telnek el békés mindennapok. Józsi szakadatlanul telefossa a klozetot, bennem ördögi terv fogant meg. Mi lenne ha éjjel, amikor minden normális zsarunak nekünk is aludnunk kellene fotelokban én telefonálnék? Még aznap éjjel - hallod hangsúlyomból sejtelmes vagyok? - az őrsön feltápászkodok, átlépek Józsi fotelja felett amiben éppen heréit markolászva bugyborékoló hangot hallatva döglik. Odalopózok a telefonhoz, tekintetem mint rókának. Tárcsázok. 52. Újratárcsázok. 54. Húúú - újratárcsázok. 56. Kobra - így én magamnak, agyonverlek ha elkúrod! Figyelnem kell a ritmusra mert mint a számsorból kiviláglik, rajtam kívül van még egy ökör az országban aki rákattant a hirdetésre. Szerintem egy másik rendőr-kapitányságon lelkes kolléga próbálkozik. Tárcsázok - 88. Leteszem a kagylót, felveszem, tárcsázok. 94-96-98... 100!!!! Ordítok! A telefonautomata kéri pontos címemet, majd tapsféle hangimitáció és gratulál a gép. Ennyi volt. Állítólag egy héten belül kapom meg a nyereményt. Teljesen felpörgött az életem. Izgatottságomban aludni sem tudok! Letelik a hét, majd letelik másik hét, harmadik hét elején a feleségem jelzi ha nem hagyom abba a rinyálást hozzámegy a Huffnágel Pistihez mert kurvára kezdem idegesíteni! Panaszlevelet írtam az újságnak amiben a hirdetés szerepelt. Semmi válasz! Újra levelet írtam, most le is pecsételtem a rendőrőrs bélyegzőjével. Egyik ködös reggel postásom borítékot hoz. Ronda, fos színű barnát. Átveszem, buborékos tasak van benne. Kinyitom. "Magic Moments" című borító. Berakom a lejátszóba, kisgyerek kacag rajta 50 percen keresztül. Bőgve hallgatom végig! Feleségem csomagol. Kérdezem - hová mész anya? Feleli - sehová, ezek a te ruháid! Vegyél magadnak Discmant is! Még egy apróság, kijött a telefonszámla. Főnök üvöltött, majd infarktust kapott. Megint üvölt, megint infarktus. Így teltek el értékes percek amiket kezdtem unni ezért mondom neki a Józsi telefonálgat éjjelente valami aberrált vonalat hív. Józsiról mindenki elhitte.

Szipor álma

Egy perce ébredtünk. Egyszerre mint a szerelmesek. Sziprom néz maga elé és mondja: - apa, olyan furcsaálmom volt. Láttatok békát lapulevélre ugrani? Na ezt akartam én kivitelezni az ágyban úgy, hirtelen mozdulattal anya lába elé pattanok. Szándékom szerint a levegőben megfordultam volna tengelyem körül és az érkezési pontban szemben landolok vele. Majdnem sikerült. Felugrottam az ágyban, ráestem Szipor lábaira aki alig hallhatóan felszisszen, eltörted a lában te hülye! Sebzett fókamódra kikászálódott az ágyból, indult a konyhába. Somfordálok utána. Szipor kávét melegít, mintha ülve is sántítana. Mit álmodtál anya? - érdeklődöm ragyogó tekintettel. Kérdésem melyet megismételtem pusztába kiáltott szavak. Miután felhörpintette kávéját visszament a szobába és nézte a tv-t. Furaarccal nézte a tv műsort. Sebesült párduc éppen okádott a borz elfogyasztása után. Nekem tetszik - utalok a párducos részre… Tudom! - mondja anya. Ülök Szipor mellett és a fejem lassan, töredezetten középállásból jobbra Szipor felé fordul majd hangos kattanással visszarántom alapállásba fejem. Majd ismét jobbra, ránézek és szó nélkül visszarántom előre fejem. Elismétlem még vagy négyszer mire Szipor - jól vagy? Érdeklődésére közlöm, ez filmeknél bevált kameratechnika. MIT ÁLMODTÁL?! - fogom könyörgőre. Anya tekintete a végtelent fürkészi. Mesélésbe kezd. Apa, azt álmodtam, családostól elmentünk horgászni. Te, én, meg a gyerekek. Mindegyikünk kezében horgászbot volt. Egymás mellett ültünk a folyóparton. Előre láttuk hogy neked lesz kapásod mert valami megfogalmazhatatlan HÜLYE képet vágtál. Vigyorogtál, rémisztően. Majdnem közbe vágtam BUTA vagy anya! A kapás nem annak a feltétele, de féltem megszakítani. Hirtelen megrándult horgászbotod és kifogtál egy aranyhalat. Tudod apa, mint a mesében. Szipor szünetet tartott, rám nézett. Megrázta vállamat mert csak az egyik szememben ragyogott a tekintet. Hirtelen a másik szemem is szikrázni kezdett, kontakt hiba. Tehát kifogtad az aranyhalat amit mi a gyerekekkel nagyon igazságtalan jelenségnek tartottunk. Próbáltam győzködni az aranyhalat hogy nem vagy nagykorú, hadd kívánjunk inkább mi. Aztán fenyegettem a halat, de ragaszkodott a szabályokhoz és miután visszadobtad a vízbe rád szegezte tekintetét. Mi próbáltunk súgni, nem hallottál minket. Én egészséget súgtam, Zolika anyagi-biztonságot. Petya világbékét. Laci meg X-BOX konzolt kért volna. Fáj a lábam.. szakítja meg Szipor elbeszélést. Mit kívántam anya? - kérdem. Ugye nem olyan hülyeséget mint Laci? Szipor rám néz, fájós lábával feltápászkodik az ágyból, nyújtózik egyet majd ezt mondja. Azt kívántad legyen röntgenszemed és tudd előre mi van a Kinder tojásokban. Kiment főzni a konyhába.

Oleg, Zolik, Parlagfű

Gyarapodott családunk kettő fővel. Onnantól mondhatom el gyarapodott családunk amikor Szipor is rábólint. Ugyanis én roppant könnyen összetudok barátkozni különös lényekkel akiket egyből hazahozok. Legyen az kutya, macska, hatalmas a ház elől kitépett parlagfű. Volt rá eset hazahoztam nagy betonkockát. Majd beszartam mire becipeltem és a konyhában a járólapra ejtve kijelentettem: Anya, Ő Oleg! Szipor mindig türelmes és megértő volt hozzám. Különben nem lennék ilyen jól táplált. Viszont ezt a családbővítő fétisemet mindig nehezményezte. A betonkocka esetében szelíden fogalmazott: HÜLYE MARHA! Majd ment a gyerekekhez akik néztek rám és meg sem lepődtek. Apa új haverja a betonkocka, ennyi. Legutóbb pár hónapja ideiglenesen hazahoztam egy kutyát. Eszem ágában sem volt visszavinni hiába kereste gazdája meg fél Nagymaros. Együtt vakkantgattam, ugattam az ebbel. Amikor bepisilt a konyhába gomboltam sliccemet de Szipor csattintgatta az ollóját, szerintem nem viccelt. Legutóbb anya arra figyelt fel miközben dől belőlem a klozeton a fos vígan kacarászok, beszélgetek valakikkel. Szipor jó nyelvtanból, tudja mi a többes-szám. Más amikor magammal vihánckodom, itt valakikhez beszéltem. Szipor megszámolta a gyerekeket, megkönnyebbült egyiket sem vittem magammal fosni. Mindhárom meg volt fürdőszobán kívül. Pisti a szomszéd sincs velem, ki a franccal trécselek? Pontosabban kikkel? Kijövet a WC-ről Szipor benéz, sehol senki. Én leülök a konyhában és csak ropogtatom a mogyorót. Héját megeszem, belsejét kiköpöm. Ha zavarban vagyok mindig úgy viselkedem mint amikor nem vagyok zavarban. Mint egy hülye. Kikkel beszélgettél? - kérdi anya. Senkikkel - így én, márványszerű arcszerkezettel. Apa - hallottalak. Telefonáltam - felelem. Nem volt nálad telefon, itt van az asztalon. Van egy másik telefonom amin kurvákkal szoktam beszélni - mentegetőzök. Nem hisz nekem. Szipor bemegy megint a fürdőszobába és kijövet csak legyint, már magadba beszélsz magatokkal... Eltelik pár nap, vagy 20, Szipor arra lesz figyelmes takarítás közben berontok, felborítom őt vödörrel együtt és artikulátlan hangon üvöltözök. Kéri hogy kussoljak de pánikba estem ezért kelletlenül ki kell kapcsoljon. Betömi pofámat WC pumpával. Kérdi tőlem - ha kihúzom a fejedből, ordítani fogsz? Fejemet rázom nem, kihúzza a fejemből. Homlokom behorpad, tarkón kell vágnia kiegyensúlyozódjon búrámban az atmoszféria. Anya, ők a barátaim! - és mutatok az ajtófélfa kettő szélén kettő pókra. Ők a Zolik! Zolik több hónapja lakták be a bejárat kettő szélét. Eszik a rovarokat, beszélgethetek velük székrekedés alatt. Szipor sem bántja őket. Beállt az univerzum kényes rendje. Se betonkockák, se kutyák vagy macskák, kettő pókkal beérem. A parlagfüvet visszacsempésztem.

Fekete rigó

Hazaérkezvén munkából mint minden rendes ember kicsalom páromat az erkélyre sörözni. Az első sörnél még úgy ahogy képben vagyok. Ilyenkor lehet velem közölni apróbb részleteket a nap históriáiból. Előre nem ildomos ellátni másnapra feladatokkal mert semmire sem fogok emlékezni. Szipornak előadást tartok második söröm derekán a világháborúk nagy katonai tévedéseiből, amelyet figyelemmel kísér ami annyit jelent rám sem néz csak fújja a füstöt. Kérdésedre válaszolva én nem dohányzom, örökké akarok élni! Sört sör követ, éppen a legizgalmasabb fejezethez érek ami a Kurszki-tankcsatát taglalja amikor elkezdenek ordítozni a fekete-rigók. Mivel még sosem jártál nálam, ne reménykedj, nem hívlak meg, ezért nem tudhatod így elmesélem jómagam hatalmas kertes, ligetes csalitosban lakok. Csalitoson belül lakásom is van, mielőtt hülyeséget kérdeztél volna gondoltam elé vágok. Lakásom erkélyén szoktam Beatles-dalokat tört-héberséggel énekelni. Nagy hatalmas fák vannak előttünk, ami sok levegőt ad meg felfogja a zajt. Otthonául szolgál istenke édes kis pürüntyő lényeinek amelyeket te mint iskolázott ember a madarak osztályába sorolsz. Ezen nevezzük madarak állónap azt lesik mikor parkolok le a ház előtt. Képesek egész-nap nem szarni, megvárják a kocsimat. Aztán amikor megérkezek összekacsintanak és ami a csövön kifér! Másik mostanában kedvelt hóbortjuk, hihetetlen módon tudnak rikácsolni. Ezek általában feketerigók de vagy engem utálnak nagyon, vagy nagyon kivan valamivel a tökük mert így madarak nem ordítanak. Csipogniuk kellene, megfáradt lelkemre gyógyírt adjanak. Ezek más madarak. Ezek rohadékok! Nem hallom saját hangom! Tegnapeste igyekeztem nem rájuk figyelni de ők átmentek olyan vadökörbe hogy előadásom közepén elordítottam magam: -Fogjátok már be a mocskos pofátokat! Le is szólt az emeleti szomszéd - Solymosi, bocsáss meg hogy itt lakunk mi is...! Szipor mentegetőzött. Majd engem korholt kissé olyasféle vádakkal tudnom kellene mennyit igyak, hasonlók. Én meg jól kiszúrtam vele! - mármint Sziporral. Nem fejeztem be a Kurszki-tankcsata történetét. Gondolom most is azon töpreng hogy a csudában az a sok Tigris-tank és mégis veszett fejszenyele. Miután szomszéd elcsitult, nekem ajkaimra ragasztották a szavakat, Szipor kérdések között maradt a keleti-fronttal kapcsolatban, gondoltam lezuhanyzok, alszom. Zuhanyzásom hangoktól volt kísért. Részegen sosem tudom beállítani a csapot. Egyszer azért sírok mert tűzforró a víz, máskor meg jéghideg! Esti lefekvés, anya elzárkózott mindennemű éjjeli hancurtól. Külön kért rá egyedül se csináljam egyrészt nem látja a televíziót úgy hadonászok másrészt rém gusztustalannak tartja. Hiába, ő sem fiatal már. Kényes a gyomra. Lepihenek aludni, éjfél magasságába arra riadok félálmomból hogy gyerekeket bántalmaznak erkélyemen. Hallottál már macskákat bagzani tudod milyen az. Az erkélyemen akkora gruppen-szex zajlott, légvonalban a macskák és fejem között lévő falvastagsága max. 30 cm. Tök úgy éreztem mintha percenként szopnám le fél Nagymaros macskaállományát. Először nyávogó hang, olyan vékony mint a gyerekeké, majd hörögnek. Ordítva hörögnek! Aztán hatalmas csörömpölés, mindent levernek. Felugrok az ágyból és ordítanék de mai-napig nem szoktam meg hogy áthelyeztük a mélynyomóládát az ágy végén a másik oldalra. Szipor kérte ne kelljen minden reggel belelépnie a subwoffer tetején lévő katonai díszsisakomba. Most már én lépek bele. Be is csúszok a szekrény alá, ahol elkeseredetten sírok mire anya felriad és keresi a szavakat. Mindig megelőzöm - anya, hozzak egy pohár vizet? Nem tudsz aludni? Így telt el az éjjel. Reggel skót-dudaszóra ébredek. Tulajdonképpen nem is én ébredek fel hanem az egész család. Én hozzászoktam hogy hülyeségeket álmodok. Legutóbb Maya Golddal álmodtam. Igen a méhecskével. Gondoltam most azt álmodhatom hogy Paul Mccartney skót-dudán ad elő nekem dalokat a hálószobában. Aludnék mosolyogva tovább viszont mindenki velem kiabál. KAPCSOLD ki azt a szart! - üvöltik a gyerekek a szomszédszobából. Ugyanis előzőnap vásároltam egy telefont 2990 ft-ért. Beállítottam az ébresztőt ami nem más mint skót-duda. Tényleg nem tudtam.

Hurvinyek

Három hónapja kezdődött. Betoppantam az üzletbe ahol a párom dolgozott és mielőtt indultunk haza mondta, van itt 10 zsugor ásványvíz, egy zsák krumpli, zsáknyo hagyma, egyéb apróságok. Értetlen tekintetem látva megjegyzi nem a miénk, megkérték rá vigye ki lakcímre. Itt kezdenék magyarázatba hogy a bolt nem a miénk, ő csak alkalmazott, kötve hiszem hogy a tulajdonos kifizeti a benzinszámlát. Ne tudjátok meg hogyan nézett rám a párom. Apa! 78 éves a bácsi! Mit mondhatom volna neki? Hiszen szépen megkért. Mondtam volna nem vagyunk csomagküldő szolgálat! Jöttek volna a példák miért szégyelljem magam. Ráadásul titkon én is örültem hogy segítünk. Ugyanis halkan írom - nem vagyok patkány. Csak szeretek patkánykodni. Elindultunk az "útba-esik" alatt érts egy 10 kilométeres kitérőt a vikkend-területen. Rohadtul elegem volt, végigugattam az utat. Károgok mint egy hülye mire megérkezünk. A bácsi kb. 30 perc alatt lecsoszog hozzánk amíg én majd beszarok az erőlködéstől kipakolva az autóból. Amikor meglátom a bácsit kicsit meglepődök. Kinézetre tiszta Hurvinyek. Régi mesék szupersztárja. Kinyitja a kaput, átveszi a csomagokat, becsukja a kaput, megy a háza felé. SZÍVESEN! - ordítom amit Sziprom "ne bunkóskodjál!" - intelme követ. Mint anya mondja, szegény bácsi süket is. Vagy egy rohadt köcsög! - rikácsolom a kocsiban. Kellemesen összevesztünk hazáig. Eltelik kb egy hét, ismét a páromért menve mit látok ? - jól következtetsz, vegyél magadnak lottót! Egymillió zsugor ásványvíz fogad. Anya! kezdeném - jön már a válasz, majd elviszem taxival! Mivel aznap este dugni akartam a taxi verziót elhessegettem. Széles bájvigyorral játszom meg a tiszteletet az éveknek Kobra hozzáállást és pakolok be a kocsiba. Útközben Hurvinyekhez kérdem - legalább megszokta köszönni az öreg hogy kiszállítjuk a szarját? Mire Szipor - igen is tud meg hogy nagyon hálás! Majd röpke előadást tart nekem hogyan fog kiszopatni engem a karma ha ilyen bunkó vagyok. Rettegek a karmától. Már nem Szipor karmától, az több mint jólesik hanem a sors karmaitól. Főútról lekanyarodunk, megérkezünk a lakcímre. Hurvinyek közeledik, húz maga után bevásárlókocsit. Pakolja rá a zsugor vizeket és egy üres gázpalackot odarak a kocsim oldalához. Bácsi itt tetszett felejteni a palackot mondja Szipor amúgy halkan, tehát nem süket a gci-láda! Mire a segg - bocsánat Hurvinyek, - ordibálni kezd Sziprom-mal olyanokat mondva: MIT KÉPZEL MAGÁRÓL!? - HOGY FOGOK FŐZNI!!!??? Nagyon bölcsen csendben maradtam és végighallgattam Szipor reakcióját ami szintén kibszta volna a biztosítékot az illem színházában. Autóba ültünk és szó-nélkül hallgatom anya káromkodását mellettem közben fütyürészek a Mária-rádió imáira. Most örülsz, igaz? - kérdi anya mire én: ne haragudj, ennek nem erről kellene szólni. Ahogyan te beszéltél egy idős emberrel azért az tényleg durva volt... Aznap nem dugtunk. Másnap sem.

Spejbl bácsi

Emlékeztek Spejbl bácsi bábfigura alakjára? Találkoztam vele. Elmesélem. Azzal kezdem én nagyon szeretem az idősembereket. Gyerekeket is. Aztán szeretem még a mókusokat. Meg a katica-bogarat. Amikor kisiskolások haladnak előttem kötelecskét szorongatva kis kezecskéikben, tudjátok ne csámboroghassanak el, vigyorgok. Ha idős embert látok az utcán akkor is átkísérem a túloldalra ha nem akar átmenni. Tényleg ilyen vagyok. Megyek párom munkahelyére aki boltban dolgozik. Viszek neki kávét. Ő kávézik én meg közben elfogyasztok egy szendvicset. Nevetgélünk, milyen jól telik nekem otthon a napom míg Ő reggeltől estig dolgozik. Támaszkodom a pulton, Szipor kávézik, belép a faszi. Kérem szépen állítólag 100 éves. Már maga az esztendők száma előttem késztetést mutat hogy vigyázzba vágjam magam! Belép, köszönés nélkül, viszont a 100 év az 100 év! Rárabol a cukorkákra. Nyalogatja azok dobozait. Nem szándékosan, csak ahogyan nézné a dobozra mi van rajzolva literszámra ömlik fejéből a nyál. Egyik szeme balra néz, másik jobbra. A gond az hogy a bal-szeme néz jobbra míg a jobb balra. Mint a pörölycápának. Hülye hasonlat volt. Vastag, eredetileg vajszínű kabátot visel. Fénylik a kosztól. Csóka vagy két méter magas, deréktól felfelé olyan mint a mestergerendába rosszul bevert vasszeg. Szinte érzem hogy ezen sorok íróját most bunkónak gondolja nyájas olvasója. Na akkor most figyelj! Nézegeti a cukorkát és hirtelen elkiáltja magát: EZ MI?! Cukorka papa. Milyet tetszik keresni? kérdi a párom közben erélyesen megkér engem, ne szóljak bele mert a bácsi idős, nem mindig tudja mit beszél. Utólag anya elmondta nekem, többször jön be hozzá a bácsi. Utólag mondta el mert ezen esetet követően nem akart hozzám szólni. Kíváncsi fáncsi lettél, mi? Tehát majszolom szendvicsemet és arra figyelek fel, látni nem láttam őket hogy a párom mondja többször egymást követően - akkor sem fogok felelni rá! Azért ez nem jellemző a páromra. Kezdtem hegyezni füleim. 6X6? - kérdi a "papi" Apus, nem válaszolok rá, ismerem. Nézek ki a fejemből közben Szipor pénztárhoz lép. Papus a pult másik oldalán előtte állva méricskézi. A kért összeget nem adja viszont egyfolytában teszi fel a kérdését most már hangosan: "MENNYI 6X6?!" Üvölti! Leteszem szendvicsem, anya rám szól, EGYÉL! Magamban: ismerem a mondókát. Ha ez a faszi azt fogja mondani hogy a segge a párom szájára pattanhat, úgy felrúgom műholdnak le se esik. Párom nagyon ügyes, kiharcolja a papi pénztárcájából az összeget és zárná le a tranzakciót. Ekkor a papi üvölti idézem: 6X6 az 36 seggem a szádra pattanhat! PATTANHAT! - ordítja. A segge a szájára pattanhat?! sikítom el magam mint egy fúria, ekkor veszi észre a marharépa hogy ott vagyok. Elüvölti magát mutogatva a feleségemre: seggem a szájára pattanhat! MEKKORA SHOW! ordítom és tele tenyérrel olyat vágok a pultra majdnem összetörik miközben üvöltöm: 6X6 AZ 36!!!??? kitaláltad olvasóm, a papi extázisban ordibál feleségem felé hadonászva, mutogatva, aki szabályosan betuszkol engem a raktárba miközben engem szid. Olyanokat mond nekem hogy HÜLYE vagyok, meg ne ugassak már, miközben én sikítom -anya, megölöm a marhát! Állítólag, kicsit felhúztam magam.

Fürdőszoba ajtó

Alig ébredek délutáni sziesztámból már osonok is toalettre. Húgyhólyagom által hív a természet. Belépve helységembe az ajtó érdekes hangot ad. Kobra dob egy sárgát és nyitná az ajtót az nem akaródzik engedelmeskedni. Elforgatom a kulcsot, kilincs lenyomós - ne örülj! - kinyílt. Nézem bambán, majd teszek újabb próbát bezárom magamra és - MOST örülj! - nem nyílik. Mondhatnád mekkora ökör vagyok, ezt kipróbálhattam volna úgy is hogy egy gyerkőcömön végzem el a tesztet esetleg be sem zárkózok csak nyitott állapotban kísérletezem a zárral DE NEM! vagyok én olyan marha mint más nekifutásból. A levesen is ha érzem romlott, addig eszem míg el nem fogy. Aztán szabályosan felrobbanok, okádok, tényleg érdekel? Na! Tehát benn vagyok és nem tudok kijönni. - Anya! - Nem érek rá! - jön a válasz. Érjél rá legyél szíves mert nem tudok kijönni! - sipítozom. - Kötelet szartál? - hallom a tudományos érdeklődést kintről a szabadvilágból. - Igen, kötelet szartam, meg a zár is megdöglött sikítom félőrülten a klausztrofóbiámtól megroggyanva. Szipor nyomkodja a kilincset és kijelenti - Solymosi, bent maradsz. Majd hallom léptek kint és keresgél amivel feszegetheti az ajtót. Nem megy. Ülök a WC-n, zúg a mosógép, kikiáltom - Anya! - mit csináljak?! Moss fogat! - kiállt vissza miközben szerencsétlenkedik. Így telik el félóra. Hallja hangomból, félek. Mi van ha tűz üt ki? - nem fogsz fázni! - feleli. Szipor átmegy a szomszédhoz aki pajszerokkal felszerelkezve megjelenik és első kérdése - Zoli nem tud kijönni? Kiáltom -NEM AKAR! Csinálj már valamit! Leül, ezt nem láttam bentről de hallom kér egy sört. Az én söreimből. Beszélgetnek mindenféle érdekességekről éppen a Hubble távcsőről értekeznek mire én - bocsi hogy közbeugatok tudom taplóság, nem felejtettetek el valamit? Esetleg, VALAKIT!? Szomszéd nézi kávéját értetlenkedve cukor meg tejszín is van benne ekkor nagyon hangosan és állítólag indulattal hangomban ó-héber nyelven ordibálni kezdek. Neki áll feszegetni az ajtót, kérdem - mit csináljak itt benn? Szard össze magad mert ott maradsz! - jön a válasz. Na kérem, addig jutunk hogy az ajtó felsőrészén betol egy kalapácsnyelet. Sejtheted ez hogyan hat az ajtó szerkezetére mivel az még mindig zárva vagyon. Feszegeti és megkér fogjam meg a kalapácsnyél felém eső részét mert pajszerolni fog. Fogom a nyelet és amikor érzem lazul elejtem! BASZKI majdnem agyonkúrt! - mondja, miért nem fogtad? Én meg röhögök mint a kutya abban a rajzfilmben tudod, amikor nem jön hang ki a torkán de vinnyog meg rázkódik a teste. Nem sokáig volt jókedvem az ajtó recseg-ropog, hajlik ekkor kikiáltom - ha elbaszod az ajtót veszel másikat! - mire Ő Szipornak, - tényleg ki kell engedni? Folytatják és az ajtó feltépődik. Darabokban! Azonnal kiugrok és szaladgálok a konyha közepén körbe-körbe. Kell vagy öt perc mire megnyugszom. Nézem az ajtó torzóját és kérdem - most hogy szarjak ha rám jön? Szomszéd les és mondja - nem fogom nyomkodni a hasadat, egyél tej csokit! Nagyon elkeseredtem mert darabokban a lakásom. Tanulság: rád bízom ha ebből letudsz vonni valami következtetést.

Névtábla

Munkahelyemen a boltban mindegyik dolgozó visel névtáblát. Névtáblákon keresztnevek vannak, alatta beosztás. Pl. pénztáros, csemege-pultos, eladó, hentes stb. Van köztünk egy kollegina, úgy hívjuk "jóságos-néni" Arca adta az ihletet. Van akiknek az arcára van írva milyen ember. Ő rossz pókerjátékos lenne. Ha téged baj ér, szomorú lesz. Megváltoznak arcvonásai. Leolvashatod róla örömét ha téged öröm ér. Ő is örül! Felragyog az arca! Tündéri nő! Lakhelyemen minden gyermek kedvence. Amikor meglátják hogy dolgozik odafutnak hozzá, segítenek neki zöldséget pakolni. Éppen abban segítenek neki amit csinál. Tegnap is zöldségeket rakosgatott ládákban. Nézem a névtábláját „eladó” Eszembe jut róla egy másik tábla az „első eladó” titulus. Megemlítem: az mekkora baromság! Értem kell a hadseregben rendfokozat, rendőrségen beosztás, de ezekről a névtáblákról mindig az "oszd meg és uralkodj" elv ugrik nekem be. Az még szerintem belefér hogy pénztáros meg hentes, de kitalálta ki az "első-eladó" titulust? Ha nincs rivalizálás, csinálnak! - jelentem ki s várom igazat adjon nekem. Miközben rendezgeti a zöldségeket suttogva mondja: "nekem is van első eladói táblám" Az a beosztásom papíron. Gondolom feleslegesnek érzed azzal hivalkodni - kérdem tőle. Válaszát itthon elmeséltem Szipornak. Képzeld anya, miközben a kedves-néni pakolja a zöldségeket azt mondja nekem: az a tábla neki nagyon sokat jelent. Csak nem viseli. Helyette az "eladó"-t tűzte ki. Kérdem jóságos nénit hol van az eredeti névtábla? Elraktam emlékbe -feleli. Néz rám azzal az édes tekintettel, bájos arcocskával, gumikesztyűben kétrét görnyedve áll előttem majd befejezve a pakolást felegyenesedik. Tudod Zoli, nagyon szégyellős gyerek voltam. Ha elküldtek a boltba mézért és a méz olyan magasan volt nem értem el, senkit sem mertem megkérni vegye le nekem. Méz nélkül mentem haza. Otthon meg csak álltam árván, szó nem jött ki belőlem. Nem tudtam megszólalni miért nem hoztam mézet a boltból. Bátortalan, visszahúzódó kislány voltam. Amikor felnőttem és elhelyezkedtem dolgozni boldog voltam hogy van munkám. Tettem a dolgom. Mai-napig így érzem. Örömmel dolgozom - folytatja. Dolgozni, jó! Az egyik nap arra jöttem be munkahelyemre megkaptam azt a névtáblát. Rajta volt a keresztnevem és alatta: "Első-eladó" Nem tudom mivel érdemeltem ki. Nem vagyok én első, nem vagyok senkinél sem jobb. Tudod Zoltán, az a tábla nekem mégis sokat jelent. Olyan szívesen megmutatnám édesapámnak. Ha tehetném. Látod Apu, én is vittem valamire! Büszke vagyok rá Zoli. Én pedig csak néztem jóságos-nénire amint megfogja a zöldséges kocsi fogóját és meséje végeztével húzza ki a boltba az árut. Amikor mindezt elmeséltem itthon Szipornak, patakokban kezdett folyni könnyem. Szipor néz engem, Ő is könnyezik. Megmondom neki hogy sírtál! - így Szipor. Én meg letagadom! -vágom rá! Jól letagadtam. A kollegina imádja a Metallica-t. Bújtatott, vérbeli rocker-lélek. Amikor zenei ízlését firtatod, lelkes. Hiszed vagy sem, a Metallica szeretete is átjön arcáról amikor ránézel.

Pusmogások

2020.01.20