Pusmogások

Elmélkedés

30 éve Nagymaroson lakom. Úgy ahogy legalább látásból mindenkit ismerek. Nem régen elmegy mellettem egy vásárló a boltban (biztonsági-őr vagyok ott) és ezt mondja: "hogy utálom ezt az üzletet!" Rávágtam: - én sem vagyok részvényes! Többet tőlem senki ne várjon. Nekem nem megy az odasz.rok ahonnan eszek módszer. Azt meghagyom a nagypolitika szereplői közül az abban tehetségeseknek. Miért írom mindezt? Olvasom valamelyik nap a fényképpel illusztrált posztot egy vásárló jogos! felháborodásával kapcsolatban. Megjegyzi egy hozzászóló: menj vissza a boltba és vágd a boltvezetőhöz! Meglepődtem. Ez az elintézési mód? Én nem kereskedelmi dolgozó vagyok. Viszont ha már ott dolgozom kicsit beleástam magam a felügyeleti szervek vonalba kritika esetén. Ki van függesztve a falra. Én sehol nem olvastam olyat menj és vágd a boltvezetőhöz! A nap végén a boltvezető meg ülne a járdaszegélyen mint Bruce Willis a "Drágán add az életed" 305.-ik epizódjában és szörpökkel borítva, nyakában felsállal, tetőtől-talpig a hazai kereskedelem ékeivel (megfűszerezve importtermékekkel) kissé kiégve nézne maga elé. Mellételepedne a facebook-ról ismert "nehéz-nap" című fotóról az agyonégett tűzoltó, és csak lesne a boltosra. Mi van asszony?! Neked is húzós volt a nap? - kérdezné. Ma olvasom (szabadúszó képriporterekből bőven van Nagymaroson) kockakövek hullanak ki az úttestből a hegyen. Kérdések tolulnak fel bennem. Például Vácon a zenepavilonhoz vezető 150 éve lerakott kockakövek miért nem pattogzanak fel? Megéltek egyet-mást. Tudtátok hogy a kanyarban egy német harckocsi visszatartotta a szovjeteket egy napon át? Na az az út most is út. Akkor mi folyik itt Gyöngyösön? - bocsánat, Nagymaroson. Mégsem hinném hogy az lenne a megoldás dobjuk a kockaköveket a kivitelezőhöz. Vagy dobjuk a V 43-as villanymozdonyt a kalauzhoz ha késik a vonat. Dobjuk az orvoshoz a betegét. Tanárhoz diákot. Volt polgármesterhez Nagymarost. Nem szeretem a következmények nélküli világot. Megszoktam mindenért felelősséggel tartozom. Mindenért, mindenkiért akihez közöm van/volt. Minden cselekedetemért. Legyen felelőse mindennek. Egy dolgot viszont ne felejtsünk el. Minden összeköttetésben van mindennel. Nincs olyan hogy "ÉN" nem tehetek róla. Habár ritka köztünk a Bohumil Hrabal-i személyiségjegyekkel rendelkező polgár aki kijelentette: "a világ összes bajáért, kínjáért, szenvedésért felelősnek érzem magam" Nem lehet mindenki Hrabal. Még a facebook-on sem. Ezt nem várhatjuk el a társadalomtól. Azt viszont igen, gondolja át személy szerint Ő maga mit tett azért hogy a dolgok előnyükre változzanak. Itt most nem az útviszonyok fotózására gondolok még csak nem is a hárombetűs okkal! emlegetésére. Amit pedig nagyon kiemelnék, nem is a hallgatásban van a megoldás. Hiszem, az önkormányzati választások után új kor kezdődött. Nem "csak" a grénumon múlik, rajtunk is. Mindannyiunkon.

Névtábla

Munkahelyemen a boltban mindegyik dolgozó visel névtáblát. A névtáblákon keresztnevek vannak és név alatti beosztás. Pl. pénztáros, csemege-pultos, eladó, hentes stb. Van köztünk egy kollegina mi csak úgy hívjuk "jóságos-néni" Az arca adta az ihletet. Van akiknek az arcára van írva milyen ember. Ő rossz pókerjátékos lenne. Ha téged baj ér az arca fájdalmasan elszomorodik. Megváltoznak arcvonásai. leolvashatod arcáról örömét akkor is ha téged öröm ér. Ő is örül! Felragyog az arca! Tündéri nő! Lakhelyemen minden gyermek kedvence. Amikor meglátják hogy szolgálatban van odafutnak hozzá és segítenek neki zöldséget pakolni. Éppen abban segítenek neki amit csinál. Tegnap is zöldségeket rakosgatott ládákban. Nézem a névtábláját és megemlítem: ez akkora baromság! Értem kell a hadseregben rendfokozat, meg a rendőrségen beosztás, facebook-csoportban aktuális hülye! (lejárt a mandátumom nyugi :) ) de ezekről a névtáblákról mindig az "oszd meg és uralkodj" elv ugrik nekem be. Az még szerintem belefér hogy pénztáros meg hentes, de kitalálta ki ezt az "első-eladó" meg hasonlókat? Ha nincs rivalizálás csinálnak! - jelentem ki és várom hogy igazat adjon nekem. Miközben rendezgeti a zöldséget suttogva mondja: "nekem is van első eladói táblám" Az a beosztásom papíron. Gondolom feleslegesnek érzed azzal hivalkodni - jelzem felé. A válaszát itthon is elmeséltem Szipornak. Képzeld anya, miközben a kedves-néni pakolja a zöldségeket azt mondja nekem: az a tábla neki nagyon sokat jelent. Csak nem viseli. Helyette az "eladó"-t tűzte ki. Hol van az eredeti az a névtábla? - kérdeztem őt. Elraktam emlékbe -feleli. Néz rám azzal az édes tekintettel, bájos arcocskával, gumikesztyűben kétrét görnyedve áll előttem majd befejezve a pakolást felegyenesedik. Rám néz és így folytatja. Tudod Zoli én nagyon szégyellős gyerek voltam. Ha elküldtek a boltba mézért, és a méz olyan magasan volt hogy nem értem el, senkit sem mertem megkérni hogy vegye le nekem. Méz nélkül mentem haza. Otthon meg csak álltam árván, egy szó nem jött ki belőlem. Nem tudtam megszólalni miért nem hoztam mézet a boltból. Bátortalan, ennyire visszahúzódó kislány voltam. Amikor felnőttem és elhelyezkedtem dolgozni boldog voltam hogy van munkám. Tettem a dolgom. Mai-napig így érzem. (Szipor felé a beszámolóm kezd elcsuklani hangom végett - utálom ezt magamban. Pár éve kiégett bennem egy panel :) ) Örömmel dolgozom - folytatja. Dolgozni, jó! Az egyik nap arra jöttem be a munkahelyemre megkaptam azt a névtáblát. Rajta volt a keresztnevem és alatta: "Első-eladó" Nem tudom mivel érdemeltem ki. Nem vagyok én első, nem vagyok senkinél sem jobb. Tudod Zoltán az a tábla nekem mégis nagyon sokat jelent. Olyan szívesen megmutatnám édesapámnak. Ha tehetném. Látod Apu, én is vittem valamire! Olyan büszke vagyok rá Zoli. Én pedig csak néztem a jóságos-nénire amint megfogja a zöldségeskocsi fogóját és meséje végeztével húzza ki a boltba az árut. Amikor mindezt elmeséltem itthon Szipornak patakokban kezdett folyni a könnyem. Szipor néz engem, Ő is könnyezik. Megmondom neki hogy sírtál! - így Szipor felém. Én meg letagadom! -vágom rá! Jól letagadtam. A kollegina imádja a Metallica-t. Bújtatott vérbeli rocker-lélek. De amikor a zenei ízlését firtatod nagyon lelkes. Hiszed vagy sem, a Metallica szeretete is átjön arcáról amikor ránéze.

Indián nyár

45 fokos szögben sütött a nap azon délelőttön amikor Pali-haverom totál kiakadt mint mondta unatkozik! Mindketten 10 évesek voltunk. Ősz volt. "Tudod, még sohasem voltam olyan boldog, mint akkor, azon a reggelen. Sétáltunk a folyóparton, és a hullámokat néztük" Hiába, gyerekkori szerelem. A Pali úgy nézett ki mint egy lány. Hosszú haj. Mondjuk más lányos cucc nem ékesítette. Mindennap együtt voltunk. Barátok. Ő most unatkozott. Én jól elvoltam lévén néztem a hullámokat erre mondják az angolok: indián nyár. Hirtelen ötlettől vezérelve (már akkor kreatív bomba voltam) felvetettem mi lenne ha az öcsém összes játékát bedobnánk a Dunába? Pali rám néz, majd a hullámokat kémleli. Pátosszal erősen telített pillanatok voltak. Sóhaj fakad fel mellkasából s ennyit mond: legyen! "A fákon piros és sárga levelek remegtek" 360 fokos hátraarcot csináltunk (hiába, ez egy ilyen mértani poszt) elindultunk haza. Hazaérve az öcsém fogalmam sincsen hol volt de nem volt ott mert összetudtuk szedni a játékait egy dobozba. Szüleink értelmi képességeinkhez mérten állították össze játéktárunkat. Én fémépítőt kaptam öcsém meg lendkerekes autókat. Nekem úrhajókat kellett összeszerelnem öcsémnek meg ülni a sarokban fél méterre a faltól a lendkerekes autókat felhúzva azokat a falnak engedni. Utólag (is) csodálattal tölt el szüleim felismerő képessége gyermekeik mentális állapota felől. Tehát összeszedtük a játékokat. Lendkerekes autókat, mint utaltam rá. Kisunnyogtunk a házból le a vízpartra. "Egy örökkévalóság telt el azóta" Volt a vízparton egy stég. Felmentünk rá. A Pali szerint ha jól felpörgetjük az autókat és elengedjük azokat úgy fognak becsapódni a vízbe mint a Kojak sorozatban ami akkor őszinte csodálattal töltött el minket. Szerintem meg a Pali hülye, de megpróbáltuk. Pali kivesz egy autót a dobozból és elkezdi hátra-hátra húzni hogy a lendkerék lendületet kapjon majd az autó felgyorsuljon és bevágódjon a vízbe. Csinálja és csinálja percekig (már kezdtem unni) majd végre! mielőtt felnőnék elengedi az autót. Bámulatos! Nem fogod elhinni. Beleesett a Dunába. Mint egy kő. Néztünk egymásra. Semmi Kojak-feeling. Megfogtuk az egész dobozt és behajítottuk a vízbe. Elsüllyedt. Ennyi. Pali hazament, én hazamentem, öcsém is megkerült valahonnan. Arra emlékszem öcsém ül a konyhában és vajas kenyeret eszik. Amíg táplálkozik én véletlenül előveszek egy autót az enyémek közül (volt pár darab amit korábban loptam) és játszok vele a konyhában. Próbáltam utánozni az öcsémet. Totál mint egy barom úgy viselkedtem. Ekkor az öcsém leugrik az asztalfőről és szalad a szekrényéhez. Kinyitja és csak néz. Néz maga elé. Hetekig. Leblokkolt. Én meg közben az elfogyasztott táplálékoknak köszönhetően fejlődtem, nőttem, szépültem. Az öcsém meg csak néz. Így teltek el értékes hetek a Kádár-éra világából. Sokkal később mondom az öcsémnek (Pali nem ért rá) menjünk le játszani a vízpartra. Totál elfelejtettem hogy én ott jártam hetekkel korábban. Lementünk és dobáltuk a kacsákat kövekkel. Az öcsém totál úgy nézett ki mint egy vadkacsa. Zöld csíkos pulóvert viselt. Hápogott is. Indián nyár. Miközben kövekkel dobálom futtában érdekes apróságra lett figyelmes. Ugyan olyan autót talált a kövek között mint ami volt neki. Mindketten meglepve konstatáltuk pár másodpercig de én dobáltam tovább ő meg szaladt. Pár méter múlva talált egy halom vagy 20-30 darab ugyanolyan autót amilyen neki volt. Én akkor figyeltem meg ebből a gyerekből még egyszer rendőr lesz! Nyomozni kezdett. Összefüggéseket keresett. Majd olyan mérges lett hogy bepisilt, ordított, csapkodott, és dobálni kezdett engem kövekkel miközben ordította az "úgy is megmondalak otthon" rigmust. Halálra kellett rémítenem hogy megesküdjön nem mond el otthon. Hazaértünk és elmondott mindent. Édesanyám átható pillantása mai-napig előttem van. Valahogy megmaradt mint emlék. Lehet azért mert úgy megvert beszartam! Az öcsém már felnőtt. Ez az eset mégis zárványként égett belé. Sokszor említi. Ha meg nem akkor én említem. Amikor én említem csapkodom a térdem és úgy röhögök majd behugyozok! Öcsém meg csak néz... "Tudod, még sohasem voltam olyan boldog, mint akkor..."

Bagoly

Szipor mostanában alig eszik. Mióta pékségben dolgozik eladóként. Többszöri felvetésemre mely így hangzik - anya egyééé máá! asszongya nincsen étvágya. Reggeltől sokáig péksütemények, pizzák, fideszesek között dolgozik. Megcsömörlik az ételtől. Ez nekem nagyon nem jó. Ugyanis én vele szeretek enni. Megtörli a számat ha szaftos, lehúzza a bőrt a debreceniről - nem arról te disznó! Megvajazza a kőkemény Tea Vajjal a kenyeremet, megfújja levesemet. Kipucolja a cipőmet. Stb. Tegnap rátudtam beszélni együnk. Ágyban! Mint Lennon meg Yoko. Mondja jó, ő is éhes. Nagy öröm ez nekem mert ha nem tudtad volna nyájas olvasóm az emberiség egyik alapja hogy közösen táplálkozunk. Nem tudtad, mi? Jó hogy vagyok. Már az őskorban is közösen ettünk. Már nem te meg én mert mi akkor nem éltünk de őseink (nagyszüleink sem éltek!) Távoli őseink együtt ettek. Mai-napig szép hagyomány ez az emberek között majdnem olyan gyakori mint hogy az egyik dobálja kukába a kaját, a másik meg éhen döglik. Ott tartottunk hogy Szipor a pékségben megcsömörlött a kaja látványától. Eleinte ezt nem hittem el neki de aztán belegondoltam, mióta a hárombetűsben dolgozom biztonsági-őrként úgy 12 éve nekem sincsen étvágyam. (MOL-kúton, ott! Istenem...) Tegnap Szipor tálcára pakol kis szelet kenyeret, vajat, paradicsomot, felvágottat. Apa nem jössz vacsorát készíteni? - kérdi. Valamivel pont a szobában foglalatoskodtam amiről említést fogok tenni átvitt értelemben csak nem biztos hogy te levágod a szitut mert nem vagy Horatio Caine. Columbo sem vagy. MOL kút sem. Megyek Sziporhoz a konyhába és én is előveszek egy tálcát. Sziporhoz hasonlóan rakosgatok rá falatokat egy vajling levest, lábasnyi pörköltet, négy szelet kenyeret kiszedek a zacskóból (többit magamhoz veszem) és Sziporral együtt bevonulok a szobába. A televízióban természetfilm megy. Szipor leül a maga részén az ágynak én meg elnyújtózok a magam és Szipor részének egy bizonyos felületén. Sót hozol be anya? Hoz be sót anya. Kár hogy kint hagyja a paprikát. Miután szétszlalomozta magát mindketten eszünk. Jómagam csirkehúslevessel indítok. Úgy lóg ki a pofámból a cérnametélt mintha lenyeltem volna Bob Marley-t. Szipor meg úgy öklendezik mintha bagolykislány lenne. Nézek Sziporra anya, a pékség miatt...? Vagy bagoly kislánnyá váltál? Érdeklődöm kacagva pörköltszaftos arcocskával Mire ő fuldokolva - kapcsold el azt a szart! Hadonászik a tévé felé. Mit látok? A tévében egy bagoly okádik. Valami torzót hányt ki, amit aztán a legtermészetesebb módon csipeget ismét fel és nyel le. Így esznek a bagolyok... jelentem ki támaszkodva lexikális tudásomra. KAPCSOLD el! - sikítja Szipor. Szipor nem bírja az ilyen filmeket. Ott van melletted a távkapcsolója a beltérinek mondom és tényleg mellette van. Én el sem érem. Nyomja a beltéri kikapcsolóját: semmi! Mi van ezzel apa?! - sikít Szipor öklendve. mondom semmi, az elemek is jók benne. Miért nem kapcsol ki a beltéri?! Kikapcsol-felelem. Ki-be kapcsolgatod. Látod? Ott az a barom bagoly! süvít Szipor. Persze hogy ott van! DVD-ről megy. Hiába kapcsolgatod a beltérit ha DVD-ről megy (véletlen) te butus... - felelem és csillognak közben a szemeim. Dirrekt csináltad! Dehogy csináltam dirrekt! az Attenböró rendezte nem én. A baglyok különben is azért okádnak és eszik meg.... Szipor otthagyott magamra. Elment az étvágya. Hülye pékség!

Sas-űrhajó

Mióta ivarérett vagyok visszatérő szlogenem a "bármennyit" megadnék egy sas-űrhajóért kijelentésem. Beavatlak. Látom tanácstalan orcádat. A "sas" űrhajók a 70-es évek sztárjai voltak. Futott egy sorozat a tv-ben Alfa Holdbázis címen. Nyaranta én Maglódon voltam sztár ahová szüleink vittek le minket nyaralni hogy közben ők ördögi játékaiknak és szeánszaiknak szentelhessék otthon a kérót. Mi az öcsémmel hamar belaktuk a vidéket. Apró kis pisis lányok meg falusi gyerekek előtt játszottam az eszemet na meg az Alfa Holdbázis kapitányát! Filmbéli partnerem az unokahúgom volt Maglódi kivitelben. A mindenkori szörny unokahúgom anyukája aki néha kissé túl is játszotta a szerepét amikor elborult az agya. Na már most. Miközben felnőttem én nem tudtam kigyógyulni ebből a szubkultúrából. Jöhetett Star Wars meg nyolcadik utas a halál, rám csak az Alfa Holdbázis van hatással. Rezgett a léc Kálmán Olga némely műsoránál de az Alfa Holdbázis az etalon. Mondtam is az unokanővéremnek - te Erzsi! Játszunk Alfa Holdbázisost? Asszongya nem! Na oszt méé nem? - kérdem. Mert 55 éves vagyok te meg majdnem ugyanannyi. Kérdem az öcsémet. Te Bishop! -így hívják egy másik sci-fi-ből (hiába, űrhajós család) Te Bishi! Játszunk Alfa Holdbázisost? Úgy kezdte a választ hogy játsszon veled a ... (itt van az a szövegrész ami nem ér meg újabb 30 nap tiltást) ... OM! :) Bishiben kellemetlen élmények törnek felszínre. Egyrészt a szörnyanyuka volt hogy majdnem elkapta, másrészt többször felgyújtottam mint a filmben láttam. Olyankor keservesen sírt. Majdnem annyira mint amikor felgyújtottam. Maradjunk a modellnél. Szipor mondja nekem - te apa. Szeretnélek karácsonyra meglepni valamivel. Hevesen bólogatok az nem rossz dolog. Emlékszel tavaly mit kaptál tőlem? - kérdi. Emlékszem de úgy szorított az a h.lye bugyi meg a csipkétől is kiütést kaptam. Hiába mondta Szipor "Apa ezt tulajdonképpen neked vettem" engem nagyon szorított herénél. Tavaly mást is kaptam. Ágyneműgarnitúrát. Hogy én mennyire örültem. Majdnem bőgtem! Ágynemű garnitúra. Besz@rok! Nem akarok megint olyat - rebegem... Rendelj magadnak valamit a gyűjteményedbe - kérlel. Olyat kapjál aminek örülsz. Ekkor ugrott be itt az ideje megajándékozzam magam egy Sas-űrhajóval. Mondom Szipornak ő meg nem bánja, aminek örülök rendeljem meg. Megyek a fiamhoz és jelzem nézd meg mennyiért lehet megkapni. Habár "bármennyit" megér, na meg jön a karácsony. Azért kb. tudni akarom az árát. Hülye azért nem vagyok hogy lehúzzanak 15-20.000 forinttal. Fiam nézi, majd rikkant -apa, kiválasztottam a legolcsóbbat ami elérhető. Megrendeljem neked? Mennyibe kerül? - rikkantozok vissza a levesem fölül. 150.000 forint! Várj leírom betűvel százötvenezer forint! Pofával estem a cérnametéltbe. Úgy néztem ki mint egy alacsony költségvetésű Alfa Holdbázisos film huszadrangú statisztája. Ha már a minőség rovására megy példázatom. Az öcsém olyan h.lye volt! azt hitte a fabulonos testápolódobodra hogy sas-űrhajó. Rohangált vele a kertben amíg valaki fel nem rúgta véletlen. Mit tehetek ha az én fantáziám kissé röghöz kötöttebb mint az öcsémé? Idén is huzatot fogok kapni.

Kobra a Dög!

Biztonsági-őr vagyok egy áruházban. Hatalmas móka. Számtalan előnyét tudnám ecsetelni ha nem lenne reggel és legalább egy eszembe jutna. Szokták is mondani a kollégák na azt nem csinálnám amit te! Arra utalnak hogy meglátásukban csak lófrálok közöttük, semmit sem csinálok, amiért jó pénzt kapok. Ők azt nem csinálnák utánam. Nekik olyan pénz nem kellene amiért nem kell megdolgozni csak lófrálni a sorok között. Azt is szokták mondani hogy örülnek neki ha sok a vásárló mert akkor megy az idő. Ha szétmelózzák az arcukat akkor Einstein szerint (soha nem mondott olyat az öreg) az időnek megváltozik a relaitivitás százaléka. Minden kollégám atomfizikus. Csak túljelentkezés van abban a szakmában így hát eljöttek kicsit bótba dolgozni. Szeretnek engem. Tényleg. Csak nem tudják elképzelni azt a kényelmes életet ami az enyém. Múltkor azt mondja nekem az egyik "adok neked munkát!" No-fene! Lett egy új főnököm. Van vagy 16 éves de ötöt simán letagadhatna belőle. A csajszi látta hogy elrakott az öreg egy répát. A zsebébe. Én meg mondom az öregnek ne haragudjon a kolléganő úgy látta répafétis következtében zsebre vágott egy sárgát. Az öreg elkezdett visítani, én meg magára hagytam a kislánnyal beszélgessenek. Másik kollegina azt mondja azonnal fussak ki a boltba (irodában vakartam a heréimet - mind a hármat) mert lopnak! Kinézett nekem a kollegina egy családot, akik jó sokan voltak. Gondoltam azért pont őket hogy betudja fejezni a csapat amit majd az apuka elkezd a testemen. A család tolt egy kis csókát babakocsiban. Baba kezében méregzöld alma. Akkora mint a baba feje. Kicsit szebb, de méretre akkora. Kis csóka nyalogassa az almát. Kollegina szerint mire a pénztárhoz fognak érni elfog tűnni a babában az alma. Íme a példa, nem csak fizikusokat bűvészeket is felvesz a cég. Jelzem mint egykori rendőrségi-helyszínelő kizártnak vélem hogy a baba megfogja enni öt méteren belül a kőkemény almát fogak nélkül! Nekem sem megy. Kollegina megállapítása: még a végén dolgoznod kéne, mi? Mégsem ez a kedvencem. A kutyák! A négylábúak! Lakhelyemen nagy divat hogy a nap első sugaraival kiengedik a kutyákat az utcára. Csak elüti valaki őket és lehet kártérítést kérni (nem tudják hogy ők fizetnének) Ezek a kutyák a szebb jövő ígéretében beszoktak szaladni a boltba. Az ilyen esetekben a dolgozók ordítanak mint a sakál ZOLIKA! Utalva rá eljött az ideje hogy átváltozzak gladiátorrá mint egy transzfomer. Vegyek kezembe egy láncot, csapkodjam a kövezeten, vicsorogjak, átvéve a falkavezér helyét vigyem ki a kutyát. Ők meg ülnek a lelátókon mint a boldog római polgárok miközben a vásárlók lekésik a vonatukat. Én szeretem az állatokat. Párat mondjuk töröltem mint egykor volt facebook-ismerőst de szeretem az állatokat! Befejeztem! :) Mindig a legjobbnál hagyom abba.

Lecsó

Annak idején létezett egy betelefonálós műsor: "lecsó" néven. Ma már a rádióadó sincsen meg kritikus hangvétele végett. Pedig Vityát nem zavarta. Sokszor betelefonáltam. Volt hogy álnéven tettem pl: Jankó Ödön. Fogadták hívásomat majd a bemutatkozásomat követően: - üdvözlöm Solymosi-úr (megismerték a hangomat) Még mindig csak 5 perc áll rendelkezésére és még mindig szétkapcsoljuk azokat akik kissé túlhergelik magukat röppent felém az intelem. Nem én vagyok a lényeg! Egy betelefonáló (miközben ittam a kakaómat a kocsiban) ecsetelte szerinte az ENSZ főtitkárának a Janibát kell választani mert ő nagyon jó klímaügyben. Az ENSZ "ország" még nem volt ellenség és a klímaváltozás aggályait is osztották a magyarok. Akkortájt már defektesen ment a járművünk (narancsosoknak nem tűnt fel) de még háborúkat sem támogattunk. Népirtást sem. Igaz az belefért ha valaki baltával megfésüli a másik frizuráját és kiadatását kérik tőlünk hogy otthon nemzeti hőst avassanak belőle. Tehát Janibá mint világgóré. Felvetődött Benedek után és Ferenc előtt legyen a katolikus vallás feje is magyar. Nem semmi, mi? A harmadik menüpont pedig gazdasági varázzsal kecsegtetett. Kinyomozta a telefonáló hogy a kereket mi magyarok találtuk fel. Tudod amelyik autókban van, meg villamoson, repülőn, stb. stb. (ha most azt mondod a repülő repül és nem gurul legyél te a főnök!) Kiszámolta a betelefonáló minden legyártott kerék után nekünk jogdíj jár. Én meg kiugrottam a kocsiból nyakon öntve magam kakaóval. Úgy néztem ki mint aki nyakon sz@rta magát! Azt meg hogy, mi? Talán fejen állva... Ne vesszünk el a részletekben. Nyomban telefont ragadtam, tárcsáztam. Nem kerültem vonalba. Minden h.lyét nem illet meg a közlési lehetőség. Pedig lenyomtam volna olyan Alfa Holdbázist hogy csak na!

Vasgolyó

Eljutottunk oda, aki ma 2019. 12. 05.-én narancsos szimpatizáns (szavazó) az már az is marad. 2022-ben, 2026-ban, ha lesz még egyáltalán koreográfiája a bohóckodásnak az azt követő ciklusokban is. Örökké mondjuk nem, mert ők is a vezérük is halandó. tartok tőle az "eszme" túléli őket. Mi a jó ebben? Nem kell győzködni őket. Tudják hogy 2022-ben meg lesz adóztatva a nyugdíjuk. Sebaj! Tudják hogy a gyerekük akkor fog CSOK-ot kapni amikor ő maguk csókot Cindy Crawfordtól- Az sem számít. Még sem érdemes velük ügyködni. Emlékeztek még a köztévé (az nem "fake-news!") híradó bejátszására amiben Ráhel nem eldobja ha nem felszedi a pelenkát az autópálya mentén? Én ott adtam fel. Másnap figyeltem az arcokat a boltban (Nagymaros kiváló megfigyelőpont) Szabályos előadást tartottak egymás között a narancsosok a - hogyan történt - esetről. Tudod mi történik amikor meglátnak téged mint kétkedőt? Egymásra néznek, olykor kacsintanak a másikra. Az a gúny a tekintetekben. Abban benne van minden. Legfőképpen, reménytelenség. Az isten szerelmére! - ordítottam Klárikára (túl sminkelt helyi asszonyság) ne tessék már ezt csinálni! A Tiborc-fiú hátrafelé szalad a képen ahol a Ráhel felszedi a pelenkát! Zoli, te még soha nem láttál olyat hogy visszafelé lépked valaki...? kérdi jóval árnyaltabb színű fejjel mint az én indigókék erősen pulzáló fejszerkezetem a Klári. Klárika! - megyek át tegeződésbe - a pelenkát nem vette fel! Odapattant a kezébe fél méter magasról! Mi a kérdésed ezzel Zoli? - érdeklődik valami leírhatatlan és számomra felfoghatatlan lelki nyugalommal. Én pedig csak álok, nézek ki a fejemből. Klári tekintetét körbehordozza elvtársnőin akik végtelen hálával viseltetnek iránta. Nem kell meghasonulniuk hiszen 1990-től fanatikus narancsosok. Volt annak idején egy srác az iskolámban. Osztálytársam volt. Fizika órán egy nem túlzottan bonyolult de annál látványosabb kísérletet mutatott be a tanárerő. A kályha tetejére rátett egy vasgolyót. Várt vele pár percet amíg az át nem forrósodott. Mindenkit kiterelt az udvarra és a vasgolyót nem kézben! - megfogva kivitte a hóra. Ott elgurította. A golyó sistergett, a hó elolvadt. Mi pedig unott arccal korunkat meghazudtoló bölcsességgel tekintettünk a folyamatra. Kivéve a Sanyi! Sanyi totál meg lett igézve. Úgy kellett rászólni amikor kicsöngettek. Még mindig a havat nézte. Sanyi másnap nem jött iskolába. Anyukája jött be helyette. Felháborodottan kiabált a tanárnővel. Miért kellett ekkora baromságot mutatni a gyerekeknek?! Sanyi mihelyst hazament egy vasgolyót a kályhára rakott. Várt vele egy darabig majd leszedte róla - kezében tartva! - majd elhajította. El is találta vele a színes tv-t. Felkapta a golyót és újra eldobta. Szevasz lett a Balatoni-emlék vitorláshajónak. Megint felvette a golyót és kiszaladt vele az utcára. Eldobta a hóban ahol az sistergett és majdnem vesztett a hőfokából de Sanyi megint felkapta. Ökölbe szorította közben menekült saját démonjaitól az utcán. futott, ökölbe szorított izzó vasgolyóval, közben ordított. Be is hugyozott közben. Sanyit a rendelőintézetben ellátták. Sebei idővel begyógyultak de az istenért sem tudták neki elmagyarázni miben hibázott. Sanyi jelenleg hajléktalan a város főutcáján. Bármikor arra járok adok neki egy vagy kettő ezrest. Egy feltétellel. Nem szidhatja amíg ott vagyok a Gyurcsányt! Pedig nem vagyok DK-s.

Hurka kabát

Szipor szeretne egy kabátot magának. Mondtam neki menjünk anya vegyünk neked kabátot. Bejártunk száz boltot Nagymarostól Vácon keresztül a Dunakeszi Auchan-ig mellette Magyarország legnagyobb sportruházati központja de nem kaptunk kabátot. Télen nem kapsz normálisan kinéző téli-kabátot. Csak "hurkás" kabátot. Következő a gondunk vele. Rohadt ronda. És csak azt kapni. Tök mindegy hol keresel kabátot nincsen csak hurkás kabát. Kérdem anyától a többiek az emberek hol vásárolták a kabátjaikat? Körbemutatok magunk körül (hatalmas parkolóban beszélgettünk) és - BESZ@RSZ! mindenkin hurkás kabát volt. Százak vette körbe minket hurkás kabátokban. Te jó ég, döbbentem rá. Megszálltak minket az UFO-k! Azok meg hurkás kabátokban járnak. Gyerekkoromban láttam egy epizódott az Alfa Holdbázis sorozatban amiben mindenki UFO-lény volt de senki sem gondolta róluk. Ők maguk se tudták magukról. Csak a parancsnok látta őket amint araszolnak körülöttük. Később a doktornő is látta őket mivel szerelmes volt a parancsnokba és átragadt rá a tisztánlátás. Szipor is szerelmes belém - csoda? - így hát mi ketten látjuk csak hogy mindegyikőtök UFO! Nem hiszitek? Nézzétek meg a kabátjaitokat. HURKÁS! Nem semmi, mi? Mindegyikőtök hurkás kabátban jár! Elfoglaltátok a bolygót! Van köztetek Fideszes, meg DK-s de ti mind UFO-k vagytok. Csak még nem tudtátok eddig. Lehet egy bizonyos jelre fogtok feleszmélni hogy hurkás UFO-k vagytok. Leakartok majd minket vadászni! Engem meg a Sziport. Kiakarjátok szopókázni az agyunkat a csöveitekkel! Láttam az Alfa Holdbázist rém undorítóan tudtok ám nyákolmánykodni! Mennyien lehetünk nem UFO-k? Ne röhögj, utánanéztem a szakirodalomban. Elárasztotta a bolygót ez a "divat" Ti észre sem vettétek! ÚRIZSDEN! Hagyjatok!

Hintaszékes srác

Mai-nap a munka világa helyezkedik el figyelmem központjában. Holnap már nem így lesz mert ma van szabadnapom holnap dolgozom. Tehát. Mentem tegnap családostól egy bútorboltba. Kellene venni ágyat. Az enyém már kátyús. A seggemnél (is!) Amikor felébredek mindig előrelibbentem magam ami által az ágy kilyukadt, a vitrin meg az ágytól egy méterre betört. Belezuhantam múltkor a Nagy Indián könyvbe. Nyolc évesen kaptam karácsonyra. Már majdnem kiolvastam. Ne zavarj össze! Tehát mentünk bútorboltba. Belépek, köszönök. Én az Auchanban is köszönök ha belépek. Ez jóval kisebb üzlet. Három eladó van a pult mögött. Sajnos pont a negyedik lehet az aki a visszaköszönésért felelős kár hogy nem volt ott. Viszont volt ott egy srác. Az első pillanattól rabul ejtett látványa. A pulttal szemben egy hintaszékben libikókázott. Közben -besz@rsz! - kettő kezével a kettő mellbimbóját simogatta. Ennyi! Én meg néztem. Szipor megfogta a karomat és tovább húzott a boltban mint a kis-szánkót (micsoda hasonlat!) Lemaradtam. Belefogózkodtam egy karnisba és néztem vissza. Feltűnt mindenki nézi. Szipor kivételével mert Szipor engem néz. Azt nézi ahogyan nézek! A nézésemből letudja vágni mikor kívánom megadni a lendületet a srácnak. Szót sem szólt az a srác. Csak ringatózott. Szerintem nem tud beszélni. Nem azért fizetik. Hogy miért azt elképzelni nem tudom. Mindig azt hittem nekem van a legkényelmesebb munkahelyem. Biztonsági-őrként szétnyomulom az agyamat a boltban - másik boltban! - de időnként tudok viselkedni. Főleg ha sokan vannak körülöttem. Vagy ha idegenek vesznek körül. Semmi esetre sem morzsolgatom a mellbimbóimat! A hajam sincsen felnyírva! És nem kék-színű! Állítólag a srácnak sem kék-színű volt csak a cselekvésvágy elborította a látóidegeimet - mondta Szipor. Anya... - kértem - hadd rúgjam fel... APA! - mint a dobszó! úgy szólt rám. Olyankor tudom hol a helyem. Befogom a szám. Van amit be kell tartani. Rám szólnak kussolok, szeretkezés után megköszönöm stb. Az a hintaszék nem a srácé! A bolt sem. A bolygó sem! Hol van itt egy főnök? Hol a panaszkönyv? Ha megtalálom utóbbit azt csak nem írhatom bele hogy az ott egy ...I! Teljesen kiakadtam. Kihasználva a holtteret ami engem elválasztott a világtól és összekapcsolt azzal a sráccal Szipor megvásárolt sok fura dolgot amik ellen őrjöngtem volna. Á-HÁ! Lehet ezért simogatta ott magát a srác? Üzletpolitika! Nem lehetett volna nőverzióban? Már az ünnepek végett akár...

Bukósisak teszt

"bukósisak teszt" Én erről miért nem hallottam eddig? Ma felhívtam Bishopot és megkérdeztem: mi volt az? Bishi meg ááá semmi érdekes csak fejbe rúgtam a Joe-t. Mit csináltál? És nekem erről miért nem számoltál be? - kérdem. Következő történt. Joe és Bishop nagy barátok. Joe vett egy bukósisakot. Forgatja, nézegeti, de valahogy nem tudja elhinni hogy az képes megvédeni az életét. Erre figyel fel a Bishop. Joe a következőt kéri. Fejbe rúgnál? Bishi néz rá... Most komolyan azt kéred rúgjalak fejbe? Igen! Akkora ütés nem érheti a fejemet mintha cementes-teherautó homlokfalában landolnék s onnan pattogna a búrám az aszfalton. Bishi mint szörnyen vizuális lény mindezt átgondolva csak bólogatni tud. Ülj le Joe. Joe leül Bishivel szemben utóbbi lábait nyújtja, bemelegít. Bokáját fogja, majd a másik bokáját, végez pár lábkörzést, meg ne húzódjon a vádlija. Mielőtt bevinne egy jobb egyenest Joe rászól várjon kicsit amíg felveszi a bukósisakot. Ja, tényleg. Amíg Bishop tovább tornászik Joe felveszi a sisakot. Beköti az ajkánál, megigazítja a fején, és egyfolytában a cementes-autó vs Bishop rúgása közti kölcsönhatásra gondol vigasztalva magát ami most jön az smafu. Bishop mint a kísérletek lelkes kivitelezője már fel van pörögve. Meggondoltad Joe? - kérdi. Joe bólint. PAFFF! Fejbe rúgtam a Joe-t... mondja a telefonba nekem a Bishop. Tegnap a színházi élet megszorításai elleni tüntetéssel kapcsolatban azt mondta az államtitkár ... ÁLLJ! - szólok rá Bishopra. Nem folytattad mi történt a Joe-val! Ja, tényleg. Miután fejbe rúgtam lefejelte a fali-csapot. Lendületből. Hallgatok. Nem sírt a Joe? - így én. Nem. Kitört a foga, behugyozott a fájdalomtól, és nem volt boldog. Ez után Bishop még magyarázott valami aktuálpolitikai maszlagot de én a pillanattól hogy mindezt megtudtam Joe követője lettem. A facebook-on is bejelöltem.

Vitrin

Elmentem a Lidl-be vásárolni magamnak vitrineket a modellautóimhoz. Nyitás után a hajnali pírrel érkeztem csak én kissé sápadtabb kivitelben. Autómból kiszállva remegtem a dühtől életemben soha semmit nem kaptam meg amiért én boltba indultam. Fogom a magam kis bilétáját és elragadok egy bevásárlókocsit. Végigtolom az üzleten és látom amiért jöttem abból még van! Megfogom a dobozát és rögtön besz@rok olyan nehéz. De jó hogy annak idején az elektromos vezetékrendszer szabadalmát helyesen mérték fel - töprengek el, plusz eltöprengtem még azon is de jó hogy egyedül jöttem és nem hoztam a fiamat így aztán kifizethetek egy raktárkészletnyi általam összetört vitrinkészletet amiket a kocsimra kívánok felpakolni. Fogom az elsőt. Megemelem. Mindent átható sz@rszag leng be környezetemben. Felemelem - derékból! - és rárakom a bevásárlókocsira. Akkor most elmesélem neked hogy néz ki egy olyan bevásárlókocsi. Fémszínű. Vannak - véletlenül sem! - fékezhető kerekei. A raktere nagy, de úgy nagy hogy bele ne férjen ez a doboz. A szélei lejtenek hogy csússzon rajta bármi amit ráraksz. A doboz fényes felülettel rendelkezik ami szintén csúszik. A kocsi végében van egy bumszli. Hogy az mi? Nem tudom, de nagy és a vitrines doboz billeg rajta még véletlenül se legyen stabil helyzetben. Közben csúszik lefelé. Csak keresztbe tudod rárakni a dobozt ennek a sors általi Kobra szopatáshoz nagy köze lesz de hogy megtud még maradnod és olvasnod kell tovább. Vitrindoboz rárakva, kocsi előre gurul doboz hátra csúszik. Én meg mint egy génmutáns balett-táncos piruettezek. Valahol olvastam minden tárgynak van egy középpontja. Ha azt megleled csuda dolgokat tudsz elérni például nem dől rád a disznóól, nem esik lábadra a vitrin - elfelejtettem írni akkora a súlya mint egy űrhajónak. Ugye most nem fogsz rákérdezni melyik filmből értem az űrhajót? Így rökönyödtem zárvánnyá a boltban és készültem a súlypont nélküli kocsi mellett a második doboz magamhoz vételéhez. Kettőt akartam venni mert sok a matchbox-om. A másik doboz elvétele sokkal izgalmasabbnak mutatkozott lévén az előzővel ellentétben ez már időre ment. Ugyanis lassan de biztosan csúszott le az előző doboz a kocsi meg távolodott tőlem. Ha ehhez hozzávesszük hogy nem lettem erősebb plusz aprócska nézőközönségem is akadt, maradj még. Utóbbiak szerves része volt egy néni, aki megrökönyödve figyelte mit csinálok közben szopogatta a zoknitartó csipeszét a kosarából közvetlen a kiflik mellől kiemelve. Több vásárló is engem nézett de úgy, hogy ne premier-plánba szegezzék rám a tekintetüket mert az olyan égő. A szemük sarkából. Tudod, mint a legyek! Kedvenc nézőseregem még sem ők voltak ha nem a bolti-dolgozók. Egymás mögött bujkálva figyelték amit csinálok. Egy kisfiú telefonnal rögzített mindent gondolom you-tube sztár azóta a feltöltésének megtekintésének számszerűsége alapján. Második doboz. Felkapom: tudtad ha nehezet lendületből emelsz az nagyot mozdul? Természetesen a sz@rszag marad. Nagyot lendült de akkorát hogy a kocsitól még messzebb kerültem. Közben jött egy vásárló aki megvette volna az általam kiszemelt darabot de ráüvöltöttem "ENYIMÉ!" Oszt aztán még sem vette meg. Fogalmam sincsen hogy raktam fel a második dobozt a kocsira. Elhomályosult a látásom az erőlködésben de csak sikerült. Végig kell tolnom a bolton a pénztárakig. Tulajdonképpen hasalok rajtuk mint egy bohém kis hülye-gyerek és úgy gurulok a pénztárak szakaszáig. A Lidl rendszerében az a jó, minden más áruházlánccal szemben, hogy bizonyára a vásárlók lélektanát alaposan felmérve a pénztárosig terjedő szakasz hosszú, vissza nem fordulhatsz, és amitől majdnem befostam gyönyörűségemben - szűk! Annyira szűk hogy nem fér el a kocsim keresztbe a dobozokkal. Mögöttem emberek, előttem emberek, kisfiú videózik, nekem meg le kell pakolnom a kettő dobozt hogy egyenként! cipeljem el a kasszákon túlra lehetőleg kifizetve a termékek árát ne verjen meg egy sehol sincsen biztonsági-őr. Így tettem. A dolgozók tekintetének kereszttüzében cselekedtem. Senki sem ért rá segíteni közülük. Igaz a boltot tölteni sem mert mindegyik engem nézett. A vásárlókat még megértem, mi a francnak segítenének? Úgy se hiszi el nekik senki ha megírják a facebook-on lévén állandóan hazudoznak. Leszedtem a kettő dobozt. Ellibikókáztam a pénztárig és az egyiket fel kellett volna emelnem a vonalkód végett. Nézek a hölgyre és mondom - az nem fog menni. Akkor nem fogja megvásárolni. Nincsen erre a célra kódja? - kérdem. Kedves olvasóm - szerinted volt olyan kódja? :) Kétszer ismételtem meg az emelést. Kifizettem az árút és mind a kettő dobozt az előzőekhez hasonlatosan felpakoltam a kocsira. Ekkor lépett ki a biztonsági-őr a helységéből. Mindent látott! Végignézte! Kilépett, kezet fogott velem, egykori kollégám "barátom" Nagyon megörültünk egymásnak. Nyomatta a sztorikat régmúltunkból meg akartam kérdezni miért nem segített de nem kaptam levegőt pedig akkora volt a fejem mint egy légballon. Nagyon jót beszélgettünk - a haverom szerint. Én elindultam a kocsit tolva ki az üzletből a dolgozók tekintetétől övezve a kisfiú legnagyobb csalódására. Utóbbi -hátha! - követett. Végigtoltam a parkolón a bevásárlókocsit a Suzukimig. Következő mozdulatsor várt rám. A kettő dobozt a kocsimnál leemelni úgy! hogy egyik se törjön össze. A kocsimnak támasztva azokat egyenként berakni az autóba a hátsó ülésre. Mindezt esőben, csúszós úton. Sikerült. Ja, semmi plusz kaland. Csak ordítottam, szitkozódtam, a manőver közepén sírtam, de sikerült. Tudtad hogy a Suzuki hátsó ajtajának széleit úgy alakították ki hogy mindezt megnehezítse? Olyan mosolygós kavirnyás az utastér széle hogy kínlódjak! Már tudod. Szerintem hat helyen eltört a gerincem, az ingem csupa nyál, sz@rszagú vagyok, húgyfoltok a gatyámon. Tolom vissza a bevásárlókocsit mit látok? - egy alak ugyanúgy szerencsétlenkedik a kocsija csomagtartójánál kettő doboz vitrinnel mint én. Uram! - tudom miről szól a harc! Segítek! Tekintetében látom tükröződni a "kielégíthetlek úgy! :)? " kifejezést. Ketten berakjuk a cuccot a kocsijába, nekem közben leszakad egy ujjam. Mindig utáltam azt az ujjamat. Anatómiailag a részem volt de sosem szerettem. Zavart. Fújtatunk. Tudja mihez vettem? - kérdi. Nem érdekel - válaszolom. Vonatokat gyűjtök benne -feleli. Jó magának - mondom. Látom magának sem volt egyszerű... mondja nekem és ecseteli milyen rém furmányosan balettoztam a boltban meg a parkolóban. Mindent látott, csak nem akart zavarni. Látta az az én harcom. Nekem kell megvívnom.

Karácsonyi ajándék

Egy hete kérdezte Szipor mit szeretnék karácsonyra? Mindenem megvan - feleltem. Mégis, mi lenne az? - kérdi. Szeretnék egy 1:43-as modellt az Alfa Holdbázis "sas"-űrhajójáról. Rendeld meg - mondja. Mennyibe kerül? 160.000 (százhatvanezer) forint. Ne rendeld meg! - vágja rá. Nem vagyok hülye... - vicceltem. Kéne a francnak felelem majd megfordulva ráharapok az öklömre fájdalmas bánatomban. Mit szeretnél karácsonyra? - kérdi anya. Szeretnék egy 1:43-as modellt az Alfa Hold... - már mondtad! - így Szipor. Emlékszem mit válaszoltam rá? Ja, abban maradtunk hogy nem vagyok hülye. Nem, azt te hiszed. Abban maradtunk hogy mást kérsz a Jézuskától. Anya. A Jézuskától ne kérd mert a Jézuska a Biblia szerint - mit szeretnél karácsonyra? - kérdi Szipor. Kabátot. Szipor odakapja a fejét. Mit?! Kabátot. Nagyon fázok. Szipor szerint 30 éves együttlétünk során SOHA nem kértem értelmes dolgot. Megrökönyödve nézett rám. Ugye nem fogsz hisztizni a boltban hogy többe kerül háromezer forintnál? Persze hogy nem... kaptam kabátot. (rohadt drágán!) Kabátvásárlás másnapján kérdem anyát mit kérsz karácsonyra? Néz rám, már megvettük az ajándékokat feleli. Nekem is? - kérdem. Szipor figyeli a lényemet s kérdi kissé unottan - mit kérsz karácsonyra az Alfa Holdbázison kívül? Kinéztem egy rendőrautó gyűjteményt. Kilenc darab, 36.000 forint. Rendeld meg - mondja. Harmadnap Szipor kérdezi mit főzzön. Mondnom kellene egy vitrin a gyűjteményemnek karácsonyi ajándéknak megkaphatom? Vedd meg - mondja. Vettem kettőt. Ma délelőtt kérdem anyától mit kérsz karácsonyra? Nem felelt. Azt mondja nem hallotta.

Síp

Biztonsági-őr vagyok egy áruházban. Odalép elém egy férfi pipacsvörös búrával és beleordítja az arcomba "nincsen olyan sípja hogy megfújja és lesz a semmiből nyomban egy pénztáros?! Nincs! - válaszolom. Annyira imádom ünnepekkor a harmadosztályú Dzsinneket... A Dzsinnek mellett kedvenc kategóriáim akik december 20.-kától január 18-ig nem dolgoznak. Utána meg előtte sem szakadnak meg, de legalább akkor nincsen idejük egész-nap az üzletekben shoppingolni extra kérésekkel felaljzva. Hogy én a francba nem tudtam soha kifogni magamnak olyan munkahelyet ahol decemberben nem kell már színlelni sem azt amit egész évben álcázok történetesen hogy nem dolgozom. Csodálatom tárgyai legyenek tanárok, köztisztviselők (négymillióan vannak) nyugdíjasok (Vitya lefaragott a számukból majdnem egy milliót) Tüzép-telepek legénysége, stb. stb. Mind azt hiszi bemegy a boltba és sci-fi élményben lesz része. Vannak köztük olyanok akik úgy vélik ünnepek előtt bemennek a boltba délelőtt és délután már ki is jutnak onnan. Barátaim. Ott nincsen ugrókapu! :) Komolyan azt hiszed teleraktad a kosaracskád vagy a bevásárlókocsidat cuccosokkal és mielőtt behugyoznál kitudsz menni az épületből? Megfigyeltétek például a Tecso-ban van száz pénztár de csak kettő működik? Az Auchan még jobb példa. Ott ezer pénztárból négy megy. Most nem mész be az Auchanba megszámolni ténylegesen működik négy pénztár, igaz? Tudjátok miért van mindez? Titkot fogok elárulni. A kereskedelem nem a legvonzóbb munkahelyek egyike. A tény hogy látsz ott dolgozókat az annyit tesz mindenhol űrhajósokat látsz. Űrkadétok! Nem érted, mi? Mindegyik beadta jelentkezését a NASA-hoz csak még nem hívták vissza őket. Ezért vannak ideiglenesen még egy páran. ismerek olyan női eladót aki várja hogy leteljen a 40 év és elmehessen előnyugdíjba. Ő a Marika (státusz: zőccséges) Most töltötte be az 58.-dik esztendejét és ha nem számolta el magát már csak kilenc éve van a nyugdíjig. Ha addig nem emelik meg a korhatárt. Vagy nem veszik ki a munkaviszonyából a kereskedelmi éveit. Bizonyára láttál már olyat is hogy a dolgozó pólójára rá van vasalva "Segíthetek?" Ők azok, akik a leggyorsabban tudnak szaladni ha megközelíted őket 15 méteren belül. Tudod miért az a póló van rajtuk és nem a Metallica-s? Látom nem érted. Elmesélek neked valamit és elhúzok a vörhenybe mielőtt kirúgatnám magam a munkahelyemről ahonnan a példázatokat hozom. Van a világon egy ország melynek neve Norvégia. Igen, több ország is van a világon nagyon jó megfigyelő vagy. Norvégia csak egy van. Van ott egy humoros arc az a király. Tudom nekünk is van humoros királyunk de most maradjunk a Norvég verziónál. Az a király azt találta ki, az alattvalók mindegyike! életében egy kerek esztendőt bolti-eladóként kell hogy dolgozzon. Legyen az szegény, vagy gazdag. Híve, akár ellenlábasa. A király szerint bizonyos szempontból nem árt ha az ember fia-lánya belekóstol a világ nagy misztériumaiba jelen esetben az emberek egymás iránti kedvességébe mindkettő oldalról. Így hát a Norvégok mielőtt betöltenék a 20-at kiművelt norvégokként felvértezik magukat olyan plusszal, ami nálunk hiánycikk mint portéka. Tudod miért a világ egyik leggazdagabb országa Norvégia? Persze hogy a vasérc készletük végett.

Eta

Volt egyszer egy hölgy, akivel nagyon jókat beszélgettem. Arra hogy nőnemű a stílusa következtetett. Sokakkal beszélgettem már, én elhittem neki hogy nőnemű. Ő is becsapott mint sokan mások de Ő mint nő csapott be. A nők sokkal kegyetlenebbül, jóval kifinomultabban, olyan nőiesen tudtak mindig becsapni. Rajtam kívül senki nem hitte el hogy nő. Nyomoztak utána. Én megvédtem lévén bárkinek lehet rá oka hogy nem tölt fel személyazonosságát pontosan tükröző fotót, részadatokat. Nőknél (is) előfordul szeretne külsőleg szebbnek tűnni mint ami (ez vonatkozik a kifejezetten szép! nőkre is) Vagy szeretne valamit, esetleg valakiről valamit! titokban megtudni. Még tengernyi oka lehet. Erről az illetőről azt derítették ki hogy Ő maga a Főnök felesége. Nem fogom leírni a "Főnök" nevét. Onnantól úgy írtam neki "Anikó" Nem zavarta. Azt írta vissza hívjam aminek szeretném. Nem kérdezte de én leírtam neki miért pont Anikóra gondolok. Nem reagált rá. Onnantól Anikó volt. Amíg be nem csapott. Nagy dolog, a férje is becsapott ha ő volt annak a felesége. Anikótól eltávolodtam. Sokat töprengtem rajta, azok akik sem nevüket sem arcukat nem adják facebook-profiljukhoz az életben hogyan mutatkoznának be nekem ha az életre is vonatkoznának a kék világ könnyen megsérthető szabályai. Burkába lennének öltözve? Ruhájuknak megegyező kesztyűben? Hangjukat is eltorzítanák? Mint Darth Vader az álarcos báli farsangon? Honnan gondolják hogy bárki is szeretne velük érintkezni ha azt sem lehet tudni róluk kicsodák? Egy mentségük bizonyára akad. Nem tök mindegy hogyan rejtik el az igazságot beöltözve valaki(mi) másnak? Hiszen eredeti külsőben is majd mindenki hazudozik magáról? Régen történt. Négyen voltunk jó haverok. Mint John, George, Paul, és Ringo. Amikor én tinédzser voltam még nem létezett facebook. Mindent élőben kellett csinálni. Tény, nem az amatőr költők világa volt az :) Egyik haverom párkapcsolati nehézségekkel küzdött. Amíg együtt voltunk tulajdonképpen mindegyikünk, de vele ellentétben ha csak percekre is de nekünk hármunknak adódtak részsikereink :) Aztán gyorsan lmentünk hogy újra összejöhessünk :) Sosem jött össze neki csaj. Ő meg ragaszkodott hozzá hogy nőnemű legyen a másik. Ilyen elvárás mellett mi BARÁTAI nem rúghattunk labdába. Pedig bármikor készen álltunk rá hogy ráüljünk a kezünkre az elzsibbadjon, segítségére lehessünk egymásnak. Tehát nem kért a segítségünkből. Mi mégis szárnyaink alá vettük. Nem tisztességes úton, tény. Cselhez folyamodtunk. Egyikünk elkezdett levelezni vele egy korábbi női barátunk nevében akivel nagy valószínűség szerint nem fog soha találkozni. Egykor ismerte, de már messze lakott. Bepasizott. És nem közülünk választott. A mai-világban elképzelhetetlennek tűnhet hogy nem ismered valaki címét, nincsen facebook- kapcsolatotok, nem rendelkeztek telefonnal. Én például amikor később megismerkedtem és szólni akartam Sziporhoz felültem a vonatra és átutaztam a szent célért az országot. Maradjunk a barátomnál. Becsempészett az egyik állat a zsebébe egy levelet az állítólagos nőtől. Az volt a levélben hogy ismét a városban vagyok, szeretnék veled találkozni ekkor és ott itt és ott. A kabátodat láttam a fogason, tudtam a tiéd. Én ott leszek, "írta" a nő. A srác esti sörözésünk alkalmával szótlan volt. Ivott mint egy ökör, de a tekintete átlátott falakon. Kérdeztük is mi az oka hogy ilyen furán viselkedik. Még a hamutartót sem ette ki. Már az X. dik sörön van túl de sehol egy AC/DC szövegéneklés ruhafogassal lég-gitározva. Csak ül a puffján és vedel. Nem ordít, nem habzik a pofája mint szokott, nem őrjöng, nem csap az elhaladó lányok seggére péppé zúzatva magát némelyik fiújával, csak ül. Tök úgy viselkedik mint egy nem normális. Minket ebben a presszóban nem így ismernek! Persze mint összeszokott baráti-kör tudtuk az okot de ő nem tudta hogy mi tudjuk. A randi ideje elérkezett. A hülye! - nem írom le a keresztnevét - (teljes nevét sem!) ott állt a buszmegállóban a szitáló esőben. Várt. Volt nála egy szál virág. Bizonyára valamiféle filmből leste az ötletet. Talán pont a Batman-ból. Áll a nyomorult a buszmegállóban és ekkor egyikünk (fellépésünkhöz sorszámokat húztunk) véletlen arra ment. Szevasz hülye! Köszönti a barátot a barát. Szevasz. Mi van nálad? Virág. Tényleg. Találtad? Igen. Elhúznál a .....ba? Nem. Ezzel a busszal megyek Sejcére. Azt sem tudod hol van Sejce! Elég ha a buszvezető tudja, nem? Erre megérkezik a másikunk. Szevasztok. Jöttök inni? Figyu már hülye! Nálad van egy virág. Botanikus kertben voltál? Erre jön a harmadik. Szevasztok! Megyünk biliárdozni? Mi az ott nálad hülye? Erre kitör a röhögés. Fetrengünk a sárban. AZ ANYÁM ÚRISTENIT! - hogy ez milyen hülye?! Kire vársz te csak nem az Etusra? :) Persze hogy vette a lapot. Hármunk közül a hozzá legközelebb állóba olyat belevágott (facebook nyelven "bökte") hogy a többiek elszaladtak. A Duna-presszóig. Ott aztán ismét találkoztunk. Nem volt a világon olyan Eta akiért lemondtunk volna egymásról. Aztán mint a filmekben szokott történni az élet széttépte a Beatles-együttest. Megszűnt egyikünk munkahelye és az ország túlsó-felébe vezényelték (hivatásos katonák voltunk) Másik aranycsibe kimaradozott mert megbetegedett anyukája. Ő ápolta, egy évig aztán... Én pedig közben megnősültem. Nem, nem Etust vettem el. Sziport. Évekkel később még egy gyenge próbálkozást megéltem hogy lecsapja egyikőjük Sziport a kezemről, de akkor már mély hatást gyakoroltam anyára. Mellettem maradt. Ennyit a facebook nélküli világ varázsáról. A facebook-os szerelmeknél milyen színű a tavasz? Kék, vagy rózsaszín?

Szilveszteri kutyák

Nekem sosem volt kutyám. Öcsémnek van mióta az eszét tudja. Szeretem az állatokat. Igaz leginkább a varjakat. Ronda nagy fekete madarak mint jó-magam! Csak kicsit okosabbak. Megérzik a rossz embereket. Tudtátok? Maradva az ebeknél. Ha vizslát látok elolvadok. Az agarat csodálom. A doberman előtt vigyázzba állok. Mint volt zsarunak nekem minden német-juhász "Kántor" Még sem tartanék kutyát. Nem lenne nálam jó helye. Többet érdemelnek jobbat! mint én. Nem tudnék vele annyit és úgy! törődni mint egy családtaggal. A kutya ha már van akkor családtag. Szerintem. Másodsorban ( - nehogy már sikeresen jöjjek ki a posztból - nem kell nekem ellenség amíg magamat istápolom) szétokádom a belem a kutyasz@r látványától. Idegesít a kutyaszőr. A kutyaszagot se bírom. Szerintem mindezt tudják rólam a kutyák. És tolerálják! Szomszédomban lakik egy kopó a "Bandi" és egy vele egy fedél alatt "Nubu" hófehér kiskutya. Utóbbi nagy gülü szemekkel. Ők nekem BARÁTAIM. Akárcsak "Sári" a drótszőrű-vizsla aki mindennap bejön a dohányboltba és azonnal hozzám szalad. Sárikám! Csoda hogy kora reggel szerelmes vagyok?!!! - ordítom közönségünk legnagyobb boldogságára. Ritkán hoz a napkelte olyan totál zakkant arcot mint személyemben Miért írom mindezt? Sajnálom a kutyákat a tűzijáték végett. Nem főleg azért amit átélnek éjfélkor. Tudom a fények, hangok, más a hallásuk, nagyon félnek. Meglátásomban a bajoknak az csak a kezdete. A többi az esztendő folyamán zúdul a nyakukba. Torkukba! Például mérgezett csont alakjában egy erdei-séta mentén. Ne bántsátok a kutyákat! Ha már egymást csak gyűlölni tudjuk, kíméljétek meg a kutyákat. Legyen tűzijáték ott, ahol lenni szokott. Véget fog érni. Az a kutya pedig amelyik elszalad otthonról s nem találják többet részesüljön sokkal boldogabb jövőben, társban, falkavezérben, szilveszterekkor is mint addig.

Ronald Reagan

Biztonsági-őri életemből. Gondolom hozok egy kis könnyed esti témát a vacsihoz. Ma beszélgettem egy kollégával. Az élet megannyi területét sorba vettük s ekkor a következő kérdést szegezte nekem. Te Zoli! (rémisztő, tudja a keresztnevemet) Téged már ujjaztak meg úgy alaposan?! Nézek rá. Hogy mit csináltak velem úgy alaposan? Téged már uj..... - ne ismételd meg! - szóltam rá. Válaszom: nem. Kolléga tekintete a végtelent fürkészi mire tudományos kíváncsiságom feléled. Miért kérded? Mert engem már igen - feleli. Itt megjegyzem, a kollégám férfi. (innentől többen vagy kevesebben olvasnak tovább?) :) Egészségedre! - vágom rá és szándékosan másra terelem a szót de tudom, ezt a témát nekünk ki kell veséznünk. Ecsetelem miszerint Ronald Reagan Chesterfield cigarettát szívott színészkorában - de közbe vág. Azt mondta álljak fel a pódiumra. Ezt mondta neked Ronald Reagan? kérdem hitetlenül játszva a hülyét hogy én még ott tartok. Nem a Reagan! Az orvos! Fel kellett állnom egy dobogóra. Letoltam a nadrágomat. Hallottam ahogyan csattant a gumikesztyű. Lehajoltam az meg mint az ÁLLAT! Belém döfött. Nézem a kollégát, nem találja a szavakat. Miért tette ezt?! - kérdi. Talán volt beutalód hozzá, nem? Nehezen hiszem hogy az utcán miközben a buszra vársz ezt tenné. Persze hogy volt beutalóm. Hullott a hajam. Hozzáirányítottak. Tudod milyen durva állat volt? - kérdi én meg röhögök. Mi a ...... (nem fogom leírni a jelzőket) röhögsz? Mire én te cimbi. Hogyan képzelted a vizsgálatot? Belecsókol a nyakadba, kifűzi a nadrágszíjadat és miközben nyalogatja a mellbimbóidat felnyúl a májadig? Nem! Olyan hülye vagy! - sikítja. (ezen a ponton egyetértettünk) Mond meg nekem! Miért kell beletúrni bárkinek a seggébe?! Nem tudom. Nem vagyok orvos - szabadkozom. Mi késztet valakit arra hogy ez legyen a szakmája? Talán ami minket hogy biztonsági-őrök legyünk - felelem. Mond meg nekem! Mi derül ki abból hogy könyékig felnyúl bennem? Mit nem derít ki egy vérvétel amire választ ad hogy széttúrja az alvázamat? Te engednéd? - kérdi. Én biztosan nem. Nekem az sem menne meg a slag lenyelés sem amiben kamera van. Bennem ne turkáljon senki. Ne nyomjanak optikai cuccot a pofámba és ne győzködjenek kormánypropagandával. Soha erre nem tud nekem megfelelni senki - siránkozik. Miért turkálnak az ember seggében? Megtudja ezt valaki mondani nekem? - szónokol. Figyelj, én ezt a kérdésedet megírom a facebook-on. Ott sok csuda okos ember van. Valaki csak tudja! - így én. Meg ne írd! könyörög. Jó akkor nem írom meg. De már engem is érdekel. Tudjátok a választ?

Alaszkai történetek

Három sorozat közül választhatok a Spektrumon. Ugyanazon édes reklámokkal fűszerezve ("Ne szórakozz velem ha hüvelygomba vagy!" :) ) Egyik második világháborús (unom hogy mindig vesztenek a németek) másik Dr. "tehénseggbe turkáló" szoktam mondani. Nem az a neve, de 50 percből 45 percen át azt csinálja. Szerintem élvezi. Harmadik pedig az "élet a fagypont alatt" epizódok. Rendesen rákattantam utóbbira. A dokumentumfilm az alaszkai-miliő varázslatos közegét tárja elénk három! különböző helyszín kapcsán. Úgy rangsorolom őket mint hülye, hülyébb, leghülyébb. Kezdjük a "hülye nél. "Hülye" Alaszka: nem tudom milyen "creek" Komplett család. Férfi és nő, plusz a gyerekek. A gyerekek olyan tini-lányok akiknek dög unalmas a civilizáció inkább naponta az eleségért küzdenek meg életveszélyek közepette. Nem azért mert idióták a szüleik, áááá... Majd elfelejtettem - 42 fok. Meséli a csajszi nagyon kell vigyázni a jéggel. A jég, alattomos! Múlt héten testvére és annak menyasszonya látogatták meg őket. Kérdezték mi lesz ebédre? Mi lenne? Amit fogsz! Legyen vadkacsa! Na már most. A vadkacsa az nem vadkacsa-boltban terem ha nem kimész a jégre és egy bottal agyonversz egy récét. Sajnálod? Akkor verj agyon egy jegesmedvét. Ja hogy azt még jobban sajnálod. Tehát testvérének menyasszonya az éhségtől szikrázó szemekkel rontott a récésjégre. Kiabáltunk utána hogy nem mindenhol ugyanolyan vastag de az csak futott. Aztán beszakadt. Se réce, se menyasszony. A riporter meg csak les. Ennyi? Nagyjából, ja. Magyarázhatom tagoltabban is de ez történt összefoglalva. És jó ez az élet? Hogyne lenne jó! Itt megtanulja az ember mi az csízió. Én a Kobra azon töprengtem el hanyadik demót kellett forgatni mire ezt a kinyilatkoztatást megtette a lány. "Még hülyébb" Alaszka. Dawton nem tudom mi... -35 fok. Hőseink fiatal házaspár. Olyan 60-70 év közöttiek. A férfi egyfolytában magyaráz mekkora sukár-csávó! Házat épített Alaszkában. Vadászni jár. Meg halászni. Semmire se cserélné fel ezt az életet. Ugye mami? - kérdi feleségétől aki válaszolna de vagy követ pakol (házat épít) vagy fát vág, esetleg jegesmedve elől menekül. Mindkettejüknek kirohadtak a fogaik. "Leghülyébb" Alaszka: nyák-térség. -40 fok. A nő egyedül él (posztfotó) Van pár konténere, amiket fűteni kell. Ez egy repülőgép leszálló hely. Évente leszáll pár gép amiket itt tankolnak meg. Ő maga az őrzője a telepnek. 12 hónapból nyolc hónapon át legfőbb beszélgetőtársa a gleccser, jegesmedve, vaskályha. utóbbit be is mutatja milyen mobil cucc. Felemeli. Azonnal beszarik alatta és sérvet kap. Mint a fóka vonszolja ki magát a - 40 fokba ahol szélvihar is bejátszik. Azt mondja a nő (lábra sem tud állni) még a nagyitól tanulta melyik kórót kell letépni, ledarálni, majd teát főzve meginni és huss! kutya-baja. Nő csúszik a hóban (nem tud lábra állni) mire rálel a kóróra. Letépi, zsebébe gyömöszöli. Visszakúszik a konténer-kéróba. Útközben egy jegesmedve mered fölé és csóválja fejét. Bekúszik a konténerbe, majd szétmorzsolja a cuccot és lefőzi teának. Miután megitta begyömöszöli magát az ágyába (deszkából fabrikált) és jajgatva várja a hatást. Hajnaltájt ordít fel "...VA NAGYI!" - majd mentőt hív.

Középkori sürgős

Ezt máig nem értem. Pár hónapja felkerestem ismét a Visegrádi-királyi palotát. Nagymaroson lakom. Itt van velem szemben. Kinézek az ablakon és látom. Ha nem jön a vonat. Ha jön akkor nem látom. Tehát átruccantam a túloldalra egy röpke nézzük meg mit változott az elmúlt években a folyamatosan épülő egyébként csodálatos Visegrádi-királyi palota. Általában kedvemet veszi a tény, hogy egy kiruccanás 600 méterrel odébb többe kerül mintha elmennék Görögországba egy hétre nyaralni. A 130 éves lélekvesztő kompjárat veszélyesebb mintha Bagdad belvárosában Rambo-nak öltözve sétálnék. Azért csak átmentem. Ódon falak, Herkules-kút. Tényleg csodaszép. Egy része van ami mindig döbbenettel tölt el. Enged meg hogy körülírjam. Tegyük fel te vagy a német-lovagrend küldötte Visegrádon mert voltál odahaza olyan nyalis hogy meghívasd magad a Matyihoz. Tanácskozásról-tanácskozásra mész. A király előtt bizonygatod mekkora nagy tisztelője vagy. Kapsz is egy kupica bort meg valami eleségfélét. Játszod az agyad a nagy idegenben mások előtt képmutatóskodva mintha regisztrált facebook-tag lennél. Ekkor jön szembe az olasz küldött. Bizonyos talján majsztro aki a vár építésében serénykedik. Politizálgattok. Akkoriban a magyaroknak a kontinensen nagy befolyásuk volt ám! Egyrészt sokkal kevesebb kontinens volt mint manapság másrészt adtak a szavunkra. Majd nem akkora tisztelet övezett minket mint manapság! Beszélgettek ti ketten építési irányzatokról, meg a végvárrendszer szükségességéről mikor megemlíti csevegőpartnered -TE! Nekem fosnom KELL! Reggel óta bugyog a belem. Te pedig nézel rá és mondod tulajdonképpen neked is. Biztos a bor. Elmentek a toalettre és miközben a kódexekről (ha már civilizált világ) szót ejtetek közben egymás pofájába szellentetek. Dolgotok végeztével pedig egy botra erősített rongydarabbal a szolgák -merem remélni! - öklendezése közepette jó esetben saját! micsodátokat megtörlitek. Hiszitek vagy sem, ez így történt. Sehol egy válaszfal. Egymás mellett 10-20 ülőke. Ezt nem lehetett volna máshogyan megalkotni?

Pusmogások

2020.01.20