Zsaru morzsák

Zsarutörténeteim röpke blokkját Apollóval indítom. Majd kiegészítve egykori kollektívámata Vörös Pimpernerrel folytatom. Kezdő zsarukorszakomban fogtam autó tolvajt. A kígyóember esetért már megérte rendőrnek állnom. Pronti kollégám párkapcsolati nehézségeit érintem. Majd a TSZ-elnökről kettő édes kis sztori. Kedvenc Misink polgári alkalmazottként lopta magát szívünkbe. Pali-bácsi és Magdi-néni esetei kellemes melegséggel töltenek el visszaemlékezve rájuk. Béla rókacsapdába lépett. Majd sajtot lopott. Egyik vidéki kalandom elvezetett Jézushoz. Laci-bá és a Zsiguli vezérmű-lánc. Blokkom végét aszpikos Zsoltival zárom.

Apolló

Apolló (rómaiaknál Apollo) görög mitológiában Wikipédia szerint Zeusz és Létó gyermeke. Valóságban az én járőrtársam volt egy vidéki rendőrőrsön kettő bámulatosan csillogó esztendőn keresztül. Wikus szerint a név legkorábbi valószínűsített előfordulása az Alekszandusz szerződésben található. Szerintem meg én találtam ki mint minden nick nevet egykori zsarutársaimnak. Hiszitek vagy sem ezen neveket vannak akik már évtizedek óta a saját keresztnevüket lecserélve ismerősi köreikben is használják. Első felvonás: eggyé válunk mint a magbaváló barack. Amikor felszereltem 1991-ben rendőrnek még a Kádár-éra rendőrei tartották a rendet abban az ingoványban amely jellemezte a korszakot. Voltak annak előnyei meg persze egyedi jellemvonásai is. Utóbbiak közül nekem még volt szerencsém elsajátítani párat főleg úgy hogy 10 esztendőt húzhattam le távol a városoktól a civilizációtol egy térképszélén megbúvó község rendőrőrsén. Megjegyzem rendőrőrshöz tartozott 19 község. Egyet vártak el tőlünk parancsnokaink, rend legyen. Mivel a rendszerváltás előtti öreg zsarukat elég hamar kiszórták 1993-ra én magam már vénnek számítottam. Bármilyen ijesztő, akkor én voltam a jövő. Olyan jellemvonásokkal rendelkeztem amikkel az idősebbek alig. Ezek közzé sorolom hogy tudtam írni, olvasni. Jártam rendőriskolába, hogy az akkori "öreg" zsaruk közül némelyiket hol képezték ki sosem akartam megtudni. Gyárilag nem voltam alkoholista (ne röhögj így volt) előre tudtam mikor kell pisilnem. Amikor a rendőrőrsre kerültem első szolgálataimat olyan prominens egyedekkel lehettem együtt mint a Józsik. Majdnem mindenki Józsi volt. Egyik volt a Garcia-őrmester a Zorro-ból. Ő tanított meg seftelni. Másik a rendőrőrs mögött lakott tőle tanultam meg hogyan kell kikapcsolni a rendőrségi rádiót ne bonyolódjak semmi veszélyesbe munkaidő alatt. Harmadik az "érettségizett" Józsi csoda hogy nem lett belőle köztársasági-elnök. Ő volt aki megtanított inni. Eleinte tölcsérrel ami fájt. Sorolhatnám még a Józsikat a Józsi-őrsről viszont azon információk amiknek leírásába belelovalnám magam nem segítenék elő békés öregnapjaim nyugalmát. Alapkiképzésem végére a Józsik-kurzust elvégezve felvérteztem magam azon képességekkel amelyek alkalmasnak tettek hogy a Józsi-őrsön szolgálhassak Zoltánként. Elfelejtettem a víz ízét, azt a keveset is amit a törvényességről rendőriskolán tanultam. Áthatolhatatlan masszává váltam. Viszont a területen rendet tartottunk. Parancsnokom a Sanyi-bácsi eleinte nagy reményeket fűzött hozzám. Állítólag még az elején konkrét jelek mutatkoztak az iránt hogy nekem van eszem. Tudok gondolkodni így fáklyaként loboghatok az öreg zsaruk között. Az öreg zsaruk gyorsan lehugyoztak, ezt Sanyi-bácsi is észrevette. Többször magához hívatott tök hülye kérései voltak. Kérdi tőlem mi lenne ha néha józan is lennék amikor dolgozok? Válaszolom társam a Józsi nem tartja járható útnak. Mi lenne ha néha nem a panaszost verném meg? Válaszom a Józsi nem így gondolja. Mi lenne ha leszedném az öltöző szekrényem ajtajáról a Rommel-posztert? A Józsi akarta hogy kirakjam. Józsi nem akarta! - ordítja Sanyi-bá, a Józsi cigányember! Zolika kapd össze magad mert picsán leszel rúgva! - ordítja Sanyi-bácsi. Sanyi-bácsi úgy gondolta felelősséggel ruház fel engem. Ifjú, szép, null-kilométerórás rendőrsrácot kaptam magam mellé aki akkor esett ki a rendőriskolából. Tiszta tekintetű, lelkes, munkára kész, tele akciófilm élményekkel (állítólag a Starsky és Hutch volt a kedvence) Ott áll előttem Gábor (ijesztő hogy nem Józsi) Én vagyok a járőrvezető, Ő a beosztottam. Nézem ezt a szép száll legényt aki bemutatkozik: Gábor. Mai naptól neved legyen Apolló, mondom neki. Kétségtelenül történelmi pillanat, mai-napig ez a neve. Felteszek neki pár kérdést tekintetemben könnyek gyűlnek. Egykori önmagamat látom benne a régmúltból (kettő évvel ezelőttről) egykor volt mára már tovatűnt énemet. Magamat aki eredetileg nem azért jöttem zsarunak hogy hullarészegre igya magát. Olyan ideáim voltak mint segíteni embereken, fenntartani a rendet. Új társamban ami ijesztő volt, tudott gondolkodni. Megjelent előttem szellemképében egykori önmagam (tiszta Star Wars jelenet) és ezt mondtam magamnak: íme a nyers anyag, olyan lesz amilyenné formálod. Apcsival közöltem (ma már senki sem tudja hogy eredetileg Gábor a keresztneve) én kettő esztendő alatt lettem emberből az ami. Fura mestereim voltak. Erre neked egy délutánod lesz. Ugyanis nekem nincsen időm, meg türelmem sem, ráadásul a belpolitikai helyzet vészesen átalakulóban van. Mi az utolsó mohikánok vagyunk. Azonnal kocsmába mentünk. Apcsit összeismertettem a község prominens alakjaival. Pistivel a biztonsági-őrrel és annak nővérével aki csaposként mérte a sört. Bandi a kutyabaszóval. Kálmánnal aki neki is megfogadta hogy jó gyerek lesz, soha többet nem tör be vikkend-házba. Utólag korrigált, ma délután amíg mi dolgozunk tuti! hogy nem tör be sehova. Billiárd-dákót adtam kezébe és mondom neki most megtanulsz szolgálatban, kocsmában, sörben fürödve biliárdozni. Nyalom a hangját már tudott biliárdozni. Inni még nem. Elég hamar ki is ütötte magát közben cigarettával kínáltam. Rágyújtott, okádott. Ha be is hugyozott volna mint minden rendes zsaru azt mondtam volna neki ember vagy fiam! Egy közülünk! Hónapok követtek heteket, hív Sanyi-bácsi. Zolika szétrúgom a picsádat ! - ordítja. Azonnal rávágtam Főnök, Rommel sosem volt náci! Rommel a Wehrmacht tábornagya volt és már kezdeném az Africa Corps taglalását amikor leordítja a fejemet! Mi a faszt csináltál Gáborral? Hosszasan gondolkodtam ki a szar az a Gábor? Ja! Az a Apolló! Vigyorgok - így értem. Főnök (mondom) ezen az őrsön csak Józsik meg egy Apolló van. Na meg egy Kobra aki én vagyok a többi mind buzi! Sándor vagyok! - így a góré. Bocs Sanyi-bácsi de hülyék vagyunk elfelejtettem, pofámat befogom. Zolika. Úgy döntöttem hogy tanulj az esetből mai-naptól Gábor a te főnököd. Megcserélem a beosztásotokat ő a járőrparancsnok, te a beosztottja. Remélem ebből tanulsz. Leléphetsz! Másnap szolgálat kezdésnél mondom Apcsinak (képzeld baszki, változás történt) Van egy harmadik társunk is. Vagy te az Apcsi, a Kobra az az én, meg várjunk egy kicsit amíg ki nem megyünk területre mert az öreg valami Gábort is rakott mellénk. Várunk az őrsön egy órát addig felzabáljuk mindenki kajáját a hűtőből. Csak nem jön az a Gábor. Menjünk, basszunk be. Eredmény nem született Sanyi-bácsi úgy gondolta elveszi tőlem Apcsit. Pedig időközben részleges változásokon mentünk át. Volt olyan hónap hogy abszolút nem ittam alkoholt. Tényleg ! Már annyit ittam leálltak motoros képességei a testemnek. Egy közúti ellenőrzés alkalmával figyeltem fel rá ahogyan végtagjaimat lengeti a szél és én semmit sem tudok tenni ellene. Állok a főút mellett lobogó karokkal. Apcsi ordítva röhög közben én behugyozok. Leálltam az alkohollal. Számtalan szép közös emlékem fűződik még Apcsihoz. Ő maga visszafejlődött a spórák szintjéig én meg hidat képeztem a mocsári nyaflaty meg a bűzös bogár között. Sanyi-bácsi idővel kérte nyugdíjaztatását a kollégák megutáltak kettőnket. Mindegyikkel folyton kibasztunk. A közrend érdekes alakzatokat vett fel a területen. Politikai ellenfeleim sugdolóztak a hátam mögött miszerint elrontom az Apcsit. Jobb későn mint soha, ki kéne rúgni engem. Kértem áthelyezésemet egy másik rendőrőrsre. Ott új életet kezdve "Coti" szárnyai alatt (hat évet voltam vele) egészen addig rendőrködtem amíg a pszichológus adott egy szakvéleményt jobb a testületnek nélkülem mint velem.

Apolló és a Vörös Pimpernel

Önmagam védőjeként kijelentem, nem csak én voltam furcsa a testületnél. Volt egy nagy barátunk, nehéz róla írnom mivel 39 esztendősen elhunyt. Ő volt "Pinyó" Barátunk. Talán ő volt az egyedüli akinek az álnevet nem én adtam. Pontosabban adtam neki is a "kis vörös rókát" lévén vörös volt a haja, viszont bármikor szólítottam így kis híján agyonvert. Tehát maradt a lelkem Pinyó. Számtalan emlék tódul elém. Pinyóka kutyás.zsaru volt. Apolló a másik zsarukollégám meg kutyát akkor még csak képeskönyvekben látott. Rendőrkutyát meg a Kántor sorozatban. Pinyóról tudni kell, mindenki Őt csesztette. Mindenki húzta, ugratta amit igen nehezen kezelt. Hiába kérte ne tegyék. Nagyrészt megoldotta a konfliktusokat olyanformán hogy agyonverte a delikvenst gumibottal vagy széklábbal, de azért valljuk be, ez csak olaj a tűzre rendőri kollegális baráti berkekben. Pinyó beáll kocsival az épület elé, a kutyája pedig ücsörög békésen a kocsiban. Apolló barátom (lévén 22 éves ifjonc zsaru) odamegy a szélvédőhöz és elkezd beszélgetni az ebbel. Mondja neki elsőnek "húzna téged arra a gazdád!" Pinyó oda néz (a rendőr kutyások nem bírják ha sértegetik az ebüket) - Apcsi, fogd be a pofádat mert rád uszítom a társamat. Apcsi elszégyelli magát, megkerüli a rendőrautót és a kutyához érve rávág a szélvédőre, és mutatja a kutyusnak (300 kg-os német juhász) hogyan fogja kitépni mint említi (büdös fejéből a nyelvét!) Kutya őrjöng, kocsi majd felborul úgy tombol benne az eb. Apcsi visít, mi meg megrökönyödve nézzük. Öreg zsaruk nem véletlenül bölcsek, tudtuk ez nem játék. Ugyanis egy kutyás rendőrt kikötözhetsz, viccből lepisilheted, meg eheted a kajáját, megcsinálhatod a feleségét, de ne bántsd a kutyáját! Pinyó intelme ismét ( Apcsi, ha nem szállsz le a kutyámról, ki fogom nyitni az ajtót. Szétfog tépni) Appcsi megint szégyelli magát, és körbejárja most kétszer is a kocsit. Nézi az eget, fűszálat vesz a szájába, s mint egy békés hippi figyeli a naplementét. Majd hirtelen olyat odarúg a kocsi kutya felőli oldalára hogy az autó majdnem felborul. Ordítja Apcsi "nyomoronc négylábú! Ledarállak te korcs! Nyákmaládé vagy mint a gazdád!" Ekkor Pinyó odaugrik a kocsihoz, és feltépi az ajtót. Mi öreg zsaruk (írtam már hogy mi okosak vagyunk meg bölcsek?) magunkra zártuk a rendőrőrsöt, és a rácsokon keresztül figyeltük az eseményeket, amelyek azért elég kiszámíthatóak voltak előre. Appcsi hosszú lábaival elkezdett rohanni (a rendőrőrs a község központjában volt) látják a járókelők hogy szalad a zsaru mi közben kiabálja "ANYÁTOKAT!!!" Megy utána valami, ami nem hasonlít kifejezetten kutyára, inkább egy horrorisztikus kissé lelkesen ingerült mérges piszokul nagydarab DÖGre. Appcsi szalad, a DÖG úszik a levegőben, közben ömlik a nyál a pofájából. Eleinte a kutyának, majd mikor találkoztak Appcsinak is. Folyik a gladiátor küzdelem, aminek kimenetele nem kétséges. Appcsi sikolyai tengerében fetreng a földön, a kutya ŐRJÖNG, Pinyó pedig csak nézi a távolból. Mi kegyelmes lelkűek interpellációt nyújtunk be Pinyónak, mi lenne ha nem tépetné teljesen szét az ifjú srácot az ebbel? Sok papírmelóval fog járni. Pinyó ül a motorháztetőn, kinyit egy sört, és amíg megissza (sosem szeretett gyorsan sört inni) elmélkedik felvetésünkön. Miután befogta az ebet Appcsit felmostuk a főtér közepéről. Hasonlatos volt Rambo-hoz amikor átment rajta a fél Vietkong hadsereg. Nem. Sokkal nyúzottabb volt. Számtalan történetem van még Appcsiról. Egyre nem emlékszem amiben ismét rendőrkutyát ugratott volna.

Autó tolvaj

Fiatal rendőrkoromban történt. Lehettem vagy 23 esztendős. Autó tolvajt üldöztünk. Szobról pattintották meg a felbecsülhetetlen értékű Lada-t és mi száguldtunk utána a vadonatúj rendőrségi Skoda-favorittal. Zebegénynél a vasúti viaduktnál értük utol. Autó tolvaj srác velem egykorú lehetett kiugrott a kocsiból és azonnal bevetette magát az erdőbe. Szaladt felfelé a hegyoldalon járatlan meredek erdőségben. Ősz volt, eső után. Minden csupa sár. Amikor utolértük még láttam merre szaladt az elkövető. A járőrautó szinte meg sem állt már ugrottam ki belőle és futottam utána. Kollégám egy 150 kg megtermett százados a járőrautónál maradt. Én a magam 50 kg-jával (Skoda-favorit féltengellyel együtt) repültem mint a szél. Üldözöm a fickót közben minden rémisztő dolgokat kiabálok felé. Ő menekül, félpercenként visszanéz tudom-e még követni. Kapaszkodom mindenbe amibe tudok. Sokszor egyet lépek előre kettőt csúszok hátra. Zihálok, a dohányos tüdő hozza a formáját. Már kiabálni sincsen erőm. Kapaszkodok utána elvégre ezért vagyok zsaru! Útközben elhagyom az egyik cipőmet. Nem veszi kedvemet látom ő is nehezen halad. Lendületlenül török előre hőn áhított vaskeresztemért. Már vagy 100 métert haladtunk felfelé amikor megcsúszok. Bukfencezve gurulok lefelé, egy korhadt kidőlt fatörzs fog meg. Minden tagom sajog. Nem kapok levegőt. Ekkor léptek közelednek fentről a srác akit üldöztem visszafordult, ijedt arccal néz engem. "jól van rendőr úr?" - kérdi, majd le ül velem szemben a földre. Mindketten lihegünk mint a veszett kutyák. Jól vagyok - rebegem, nézzük egymást. Közben azon gondolkodom mit tegyek ha megint szökni akar. Lőjem le? Eltelik pár perc, a srác cigarettával kínál. Elfogadom. Tapogatja a kabátját nincsen gyufája. Előveszem az öngyújtómat zsebemből, rávigyorgok és mondom - cipőm már nincsen tüzet adhatok? Rágyújtunk, ülünk egymás mellett mint a vad gengszter és a tökéletes-zsaru. Nagy csendben szívjuk cigarettáinkat. Közben hallgassuk ahogyan ropognak az ágak. Amikor megpihentünk a srácra nézek és ennyit mondok "ön a törvény nevében a foglyom" Tudom - feleli, és nyújtja a csuklóját. Előveszem a bilincsemet. Óvatosan rakom a csuklójára ne szorítsa túlzottan viszont ki se bújhasson belőle. Feltápászkodunk, egymást támogatva araszolunk lefelé. Néha hol egyikünk hol másikunk csúszik meg, olyankor nevetünk, segítünk egymásnak. Lefelé menet megtaláljuk a cipőmet hozom azt a kezemben. Leérve jön a százados és az ilyenkor szokásos hatalmas pofonnal akarja díjazni az "elfogott" személyt. Előre szólok, ne bántsa! Járőrparancsnokom jutalmat kapott az elfogásért. Mindig az kapta aki öreg-zsaru. Akkor szakadt meg ezen gyakorlat amikor én lettem "öreg-zsaru" A srác további sorsáról nem maradt fenn emlékem.

Kígyóember

Szokásunkhoz híven csecsemőpózban szunyókálunk az irodában amikor megcsörren a telefon. A készülékhez legközelebb lévő azaz én nem tápászkodok fel mert nekem rossz gyerekkorom volt. Ilyenkor csak sziszegem - Coti, csörög a telefon. (Coti a kollégám) Coti feltápászkodik, arcába belevésődve a fotel szocreál mintázata (lomtalanításnál találtuk - mármint a fotelt) telefonkagylóban hallgatja a tenger morajlását a bejelentőt. Amikor lerakja mondja - Kobra, testhezálló feladatot kaptunk. 90 éves bácsi elszállításához kért karhatalmi segítséget a doktornő. Feltápászkodom és hitetlenkedve nézek rá. Összekapva magunkat őrs udvarában fenyőfa lehugyozva s egyéb szertartásaink után kigurulunk a helyszínre ahol a doktornő vár minket. Fiúk, ne bántsák a papát. Be kell vinni a kórházba ő nem akar menni. 30 kg, közel 90 éves, nagyon akaratos. Belépünk a házba ott fekszik az ágyban az öreg. Mintha élőhalott lenne. Mondom neki - papa, be kell menni a kórházba. Doktornéni csak jót akar. Nyúlnék a karja felé amikor hangos sziszegő hangot ad, fröcsköl a szája, dől belőle a nyál-rám, miközben félméteres körmeivel hadonászik. Cotira nézek, tied baszki. Coti élénk diplomáciai fogásokat keres rajta. Mond neki valami hasonlót hogy finom ebéddel várják meg hideg sörökkel, majd nyúl felé de megkarmolja az és hangosan lesziszegi a fejét. Coti hátraugrik és nézi az alkarját mire megnyugtatom - pár szurit kapsz oszt jó napot. Coti betegesen fél a tűtől. Ekkor lépnek be a mentősök akikkel közöljük van egy idős bácsi csak meg kell fogni a karjait és már vihetitek is. Mentős csókák lépnek a kígyóemberhez gyanútlanul, az egyiknek végigkarmolja (persze sziszegve a képét) a másikat leköpi. Röhögünk mint a sakál. Kérdi a doktornő - mi lesz most? Visszakérdezek - baj ha lelőjük? Jaj fiúk! - mondja a doki, csak van valami elvezető fogásféle, nem? Mondom - van. Hosszú bot amire felcsavarodik az öreg, beleejtjük egy vászonzsákba, megpörgetjük azt a szájánál, és távol a lakott területtől szabadon engedjük. Cotival kidolgozunk egy haditervet. Első pont (mentősök leülnek és figyelnek) nevet adunk az öregnek. Legyen Béla. Majd minden esetben Bélázunk. Ez blokkolóan szokott hatni pár másodpercig és amíg gondolkodik rajta a delikvens miért keresztelték át időt nyerünk. A gond az hogy nem verhetjük meg, nem bilincselhetjük meg, nem fújhatjuk le gázspray-el. A lelövést sem engedi a dokinő. A nagy terv az hogy Coti elkezd vele beszélgetni gazdaságpolitikai folyamatokról amikor Cotira figyel rávetődöm, hátracsavarom a karjait figyelve rá el ne törjenek, és hagyva hogy Coti képét köpködje aki éppen a makró-mutatók alakulásával köti le szellemi figyelmét kiemelem az ágyból. Coti leül egy székre vele szemben, és kezdi. - Béla, mit csinálsz te itt mostanában? - Szar vagy vazzee ... - olyat lebaszok lefosod a bokádat. Na gyere szépen velünk. (mintha nem ezt beszéltük volna meg) Béla felül az ágyban én rávetődök és fogom le a karjait miközben ordítom BÉLAA! Csóka rám néz és szemen köp miközben Coti kapná el a másik karját beleakar harapni Béla mind az egy fogával. Coti elugrik - kiáltom rohadj meg! Egyedül birkózok az ágyban a kígyóval aki átakarja harapni a torkomat. Coti beugrik a lepedő csatába a mentősök vonyítanak a röhögéstől és hangosan kurjongatva kérdik - ti most kúrtok?! Elkapja Béla a faliszőnyeget mi folyamatosan Bélázva igyekszünk letépni róla hasztalan. Folyik ránk a nyála és sziszeg a hülye. A doktornő sipítozik - ne bántsák! Hárman fetrengünk az ágyban, mi Bélázunk, Béla sziszeg, és mind a hárman faliszőnyegestül le esünk a földre. Kifáradtunk de nem úgy a kígyóember aki felpattan és ugrál felváltva rajtunk vissza akar menni az ágyába. Elkapjuk a lábait és lerántjuk. Zokogunk a vihogástól de már össze vagyunk karmolva pofailag és testileg egyaránt. Ekkor a mentős valami szíjat rak a csuklójára az öregnek és mint a gyújtóst kiviszi a szobából a mentőautóba. Feltápászkodunk Cotival, szanaszét szaggatva az ingünk, merő sebekkel borítva, nyáltengerben fürödve. Nézek magamra és felvonyítok - most hogy a kurva anyámba nézek ki?! Kissé igénytelen vagy tesó, - mondja a merő nyálban és húgyban fürdő kollégám. Remek bevetés volt.

Romantikus Pronti-sztori

Beszarsz! Volt nekem egy barátom a "Pronti" Nem tudom a rendes nevét, zsaru a srác. Az a tipikus szimpi-csávó. "szeva-tess!" Így köszön (szevasz testvérem, ford.) és mellé a zsaruknál megszokott kézfogás középső ujjal a másik tenyerét csiklandozod miközben roggyantod térdeidet. Pronti-tesó összejött egy csajjal. Smasszer a lány. (börtönőr) Telnek a napok, hetek, közben Pronti rájön neki ez a csaj nem jön be. Mivel férfierény az őszinteség gondolta ezt közli is. Ajánlatos lett volna elolvasni pár Müller Péter idevonatkozó passzust és nem egyből a lecsóba csapni. Pronti odamegy a csajhoz és közli: szivi, szerintem tartsunk pihenőt, nem jössz be nekem. Ilyenkor jönne a hölgy részéről telesírt párna effekt, meg facebook-os bosszúhadjárat megspékelve Paul Coelho idézetekkel de ez smasszer-csaj! Letépi magáról kabátját és ordítja: "MI A KURVA ANYÁDAT MONDTÁL!? NEM VAGYOK JÓ NEKED TE IMPOTENS KÖCSÖG SZARHÁZI!? Mivel az eset többek előtt történt (Pronti elővigyázatos volt) zsarucimboránk kissé kényszeredett mosollyal ütné el a dolgot ha a csaj olyat be nem baszna neki hogy hat métert repülve elterül a földön. A hölgy utána! Nem futott - repült baszki! Majd landolva Pronti testén ököllel ütötte-verte ahol érte. A nézőközönség előtt hirtelen egy igen érdekes eseménysor bontakozott ki amiből kiviláglott Prontit megfogja ölni a csaj. Vagy öten akarják leszedni a porrá zúzott Prontiról a nőt aki az egyiket úgy orrba vágja könyökkel (nem véletlen mozdulat volt) hogy a srác hátrazuhan és ömlik tenyerébe eltört orrából a vér. "EZ HÜLYE BAZMEG!" - ordítja már a segítő is. Szerencséjére a csaj még Prontival van elfoglalva akinek a feje cafatokban lóg a nyakáról. Állítólag eltartott egy ideig mire kimentették Prontit. Lefújták gáz-spray-vel a nőt, Prontit kimentették, elszaladtak a négykézláb őrjöngő csaj közeléből.

TSZ-elnök érti!

Laci zsaru volt. Gondolom ez mindenkit meglepett. Azon belül: "TSZ-elnök" Utóbbi titulusát én adtam neki termete kapcsán. Tipikus TSZ-elnök alkat. Elégedett, nagy-pocakú, kerek-arcú, jó-szándékú még ha nem is reaktormérnök agykapacitású kolléga. Imádja a szalonnát meg a sört. Bármit odaadna felebarátjának kár hogy semmije sincs. Röhög mint a sakál, közben recseg minden eresztékében. Majd kihagytam vér kommunista abból a fajtából akit nem érdekel ha te nem vagy az. Csak ne szidd a Kádár Jánost mert akkor berág. Ha berág, akkor nem olyan szép. Így hogy jellemábrázolásilag éppen érintettem rátérek a lényegre. Laci nem vezethetett rendőrautót. Nagyon szeretett vezetni csak fejtetőre állította azokat. Azt hitte az természetes állapot az autóknál. Így aztán Laci az anyósülés örökös megszállottjaként ott terpeszkedett és röhögött a saját poén-nélküli humorain amit mindig azzal zárt hogy rád ordított: "ÉRTED?!" Egyik alkalommal fordul ki a rendőrautó a rendőrőrs udvarából - jól figyeltél Laci az anyósülésen - amikor balra kanyarodási célzattal kérdi Laci kollégája - Laci, jobbról jó? Laci azonnal rávágja: JÓ! KIBaszott KURVA-NAGY CSATT! Miután hatot pördült a rendőrautó a főúton lezúzva egy a rendőrautónál kb. 23-szor többet érő kis-Polskit, Laci kollégája ezt mondja a szomszéd faluban is hallható hangterjedelemben. KURVAanyád LACI! Azt mondtad jobbról jó! Laci a legtermészetesebb TSZ-es mosollyal arcán: "nekem jó volt, érted! - Á-ÁÁ-Á!!!"

TSZ-elnök palacsintája

A harmadik Laci-történet olyan említésre sem méltó mégis mióta hallottam azon röhögök. Pedig mint érzékelni fogjátok semmi nevetnivaló nincsen rajta. Meséli nekem a Jani, együtt volt a Lacival tetőt-ácsolni. Megszólal Laci-telefonja és vígan mint a dél-amerikai énekesmadarak belecsicsereg Laci a készülékbe: "mondjad anyukám..." Pár másodperc alatt Laci-fejének színe kimeríti az emberi-szem által a színskála változásait nyomon követhető árnyalatok összességét aminek a végén Laci hangja kissé eltorzulva a Mozambiki halálosan sérült Bivalyéhoz hasonlatossá válva felcsendül: "MI VAN!?" Majd a telefonkapcsolat végén Jani rákérdez: mi történt Laci? Laci fújtat majd Janira nézve ezt mondja: palacsintát sütött az asszony. Az jó, nem? - így Jani. Laciról patakokban szakad a víz, liheg és a heréit markolássza. Az asszony átment a szomszédhoz csevegni közben leégett a ház - feleli. Jani nézi Lacit és ennyit mond. Ja. Az annyira nem jó.

MIZSI!

Autószerelő srác a rendőrségnél. A polgári alkalmazottakat mindig nagyon kedveltük. Meghívtuk őket őrs bulikba, halálra itattuk őket, mindegyikőjük csókolózhatott Bélával. Utóbbi lehetőség a beavatási szertartások része volt nem kívánságműsor. Misi amikor hozzánk került tette a dolgát. Szerelte a rendőrautókat amiket mi nem győztünk leamortizálni. A maga szerénységével téblábolt a rendőrség udvarán, végezte a melóját. Egyszer csak felfigyelt egy érdekességre amely kissé riasztotta. Éppen smárolt a motorháztető alatt a kiegyenlítő tartállyal amikor ráordított egy zsaru: "MIZSIII"!!! Úgy megijedt szegény felugrott a motorra mint béka a lapulevélre, motorháztető rácsapódott és lebaszta három ujját. Miután visszanyerte az eszméletét kereste a magyarázatot mi volt a bűne? Hamar túltette magát rajta lévén fiatal szervezetnél gyorsan hegednek a sebek. Pár napra múlva jön munkába és a bejáratnál egy titkárnő ráordít ismét: MIZSIII!!! Ugrik egyet, néz bambán. Elkövetkezendő héten vagy huszan a legváratlanabb pillanatokban ordítják le így a fejét. Van hogy a WC-n ül amikor valaki teli tenyérből rácsap az ajtóra és ordítja: MIZSIII! Idővel kezdett frusztrált lenni. Szép nyári napon történt. Megyek a rendőrségre a magam szórakozott egyéniségével jön velem szemben Misi. Kézfogás és köszöntöm - szia - innen üvöltöm: "MIZSIII"! Szegény térdre rogy előttem, imára kulcsolja a kezét és könyörgősre fogva rimánkodik. Kobra áldjon meg az úr! Leszoplak ha kell, áruld el nekem miért kiabál velem az egész kapitányság? Mit ártottam én nektek? Őszinte bánat és zavart kétségbeesés ült a tekintetében. Nézem az ábrázatát majd felelem: Misikém, tényleg nem tudod? - majdnem sír, rázza a fejét. Ajánlata az orális-szex tekintetében felkeltette érdeklődésemet ezért mondom neki te Misi. Azt hiszem nem fogod megérteni akkor sem ha elmagyarázom az okát. Misi könyörög, esdekel, mint mondja már összerezzen ha rendőrt lát. Jó, - mondom, akkor elmesélem neked. Habár kissé kesze-kusza történet. Kollégám a Coti hátradől egy palatáblán és már előre röhög. Szóval Misikém az egész ott kezdődött kiadták az Asterix a Gallt DVD-n a házimozi magazinban. Misi tekintete megüvegesedik nem érti a párhuzamot. Szóval a DVD melléklet eredeti francia nyelven úgy kezdődik hogy "Misi" nem tudom ez franciául mit jelent de ez a te bajod. Ezt a lemezt adjuk kézről kézre és ilyenkor mindegyikünk megosztja a többiekkel azon élményét hogy láttuk amint Béla megdugta a macskáját akit történetesen sosem találnád ki hogyan hívnak? - hát persze hogy Misinek. És itt jössz te a képbe. Meglátunk téged és azonnal arra asszociálunk hogy Béla macskát dug, Asterix Misit kiállt. Előttünk pedig az autószerelő srác aki történetesen Misi. Érted már? Néz Misi rám, látom rajta valahol a történet elején bedugult a sztoriba. Coti okádva röhög a pala mellett. Majd otthagyjuk őt. Tanácstalanul áll de jön a bűnügyi osztályvezető aki kicsit visszarángatja az életbe azzal hogy rá kiállt: MIZSI!

Pali-bácsi, Magdi-néni

Rendezvénybiztosításnál talpig egyenruhában álltam az útkereszteződésben. Ácsorgok amikor oda jön hozzám Pali-bácsi, régi haverom apukája. Nagyon örül nekem, hátba csapdos. Félig meddig agyonver közben nagyokat nevet. Persze én kissé szarul érzem magam nagy tömeg közepén félholtra ver Pali-bácsi de a barátság szent dolog. Pali-bácsi meséli (üvöltve) rendőr úr! Ha nem tanul meg viselkedni kivetkőztetem az egyenruhájából és mehet dolgozni úgy kapja össze magát! A szózat nem nekem szól hanem egy élményét adja elő egy másik zsaruval kapcsolatban (ordítva!) mégis tök olyan mintha nekem szólna. Halkan rebegem - Palibá, velem tetszik üvöltözni. Tarkón vág és mondja Zolikám nem rólad van szó. Majd halkan így kezdi - mondom a zsarunak - és innentől ismét sikítja - el mehetsz a francba te ingyenélő fasz! Közönségünkből még a reakciós elemek is a zsarut - engem sajnálják és várják mikor ütöm le az öreg csókát. Nagy nehezen önbecsülésem romjain keresztül elköszön tőlem Pali-bácsi és én azt hittem rosszabb már nem lehet. Nagy tömeg, vég nélküli sorok, és a tömegben megjelenik Magdi-néni. Magdi néniről tudni kell édesanyám ezeréves barátnője. Aranyból van a szíve. Kár hogy akkora a pofája mint a bécsi-kapu. Amikor megláttam tudtam Pali-bácsit visszafogom sírni. Észre vesz Magdi anyu és összecsapja a tenyereit. Tőlem öt méterre. Kapkodja a levegőt és csapkodja a tenyereit. Már ekkor van egy aprócska nézőközönségünk. Magdi anyu tekintete tele könnyekkel, remegnek az ajkai, tudom szeret de azt is tudom érzékeltetni is fogja velem. Oda jön hozzám és mielőtt köszönnék belecsíp a pofámba. Majd - miért ne üvöltözne Ő is - bazmeg Zoli! A lányok összepisilnék magukat érted olyan jól nézel ki! Hogy basszon meg egy zsák lepke meg egy kosár csiga! Olyan fess vagy hogy az még csak na! Anyád hogy van? - válaszolnék de nincs időm - rá csap a seggemre és üvölti - te kis szaros! (emlékek rohanják meg) Magam előtt van amikor meztelenül szaladgáltál az utcán. Itt örömmel vettem volna ha időmeghatározást is mellékel beszámolója mellé lévén az még gyerkőc koromban történhetett. A java csak most jön. Te kis cafat! - kiabálja. Mennyire szeretem a rusnya pofádat! Akkora cafka vagy mint anyád! Már mindenki sajnál 300 méteres körzetben aki éppen nem szarja össze magát a röhögéstől. Magdi anyu az elkövetkezendő öt percben kétszer megerőszakol, gondosan átkutatja minden testnyílásomat, lesmárol és ott hagy. Miközben távolodik tekintetét le nem véve rólam egyfolytában tapsol és üvölti - te rendőr kurva! TE! Azt hiszem az sem az én napom volt.

Rókacsapda

Találkoztam volt rendőrkollégámmal. Azonnal sztorizni kezdett. Emlékszel? - nyitja meg a múltba vesző távlatok megindító kapuját - milyen szemét szarházi voltál? Azon töprengtem ott hagyom a picsába amikor kiejti röhögve Kobra ne kapd fel a vizet, Béla is megbocsátott már. Az emlék megidézésért maradtam. Azt mondja anno a hétvégi övezetben gyalogos járőrök voltunk - hárman! Ő, én, és a Béla. Éjszaka klaptattunk alig szomjasan. Hirtelen arra lettünk figyelmesek hogy Béla felordít. Elsőnek nem voltunk biztosak a hang forrásában lévén pont a Time To Say Goodbey duettet adtuk elő nyák hangfekvésben. Ahogyan dalolászunk Béla ordításából szavakat vélünk megjelenítődni pl. "segítsetek rohadt gecik" elnézést kérek vájt fülű és szemű olvasóimtól. Visszafordultunk és Béla lába láthatóan beszorult valami vascuccba. Haverom esküdözik rá hogy rókacsapda volt, mivel Béla úgy ordított mint egy róka, csak kicsit szenvedélyesebben. Haverom azonnal nyúlna Béla után én viszont rögvest intelmemet fogalmazom meg. NE! -így én. Intelmem elhangzásakor még Béla is elhallgatott. Cimbi (kolléga-felé) - szoktál te nézni ismeretterjesztő dokumentumfilmeket? Persze - jött a válasz, hogy jön ez ide? Megfigyeléseim, olvastam is erről ha forgatócsoport megy a terepre SOHA nem szabad beavatkozni a természet folyamatába. Egyes ausztrál-szigeteken lévő madarak például leesnek a fákról a fa alatt lévő amúgy a fától származó ágas-bogas termések közzé. Ilyenkor a madárka (szívem szakad meg) elpusztul, lebomló teteme a fa szerves tápláléka gyanánt nyer új értelmezést a bioszférában. Így van hasznára a fa a madárkának amin az fészkel, és a madárka a fának. Érted cimbi? - kérdem. Cimborám néz engem, majd tekintete Bélára vetül. Sajnálom Béla - mondta neki. Az út további részén Beatles-dalokat énekeltünk minél messzebb haladtunk el Bélától annál jobban tudtunk figyelni a skálázásra, lévén az artikulátlan üvöltözés és káromkodás Bélától nem segített benne. Hiába, emlékek.

Sajt

Zsaruként szolgálatban bementünk egy kicsi élelmiszerüzletbe reggelit vásárolni. Béla megkívánt egy darab sajtot. Hiába - mindig buzi volt a lelkem. Kosarába rakta. Vásárolt 10 dkg párizsit meg egy zsemlét. Jó kedvűen viháncolunk mint zsaruk és barátok mikor a pénztár-felé haladva Béla arca megváltozott. Nem szebb lett, inkább olyan filozófus-szerű. Béla, mi a baj? - kérdem. HÚÚÚ Tesss! -így Ő. Kicsit elszámoltam magam, nincs nálam ennyi pénz. Ki tudsz kisegíteni? A sajtra már nem maradt zsozsóm. LOPD EL! - mondom neki, maximum rendőrt hívnak az ügyelet úgy is téged küld. Béla kelletlen elcsavargott az üzletben és mire visszatért a sajt már nem volt kosarában. Sorra kerülve fizetek, elfásult arcú pénztárosnő monoton teszi a dolgát. Mikor Béla sorra kerül - csókolom, a kolléga valószínűleg ellopott egy sajtot a zsebébe tehette. Béla arca a korábbi posványos árnyalatúról türkizgetvájossá vált, erőltetve nevetett -he-he-he kolléga viccel. Pénztáros néz engem mire én - higyje el, biztosan lopott. Béla fizet, heherészik majd kiviharzik a boltból. Ilyenkor mit tehetek? - így a pénztáros. Tessék bejönni a rendőrőrsre és szólni Sanyi-bácsinak a parancsnoknak. Béla visszafelé az őrsre szokatlanul szótlan volt. Nekem úgy tűnt mintha neheztelne rám. Majd az őrsön látom párizsit eszik meg zsemlét. Ekkor jön egy autó, és a boltos főnök bezárkózik Sanyi-bácsival az irodába. Miről beszélhetnek? - így én. Béla kiviharzik de nemsokára a főnök hívja is vissza, ordítozik vele mint a sakál. Béla mindent tagad! Amikor Bélát elengedte - mintha szaunából jött volna Bélus úgy izzadt a főnök ténfergett az irodában és a kukában véletlenül talált egy darab sajtot. Na ugye! - mondom. Sanyi-bácsi rám nézett és ezt mondta: Zolika, az ember nem hinné rólad milyen piszok kis geci tudsz lenni.

Vidéki Jézus

Járőrként küldtek minket környékbeli kis faluba ahol a bejelentés értelmében alakult egy új egyház! Nem tudnak meggátolni abban hogy azt meg ne nézzem! Irány a polgármesteri-hivatal. Mondja a polgármester kellene valamit tenni mert a község területén engedély nélkül épül egy templom. Mondom mi a baj Pistám? A Hit szép dolog. Az hát! - dob be egy felest és tölt nekem is de engedélyt kell rá kérni, és nem ez a fő gond velük. Mint mondja a templom mellett ott van Jézus is. Na itt nyelem félre a pálinkámat. Jézus? Azért az már valaki, nem? Regéli a polgármester (azt hittem jobban be van baszva mint látható) - van ott egy kislány akit Jézus reinkarnációjának tartanak. Értem. Lessük meg! Kikocsikázunk és beszarok! - tényleg épül egy templom. Odasomfordálok, köszönök, kérem a személyi-igazolványokat és ekkor előttem terem Jézuska. 20 kg kis tünemény, tényleg aranyos. Éppen játszik. Elfelejtették neki mondani hogy ő a Jézus. Ahogy elnézem arra gondolok ha hozzáér egy döglött kismadárhoz és az elrepül menten lefosom a bokámat! Megyek a fő-pásztornőhöz nem tudom milyen vallás volt, kérdeznék. Éppen révületben van. Ilyenkor nem lehet zavarni mert a csakrái totál ki vannak nyílva és teleportál valami adathalmazt az égből. Jaj de bunkó vagyok bocsi, várok. Elvégre van időm. Majd ebédelek holnap. Nézegetem közben Jézuskát aki egy kis műanyag játékbáránykával játszik a homokban. Tolja a fejét a föld alá. Jó lesz vigyáznom magamra sejlik fel. Mielőtt teljesen elmerülnék a látványban a pásztornő hozzám lép jelezve befejezte a letöltést. Kérdésemre elmondja én mint halandó megkeresztelkedhetek Jézus által és már be is állhatok a templomépítők lelkes csapatába. Gondolkodom pár másodpercig majd arra jutok menj a picsába hülye boszorka, persze nem mondom ki. Még nem felejtettem el a kis műanyag báránykát amelynek a fejével túrja a kis Jézus a földet. Hiába, kicsit beszari vagyok. Kobráról tudni kell kicsit cinikus buzi ezért el is kezdtem beszélgetni a főpapnővel vallástudományról meg a Beatles-történetéről. Egyikhez sem értett túlzottan. Éppen rátértem arra lefogadom egy zsák szotyiba hogy én a mennybe jutok ő meg elfog kárhozni a faszba amikor nagyon mérges lesz valamiért. Istent szidja! Le sem írom hogyan! Felháborodtam. Mutogatom a kislánynak - Jézuskának - most kéne valamit csinálni, nem? Szegényke csak a bárányt basztatja. Mondom Istent ne szidjuk mert kurvára nem bírom ha valaki azt teszi. Idézek a Bibliából egy Istenkáromlás elleni intelmet a csajszi megvan rökönyödve, vele ellentétben én évekig tanulmányoztam a Bibliát. Lényeg a lényeg a templomot lebontották, engem megátkozott a főpapnő, mégis mai-napig élek. Mit látok egyszer a televízióban? A főpapnő nyilatkozik mint egy bejegyzett vallás főpásztora. Na elmegy a világ a picsába!

Zsiguli vezérműlánc

Minden srác másért szerel fel zsarunak. Magam részéről Stallone "Kobra" című filmje adta a végső lökést amiben zsarut játszott. Az azt megelőző 305 lökést pedig az szolgáltatta hogy munkanélküli voltam és nem vettek fel sehova. Amikor felszereltem megismerhettem Laci-bácsit egyik első járőrtársamat. Laci-bácsi 130 cm magas volt, 208 kg, 55 éves, meghatározó karakter. Ízig-vérig zsaru. Szolgálatban megbüntette a feleségét aki kerékpárral kivilágítatlanul közlekedett nyáron délután egykor. Értetlenkedett az asszony: "Laci menj a kurvaanyádba!" jelzőkkel adott nyomatékot polgári engedetlenségének de ezzel nem segített saját sorsán. A törvény ereje lecsapott. Állítólag mikor hazament Laci-bácsi otthon az asszony csapott le. Szóval - Mesteremmel - Laci-bácsival elkezdtük a szolgálatot. Én még nem tudtam vezetni ő meg még mindig nem - 30 éve volt jogsija - ezért jobbnak vélte a vén róka ha benn maradunk a rendőrőrsön. Érdekes hobbijára jöttem rá. Laci-bácsi elővette a papírosait ami televolt telefonszámokkal és nevekkel. Olyan címek voltak rajta mint "Betti Zuglóból csak kérned kell" meg "Mari a VIII kerületből minden kívánságod teljesítem" stb. stb. Aznapeste Laci-bácsi "Mari" -val kezdte. Laci-bácsi minden alkalommal beizgult és kötelezően elvárta hogy ott üljek mellette aminek a hátulütője volt hogy minden sikeres telefonhívás után pofán vágott mondva - na kis geci kölök, tud a Laci-bá mi?! Marit hívja aki állítólag teljesíti minden kívánságát. Csörög a telefon 600 ft/percért - akkor kerestünk kb. nyolcezer forintot havonta - unott hang a vonal túlsóvégén. Mari vagyok - mondja egy nem túlzottan felajzott hang. Laci-bácsi hidegvérrel kérdi - minden kívánságom teljesíted? Mire a túlsóvégről - mond mit akarsz szép fiú. Erre Laci-bá beleüvölti a kagylóba - HÍVJ VISSZA! És lebassza a telefont. Mielőtt felfognám mi történt pofán vág és üvölti - Laci-bá megint tudta a dörgést mi kis geci?! Mi kis geci?! Önfeledt boldogsága eltartott pár percig meg sem fordult a fejében hogy esetleg nem ezért kapja a fizetését hogy itt bohémkodjon. Meg hogy engem félholtra verjen. Következő eset hívja a másik számot ahol csábos hang invitálja nyíljon meg. Laci-bá kissé zavarodottan keresgél jegyzetei között ahol fel vannak írva szolgáltatások. Érdeklődésére mindenre igen a válasz. Ekkor Laci-bá rákérdez titkos óhajára - baj ha viszek magammal zsiguli vezérműláncot? Csend a vonal túlsóvégén majd kérdik az meg minek? Laci-bá pedig tárgyilagosan közli az aktus közben szeretné ha azzal verné a heréit a hölgy. Igencsak bevállalós lehetett a hölgy mert mondja legyen, csak hozza a bankkártyáját is. Kb. egy hónapot lehettem Laci-bácsival. Egyik alkalommal gyalogosan járőröztünk a községben - biztos ami biztos ahhoz nem kell autó - behívat minket a Főnök. A Főnök megtermett Laci-bával azonos korú öreg alezredes a Sanyi-bácsi. Belépünk az irodába neki esik a góré mentoromnak. Hogy basszon meg Laci egy taliga néger majom, normális vagy!? - üvölti.
És lerak mesterem elé egy telefonszámla kimutatást mely alapján a cég vehetett volna akkor kettő null kilométeres rendőrautót is az őrsnek

Aszpikos Zsolti emlékére

Még a 90-es évek elején Vácon lakótelepen laktunk, mikor kettő lépcsőházzal mellettünk beköltözött Zsolti a rendőrkollégám. Zsoltiról tudni kellett egyszerűen nem tudott nem mosolyogni. Állandóan vigyorgott. Ha megbírságolt akkor is. Legendák szóltak róla ha rá szólsz a Zsolti-zsarura hogy ne büntessen meg akkor azt mondta - jól van, de ez volt az uccsó, rendben? A költségvetés szerencséjére ezt kevesen tudták róla így hát azért csak bírságolgatott. Zsolti úgy nézett ki termetre és arcra is mint Petőfi Sándor. Majdnem mindennap találkoztam vele amikor jött haza. A párommal sétálgattunk mikor jön Zsolti és röhög magán. Kérdezem - mi a szösz tesó? Mondja vett valamit az üzletben de nem tudja mi az. Viszont ocsmány íze van. Ha kifizette megeszi. Valami aszpiksonka féle lehetett mert innentől aszpikos Zsoltinak hívtuk. Zsolti statisztikai bomba lett. Állandóan melózott. Ő el lett volna túlórák nélkül is a társa ellenben sztahanovista volt. Így hát Ő is az lett. Rendőréknél nagy szokás, meló után első a kocsma. Ezt elég hamar megelégelte a felesége. Költő barátomat hamar kirakták otthonról. Innentől a rendőrség épületében, vagy a járőrautóban aludt. Néha járt még felénk, volt egy kislánya. Az egyik alkalommal hozott egy kis biciklit, nagy örömmel újságolta hogy meg tudta venni a fizetéséből. Sőt, kölcsön kellett kérnie de vásárolt egy mobiltelefont is magának. Akkor jöttek be a mobiltelefonok a piacra. Egyik nap arra mentem be munkahelyre mindenkinek hamuszürke az arca. Hamar megtudtam, Zsolti meghalt. Öngyilkos lett. Zsolti az egyik éjszakás szoli után elment sörözni a barátjával, majd a legtermészetesebb mosollyal az arcán elköszönt, dolga van. Visszament a rendőrségre, kivette a rendőrautóból a kispárnáját és felült a vonatra. Budapest külvárosában szállt le, és kényelmesen elhelyezkedett egy peronon. Elővette a kis füzetét és írt kettő búcsúlevelet. Az egyikben a cégről írt ezt azt, sosem tudtuk meg mit, nyom nélkül eltűnt. A másikat kollégáinak írta. Megírta benne legyenek vidámak, és rendelkezett róla hogy a következő fizetéséből vonják le az adósságát amivel tartozik. Írta kinek mennyivel. Szépen letette a füzetet a padra, rágyújtott és várt. Egy tőle távol ülő utas elmondása szerint, közeledett egy gyorsvonat. A fiatalember a legnagyobb nyugalommal kilépett a vágányokra, lefeküdt a sínekre, bokáját az egyik sínszálra, a fejét a másikra rakta. A feje alá a kispárnáját tette. Fékezve ordított a gyorsvonat. Költőbarátomból szinte alig maradt valami. Hetek múlva közeledett Zsolti temetése. A rossz nyelvek szerint a cégről írt búcsúlevele végett nem hogy hősi halott nem lehetett - ezt még megértettük - de a temetésére sem mehetett ki senki, aki szolgálatban volt. Én szabadnapos voltam. A párommal szomorúan bandukoltunk a temetőbe, gyűlt a tömeg. Sokan jöttek. Sokan azok közül is akiket megbírságolt. Talán azok közül is, akik megegyeztek vele hogy még egyszer nem vétenek a KRESZ ellen. Egyszer csak befut egy rendőrautó, és a kolléga minden parancs ellenére egyenesen besétál a ravatalozóba. Ő volt a társa. Leül a koporsója elé, és sír. Jön a másik, majd a harmadik rendőrautó is. Nem értjük honnan de összejött vagy 10 meseautó. Annak idején annyi összesen nem volt Vácon. Azonnal megy a susmus, amit felháborodottan konstatálnak a kollégák. A susmus szerint, ha valaki bemeri kapcsolni a szirénát, az ki van rúgva! Az csak hősi halottnak jár. Folyik a szertartás, már elföldelték Zsoltit. Kereszt kerül a helyére, amikor megszólal egy sziréna. Pár másodpercen belül az összes járőrautó szirénája sikít. Csak az tudja milyen hatással van ez mindenkire, aki volt már rendőrtemetésen. Libabőrösen, könnyekkel a szemünkben állunk vigyázban. Majd elhallgat az utolsó sziréna is, majd némán szertefoszlik a tömeg. Senkit sem rúgtak ki közülünk. Legalábbis nem ezért. Zsaru morzsák

2019.04.18