Pampogások

Bemutatkozás. Kutya Kobra. Guszti-bácsi. Úthenger. Fodrászok világa. Szalagnyűvő mechanika. Porszívó. Kempelen Géza. Isten hangtára. Ernő-bácsi, Mariska-néni. Szappanka. Katonák voltunk. Keresztény Kobra.

Bemutatkozás

Van adatlapotokon az a rovat aminek főszalagcíme: "Rövid bemutatkozást állíthatsz be, hogy az emberek többet tudhassanak meg rólad" Nekem semmi sincs odaírva. Pedig komolyan töprengtem rajta mit kellene rögzítenem. Hogy az ismerőseim tudják ki vagyok. mert amúgy nem tudják. Jó hogy van a facebook! Valahogy sosem feküdtek nekem azon alkalmazások amikre klikkelve a rendszer a reggeli kávé mellé odabiggyeszti neked a virtuális térben hogy te vagy Arthur-király. Meg Jázmin a tündér. Még reinkarnációs kérdéseidben is segít. Rá klikkelsz és kidobja a facebook összesített adatai alapján hogy bizony te egy uralkodó voltál. Meg királynő. Szerencsés esetben nőként dobja ki hogy királynő voltál. Ilyenkor megszokták kérdezni némelyek - tényleg tündérnek tartotok? Azonnal jönnek a visszaigazolások bizony Margitkám tündér vagy! Amire nagyon kell ügyelned hasonló kérdésekre azonnal adjál te is hálás megerősítést. Milyen érdekes hogy ezen alkalmazások sosem azt dobják ki hogy talajtúró paraszt voltál. Meg útszéli prostituált időszámításunk előtt. A prostik meg a parasztok nem reinkarnálódhatnak csak a királyok meg a tündérek? Tehát elvetettem ezen forrást magammal kapcsolatban. Akkor mit írjak? Gondoltam kutatok emlékeimben. Volt egy általam nagy becsben tartott személy aki szakember, pszihomókus-né :) (bocsi ha olvasol) Ő minden körülöttem lévőt jellemzett nekem csak engem nem. Idővel ez zavart ezért rákérdeztem. Azt mondja azaz írja (sosem találkoztunk személyesen) engem nem jellemezhet. Na oszt méé nem? - ütöm meg érdeklődésem korongját. Mert hozzám túl közeli viszony fűzi. Ezt írta. Azta! Egyből beugrott nekem mindenféle filmklisé amikben a nő - mert NŐ az illető - elfogódott páciense kapcsán. Úgy hívják ezt "vonzalom"! Tudtad?! :) nem is akármilyen vonzalom volt. Rendesen bírtam a szitut amíg meg nem tudtam valamit iszonyatosan félreértek. Valóban elfogult a hölgy irántam. Nem ad ki nekem jellemzést rólam ellenben közös ismerőseinknek legyenek azok fizikaiak vagy virtuálisak a legnagyobb előszeretettel kérés nélkül megteszi. Hogyan is fogalmazzak, nem a legjobb véleménnyel van rólam. Nem állítja hogy dobálom a vonatokat kövekkel, meg óvodákat gyújtok fel de azt nem teszem zsebre amiket állít rólam. Vinnyognak is rajta (m) az ismerőseim még a fizikai ismerőseim is. Második jelöltemtől nem kértem szakvéleményt pedig ő is szakpszichológus. Hiába, tudni kell baráti felső körökben tudni forogni :) Ő a következőt írta rólam: "Kobra félművelt, zseb-náci" Ennyi! Plusz tudomására jutott hogy kidobott engem az asszony otthonról stb. stb Ne rugaszkodjunk el a tömör titulusomtól. Félművelt és zseb-náci vagyok. Eszmei síkon nem kívánom magamat mentegetni voltam én már Soros-ügynöktől kezdve minden de ez a "félművelt" titulus megfogott. Tehát nem tök h.lye?! :) Ezt vehetem dicséretnek is? Harmadik kedvenc hősöm egy "Dr" ráadásul Ő is NŐ. Tudod a nőknek nagyobb a lelkük. Mellkasuk méretéből adódik. Szelídebbek. Főleg ha 20 éve személyes ismerősöd, barátod. Ő így nevez engem mely roppant tömör: "Moslék" Ennyi! Negyedik és talán legfőbb kedvencem a "nevelt" lányom aki effektíve nálam nőtt fel. Bárki mellé odaáll aki engem gyűlöl. Szerintem kedvezményt osztogatnak neki rá a hipermarketben. Ő is tömören fogalmaz amikor rólam van szó ennyit ír: "Hisztis" Most hogyan írjam bele mindezt egy rublikába? Gondoltam rákérdek Sziporra (tudod aki kidobott az utcára) Anya! Milyen ember vagyok én?! Válasz: DOBPERGÉS! - már szóltam előbb hogy kész a pöri. Nem hallottad? Engedelmetekkel ebédelni megyek és olyan leszek mint egy alacsony költségvetésű pörköltszaftos pornófilm felsz.pó fiúja. Jó étvágyat!

Kutya Kobra

Imádom a kutyákat! Komolyan. Amikor hazaérsz látod kicsi a bőre mert nem fér el benne a boldogságtól. Szerintem a világ egyik fő! misztériuma. Kettő dolog végett nincsen kutyám. 1. kislakásban állatkínzásnak tartom bezárva tartani és korlátozni mozgásában amíg haza nem érek. Sokat vagyok távol. Tök jó arc vagyok, mi? 2. Ha meglátok egy kutya...rt, elokádom magam. Semmi hatásszünet. Meglátom oszt röpül a paprikás krumpli Dreher-nyákba csomagolva! Szipor sem lehet segítségemre ugyan is utóbbi tulajdonságomat tőle vettem akaratlanul! át. Mindezt megírtam egy közösségben ahol állatbarátok vívják élet-halálharcukat egymással melyikőjük a nagyobb négylábú barát. És akkor betoppantam én a Kobra (láb nélküli hüllőként) közéjük vallomásommal. Szerintetek mennyi barátot profitáltam közülük? Viszont Ők hirtelen egy csapásra kibékültek és együtt úgy nekem estek virtuális zsiguli vezérműláncaikkal meg sodrófáikkal még most is foszforeszkálok a sötétben kék foltjaimmal.

Guszti-bácsi

Mostanában sokat töprengek "Guszti-bácsi" ról. Mi lehet vele? Kedvenc vásárlóm volt a boltban. Mindig sört vásárolt. A legolcsóbbat. Abból is csak kettőt. Volt hogy megakartam hívni normális sörre nem olyan Kaltenbrunne rmaschenlanden francmenfosmen-re amiket vásárolni szokott ha nem fogyasztható állagúra pl. Dreher-re vagy Arany Ászok-ra de nem engedte. Neki az a jó kis 49 ft-os (betét árral együtt) felelt meg. Poénos a kisöreg, nagyon szeretem. Egyik alkalommal az újságoknál olvasgatok amikor jön felém kollégám. Bohóckodásból egy politikai napilapot arcom elé fogok és megyek kollégám felé. Kettőnk közzé hirtelen belép Guszti-bá majdnem fellöktem szegényt mivel nem láttam meg az újságtól. Mentegetőzésemet megelőzte Guszti-bá bocsánatkérése. Ezt mondta: "Ne haragudjon miniszterelnök-úr! Figyelmetlen voltam..." Mindkettőnk szeméből dőlt a könny úgy nevettünk! :) Valamelyik nap meglátogatom az otthonban. Viszek neki sört. SÖRT!

Úthenger

Láttam a főtér itt-ott hiányos kockakő burkolatát amiket azon a forró ősszel el sem hinné az ember micsoda rendes, a hétköznapokban csendesen szolid, dolgos emberek feszegettek fel majd raktak táskákba indulva a "nagy-faluba" őrjöngeni a heteken át tartó zavargások idején. Valamiféle szent küldetésüknek hitték hogy a regnáló hatalmat megbuktassák. Kiharcolhassák azt az új hatalmat ami ellen nincsen az az ellenzék ami hatásos lehetne. Meg is valósult nem akkor amikor akarták, nem azon módszerekkel ahogyan szerették volna, de megvalósult pár esztendőre rá az álmuk. A magyar nép rossz lelkiismerete nyeregbe került. Lassan egy évtizede robog az úthenger a társadalom megannyi rétege felett gyalulja, döngöli! őket. Bele a földbe az érintetteket. Nem kérdi az úthenger ki a korkedvezményes nyugdíjas. Nem kérdi ki a rokkantnyugdíjas. Nem kérdi ki a tanár. Nem kérdi ki a gyermek ki a diák? Nem kérdi ki az apánk, ki az anyánk? Még csak azt sem kérdi ki segítette őt lendületbe hogy beindulhasson. A lendület már csak ilyen. Ha egyszer elszabadul egy úthenger amit rossz lelkiismeretünk vezet az nem áll meg egy könnyen. Viszont a fizika felkent apostolainak tételei kapcsán a lendületnek fogyni kellene. Idővel az a nagy vasdarab le kellene hogy lassuljon majd meg kell hogy álljon. Négy évente kellene lehetőséget kapjon az ember fia-lánya hogy lássa megállt a nem kívánatos irányba haladó úthenger. Olyankor ki lehetne szedni belőle a kulcsot. Hozzá lehetne újra kezdeni a tájrekonstrukcióhoz. De az úthenger nem áll meg. Szinte nem is lassul. Négy évente sem. Néha akadozik de olyankor jön a szikra. Úgy tanultuk a három alapfeltétele a tűznek a levegő, éghető anyag, gyulladási hőmérséklet. Az úthenger halad ha nincsen előtte akadály. Ez a három tényező kicsit másképpen értelmezve adott. Vegyük elsőnek a "levegő"t. A közömbösség, a bűnösök között cinkos a néma elegye adott ha az elegendő mennyiségben biztosított. Azt hiszem idehaza ebből hiány SOHA nem lesz. Ha ehhez hozzávesszük szélesebb értelemben vett környezetünk a kontinens mint béna-kacsa asszisztálását, azt hiszem ezt a feltételt ki is pipálhatjuk. Éghető anyag a második feltétel. Minden társadalmi réteg nagyszerűen alkalmas erre. Hiszen nálunk mindannyiunk számára nemzeti-sport gyűlölni azt aki nem mi vagyunk. Bőszen anyázzuk a bolti-eladót, hivatalnokot. Vasutast, tanárt, diákot, időst-fiatalt. Másként gondolkodót. Bármilyen tekintetből mást mint mi magunk vagyunk. Még származás kapcsán is agyonvágnánk a másikat. Mintha bármelyikünk is tisztában lenne önnön gyökereivel. A legnagyobb szövetségesünk az egyetlen IGAZI szövetségesünk saját magunk vagyunk. Az EGO-nk! A tévedhetetlen egónk mely egyetlen nagy baráti társaságot alkot az emberi ostobasággal, naivsággal. Harmadik feltétel pedig a gyulladási hőmérséklet. Elegendő ha a másiknak egy körömnyivel több van mint nekünk. Vagy ami szerintünk az illetőt megilleti. Olyan energia mennyiséget fektetünk bele projektünkbe ellenük amely energia mennyiségnek tizedével beelőzhetnénk az illetőt. De nekünk nem kell több mint amink van. Minket az tölt el igazán boldogsággal ha a kiszemeltnek lesz kevesebbje mint volt. Beteg néplélek. Már meg is van az a bizonyos szikra. Indul az úthenger! "Józsi" annak nyergében úgy vigyorog ahogyan csak Ő képes vigyorogni. Hajlamosak vagyunk elfelejteni hiába a Józsit szidjuk. Mi magunk vagyunk a Józsik. Engedjetek meg nekem egy példát mely saját portámról való. Én korkedvezményes nyugdíjasból lettem járandóságos. A társadalom anyagilag és erkölcsileg is megkárosított "szemete" Pontosabban egykori félhivatalos megállapítással: "semmirekellő, mihaszna, ürülék" ember. Ez nem tetszett anno nekem-nekünk rendvédelmi tagozatosoknak ezért tüntettünk. Fél őrülten a dühtől ordították sokan a rendezvényeken: "ki fog titeket megvédeni?!" Kikhez fordultok ha minket begyalultok?! Annyira logikusnak tűnt öngyilkosság a hatalom részéről kivégezni a rendvédelmi réteget egy olyan társadalomban ahol csőre van töltve a társadalmi rétegek egymás utáni ledózerolása. Csak a bolond hihette hogy lemészárolnak mindenkit aki valaha egyenruhát hordott és beköszönt a béke. "Bohócforradalom" volt az időszak neve. Nekem az első pillanattól nem tetszett ez a fenyegetőzés részünkről a hatalom irányában. Ugyan is nagyon rossz üzenete volt szinte mindenki más felé. Mi rendvédelmisek hajlandók lennénk megvédeni bármilyen hatalmat ami minket békén hagy de rajtunk kívül mindenki mást legyalul? Tegyünk félre kényes részleteket miszerint nekünk is van anyák, apánk, gyerekünk, szomszédunk, barátunk, rokonunk stb. Ők nem mind rendvédelmi dolgozók. Esetleges asszisztálásunkkal nekik is annyi. Hajlandóak lettünk volna rá hogy asszisztáljunk hozzá? Persze hogy nem! - vágnánk rá. Pedig persze hogy de! Hiszen aktív rendőr "ütötte" a már nyugdíjast (tisztelet a kivételnek) Személyes ismeretségemben az aktív állomány nagy része azon élcelődött milyen lesz ha megint visszakényszerítik a nyugdíjas zsarut az egyenruhájába. "Tréfából" felcímkéztek szekrényeket a nevünkre, voltak olyan névtáblák akik már 10-15 éve nyugdíjas zsarukat fedtek. Kb. öt percig foglalkoztatta a "kollégákat" a tény hogy ő maguk mit vesztettek. Majd elégedettséggel vegyített izgalom lett úrrá rajtuk amikor belegondoltak mit veszthetnek azok? - akik már megkapták azt amit most elvesznek tőlük. Ki kellett volna állnia mellettünk a társadalomnak? Írjam hogy igen! - csak azért mert érintett voltam- vagyok benne? Nem is olyan egyszerű ez az egész. Eltöprengett már saját portája söprögetése kapcsán saját háza táján ezen tanár, diák, nyugdíjas, stb. stb...? Meglátásom szerint nem kell itt hibást keresnünk semmiféle "Józsiban" Ha egy szikrányit is tisztelném Józsit még úgy is vélném Ő a nagy "tanító"! Olyan elveket ismertet meg velünk amit nehezen fogad be elménk. Többségünk fel sem ismeri azok jelentőségét, tényét. Kár hogy nem tanítóként ha nem bizonyos nemzeti sportág kedvelőjeként teszi amit. Szotyolát köpködve a lelátóról. Arról a csodálatos erkélyről. Mi magunk vagyunk ezen folyamat rákfenéje. Mi magunk az egyén. Vélt vagy valós igazaink kapcsán lelki sérült tömegek részei. Mindez pedig hová vezet? Mindez oda vezet hogy mindannyian tele leszünk gyűlölettel egymás és a világ iránt. Nem érezzük a tavasz ígéretét, a nyár hevességét. Legyintünk az ősz misztériumára a tél tisztaságára. Hiszen mint mondjuk elvesztettünk évszakokat a globális felmelegedés végett. Nincsen ősz és tavasz. Nincsen számunkra "indián nyár" és nincsen rügyfakadás sem. Számunkra a heves, kíméletlen nyár adott. A perzselő már-már kibírhatatlan hevesség. És a tél színtelen rondább fele. Ha pedig mindannyiunknak elegendő sérelme lesz mert lesz! gyógyíthatatlanok leszünk. Akkor már vigasz sem lesz. Van egy nagyon veszélyes pont, amiről azt hisszük az nekünk jó! Az a pont nem más mint amikor hisszük nekünk igazunk van! Mindenben és mindenki felett. Semmi tolerancia. Semmi rálátás. Sérelmeink mentén kiviláglik igazunk. Hogyan is fogalmazott minderről Márai-mester? Őt idézem megfelelő fennköltséget adva posztomhoz ha már voltál olyan jó hogy végigolvastad. Szeretnék kedveskedni neked nyájas-olvasóm ezen záró akkorddal. Nemes dallam, még ha a műfaj kissé kényes is. Márai Sándor: Akiknek igazuk van "Nagyon kell vigyázni azokra az emberekre, akiknek igazuk van. Például, nagy méltánytalanság, galádság sújtotta őket: elrabolták munkájuk gyümölcsét, szabadságukat, megölték kedvesüket, s mindezt jogtalanul cselekedték mohó, vagy aljas vagy kegyetlen emberek. Ezeknek az embereknek igazuk van, s úgy járnak a világban, mint a lángoló fáklya, vörhenyes vésztüzet hordoznak körül, a maguk kétségtelen igazságát. S kárpótlást akarnak, vagy bosszút akarnak, s néha maguk sem tudják, mit is akarnak? - csak történjen valami... Ezek a szerencsétlenek nagyon veszélyesek, mert igazuk van; minden ember veszélyes, akinek igaza van és tudja ezt. A gyakorlatban csak a bűntudatos emberekkel lehet megvalósítani az együttélést, azokkal, akik rossz fát is tettek a tűzre, így vagy úgy, s ezt tudják. Ezekkel lehet működtetni a társadalmakat. A megsértettek, s azok, akiknek feltétlenül igazuk van, rosszabbak, mint az egykönyvű emberek. Mert ezeknek csak egy igazságuk van, s azt akarják, hogy az egész világ ezt az egyetlen igazságot, az ő méltatlan szenvedéseik igazságát szolgálja. Értelmi és érzelmi érvekkel egyáltalán nem lehet közeledni hozzájuk. Meg kell várni, amíg az idő kiszívja lelkükből az első fájdalom kígyómérgét. Akkor megnyugosznak. S egy napon ráeszmélnek, hogy ők, az igaztalanul üldözöttek és megkínzottak, igen, ők is felelősek mindazért, ami történt. Mindenki felelős azért, ami történik vele. Akkor vigasztald őket; ne előbb"

Fodrászok világa

A Kádár-éra "félistenei" sorozatomból következik helytörténeti visszaemlékezéseimből a fodrászok világa. Vácon nem sok fodrászszalon volt. Azok viszont mind egyazon miliővel bírtak. Megtiszteltetés volt a puszta várakozás lehetősége a sorunkra. Nem volt bejelentkezési lehetőség. Egyszerűen beléptél, köszöntél, körbenéztél, és ha volt szabad hely leültél. Az elkövetkezendő órákat rá kellett szánnod hogy azon kegyben részesülhess majd megnyírnak. Nem volt otthoni fodrász gép. A nők meg igényelték hogy ápolt haj legyen a fejeden. Általában több "mester" dolgozott egyszerre akik láthatóan szimbiózisban voltak egymással. Olyan nyelvezetet használtak amit te nem érthettél. Ha nagyon figyeltél elcsíphettél egy-egy szót, azokból összerakhattál mondatokat de csalódottan kellett tudomásul venned a beszámoló közöttük nem neked szól. Egymás között beszélgetnek. Te csak ott vagy. Mint mondta nekem egy hölgy ismerősöm a nők soha nem a férfiaknak akarnak tetszeni. A nők mindig a nőknek akarnak tetszeni. Csak közben ott vagyunk mint szemlélődők mi férfiak is :) Hölgy ismerősöm szintén fodrász volt. :) A falak? Micsoda fotók! Alain Delon. Meg fogalmam sincs milyen fejek mert én mindig a Beatles-fiúkat kerestem. Kár hogy a "gombafrizura" nem volt sosem jövedelmező fazon. Csak nálam roppant népszerű. Csak nálam. Megkésett generáció utólagos apostolaként követelőztem:) Apu! Olyan akarok lenni mint a John Lennon! Már olyan vagy fiam! Ülj a székbe és fogd be a szád! Négy fodrász szalonra emlékszem a városban. Egyik a Postaparkban volt. Másik a Széchenyi-utcában (ott nyírtak meg amikor tetves lettem) Harmadik a Géza Király térrel szembeni sarokházban női fodrász volt. Emlékszem, halálra rémültem amikor elsőnek benéztem az ajtón. Búrák alatt ültek a nők! Édesanyám is. Olyan búrákat az Alfa Holdbázis sci-fi ben láttam. Kiszívták velük az emberek fejéből az agyat! A földönkívüliek! A negyedik a Váci laktanyában volt. Az nagyon nem volt vicces! Ha hosszú volt a hajad, vagy hosszúnak látta a kapusszolgálat, és nem a Hoffer Pista százados volt a századparancsnokod aki helyett semmilyen kapus nem dönthette el hazamehetsz vagy sem, akkor bajban voltál. Ki lettél szolgálva a laktanyai fodrász szeszélyinek. Beléptél a helységbe. Köszöntél. Nem érdekelte. Be volt audió szinten tépve! Át volt szellemülve! Mindig! Nem-nem semmi alkohol. A zene részegítette meg. Mindig a Bartók-rádiót hallgatta. Állandóan zenei vetélkedők mentek. Beethoven, Mozart, Schubert stb. A rádióban feltették a kérdést amire a fodrászúr válaszolt. Mindig helyesen! Soha nem tévedett. Ne olyan snassz kérdésekre gondolj mint pl.Beethoven kapcsán mit hallunk a holdfényszonátát vagy a Für Elise-t? Ennyire még a katonák is képben voltak. Főleg a városiak. Nem. Pjotr Iljics Csajkovszkij hanyas oktávszámú opusza hangzik fel a Manchasteri dalnokok mocsári keringőjében a 21-es vagy a 34.ik? Felcsendül a dallam a rádióból, fodrász-elvtárs rá néz a katonákra - nos elvtársak? - kérdi. Ott volt a baj amikor kiterjesztette vetélkedős hangulatát a türelmetlen ügyfeleire. Aki eltalálja azt nyírja le hamarabb! Ergó kijuthat a városba hogy megszívja a púpot a Margaréta-presszóban ami a bátorsághoz kell a Komócsin lánykollégium felé ön-spanolandó magabiztossághoz. Opus mi? - hangzik fel a kérdés de a fodrász csak csattogtatja az ollóját. Természetesen senki sem tudja csak a mester. Kimondja az utolsó másodpercben, a rádióból megerősítik. Le ül a székébe és láthatóan elélvezve hallgatja a dallamot miközben mi várunk a sorunkra. Egy letűnt kor diszkrét bája.

Szalagnyűvő mechanika

Helytörténeti visszaemlékezéseim mai fejezetének ihletettségét ti adtátok. Olvasom egyik polgártársam elkeseredett könyörgését amiben kilövési engedélyt kér erkélyéről mint írja egy kölök a hangszóróját bömböltetve sétál napok óta az utcán és nem hallja tőle a tv-t. Alig hallja tőle a szomszéd családi botrányát! Éjjel aludni sem tud. Meg úgy összességében piszok idegesítő a fazon! Emlékek rohantak meg... Annak idején még nem léteztek ilyen kütyük. Jómagam mit nem adtam volna értük. Nem mai srácok és csajok bizonyára emlékeztek rá léteztek régen igen robusztus "hordozható kazettás-magnetofonok" Nekem a legiszonyatosabb volt meg közülük az "Europa Star" tip. monó rádiós kazettás magnó. Szép krómozott fogója volt. Előnyeinek felsorolása itt véget is ért. Viszont volt pár hátránya. Úgy nevezték "szalagnyűvő mechanika" Ez a technológia volt hivatott az imperializmust gátolandó előnyhöz juttatni a magyar kazettaipart (Polimer) Egyszerűen megzabált minden más szalagot. A polimert nem ette meg. Nem tudta! Hányingere volt tőle! Én meg azzal etettem. Meg is bosszulta. Egyik alkalommal - ezt még elmesélem aztán áttérek írásom városunkat érintő részleteire - tehát egyik alkalommal mit látok az újságban? Beatles Hollywoodi-koncert! Anno nem volt you-tube. A Juhász Előd meg csak a Brahms-ot ismerte aki nem volt rossz csóka csak nem tartozott baráti köreimhez. Így aztán érthető volt hogy elélveztem a lehetőségtől rögzíthetem a koncertet mely 44 perc! Mondom is édesanyámnak a nagy tervet akit valahogy nem kötött le a sztorim. Ő a Kovács Appolóniáért rajongott akinek a dalait mindig torka szakadtából énekelte. Teljesen más szöveggel mint amit az előadó használt. Nekem volt 50 forintom. Valamirevaló kazetta a Sony 120 ft volt. Nem voltam egy matekzseni de tudtam a kettő közötti különbség 70 forint. Jelzem anyunak hogy nincs annyi pénzem mint kellene mert 50 meg a 120 között az a 70 különbség és anyukám megértette! Hevesen bólogatott (Isten nyugtassa) majd a számok nyelvezetén való egyetértésünk kapcsán megkérdezte szeretnék kérni 70 ft-ot? Mondom - ja! Néz rám anyukám, nagy barna szemeivel. Tekintetében barnaságot old az ég vize. Csak néz. Majd mosolyog. Aztán nevet. Majd visít. Utána röhög! Utolsó rémisztő volt. Jómagam mint a testbeszédek korai ismerője ebből levágtam nem ad pénzt. Jós veszett el bennem, tényleg nem adott. 50 ft a zsebben megyek a Keravill-ba (márc.15. tér) Eladó egy bácsi, barna köpenyben. 1962-től 2018-ig ugyan abban a boltban dolgozott. Ugyanabban a köpenyben. Ugyanazzal az árukészlettel. Jelzem neki szeretnék kazettát vásárolni. Van rá 50 forintom. Pókerarccal adja a Polimert. Ez jó minőségű szalag? -kérdem. HI-FI! -feleli. Nem azért olcsó mert silány? Nem! - mondja. Azért olcsó mert hazai, és a hazai ipar szereti a hazai vásárlót. a jó szocialista vásárlót! Megyek haza, kazetta a magnóban. Kezdődik a koncert. 45 perc. Értelemszerűen a kazettát a felénél meg kell majd fordítanom. Fogy a szalag, fogy az idő. Véget ér a koncert háromnegyed órája de a 30 percnyi oldal szalagjából alig fogyott. Boldog voltam amíg vissza nem hallgattam. John Lennon felkonferálta az estét hat percben eredeti terjedelem hat másodperc. Kissé démoni a hangja. A zene! Na az a nem semmi! És én ezt a koncertet bömböltettem a frissen épített Földváry-lakótelepen! Nem hangszóróból, kazettás magnóból! És még facebook sem volt ahol csoportot alapíthatnál a kis nyomorult levadászása kapcsán. Persze akadtak konfliktusaim. Erre a kazettára a Beatles után vettem még fel a Rolling Stones "Angie" című dalát. Meg pár Abba albumot. AC/DC-t is. Csak nem akart elfogyni az a 60 perc. Egyik alkalommal dacára a magnó súlyának egészen a városligeti tóig jutottam. Ott szabályosan összeestem egy padon. Kifulladtam. Bekapcsoltam a magnót. Fel is hangosítottam! Elkezdődött az Angie. Engem kifejezetten nem zavart annak hangminősége mivel pont szerelmes voltam. Lányba! Nézd el nekem, régi világ volt az. Az volt a divat. Lányokba voltunk szerelmesek. Még mi a fiúk is! :) Tehát szerelmesen elmélkedem - hogyan tovább? (dobott a csaj, pedig micsoda délutánt töltöttünk együtt, még kólát is vettem neki!) Öngyilkos akartam lenni. Előtte segít a zene ráhangolódni - gondoltam. A tó tőlem szemben lévő padján horgász ült. Sírt! Keservesen. Nézett engem és sírt! Na ennek is meghasadt a szíve! feltételeztem (nem jó ha mindig azt írom "gondoltam" mert irodalmilag visszás) Sírt. Annyira szomorú volt hogy az egyik botját be is hajította a tóba. Láttam mert pont felém dobta. Majdnem átdobta a tavon. Közben ordította "az anyámúristenit!" Micsoda fájdalom! sejlett fel előttem. Micsoda lélek! Látom amint felemelkedik és jön hozzám túloldalra vigasztalandó. Tényleg át jött. Azt mondja nekem nagyon szereti ezt a dalt. Már az eredetit, ami nem félórán keresztül szól a lemerült elemek miatt. Azt is mondja nem esznek a halak! Meg hogy nagyon gyorsan húzzak el anyámba a HI-FI tornyommal mert beetet a halaknak. Nem akartam megütni. Üssek meg egy idős embert? Én voltam 13 az meg vagy 30. Nem vagyok állat! Elmentem. Magnóm idővel elromlott. Elvittem a Gelkába. Megjavították. Pont olyan ocsmány lett mint aznap amikor vásároltam. Csak úgy röppentek a Kádár-éra esztendei. Majd jómagam a rendszerváltást megélve kerestem további utamat. Lettem hittérítő meg majdnem politikus. A végén az IQ győzött. Zsaru lett belőlem. Köszönöm hogy olvastál.

Porszívó

Tanító mesterem az idén 107 éves Feri-bácsi. Naponta három üzletben dolgozom és Feri-bá az egyik végvár melletti lakóházban lakik. Mai-napig nem fogta fel hogy nem a bolt alkalmazottja. Mindent megszerel az üzletben. Néha adunk neki akciós tejfölt, meg szalámit. Olyankor elmaradozik kicsit. Azt mondja "fosni voltam komám!" Ő magáz engem, én tegezem. Szerinte ez így van rendben azok között ismét idézem: "akiknek már nem áll fel a péló!" Szoktam jelezni alkalomadtán még adódnak részsikereim de bizonyára ősz hajam végett arról sosem tudtam meggyőzni hogy én fiatalabb vagyok mint Ő. Arra már ki sem mernék térni hogy majdnem 60 évvel. Feri-bácsi igazi "szaki!" Mindenhez ért. Mindent megszerel! Nem minden működik utána de ami nem az azért nem mert újfent! idézem: "hülyén kapcsolod be!" Imádom a csókát! Mondja nekem (nem kérdeztem) akadnak akik nem fizetik ki a munkáját. Még az anyagárat sem amit beleöl a hülye vasalójukba, hajsütővasukba, stb. stb. Mit csinálsz olyankor Feri-bá? - kérdem. Azokkal nincsen többé baj! - mondja. Asszongya, maradjanak inkább adósok de annyit megér hogy többet ne jöjjenek hozzá szereltetni. Kétségtelenül igaza van. Sok mindenben igaza van. Sokat el is mesél nekem. Sajnos van amit nem tud elmesélni azon okból kifolyólag hogy én mint írtam több helyen dolgozom és vagy nincs időm hogy a lakhelyéhez közeli konszernt meglátogassam vagy egyszerűen kedvem nincsen hozzá! Utóbbi esetben lógok. Igen ám, de a Feri-bának feltűnik ha nem vagyok. Nincs kivel átbeszélnie pl. a II. világháborút amihez azt mondja nagyon ért. Múltkor majdnem sikerült meggyőznöm hogy nem a németek győztek. Tehát ha nem vagyok elkeseredetten kérdi - "Hol a Zoli-bács?!" Olyankor előkerítenek engem. Tök jó leautóznom hozzá hogy átbeszéljük a Normandiai-partraszállást a héten 40.-szer amit természetesen a németek nyertek meg! Valamelyik nap iszonyatosan ravasz voltam. Jó Kobra holtig tanul. Bevillant nekem mesterem Feri-bának módszertani javaslata. Úgy gondoltam viszek neki szerelni valót. Még sosem vittem. Elvittem hát neki a porszívót. Feri-bá mentegetőzik nem tudja mikor lesz kész. Ráér Feri-bá, ne foglalkozz vele, így én. Azóta Feri-bá nem keres. Tudod van az a kellemetlen feszengős állapot amikor mondanod kéne "még nincsen kész" :) Kérdi Szipor hová lett a porszívónk? Mondom elvittem Feri-bának megjavítani. Elromlott? - kérdi. Feri-bá? Sosem fog elromlani - válaszoltam...

Kempelen Géza

Volt egy időszak amikor megengedhettem magamnak a neten hogy nagyon őszinte legyek. Kezdem az elején. Csoportot alapítottam. A semmiből éjt nappallá téve hoztam létre a fizikai életben is egymásra találó emberek közösségét. Nagyon élveztem. Igyekeztem minden elért érdememet másra ruházni. Mások rosszul sikerült malőrjeit meg magamra venni. Mindkettőre számtalan igény akadt. Önsorsrontó ténykedésem ellenére az általam (is) elért eredményeim tükrében személyes csillagom magasra röppent. Nem adták ingyen. Sokat tettem érte. Kellett is jó sok idő és kitartás hozzá amíg lerugdosták azt az égről. Végül is sikerült. Jó Kobrácskából akit mindenki szeretett hasonlatos lettem hírérték gyanánt a Bostoni-fojtogatóhoz Különböző válfajaival szembesültem az emberi "törődésnek" Némelyik szabályosan lenyűgözött. Volt amelyik kidolgozottságában, volt amelyik spontán "gyönyörűsége" végett. Az egyik kedvencem Géza (keresztnév megváltoztatva) Amatőr író. Lelkes. Termékeny. Csak nem túl tehetséges. Nagy dolog, lényeg hogy öröme teljen az illetőnek benne. Meg hogy a közönségének is öröme teljen benne hogy dicsérhetik s ezáltal Géza öleli szeretettel és viszont dicséri az övékét. Így működik a facebook roppant érzékeny giroszkópja amatőr írói körök egy részében. Olvastam egy alkalommal szerveztek hajókirándulást a Dunakanyarban környékbeli helyi íróknak. Tiszta horror út lett. Bátor kezdeményezés kapcsán szökkent szárba a nagy út terve. A kirándulást egy idős férfi szervezte aki anno még időszámításunk előtt irodalmi pályázatokon folytonosan zsűrielnöki tisztet töltött be. De ne olyan zsűritagra gondolj mint a F.ró hogy felugrik az asztalra és őrjöngve lépked a salátástálakban miközben elragadtatása közben léggitározik ordítva: "EZAZ!" Ez az ember valóban értett a zenéhez. A dallamokhoz. A vers műfajához. Tudta hogyan kell verset elemezni. Ismerte a költői képeket: hasonlat, metafora, megszemélyesítés, allegória, szimbólum, metonímia, szinesztézia. Tudta mik a zenei eszközök: rímelés, alliteráció, hangutánzó szavak. Tisztában volt a soráthallások jelentőségével. Stb. stb. A hajókirándulás jelszava: Adjuk meg a versnek ami a verssé! mottó volt. Olyan utasokat kerestek akik felvállalják kiállnak a pódiumra miközben meseszép tájakon szeli a habokat a hajó. Előadják szerintük értékes költeményeiket. Mindezért nevezési díjat is fizetnek. Majd a zsűrielnök tapintatos de egyértelmű tanácsait megszívlelik, mint lelkes de tanulni vágyó fotós a fotósiskolán szomjat éreznek az építő jellegű kritika felé. Irodalmárok tökéletesítendő technikáját kívánta a kezdeményezés elősegíteni. A tehetség sok esetben csiszolatlan gyémánt tehetségekben lapul. Na jó, ebben a sok információban most rakjak kicsit rendet. Tehát volt nekem az a facebook-csoportom. Elismert alapító voltam. Rendelkeztem azzal a bizonyos csillaggal ami olyan magasan volt virtuális égboltomon úgy kellett a körülötte lévő kékséggel együtt leszaggatni. Na de kik képesek ilyen tettekre? Szinte mindenki amennyiben adott a falkaszellem. Itt volt nekem hősöm a Géza. Amatőr verselő barátom. Végtelenül megtisztelte mindig őszinteségem. Ő maga írta ezt nekem. Csak ott volt a bibi hogy én nem írok verseket ergó nem igényeltem hogy viszont dicsérgessen. Így hát mint utaltam rá megmaradtam őszinte hajóskapitánynak a kritika tengerén. Aztán zátonyra futottam. Történt hogy megismerkedtem egy másik "költővel" is. Gézával ellentétben rá haragudtam is. Adott rá okot bőven. Az illető körülbelül annyira volt tehetséges a vers műfajában mint Gézám. Ezért én itt-ott sosem megnevezve személyét képletesen! kissé cikiztem az illetőt. Ő nem igényelte. Hiába, vannak jellembéli hiányosságaim. A sors keserű fintora volt hogy Géza az összes utalásomat magára vette. Begubózott, elhalkult. Jelen volt közösségemben de átment kempelőbe. Tudod mit jelent? Az egy külön irodalmi műfaj! On-line számítógépes játékokban találkozhatsz vele. Nagyjából úgy képzeld el mint a Call of Duty-ban amikor küldetést teljesítendő haladsz a pályán majd a nagy semmiből valaki leamortizál. Ott bújt a kredenc mögött. Órák óta ott lapult. Nem csinált semmit, csak lapult. Ült a számítógépe előtt, kortyolta a hashajtóját székrekedés ellenében, és várt. Rám. Várta hogy arra menjek. Majd amikor meglátott amikor elérkezettnek vélte a pillanatot paff! nekem annyi. Van ilyen. Az élet egyéb területein is akadnak kempelők. Munkatársak között, még baráti körökben is. Utóbbiak a kést szeretik. Úgy vágják a hátba kiszakad elől a mellkas. Mert nem számítasz rá. Géza támadására én sem számítottam. Tulajdonképpen szótlansága sem tűnt fel. Gondoltam írja emlékiratait, esetleg elment borért. Tudja franc. Aztán hirtelen ott volt. Történt akkor, a csillagom leszaggatása éppen kezdetét vette. Csoportomban lelkesen fosztottak meg minden általuk korábban kiérdemelt jelvényemtől, elismeréseiktől. Tépett és szaggatott a falka. Ekkor jött Kempelen Géza. :) "ELÉG VOLT!" - kezdi a vádbeszédet. Eddig bírtam! - folytatja. Mint utal rá, már nagyon régen tele van a csöcse velem (más szavakkal írta, Ő irodalmár) Csak nem akart konfliktust. Ezért hallgatott. Édes, nem? Már nem bírja tovább! És itt éppen csak érintve állítólagos jellemhibáimat amikben találtam valós pontokat is, adott nekem előre 20 percre való olvasnivalót amikben részletesen éppen csak súrolva :) említi miért is kellene megemberelnem magam hogy nemzetközösségünk megtűrjön kebelén ha már a facebook-on a saját közösségemben nincsen keresnivalóm. Olvasom és olvasom, nem értem. Más sem érti, de azonnal HŐS lesz Gézából. Azokban a napokban égető szükség volt "HŐS"ökre. Hiszen letépni egy csillagot egy dolog. De beletaposni a sárba na az utóbbihoz igazi jellemek kellenek! Irodalmi vénával! Akik tudják mi a rím. Mi a hatásos karakterábrázolás. Annyira szerteágazó téma ez példázatait tekintve csak remélem írtok ti is példákat saját életetek sodrából. Akartok róla beszélni?

Isten hangtára

Úgy érzem megfejtettem a teremtés misztériumát. Isten HI-FI bolond :) Csuda egy fazon. Számunkra épp ésszel fel nem fogható másik dimenzió polgára. Lehet hogy postás. Esetleg vasutas. Talán bolti-eladó. Legyen bármi amikor letelik a műszakja kedvtelésének hódol. Dallamokat teremt. Mosolyognak rajta a körülötte lévők de Ő csak vásárolja a feketén csillogó nyers korongokat (mind egyenként egy külön világ alapanyaga. Mi úgy hívjuk őket lélekuniverzumok) Elhelyezi azokat a lemezírón. Ráhelyezi a tűt, s meghinti csipetnyi lélekkel. A lélek pedig nőttön nő. Színesedik. Gazdagodik. Magára talál. Önnön akarata által dallamokat sző. A lélek korongja különböző nagysággal és sebességgel bír. A lélektől függ kicsi, közép, esetleg nagylemezt alkot. Vannak lelkek melyek képtelenek leállni. Dupla lemezt is kiadhatnak. Akár triplát! Majd elfáradnak. Talán ebbe az egybe szól bele Isten. Egyetlen lemez sem íródhat örökké. Kell egy határ melyen belül el kell tudnunk dönteni mivel töltjük azt ki. nincsenek végtelen korongok. Ellenben lehetnek hallhatatlan korongok! Általában a produkció harsányan kezdődik. Majd kialakul a hangzásvilág előszobája. Hogy aztán színesedjék. Nemesedjen. Majd bonyolódik hangszerek bevonásával. Vannak akik a basszusgitárt pengetik. Mások a basszuskohut :) Más bendzsózik, brácsázik. Cintányér, cimbalom, dobgép, dzsesszgitár. Van aki az egykezes furulyát imádja :) Más a furulyát. Gépzongora is van meg görbekürt. Harmonika, hárfa, hegedű. Kereplő. Van aki feszt kereplőzik mint az őrült! Isten mosolyog :) "Bolondos drága gyermekeim..." - mondja. Aztán megjelenik a magyar duda! Kétségtelenül az egyik legszebb hangszer amit isten eddig látott - hallott a magyar duda! Vannak vigasztalhatatlan nagybőgősök. Örök oboások. A hárfát különösen kedveli isten. Leszámítva a pedálhárfát. Utóbbi is létező hangszer. Nem is kevesen választják. Szófárosok is vannak. Meg tekerőlantosok. Akadnak akik az üstdobot nyúzzák. Meg a vuvuzelát. Micsoda kakofónia! Isten mosolyog. Szinte minden stílust szeret. Ez a hobby-ja. Ő maga is tud zenélni de nem teszi. Csak nagyon ritkán. Ha nagyon szépen kéred. Úgy hívják a kérést: IMA. Mindent a szabad akaratra bíz. Kreativitásodra. tehetségedre. Szívedre. Isten gyönyörködik benne ha a korong megfelelő tartalommal bír. Szereti a gyerekhangokat. Rajong értük! Elolvad a duettektől. Elalél ha szvitet hal. Jó hosszú meseszép szvitet. Általában a korongon B. oldalán hallható. Nem sokkal a befejező melódiák előtt. Isten libabőrös a neki tetsző albumoktól (a hasonlat kedvéért teremtette a libát :) ) Majd amikor véget ér egy korong, amikor tű felemelkedik és a korongtányér pörgése megáll, másodpercekig ül Isten a foteljában hátradőlve, behunyt szemekkel. Így adózik a halandók csodálatos előadása hallatán. Isten lemeztára terjedelmes számszerűségét tekintve. A mi tudatunkkal felfoghatatlan mennyi ideje van ránk. Hallgatni minket. értünk lenni. Mert szeret minket. Vannak olyan albumok amiket többször meghallgat. Annyira tetszenek neki. Arra is akad példa igaz tudományosan nem bizonyítható, van aki többször kap lehetőséget. Újra és újra visszajöhet albumot készíteni. Isten és a halandók örömére. UI: Szipor söpröget a szobámban miközben írom mindezt. Partvisával véletlenül megérintette a számítógép kikapcsológombját. Isten úgy akarta, ez az írás eljusson hozzátok. Hallgassátok a zenét.

Ernő-bácsi Mariska-néni

Vác városával kapcsolatos helytörténeti visszaemlékezésem mai hősei Ernő-bácsi, Mariska-néni. Duna-parti Liszt Ferenc sétányon nőttem fel. Milyen hatással van egy gyerkőcre ha csoda szép, zártkertes, hatalmas kertes házban cseperedik fel ami ráadásul egy sétány kellős közepén fekszik? Mellettünk csónakház, regatta evezősökkel. Mintha én lettem volna Roger Moore és Oxfordban élnék. Hogy fokozzam a drámai feszültséget velünk szemben szintén nagy gyönyörű épület rendezett portával ahol Ernő-bácsi lakott. Kettőnk között (nem fogod elhinni) "Mézeskalács" nevű utcácska található. Mintha a Futrinka-utcában laktam volna. Ernő-bácsi. Most figyelj! Ernő-bácsi olyan 65-70 év körüli emberke volt. Alacsony, szemüveges, félig kopaszodott. Ha kijött az utcára sétálni mindig öltönyben tette kalappal a fején. Hátul összekulcsolt kezekkel kimérten slattyogott és a szembejövőknek köszönt általában kalapot emelve. Nagyrészt vele volt a vizslája is. Azért nem kutyát írok mert köztudott a vizsla nem kutya. A vizsla az vizsla. Főleg a régi típusú vizslák amik még tanultak illemet. Tök normálisok voltak a régi kutyák. Lehet mert azt ették amit a gazdájuk meghagyott (nem voltak állateledelek) ellenben az emberi élelmiszerek még más összetevőkkel rendelkeztek. Így a kutyák sem hülyültek meg tőle úgy mint manapság. Volt kettő macskája. Nem hiszed, mi? :) Nem tudom Ernő-bácsi utánozta le a mesét vagy a mese kapta ihletettségét Ernő-bácsi ízvilágáról de meggyőződésem a vizslát Frakknak a macskákat meg Szerénkének és Lukréciának hívták. Amire határozottan emlékszem Ernő-bácsi sosem vitt magával nejlonzacskót amibe gyűjtögette volna az ürüléket. Nem volt rá szüksége. Az a vizsla pontosan tisztában volt vele mit jelent egy sétányon lakni. Nem piszkította össze. Tehát velünk szemben lakott Ernő-bácsi. Konyhánk ablakai az ő házának ablakaira nyíltak. Édesanyámnak volt egy érdekes fetise. Mindenről Ernő-bácsi tehetett ami rosszul sült el. Pontosabban egészen addig amíg el nem vállt édesapámtól. attól a naptól Ernő-bácsi mintha rehabilitálva lett volna :) Maradva Ernő-bácsinál. Híres volt róla hogy egész nap azon töprengett mit lophatna el tőlünk. Ollót, tányért, kulcsot stb. Ha valami eltűnt arról az Ernő-bácsi tehetett. Ha valamelyikünk nem tudta a leckét arról az Ernő-bácsi tehetett. Ha leszakadt a szárítókötél arról az Ernő-bácsi tehetett. Beázott a lakás Ernő-bácsi tehetett róla. Faterom stiklijeiről is az Ernő-bácsi tehet mondta a Fater de itt édesanyám nem osztotta véleményét. Arról is Ernő-bácsi tehetett volna ha elromlik az automata mosógépünk amivel nem rendelkeztünk. Ezen csodás miliőben telt el sétányon leledző mézeskalácsos Oxfordi Roger Moore-s Kádár-korszak béli gyermekkorom. Édesanyám a nap nagy részében ordított: "már megint az Ernő-bácsi járt nálunk! Leszaggatom a tökeit a vén h.lyének!" Mindez mint írtam légvonalban hat méterre Ernő-bácsi ebédlőasztalától miközben hallgatta a jó ebédhez szól a nóta rádióműsort. Ernő-bácsi nem volt egy agresszív jellem. Ebből kifolyólag utcát sem neveztek el róla 1990 után. Nem igazán csinált belőle nagy ügyet hogy bizonyára amnéziájának tulajdoníthatóan nem emlékszik rá amikor lopkodja az eccájgot a szomszédból, feltúrja a kertet, saras cipőben mászkál a lakásunkban, leszaggatja a ruhákat, egy ízben megdugta a macskát ami kis macskákat ellett. Édesanyám gyorsan kiszűrte a DNS-t a kora esti szellő kapcsán mely honnan jött? - nagyon jó megfigyelő vagy Ernő-bácsi felől. Aztán egyszer csak Ernő-bácsi besokallt. Szerintem már megelégelte hogy a fél Duna-part (Bécstől a vaskapuig) Ernő-bácsi tetteit harsogja. Alacsony ablakunk volt. Emlékszem remegő lábakkal állt előtte Ernő-bácsi (szépen kiöltözve) és kopogott az ablakon. Édesanyám meglepetése leírhatatlan. Jó-napot Ernő-bácsi, segíthetek valamiben? Ernő-bácsi kalapot emelt, napszaknak megfelelően köszönt és ezt kérdezte: Erzsike. Kezeit csókolom legyen kedves árulja el nekem megbántottam én magát valaha valamivel? Kényelmetlenül kínos dermesztő másodpercek után édesanyám ékesszóló magyarázatba kezdett miszerint mindent félre tetszett érteni. Mi nagyon szeretjük magát Ernő-bácsi. Magát emlegetni olyan hagyományféle nálunk arra az esetre ha nem vállal senki fel valamilyen malőrt (csak édesanyám emlegette hagyományilag torka szakadtából ordítva megj.szerző) Mit tetszik gondolni komolyan mondjuk hogy ellopja a fenőkövet? Hogyan gondolhatja rólunk hogy feltételezzük megdugta a macskát? Az egészben az volt a legkellemetlenebb hogy édesanyám hosszas felsorolása Ernő-bára nem hatott megnyugtatóan jóval inkább szakadtak fel a sebei. A jelenet végén azért bocsánatot kért Ernő-bácsi a sértő feltételezése végett. Kalapját emelte, és hazament. Édesanyám nem szidta többet. Aznap legalábbis. A másik történet Mariska-néni Ernő-bácsi szomszédjáról szól aki bejáratos lett hozzánk. Egy nap arra kaptuk fel a fejünket hogy bent ül a szobában és nézi az Alfa holdbázist. Közben Rubik kockázik. Idős asszony volt, eltévedt. Olyankor bejött hozzánk, evett a lábasból (mindig neki adtuk a maradékot mivel nem evett szépen) és leült Rubik kockázni. Nem zavarta hogy édesanyám a lovagjával (fater utáni korszak) bohóckodik mögötte a szobában az ágyban. Ő Rubik kockázott. Kiraktuk a kapun, visszajött. Tudta hogy nyílik a kapu kulcs nélkül. Amikor elköltöztünk ott hagytuk őt. Érdekesség - és nem ragozom tovább Marika-nénit mert már nagyon éhes vagyok - a házrésze ahol lakott 1979-től érintetlen volt. Én hetente egyszer lementem oda és mindig leakartam fényképezni a házikóját a hátsó udvarban. Pár hete célirányosan azért mentem hogy megörökítsem. Mire leértem látom lebontották. Valami boltíves vacak épül a helyén mit sem sejtve Mariska-néni szelleméről aki ül a bejáratnál és Rubik kockázik. Soha nem rakott ki egyetlen színt sem.

Szappanka

Felnőttként is ámulatba azon távolság tudata amit alsó-tagozatos iskolásként kellett megtennem naponta. Keresztül a városon a Halászkert mellől a mai Földváry-tér széléig. Ma már társasház a régi Hámán Kató alsó tagozatos iskolája. Félúton lakott Pali-barátom. Ovis koromtól ismerem. Neki űrhajós volta a jele. Nekem meg asztal. Viszont ezen némi hátrányt leszámítva az Abigél forgatásának szünetében a Váci püspöki-palota aulájában az én buksimat simogatta meg Szerencsi Éva. Nem elveszve a részletekben. Palival félúttól együtt mentünk iskolába. Barátságunk hajnalán már elhalmozott ajándékokkal. Nyolc évesen is egy zseni volt. Ezermester. Ha azt mondtam neki holnapra dragonyos vitézt kérek ólomból sötét páncélban azt is megcsinálta. Később terepasztalt épített. Felnőttként várat húzott fel az udvarukban. Iskolába menet mondja nekem Pali-barátom készít nekem szappankát. Nem értettem mi az. Kérdésemre elmondta, majd megtudom. Tovább kíváncsiskodtam. Megette a kajámat, megitta a kakaómat majd rávágta majdnem az iskolához érve, szappanka egy szappan méretű fából kifaragott báb lesz. Megcsinálja nekem. Mikor? - kérdem. Mire 80 éves leszel! felei és röhög. Pali anyukája mai-napig eszménykép számomra. Évtizedekkel ezelőtt elment szegény. Alakja most is előttem van. Pali anyukája szép nő volt. Hogyan is fogalmazzak... Vannak csinos, bombázó, az anyám eldobom ha meglátom nők, és vannak "szép" nők. Utóbbiak kisugárzása belülről fakad. Pali anyukája diáklányként jogi pályán tanult. Bírónő szeretett volna lenni. Életét az 56-os forradalom törte ketté. Röplapokat osztogatott. Tette lelkesen. Igazságérzete által. Tenni akart az igazért. Mielőtt bírónő lehetett volna az igazságot kutatta. Majd a forradalom leverését követően nyakon csípték, kihallgatták, megverték, majd bebörtönözték. Évekkel később szabadulva varrónőként kereste tovább kenyerét. Én 1976-ban ismertem meg. Magas, nemes arcvonásokkal rendelkező, végtelenül kedves nő volt. Szörppel kínált mindennap (mindennap Palinál voltam vagy Pali volt nálunk) fagylaltot készített nekünk. Hatalmas kertje híres volt keze nyomáról. A lakásban egy darab porszemet nem találtál. Volt valami amit nem tudtam benne megfogalmazni magamnak. Valami egyedi amitől érezhető volt más a többi embernél. Soha sértettség, dac, harag jelét nem láttam rajta. Mindig mosolygott. Pedig ha belegondolok gyerekként én alapból nem semmi háttérrel rendelkeztem akkor. Édesapám rendőr volt. Pali anyukája pár esztendeje szabadult. A házuk előtt pedig egyszer csak megáll a járőrautó és boldogan hívom Palit jöjjön mert apukám elvisz minket az iskolába rendőrautóval! Utólag nem azon lepődnék meg hogy Pali akkor velünk jött. Azon hogy Pali azt követően is velünk jöhetett akárhányszor megállt a házuk előtt az autó. Meglepőnek tartanám ha pali anyukája nem az lett volna emberként, aki. Én pedig annyi szörpöt kaptam, annyi fagylaltot, amennyi belém fért. Most persze minderre rávághatja olvasóm egy gyerek miről tehetett? Így gondolta Pali anyukája is. Sokan gondolnák így Pali anyukája helyében amikor mi magunk áttételes sérelmeinkért is letudnánk mészárolni egymást? (tisztelet a kivételeknek) Pali felnőttként bizakodott benne hivatalosan is visszakaphatja anyukája a becsületét. 1990 után hatalmasságok jöttek, hatalmasságok mentek, de egyik oldal sem találta Pali anyukájának emlékét kifizetendőnek. Ugyanis Pali anyukája nem rohangált az őt ért sérelem kapcsán vérvörös vörhenyes fáklyaként a világban. Nem fröcsögte a bosszú igéjét. Még csak azt sem lehet róla mondani hogy 56-ban betört volna egy kirakatot. Vagy felgyújtott volna egy autót. Senkit sem bántott. Így hát emléktáblát mint Pali mondta szomorúan egyik "......"-től sem kapott. Állíttatott Pali saját maga egyet saját költségén a házuk külső falában. Évfordulók alkalmával meg is állnak ott emberek, elolvassák a táblát. Általában indulatosan szidják azt a mára már letűnt korszakot amiben ez a nő megégett a sors szeszélye által. Bele sem gondolnak hogy az a NŐ mentes volt a haragtól, gyűlölettől. Nem szidott senkit. Leülte a büntetését a "bűnéért" feladva álmát hogy soha nem lehet belőle bírónő. Helyette gyönyörű ruhákat vart. Káprázatos kertet épített. Példásan látta el családját. Egy rendőr fiát pedig a saját fia mellett tömött fagylalttal, itatott a világ legfinomabb maga által készített szörpjeivel. Ez mind nem jön át az emléktábláról. Ezen emléket nem márvány őrzi ha nem izom, szövet, s egyebek melyekből összeáll a szívem amikor dobban emléke kapcsán. Voltam életemben párszor komoly zűrben. Én is zsaru voltam. Több rendőrtemetésen voltam. Számtalan fiatal barátomat, ismerősömet veszítettem el betegségek, balesetek által is. Amiben mindig biztos voltam habár már a lemez b. oldala forog 50 éves korom végett ,nincsen mitől félnem. A 80 esztendő az nekem tuti. Palinak is. Van még egy elintézendő közös projektünk. Tartozik nekem egy szappankával. Van még rá 30 éve (évünk) Azt már féllábon is... megköszönve majd a lehetőséget a gondviselésnek.

Katonák voltunk

Vácon voltunk katonák 1986-1988. Gyóntam a facebook segítségével. Privát levelet nem illik közzétenni én mégis megteszem. Életem egyik komor fejezetéről rántom le a leplet. Volt egy "BARÁTOM" egykori katonatársam, akivel kibabráltam a múltban. Pedig az utolsót is odaadta ha szükségem volt rá. Nem volt rá szükségem, de azért elvettem tőle :) Na de jöjjön a levélváltás :) Kobra írja messenger: Kedves Józsi. Bíztam benne hogy fent vagy a facebook-on. Most hogy rád találtam vallomással tartozom. A 80-as években a tőled kapott magnókazettákban mielőtt rögzítettem volna azokra az általad kért műsoranyagot, kicserélgettem a szalagokat. Fogtam egy apró csavarhúzót, szétszedtem a kazettáidat, majd a TDK meg egyéb szalagokat kicserélgettem Polimer, Orwo szalagokra. Az újbóli összeszerelést követően felvettem neked a kért műsorokat, majd te boldogan gyalogoltál haza az immáron fosszerű adathordozóiddal. Én meg minden ótvaros kazettatestbe márkás szalagokat tudhattam magaménak. Miért írom le mindezt? Nagy súly ezen emlék lelkemnek. Hidd el, a Depeche Mode sem volt olyan rossz mint hitted csak a "Keravill" márkájú szalag hangfekvése nem volt túl előnyös. Megbántam tettem. Így 200 év távlatából most megnyíltam. Ki tudja talán holnap elüt engem az autó vagy bármi és te vársz engem odaát őrjöngve kazettákkal a kezeidben. Valószínű ha újra élném az életem megint hasonlóan cselekednék. Hiába, HI-FI bolond vagyok. Megtudsz nekem bocsátani? Megtisztelő válaszodra várva amit rögzítek is - digitálisan! Barátsággal: Zoli Józsi válasza messenger: Természetesen öreg barátom! De mihelyt lesz egy kis szabad időm, már csak el megyek azokért a szalagokért! Kobra írja messenger: Bármikor szívesen látlak. Söröm van, mondjuk nem vagyok a legjobb vendéglátó de ha hozol magaddal te sem maradsz szomjas. Megkönnyebbült a lelkem hogy mindezt elmesélhettem neked.

Keresztény Kobra

Helytörténeti visszaemlékezéseim mai fejezete a 80-as évek végén, 90-es évek elejének a városban napi szinten megrendezett utcai evangélizációs események margójáról indul. Emlékeztek még rájuk? Engem az egyik ilyen eset telibe talált. A Széchenyi-utca közepén sétáltam a magam szórakozottságában amikor megütötte füleimet az igehirdetés. A tékozló-fiú példázatát adta elő egy srác a pódiumról. Olyan beleéléssel mondta, olyan hevességgel, cafatokra szakadt a szívem. A példázat végén (ugye nincsen aki nem ismeri?) bőgtem! Bőgtem a pódiumon előadást tartó arccal együtt aki engem nézett. Kiszúrt a tömegben. Felkiáltott: "TÉRJETEK MEG!" Én pedig azonnal felléptem a pódiumra tapsvihartól övezve. Utánam többen jöttek, követtek. Még aznap a gyülekezet előírásai szerint újrakereszteltek. Egyik pillanatról a másikra megváltozott az életem. Viszont amennyi lelki akadály ilyenkor lehetséges bennem alakot öltött mind. Nem túl profi módon az első nap ismertették velem a "szabályzatot" miszerint nem hallgathatok több Beatles-t. John Lennon állítólag az ördög követe. Én addig úgy nevelkedtem hogy John Lennon apám helyett apám. Mindennap gyülekezetbe kell menni. Pontosabban nem "kell" ha tudok fontosabbat istennél. Rám bízzák. Maga a gyülekezet hangulata sem fogott meg. Habár nagy tetszésemre voltak az igehirdetések, ezen események általában euforikus állapotban lévő tagok általi éneklésben teltek. Tudjátok mindenki boldog, karok a magasban, transzban a közösség te meg csak állsz köztük sem a szöveget nem érted, sem a dallamot nem érzed magadénak. Közben látod a tiszta-szívvel ott és jelen lévők örömét amiben te nem tudsz osztozni. Ha csak nem vagy jó színész, esetleg szereplőművész. Én egyik sem voltam soha. Na meg esetemben ez a John Lennon fejezet sem volt nyerő. Ami pedig végkép probléma volt számomra akkor szereltem fel rendőrnek. El kellett döntenem lényemnek a szelíd vagy az érdesebb oldalát választom. A rendőrség a szelíddel nem volt közös nevezőn. Naponta megbírságolni sokakat, napi több családi-botránynál tenni amit, verekedésekhez járni ott intézkedni, stb. stb. Nem éppen a szentírásnak tetsző életforma. Döntenem kellett. mint jó keresztény el is kallódtam, meg nem is. Felszereltem zsarunak. Hirtelen benne voltam mindenben ami nem jó. Tettem a dolgom. Egy alkalommal fogdaőr voltam. Ez annyiból állt, ültem a folyosón mögöttem 16 zárkával zárkánként 4-6 anyaszomorítóval. Társam szintén a folyosón ült velem szemben, reggelig beszélgettünk. Ezen beszélgetések nem úgy szoktak zajlani hogy nem szakítják meg a delikvensek "hugyoznom kell! Góré besz@rok!" stb. bekiabálásokkal tarkítva amik kapcsán ki-be kellett engedni a zárkákból az ügyfeleket. Most viszont néma csendben voltak mindannyian. Istenről beszéltem a társamnak. Elragadtak az érzelmek. Beszéltem egy órán keresztül az éjszaka közepén. Amikor elhalkultam én és a társam is csak néztünk magunk elé. Ekkor szólaltak meg az egyik zárkából: "Főnök! Folytassa legyenszíves!" A másikból: "Nyalom a hangját! Tessék még mondani olyanokat!" Majd minden zárkából jött hasonló kérés. Hogy te mit nem tudsz? - mondja nekem a társam mire én, ez nem én voltam. Isten szólt általam. Nem sokszor voltam fogdaőr. Én az utcán éltem járőréletem. Miközben lecsaptunk egy ittas vezetőre nem igazán volt lehetőségem - az anyázások közben kedvem sem - az evangélizációra. Így hát le is szoktam szépen énem szelídebb oldalának villogtatásáról és mint írtam kissé érdes lett az aurám. Utóbbi végett helyt is tudtam állni hivatásomban. Édesanyám egy másik gyülekezetben töltött el haláláig három évtizedet. Temetésén a gyülekezet tagjai megjelentek. Utolsó kívánsága volt édesanyámnak a gyülekezet búcsúztassa el. Emlékszem arra az ürességre ami fogadott az urnája láttán. Sehol senki. Csak az urna, benne anyám porai, én és a családom. Sem egy rokon, sem egy szomszéd. Barátok sem. Pedig ha édesanyámnak lett volna facebook-adatlapja az egyik legkedveltebb profilt tudhatta volna magáénak. Ekkor megjelentek hitbéli társai. Sokan voltak. Levezették a szertartást. Tulajdonképpen több szó esett a gyülekezeti létről annak szükségszerűségéről mint édesanyámról de Ő kívánta így. Tudomásul vettem. Majd mindegyikőjük személyesen részvétet kívánt. Terhesnek véltem, álltam a sarat. Azt sem tudtam ki-kicsoda. Volt közöttük egy nő, külsőre is igen tetszetős hölgy. Ő egy szót sem szólt hozzám, csupán megszorította alkaromat. Rá sokszor visszagondolok. Nem túldimenzionálva a pillanat jelentőségét. Nem magyarázatot keresve a mozdulatra. Csak jól esik rá visszagondolni. Rá, aki egy szót sem szólt hozzám. Sokszor töprengtem rajta milyen ember lennék most ha sosem lettem volna zsaru? Hol tartanék azon élmények nélkül? Simább arcvonásaim lennének az engem ért hivatásom végett évtizedeken át tartó gyűlölet nélkül? Van egy mondás idézem: "papok zaja helyett hallgasd az isten csendjét" Isten sosem sugallta nekem hogy ne hallgassak Lennon-t. S mi tovább Isten úgy rakott rendet életemben hogy minden pontosan a helyére került. A megpróbáltatások mellé kaptam tőle támaszt minden bajom elviseléséért. A támaszt angyal személyében rendelte mellém. 29 esztendeje élek együtt vele. Sziporkának hívom.

Pampogások

2019.10.28