Társasházi-regék

Ezen blokk társasházi létem varázslatos világát eleveníti fel. Serdülőkorom már a betonpanelek közt fogant miközben Gyula élvezte a rendszerváltás előnyeit. Amikor elköltöztem következő otthonom szintén társasházban talált ahol meg kellett húznom magam. Beilleszkedésem záloga volt jó legyek patkány vadászatból. Meg szeressem azt a zenét azon a hangerőn amit és ahogyan a szomszédom szereti. Szomszédjaim közül Olga örök emlék számomra. Kifejezetten rossz dolgom nincsen, néha kapok pacalpörköltet is. Tudtátok hogy a diófákat és a padokat nem szabad megmetszeni?

Vizes Gyula

Miután faterom lelépett mint kurva a sezlonról érdekesebbnél érdekesebb pótpapák követték egymást gyermek történelmemben. Közülük egyik legcsudásabb számomra a Gyula volt. Kiszuperált hivatásos-katona volt. Alkoholista és vér hülye. Ami mozdítható volt azt eladta, az árát pedig elitta. Sokáig tudnám sorolni érdemeit de jelen posztom másért fogant. Gyuláról első ránézésre mindenki azt hitte normális ember. Nagydarab ősz hajú, szemüveges. Kinézetre is toppon volt. A Kádár-rendszerben kikupálódott nyárspolgár karakter első ránézésre. Lakótelepen laktunk. Negyedik emelet azért nem feljebb mert ez négyemeletes ház volt. Gyula teljes nyarakat átunatkozott. Mi mondtuk neki talán mehetne dolgozni de ő élvezte a rendszerváltás utáni évek szabadságának varázsát. Általában délben kelt. Egyik alkalommal arra lettem figyelmes injekciós-tűvel a kezében könyököl ki az emeleti ablakból. Mellette a szobában egy kancsó víz. Gyula - így én. Mond hogy nem a járókelőket spricceled? Válasza: - csak hűtöm őket, nagy a meleg. Gyula 60 éves ember vagy, nem gyerekes dolog ez? Következő volt Gyula taktikája. Amikor elhaladt valaki a házunk előtt spriccelt. Emberünk lent érezte a nedvességet - Gyula figyelembe vett széljárást, röppályát, mindent kiszámított - emberünk felnéz sehol senki. Gyula ilyenkor elbújt az ablakban. Nagy dolog, fószer megy tovább. Gyula tökéletesítette taktikát. Spriccelt és nem bújt el! Kirakatbábúként ott maradt a párkányra támaszkodva. Elvégre alatta sok az ablak miért pont ő? Amúgy sem feltételezte róla senki olyan komoly arcszerkezettel rendelkezett. Alatta bizonyára valami büdös kölyök csinálja egy lakásból. Teltek a napok a maguk monoton egyhangúságában, az egész család dolgozott, tv-műsorok pocsékok voltak, Gyula meg spriccelt. Kezdett ráunni. Egyik alkalommal arra lettem figyelmes Gyula leteszi a fecskendőt és tartja a kancsót magát. Gyula - ne! - így én a szomszédszobából ahonnan függönyön keresztül figyeltem mi fog történni. Jön egy néni a bany kocsijával és Gyula az egész kancsót rázúdítja. Fasza! Szegény anyóka ugrik egy nagyot, majdnem bejátszott egy laza combnyaktörés. Gyula a legpókerebb arccal nézi a madarakat, le sem néz a járdára. Bazmegmá! Ez azé nem volt szép - mondom a tök tárgyilagosan kurvára nem megrendült nevelőfateromnak aki szerencsére sosem nevelt. Másiknap veszekedést hallok a lépcsőházban. Gyula összekapott a kettő emelettel lentebb lakó Zolival. Zoli olyan 35 év körüli egyébként Gyulánál nagyságrendekkel normálisabb faszi. Igaz most kihúzta a gyufát mert belekötött Gyulába. Gyula előző éjjel bebaszva lehugyozta az ajtaját de azért nem kellett volna Zolinak köcsögnek lenni hogy ugat. Nem szándékosan tette Gyula, hót-mák volt mint magyarázta tettének okát. Gyula beviharzik a lakásba és tölti a hülye kancsóját. Kikönyököl az ablakba és előttem felsejlik a stratégia. Feltételezem Zolit akarja leönteni mivel mi fentebb lakunk, pont felette és Zoli festi az ablakait. Gyula, ne csináld. Kérlelem mire megdöbbenésemre Gyula a kancsóból a vizet a szobai virágokra önti. Lelke rendelkezett ilyen oldallal is. Éppen örvendeznék az emberség diadala felett amikor Gyula vég nélküli csobogást hallat a fürdőszobából. Színültig tölt egy bazi nagy műanyag lavórt vízzel. Feldoblak Gyula! Nem lehetsz ilyen ökörállat! - sivítom a tisztelet legapróbb jele nélkül nevelőapámnak aki kéjes vigyorral arcán ennyit mond miközben araszolva lavórral kezében közelít az ablakhoz: - ezt nem Zolira fogom önteni. Figyeltél? - Gyula volt hivatásos-katona is. Akkora stratéga, beszarsz! Ne hadd abba ha eddig olvastál. Gyula a lavórt ráhelyezi egy székre és vár. Arca mint Szevasztopol-védőinek érzelemmentes de annál elszántabb. Percek perceket követnek a maguk monoton egyhangúságával. Postás halad el alattunk, majd szerelmes-pár. Egy ovis csoport is megjelenik, apró kezeikkel fonott spárgát tartva el ne kószáljon valamelyik kicsi bari. Gyula ezen közösségnél gondolkodóba esett, én meg elhatároztam ha célpontjai gyerekek lesznek agyonverem a partvissal. A gyerekeket nem hagyom! Ekkor a célkeresztben megjelenik egy nagy kappan cigány! Agyontetovált, 100 kg arannyal testén, mozdulatai elnagyoltak. Hatalmas Ogre-barom, ifjú hölggyel oldalán akinek ajkai szopóskurvát idéztek első ránézésre. Gyula - ne csináld ... - súgom, de Gyula már emeli a lavórt. Baszki mintha a srácra zuhant volna egy felhő! A dús ajkú hiszti rohamot kap, az Ogre meg áll mint szarrá ázott fasz! Zoli kettő emelettel lejjebb festi az ablakpárkányát én meg ledermedek a félelemtől. Az Ogre magához tér, felnéz Gyulára aki mutogat Zoli ablaka felé és mondja - Uram! Az a lakó egésznap ezzel szórakozik. Megrémülök. Az Ogre ránéz Zolira alattunk kettővel, aki leblokkol. Mondana valamit de nem jön ki hang a torkán. Ogrénk hatosával szedve a lépcsőket a bejáratnál terem és elfelejt kapucsengőt használni tokostól feltépi az öntöttvas főbejárati ajtót. Hallottam a lépcsőházban lépteit pedig azért négy emelet az négy emelet és nem hajópadlóból van a talapzat. Gyula ez durva nem gondolod? - kérdem ekkor velőtrázó üvöltés tölti be a teret. Zolit megbaszta az Ogre. Péppé verte majd a fejére öntötte a zománcfestékét. Szürreális kép bontakozott ki. Látom az ablakból az Ogre dörzsölve markait távozik, az ifjú hölgyet társaságát 10 méterenként hátba vágja noszogatva a távozás szükségszerűségére. Alsó szomszédunk a Zoli mint egy génhibás marslakó kiszalad a házból, erősen vonszolva jobboldali megroggyant aurával körbefont altestét miközben a felesége zokogva önti nyakára a higítót egyik üvegből a másik után. Gyula elégedetten sziszegi: "köcsög Fideszes!" - Zoli párthovatartozására utalva. Gyula az elvek embere (is) volt. Délután rendőrök jártak nálunk. Adatgyűjtést végeztek. Gyula a legnagyobb értetlenséggel arcán hallgatta a zsaruk beszámolóját a délelőtti események kapcsán. Kezdeti értetlenségénél csak felháborodása volt nagyobb amikor neve az eset kapcsán felvetődött. Megúszta Gyula. Ennek már 30 esztendeje. Amikor találkozom az azóta korosodott Zolival véletlenül mindig megemlítem az esetet. Jót nevetünk rajta. Állítólag én jobban nevetek mint Zoli, de ez bizonyára eltérő humorfelfogásunkból adódik. Amolyan emberi-jellem sajátosság lehet ki hogyan képes derülni egy adott poénon. Zoli ugyanott lakik, Gyula azóta már az enyészeté lett. Múltkor amikor elmélkedünk ezen esemény kapcsán Zoli felhúzta a pólóját és megmutatta az alkarját. Tenyérnyi zöld színű folt van rajta. Nem mondod Zoli hogy nem jött le a festék azóta? -kérdem mire jelzi szerinte ez nem festék. ÖRÖK véraláfutást nem hoz le a hígító. Szánalommal nézek rá. Zoli-bácsi (kedveskedve) - nagyon fájt az Ogre? Beszartam. - mondja, - szerinted?

Játék határok nélkül

A történet eleje a 90-es évekre teendő. Jelenlegi lakásomat a rendőrségtől kaptam mint szolgálati lakást. Rá egy esztendőre abban a ronda Tocsik-ügyben értékesítették az ország összes önkormányzati tulajdonában lévő bérlakását. Ezen esemény az azokban lakóknak nagyon tetszett akik pedig nem rendelkeztek hasonló ingatlanlehetőséggel jó öreg magyar szokás szerint kígyót-békát kiabáltak Horn Gyulára, Tocsik Mártára meg a Solymosi Zolira. Zolika ellenségei egyik napról a másikra gyarapodtak. Hiszen alig foglalta el a lakását már meg is kapta azt a lehetőséget mint körülötte mindenki hogy megvásárolhassa. Én megvoltam győződve arról az ellenszenv irányomban annak tudható be hogy zsaru vagyok. Ugyanis személy szerint a Zolikát csak szeretni lehet, így véltem. Főleg egy olyan községben ahol az a szlogen „az egymásért létezés községe” Nagymarosra költözésem első napja meghatározta a hangulatomat. Fogom a magam kicsi szemeteszsákját és viszem ki a ház előtti kukába. Ahonnan jöttem Vácon így volt ez megoldva csak ott lényegesen gyengébb volt a tulajdonjog iránti vérszomj. Tehát dobom bele a magam eleganciájával a zacskót a kukába mit sem sejtve hogy árgus (bizonyára jótékony nevelőcélzattal bíró) emeleti azóta már elköltözött szomszédasszonyom a lépcsőház ablakából figyel. Visszaslattyogok a lépcsőházba vég nélküli ordítást kapok a képembe. Mivel a sivításban rejlő indulat elfedte annak tartalmi részét ezért megkértem ismételje meg halkabban, érthetőbben. Komolyan azt hittem betörő surrant az épületbe és nekem mint rendőrnek kéri szomszédasszony segítségemet. Másodjára már megértettem mondanivalója tartalmát amely nagyrészt arra irányult felnőtt emberként viselkedjek felnőtt ember módjára (23 éves voltam) Látta amit csináltam. Nekem mint felnőtt embernek illene megtanulnom kinek melyik a szemetese a ház előtt. Igaza volt! Roppantmód elszégyelltem magam, azonnal meghívtam az akkor még tök üres lakásomba egy sörre. Meg is ivott hirtelen hármat. A nagy stressz lehetett az oka meg mert nem volt több söröm. Így történt hogy megvásárolhattam a lakást én is és mint írtam azonnal társadalmi-közellenség lettem. Következő lépésként kijelölték a lakásokhoz járó házkörüli telekhatárokat. Nagymaros községe roppant élelmesen mindenkinek a saját maga által épített garázsát, fészerét stb. azonnal közterületnek nyilvánította ami után mai-napig busás adót szed. Hiába, a szeretet városa. Viszont az úgynevezett értéktelenebb területet kiutalta a társasházak lakóinak. Persze hogy beindult a háború. Majd mindenki cövekekkel (mint egy olcsó költségvetésű Drakula filmben) rohangáltak a házak körül és jelölték ki határaikat. Én magam nem rendelkeztem hasonló elképzelésekkel, még élénken élt bennem a közelmúlt árnya amikor rossz szemetesvödörbe dobtam a tejfölös zacskómat. Amikor ki lettek jelölve a demarkációs vonalak új élet kezdődött. Addigi ösvényem melyen a kocsmába jártam hirtelen taposóaknák és szögesdrótok mezeje lett. Ahol műszaki-zár nem épült ott éjszakai műszakban is éber lakók óvták a magántulajdon szentségét. Így szedtek fel addig mindenki számára alkalmasnak vélt járdát, falaztak el ösvényeket, csináltak gyönyörű kertekből ajtóbejárót, és autóbejárókból kerteket. Mihelyst rendeződni látszódtak a tulajdonviszonyok felfigyeltem a lehetőségre, maradt egy parcella ami senkinek sem kellett. Állítólag az az enyém. Igen ám, csakhogy az "én területem" nem más volt mint egy olyan szakasz amit az egész lakótelep autóbejárónak használt. Sebaj, mégiscsak az én lakásomhoz tartozó terület az erkélyem előtti autóbejáró rész mertem nagyot gondolni végül is nem bánom ha nem autópálya mellett alszom ezért óvatlan pillanatban kihúztam egy szalagot. Majd vetek bele petrezselymet meg krumplit. Fél Nagymaros felvilágosított menjek az anyámba! Ne osszam az észt, amit nekem kijelöltek területet az mindig is közút volt, tehát jobb ha meghúzom magam! Mielőtt megsajnálnátok, idővel én is meg marosializálódtam. Pontosabban magamra is kötelező érvényűnek vettem a szlogent szívem-lelkem a közösségért. Ez nem azt jelenti hogy 20 évvel a hátam mögött mióta itt lakom jogom lenne ahhoz mint "gyüttmentnek" amihez egy tőzsgyökeres marosinak, viszont egyik nap jött egy nálam is gyüttmentebb arc mifelénk. Ülök a lépcsőház előtti padon, éppen lélekben maszturbálok a feketerigók csicsergéseire ekkor megjelenik egy férfi a bejáratnál. Emelt gallérú titokzatos csóka. Körülnéz és elővesz egy szerkezetet. Ide-oda sétál majd megáll a bejárat előtt jegyzetel. Nézem őt kíváncsian és arra gondolok ha itt olajkutat fúrnak bassza meg az ég ha nem fogok a sarkamra állni és kérni a jussomat. Odasomfordálok hozzá és köszönök - jó-napot kívánok. Rám néz, nem válaszol. Ténykedik tovább, forog a tengelye körül. Egyre nő bennem a kíváncsiság ezért rákérdezek - elnézést uram, tudok valamiben segíteni? Rám néz és ennyit mond - nem. Jegyzetel meg nézi a műszerét (beszartok!) - vizsgálgatja a postaládámat. Kezdek egyre izgatottabb lenni és olyan kisfiús kíváncsisággal rákérdezek - az milyen műszer? GPS.-feleli. Kérdem őt - ha nem vagyok Windisgrétz mit csinál? Azt mondja játszik. Mondtam hogy beszartok! - ennyi, Ő játszik. Elővesz egy matricát, vonalkódfélét és rá ragassza a postaládám aljára. Azonnal benedvesedtem! Mondom neki - ne haragudjon, beavatna engem is? Mint lakástulajdonost, a postaláda birtokosát? Ne zavarjon, játszom - feleli ismét. Á-há! Értem. Hátralépek és vigyorogva kémlelem a bokrokat tuti valami kíváncsi-kamera. Várom is hogy hozzám lépjen a műsorvezető és a szőrös mikrofonba beleröföghessem mennyire meglepődtem, mi egyebek. Sehol a stáb, ez meg ragasztgatja a postaládámat. Kérdem - emelt hangon - árulja már el nekem, mit csinál az én telkemen (húú de vagány vagyok) az én házamban, az én postaládámmal? Rám sem néz, GPS-kedik. Közben kezdi kaparni le a nevemet a postaládámról. Ezek szerint a centiméterek is fontosak a GPS alapján a matricának. Kissé határozottabb lettem és felvetem a kérdésemet - nem akarsz eltakarodni a jó büdös kurvaanyádba te köcsög?! Emberem rám néz és ennyit mond - miért mi lesz, rendőrt hívsz? Nem hívok rendőrt. Agyonverlek ezzel a piszkavassal - ott volt az ajtónál - ki vonszolom a tetemedet a padokhoz, lehugyozom, és félig áslak csak el hogy fel tudjanak az éjjel zabálni a vadak. Ez hatott. Rám nézett és elkerekezett a kerékpárjával. Kezdek megmarosializálódni.

Patkány

Lóbálva karjaimat szórakozottan szökellek mint édes kicsi őzike autómtól lakásomig amikor a szomszédból Marika néni kiállt: Zoli - a PATKÁNY! Csókolom Marika-néni nem tudom miért tetszik így haragudni rám én alapvetően egy roppant ízlésesen felépített jótét lélek vagyok. Marika-néni azonnal magyarázkodásba kezd miszerint nem én vagyok a patkány hanem a patkány a patkány amit látott a pincébe leszaladni. Marika-néni retteg a rágcsálóktól, tűzifa szállítóktól akik rendszerint leveszik őt alaposan. Marika-néni nyugodjon meg. A patkány nem bánt. Mindig is voltak a pincénkben. Remeg a szája Marika-néninek, félelmében szólni sem tud, én pedig belépek otthonomba. APA, PATKÁNY! - kiálltja Sziprom amikor meglát. Hogy nekem ma mekkora varázsom van! - jegyzem meg. Sziport tájékoztatom, Marika-néni már leüvöltötte a fejemet hasonlóképpen mint jelen esetben történt tehát képben vagyok. Szipor várja az általam részletesen kidolgozott haditervet. Felvázolom. Elsőnek hugyozok majd bebaszok egy sört. Utána eszek valamit mert felfordulok majd megdöglök éhen. Aztán alszok félórát és megyek vissza dolgozni. Szipor tekintetében látom hiányolja a patkányirtás terén felvázolandó cselekmény-felsorolásomat. Mondom neki - te anya. A patkány okos állat. Csak nem gondolod komolyan hogy lement a pincébe, megállt a placc közepén és várja hogy a végzett lecsapjon rá? Patkány az nem magyar nyugdíjas hogy megadja magát sorsának. Apa, és kezembe nyomja a söprűt - menj és adj a pofájának! - így lelkem szottya Sziprocskám. Mégis hogyan gondolod? - kérdem. Lemegyek és söprűvel szétverem a pincét? Menj már, tudod soha többet nem fogok lemenni oda ha nem csinálsz valamit - ecseteli. Te anya, villan fel a tekintetem - tájékoztatlak van nekünk egy macskánk is! Tudod amelyik több mint 10 éves, sosem hagy minket aludni mert kaparja a redőnyt, állandóan megtámad és karmol mint egy buzi. Tudod amelyik alapjában véve egy rohadt semmire kellő dög. Nem kellene kamatoztatni ösztöneit? Jó ötlet - mondja a párom és kézen fogva kivonszol a lépcsőházba. Marika-néni tök véletlenül fültanúja volt taktikai megbeszélésünknek bejárati ajtón keresztül és csillogó tekintettel figyeli mi fog történni. Macska sehol. Kiabálom a ház körül - Szimba! (ekkora hülye neve is csak neki lehet) Szimba! Hol a jó büdös kurvaanyádban vagy?! - szólongatom kedveskedve. Megtalálom a lépcsőház eldugott sarkában fejét sem emeli fel, hűsöl a dög melegben a hideg kövezeten. Fölé hajolok és kettős beszédbe kezdek. Az egyik hangosan szól Marika-néni is hallja (ő macskája) Szimbuska, nem akarsz egeret fogni? Esetleg patkányt? Majd amit csak a macska hall sziszegem - ha nem takarodsz le a pincébe itt foglak anyává tenni a lépcsőházban annak ellenére hogy tudom ki vagy miskárolva te alantas szemétláda geci! Szimbuska félig kinyitja a szemeit látom a csak rá jellemző megvetést irányomban. Kicsit megtaszigálom popsiját a lábammal, nem mozdul. Ha nem lenne nézőközönségem felrúgnám műholdnak. Miután diplomáciai erőfeszítéseim a négylábú irányában nem jártak eredménnyel mennék vissza a lakásba. Sziprom utamat állja, söprűt ad kezembe, és Marika-néni bólogatása közben letaszigál a pince lépcsőn. Kurva jó, kell nekem munkahelyről lógni! Megyek lefelé és kapcsolom a villanyokat. Kérdi Marika-néni - látod hol van Zoli? Mondom nem látom. Sziprom rá kontráz - szólítgasd. Beszarok. Hogy szólítgassam a patkányt? Majd szép lassan belejövök. Mondom - halihó!? Merre vagy? Patkányka? Teszek egy kört a pincében, majd jövök felfelé. Végtelen csalódottságot látok Marika-néni és Sziprom tekintetében. Átlépem a rohadék macskát amely az ajtóm előtt döglik és végre mehetek hugyozni.

Desperado

Ébredtetek már arra hogy egy poros Mexikói-kisvárosban kocsmabeli leszámolás közepébe cseppentetek? Tudtam hogy keveset láttatok a világból. Éppen éppen csak megalvadt a nyál a pofámban keveredve a gyomromból félig visszaöklendezett keserű nyálkával amikor hirtelen felordít a felettem lévő erkélyen egy mexikói. Majd miután rémületemben beszorulok az ágy és a fal közzé felcsendül a gitárszóló olyan 5X tököm se tudja milyen wattos hangerőn. Igen, a társasház szépségei. Életem első 10 esztendejében kertes házban laktam. Legizgalmasabb történés volt pl. amikor nagyanyám kidobta mint macskát szarni nagyapámat az utcára aki eléggé megkeseredve töprengett minden ilyen esetben miért nincs annyi bátorsága hogy meglékelje élete párjának koponyáját egy méretes merőkanállal amivel ki is kotorhatná annak tartalmát. Amikor elköltöztünk a kertes családi házunkból panelba egy új világ nyílt meg előttem. Édesanyám tájékoztatott, alkalmazkodni és alkalmazkodni ez a parancsolat. Ha már voltatok olyan balfaszok mint én 10 évesen és öcsém hat esztendősen hogy a fatert rávettétek menjen el csajozni (állítólag mi ezt cselekdtük) akkor viselni kell az intelem kapcsán minden társadalmi együttélési procedúra hatását mint mondotta anyukánk. Mindenről mi tehettünk. Én a panelban elvoltam mint a befőtt. Mindig volt fűtés, kábeltévé mind a hat csatornával (1986-ot írunk) és a szomszéd-néni is aranyos volt, csendes és békés. Jó sok idő telt el mire felfigyeltünk rá már nem is él. Életem kalandos útjai a mostani lakásomhoz vezettek. Kertes is, meg nem is. Panel is, meg nem is. Egyemeletes kertes társasház. Amikor ideköltöztünk elég mozgalmas volt. Hat család 107 gyerekkel amihez hozzájárultam az én három fiammal. Mivel a földszinten lakok sokszor úgy kellett letechnikáznom a gyerkőcöket az erkélyrácsomról. Nehéz volt úgy aludnom hogy üvöltötték a hupikék-törpikéket meg játszották az idióta játékaikat lógva mint borostyán az erkélyrácson egy méterre a fejemtől a fal túlsó oldalán. Egyik kedvenc szórakozásuk a "hét fa" játék volt. Az volt a lényeg, a játékosok (alig voltak 50-en) elbújtak a ház körül amíg az egyik lurkó a fal felé fordulva hangosan - ORDÍTVA! számolt és valami kelta csataüvöltéssel tudatta 25 km-re hallhatóan hogy "aki bújt, aki nem" - ő menni fog. Na melyik volt az a falrész ahol ezt felkonferálta? Persze hogy az én oldalam ahol aludni szerettem volna. Eleinte cukorral igyekeztem rávenni őket hogy ne már ott, nem érdekelte őket a kérésem csak a cukor. Utána tettem pár kísérletet méreggel átitatott csokoládéval mindent bír a vidéki gyerek hazai áruházlánchoz szokott gyomra. Majd ijesztgettem őketde csak módjával féltem agyonvernek a szülők. Felnőttek a gyerekek szolid felnőttek lettek belőlük. Jókora házimozi rendszerekkel. Én továbbra is a magam módján élem életemet mint spórák a szélben, alkalmazkodván környezetemhez. Semmilyen vita nem ér meg haragot, még az sem amiben igazam lenne. Egyszer (ezen beszartok) - megvette a szomszédos lakást egy egyetemi tanár, újságíró, ügyvéd. A maga békés módján kiheveredik az erkélyre tökeit napoztatni, bekapcsolja a rádiót, álomba szenderülhessen. Felüvölt a szomszédjából egy RAPPER csapat de úgy, hogy az öreg kiesik a nyugágyából. Felpattanva pánikszerűen rohangál körbe-körbe a három négyzetméteres erkélyén kettő másodpercenként nekiütközve a falnak. A kellő vérveszteség hatására öt perc múlva összeesik. Egyik nap kérdi tőlem roppant cifra körülírással (intelligens ember lévén) mit lehetne tenni? Felelem ismerkedjen meg a RAP zene kultúrájával vagy költözzön el. Kérdi én hogy bírom? Sokat próbált lény lévén tudok asszimilálódni. Ő nem fog, - mondja. És felkészül a csatára. Pár óra múlva felüvölt a jól megszokott latin-amerikai csuda se tudja melyik gyöngyhalász és beindul a ritmus. Láttátok a RUN-DMC - Walk This Way című klipjét ahol a rapperek a rockerekkel csapnak össze lebontva a fél házat? Na ez történt itt is. Tehát beindul az egyik lakásban a mexikói-dallam a másikban pedig felüvölt Marlene Dietrich Lili Marleen-je. Dobtam egy csukafejest a fotelbe úgy röhögtem. Szegény díva igyekezte túlharsogni a mexikói-brancsot ordította kétségbeesetten hogy "csöndes az éjjel, sehol semmi fény, őrszem áll a vártán, derék magyar legény" Tobrukig lehetett hallani. Ekkor lekapcsolták a mexikói zenekart. Értetlenkedve figyelem a fejleményeket, győzni fog Rommel? Nem. Felüvölt valami meghatározhatatlan tuc-tuc ritmus, tudjátok félpercenként három másodperces csenddel amiben hallani véltem "szopd le magad buzi!" - felszólítást. Talán az nem a lemez része volt. Marlene Dietrich elhallgat és hihetetlen hangerőn a V. Moto Rock "Boszorkányéj" című dala. "Telihold, lelkedet hívja egy bűvös varázs" Hugyozom össze a gatyámat úgy röhögök. Honnan van az öregnek ilyen technikája? Neki drukkolok palástolni sem tudom. Mondja a párom - apa, megfogják verni az öreget. Majd elfelejtettem említeni, versenytársa egy igencsak nagydarab srác. "Félek, nem lesz vége, a végtelen felszív végleg tán" - üvölti Rózsika. Üvegcsörömpölés (szét szakítom a képedet köcsög!) - hallom az üvöltést semmilyen stílusba nem tudom beilleszteni nem ismerős a dalszöveg. Így megy ez jó darabig amíg az öreg erősítője ki nem nyiffan. Pedig tényleg neki drukkoltam.

Olga

Egyszer megkérdezte tőlem valaki. A neten hHogyan védem ki a csajokat ha közeledni akarnak? Magamat adom. Erre kérdi - azt állítod nős vagy? Válaszom - sosem titkoltam hogy nős vagyok, de azt tudni kell ha valakit egy nő leakar vadászni attól hogy "nős" az illető csak trófea a köbön. A "magamat adom" alatt azt értem mesélek életemből árnyoldalakat. Esetemben nem győzöm kihangsúlyozni hogy beszoktam hugyozni, szarni, rohad a lábam és hasonló jellemvonásaim sem tántorítják el a felém közeledő az élet által kellően megtépázott végletekig elkeseredett lelkületű hölgyet akkor az már az illetőnél önértékelési zavarokat sejtet, vagy vak szerelmet. Mostani történetem csak hab lesz a tortán. Majdnem szexuális kapcsolatot létesítettem egy 80 esztendős hölggyel. Történetem 1995-re tehető. Jóképű, áramvonalas, delejes pillantású, ultra-vagány rendőrsrác voltam. A történet része hogy társasházban lakom. A mellettem lévő szintén földszinti lakásnak olyan lakói voltak hogy arról filmet lehetne forgatni. Lakott ott vízi-rendőr aki nem szerette a vizet. Németországból hazalátogató hazánk fia Trianonon kívül kissé korlátozott volt a szókincse. De láttam én ott már gyanúsabb elemeket is. Egy időben szomszédom volt egy idős úr, nagyon kedveltem őt. Szerintem nem más volt mint Rochus Misch a Führer egyik akkor még élő testőre. Jó hírem van az Elvis rajongóknak is, Presley nem halt meg. Csak elköltözött mellőlem. Az egyik alkalommal éppen eladta a lakást az egyik szuperhős amikor tudomásomra jutott egy hölgy fog beköltözni. Gondoltam éppen ideje hogy kicsit megnyugodjon a ház népe egy csendesebb lakóval. Annyit tudtam az illetőről hogy a neve Olga, idős hölgy. Jöttek a költöztetők és hordták be a bútorokat. Gramofon, varrógép, mázsás szőnyegek, olyasféle békebeli hangulatot árasztó cuccok. Támaszkodom a csatornánál amikor kettő munkás éppen sérvet kap a hölgy kanapéjától amely annyit nyomott súlyra mint egy IFA teherautó megpakolva. Beviszik az alkalmatosságot majd kicsit kifújva magukat megállnak a ház előtt beszélgetni. Óhatatlanul is hallom amint elhangzik a "szegény ház" kifejezés. Ekkor közelebb húzódtam és újabb érdekes jelző ütötte meg a fülemet. Itt fog lakni "Olga a baszó" Majdnem lefostam a bokámat az izgalomtól de nem érdeklődtem, gondolva nagy bajt nem okozhat egy 80 éves hölgy. Akkor sem ha fiatal korában Ő maga volt Mata Hari. Éppen dolgoztam amikor beköltözött maga a hölgy. Hazajövök mondja a párom menjek át hozzá és mutatkozzak be mint szomszéd, úgy illik. Kopogok és azonnal feltárul az ajtó. Előttem Olga-néni. Lehet hogy 80 éves, de a teste maximum 78. Kb. 140 cm magas, van vagy 130 kg, cafatokban lóg a haja. Szódás-szemüvege mögött semmilyen szemgolyót nem látok. Kezét nyújtja és pacsizunk egyet. Azonnal beinvitál egy kávéra. Udvariasan belépve a bokámnak ugrik "kormi" a tacskója aki meggyőződésem szerint tuti hogy veszett. Nem láttam még állatot amelyiknek így dőlt volna a nyál a fejéből. Elfogyasztottam a feketét amitől majdnem megdöglöttem olyan erős volt, felajánlottam ha bármiben segítségére lehetek szóljon nyugodtan. Olga-néni szerencsémre elsőként nem engem fókuszált be. Másik szomszédom Pista-bácsi is hasonlóan segítőkész volt mint én. Naponta párszor - úgy vagy 30-szor - élt is vele Olga amit idővel úgy kettő nap múlva már nehezményezett Pista-bácsi felesége Marika-néni. Mikor a neheztelés eljutott Olga fülébe kész tények elé állította Marika-nénit. Feltétele az volt, ha nem szól bele a saját férje és a közte lévő románcba akkor megígéri neki is hagy belőle. Marika-néni majdnem legyalulta az öreglányt. Közben azért bennem kezdett érlelődni a felismerés nem akármilyen lakóval gyarapodtunk szomszédilag. Adatgyűjtést végeztem. Lakókörnyezetem titkos csatornáin keresztül nagyrészt kémeim jelentései alapján megtudtam Olga nyolcszor ment férjhez. Állítólag a nyolc férjből hat elhalálozott, kettő pedig egy életre megnémult és egyszerű amőbaként tengetik vegetatív életüket szociális otthonokban. Olga nem szereti a beszédes elvarratlan szálakat és nem ejt foglyokat. Miután Pista-bácsi kiesett a kosárból Olga rám nyomult. Kérte ha lenne egy kis időm kicserélhetném nála a villanyégőt, gázpalackot, és talált nekem még pár elfoglaltságot. Az első nap fele így telt el. Miközben trollkodtam a lakásában kormi le sem vette tekintetét rólam. Közben feltűnt nekem ha végzek a konyhával a szobában megfejthetetlen okokból újabb megszerelni valók születnek és fordítva. Tapintatosan elköszöntem vár a család, mennék haza a szomszéd lakásba. Láttam Olgán ez nem tetszik neki de elengedett. Még aznap este rejtélyes "idegen" csengetett be kétszer is hozzánk. Az elkövetkező napokban a megszerelni valók nem szűntek de én nem értem rá. Az egyik éjjel arra riadtunk hogy kővel megdobják az ablakot. Azonnal kiviharzok és senkit sem látok Olgán kívül aki kérdésemre nem tud válasszal szolgálni ki lehetett az. Mint mondja ő is a zajra lett figyelmes és ezért jött ki a ház elé. Már majdnem azt hittem tudomásul vette hogy nem számíthat rám amikor az egyik nap arra leszek figyelmes hogy az önfeledten kinn játszó kisfiaim beviharzanak a lakásba. Egyikőjüknek a füléből is spriccel a víz. Nézek rájuk döbbenten, mi történt? Elmondják Olga-néni leöntötte egy vödör vízzel őket az erkélyéről. Megyek az ajtó elé és kopogok. Ajtó nyílik, kormi bokámnak ugrik. Tuti hogy már nem élt csak el lett ásva a kedvencek temetőjében és feltámadt. Érdeklődöm mi történt? Olgi semmiről nem tud. Ekkor közlöm vele ha még egyszer nyakon önti a gyerekeket felfogom jelenteni a szocialista együttélés szabályainak megsértésért. Majd indulnék haza de az a kurva kutya nem ereszt. Belerúgok és elmenekülök. Másnap a feleségem hív fel. Mondja nekem kilátásba helyezte a "vén-kurva likvidálását". Kérdem - mi történt anya? Mondja tök véletlenül ma is leöntötte a gyerekeket mert azok szemtelenül a járdán a ház előtt hangos léptekkel jöttek haza. Megyek hazafelé a rendőrségről - ott dolgoztam, megállok az erkély előtt. Bekiabálok - Olga-néni?! Kormi ugrik és ordítva őrjöngve ugat. Mielőtt agyonlőném megjelenik Olga. Mondom neki Olga-néni, betelt a pohár holnap feljelentem. Ebben a pillanatban az átellenes oldalról rám köszön egy haver - szia Zoli, odanézek elfordulva Olga elől a következő pillanatban Olga leüt egy virágcseréppel. Ebből azért apró bonyodalom származik a párom meg akarja ölni. Miután magamhoz tértem tettem egy kijelentést, MEGFOGOM B@SZNI OLGÁT!!! A feleségem gratulált a projektemhez. Olga-néni pár hetes nálunk tartózkodást követően eltűnt, szociális otthonba került. A gyerekei nem győznek szabadkozni mennyire szégyellik magukat a múltban történtekért. Olga a szociális-otthonban még vagy 10 esztendőt él. Állítólag beköltözésétől számítva a halandóság az intézmény területén megnőtt a személyzet körében is. Majd egy szürke téli napon Olga követte áldozatait a rubikonon túlra. Testét jeltelen sírba temették.

Pacal-pörkölt

Egy jól sikerült születésnap avagy nem is vagyok utálatos. Az utóbbi időben többször felhozta nekem anyóca - emlékszel milyen utálatos voltál? Jaj már maradjál már, akkor sem hinnék el neked ha igaz lenne, legyintek - én! Történt nemrégen takaros kis társasházunkban a szomszédasszonynak születésnapja volt. Olyankor mint minden esztendőben összejönnek a rokonok és a ház előtt bográcsoznak, kurjongatnak, élik az élet naposabb oldalát. Kobrát (az én vagyok te butus) ez sosem zavarta mert mióta a házban élek ápolunk egy szép hagyományt miszerint mindig meghívnak enni, inni, amit én sosem viszonozok. Igen ám, de most a szokottnál hamarabb kezdtem el otthon sörözni ők pedig később kezdtek el főzni. Ezen időrendbeli anomáliahalmaz vezetett némi bonyodalomhoz. Sziprommal ülünk kinn az erkélyen kortyolgatjuk söreinket valahogy levágta szar kedvem van. Többször érdeklődik mi bajom van? Én mint jó pókerjátékos elhessegetem aggodalmát. Állítólag testbeszédem árulkodik ha valami nincsen rendben nálam. Minden alkalommal amikor meglátok egy önfeledten viháncoló szomszédot olyan szemekkel nézek mint gyújtogató a vizes szalmára. Apa nem zavar hogy ez az ő ünnepük? Miért vagy utálatos? Kérdi anya, én azonnal blokkolom a témát jelezve semmi bajom csak csípi az a kurva füst a szemem! Bográcsoznak! - mondja Szipor és mindig hoznak neked is finomságot, az nem zavar? Most nem fognak hozni! - felelem. - honnan veszed? - érzem. Ha nem hoznak akkor mi lesz? Te nem vagy a családjuk egyébként meg ne undormányoskodj hanem egyél főztem eleget - így Szipor, akire úgy kell rászólnom hogy velem van! Eltelnek másodpercek amikor kifakadok. Hogy lehet ilyen hülye zenét hallgatni!? Mire táncoljanak Beethowen-re? - látom kezd tele lenni a hócipője anyának velem. Akkor sem kell a pacaluk ha kínálnak! - jelentem ki ünnepélyesen, csengetnek. Szipor mire rám nézne már félúton vagyok az erkély és az ajtó között. Nem türelmetlen vagyok csak kicsi a lakás, tudod? Ajtót nyitva, előttem áll szomszédasszonyom és kedvesen mondja - Zoli. Katival együtt megtisztelnétek minket az asztalunknál? Nézek az udvar felé és legnagyobb megdöbbenésemre mintha eddig fel sem tűnt volna mi folyik kint (hangszigetelt nyílászáróink vannak) nagyon illedelmesen, szabatkozva, főhajtással rebegek köszönetet. Azonnal megyünk - jelzem. Lakásba vissza, Szipor csípőre tett kézzel néz miközben elkapok egy 20 literes fazekat mondván hátha adnak későbbre is pacalt. Itt kell leküzdenem pár ne legyél paraszt meg hülye hisztis barom, jelzőket. Kivonulunk a szabadba. Úgy lépdelek mint akinek az is újdonság hogy felkelt a nap. Kezet fogok a férfiakkal, rámosolyogok a szomszédokra, puszi-puszi, köszöntöm a sajtó megjelent képviselőit, boldog születésnapot rebegek. Közben letelepedek a bogrács mellé tuti ami tuti, Szipor megkérdi apa, nem zavar a füst? Zavar? Anyóca én piromániás vagyok! Mosolygok, Szipor néz és tudom a legszívesebben felrúgna lócástól. Így vegyülök a társaságba gondosan ügyelve rá semmit se utasítsak vissza amivel megkínálnak. Öt perc alatt pálinkát és sört kapok, a képem csupa torta és hozzák a pacalt. Pacal előttem, én fogom a hasamat miközben fújtatok jelezve igazán nem kellett volna. Szipor néz, olyan furán. Kezdek eszegetni, mosolygok a táncoló népségre, felfigyelek Gyulára aki egyfolytában csak ezt mormogja maga elé: "Guns Roses" Megbököm, úgy be van állva majdnem felborul szegény. Amikor senki sem figyel a tányérjából átszedem magamhoz a pacalt az enyémből meg hozzálapátolom a krumplit. Ijedten nézem amikor megretten de mielőtt felocsúdna töltök neki pálinkát és fülébe súgom - novemberi eső. Dudorászni kezd, nem tudom mit, szerintem Axel Rose slágerét. Teljesen asszimilálódok szomszédjaimhoz. Érdekes sem a füst sem a zene nem zavar már. A harmadik tányér pacalt lapátolom be, bármikor felém jön valaki nagyon komótosan csak csipegetek. Behozom a másodperceket amikor csak a Gyula néz aki már egy ideje nem lát. Dörmögi: "Guns Roses" Nevetgélek mindenkivel, Szipor hosszú évtizedek után is megdöbben milyen szinten vagyok kaméleon. Feltűnik tekintetében a zavar amit én vigyorral hárítok. Estefelé a hangulat tetőfokára hág. Fogalmam sincs hányadik sörömet iszom és ekkor furfangos terv ölt alakot bennem. Gyulát székkel együtt a Hifi-hez húzom és egy alkalmas pillanatban bedobom a Guns n Roses lemezét. Megáll a népesség azt sem tudják mi a franc az. Gyula kiemeli az arcát a tányérból, feltápászkodik, csettintgetve meg szökdécselve dalolja tü-tü-rüm-tü-tüm! Éppen elérné a porondot amikor elkapják és azonnal megalakul egy rögtönítélő bíróság hogyan került az a lemez a lejátszóba. Rám néznek én meg Gyulára. Mindenki Gyulára néz. Nem tűnik alkalmasnak egy lemezcserére de órák óta rebesgeti a zenekar nevét. Szerencsére senki sem gondolt arra a CD-n miért van filccel ráírva hogy Kobra. Kidumáltam volna mondván Gyula nekem szánta, vagy én neki. Mindegy, Gyula védekezésképtelen állapotban ücsörög én a változatosság kedvéért zabálok, táncolnak az emberek még Gyula is Sziporral. Közben szürkül majd besötétedik, eljött az időm! Sötétben mint a farkasok azonnal azt is megeszem amivel nem kínáltak meg. Fantasztikus este volt, tök könnyű volt elaludnom plusz 25 kg. kajával bendőmben. Ellenben szívem csordultig szeretettel.

Alfa Holdbázis

Történetek Pityuról akivel egy társasházban élek 28 esztendeje. Ő az aki zuhogó esőben is füvet nyír elektromos fűnyíróval, megmetszi a diófákat a ház előtt lévő padokkal együtt. Tudtátok hogy a diófákat és a padokat nem szokták megmetszeni? Beállok a házelőtti erkélyem elé és kiszállva a kocsimból nekimegyek Pistinek. - mi van szomszéd, vak vagy?! - nem látsz?! - ordítja (barátságosan) Ne haragudj Pityu (szabadkozom) tényleg nem láttalak. Add le a jogosítványodat! - üvölti mire én a magam szemtelen módján közbevetem közutakon elég jól látok ott ritka szinte sosem előforduló jelenség az olyan pad mint OTT! mutatok a társasházunk előtti padokra melyeket Pisti konzerválandó az idő viszontagságaitól célzattal valamivel becsomagolt. Pisti azonnal levágta kötözködöm, nyomban nekem is szegezi a kérdést: nem tetszik?! Dehogynem! Tiszta Alfa Holdbázis! Csak kicsit vakítja a szemem. Annak örülni fogsz hogy nem rohad el az esőben, mi?! - kérdi és valami leírhatatlanul érdekes arcot vág. Ügyes voltál Pityu ne érts félre, tényleg tök jól néz ki meg minden csak tudod most november vége van. A nap sem süt, mégis vakít az a szar amivel becsomagoltad. Képzeld el azt a padot majd júliusi napsütésben 40 fokban hogy fog szikrázni - magyarázok és ezzel emelem a beszélgetés tétjét. Te Pityu (szólok utána mivel tudom nincs otthon a párom aki megszidna amiért szemétkedek) te Pityu, azok a padok mintha kisebbek is lennének mint voltak. Levágtam belőlük, veti oda. Hogy elférjen alatta a fűnyíró. Értem, a diófát is te metszetted meg? - tudálékoskodok mire ő, ha én nem csinálom valaki megcsinálja helyettem? (kérdez vissza) Hót ziher hogy senki, a diófákat nem kell metszeni. Megsértődötten vonul fel az emeletre közben magyarázza magának milyen hülye vagyok én a szomszédja. Nyári emlék: Pisti leáll a fűvágással, kisütött a nap. Valamiért csak esőben vágja a füvet a szanaszét toldozott hosszabbítóval ellátott elektromos fűnyíróval. Amikor nem figyel oda (éppen a ház előtti kövekkel beszélget) kiszedem a kést a fűnyíróból és átszaladok "Subi" hoz. "Subi" jóember. Kicsit érdekes csóka, 20 éve szaladgál a ház előtt egy tortával. Viszont jóindulatú. Kérem őt - drága Subi, megéleznéd nekem a fűnyíró kését? Mire ő - persze, elkopott? Nem kopott el, a Pisti megélezte. Amíg nem nyúlt hozzá vágta a füvet a gép, a Pisti szerint élezni merőlegesen kell a kést nem vízszintesen, spicliskedek. Subi néz rám - de hát akkor nem nyírja a füvet! - mondja. Tudom , a fű is tudja, csak Pisti hitetlenkedik. Subi köszörüli a kést amikor megszólal a fűnyíró. - van másik gépetek is? - nincs, felelem. Abban nincs kés! Itt van a kezemben. Nem gond, Pistinek nem fog feltűnni hogy a fű ugyanakkora. Ha majd elégedetten elpakolja a gépet visszarakom a kést és levágjuk a mi területünket a ház körül. Szegény Pista - mondja Subi, és rám emelve tekintetét megkérdi: nem ennél egy kis tortát? Társasházunkban kettő lakás eladó. (már 30 esztendeje)

Társasházi regék

2019.04.19