Nyámnyogások

Születésnap a facebook-on. Kobra, te csak úgy vagy! Amikor elfogynak a hősök. Forgószék. Patina fater. Kis Herceg. Kobra törzse. Kobra a vöröstengerészgyalogos. Cipolla. Kleopátra. Imádom Kismarost. Télapó Kobra. 11-es!

Születésnap

"Nem te gondoltál rám a szülinapomon, hanem a facebook!" Nem rossz dolog ez a facebook pezsgőbontás. Olyan mint egy jegyzettömb. Sőt, több annál! Nálunk a rokonságban nagy hagyománya volt a születésnapi köszöntgetéseknek. Élelmesebb rokonok falinaptáron rögzítették a név és születésnapokat hogy azok mentén az ingyenes telefoncsomagoknak köszönhetően felhívhassák egymást egy kis diskurzusra. Ilyenkor ki lehetett vallatni Pestánkat, rá lehetett csörögni Marira a hétköznapokról érdeklődve hátha neki még sanyarúbb mint nekünk. Élelmesebb versenyzők a díszletekre is ügyeltek. Képeslapokat küldtek. Idejét múlt vallják többen mégis adtál át mostanában virágot hölgynek? Nyitottad ki előtte az autód ajtaját megvárva hogy beüljön majd kellő érzékkel nem rácsapva a bádogajtót learatva a figyelmesség múltszázadbeli módján a gyümölcsöt? (furára sikeredett mondat, hagyjuk meg úgy! :) ) Maradjunk a facebook születésnapi verziójánál. Valahol olvastam, a túl sok facebook ismerősök orvoslása az átláthatóság terepén teendő fellépésünk egyik legjobb módja a következő. Ne azt tegyük hogy aktuális hangulatunk kapcsán töröljük az illetőket százszámra. Hidd el nekem az sme jó módszer ha kiírjuk facebook-on közös ismerőseinknek amit én tettem dactól füstölgő fülekkel - döntsetek Csilla (örök "barátom") vagy én! Utóbbi kapcsán mondjuk átláthatóbb lett az ismerősi listám, a többség döntött, csak nem úgy ahogyan reméltem :) Van ennél elegánsabb módszer. Mindennap megnézni a facebook-on kinek van születésnapja és akiről azt sem tudjuk kicsoda, azt nemes egyszerűséggel töröljük. Mondjuk ez a taktika azok ellen - például ellenem - hatástalan akik nem tüntetik fel a születésnapjukat. Miért tettem így én? Lepergett esztendőimen nincsen mit szégyellnem. naponta tornászok, fenekem feszes mint állat! 50 esztendő mögöttem nem a világ. Még ha az azzal is jár nagy valószínűséggel (remélem!) már a lemez B oldala pörög. A bakelitvilág szerelmesei tudják, mindig a "B" oldal az igényesebb összeállítás. Ott vannak a legjobb szvittek! Esetemben egyik facebook rajongó férfitársam egy általam alapított közösségben egyszer azt írta: "aki a Kobrát (az vagyok én) köszönti az s..gnyaló!" Nem a kijelentése lepett meg. Voltak előzetes jelek rá hogy a levegővételemre is irigy ha az sikerrel jár pl. nem fulladok meg. Részéről szakmai versengésnek tudtam be. Mindketten írók vagyunk. Én csapnivaló, Ő meg sikeres. Ami meglepett a környezetem reakciója. Onnantól kezdve nem köszöntöttek csak a legelvetemültebbek, legbátrabbak. A facebook nem arról szól hogy utóbbiakból van a legtöbb mint regisztrált felhasználó. Főleg nem ha a közönség számszerűségi alapon való megtartása számukra a szempont. Megszűntek felém a köszöntések. Egyrészt biztos ami biztos, nem ment szembe senki költőtársam elvárásával. Másrészt a falinaptárat régen felváltotta a kék platform előrejelző szegmense ami esetemben nem működött. Így hát esztendőről-esztendőre már "csak" szűk családi köröm köszönt. Szipor (feleségem) hatalmas tortával, gyerkőceim felsorakozva az előszobában mint a zongorasípok éneklik a "BOLDOG SZÜLINAPOT! BOLDOG SZÜLINAPOT! BOLDOG SZÜLINAPOT APA! BOLDOG SZÜLINAPOT...!" 28,27,21 évesek. Éneklik rettenetes, annál szívbemarkolóbb hangsávban. Ez a lényeg.

Kobra, te csak úgy vagy!

Igen érdekes felismerés öltött testet bennem a tegnapi nap. Az emberek többsége nem velem szemben etikátlan. (szépen fogalmaztam? :) ) Saját magukkal szemben is az. Felismerésem előszobájában jó ideje toporogva lassacskán felfogtam a társaságom egy igen szűk körnek kedves. A többségnek valamiért életidegen. Egyik értem nem éppen rajongó ismerősöm mondta: "Kobra te csak úgy vagy. Mindenhol. viszont ahonnan eltűnsz, onnan mintha kiszippantanák a levegőt" Az elismerés nem a barátoktól a legédesebb. Azoktól akik nem kedvelnek. Persze utóbbiak azért a dicsérő jelzőket mindig megtámasszák egyéb sajátos véleményükkel - nem azért nem kedvelnek hogy te gyere jól ki a sztoriból :) - de akkor is leírják ami még szerintük is úgy van, ahogy. Tegnap megkérdeztem valakit mi a gondja velem? Régi ismerős, sosem bántottam (legalábbis én úgy emlékeztem) Ő meg rajtam rugózik előszeretettel. Amikor érdeklődésemre ami részemről teljesen ártalmatlannak indult olyan választ kaptam hogy csak úgy bukdácsoltam a gáncsoskodó jelzőkben pofára ne essek, nem kellett volna mégis kicsit meglepődtem. Nem az engem ért kritikák végett. Sőt, kérdésfeltevésemkor még magam sem hittem milyen hasznos lesz nekem a válasz egy következő projektemhez. Ami meglepett, az illető lojalitásának millió szilánkra hullása nem irántam, azok iránt akikbe oly sok energiát fektetett bizalmuk elnyeréséért. Hónapok, évek alatt felépített kártyavárat egy mozdulattal szétrombolni az olyan snassz. Nem? Jó-jó nem rendelkezik a kártyavár erős alappal de akkor is. Mindez csak azért mert személyes felelősséget kell vállalni valamiben történetesen múltbéli cselekedetekért? Ennyi a barátság? Teli torokból ordítja: ROHAMRA! - amikor meg helyt kell állni, tenni kell, mindenki menjen a ... (azért sem vétek a szabályzatnak, nem írom le azokat a szavakat) Ennyire egyszerűen megy egyeseknek baráti körük elengedése? Jómagam piszok rossz voltam mindig benne. Ha valakit én megkedveltem évekig, évtizedekig gyászoltam. Másoknak miért ilyen egyszerű? Nekem miért olyan nehéz? Miért azon alkatú emberek csesznek rá mindig akik ragaszkodóak? Akik nem rettennek meg ha éjjel felhívod őket mert bajban vagy, kiugranak az ágyból és rohannak hozzád a világ végére is ők miért nem érnek hajítófányit sem? Miért azon emberek a csábosak akik élete egy hatalmas játszmázás? Embertársaik számukra sakkbábuk a pályán. Tudom, tudom. A sakkban már csak úgy szokás a parti végén a Király és a paraszt is ugyanabba a dobozba kerül vissza. Akkor is... Akartok róla beszélni?

Ha elfogynak a hősök.

Mai-nap mint Mátyás-király álruhában (papucs, pörköltszaftos-póló, húgyszagú rövidnadrág) elvegyültem egy áruház vásárlókkal tűzdelt pénztárnál való sorban álló tömbjében várva a lehetőségre hogy fizethessek polgártársaimmal együtt. Senki sem tudta rólam az üzletben hogy több mint 10 éve a kereskedelemben dolgozom tény nem mint bolti-eladó ha nem mint biztonsági-őr. Elfigyeltem a szubkultúrát ami a lassú araszolás mentén öltött testet. Az elégedetlenség percről-percre nőtt. Eszembe jutott a manapság oly divatos szlogen mely azt taglalja mennyivel igazságosabb világ lenne a mostani ha mindennap egy vásárlóval azt tehetne az eladó amihez kedve szottyanna. Dacolva a veszélyekkel a hazai-pálya mentén mindig hozzászoktam tenni tudjátok csajok hogy a másik térfélnél a vásárlói oldalt is okkal! él ez az igény? Tehát ácsorgok a magam gyönyörűségében soromra várva és feltűnik a bejáratnál egy férfi aki kávéját kavargatva számolja a hozzá legközelebb eső adott pénztáros mennyiszer hibázik amíg ő koffein-fetisét élvezi cseppről-cseppre cseppenként. Amikor majdnem sorra kerülök bezár a pénztár és a dolgozó elszalad. Leírhatatlan felháborodás a legkacifántosabb jelzőkkel tűzdelve a sorban állók részéről. Egy perc telik el amikor visszatér a nő. Gyors volt. Az előtte lévő vásárlóknak védekezésképpen mondja most tölti az 50-et. Négyéves kora óta nem pisilt be. Nem akarta ezt a szép hagyományt ma megszakítani. Persze hogy bólogatnak a delikvensek van amelyik kedvesen, biztatóan meg is fogja az alkarját utalva rá kövesse csak bátran ezen gyakorlatát máskor is. Azért a zúgolódás 4-5 vásárlóval odébb nem szűnik. Eltöprengtem rajta. Kik lehetnek ők? Tanárok? Postások? Háztartásbeliek? Ők miért nem értik meg a természet törvényét? Ki fogja őket kiszolgálni ha már mindenkinek előbb fog a húgyhólyagja parancsolni mint a vásárlók elvárásai a munkáltató szlogenjeivel vegyítve miszerint mindig nekik van igazuk, mert ők a vásárlók! Mi lesz ha elfogynak a hősök?

Forgószék

Történt egyszer, újra cseréltem a forgófotelomat. Az alsó fémrészét betettem csomagtartómba gondoltam majd lerakom Vácon az ottani lakásom melletti kukánál. Rendelkeztem Vácon lakással de nem laktam ott. Albérlőm sem volt, viszont fizettem a 100 % al megemelt adót gondoltam ennyit talán élvezhetek a közszolgáltatásból éves szinten ha majd arra járok. Vérlázító, mi? Kapaszkodj, az igazi velőtrázó tettem még csak most fog következni! Szándékommal ellentétben valahogy nem vitt az utam Vácra. Ellenben a forgószéktorzó akadályozott a csomagtartóban. Történt egy ködös hajnalon menet közben hívtak telefonon. Én sosem beszélek mobilon menet közben (nyugi lesz alkalmad utálni :) ) ezért kiszálltam félreállva kettő település között. Az út mellett sétálva bonyolítottam le a beszélgetést. Azzal végezve a nagy semmi közepén mit látok? - tele az árok szeméttel. Mindenféle bútordarab, hűtőgépek, televíziók, stb. Kinyitottam a csomagtartót és odahajítottam a szék torzóját a többi közzé. KÉSZ! Nem semmi, mi?! Mielőtt rohannál a rendőrségre bejelentést tenni olvass tovább. Nem mentség lesz számomra, talán gondolatébresztő. Hazaérve letelepedtem a megérdemelt söröm mellé mielőtt beleittam volna fogtam a kocsikulcsot és visszamentem a helyszínre mint egy rossz Agatha Christie regényben az elkövető. A forgószék torzót kiszedtem az árokból, visszaraktam a csomagtartómba, hazahajtottam. Otthon kérdésre elmondtam mit tettem. Természetesen nem hittek nekem de nem találtak női bugyit a kocsimba :) Ha már eddig olvastál ne hagyd abba. Mindezt anno (jó éve) leírtam a facebook-on lakhelyem közösségében. Tudod mit tapasztaltam meg? Hogy Magyarországon csak én vagyok ilyen tróger! A hét posztja lett úgy, mint ez is az lesz :) Kaptam ám az áldást milyen ember vagyok és véletlenül se higgyem hogy a tény hogy megbántam ocsmány tettem és hazahoztam amit előtte eldobtam meg nem történtté teszi cselekményemet. Százszámra ítéltek el az emberek és én boldogan vettem tudomásul habár én okkal vagyok elítélendő ember de olyan világban élhetek ahol ez csak rám vonatkozik. Rajtam kívül mindenki jó, már a regisztrált facebook felhasználók közül. Azóta mosolyogva tekintek az út melletti szeméthalmokra. Bizonyára azokat is én hajigáltam el csak már nem emlékszem rá. Akadt egy hozzászóló aki olyasmit írt - te Kobra. Ha egyszer vallási szintre emelkedik amit képviselsz és neked székesegyházat emelnek annak főoltára felett egy festmény lesz amint botorkálsz ki az árokból forgószék torzóval kezedben.

Patina Faterom

Olvasom a kit mi és kik zavarnak posztokat. Lássátok humorosan az adott szubkultúrát gondolok a panelrengeteg varázsára. Én Vác egyik legpatinásabb környezetéből költöztem lakótelepre. Nem azért mert megkergültem ha nem mert szétmentek az ősök. Előző lakhelyünk a "patina" a Fateré volt. Mindig bizonygatta mi a gyerekei vagyunk akkor megyünk vissza amikor szeretnénk. Mi idővel szerettünk volna de a fater emlékei közben hézagossá váltak. Így hát én a tesómmal a muter szárnyai alatt bekerültünk a kockába. Már az első napokban megfigyeltem nekem az tetszik. Nem annyira mint a fater kéglije, de tetszik! :) Télen mindig meleg volt. Nem kellett begyújtani. Nyáron szabályosan megrohadtunk a hőségtől. Pedig alig laktunk 13-an az 50 négyzetméteren miután anyukánk bepasizott mi meg az öcsémmel becsajoztunk és így kommunába tömörülve elfoglaltuk a kérót. Közös udvaros parkra néztek az ablakaink. Vettem távcsövet is. Kár volt. Semmit sem láttam a hülye függönyöktől! Kábel tv! Hét csatornával! Anno az 1986-ban egyrészt imperialista időzített bomba volt (emlékeztek a Tuti Frutti gyümölcsös vetkőző show-ra kiszel Tünci főszereplésével?) másrészt nagy luxus volt mivel a parabola antenna megvásárlása egyénileg státusz szimbólumnak számított családi házak tekintetében. Tehát jött hét adó köztük az RTL KLUB. Német nyelvű volt. Mostohafater meg magyar nyelvű kiszuperált hivatásos katona. Pótapukát miután leszerelték állandóan otthon lézengett és nézte a vetélkedőt. Úgy örült a nyeréseknél mintha tudta volna miről van szó. Tapsolt. Pedig nem állt jól neki. Lehetett öntözni az embereket az ablakokból. Eleinte fecskendővel, majd pohárból. Később nevelőapám vajlingból csinálta. Le is bukott a nyomorult. Úgy megverték besz@rt! Voltak ping-pong asztalok mindenhol. Meg külön klikkek akik reggeltől-estig ültek a betonlépcsőkön koromfekete ruhákban. Depeche Mode-soknak hívták magukat. A falak tényleg vékonyak voltak. Soha nem tudtam úgy kinyitni az ajtót hogy a szomszéd-néni ki ne fülelte volna. Mihelyst elindultam egy doboz cigarettáért kezembe nyomta a bevásárlólistáját. A házi kedvencek, na azok a nem semmik! Egyik lakásban akváriumot tartott a lakó. Ő építette. Ezermilliárd literesre. Szét is tört eláztatva belülről az épület tömböt. Kutyákat minden lakásban tartottak. Általában elefántméretűeket. Őrjöngve ordítottak amíg a gazda nem jött haza. Anno nem volt divat a kutyaürüléket sem összeszedni. Szép festmény lettél mire átvágtál a házig a közértből. Ja meg a sok kádszéléről leugró mosógép túlfolyó cső. Sosem unatkoztak az alsó szomszédok. Így aztán ha összerakod mindezt nem is volt olyan rossz. Nyári dög meleg nap jössz hazafelé amikor mire leszel figyelmes? A tiszta felhőtlen égből rád zúdul egy lavór víz! Mielőtt belépnél a lépcsőházadba kikerülöd az életunt Depeche Mode-sokat. Ismerek közülük olyat aki pszichológus lett. Nem semmi, mi? :) A lépcsőházban megfulladtál a földszinti fodrászműhelyből kicsapódó dezodorfelhőben. Kinyitod a postaládádat tele van fizetési felszólításokkal amiket a kölcsöneid után kaptál mert beruháztál századszor is a tuti aktuális rakétajátékba. Botorkálsz felfelé a lépcsőkön a falakon naptárak. David Hasselhoff meg az autójáról. Pamela Anderson is ki volt rakva de fejtől lefelé le tépték a falról. (nem mindenkinek volt kábel tv-je) Minden lakásajtó előtt elhaladva különböző fenevadak bömbölését hallod. Felérkezve a lakásodhoz a szomszéd-néni listát ad a kezedbe "ha majd rá ér kedves" Lehuppansz a fotelbe, bekapcsolod a tv-t és nézed a szerencsekereket. Akkor még rá lehetett gyújtani a saját erkélyeden. Egyrészt a tulajdonjogod még nem a facebook-tól függött másrészt 10 erkélyből nyolc nem volt beépítve az ötödik generáció számára élettérként mint manapság. Idővel azért mindezt én meguntam. El is költöztem Nagymarosra. Nagymaroson egy lakópark van. Szerinted hol lakom?

Kis Herceg

Antoine de Saint-Exupéry barátommal értekeztem minap. Nagyon büszke a kis herceges írására okkal! - hiszen nagy bölcselet. Nekem viszont van egy idézete ami még jobban tetszik. Alkalmazható az élet megannyi területére. Gondolataim apropója a magyar munkaügyi foglalkoztatási ráta, mely a munkakörülményeken keresztül a bér és egyéb marhaságokon keresztül sokkolja a társadalom idegrendszerét. Számos bajokra okot adó részletet említenek elemzők de a tutira már megint én a Kobra jöttem rá! Most a lányokat fogom kivesézni. Sok a női ismerősöm a facebook-on :) Amikor a fiúkkal szembeni társadalmi elvárás a sorkatonaság visszaállításának szükségszerűségét emlegeti annak állítólagos egykori előnye kapcsán (én egyet sem tudnék felhozni abból a korszakból) akkor kicsit vesézzük ki a hölgyeket is. Egy csoportban olvasom: "tudtok műkörmöst?" Nézek magam elé és vihogok :) Hol él ez a csaj? Nyomban írom menjél ki az utcára kérdezz meg három járókelő lányt abból kettő tuti hogy műkörmös. Azért írok lányt és nem nőt mert utóbbiak sejtetnek jó-pár ledolgozott esztendőt maguk mögött életkoruk alapján. A nők korában még léteztek olyan szakmák mint pl. bolti-eladó, varrónő, tanárnő, pilótanő, stb. stb. esetükben még az élet szinte megannyi területén elvárt volt a munkafolyamatok kapcsán tudjanak érintkezni a világ különböző atomrészecskéivel amikből összeállnak pl. pénztárgépek, tűk és cérnák, könyvek és füzetek, gyerekek, férjek, családok, repüléshez botkormány (utóbbi hasonlatomba azt látsz bele amit akarsz :) ) De ezekkel a műkörmökkel _ Karmokkal! mit lehet csinálni? Lehet azokkal dolgozni? Pasizni? Gyereket nevelni? Főzni? Lépcsőházat felmosni? Esőcsatornából leveleket kikotorni? Betonozni? Árkot ásni? Vagy már mindent a fiúk csináljanak?! Túl vagyunk a 24. órán. A társadalom megváltozott. Két részre oszlott a női napozó. Vannak a műköröm készítők és vannak akiknek műkörmöket készítenek. (meg van egy harmadik kategória akik nem sértődnek meg ezen írásomon :) ) Mondom is Exupéry barátomnak előbb kellett volna gondolkodnunk. Amikor hagytuk elszaporodni a műkörömkészítőket. Amikor elszaporodtak (...) akkor megszülettek a műkörömkészítők és ügyfeleik jogai. Amelyek kétségbevonhatatlanok. Aztán énekeseik támadtak, akik magasztalták őket. Arról énekeltek, milyen megrendítő az ügyfelek nélkül maradt műkörömkészítők sorsa és azok holnapja, akik nem lelnek megfelelő műkörömkészítőre. Azért egy párbeszéd utal rá a telefonnyomkodáson kívül mire alkalmas még a műköröm. Lány és fiú beszélgetnek. Fiú: - Mi a foglalkozásod? Lány: - Az EDS Hungary EMEA North-Central HUB Központjában a vezető Team-hez tartozó Workplace Services Service Deskjén vagyok Chat Support Agent. És neked? Fiú: - Ács. Magára haragította olvasóit: (Kobra)

Kobra törzse

"Amikor a törzsből valaki rosszat tesz a törzs egy másik tagjával, vagy fájdalmat okoz neki, akkor az illetőt kiállítják a falu közepére, és az egész törzs köré gyűlik. De ahelyett, hogy valami nyilvános büntetésben részesítenék, két napig folyamatosan sorolják neki mindazokat a jó dolgokat, amiket valaha is tett. Hogy miért? Mert a törzs hisz abban, hogy minden egyes ember jónak születik, és szeretetre, békére és boldogságra vágyik. Csak néha, a mindezekre való törekvés közben hibákat vétünk. És mivel a rossz cselekedeteket segélykiáltásként értelmezik, a törzs összegyűlik a társukért, és segítenek neki újra megtalálni önmagát, a jó természetét. Emlékeztetik őt arra, hogy ki is valójában. És erre néha mindenkinek szüksége van!" Részlet Marlo Morgan:Vidd hírét az Örökkévalónak c. könyvéből Vidd hírét az Örökkévalónak Kobra emlékezetéből. Amikor az általam alapított virtuális közösségben a szélrózsa minden irányából általam meghívott egyének társaságában valaki rosszat tett, azt én mindig magamra vállaltam. Tettem azért, hátha felnő a közösségben az egyén arra a szintre hogy tudatosan fog kevesebb rosszat tenni. Hiszen tudja mert éreznie kell ha kéri ha nem én azt magamra fogom vállalni! Habár anyait-apait beleviszek hihető nem de kényelmesen elfogadható leszek ezredszerre is mint bűnbak. Nem, h.lye még én sem vagyok. Komolyan hittem benne a "kényelem" mellett azért az egész úgy lesz átlátszó ahogyan van. Ezáltal generálni fogom a törzstagokat hogy odafigyeljenek egymásra, magukra. A törzs intelligensebb szereplői maguk is vállalják fel! amit elkövettek. Nem helyettem, nem mások helyett mások bűneit, saját maguk által elkövetett önnön hibáikat. Nem így történt. Amikor a törzsemből egy törzstag saját sérelmét elviselhetetlennek tartotta az egész törzs sorsát a saját búja-baja alá rendelte. Oly mértékű egóval rendelkezett hogy a sérelmet mely személyén keletkezett nem szellőztethette meg. Viszont aki a sérelmet rajta elkövette, azt el kellett tüntetnie. Mivel a törzsfőnök nem ő volt ha nem én, rajtam követelte meg nem megnevezve sérelme okát csupán annak tényét az illetővel szemben. Magamra vállaltam volna ezt is, ha tudtam volna miről van szó. Nem tudtam. Ezért nem vállaltam magamra azt amiről nem tudtam. Nem rúgtam ki azt akinek nem tudtam mi a "bűne" Így hát törés keletkezett a rendszerben és nekem is repülnöm kellett azzal együtt akit nem küldtem el. Hogyan történt mindez? A sérelmet szenvedő fél erős karakter. Kikezdhetetlen, következetes, intelligens, manipulatív. Úgy játszott a törzstagokkal mint felnőtt az óvodában a gyerekekkel. Nem osztotta Weöres Sándor idézetét aki azt mondta: "a gyerekek nem h.lyék, csak kicsik" Kiállíttatott engem a falu közepére. Körém gyűlt a törzs (habár utólag azt mondták nem tudtak semmiről semmit, nem voltak ott) Nyilvános büntetésként többen akik előre jegyzeteltek felsoroltak mindent amikről tudomásom sem volt. Időnként a felsorolás elcsuklott. A taps is halkult. Nem az irántam érzett lojalitás végett ha nem az értetlenség és legfőképpen az aggodalomból kifolyólag mi lesz velünk a közösség nélkül? Hiszen a törzsfőnök csak én a Kobra voltam. Erősítendő a törzset meghívtak olyan új tagokat akik a törzsben előtte nem voltak szereplők amíg én ott voltam. Az új tagokkal együtt megtiprásom kapcsán a taps is felerősödött. Azt írta egyik egykori bizalmasom azért maradt törzstag mégis mert érezte "kezd kialakulni megint valami" Nem tévedett. Tényleg így történt. Nem oszlott fel a törzs, szintet lépett. Már nem kellett magamra vállaljam mások "bűnét" Bűnbakként citrommal a számban szolgáltak fel. A törzs történelméből azon fejezeteket amik hozzám kapcsolódtak átírták. Újra és újra bemagolták majd az egészet az egész procedúrát úgy ahogyan volt törölték. Ami nincs, azért nem kell mentegetőzni. Új fejezetet nyitottak. A törzs hisz benne mindannyian jónak születtek, jók, és jókat tesznek. Aki pedig nem odavaló az ne legyen ott. Miután elmentem a szeretet, a béke, és az összetartás lett úrrá a törzsben. Mindenről ami baljós volt én tehettem, tehetek. Mindez részemről segélykiáltást szült. Nevelt lányom az életben aki szintén a facebook-os törzscsoport tagja volt ezt részemről "hiszti"nek nevezte. Másik fő bizalmasom legyintett és úgy aposztrofált engem a "moslék!" Harmadik fő bizalmasom pedig aki osztotta a lapokat sértetlen, sérelme is elhomályosult. Ismét és továbbra is érinthetetlen. Ő a folyamatok kivitelezésével sosem piszkolja be a kezét. Arra vannak neki a "barátai" Nekem sikerült újra megtalálnom önmagam. Nem egykori törzsemnek köszönhetően. Ők a földön fekve is rugdostak. Néha emlékeztetik egymást arra, kik is ők maguk valójában. Milyen viharokat éltek túl. Néhanapján amikor egymás között suttogva egyes egykor kedves nosztalgikus képzetek velem kapcsolatban megemlítődnek emlékeztetik egymást arra, ki is a kobra ki is vagyok én valójában! Mindez segít összetartani a törzset. "És erre néha mindenkinek szüksége van!" Vidd hírét az Örökkévalónak Kobra emlékezetéből.

Kobra a vöröstengerészgyalogos

Tegnap kérdezte tőlem egy alak: "Kobra, te zsidó vagy?!" Miből gondolod? - kérdeztem vissza. Mert mindennap sokat vásárolsz láthatóan van pénzed. Akkor nem azért mert nem osztom a rasszista nézeteidet? - kérdem. Nem dehogy, képletesen értettem - mentegetőzik.... Miután 17 nagy lélegzetvétellel elkerültem a "majdnem lecsavartam neki procedúrát" mosolyogtam magamban. Milyen jól jött volna nekem másnál egy ilyen nyilvánvaló kritika ott ahol engem azon másik egyébként igen köztiszteletnek örvendő férfiú írta rólam: "zsebnáci". Utóbbi kapcsán azért nem sértődtem meg mert hozzátette azt is: "félművelt" A második jelzőt elismerésnek vettem :) Csoda hogy identitás zavarom van?

Cipolla

Egy barátommal való levelezésem kapcsán megemlítődött egykori közös virtuális ismerősünk nekem anno bálványom akit évekig őszinte csodálatommal tüntettem ki (nem írhatta le az adójából) Nem ismerem személyesen az illetőt. Csupán virtuális alakja sejlik fel előttem minduntalan. Nem tudok ráunni. Lenyűgöz ahogyan igazgatja maga körül a világot. Habár nekem sok bosszússágot okozott, szinte mindenkit elmart mellőlem amikor a tűzhelyem mellé hívtam melegedni. Mégis közös légyottunkra tekinthetek úgy mint gyakorlópályára. A gyakorlópályák lényege nem más (voltatok katonák?) patakokban dőljön rólatok a veríték miközben veszitek az akadályokat. Inkább a verejték, mint élesben a vérünk hulljon. Így magyarázták anno a seregben. Maradva barátommal való közös levelezésem kapcsán egykori csodálatom személyénél vele kapcsolatban olvasom: "Igazi Cipolla!" Nem tudtam milyen emberi jellemet rejt azt viszont tudtam, már azelőtt vonz a jelző mielőtt belemélyedek. Nem voltam másként egykori csodálatom megtestesítőjével a múltban sem, csak már nem érzem barátomnak. Mégis bevallom mai-napig vonz. Tudom hogy olvas és mosolyog ezen írásomon :) Kihívást jelentettem neki azáltal, hogy a környezetemen tökéletesíthette és folyamatosan csiszolhatja technikáját. Biztos vagyok benne hogy nélkülem kissé szürkébb lehet a világa. Talán meg kellett volna tartania maga mellett udvari-bolondjának. Kelléknek. Aztán az sem kizárt a rólam szóló fejezetet már lezárta, most azokat elemzi akiket általam szerzett. Technikája elbűvölő. Emberként alkalmazza, ezért hibázik is. Viszont folyamatosan tanul! Hogy mire fogja a végén felhasználni tudását azt nem tudom megjósolni. Írnám hogy végkifejletében nem valaki (k) ellen hanem valaki (k) mellett, de úgy érzem bármennyire is reménykedtem és kicsit még most is benne őt nem a klasszikus értelembe vett pozitív emberi érzelmek inspirálják. Ettől függetlenül figyelemre méltó személye és az, amit alakít. Tudjátok mit rejt a Cipolla név? Hívlak titeket Thomas Mann világába. Hallottatok Mario és a varázsló c. elbeszélésről? Tudjátok mi a Marionett szó jelentése? Cipolla [csipolla] - szemfényvesztő, hipnotizőr Thomas Mann Mario és a varázsló c. elbeszélésében. Egy olasz tengerparti fürdőhelyen rendezett alkalmi előadáson Cipolla gúnyoros titkon de erőszakos mutatványos. Azzal szórakoztatta közönségét, hogy a hipnotizált közönséget bábokként mozgatta. Néha groteszk és megalázó mutatványokra kényszerítette mások által őket. Közönségének egyik tagja a szuggesztió hatására barátjának vélte őt. Tisztelte, szerette. Képletesen csókolta a közönség nagy mulatságára. Mikor felocsúdva felismerte a helyzetet, megharagudott a sikerében sütkérező „varázslóra” Thomas Mann eredeti története másról szól. Viszont az én Cipolla-m sem külsőre, sem sorsában nem azonos az irodalmi példázattal. Mindannyiunknak jól jöhet életében legalább egy! Cipolla. Tudja az ember hanyadán áll környezetével. Ki az akit nem lehet elvenni mellőle. Cipolla a szuggesztív ráhatás eszközeivel lesz úrrá az elméken, megalázza, méltatlan tettekre ragadja, sokszor önnön érdekeik ellen fordítja az embereket. A passzív ellenállás hatástalan az ilyen bűvölet ellen. Marionett bábok A bábok többféleképpen mozgathatók, a legegyszerűbbek akár egy kézzel is, de néhány bonyolult figura a rendező által kijelölve sokszor több embert is megdolgoztat. Bábok fajtái lehetnek.Ujjbáb. Rém egyszerűek. Kesztyűbáb. A kesztyűbábok olyan bábok, melyeket kézfejünkre húzunk. Nagyon könnyen mozgathatjuk őket, elég ha a báb belsejébe tesszük kezünket. Mutatóujjunkkal támasztjuk meg, és mozgatjuk a báb fejét. Árny- vagy laposbábok Lapból készült kétdimenziós bábok, amiket pálcával lehet mozgatni. "Félember" figurák Ezeknek csak a felső testrészük van meg, és a kezük. Ezeket is paraván mögött használják. Teljesalakos ember Ezeket a figurákat lehet a paraván mögött, de előtte is használni, felhasználási céltól függően. Embernagyságú bábok Az életnagyságú bábok megelevenítése igazi művészet. A bábu belsejében lévő valós személy mozgatja a végtagokat, a rendező az arcmozgást (is!) irányítja. E bábok hús és vérből állnak. Lélekkel, intelligenciával is rendelkeznek. Merev keretre kell erősítik őket, úgy könnyűek, és jól mozgathatóak. Óriásbábok Róluk meg sem mondanád hogy bábok. Bábok felhasználás szerint A hasbeszélő báb Lényege, hogy a "bábozó" és a báb mindketten látszanak és gyakorlatilag egymással beszélgetnek. Egyes esetekben ebbe belevonhatják a közönséget is. Alapfeltétel, hogy a "bábozó" tudjon ha kell hasbeszélni, vagyis úgy beszélni, énekelni, hangokat kiadni, hogy az ajkait nem mozgatja. Egyéni báb Lényege, hogy a bábu maga nem beszél a közönséggel, hanem a bábozó fülébe "súgja" mondanivalóját és az ember mondja ki hangosan amit a bábu neki "mondott". Ezek teljes bábuk kell legyenek, de nem muszáj központi alaknak lenniük, Általában közjátéknak használja a bábozó őket, időnyerés céljából, amíg a bábcsapat többi tagja felkészül a következő színpadi bábjátékra. Színpadi bábozás Egy csoport előre megszervezett előadása. Ebbe a közönség is bevonható aktív nézőközönség esetén. Ezek a történetek általában valamilyen tanulságot tartalmaznak, melyet a hallgatók könnyen megérthetnek. A teljesség igénye nélkül tallózta Kobra a Wikipédia és egyéb irodalmi platformok felületeinek segítségével. Remélem hasznos előadás volt számodra mely gondolkodásra sarkal.

Kleopátra

Szipornak idegbecsípődése van négy napja ami következtében takaréklángra vagyok állítva. Semmi romantika, semmi nyomulás. Néha próbálkozom amikor totál kiütik a gyógyszerek de mindig magához tér olyan hangosan verdesek a szárnyaimmal. Tegnapeste tv-nézés. Kínálat: TV1 "sosem éltünk ilyen jól" (Híradó) National Geographic valami állatorvos aki mindennap 55 percből 40 percen át tehenek végbelében turkál. Engem jobban idegesít mint őt aki csinálja. Spektrumon a Kleopátra! Anno amikor bekötötték hozzám az internetet egy haveromnak volt chat kalandja "Kleopátra" nevű felhasználóval. Fura mondat volt, mi? Jön a zene, szemben ezerrel süt ránk a napfény. Ringó Nílus-menti búzafolyam, nádasokban szerelmeskedő dögevő marabuk. Hófehér hatalmas épület melynek megmászhatatlanul magas lépcsőtetején ül egy kislány és annak délceg habár láthatóan retardált apukája a Tolemájosz. A kislány nagyon ari! Fekete a haja! Fehér lepelbe van burkolva. A szemei meg nagy fekete kerek tekintetek! Körülöttük gyümölcsök, szolgák. Vannak katonák is, akiknek a nyakukban kettévágott csillogó serpenyők vannak. Na meg a fáklyák. Már majdnem elkapcsoltam más csatornára amikor elkezdi magyarázni a narrátor a Kleopátrának tök ergya gyerekkora volt. Felültem az ágyban, mert nekem is. Képzeljétek el. Apukája a Fáraó, olyan családdal bírt ami állítólag még a korszak normáinak mércéjével is tök degenerált olt. Kettő valamihez értettek. Megnyesni mindenkit aki mozgott (MINDENKIT! saját anyját, testvérét, fiút-lányt) meg legyilkolni mindenkit aki körülöttük lebzselt. Ezek saját családtagjaikat, rokonaikat is vagy meg szerelmeskedték, vagy leszúrták. Esetleg leszúrták és meghágták. Jobb napjaikon fordítva! Kezdtem unni ezt a kultúrfejezetet gondoltam elkapcsolom a TV1-re ekkora baromságok ott is mennek de maradtam. A kisgádzsi cseperedik, rokonai hullanak mint a legyek. Egy valaki kezd közülük kiemelkedni a 10 éves öccse. Közben Kleó már 16 éves bombázó. Az öccse éppen egy bogár beleit nyomkodja ki fadarabbal (játszik, legója nem volt ) amikor a Kleó mondja Egyiptom-népének igen színpadias mozdulatsor kíséretében a lépcső tetejéről: Ő maga a királynő! Kiscsákó oda se figyel rá mert kisgyerek, leköti a vergődő bogár látványa. Ekkor a tanácsadói súgják neki - figyu! Te vagy a Fáraó, nem a nővéred! Erre a kis-csávó felkapja a fejét és üvöltözni kezd mint a boltban az öblítők hatására betépett anyuka magára hagyott gyereke - "én vagyok a fáraó! ÉN VAGYOK A FÁRAÓ! " (rém idegesítő) " Nos, mivel kettő Fáraó nem lehet, főleg hogy apa-Fáraó még él, ezért a testvéri ragaszkodás alternatív alakot vet kettejük között. Kleopátra ott kezd el gyanakodni hogy kisöccsének tanácsadói vele szemben instabilakká váltak amikor már nem mer belekóstolni semmilyen neki felszolgált kajába, italba, mert az előkóstolás során személyzetének tagjai habzó pofákkal fel ne borulnának mint a büdös-bogarak. Persze-persze szavatossági idő s egyebek, na de kék fejjel zöldet okádni aztán görcsökben megdögleni egy vacsi első falatjánál úgy, hogy nem is príma-futár hozta a párizsit? Csodák csodájára Kleopátra megéri a 18-ik életévét. Közben kisöccse majdnem minden hatalmat megszerez. Habár a szerencsétlen kis srác örül hogy él, mégis az ő neve fémjelzi a konspirációt melyet a tanácsadói szítanak Kleó ellen. Kleó apukája közben meghal, mert már idős volt és beteg, meg pontosan nem figyeltem miért de tényleg meghalt. Be is építették egy gúlába. Ekkor a Kleopátra felméri az erőviszonyokat és úgy dönt, megnyessenti magát a Római-császárral a Július Cézárral. Július 50 éves, Kleó közben a 20 -at tölti. Nem volt nehéz meggyőznie az öreget hogy nyesse meg! Állítólag a császár nem volt h.lye. Korának egyik gondolkodójaként felmérte ez a csaj nem is rossz party. Kleó is így volt vele. Szerelmeskedtek mint a nyulak. Néha Kleó is élvezte főleg amikor az öreg magára hagyta magával. Kleó terhes lett, kisöccse lemaradt a trónról mivel a Rómaiak Kleó oldalán álltak, és ekkor megölték a Július-császárt. Az a Brutusz csinálta! Piszok egy szemétláda volt. Kleopátra nagyon sír. Hirtelen reklám ugrik be, rohanok ki a konyhába kaját készíteni. Szipor főzött még idegbecsípődése előtt paprikás krumplit. Mire visszaértem már ment a stáblista. Amíg a paprikás krumplit melegítettem véget ért a reklám, és pár percben összefoglalták Kleopátra maradék sztoriját. Kérdem Sziport - mi lett a Kleopátrával? "Meghalt fiam!" - így anya, és forog kínjában az ágyban. Utálom ha elkapkodják egy film végét. Így hát én is befejezem. Legközelebb majd jobban figyelek.

Imádom Kismaros

Kismaros tulajdonképpen egy nem létező község Magyarországon. Az egyik fele Verőcéhez tartozik, a másik fele meg Nagymaroshoz. A kettő közötti senki földjén - azaz mindenkiföldjén - elveszett Kismaros mivel a közepén találkozott az előző kettő község és vég nélküli háborút folytatnak minden talpalatnyi ingatlanadó kapcsán megadóztatható földért. Mondják is ez még Verőce, az meg már Nagymaros. De hol van Kismaros? Másról is híres. Úgy néz ki mint Twin Peaks. Rendszerint el is tűnnek az emberek nyom nélkül. A lakosok ezt a mindennapok részének tekintik. Minden nő hatalmas mellekkel rendelkezik. Olyan is van amelyik kettő különállóval. Parkolni senki sem tud. Mindenki lebeg! Nem sétálnak, lebegnek. Imádom! Még a közmunkások is csodamanók. Kedvencem a "Csülök" Nagyon tehetséges asztalos, csak állítólag nem mindig. Van polgármesterük is, igaz Pestről vásárolták. Gyógyszertáruk tényleg csodás. Szabályos tündérek az eladók. Kismaroson dolgozott a párom Szipor is egy kis élelmiszerüzletben. Mindenki szerette. Mindez sallang. A lényeg, számos híresség lakik itt. Pl Jack Nicholson. Ha esik az eső, kint áll az út szélén. Csak esőben! Olyankor viszont mindig. Kijön egy fa mögül mely fa mögött semmi sincs. Megáll az út szélén, és vigyorog. Mind a 32 foga megvan. Mindegyik alul. Vigyorog, megtelik a szája vízzel és csorog le az összes szája szélén. Közben néz. Nem szól, csak néz. Aztán itt szál le a vonatról Ica is. Onnan tudom mert a bolt ahol Szipor dolgozott alig 100 méterre van az állomástól. Hangos fékezés, csattanás, sikoltozás, majd káromkodás. Icát hetente elüti a vonat. Általában beesik a vonat alá. Vonat fékez, mozdonyvezető megőszül. Ica mászik ki a vonat alól. Belerúg a V 43-as villanymozdonyba, le kur..anyázza, majd megy dolgozni. Mostanában állítólag a községben valahol útfelújítást is végeznek mert mindenféle lánctalpas munkagép megy el a bolt előtt. igen ám, de mind úgy néz ki mint a Star Warsból azok a cuccok. Olyankor ordítok - anya! Ott egy Birodalmi lépegető! Persze Szipor nem hisz nekem. Ekkor felkapom a fejem? Ki jön be a boltba vásárolni? Rutger Hauer! A színész! Mondom Szipornak te anya, nem ismerős a faszi valahonnan? Szipornak is a kedvenc színésze (mindenben az a kedvence ami nekem a kedvencem, hiába, 28 esztendő...) de nem tűnik fel neki a hasonlóság. ANYA! ne csináld! Még a járása is dettó! - Apa, Ő Ernő a kőműves. Nyugodj meg, attól megnyugszol. - feleli. - Anya, rohadjak meg ha nem a ... - Apa, Ő az Ernő! Ernő odalép hozzám és bemutatkozik mint nem tudom már milyen Ernő. Kezet fogunk de olyan furán néz rám Ernő. Mint a posztfotón. Nézem ahogyan vásárol, majd amikor fizetett és Szipor nem ér rá velünk foglalkozni odasúgja Ernő nekem: „Én láttam olyan dolgokat, amiket ti, emberek, el se hinnétek. Lángoló csatahajókat az Orion peremén. Gyilkos sugarakat az éjben a Tannhäuser-kapunál. Mindezek a pillanatok elvesznek az időben, mint könnyek az esőben.” Majd kimegy az ajtón. ANYA! AANNNYYYAAA!!!! Az Ernő látott csillogni kapukat az ajtónál! HALLOTTAD!? Ő a Deckard, vagy mit tudom én ki volt a filmen!? - Apa, számolok, így Szipor ... ne zavarj.

Télapó Kobra

Helytörténeti emlékeimből. Vác. 1987-ben történt. Hivatásos tiszthelyettes hallgató voltam a Sallai Imre laktanyában. (Deákvár) December. Hívat a politikai-tiszt engem és másik kettő társamat. Belépve az irodájába hellyel kínál minket (miután engedélyt kértünk belépni, levegőt venni, létezni) Előadja a nagy tervet. Elvtársak, önként jelentkezőket keresünk a városban elsőnek megrendezendő "Télapó házhoz jön!" eseményhez. A feladat a következő. Adunk egy listát amin fel vannak tüntetve lakcímek időrendi sorrendben. Sorra kell járni a címeket és a megrendelők kívánalmainak megfelelően megörvendeztetni a gyermekeket. Folyamatában mindez akképpen kivitelezendő, egyikőjük civil ruhában lesz. Feladata egyeztetni a megrendelőkkel. Átveszi az ajándékokat, külön kéréséket meghallgatja. Ezt követően társának átadva a ház előtt az ajándékokat ismertetve az időközben született esetleges külön kéréseket instrukciókkal látja el a társát aki télapónak lesz öltözve. Télapónak öltözve amaz személyesen megjelenik a családnál. Beszélget a gyerekekkel, átadja az ajándékokat, esetleges kiselőadásokat meleg szívvel fogadja a gyerekek részéről. Adja magát a szituáció. Mit szólnak hozzá? - kérdi a politikai-tiszt. Katonásan jelezzük érdeklődni fogunk a századnál ki lenne hajlandó a feladatra. Őrnagy-elvtárs meredten tekint ránk (külsőre tiszta Stirlitz, jóképű volt és gyűlölte a Pokolgép zenekart :) ) Elvtársak én magukra gondoltam. Vállalják? Mosolyogtunk, az őrnagy-elvtárs nem mosolygott. Ez a beszéd! - vágta rá. Van egy napjuk a felkészülésre. Egyikünk rendelkezett személygépkocsival. Hófehér Ladája volt a srácnak. Ő volt az egyik beöltözendő télapó is. Másik társam nem rendelkezett Ladával de semmire sem merte mondani hogy nem. (katonák szótórából eleve hiányzott anno a "nem vállalom" lehetőség) Ezért lett kijelölve második számú beöltözendő télapónak. Jómagam kiválasztása ügynöknek azért történt mert úgy gondolták valami téves információ kapcsán hogy zsarolható vagyok. Ha nem vállalom nem mehetek haza a barátnőmhöz. Nem mellékesen Váci lakos voltam logikusan következik aki tudja melyik utca merre van. Esetemben tévedtek pár paraméterrel kapcsolatban. Ugyanis barátnőt csak képeslapon láttam. Városi ismereteim a Duna parti sétányt foglalta magában igaz ott minden fűszálat, téglát név szerint tudtam barátomnak. (egyetlen cím sem volt a Duna partról) Mivel anno 30 kg voltam cakompakk (ne röhögj, tényleg!) rám nem volt alkalmas egyik télapó gúnya sem. Ezért lettem én az ügynöktárgyalótiszt. Másnap délután kettő piros télapó társaságában elindultam a kerítésen kívülre a szabad világba. Egyik télapó társam megtermett srác volt, télapó ruha nélkül is szimpatikus. A másik is szimpatikus srác volt a piros cuccban csak ha kinyitotta a száját a sárga fogai halálra rémisztették nem csak a gyerekeket de az ellenséget is (ha már katonaság) Mind a 32 foga meg volt. Kár hogy mind alul! Autóba ültünk és előttünk a terv. 18.00-tól 22.00-ig temérdek helyszínnév fémjelezve felsorolandó a múlt század mozgalmainak összes kommunistája névutca alakban. Helyszínek között kb. 15 perc átfedéssel. Néz rám a kettő elvtárs - na Doki ("Doki" volt a nick nevem a Kobra előtti életemben) melyik utcánál kezdjük? Nézem a listát és kérdem láttok rajta Liszt Ferenc sétányt? Nem, olyan nincs itt - mondják. Akkor nekem tök mindegy mert én csak azt az egyet ismerem, ott lakok. Így kezdtünk neki az akciónak. Kb. 40 címből ha eljutottunk 20-hoz akkor sokat mondok. Annak is a felénél már eleve késve és nem csak tájékozatlanságom végett. Ahol megjelentünk ott hatásunk leírhatatlan volt. Én mint tárgyalótiszt változó fogadtatásban részesültem. Volt ahonnan elzavartak mert késtünk. Volt ahol kibélelték a zsebeimet papírforintokkal, tapogatták a hátamat, örültek nekem. Ahol kevésbé örültek nekem vagy láttam a gyerekekre ráfér egy kis nevelés oda a 32 sárga foggal rendelkező elvtársamat küldtem. Hiába, a stratégia a véremben volt. Megígértek azok a gyerekek mindent! Csak ne bántsa őket a télapó. Belőlük lettek a későbbi társadalom rendes emberei. Ahol nem tartottam indokoltnak a sárga fogú bevetését oda a másik cimborámat küldtem. Így telt el az este. Bejártuk Deákvárt, Földváry-téri lakótelepet. Kaptunk süteményeket, üdítőt, borravalót. Voltak kedves emberek és voltak arrogánsak. Majd dolgunk végeztével visszamentünk a laktanyába. Az egész esemény kapcsán amit sosem felejtek el! A visszajelzések. Hatalmas botrány kerekedett abból hogy késve vagy meg sem érkeztünk sok helyre. A sárga fogú kapcsán is maradt mögöttünk nem kevés síró gyermek. Dacára annak hogy internet akkor még nem létezett az elégedetlenkedők megtalálták a Városi Pártbizottságon a fórumot. Akkora botrányt kavartunk hogy megjelentünk az újságban. Előttünk ez Gagarinnak sikerült utoljára személyesen. Ami pedig emlékként számomra főképp megmaradt, a négy-öt sorra szűkített panaszáradatot éppen említő azt követően a védelmünkbe írt cikk az újságíró részéről aki a szocialista világrendszer recsegésének okát nem három alig 20 éves srácban látta (habár a sárga fogúból sok jót Ő sem nézett ki) Védelmébe vett minket. Nem emlékszem már pontosan a cikk tartalmára de azzal a szándékkal és szellemben fogant hogy a kecskék is jóllakjanak, meg a káposztákat se darálják be. Vérprofi újságíró volt, kétségtelen. Igaz az a világ még nem arról szólt hogy kettő télapóból meg az ügynökök szerencsétlenkedéséből politikai tőkét kovácsolhatott volna bárki. Régi emlék ez már. Amennyiben Váci nem mai gyerek vagy, éjjelenként még felsírsz csak nem tudod miért? talán nálad is jártunk. Az sem kizárt hogy ölébe ültetett téged a sárga fogú miközben kacagott milyen szépen dalolsz pedig te semmi mást nem tettél mint őszintén sikítoztál a rendszerváltás hajnalán. Látod milyen kevés kell néha ahhoz hogy jóember váljon valakiből?

11-es!

"Életem tetemes részében azon jártattam az eszem, vajon mit gondolnak rólam mások, gizdának vagy kövérnek látnak, jelentéktelennek vagy nagyzolónak, nyámnyilának vagy agresszívnak, okoskodónak vagy butának, gyengének vagy izomagyúnak. Ugyanennyi erővel, ha már eszembe jutottak, áldást is kívánhattam volna életükre, családjukra, örömteli munkát nekik, megélhetést, biztonságot, békességet. Beljebb lenne ennyivel is a világ. Meg a belső világom" Lackfi János Gyerekek, én ezt kipróbáltam! Nincsen még egy olyan vadtulok környezetemben aki erre akárcsak késztetést érzett volna. Egyrészt az EGO általában egy 100 kg-os ember esetében 101 kg (varrás mentén szakad) másrészt az önsanyargatás az embereknek nem kifejezetten kedvenc időtöltése. Mert lássuk be, nem törődni a rólunk kialakult képpel sőt! azt negatívan befolyásolni úgy hogy akik azon előszeretettel csámcsognak még áldásunkat is élvezik, okkal! nem egy népi sport. Ellentétes az emberi természettel. Értem én a fenti idézetet mely egy harmadik utat taglal a "Bölcsek" útját. Át is szűrődik az emberek többsége felé az idézetből. Tetszik is nekik. Rá is vágják -így gondolom én is! De az ellenkezőjét teszik a gyakorlatban. Mert nem h.lyék! - már bocsánat. Én mint utaltam rá mazovista jellemvonásomra hagyatkozva tettem próbákat kíváncsi voltam mi történik akkor, ha nem hogy arra hajtok hogy csodáljanak, de önkéntelenül is általam - írásaim által, természetemből kifolyólag -irántam révületbe eső embereket próbáljam lebeszélni rólam. (ne röhögj, voltak akikre hatással voltam még ha nem is lehetne velük megtölteni egy stadiont) Következők a tapasztalataim. Azt reméltem ha a negatív vonásokat emelem ki magammal kapcsolatban (sokszor felnagyítva létező vagy általam kitalált negatív jellemzőimet) az irigyeim száma az elviselhető szintre fog beállni. Amikor védelmezem azt aki üt, a hála bizonyos szinten meg fog felém nyilvánulni s ezáltal társadalmi elfogadottságom a fizikai létben és a virtuális térben is stabil lesz. Nem váltak be reményeim. Nem találkoztam olyan ellenféllel aki ne rúgott volna akkor is amikor már a földön feküdtem. Nem tudtam olyan szinten lehordani magamat ami elég lett volna az arra szomjazóknak. Hiába magasztaltam azokat akik sértettek indulataik még erősebbek lettek irányomban. Aztán rájöttem, nem mindenki szerencsésebb az életben mint én akkor sem, ha azt mutatja magáról. Rendőriskolán volt egy társam mindenki csesztette. Majd mindenki céltáblája volt. Sajnáltam őt. Nem tudott focizni. Akkor látott nőt amikor születésekor visszanézett. Nem volt sikeres szinte semmiben. Míg én a focit leszámítva arattam az életben bravúros győzelmeket. Sokat meg sem érdemlek. Én ezen a srácon segíteni akartam. Amikor senki sem állt vele szóba meghívtam sörözni. Fociztam vele. Bátorítottam. Környezetem próbált kiragadni mellőle és el is távolodtam az illetőtől. Tudjátok miért? Mert idővel maga az illető gyűlölt meg engem. Olyan elkeseredetten próbálta bizonyítani hogy nagyságrendekkel nyomorultabb vagyok mint ő maga, szabályosan belebetegedett a bizonyítási eljárásba. Kötve hinném hogy bármikor is áldást kívánt volna életemre, családomra, örömteli munkát nekem, megélhetést, biztonságot, békességet remélt volna irányomban. Beljebb lenne azzal a világ ha én iránta töretlenül a 24. óra után is így éreznék? Kissé önző kérdésem a végére: beljebb lenne vele az én világom?

Nyámnyogások

2019.10.14