Röcsögések

Brúnó

Ma sok tervem volt, kevés valósult meg belőle. Letaglózott a hír hogy Bishop (öcsém) elvesztette "Brunó-t" labrador keveréket. Idős volt már, hetek óta nem evett. Ma tért vissza teremtőjéhez. Brúnón mindig nevettem. Ragyogó házőrző volt. :) Pár dologtól félt. Postástól, utcán sétáló emberektől, évszakoktól, napszakoktól, időjárási körülményektől, Orbán Viktoroktól, stb. stb. Az öcsém ilyenkor mint minden négylábúja kapcsán amiket - bocsánat! - akiket elveszített, mindig kicsit velük hal. Hallottam a hangjából. Természetesen ismét lesz kutyája. Meglepőeket mondott. Nekem meglepőek, nem értek a kutyákhoz. Igaz az emberekhez sem. Azt mondja az öcsém, nősténykutyát fog választani természetesen menhelyről. Csúnyát. Ha a szívedet adod annak add aki úgy véli esélytelen rá. Miért? Csak! Tehát mondja a Bishi nősténykutyát választ. Kérdem miért pont nőstényt? Azt feleli mert a gyerekek biztosabban vihetik majd sétálni. Ugyanis nősténykutyát sosem támadnak meg kankutyák. Értetlenül hallgatom és kérdem - miért nem támad kankutya nősténykutyára? Azt feleli azért mert ennyiben (is) mások mint az emberek. Miben hasonlóak mint az emberek? - tudálékoskodok. Abban hogy a nősténykutyák erre építenek, és ők gondolkodás nélkül nekimennek a hímeknek, nőstényeknek is. A nősténykutya a nősténykutyával simán leszámol az úgy ahogy korrekt. De a nősténykutya vs fiúcska kutyus harc valahol nem korrekt. Aludj jól Brúnó. Részvétem Bishop

Morze

Csodálatom mai tárgya ismét az amerikai hősök filmekből. Azok közül pedig akik született távírász tehetségek. Legyen szó hivatásos hősről vagy a mindennapok kényszere által lett hirtelen hősökről (pl. elrabolták emberünk lányát aki szigorúan mondja "NE RABOLD EL A LÁNYOM!" stb. stb) A mosónőtől a szakácson át ott mindenki született távírász. Morzebajnokok. Bizonyára meg van a pillanat előtted amikor Joe meg az aktuális mellé besorozott hősné (sosem csúnya nőt osztanak mellé) árkon-bokron menekülve legyőzve hadseregeket szaladnak, vagy mennek motoron, motorcsónakkal, helikopterrel, szárnyashajóval, ami a raktáron volt. Pedig a csaj csupán könyvtáros a csóka meg ingatlanügynök. Megtorpannak az epizód egy pontján általában a tetőpont az a rész és mély filozofálásba kezdenek az élet szemétségei kapcsán. Itt aztán kiborul a bili milyen méltánytalanságok érték őket pl. rájuk gyújtották a házat, meg berepedt a frissen készült körme a csajszinak. Hirtelen hol találták magukat? - bizony egy emberektől távol lévő szerelmeskedésre pont alkalmas helyszínen és még a nap sem ment le hogy láthasd egybeforró ajkukat testük sziluettjét (magyar verzióknál a komplett aktust) Nos ez mihelyst bekövetkezett és éppen aludnának egyet egymás karjaiban a sziget túlsó feléről valaki (mindig van valaki) elkezd nekik üzenetet küldeni. Ja - fénnyel! Zseblámpával! Általában a férfi az aki azonnal veszi a jeleket és olvassa a csajnak mit üzen valaki odaátról. Mert tanult morzézni! Kétszer kettő órát még cserkészkorában. Akkor én most mesélek nektek valamit. Kettő évig napi 16 órában tanultam a morzét. Én harckocsizó akartam lenni a hadseregben mire a toborzó tiszt közölte velem ő meg űrhajós! Tehát távírász lettem. Kettő évig tanultam majd tanítottam morzét. Elmondom neked függetlenül attól hogy szinte semmire sem jó (ha csak le nem csuknak és a fűtéscsöveken könyöröghetsz a többi zárkában vad orgiát tartó barátaidnak) leírhatatlanul nehéz szakma az. Majdnem minden jel egyforma. Minden jelnek van egy majdnem ugyanolyan verziója. Gondolom azért hogy ne legyen unalmas a távírászok élete. Így aztán könnyen lesz "v" betűből "5" ös ami harchelyzetben nem annyira lenne jó ha használnák valahol a morzét. Én nem tartoztam a legjobbak közzé. A társaim mind vérprofik voltak. Már nem is kézzel ha nem lábbal adták a jeleket! (megszokott dicsekvés távírász körökben) Tudod mint a mostani 50-sek dumája mennyire megváltoztatta őket a hadsereg. Társaim sokkal eredményesebbek voltak mint én a középszerű távírász. Olyannyira hogy velem együtt bent rohadtak a laktanyában mert csak akkor mehettek volna haza ha hozzák az elvárt eredményt :) Tehát nem könnyű kenyér az. Éppen ezért nem értettem soha mi akik évekig tanultuk a szakmát, hogy a csudába nem rúghatunk labdába egy tengerentúli Joe-val szemben akinek a vérében van a morze? Ja, hogy pont azért. Araszoljunk vissza a filmek világába. Csóka veszi a jeleket és a csajjal éppen hogy ki szerelmeskedték magukat már folytatódik is vesszőfutásuk a banditák elől hogy megmentsék a Joe lányát. Ez a morzebetét a film történetében csupán egy szál. De minden amcsi-filmben benne van. Igen mint a büfögés, az amerikai filmekre jellemző fingás, láb az asztalon, nemzeti sportjuk a rajtuk kívül sehol a világon nem díjazott amerikai futball, meg a fontos dolgokat átbeszélendő piszoárok előtt álló emberpár. Utóbbi jelenet kíméletes rendezők tolmácsolásában mindketten férfiak. Úgy kevésbé gusztustalan. Természetesen mint az amerikai filmeknél szokás a rosszak legyőzve, a jók győztek. Lány kiszabadítva aki azonnal cserkésztáborba iratkozik gondolom morzét tanulni. Kicsit csapongtak gondolataim.

Feltámadás(om)

Kijövet az üzletből egy idős asszony állt meg előttem földbe gyökerezett lábakkal. Így még nem nézett rám ember. Nem tudom megfogalmazni azt a tekintet. Hozzám lépett, megölelt. Így még nem ölelt meg ember. A karjai kétoldalt körbefontak. Mindez a bejárat feletti fekete lobogó alatt történt. Nehezen találta a szavakat. Örülök hogy látom! Csak annyit hallottam hogy meghalt egy dolgozó a boltunkból - mondja. Nagydarab emberről hallottam - hebegi. Igen - feleltem, szegény főnök elment. Kábultak vagyunk mindannyian. Váltottunk még pár szót, sajnálkoztunk. Majd az asszony elindult haza. Én pedig csak néztem utána mielőtt autóba ültem. Felváltva pillantottam a nénire és a fejem felett lágyan lebegő áttetsző fekete szövetre. Ezen szomorú esemény által érdekes érzéssel gazdagodtam. Így nézett volna ki nélkülem a nap, a néni szemszögéből ha én már nem vagyok.

Taxis lettem

Bekanyarodok az áruház elé előttem lassít egy autó, megállásra kényszerít. Ebben a pillanatban nyílik az ajtóm és beül mellém egy nő. Deákvárra a volt laktanyához kérem. Nézek a tükörbe, sehol senki. Előttem elindul a kocsi így hát én is indulok. Irány a város másik fele. Ismét a főúton haladok mire a nő - elkapcsolná ezt az adót ha kérhetem? Persze - mondom és már a Kossuth-rádió híreiről váltottam is egy kereskedelmi adóra. Sajnálom utólag hogy nem figyeltem miről szólt pontosan a híradás, Lassan araszolunk a forgalomban, nő ismét szól. Megkérem leengedné az ablakot? Kézi tekerős, még nem központi - válaszolom amit meglepő és szikrányi - már megint kifogtam - tekintettel vesz tudomásul közben tekeri le az ablakot. Haladunk a cél felé, megszólal a telefonja. Hagyjál békén! - mondja a nő. Igen! kirúgtak! Majd lesz valahogy! - kinyomja. Letérve a főútról szemem sarkából látom mintha tompulna a feszültsége. Nem megnyugodott, elfáradt. Hátradől miközben néz is maga-elé, meg nem is. Sosem ügyeltem ennyire rá, kikerüljek kátyúkat. A rádióból andalító dallam szűrődik. Nagy-ívben kanyarodok az egykori laktanya útjára ne kelljen kitolatni mehessek egyből majd utamra. Félreállva kiszállok, kinyitom a jobb első ajtót. Utasom zavartan tekintgeti a műszerfalat majd mellém lépve kérdi: - mivel tartozom? Semmivel - mondom, ez nem taxi. Sok szerencsét kívánok. Tessék megnyugodni. Majd visszaülök és ahogyan távolodom tükörből nézem amint áll a nő az út szélén a szitáló esőben.

Krumplis-tészta

Pénztártól való távozást követően B. Horváth Mária (légből kapott név) nyugdíjas, idegenben élő kettő felnőtt gyermek édesanyja a pultra rogyva üveges tekintettel levegőért kapkod. Huszonnyolcadszorra nézi át a vásárlói blokkot. Hiába, jó társaságban repül az idő! Makacsságából kifolyólag képtelen felfogni a párhuzamot a krumplis tészta ebédprojektje és a pénztároshölgytől kapott fizetendő blokk között. Mellette Éberné Für Elektra (szintén kitalált név) háztartásbeli s egyben facebook posztokhoz visszatérő jelleggel a túlcsordult utcai szemetesek tárgyában szabadúszó fotóriporter fiatalasszony (jelenleg önhatalmúan felkent önkormányzati képviselőjelölt (is) ) diadalittas arccal láthatóan polgári testtartással pakolja az ebédhez való összetevőket szatyrába. Üveges tekintetű Mária ajkain száradt nyállal hebeg, hang alig hagyja el száját. Kissé elszálltak az árak! Maga mit főz aranyos? - szólal végül nehézkesen meg. Krumplis tésztát! feleli a büszke NŐ. Na de hol a krumpli? - kérdi Maris. Ahol az elvek! - vágja rá amaz. Majd karonfogva az asszonyt mindketten a bejárat közelében a megvilágosodást szimbolizáló frigyláda mellett állnak sorban. Elektrának mondá Viktor: - Ne félj, mostantól fogva embereket halászol. Apokrifok melléklete, különös rész.

Pist nem felejt

Esti körsétánk alkalmával leültünk a sétány általunk kedvelt padjára. Velünk szemben a Visegrádi-fellegvár. Megy le a nap. Halk kattanás adja hírül bekapcsolt a pad melletti igen design-os lámpatest. Szeretek Sziporral ott ücsörögni. Nyárutó, enyhe szellő a víz felől. Alkalmasabb hely a világon nem is találtatna átbeszélni egy napot. Na jó, Monaco vagy Svájc városi peremkerületeire sem mondanék nemet, de nekem tetszik Nagymaros. Tök jó itt adózni is. Olyan feelingje van mint gyerekoromban az ásott kútba dobott soha többet viszont nem látott pénzérmének. Tehát megy le a nap. Velünk szemben meg jön a Pityu. Szomszédom a társasházból. Messziről ordít. Amikor hozzánk ér megkérdezi leülhet a padra? Mielőtt válaszolnék leül Szipor meg feláll mert kétszemélyes a pad. Pityu rágyújt. Az összes feje füstöl. Rám. Rám aki nem dohányzok. Viszont én szeretem a Pityut. tény Sziport sokkal jobban. Pityu felvázolja a nagymarosi időközi választásban érintettek névsorát. A velük szemben táplált elvárásait. Beszámolójába belecsempész általa elképzelt területrendezési elképzeléseket és kijelenti amíg ő a Duna parton van egy kutyás sem fogja a kutyáját ott szaratni! Nem rossz témakörök talán még érdekelnének is ha nem a Pista mondaná. Pityu ugyanis mindezt 25-30 másodpercbe sűríti úgy hogy interaktív módon vissza is kérdez "NEM DE SOLYMOSI!?" Közben elszív kettő cigarettát. Beszívja a füstöt és az eltűnik benne. Örökre. Nincs ideje kifújni mert nyomja közben a sódert. Ekkor az ismeretlenség homályából a sétányon (nem a kerékpárúton) a sétányon! ahol gyerekek, idős házaspárok, én Sziporral, a Pisti! és egyéb nem Pistik és Pistinék sétálnak feltűnik kettő cross motoros. Eleve úgy vágódnak ki a sétányra majdnem felborulnak. Ketten körülbelül 30 évesek. Összeadva életkorukat. Mint az őrültek vágtatnak el előttünk. Pisti ordít! Tök határozott volt ami nekem tetszett. Kissé odébb húzódtam tőle franc se tudja a mai világban hogyan reagálnak a srácok a polgári engedetlenség Pisti megnyilvánulására. Mi van ha annyira még sem sietnek és esetleg van kettő percük hogy összerugdossák? Nem szerettem volna ha felcserélnek vele. Én ugyanis megértem a fiatalokat. Hol cross motorozzanak ha nem Nagymaros sétányán? Gondolom otthon a szobában nem engedik a szülők. Verőcén nem lehet mivel ott van rendőrség. A nagymarosi rendőrség települt odaát mert nekünk Nagymarosiaknak nem kellettek. Nem tudta az önkormányzat kifizetni a jelképes egy vödör diszperzit árát amit kért a főkapitány. Nagymaros ideális terep. Leszámítva Pistit, aki nem felejt! :)

Okos Zebra

Én mint lelkes lokálpatrióta lakhelyemen Nagymaroson hónapokkal ezelőtt felvetettem talán ideje lenne "okos zebrákat" telepíteni indokolt helyekre. Konkretizáljunk pár apróságot mielőtt félreérthető lennék. Okos zebra alatt alapból a szavanna azon lakójára asszociálunk amelyik nem olyan hülye! hogy felhívja figyelmét az örökké éhes oroszlánoknak hogy aztán amikor nyakon csípik úgy ordítson senki ne tudjon aludni tőle az őskontinensen. Ők a zebrák! Egyébként nem az a békés fűevő lények amikre gondolnál. Szocializációs magatartásuk alapján hót bunkó teremtmények! Gondoltad volna róluk amikor unatkoznak agyonrúgják a leggyengébbet közülük? Még jó hogy az oroszlánok szerveznek nekik szabadidős sportprogramokat pl. futás stb. Én most még sem róluk írok. A gyalogátkelőhelyekről! Csíkosak. Azért csíkosak hogy felfigyeljenek rá az autósok. Te meg gyalogosként ott sasszézhass át az úton. Jómagam mint a KRESZ makacs betartója ezáltal egyszemélyes társasjátékom űzője felfigyeltem több községben egy érdekességre. Elkezdtek kiépíteni olyan gyalogátkelőhelyeket melyek mentén a járdán érzékelőkapuk vannak és amikor te megtöröd azt az egészségre káros gyilkos lézersugarat (tudom hogy nem rémisztettelek el!) akkor a gyalogátkelőhely peremén lévő fényforrások elkezdenek villogni. Utóbbi fényjelenség az autósok egy részét arra ösztönzi hogy odafigyeljen és lassítson. Bevállalósabb versenyzők dacolva az időfaktor tényezővel meg is állnak miközben futják a köröket. Nagymaroson egyetlen ilyen létesítmény sem épült. Ekkor én mint fotelforradalmár ezt szóvá tettem több helyi érdekeltségű facebook-csoportban. A reakció nem késett. Kérdés: Kobra, mi indokolja hogy ott okos zebra legyen? - kérdik az egyik helyszín megállapításom kapcsán. Válaszom: az iskola főbejárata egy méterre van a főúttól amin száguldoznak a köves-teherautók főleg mióta Nagymaroson megszűnt a bűnözés és a rendőrséget is elzavartuk Verőcére. Válasz: "Hazaáruló!" Én meg csak lesek. Aztán persze megértem új titulusom alatt azt értik a reakció csökevényeként forrásokat vonnék el a fizetős parkoló kialakításától ezáltal akadályoznám a helyi döntéshozók és támogatóik (5 fő! - mind határozott) parkolóóra fétisét. Olyannyira szűkében vannak a forrásoknak hogy még parkolót sem építenek. Csak parkolóóra telepítésre maradt forrás a három havi önnön jutalmazásuk mellett. Hamar kiállt a lúdlábam a csoportokból. Így repültem a békés-nagymarosiak, aranytökű-nagymarosiak, egymás iránt toleráns nagymarosiak, meg a többi 127 hasonló de más nevű közösségekből mint "hazaáruló" Tudom, volt ahonnan én léptem ki. Féltem! :) Aztán jöttek a választások. Besz@rsz! Elkezdték kialakítani az okos zebrát. Igaz hogy az indokolt több helyszín közül csak egyet, ráadásul azt amit én javasoltam de legalább azok szorgalmazására akik szerint én az ötletem végett előtte hazaáruló voltam. Amikor elkészült valami hihetetlen örömmámorban úszott a község. A kecske is jól lakott, meg a káposzta is megmaradt (a fizetős parkolóórák már önmagukat állítják elő. Tuti sci-fi, mi? :) Sokszorozódnak Nagymaros szerte igaz minden szabályt nélkülözve. Kifejezetten törvénytelen megoldások által. Nagymaroson bizonyos sikátorok mélyén suttogják, azt ott a Kobra találta fel. Ez kissé túlzás, de valóban én szorgalmaztam. Tehát az én gyermekem az a létesítmény. Úgy érzem ezáltal a felelősség egy része is. Megkérném Diankát aki ott körültekintés nélkül bedrótozott fejjel természetesen okostelefonját maga előtt tartva rohan keresztül az úton az az autó ha féktávolságon belül fut el előtte nem fog tudni megállni. Nagyon fog fájni! Pista-bácsinak üzenem akkor is át szabad rajta haladni amikor éppen nem közelít autó. Felesleges megvárni a pillanatot hogy jöjjön egy. Lidércke aki februárban is miniszoknyában taknyos fejjel lézeng köztünk arra figyelj az nem divatbemutató helyszíne és az nem a kifutó porondja. Tudom a fények csalókák, de nem az. Puszim! :)

Kalányosiné

Szokták tőlem kérdezni miért hallgatok Márai-rádiót? Elüthetném a választ oly közhelyekkel mint pl. nagy bennem a Hit. Ami egyébként igaz. Vagy hogy nem fogható más csatorna Magyarország 90 %-án. Tudtátok hogy a legerősebb frekvencia? Sejtitek miért a Mária-rádió kapta meg előre 80 évre és nem pl. a Klub-rádió? Én el nem mondom ha nem világos! Tehát miért hallgatom? Amikor beülök a kocsimba hogy szorosan felzárkózzam az előttem haladó lakott területen kívül soha nem több mint 40 km/h val az út közepén megelőzhetetlen (ja, mert a leggyorsabb, ha már Ő megy elől) Budapesti-lakos mögé megszólal a rádióm. Nem lehet kikapcsolni. Rá van kötve a benzinadagolóra. Így gyártják a Suzukit. Csatornát lehet váltani, a Mária-rádió tök mindegy mennyiszer nyomok a keresőre mindenhol bejön. Van ahol egyszerre Freddie Mercury-val. A jobb mindig győz. És nem Freddie a jobb. A mindig jobb Kalányosiné Varga Mária Pusztakotkodácsi lakos. A helyi katolikus egyház főoltárdíszítője mellékállásban a tisztelendő-úr által nagy becsben tartott boltba járója. Ha már feleséget nem adott az úr. Kalányosiné frenetikus. Nem a Wembley-ben de a Mária-rádióban mindenféleképpen! Ő kezdi az imát. Este 21.00-kor. Kettő mondat az egész. Úgy történik hogy elkezdi az első mondatot remegő hangon, a második közepénél pedig már üvölt! Zokogva! Majd az utolsó szavakat őrjöngve félhobnyáktaknyosan ordítja a hatás pedig frenetikus. Amikor a katartikus előadást elnyomja a kórus ismétlése akkor Kalányosiné szolgálatot tévén az Úrban beáll a kórusba ahonnan Pusztainé válik ki cserejátékosként a porondra. Pusztainé előadása szintén hatásos amit ugyanúgy megismétel a kórus most már Kalányosinéval felturbózott változata. Így megy ez kérem 21.00-tól 08.00-ig majdhogynem szünet nélkül. Óránként hírek melyek főcsapásiránya a felolvasott számlaszám amin keresztül támogatni lehet a rádiót. Vigyázz! Vannak démonok amik ha megérintik a szívedet nem tudsz kitérni előlük. Így vagyok én ezzel a csatornával. Nem tudom elkapcsolni! Hallgatom, közben bőgök! Óránként visszatér Kalányosiné majd megint eltűnik a kórusban. Szipor szokta elkapcsolni a rádiót miközben vállaimat fogva megráz, könnyes szemembe nézve ezt mondja. Apa! nyugodjál meg! Attól megnyugszol!

Facebook-os partnereim

Akik szóba állnak velem a neten mára már alig több mint amennyi ujj van kettő kezemen (+ a Fischer Gabi de Ő valamelyik nap azt írta nem tudja hogyan kell törölni "ismerőst" a facebook-on :) ) Ezt mégis látnotok kell! Úgy röhögtem felborultam székkel együtt! :) Idővonalam dobta be ma reggel. Ha azt a pontot veszem virtuális időszámításom kezdetének (poszt fotó) akkor írhatom ie: volt elsőnek a Sziget, Fészek, majd a Páholy közösségem. Jelen idővonali bejegyzésem kapcsán a Páholynál hasonultam meg. Meghasonulásomat kihordtam lábon és 2013. 11. 07. -én a "NEM!" bejegyzésemet követően alapítottam a Felhő csoportot. Az volt ám a kékség! Majd a Kristályokat. Tuti Ragyogás! Aztán a Buborékot mivel "Csilike sírt!" Végén pedig a Procol Harumot mert többen sírtak :) Most meg olvasva az idővonalamat én sírok! :) Elvégre mivel tölthettem volna az elmúlt 10 évemet csoportalapítások és azok koordinálása helyett? Pénzt kereséssel? Polgármester lennék? Elvégeztem volna pár haszontalan iskolát mint pl. régi vágyam az újságíróit esetleg a fotós szakmában? Családommal lettem volna? Gyerekeimmel? A feleségemre figyeltem volna abban a sokszor napi 16 órában? Azért nem volt rossz ez a 10 esztendő. Haszna is volt. (mondjuk a Szobi SZTK orvosi ügyelete nem áll velem szóba ha bemutatkozok mert az operátor is meghívottjaim között volt) :) "iskola" terén mégsem írhatom hogy teljesen haszontalan volt. Mindenki máshol, máshogyan ébred rá hogy hülye! Van akit itt, van akit ott! "nevelnek" meg. Azon elmélkedik Kobra ha a "NEM"-nél abbahagyom mivel lennék ma szegényebb? Mivel lennék gazdagabb? Annyi embert magammal sodortam, annyian összebarátkoztak, hogy akaratom ellenére letisztult körülöttem a tér. Nem csak a virtuális. Ezen tapasztalásokat meg lehet élni a széles-sáv segítségével (is!) Belegondoltam az általam érintett emberek élete mennyivel tért volna el a mostanitól? Mert ha én ugyan nem is, de amiket létrehoztam azon közösségek vetettek hullámokat. Fel is borultam rajtuk minden esetben. Közösségeimben szövődtek barátságok, ismeretségek, néhol sok más is. Az emlékvonalamon ezen eredeti bejegyzésem alatt kérdezem akkor az embereket kikre voltak hatással az (ie. közösségek? ) Ketten válaszoltak. Mármint a posztom alatt. Egymásnak jóval többen. Röpködtek a Kobra már megint azt hiszi hatással volt a lőtéri kutyára :) - bejegyzések. Ezen bejegyzésemet a "lőtéri kutyák" felé tettem meg. Szeretettel.

Kampányidőszak vége

Lassan vége a kampányidőszaknak, az azzal járó csodálatosságoknak. Én a Kobra mint amatőr politológus a következőket figyeltem meg. Amikor lezajlik a kampány, eltűnnek annak bizonyos színfoltjai. Nem országos méretekre gondoltam azok SOHA! nem tűnnek el. Ne félj. Nem fog megerőszakolni a migráns! Akkor sem ha fizetnél érte! Akkor sem ha nő vagy! Maradjunk a helyi eseteknél. Közeleg az időpont hogy fatornyos falucskámban Nagymaroson felfogja mind a 48 induló (négyezren már lemorzsolódtak) hogy csak hat képviselői szék és egy! polgármesteri van. Akkor sem változik a mandátumok száma ha hoznának otthonról széket. Ilyen ez a közélet. Én azokért aggódok akik nem fognak bejutni és hónapokig küzdöttek pl. velem hogy győzködjenek nagyszerűségükről. Mi lesz azokkal akik nem fognak bejutni? Mentálisan is megváltoznak? Megfigyeltem fantasztikus emberek fantasztikus dolgokat műveltek az időszak alatt. Vegyük pl. a Józsit. (MINDEN név jelképes, légből kapott!) Indul otthonról kenyérért. Gyalog! Mert szereti a kontaktust az emberekkel. Közben osztogatja a röplapokat. Meg mesél! Hídról a Dunán! Üres kukákról! Megszünteti a parkolóórát! Folytatná a beszámolóját ekkor hirtelen meglát egy ütött-kopott 100 éve át nem festett korlátot a vízparton. Eddig észre sem vette. Kismarostól Nagymarosig ér, de eddig nem látta. Hirtelen (pátosszal erősen telített pillanat) elővesz egy festékes tégelyt kosarából. Pont volt nála olyan. Meg ecsetet, s felkiált - ezt nekem le KELL festenem! Miközben fest kiáltja: "NE FOTÓZZATOK! NEM AZÉRT CSINÁLOM!" Lehet beszélni a feleségének? Enikő mint stáb dokumentálja a cselekedetet. Na azért nem semmi a másik jelölt Barbara sem. A maga szórakozottságában trécsel az öt-órai tea edzőtermi hölgykoszorújával amikor észrevesz a fűben egy eldobott ... - tudom fokozni a drámai feszültséget! Egy eldobott - DOBPERGÉS! papírzacskót! Mellette több háztartási hulladékkal. Konzervdobozok, nejlonzacskók stb. Mi van ha pont arra téved egy pingvin?! Megy a szerencsétlen Nagymaros MOL-benzinkútnál és ráragad a nejlon a fejére! Már mint a pingvinnek. Nem Barbinak. Barbara kapkodja fel a szemetet ekkor szól rá Lajos. Független jelölt. Hagyjon neki is! Kemény időszak ez. Mindenki mindent akar csinálni. Pl. a Margit kérdezi Béla-bát megkínálhatja ásványvízzel a melegben? Béla olyat mondott amit nem írok le. Aztán bement a kocsmába. Mi lesz ezen csodatettekkel a kampányidőszak végén? Megfognak fulladni a pingvinek a MOL-kútnál?! Múltkor látom kéz a kézben sétál a képviselőjelölt egy nővel. (magadra ne vedd, száz példa van rá) Sétálnak én meg furán nézek utánuk. Ki az a nő? -érdeklődöm Sziportól. Az a felesége. Múltkor nem másik nővel láttuk? - kérdem. Az a kampánystábjának volt a tagja. Különben sem megcsalás az orális szex. Clinton óta. Áhhh - értem. Valahol hiányozni fog ez az időszak. Elképzelni nem tudom "pikírt" humorommal (egy jelölt tüntetett ki ezen jelzővel) kiket fogok majd csesztetni. Talán a kéményseprőt. Úgy is jön a fűtési szezon.

Mobilok hajnalán

A 90-es évek elején Magyarországon (is) hozzáférhetővé váltak a mobiltelefonok. Vehettél az árából űrhajót. Annak ellenére szinte megfizethetetlenek voltak hogy bizonyos szelektív emlékezettel megáldott honfitársunk a korszakból csak a szépre emlékezik. Sokan elfeledték "hetente kopjafaállító ne fütyülj ki mert megsértődök Árpi-bácsi vagyok" időkből az emberek többségének annyi pénze nem volt hogy a távhőcsekkjét befizesse. Telefonra sem tellett. Ekkor új iparág bontogatta szárnyait. A kereslet-kínálat elvén egy a néplélekhez remekül értő vállalkozó rájött, az emberek egy valamire áldoznak szívesen akár annak árán is ha éhen is döglenek. A képmutatásra. Bizonyíthassák a többiek felé azt, akik sosem voltak. Most sem azok. Nagy valószínűség szerint nem is lesznek. Vállalkozónk feltalálta az álca mobiltelefont. Mivel a készülék birtoklása státuszszimbólum számba ment elkezdte gyártani majd értékesíteni azon darabokat melyek megszólalásig olyanok voltak mint az igaziak. Még csörögtek is. Beállíthattad azokat úgy mint a quartz-órádat annak az ébresztőjét. Így válhattál egycsapásra "AZTA!" emberré. Tegyük fel osztálytalálkozód van. Megjelensz bepacsulizva és fürdesz a sztorizásokban amikor megszólal az előre beállított telefonod csörgőhangja. Mindenki megszeppen. Mondjuk hasra nem esnek tőled mivel az ő kajájukat zabáltad évekig fel sulis korodban :) de azért az a kütyü még nekik is új! Többféleképpen adhattad elő magad. Lehettél tök szolid és elnézést kérve félrevonulhattál gondosan ügyelve arra hogy ne messzebb menj mint hogy még hallhassák amint éppen a szerelmeddel csacsogsz. Pontosabban "szerelmed" meg hálózat híján magaddal, de erről csak te tudsz. Vagy lehetsz roppant központi alak aki ne hogy már a főnöke kedvéért ott hagyja az asztalt! Ezért sehova sem mész viszont jó hangosan leszúrod a górét NE ZAVARJ! Majd kinyomva a nagy semmit ünnepélyesen kijelented: van fontossági sorrend, nem?! :) Esetleg lehetsz te magad a FŐNÖK! Szintén az asztalnál de te magad kezdeményed a hívást. A társaság szeme és füle láttára hallatára telefonálsz miközben ordítva hordod le az ügyvezető igazgató alkalmazottadat te mint konszern tulajdonos. Nem sokáig tartott az a jó világ. Hamar kiforrotta magát a technológia. Boldog-boldogtalannak, szerencsétlen anyaszomorítóknak, hajléktalanoknak, sőt a sor legvégén még nekem a zsarunak is lehetett mobiltelefonja. Igazi. Működő! A képmutatás feelingje dobott egy satuféket. Majd jött Mark Zuckerberg és megmentette a világot!

Piri-néni

Amikor a Váci-rendőrségen dolgoztam volt egy Piri-néni nevű idős hölgy mint konyhai dolgozó. Aztán a testület rájött teljesen felesleges konyhát üzemeltetni mivel a rendőrök soha nem éhesek. Valamelyik hatástanulmány készítő a "Robotzsaru" sci-fi-ből merítette értesüléseit. Ekkor Piri-néni takarítónővé avanzsálódott. Nem volt rá szükség, nem is akarták megtartani. Ellenben úgy fenyegetőzött inkább megtartották. Senki nem értette mit mond ellenben ahogyan! mondta azt a bármit az a hév, az a lendület! rémisztő volt. Piri-néni meggyőző alkat volt. Kinyújtózva 140 cm magas. Stephen King féle horror babaarccal rendelkezett. Mindig mosolygott. Általában három területre korlátozódott mondandója. 1. erotika (hiába, emlékei által kergetett gyermek volt) 2. Fidesz ellenesség (megpróbáltam lebeszélni róla de olyan okosan érvelt! :) ) 3. átkozódás. Utóbbit úgy adta elő hogy eszedbe sem jutott volna azt mondani nem érdekel mert nem hiszel benne. Megtörtént esetet említek. Kolléga előtt megáll, az meg vigyorogva lehajol hozzá hogy a szemébe nézhessen. Magas volt a kolléga (160 cm) Piri-néni ezt mondta. Te gyerök! Te ne szórakozz velem! Ürítsd ki azt a hülye hamutartódat senki sem fogja helyetted a büdös csikkjeidet eltüntetni! (egyébként ez (is) lett volna a munkája) Ne mondjam még egyszer - különben....! Mi lesz különben Pirkó-néni? (kérdezett vissza a szemtelen kolléga) Ekkor Piri-néni rámutatott az udvarban lévő fenyőfára (a fára sem nézve) és besz@rsz! Reccsent a fa majd megdőlt. Kifordultak a gyökerei! Nem egy hónap múlva, ott akkor! Mit is akarok ebből kihozni? Isten nyugtassa szegény Piri-nénit már nem pezseg köztünk. Elütötte egy autó. Vácon, a Mackó Presszó előtt. Ott ahol 1932 óta ígérgeti minden hatalmi ág hogy körforgalmat csinálnak. Vác városának képviselő-testülete ha jól tudom narancsos hatalmi ág. Emlékszel még a kettes menüpontra? :) Piri-néni többször említette ha ott egyszer elcsapja egy autó akkor szorulnak a narancsosok! Vihogva kérdeztem a Gyurcsány ideje alatt miért a narancsosok? Nem válaszolt, de csúnyán nézett. Inkább nem firtattam tovább. Nem akartam neveletlenségem folytán kifordulni gyökereimből. Összegezve Vác város képviselő testülete a három menüpontból az első kapcsán biztonságban lehet. Piri-néni sosem tartotta volna erotikusnak őket. A második már kissé necces, lévén megértem hitvallásukat de Piri-néni nevében nem nyilatkozom. A 3.-ik kapcsán én utólag megépíttetném azt a körforgalmat. Talán megengesztelődik odaát a lélek. Ilyennel én nem játszanék. Gondoltam szólok.

BAAA! bácsi

Tegnap démonjaim társaságában többórás sétát tettem Kismaros Duna partján ami nem több mint 100 méter hosszú tehát megtettem a távolságot körülbelül 800-szor oda-vissza. Varjak zúgása, szél károgása volt társam :) Babakocsi közeleg, benne kicsi-tündér és anyukája. Pontosabban az anyukája nem a babakocsiban volt ha nem tolta azt mielőtt tévútra terelődne elmélkedésem. Anyuka nekem ismerősöm akivel felemlegetjük a régi szép időket miközben a kis manócska teljesen leamortizálja kezecskéjében lévő jókora nápolyidarabot. Anyukával beszélgetünk a csajokról - rendőrnő anyuka aki fiúsítva van - a kicsi közben integet nekem. Megszoktam hogy integetnek és mosolyognak rám a gyerekek. Ők még (többségükben) nem facebook-tagok hogy megállapítsák "barátaim" mal karöltve milyen ocsmány ember vagyok. Ők valamelyest még fogékonyak a fizikai világra. Integet kezecskéjével miközben gügyögi "baaa!" :) Én pedig visszaintegetek.

BAAA bácsi!- szinte hallom, szerintem beképzelem a hangokat. De az integetés az tuti. Bújok anyuka válla mögött jobbra, bújok balra, élvezem ahogyan integet ahányszor csak meglát. Imádom, hiszen mennyire tetszek neki. Aztán jön egy kutyus akinek ugyanolyan lelkesen integet. Majd egy cica. Elrepül egy varjú - szia varjú! - int felé. Jön egy Ikarus busz -szia Ikarus busz! Akkor is nekem integetett a legszebben!

56 és én

56 és én. Ha már mindenkinek van egy sztorija én se maradjak ki belőle. Ott kezdem én még akkor nem éltem. 1968-ban születtem (pontos dátumot nem írom meg mert D. Sándor a facebook költőóriása egy virtuális csoportomban mint meghívott tagom kijelentette: "aki a Kobrát köszönti az seggnyaló"!) Pár éve volt, azóta senki sem köszöntött. Tehát én 1968-ban születtem. Nem lehettem ott 1956-ban hogy megpofozhassak Szovjet kiskatonákat azokat kiemelve a harckocsik tetején keresztül (ilyet is hallottam) Talán mesélhetnék az 1968-as Csehszlovák katonai beavatkozásról de én skorpió vagyok (közelebbit nem írok!) Akkor meg már lassan le volt zsírozva a Csehek sorsa. Besz@rsz! - szüleim mentek közvetlen utána a Tátrába és nem értették miért nem akarnak hozzájuk szólni a "H"-s rendszámú MZ-t meglátva :) Tehát én mindebből kiestem. Viszont van akinek a Szovjet kiskatona megpofozása a kaland nekem meg a facebook-csoportok alapítása. Szerintem sem egy kategória. A virtuális térben nincs kegyelem! Most hogy így megkevertem a lapokat átugrok 2006-ra. Az sem volt kutyakorszak. Főleg nem nekem akit éjjel vittek mint zsarut a TV-székházhoz. Ergó mintha itthon lettem volna annyi ismerős várakozott velem szemben kockakövekkel kezükben. Egyik sem talált! bi-bííí! :) 2006-ban nehezen titkoltam hogy nem szeretem a Fletót. Mint a komplett magyar társadalom (leszámítva a csuklós busznyi kommandóját - átlagéletkor 74 év) én sem kedveltem. Fel is figyelt rám a virtuális térben a Laci! Laci sármos férfi. Profilfotóján vagy az unokáival látod, vagy a feleségével akivel évtizedek óta együtt élnek. Lacinak vidéki háza van. Laci rendelkezik a facebook felhasználók többségével szemben ravasz pozitív! tulajdonságokkal. Például nem ír rád privát szexajánlatot. Akkor sem ha nő vagy! Laci nem amatőr versíró. Pedig férfi, és a férfiak abban nagyok. Mint a D. Sanyi! Laci mértéktartó, tökéletes helyesírással rendelkező, mondatszerkezetileg jól operáló, kellő udvariassággal bíró, rokonszenves arc. És nekem a szimpatizánsom csoportomban. Együtt szidjuk a Fletót. Aztán felkapja a fejét egy apróságra én a Vityát sem bírom. Ő maga meg születésétől foganva narancsos. Pedig idősebb a Vityánál. Nem sámli, mi? Mikor megtudta hogy én nem vagyok narancsos igyekezett engem megnarancsosítani. Magyarázott. Meg érvelt. Többször elmagyarázta mi az oka annak hogy hazaáruló vagyok. Én meg nem értettem meg. Pedig a komplett magyar társadalom értette 2006-ban a rendőr miért hazaáruló. Aki járt már facebook-csoportomban az tudja, mindenkori ellenzékem gyorsan kitermelődik. Legutóbb például kiderítették rólam hogy verem az asszonyt, aki már kidobott az utcára. Jól tette! A jellem emberei derítették ki. mindnek tökéletes a házassága. Csoda hogy ezt elvárták tőlem is? Laci azt derítette rólam ki hogy érzéketlen tuskó vagyok. Következő a történet. 56 évfordulója volt. Mint most amikor írom ezt a posztot. Én a tőlem megszokott könnyedséggel trollkodom szét egykori hősök egykori visszaemlékezéseit amikor jön a nálam jóval népszerűbb Laci. Következőt írja. A falujába bejött a szovjet. Házról házra jártak zabrálni. Az egyik házba amikor ajtóberúgásos módszerrel beléptek egy szőke kisfiút láttak a konyha közepén. Az egyik tiszt belerúgott a gyerekbe aki az asztal alá repült. Soha nem találnátok ki ki volt az a kisfiú! Jó, ti kitaláljátok de én akkor nem találtam ki és azonnal "barátilag" odaírtam - Laci menj már a francba! Melyik kretén mesélte ezt neked? Mondta a Hruscsov a Kádárnak aztán minden gyerek asztal alá kerüljön! - mi? És röhögök, meg dobálom a smiley-kat -magamnak! - mert körülöttem mindenki levágta a történelmi esemény utókorra vonatkozó tanulságát csak én, a sehová nem tartozó hazaáruló nem voltam képben. Pár nap és kikerültem saját közösségemből. Laci lett a főnök. Pár napig tartott főnöksége majd szétesett közös ellenség hiányában a csoport. Azóta több csoportban voltam alapító s egyben száműzött. Ennél az 56-os sztorinál jóval kifinomultabb eszközökkel váltak meg tőlem. Olvastál már ilyen izgi sztorit?

Feri-bácsi

Van nekem egy barátom a Feri-bácsi. Az üzletben szoktunk találkozni ahol biztonsági őr vagyok. Feri-bácsi idén tölti a 200-at (szerintem 110 évet simán letagadhat) Sokszor mesét tart élete izgalmas fejezeteiből melyek senkit sem érdekelnek. Feri-bácsi fiatalon állítólag nagy kujjon volt. Ő maga lényegre törőbben fogalmazik amikor egykori nőkalandjait ecseteli de nem idézném lévén itt van szabályzat. Lényeg a lényeg ha Feri-bácsi jó nőt lát mindig megfogja az alkaromat és rebesgeti - ejj komám, ha még felállna a pélónk! Többször megjegyeztem nekem adódnak még részsikereim lévén az 50-et töltöttem nem a majdnem ezret tehát pár évtized előnyöm van vele szemben. Mindez nem érdekli. Nyáltól csatakos pofával szokta rebegni mit tenne az aktuális nővel akit útjába vetett a bevásárlási kényszer. Sokszor ezen beszámolókat előadásának alanya is hallja de olyankor Feri-bácsi ismét legyint - komám! - ezek nem foglalkoznak már az olyan impotens marhákkal mint mi. Jól figyeltél - alkalomadtán igyekszem rávilágítani hogy én még... - hagyjuk! Gyanús aki mindig magyarázkodik. Na meg Feribát sem érdekli. Minap történt. Feri-bácsi éppen vizslatja a kék párizsikat (állítólag nem a színe miatt akciós ha nem mert szeretnek minket) amikor bejött az ajtón egy szép Nő. Nem jó nő, szép nő! Ne legyints hogy tudod milyen mert egyrészt nem tudod másrészt letöröm a kezed! :) Hallgass! Olvass! Te ilyet még nem láttál. Ugyanis ilyet még én sem. Sőt! Feri-bácsi sem! Feri-bácsi teljesen megváltozott. Eltűnt a testszaga is. Visszafogta. Nem erre a nőre mondják hogy megérne egy ajtó csapdosást. Vagy hogy az anyám úristenit bla-bla-bla... félét. Az olyanok nőkre Feri-bának mindig van hasonlata miközben alkaromnál fogva ráncigál és ecseteli mennyire puha pöcsűek vagyunk mi ketten. Ez nem jó nő volt. Ez SZÉP nő volt. Képzeld Feri-bá nem tudott megszólalni. Nézte a nőt amint elhalad előtte. Diszkréten, mellőzve minden tőle megszokott Feri-bácsi allűrt. Már-már tiszteletteljesen nézett. Látom rajta valahol beszorult egy 70-es évekbeli Balatoni emlék és a kék párizsi szagélménye között. A nő a maga természetességében fizetett a pénztárnál majd elhagyta az üzletet. Olyan szép volt az sem tűnt volna fel ha lop. Mondjuk ez a Baloghéknál is adott jelenség csak utóbbiaknál profizmusuk kapcsán. Kiment a nő a boltból. Nehezen vettük a levegőt. Feri-bácsi meg sehogyan. Nézem őt, várom a sárga Dacia-s történetet amiben Angela Merkelt is magáévá tette mint NDK-s állampolgárt, de semmi. Feri-bá teljesen bebicsaklott mint állandó közszereplő a mindennapok nem mindennapi csodájában. Lassan indult meg a pénztár felé. Még a zöldségeket sem tapogatta végig. Csak ment. Majd a pénztárzónát alig elhagyva pátosszal erősen telített felhívásomat hordta utána a légkondicionáló berendezés légörvénye. Feri-bácsi! A lila párizsit legyél szíves fizesd ki. Hiába. Nem lehet mindenki SZÉP Nő. Nem lehet mindenki Baloghék.

Emlékeim

Emlékeimben mai nap beugrott a 70-es években Iduska keresztanyukámmal temetőbe járásom. Lehettem 5-6 éves. Emlékszem a középvárosi-temetőbe a sírra ahová kivitt magával. Hatalmas bronzvörös családi kripta volt. A Solymosiak végső menedéke. Több testvér aludta ott örök álmát míg a sírkertet nem szanálta az állam. Legtöbbet mégis az alsóvárosi temetőbe mentünk. Ahol én laktam a Halászkert mellett a Dunaparton onnan beillet az az út kirándulásnak is. Messze laktunk a temetőtől. Főleg hogy Iduska a testvérét mozgáskorlátozott kocsiban tolt(uk) Persze hogy segítettem, fel sem értem a fogóját :) Mindig ugyanazon az úton mentünk. Hátsó utcákon melyek forgalomtól mentesek voltak. Nagyrészt a Petőfi Sándor utcán párhuzamosan a Mártírok útjával. Amikor megérkeztünk a mai Földvárí-téri lakótelep térségébe nekem arról mindig a világvége jutott eszembe. Ma már szinte nyomokban sem létező egykori kertvárosrész volt aminek peremén az alsóvárosi temető volt található. Akkor még területileg a mainak a negyede (sem!) volt. Ott aludt Jani-bácsi az első halottam. Nem tekintettem halottamnak. Hiszen pár nappal korábban (lehetett vagy egy esztendővel) Ő maga vitt sétálni a Dunaparton. Mutatta a komp mellett azt a hatalmas lapátkerekes gőzhajót amire most is úgy emlékszem mintha ott állnék. Emlékszem semmihez sem fogható fehérségére mely belém rögzült emlékezetem által. Jani-bácsi vállalati buliba vitt ahol munkásemberek gyűrűjében ihattam a Márka üdítőt. Munkásemberek akiknek volt munkájuk, becsületük, tartásuk. Az volt a munkásemberek kora. Rám maradt családi mendemondák szerint Jani-bácsi lábujja elüszkösödött. Azt mondta az orvos le kell vágni. Jani-bácsi meg illedelmesen és nevetve azt mondta - tudja micsodáját fogja levágni! :) Az orvos távoztával Jani-bácsi nem nevetett. Tudta nagy a baj. Így hát levágta magának a nagylábujját. El is fertőződött Jani-bácsi magában. Annyira rosszul lett hogy meg is halt. Így hát Jani-bácsi aki a közös udvaros Solymosi-birtok (világ!) ura és parancsolója volt, fiatal szüleim patrónusa, hófehér gőzhajóm Márka-buborékokban hátramaradt emlékezetének ihletője, beköltözött az új alsóvárosi sírkert egy garzonjába. Én pedig gyerekként Bözsikével és iduskával ott álltunk a sírhant előtt melynek oldala hosszú éveken át kavicsokkal ízlésesen befuttatott nyughely volt. Amíg kőkripta nem került helyére. Ott álltunk az alvó Jani-bácsi előtt és én beszéltem Jani-bácsihoz. Beszéltem a tolókocsiban Bözsikéhez (irgalmas nővér volt a háború előtt, alatt, és után) és beszéltem Iduskához. A három testvérhez. Akkor tanultam meg, mindig tennem kell egy gyertyát idegen sírra. A legelhanyagoltabbra. Pár méterrel volt mellettünk egy olyan. Nem emlékszem már rá melyik lehetett arra sem, férfi vagy nő aludta benne az álmát. Viszont olyan sokszor voltam életem folyamán arra, mai-napig ismerősök nekem a szomszédos sírhelyek lakói közül többen. Kisgyermek is van köztük. Mindig megállok előtte. Gyerekként csodálkozva néztem a már akkor kész kősírt. Fénykép is van benne üveglapocska mögött. Gyerekként néztem a fényképet és kérdeztem: te meg mit keresel ott? Nem tudtam megmagyarázni hogyan kerülhetett oda de úgy éreztem, neki még semmi keresnivalója nem lenne ott. Még akkor sem ha vigyáz rá a közelben alvó Jani-bácsi. A kisfiúra azóta jóval többen vigyáznak. Bözsike és Iduska is csatlakozott a vigyázókhoz. Iduska és Bözsike idővel egybeköltöztek Jani-bácsival egy háromemeletes garzonban. Hárman alszanak együtt. Mindenszentek napján (is!) kijárok a temetőbe. Ma családommal együtt barangoltunk ki pár esztendeje elhunyt édesanyám sírjához. Mindenhol virágtenger, gyertyák ezrei. Miután elbúcsúztunk tőle a viszontlátásig elindultunk Jani-bácsi, Bözsike és Iduskához. 40 éves már a kősír. Töredezett, mohával tarkított. Több helyen fekete mint fehér. Három rozsdás tetejű mécses a kövön. Tavaly ilyenkor mi raktuk oda őket. Lecseréltük újakra, kis koszorúval kiegészítve. Hozzájuk ritkán jövünk. Messze vannak édesanyámtól. Következő utunk apai nagyszüleim sírja. Arra már tényleg kevesen járnak. Olyan lakók szomszédai akik nagyon régen elhunytak. A sírok között út sincs csak amolyan sikátorszerű ösvények telis-tele felborult vázákkal, mécsesekkel, virágokkal. Sok helyen szeméttel. Közeledve nagyszüleimhez érzem számban nagyanyám utánozhatatlan levesének ízét melyet kis sámlira rakott az ajtaja elé. Hangosan mondta szinte rikácsolva! - meg ne merjétek enni butamadarak! Közben vézna karján lévő görcsszerű öklét rázta oly mosollyal arcán amit most magad előtt látsz. Biztos vagyok benne. konyhaajtaját behajtva -nem becsukva- megállt belül az ablak mögött és figyelte ahogyan odalopózok és gondosan lefetyelem a levest. Azzal végezve kacagva szaladtam el hallva magam mögött a -megálljatok nyavalyás rigók! - szózatát. Nagyapán mindezt a konyhaasztalfőről nézte miközben hallgatta a Szabó-család legújabb epizódját. Nagyapám nagy firma volt! A dunakeszi vasúti járműjavítóban húzott le egy egész életet. Szabadidejében a kertjét locsolta ipari slaggjával. Amikor arra mentünk gyerekek mindig lefröcskölt. Mi nevettünk és kapkodtuk a levegőt lévén az a lefröcskölés alkatunkkal arányosan vízbe fullasztással is felért. Ennél jobban már csak akkor kedvelte édesanyám nagypapámat amikor utóbbi beindította a motorját ablakunk alatt pöfögtetve azt. Állítólag azt akarta a "vén hülye!" hogy megfulladjunk a gázban - mondta a szerintem kissé túlzottan kritikus édesanyám aki olyankor ékes előadást tartott nagypapámnak az élet sava-borsáról amit addig még nem tapasztalhatott meg de héccencség hogy megfog ha nem tolja el azt a sz@rt! :) Nagypapa és nagymama ott alszanak egymás mellett, vagy felett, nem tudom. Közeledve a sírhoz egy ember pakolgat ott. Valamelyik környező sírhely lehet az övé. Nagy dolog ott valakivel találkozni még ilyen forgalmas nap is. Megállva nagyszüleim sírjánál látom világít egy mécses rajta. Azt biztosan nem én raktam oda még tavaly. Nézek a férfira, Ő pedig rám néz és családomra. Senkire sem hasonlít, de csak egy valaki lehet. Attila, te vagy az? - kérdem. Zoli! - mondja hangosan majd megöleljük egymást. Attila édesapám testvére. Szülei sírjához jött. 40 éve nem találkoztunk. IGAZI Solymosi! Kettő perc alatt a "hogy vagy Attila?" kérdésemre komplett egészségügyi diagnózist tár elém a bokájától feje-búbjáig testrészenként igen mulatságos területeket említve melyekkel születésekor még nem bírt. Már az mulatságos ahogyan mondja! Nem amiket mond. Elmeséli életét, mindennapjait. Pedig azt nem kértem :) Ha velem azok történtek volna mint vele már szétpanaszkodtam volna az arcomat. Ő mulatságosan adja mindazt elő. Emlékszem rá amikor katonakorú fiatal volt mennyi bombázó-néni járt hozzá. Jóképű srác volt. Hiába, Solymosi! :) Imádta a Boney-m és Abba-együttest. Sokszor átvitt minket a Pokolszigeti strandra és mindig jött velünk egy néni (lány) Mindig más. Olyankor minket elküldött gombászni, ő meg a "néni"vel mint mondta mire visszaérünk főz nekünk finomat. Ja, homokból meg fűből! Jóképű Attila felett elszálltak az évek. Magyarázza testnyílásainak rejtelmeit, kórságok hadát auráján, lelki megpróbáltatásait a sorstól amiken röhög és elveszünk az emlékekben. A sárgabarackos emlékekben fürdünk. Négy sárgabarackfa állt közös udvarunkban. Biztos vagyok benne ez a találkozás mosolyt csalt nagyszüleim, kissé odébb Jani-bácsi, Bözsike, Iduska arcára is. Jóval odébb pedig édesanyám legyintett ránk a maga utánozhatatlan múltbéli módján. Attila, ha olvasol élmény volt! Jövőre veled ugyanott. Mindannyian remélhetően még a pázsit felett, nem alatt.

röcsögések

2020.01.19