Szárnypróbálgatások

Eldugott posztocska a széles-sáv bugyrai mélyén. Olyan történetekkel melyek életem margóiról származnak. Nagykezű tanárommal kezdem. Rambóval folytatom pártállami múltamból. Aztán puttonyos lettem. Már zsaru voltam amikor megismerkedtem nagyanyóval. Nyugdíjba vonulásomat követően recepciós létformám összehozott Gyulával. Hallottatok már a vakrandiról? És a párizsi-lányról?

Nagykezű

15 éves voltam amikor majdnem befejeződött földi pályafutásom. Az általános iskolát elvégezve töprengtem rajta hol tanuljak tovább? A NASA akkor még a vasfüggönyön kívül volt idehaza meg tanulmányaim tükrében úgy gondoltam nem rakom magasra a lécet, jó leszek én vasutasnak. Terepasztalom már volt, azt hittem azért annyi eszem csak van hogy zsaru ne legyek, így hát beiratkoztam a Dunakeszin Vasúti Jármű szerelő szakra. Volt ott egy rettegett tanár. Tulajdonképpen senkit nem tanított, azt sem tudtuk milyen szakos. Lehet nem is tanár volt csak nem merték ki baszni a suli udvarról. 15 méter magas volt, izom kolosszus, a szemeit nem láttuk és úgy hívtuk "nagykezű" Akkora lapát tenyerei voltak majd be és össze szartuk magunkat tőle. Miért? Fanatikus egészségőr volt. A dohány lobby esküdt ellensége. Vadászott ránk. Fura fétissel rendelkezett. Akit elkapott cigizésen azt az udvar közepére vonszolta és szemléltetően összetörte a cigarettáit. Következő volt a részletes szertartás. Össze kellett tenned a kettő tenyeredet, és ő szép lassan elkezdte a cigarettáidat a tenyereidbe morzsolni. Közben te behugyoztál, kevésbé bátrak be is fostak, mivel a tanárerő vagy a fasz se tudja kicsoda rém taktikás volt. Módszertana szerint miközben minden ízedben remegtél mint egy nyák, hirtelen pillanatban a cigiket elejtve kaptál tőle egy sztereó - na mit?! Ne lottóz nem magnetofont. POFONT! Persze figyelembe vehette volna hogy a legizmosabb 15 éves diák is 30 kg vasággyal együtt, de sosem volt a jó megfigyelők táborának híve. Akkora sztereó pofonokat nyomott le leszállt az ember feje. Solymosi Zolika kék köpenyben megy le az udvarra szakrajz óráról, megkapta a hónap 82.-ik egyesét. Rémképek gyötrik miszerint sosem lehet vasutas, még a végén zsarunak kell állnia. Vagy áruházi biztonsági őrnek. Jó isten, veszi elő a zsebéből a cigarettát, rágyújt. Leszívja a füstöt, megcsillan Lennon jelvényén egy árnyék amely nagyobb mint az épület. ENNYI! Megfogta a RAGADOZÓ a karomat és cibált magával mint a DÖG-öt. Az udvar közepe felé lepergett életem kissé egyhangú filmje. Sehol egy dugás benne, még az összes Beatles dalt sem hallottam. Így kell megdöglenem? Gondolkodtam rajta el kéne szaladni de reménytelennek tűnt a gondolat is. Már akkor megbújt bennem egy filozófus ezt mormogtam: ha meg kell dögleni, hát meg kell dögleni. Közben persze remegtem, az az alap hogy behugyoztam, meg hasonló anyagcsere folyamatok burjánoztak nyüzüge testemben. Udvar közepe, néma csend. Cigaretta előszedős zsebemből és a tenyeremet már össze is rakom. Kezdi ropogtatni a cigiket. Filóztam, mennyi van még hátra? Hová fognak temetni? Öcsém mit fog csinálni a cuccaimmal? Próbáltam szép dolgokra gondolni, csak kezdett zavarni a szarszag a gatyámból. Ekkor elfogyott a cigaretta és a tanárerő - avagy fasz se tudja kicsoda - eloldalgott. Mindenki engem nézett. A parkőr már támaszkodott az ásóra a takarítónő a felmosó nyélre. A diákok döbbenten néztek rám, csalódottak voltak. Most miért maradt el a tűzijáték? Csak egyre gondolhattam. Nem akarta hogy lebasszak neki egyet ha túlélem és megnövök. Esetleg Istennek tervei voltak még velem? Egyszer megsúgja micsodák?

Rambó

Kérem szépen én szembenéztem pártállami múltammal. Kurvára nem egyszerű történet. Minden azzal a rohadt VHS korszakkal kezdődött a nyolcvanas évek derekán. Nézem valamelyik Rambo-filmet, ekkor ölt bennem felismerést én nem vasúti járműszerelőnek születtem hanem kommanósnak. Felbuzdulva a felismerésben rejlő jövőképen mondom az öcsémnek - Bishi, én mélységi felderítő leszek. Néz rám a bamba fejével és mondja - hülye vagy te nem mélységi felderítő. Fogalmam sincs honnan vettem ezt az alakulat nevet. Megszakítva vasutas pályafutásomat amely amúgy sem fialt sok sikert jelentkeztem hivatásos-katonának. Elfogadták a jelentkezésemet. Orvosi vizsgálat Debrecen. Előadom egy katona bácsinak hogy én mélységi felderítő akarok lenni. Néz rám - utólag képzelem aznap 105. -ször is mit mondhatott magában - fiatalúr, maga előtt egy lista válasszon leendő alakulatot oda fogjuk küldeni kiképzésre. Olvasom a listát, izgalmasabbnál izgalmasabb csapatok gyűjteményét. Nekem személyre szabva fizikai állóképességem tükrében. Olyanok mint pl. pék, meg lapát, mondom - bocsánat, nem találom a mélységi felderítő szakot. Öreg katona (valószínűleg kiégett alezredes) rám néz és kérdi - tényleg? Válasszon abból amit talált. Ragyogó szemmel nézek rá, - csókolom harckocsizó akarok lenni! Meredten tekint rám, először is csókolja otthon anyukáját, másodszor meg abból válasszon amiből lehet. Olvasgatok de semmi izgalmas. Nem tudok választani. Atyáskodva elveszi a lapot és átfutja. Solymosi Zolika, 17 éves, 170 cm magas, 32 kg, jó lesz távírásznak. Vác Híradó Központ - leléphet. Ellenvetnék de ismétli távozhat! Valahogy megéreztem jobb ha megyek. Így kerültem Vácra lakhelyemtől 1 km-re ennek ellenére két évig haza sem jutottam. Kiképzésem példaértékű volt. Az első héten majdnem megdöglöttem. Több tiszt tanácsolta hagyjam a faszba, menjek haza. Majd behívnak sorkatonának. Nem adtam fel, csináltam tovább. Véget ért az alapkiképzésem, eltelt kettő esztendő a tanulóidő, hivatásos katona lettem. Két év alatt belevertek több mindent a fejembe. Felfogtam mélységi felderítő nem lettem, de foglalkozhatok emberekkel. Az nagyon ment. Főleg 1989-90-ben. Akkor volt az az össznépi kotyvaszt, amiből nem lehetett tudni mi lesz. Én elhatároztam megvédem a társadalmi rendet, nem engedek a reakciónak. Tök komolyan gondoltam. Minden egyes epizódját láttam a Belgrádi-fiúk című partizán filmsorozatnak. A politikai foglalkozások is nagy hatással voltak rám. A politikai-tiszt az idők szavának engedve státuszilag nevelőtiszt lett. Egyszer megsúgta nekem - Zoli, váltani kell, te még fiatal vagy, tarts lépést. Nálam ez sem ment zökkenő mentesen. Emlékszem 1989-ben foglalkozásokat kellett tartanom tartalékos katonáknak. 19 éves voltam ők meg olyan 45-55 évesek, tele a faszunk az egésszel életérzéssel. Egy tanterembe kísértem a hülye csürhét. Hiába ordibáltam csak nem tudtak lépést tartani. Később jöttem rá nem is akartak. A tanteremben elmagyaráztam nekik csak akkor válaszolhatnak ha kérdezem őket. Megvan mindennek a formája. Néztek egymásra gondolom azzal a kérdéssel magukban melyik tegye először anyává ezt a 20 éves kis hülyét. Hazafias nevelésből tartottam foglalkozási jegy alapján előadást. Azt bizonygattam ha eljön az idő, akár az életünk árán is helyt kell állni dolgozó népünk vívmányai felett. Hűséggel a pártért, a népért, meg a vívmányokért. Néztek az öregek és mondták - örmikém (őrmester voltam) nekünk nincs időnk ezen marhaságokra, na szevasz pubi, kimentek a tanteremből. Szaladtam utánuk és üvöltöztem. Hadbírósággal fenyegetőzhettem. Még jó hogy nem volt fegyverem. Aznap az akkor már nevelő-tiszt félrehívott és elmesélte túlélésem zálogait.

Puttonyos

Azta kurva de régi emlék. Amikor leszereltem a katonaságtól vasutas lettem. Igaz csak félévig. A korszakból egy ragyogó emlék ugrott be amikor még Sturovó (Párkány)-ban dolgoztam. Szolgálatban egyik éjjel felébresztették a Zolikát ki kell vinnem meg nem mondom hányas vágányhoz meg nem mondom hányas tehervagonhoz egy csavarkapcsot, és fel kell szerelnem. Én voltam a "puttonyos" Ez a státuszt nem mást fedett mint a vasúti-műhely legalantasabb beosztását. Viszont nem kellett hozzá főiskolai végzettség, tehát én is betölthettem. Keresgélek a műhelyben fiókokban ekkor az öreg Guszti-bácsi rám szól, - te gyerek, kapcsold le azt a kibaszott lámpádat mert nem tudunk aludni! Guszti-bácsi volt szolgálati ideje végett a legelőkelőbb helyzetben Ő aludt a satupadon. Mondom a magam 21 éves nyákos tapasztalatlan fejemmel - csavarkapcsot keresek, úgy tudom a fiókban van. Guszti-bácsi fingik egy nagyot, lemászik a satupadról és megragadva a karomat kivisz a műhely mellé ott állnak hegyekben a csavarkapcsok. Magamra hagy és én csak nézek a sötét éjszakában. Amit tudni kell a csavarkapocsról. Ez az a szerkezet ami összeköt kettő tehervagont hogy azok együtt is maradjanak. Tehát kurvára nem papírból van. Van vagy egymillió kiló, én meg akkor olyasféle pillesúlyú áramvonalas szöcskelegény voltam. Gyermekeim még a heréimben aggódtak sorsukért, nyomtam vagy 50 kg ha magamhoz vettem a 15 kg-os vasúti lámpámat is. Kibogozom az egyik csavarkapcsot közben három ujjamat eltörök. Merő zsír és olaj vagyok, úgy néztem ki mint a Terminátor házibuli után. Felakarom emelni, majdnem beszarok. Kezdem húzni magam után a vasúti síneken át a megfelelő sínpárig abból van egymás mellett a rendező pályaudvaron vagy száz. Mindenhol szerelvények. Vagonok alatt kell átkúsznom azzal a vasdarabbal és elvonszolnom rendeltetési helyére. Ilyenkor néha rátolnak a szerelvényre ami azt jelenti ha éppen a kocsi alatt vagy húzd össze magad (mondták az öregek) - gyerek ne szarj be! Mi sem természetesebb mint 3-4 vagon áthalad feletted. Ne próbálj meg kiugorni közülük mert az fájni fog. Megtalálom 2-3 óra keresgélés és szenvedést követően a vagont amire természetesen nem tudom felszerelni mert vonszolni még tudtam a földön de mellkas magasságig felemelni semmi esetre sem. Reggel a vesztett csatából visszatérek a kialvatlan Guszti-bácsi színe elé járulok. Lejelentem hogy minden oké. Volt ott egy rutinos srác a Robi. Amikor meglát röhög mint a fakutya. Cimbi, úgy nézel ki mint akit telibe okádott a Szergej (dízel mozdony) utalva a ruhámra. Robi "traktoros" volt. Ők voltak az elit. Egy traktoron jártak a vágányok között húzva maguk mögött a nehezebb gépeket. A beosztásukkal csak egy hátrány járt, amikor már lefürödtek és átöltöztek akkor jött be a Balt Orient expresszvonat amin ha gond volt azt már otthoni ruhában kellett elvégezni. 100-ból 99-szer megúszták. Aznap nem. Ülök összetört ujjakkal a vasúti váró sörözőjében, látom Robi fehér nadrágban pulóverben mászik be az egyik vagon alá féksatut cserélni. Mindenki sajnálta, én azért nem annyira. Ami ezután következett. Szerel a szerencsétlen majd egy kurva nagy káromkodás és kiugrik a vagon alól. Robi ott áll a peronon de semmit sem látunk belőle. Tetőtől talpig egy merő fos az egész gyerek. Az arca nem látszik csak prüszköl és barna buborékokat fúj az orrából. Mi mindannyian okádunk. A féktuskó a forgózsámoly azon részén kopott el ahol az utastér WC leeresztő csöve volt. Azt persze nem szabad állomáson használni. Lopni sem szabad. Rájöttem az a nap sem rólam lett emlékezetes. Nem régen találkoztam Robival kérdem - emlékszel baszki? Nem hagyja folytatnom, - emlékszem bassza meg a világ.

Nagyanyó

1998-ban történt még az internet előtti világban. Abban az esztendőben született harmadik fiam. Mivel sokat voltam otthonomtól távol az elérhetőség kedvéért úgy döntöttem vásárolok magamnak mobiltelefont. Havonta jó ha 2-3 napot tudtam otthon lenni, szükségesnek éreztem a készülék létét. Abban az időszakban volt a TV2-nek egy szolgáltatása a teletext oldalára bárki küldhetett SMS-t, az ott meg jelent. Rá kattantam szépen mint jó páran az országban akkortájt. Másodállásom jórészt elég unalmas volt, telephely és objektumok őrzése. Ilyenkor elküldtem a teletext-oldalra egy mondatot pl. "unatkozom, küldjetek viccet" A rendszer kiírta kérésemet a telefonszámmal együtt, és persze nick nevemmel „Kobra" A hatás sosem maradt el. Alig győztem olvasni majd törölni őket. Egyik ilyen alkalommal befutott egy poén a készülékemre "Nagyanyó" feladótól. Jót vihogtam rajta majd jött a következő, meg még következő, így tovább. Olyan jól szórakoztatott hogy nagyanyó készülékére köszönő üzenetet küldtem vissza mint később kiderült hiba volt. Következő nap amikor dolgoztam szintén jöttek a viccek de már azok küldője mesélt magáról és érdeklődött felőlem. Jól el SMS-ezgettünk. A nap végén megköszöntem kitüntető figyelmét, megírtam neki mikor dolgozok legközelebb addig én is gyűjtök vicceket viszonzásul. Eljött a következő nap. Nagyanyó azonnal leterhelte az átjátszó adók kapacitását. Viszont már nem csak poénkodott. Megírta hiányoztam neki. Kobra a kezdő de jól nevelt SMS huszár udvarias ha nem is szerelmi vallomást mégis szép dolgokat írt vissza. Így megint el telt egy nap. Szórakoztatott az érdeklődése, mégis kissé zavart éreztem az erőben. Elvégre nem ismerkedési célzattal vásároltam mobiltelefont. Teltek múltak a napok és jóval több témaköreit illetően jóval bizalmasabb SMS-eket kaptam mint amikre igényt tartottam volna. Elhatározásra jutottam. A legközelebbi SMS-napon utalást tettem rá egy olyan nagyszerű ember mint Ő jóval különb barátot érdemel mint én. Eltelt pár perc némán, aztán vagy több SMS-ben nyugtatott meg vagyok én annyira jó ember hogy megérdemlem őt. Itt utalásokat tett a csillagokra, ahol meg van írva közös jövőnk. Én meg csak néztem ki a bamba fejemből. Na ebből hogyan mászok ki? Aznap próbálkoztam hűséges jellemvonásomat kidomborítani feleségem irányában ami csak növelte értékemet szemében mint elérendő trófea. Később kiábrándító történeteket írtam magamról, talán a csalódás kedvét veszi. A csillagok viszont már tették a dolgukat. Este úgy köszöntem el tőle legközelebb majd én írok. Addig ne írjon amíg én nem teszem. Sebzett vadként vette tudomásul. Eljött az újabb SMS-nap. Telefonom néma, és nekem eszem ágában sincs írni rá. Fáradt voltam, őrhelyemen lefeküdtem aludni. Kicsit furdalt a lelkiismeret mégis úgy voltam vele végre jó úton járok. Elaludtam. Dél körül telefonom csipogására ébredtem. Kaptam egymásután vagy 30 SMS-t. Lelkileg megtört, szerelmes asszony leveleit olvastam. A fejemet vertem a falba de nem válaszoltam egyikre sem. Gondoltam majd megunja. Nem unta meg. Hazamentem, a telefonom szünet nélkül csipogott. Jöttek az SMS-ek. Mivel maximálisan meg voltam győződve róla hogy nem vagyok bűnös semmiben elmeséltem otthon miről van szó. Hitt nekem a párom de egy át csipogott éjszaka után egyikünk sem érezte jól magát. Másnap dolgozni mentem közben szünet nélkül fogadtam a most már elolvasatlan SMS-eket. Kálváriámat elpanaszoltam járőr kollégámnak. Ő próbált tanácsokkal ellátni. Egyik felvetése szerint Nepálba kellene költöznöm és szerzetesnek állnom. Állítólag ott nem a legjobb a térerő. Mikor ezt elvetettem vihogva javasolta dugjam meg Nagyanyót de úgy, hogy az csak nekem legyen jó. Amikor elküldtem a francba ezt mondta ... - ad ide a telefonodat Kobra, te sosem értettél a szakításhoz meg a Nőkhöz. Odaadtam neki, be ült egy fotelba és elkezdett SMS-t írni a készülékemről nagyanyónak. Amikor elkészült letette a készüléket az asztalra, vigyorogva rágyújtott, és ment ki az épületből. Az ajtóból visszanézett és ezt mondta, - Kobra, ez a Nő nem fog téged többet zaklatni. Valahogy kezdett rossz sejtelem gyötörni, meg néztem mit írt a nevemben. Felordítottam mint egy vérfarkas. Tanult kollégám az alábbi SMS -t küldte el: "figyelj te hülye picsa! Ha nem szállsz le rólam megkeresem anyád letépem a fejét, kikotrom a belsejét, és bele hugyozok!" Őrjöngtem. Ez nem az én stílusom. A telefonom néma maradt. Kollégám délután mire kezdtem lenyugodni érdeklődött érdemei elismeréseképpen nincs-e kedvem meghívni egy sörre? Kelletlenül de meghívtam egy sörre. Rosszkedvűen kortyolom a sörömet amikor jelez a telefonom. Nagyanyó az. Rövid és tömör . "egy éve temettem el anyut. Este leugrok a Veszprémi-viaduktról. A leveleid és a neved a helyszínen lesz egy füzetben. RTL-t felhívtam, este nézd a Híradót!" Falfehér lettem. Írok rá nem válaszol. Próbálom hívni, nem veszi fel. Mutatom az SMS-t kollégámnak aki csak ennyit mond: -Kobra, miért kell durva és hülye dolgokat írnod? Aznapeste szokatlanul nagy érdeklődéssel néztem a híradásokat. Álmomban Démonok üldöztek. Másnap csend. Sehol egy SMS. Sehol egy viadukt hír. Közben persze hallom ahogyan serceg a hajam, őszülök. Párnap múlva viszont a csend meghozza a békét, és a vérnyomásom is kezd helyre jönni. Ekkor kapok egy SMS-t. Nagyanyó az. Írja nem felejti el hogyan viselkedtem vele de a szívének nem tud parancsolni. Na meg a csillagok. És csak jönnek a vallomások. Ekkor egy ötlet végső elkeseredésemben. Írok vissza egy SMS-t ami nagyrészt erről szólt. "Kedves Nagyanyó. A férjem nem titkolta el tolakodásodat. Egymás iránti bizalmunk jeleként telefonkártyát cseréltünk. És ez így is marad." Izgultam bekapja-e a csalit, totál SIKER! Válaszul "Kisanyám"- nak címezve SMS-ek amelyekben vélt páromnak párkapcsolati tanácsokat ad Nagyanyó. Visszaírok neki mint a párom olyanokat hogy mi Nők pontosan tudjuk milyenek a férfiak. Hangnemem nem barátságos, nem is támadó. Ez meghozza az eredményt. Normális hangnemben értekezünk. Itt kiderül nagyanyó állítólagos mozgató rugója is. Ezt írja a páromnak, azaz nekem. Barátnőivel kötött egy fogadást hogy egy feleannyi idős mint ő maga nős férfinak eltudja csavarni a fejét. Arra nem számított hogy belezúgok és el vesztem az eszemet. Kapaszkodjatok, azóta sem kaptam SMS-t tőle. Viszont a történetnek itt még nincsen vége. Névnapomra dísztáviratot hozott a postás, sosem találnátok ki kicsoda a feladó? Nem is akarok tudni róla honnan tudta meg a címemet. A másik érdekesség járt akkor nekem a telefonszolgáltatómtól havilap. Volt benne egy folytatólagos rovat ahol kérték az olvasókat írják meg élményeiket amelyek a mobiltelefon hálózattal kapcsolatosak. Nagyanyó néven megjelent egy írás. Mint írja megismerkedett egy Kobra nevű férfival. Szenvedélyes szerelem gyúlt kettőjük között. Volt abban minden. Titkos találkák, csókok az esőben, fájdalmasan szép búcsú. Nagyanyó írja Kobra után megismerkedett egy férfival amiből szerelem majd házasság lett. Az egybekelés ünnepélyes keretek között az Esztergomi Bazilikában történt ahová meghívták a telefoncég munkatársait. A cikk végén cégtől egy munkatárs mint meghívott köszönetét fejezte ki a cég nevében. Sok boldogságot kívánok Nagyanyó. Remélem megtaláltad számításodat. Olvasol telefonszámom már nem a régi sőt, nincs is telefonom. A postacímem megszűnt, sátorban lakom Nepálban ahol a térerő is eléggé gyatra.

Gyula

Gyula váltótársam volt egy idősek otthonában ahol életem egyik fénypontjaként négy hónapot húztam le mint recepciós. Aki úgy gondolja tündéri öregek között angyali élményekben lehet része ha köztük dolgozik annak még sok mindent tartogat az élet a megismerések terén. Viszont most Gyuláról írok. Gyula 70 év körüli alacsony öregúr. Nagy pocak, sodrott bajusz, leírhatatlanul idétlen bájvigyor. Mikor rá nézel a tekintetében látsz valami meghatározhatatlan kérdőjelet. Olyasfélét melyre soha nem akarsz választ kapni. Gyula őszes, pocakos, nagy bajuszú, hirtelen mozgású, ritka hülye figura. Tipikus biztonsági őr. Barátságunk ott szökkent szárba amikor bemutatkozott. Azzal kezdte hogy HAJRÁ Gyurcsány! és Che Guevara-san ökölbe szorított kézzel lendíti a karját. Nem tudtam most gúnyolódik vagy hitvallást közöl? Majd elfelejtettem 2008-as a sztori. Osztoztam örömében egy Jó-napot Gyula-úr köszöntésben és elbeszélgettünk pár dologról. Én nagyrészt arra lettem volna kíváncsi hogyan értesítsük egymást ha bármi gond lenne a munkahelyünkön ha már mindketten ott dolgozunk de Ő politikai hitvallását ismertette ami mint kiderült a vér-kommunista jelzővel volt egyenrangú. Gyula oktatást tartott nekem az internacionálé történelmi szerepéről, tájékoztatott meggyőződéséről miszerint "ez a harc lesz a végső, csak összefogni hát! Nemzetközivé lesz holnapra a világ!" Nos, én már akkor sem voltam Fidesz-szimpatizáns mégsem tudtam osztozni talán nem is akartam Gyula hóbortjában teljességgel. Szerintem levágta hogy nem vagyok szívvel lélekkel elvtársa, már csak abból is gondolhatta hogy nem éneklem vele együtt a mozgalmi dalt melyet előadott ott az aulában az idős lakók nem kicsi megrökönyödésére. Érdekes hónapokat éltem meg Gyulával. Pontosan négyet. Gyula ugyanis megtalálta "párját" az otthon egyik lakójának személyében. Az idős hölgy annyira volt fanatikus Fideszes mint Gyula apokaliptikus Gyurcsányista és ezt nem is rejtették véka alá egymás előtt. Gyula előadást tartott a recepciós-pult személyzeti oldalán míg az idős hölgy az ügyfélrészéről ordított rá mindenféle hazaáruló mocsok jelzőket. Nagyrészt ez úgy zajlott hogy reggelit követően megjelent a hölgy az aulában és azonnal egymásnak estek. Ha valamelyikőjük késett a másik őszintén aggódott merre járhat az illető. Szépen rügyezett a kapcsolatuk csak hát a tulajdonosa az otthonnak - multimilliomos jazz dobos 25 Jaguár tulajdonosa - kezdett értetlenkedni miért van az hogy az irodája előtt az aulában minden napossá vált a politikai hitvallások olyan formai megjelenése melyben a legritkábban hangzott el értelmes nem káromkodással teleszőtt mondat annál inkább a - rohadj meg kommunista köcsög! Baszódjál meg narancsos-kurva! - szózatok. Emlékszem egy ízben odament a főnök Gyulához aki vigyázzba vágta magát és kijelentette: a Föld fog sarkából kidőlni, semmik vagyunk, s minden leszünk!" kedvenc sorait. A főnök igyekezett érzékletesen tudtára adni Gyulának hogy ő egy alkalmazott akit 350 ft-os órabérben azért fizet hogy a munkáját végezze és ne "narancsos kurvázza" le azt a lakót aki közel 200.000 ft-ot költ havonta arra hogy az otthon lakója lehet. Gyula itt szokatlanul bölcs volt és befogta a pofáját. Másik érdekes jellemvonása volt Gyulának a baszhatnéka. Állandóan kanos volt. Meggyőződése szerint minden ápolónő azért dolgozik az otthonban mert nem tudnak ellenállni személyes varázsának. Érdekes módon ezen a vonalon eltudott képzelni maga mellett vagy alatt bárkit, talán még világnézeti különbözőség esetén is. Ebbéli vonzalmát többször is kinyilvánította amit nagy derültséggel vettek tudomásul a dolgozók. Mondták is olyan aranyos a Gyula-bácsi, és amikor udvarol akkor legalább nem énekli a kisdobos nótáit. Vagy legalábbis nem mindig. Egyik alkalommal amikor úgy gondoltam sokkal szebb lenne az életem Gyula nélkül mint vele ördögi tervet eszeltem ki. Mai-napig furdal érte a lelkiismeret, csak nem mindig. Szóval volt ott egy takarítónő a Márti. Olyan 50-es volt, de egyébként jó alakú. Gyulához képest meg maga a Dubai-királyság. Mondom egyszer Gyulának - te Gyula. Ki van a hócipőm hogy ez a Márti csak rólad csacsog távollétedben. Van köztetek valami? Látom Gyula szeme felragyog és közli, "öreg picsával" nem foglalkozik neki a 22 éves Betti a csaja. Betti jó kis csaj volt, hogy mit értett Gyula a "csaja" alatt abba nem akarok belegondolni. Mondom neki akkor hagyjuk Gyulus, nem tudtam hogy foglalt vagy. Utánam szól: - mit mondott neked a Márti? Felelem - baszki beléd van zúgva. A sárm, meg a határozottságod, csak Márti nem olyan nő hogy ha elhívod vacsorára rendelned kell neki levest. Nem szereti fújkálni az ételt. Nagyon ki van éhezve a húsra. Érted Gyula mire célzok? Gyula igyekszik összerakni a szavaimat dől a verejték róla és legyint mondva - hülye vagy te Zoli. Mondom neki lehet, ne is foglalkozz vele. Majd félvállról odavetem: Márti apja az MSZMP központi bizottságában dolgozott. KÉSZ. Gyula kész lett. Az elkövetkezendő hetekben Márti aggodalommal telve kérdi tőlem nem tudom mi a baja Gyulának? Ugyanis úgy érzi mintha a kommunista dalok személy szerint neki szólnának Gyulától. Elállja az ajtót amikor lejár a műszak és menne haza. Ömlik a nyál a fejéből miközben üveges szemekkel énekli: "lángot szítsuk, rajta, rajta! A vas meleg, hát ráverünk!" Említi Márta már nem mer egyedül lemenni az aulába. A történethez tartozik Gyula Fideszes vitatársa is észrevette Gyulában valahogy alábbhagyott a cseveghetnék, talán szerelmes? Mártát megnyugtattam kissé és alig vártam a találkozást Gyulával. Gyula jött és félrerángat a karomnál fogva azt hittem lebaszok neki egyet. Kérdi Márta tuti hogy bele van zúgva? Mondom - kétségtelen, csak kezd csalódni benned Gyulus. Ugyanis ő szereti a határozott embereket és te csak dalolsz miközben alig várja forró csókod. Ez az ÖKÖR azonnal kivirágozott mint a tüske bokor a gecsemáné-kertben. Mire kell legközelebb jönnöm dolgozni? Nincsen Gyula többet. Érdeklődésemre elmondták szabályosan neki esett Mártának. Alányúlt egy kézzel a másikkal rárabolt az egyik lökhárítójára. Állítólag Márta sikongatva felrugdosta többször egymást követően a bejáratnál amire lejött a Fideszes öreglány és az is bele küldött spiccel hármat a "kommunista köcsög" oldalbordájába. Kirúgták Gyulámat. Évekkel később érdeklődésemre elmondta Márta balhét csinált mert nem akarta megdugni.

Vakrandi

A vakrandi veszélye: lehet hogy rendőr! Egy haverommal történt meg, nem röhögni, nem én voltam! Csóka elég sok üzemórát belefércel az alapozásba. Több Benyovszky Móriczról is lemarad a filmmúzeumon mire végre közeleg a pillanat az imádott nővel való találkozás. Persze illik figyelni a részletekre mivel a srác nős, no de ez a csaj. Több száz kép róla, egyik bosszantóbb mint a másik. Időpont közeleg, gyerkőc kitakarítja a kocsiját. Tiszta alsót vesz fel, dezodor meg fogmosás és bedobja a kellő CD-t a kocsiba Rúzsa Magdi "szaralam, szaralam" című soha véget nem érő dalát ami bizonyítékul szolgál nem velem történt meg az eset! Én azt nem hallgatom! Ne röhögj! Srác megy a célpont felé sosem járt abban a városban de a GPS segít. Megáll emberem a megbeszélt helyen. Köztér. Kellő pózt magára öltve szeme sarkából bámulja a forgatagot. Közben persze ábrándozik. Meg gyömöszölgeti a pöpösét és ilyen tök természetes kémiai-biológiai folyamatok. Amikor már majdnem feladja kopogtatnak a szélvédőn. Kinéz és mondja - elnézést, már megyek is! Tuti tilosban állok. Megint kopogtatnak - mondtam hogy megyek! Indít de akkor a szörny! -elterül a motorháztetőn és bevigyorog az utastérbe. AZTA kurva! Csókolom, mennem kell (szól a haver mire a mosolygó lény) - én vagyok az, Amália. Megismerlek, örülsz? Gyerek arca indigókék, minden eresztékében remeg és magában vég nélküli ismétlésekben öt másodpercenként hangzik el a "mindjárt leszopom magam"! - ősi családi rigmus. (nem én voltam!) Csaj beül jobb-elsőre és hallgatja Rúzsa Magdi szaralam-jét melytől az atmoszféra nem javul. Amália kérdi - nem ismertél meg? Hát, a fotók... - kezdené a srác de a nő jobb kezének mutató ujját már emeli is fel s mondá kellő irodalmi töltettel: egy nőnek ne csak a testét, a lelkét is nézd! Ezen kétségtelen örökérvényű parancsolat elhangzása után már nyúl is a nadrág felé. Jó! Akkor most drága jó istenkém tessék engemet agyonbaszni egy méretes meteorral vagy soha többé nem leszek hívő katolikus! Imádkozik magában a srác közben már megy is a smár, csapkod a nyelv, fogak hiányában nincs nagy dolga. Nadrág tapogatós és emberem igyekszik viszonozni mielőtt Müller Péter rászólna - ugyan már, mi ez az undok viselkedés? Mihelyst levegőhöz jut - ne haragudj, nem iszunk meg valamit? - kérdi a gyerek emlékezve rá a mellékhelyiségeknek van ablaka is de a nő mondja - nem azért jöttem tudod te, és hozzáteszi búgó hangon - hi-hii-hiiiii - kívánlak, te is? Jó! Ennyi! Rohadjon meg mindenki aki mellékutakon jár! Ekkor beszartok! Megcsörren a telefon. Könnyes szemmel nézi az eget, köszönöm Uram! Telefont felveszi, hölgy kicsit csalódott. Vonal túlsófelén női hang amiben közvélemény kutatás iránt érdeklődik alkalmas az időpont? Srác pedig válaszul üvölti - igen is főnök! Már indulok is! Csaj leépítve, gumicsikorgással teperés a helyszínről. Három hétig tartó bosszúhadjárat a facebook-on a nő részéről. Mert ami bunkóság, az bunkóság!

Párizsi-lány

Ezernyi virtuális kalandom közül az egyik. Persze az én szemszögemből nézve. Egy Hölgyről írok múltamból, virtuális történelmemből. Természetesen kényesen ügyelve arra személy azonosságára még véletlenül se utaljak semmilyen formában. A Párizsi-lány. A széles-sáv útvesztői kiszámíthatatlanok. A "párizsi-lányt" egy fórumon ismertem meg. Olyan 25 esztendő körüli szőke és gyönyörű (a profilfotóján minden tekintetből) Sugárzott belőle az életkedv. Nyomban meghívtam akkori csoportomba ahol rögvest minden megváltozott. Dőltek belőle a poénok. Mindenkit elhalmozott kedvességével, derűlátásával, virgonckodásával. A nap 24 órájában aktív volt, magával ragadó. Azonnal a társaság desszertje lett. Meghívását követően elcsavarta a fejem. Ez esetemben nem csajozást jelent, nem ezért vagyok a széles-sávon. Jóval inkább olyan "Heuréka" felkiáltást amelyet akkor hallatok ha olyan valakit találok ki a hátszélben is legyőzhetetlen lendületet képvisel. Esetemben ezen tagtársaimat nagyrészt elszoktam veszíteni. Ha férfi az illető akkor vetélytársat lát idővel bennem ha hölgy akkor pedig (nem beképzeltség) megszerzendő trófeát. Persze van egy harmadik szempont amit nem akarok figyelembe venni hogy ezen emberek nagyszerűek csak én elüldözöm őket elviselhetetlen természetemmel. Maradjunk a Párizsi-lánynál. Imádta Párizst, a szerelmet. Mindent ami romantika. Privát levelezéseinkben apró kicsi titkait (kevéske alapokon nyugvó nagy ívű álmait) mesélte el nekem. Nagyon jó hallgatóság tudok lenni. Hónapokig tartott ragyogása a csoportban. Ő volt a közösség üdvöskéje. A központi elem. Majd mindenki rá szokott mint a drogra. Meglátásában én a Kobra páratlan közösség építő GÉNIUSZ vagyok. Hiszen létezhet-e nagyszerűbb közösség mint ami a nap 24 órájában körülötte forog? Őt nem beszippantotta egy klikk, Ő maga volt a klikk. Széles rajongótábora alakult ki. Árnyékban kis tömörülés mint ellenzéke, kik eleinte mozdulni sem mertek sikerei árnyékában. Persze voltak hibái. Ezek eleinte erényei mellett eltörpültek. Egyik Achilles-sarka az erotika volt. A romantikáért rajongott, nap estig tudta volna hallgatni Párizs parkjaiban a madarakat, amelyek az Ő nevét csicsergik. Viszont az erotika - uram bocsá a szexualitás említésére - azonnal begubózott. Amikor erotikus témakör került terítékre eleinte hallgatott majd amikor már nem bírta éles kirohanásokat illetett a témakör és annak jegyzője ellen. Ennek következtében ellenzéke egyre erősebbé vált, aktív privát levelezésekben sírta el bánatát akkor még népes rajongótábora számára. A közösség nagy része persze mellette állt. Másik nagy gyengéje volt a központi státusza. Ahogyan nőtt és nőtt a létszám érdekesebbnél érdekesebb tagok jöttek, még olyan hölgytagok is akik nem csak romantikus de erotikus kisugárzással is bírtak - és azt nem is rejtették véka alá, kezdett megkopni a Párizsi-lány dicsfénye. Pólus váltások következtek, és a közösség érdekesebbnél érdekesebb témakörök mentén új arcokkal gazdagodott. Privátban persze én mint admin megkaptam a magamét. A közösség megannyi irányából. A legbánatosabb és egyben legvadabb vádaskodásokat magától a Párizsi-lánytól aki vissza vette tőlem időközben a "géniusz" titulust. Mivel tűz és víz között őrlődtem igyekeztem mindenhol mindenkinek megfelelni elég kevés sikerrel. Így hát tettem a dolgomat, építettem tovább a közösséget. A Párizsi-lány úgy tűnt teljesen háttérbe vonult. Jó páran azok közül is akik annak idején meghatározták a közösséget. Majd jött a fekete nap. Reggel dolgozni mentem és este mire hazaértem egy méhkasban találtam magam. A Párizsi-lány és több hű híve elhagyta a közösséget. Viszont maga mögött hagyott főhősöm egy nem akármilyen búcsúüzenetet. Ennek nagy része az én hibás vezetésemet taglalta. Majd egy másik jelentős része kitért a "régi szép időkre" és itt példákkal ékesítve az eseményeket megjegyzett embereket akik már régen nem szólnak semmihez, és a csoport - örök klasszikus megállapítás - "már nem olyan mint volt..." Én meg álltam a háború közepén mint a sörétessel telibe talált veréb és azt sem tudtam mit tegyek. Ekkor sietett segítségemre egy admin társam (később tudtam meg Ő is Párizs külvárosában lakott) aki javasolta lépjek ki a közösségből, ő mindent helyre hoz. Nekem ehhez nincsen érzékem. Aztán majd visszavesz. Megírtam neki szerintem ez rossz ötlet, kilépni nem tudok, nem tudom megtenni. Mint írja a közösség kéri így, ő csak tolmácsolja felém a kérést. Ha tényleg így gondoljátok jó, tegyél ki és majd vegyél vissza ha mindent sikerült megoldanod. Azonnal eltávolított Párizsból. Kb. egy hét telt el a csoport darabokra hullott. Admin társam mielőtt kilépett megjegyezte amit a Kobra rontott el illet volna rendbe hoznia. Nem menekülnie. A Párizsi-lány tiltott engem, sokáig sokaknál beszédtéma voltam általa. A jó és a "rossz" küzdelme volt ez amiből természetesen a jó került ki végül is győztesen. Amennyiben győzelemként lehet felfogni sajgó sebeire egy közösség széthullásának hűsítő leheletét.

Szárnypróbálgatások

2019.04.16