Misnyákolásaim

Misnyákolásaim címmel szörfözök emlékeim között melyek több mint feledhetőek. Megtisztelő figyelmetekbe ajánlom élén Kabir Bedi és Jack Nicholsonnal. Utána a lakásfelújítás borzalmait tálalom. Egyszer volt hol nem volt volt egyszer egy rohadó lábujjam. Suzy-ról csak szépet és jót. Szalagavatón jártam, szerintem beszarsz! Szlovákoknak miért olyan szépek a mozdonyaik? Tejföl nélkül nem élet az élet. Tejtartó nélkül sem. Egyszer nyertem életemben akkor sem kaptam meg! Szipor azt hiszi le lehet engedni az óceánok vizét!

Kabir Bedi és Jack Nicholson

Amikor nyugdíjba mentem a rendőrségtől előtte kilenc hónapon át orvosokhoz jártam többek között pszichológushoz. Kaptam orvosi-szakvéleményt és itthon lelkesen lebegtettem - nézd anya! Állítólag totál debil vagyok! Szipor furcsa arccal ment ki a konyhába engem válasz nélkül hagyva. NE ZAVARJ! össze, nem ez a lényeg. Mertem nagyot álmodni, nyugdíj mellett megyek dolgozni. Fel is hívtam az illetékest aki mondja - Zotyika, egy nyugodt portaszolgálathoz mit szólnál? Cementes-autók telephelyén 24-48-ban. Mondom te Csabi! Életem álma. Másnap reggel kellett megjelennem "betanulni" Reggel érkezem a hajnalpír sugaraival. Ott állt előttem Kabir Bedi. Totál Sandokan! Ő a mentorom. Bemutatkozom neki, beállok a parkolóba a kocsimmal és beosonok mellé a portahelységbe. Próbálok barátságos hangot megütni. Megkínálom őt cigarettával (sajátjából én nem dohányzom) és hallgatom amint cluppog. Vég nélkül cluppog. A szájával. Meg szörcsög. A szájával is. Aztán hirtelen felugrik kinéz az ablakon és leolvassa a beálló cementes autó rendszámát. Az előtte lévő füzetbe beír a megfelelő rublikába egy majdnem a látottakkal megegyező közben elfeledett rendszámot. - erre tessék majd nagyon figyelni Zoli-úr! - mondja. Melyik osztályon dolgozol a rendőrségen? Felelem semelyiken nyugdíjba mentem. A következő cementes autónál már így hívja fel a figyelmemet: - figyelj már oda EMBER! Kifognak rúgni! - és beír egy ismét életidegen rendszámot. Érdeklődtem mi még a melónk? Azt mondja ugyanez megbonyolítva ha ki megy egy cementes autó. Arra van a jobb oldali rublika sor. Más feladatkör? - kérdem mire Ő - ennyi. Gondoltam nekem bejött az élet, ha ezért van olyan ökör aki fizetést is ad. Gyorsan felvettem a ritmust. Még kicsit csiszoltam is a technikán oly módon hogy én ténylegesen azt a rendszámot írtam a rublikába ami a teherautókon volt. Gyorsan eljött a délután. Az irodisták (gondolom rendszámfeldolgozó hivatal) hazamentek és én ott maradtam a maláji-tigrissel aki folyamatosan cluppogott. Megfigyeltem ha kevés volt a meló mindig cluppogott. Meg akkor is ha sok. Akkor kicsit gyorsabban tette. Hirtelen egyik pillanatról a másikra felugrott és ordította - írd be kölyök! (minek kellett elmondanom hogy már nem vagyok aktív zsaru!) a rendszámot én kimegyek és agyonverem a sofőrt! Nézek magam elé és látom amint megáll egy cementes teherautó a porta előtt amiből kiugrik (most kissé hitetlenek lesztek!) - Jack Nicholson. Úgy néz ki a sofőr mint Jack a Nicholson. Tudod miért kap általában negatív szerepeket filmekben? Mert nagyon csúnya ember. Tehát Jack kiugrik, Sandokán nekirohan és összeverekednek. Mindketten beesnek a teherautó alá. Nézek ki a bamba fejemből már mennék szétválasztani őket amikor felegyenesednek, kezet fognak. Hátba vágják és leköpik a másikat. Mi volt ez? Kérdem Kabir Beditől amikor bejött a helységbe. A tigris mielőtt válaszolt volna belenézett a naplóba majd értetlenül rám. Sosem látott még olyan rendszámot a naplóba amit beleírtam és ami megegyezett a teherautón lévő rendszámmal. - haverom, feleli. A felesége elhagyta mert elmaradnak a gyengéd pillanatok már évek óta állandóan melózik. Benne lakik a cementes autóban. Éjjelente átszokott jönni hozzánk "beszélgetni" Aznap az "éjjel" 20.00 körül érkezett. Berúgja Jack az ajtót és egy vödör vizet ráönt Bedire aki éppen vacsorázott valami ronda döglött állatot. Még annyi időm volt hogy kiugrottam a helységből ahonnan halálhörgéseket hallottam 300 méter távolságból is. Addig tudtam elszaladni aztán kerítés jelezte vége a telephelynek. Nos, itt elgondolkodtam rajta talán vissza kellene szerelnem zsarunak. Éjjelem egy satupadon töltöttem. Nem mertem visszamenni a porta felé. Reggelig ordibáltak egymással. Úgy összeverték egymást mindketten behugyoztak. Reggel már semmi sem utalt a kalandos éjszakára - leszámítva a gatyájukat mely bűzlött. Reggel őrtársam beadta a jelentést a munkába érkező villanyszerelőnek aki megsúgta nekem "mindig ezt csinálja, pedig mondtam neki nem vagyok a főnöke" Hazaértem, csörgött a telefonom. Legközelebb nem kell jönnöd dolgozni, nem volt megelégedve veled a társad. Állítólag nem figyeltem a munkára és egész éjjel valahol lógtam. Amikor meg nem lógtam fals rendszámokat írtam a naplóba. Ezt követően biztonsági-őr lettem egy áruházláncnál, az egy másik történet. Köszönöm hogy olvastad életed egyik legizgalmasabb sztoriját.

Penész

Családomban a lakásfelújítással kapcsolatban erősen megoszlanak a vélemények. Feleségem támogat olyan szerintem teljesen logikátlan elképzeléseket mint időszakonként festeni, szőnyeget cserélni, korszerűsíteni. Jómagam mindig a konstruktív megoldások híveként a kompromisszumkészségemet igyekeztem kidomborítani így egyeztem bele a porszívózások kényszeredett rendszerébe, a portörlések már erősen kikezdték idegrendszeremet. Nagyrészt ezt átszoktuk hidalni olyan megoldásokkal hogy míg feleségem fejest ugrik a takarításba addig én elmegyek autózni. Ilyenkor bejárom a Dunakanyart, sirályokat dobálok, kisgyerekek kezeiből csavarom ki a csokoládét és rohanok el hogy egy sarok mögül kémleljem hogyan bőgnek a nyomorultak! Jelenlegi visszaemlékezésem kapcsán egy hétig tartó vesszőfutásom a sláger. Előzmény: Sziprom jelzi már nem kap levegőt a penésztől ami belepte a falakat. Jómagam azonnal fellapozom neki a Beatles-együttes albumát és mutatom neki lovaggá ütésük alkalmával készült fotókat jelezvén - látod csacska-jány! Minden csupa penész a Buckingham-palotában is. Anya nagy érdeklődéssel lapozgatja és kérdezi: hol? Elérkezett a múlthét vasárnap. Szipor jelzi hétfőtől lakásfelújítás. Cél: meghiúsítani a projektet. Első lépés: felhívom Karcsit, feleségem főnökét. Karcsi, ne adj szabadságot az asszonynak! Zoli, nyáron se adtam ki neki, már muszáj. Karcsi, ne ad ki neki, majd feljelentünk a munkaügyi-bíróságon de ne bassz ki velem! Ennyit ér a barátság? Zoli, sose voltunk haverok, menj a picsába! Fasza! Második lépés, kifárasztom anyát az éjjel másnap ne legyen kedve lakásfelújításost játszani. Fergeteges szex-csatába vonom be. A manőver kettő percig tart, nem fáradt el. Hétfő: Előzetes megbeszélést követően megjelenik lakásomban a János a hülye ütve-fúrójával, leszerelje a polcrendszert a falról. Súgom neki hogy NE! de csak szereli. Félúton felcsillan a remény lévén baszott nagy kinyitható franciaágy és amikor oldalra fordítjuk a rugó kipattan, Janit a falhoz passzírozza a szerencsétlen nem kap levegőt. Jómagam látom hogy kékül, karját nyújtja felém amit én természetesen nem fogok meg de élénk sa-lala-la-lá dúdolásba kezdek, senki se hallja Jani nyöszörgését. Már majdnem célt érek amikor Szipor észreveszi az agonizáló szomszédot és felkiált - HÜLYE VAGY!? Jani kiszabadítva, mormog valami rohadj meg félét felém és leszedi a polcrendszert. Szabad az út a fal felé. Jelzem illene megkínálni Janit kávéval ha már úgy sem fogad el mást. Feleli ő elfogadna esetleg sört is, de kávét kap, tejszínnel és kettő kanál sóval. Kedd: Elkezdjük kaparni a penészes falat. Várjuk az aznapra jelentkező festőt. Miközben Szipor kaparja a falat mondom átugrok a Janihoz, aggódom. Tegnap olyan furcsán vette a levegőt. Na meg illik köszönetet mondani mert nem vagyok paraszt! Siess vissza apa - én már Jani pincéjében vagyok. Állítólag nagyon érdekes dolgokról beszélgettünk de én hamar berúgtam és semmire sem emlékeztem. Mielőtt kirúgott a Jani éjjelre is ott akartam maradni. Felajánlottam szexuális szolgálataimat ha nem küld haza a felfordulásba. Szerda: Anya megdicsért előző nap kb. annyira számíthatott rám mint a festőre aki nem jött, és fogy a szabadsága. Démoni vicsor a fejemen. Ellenben letépte a tapétákat amit én ügyetlenül visszaakartam ragasztani. Nagyon meg szidott. Még aznap este a kályhánk elkezdte visszafelé nyomni a szén-dioxidot. Nyáron nem takarítottam ki. Felkiáltottam: mindjárt leszopom magam! - Szipor javaslatára előtte hívjak kéményseprőt. Kéményseprő kijött, korommal tönkre baszta a lakást, ami hatására anya ordított, jómagam pedig a kéményseprőnek adtam igazat amiért ismét dorgálást kaptam. Csütörtök: Reggel elkezdtem kaparni a falat és sikítottam agyonbaszom a rohadt festőt aki nem jött! Nem vettem észre Csabi a festő az ajtóban áll. Csabi hatszor akkora mint én, nagyon erős. Csabi szabadkozott (biztos félt hogy agyonverem) három óra alatt glettelt, elvégzett annyi munkát ami anyának három hétbe nekem meg 30 évbe telt volna. Este nagyon boldog voltam csak a komfortérzetem egyenlő volt a nullával a kőtörmelék közepén. Maszturbálni akartam, már magamra sem álltam fel annyira kimerültem. Péntek: Csabi ismét jött, kifestett. Minden gyönyörű csak én már nagyon elkeseredett vagyok. 15 percenként összegörnyedek és sírok. Ha éppen nem sírok végig ugatok összefüggéstelenül emlegetve Buckingham-palotát meg mi-egyebeket. Péntek délután anya érzékelve mennyire magam alatt vagyok elvisz sétaautózni. Vesz nekem egy tv-t és DVD lejátszót mondván a szép új szobába szép új dolgaim legyenek. Közben bejelenti jön a Laci az Ancsi férje akivel megbeszélte álmennyezetet és laminált parkettát is lerakunk. Elájultam. Szombat: Laci megérkezett. Nem akartam beengedni de nagyon hangos a csengőnk amit elfelejtettem kikötni és Szipor már megint ellenem ténykedett. Laci hipp-hopp befejezte a lakásunkat. Átestem a holtponton, és összeszereltem a házimozit is. Az új tv bekötésekor kaptam egy enyhe lefolyású infarktust. Tudtátok az új tv-k hez HDMI-kábel kell? Én nem tudtam. Az nélkül olyan képe van mint a fos! Jöttek is a szomszédok mivel felordítottam a társasházat kétségbeesésembe. Laci szomszéd bűvölte a távkapcsolót és egyfolytában magyarázta azért szar a kép mert Philips tv-t vettem. Pisti is jött - tudjátok aki esőben is füvet nyír már 20 éve - és szaladgált a lakásban összefüggéstelen baromságokat magyarázva. Marika-néni komolyan aggódott mert úgy néztem ki mint aki agyvérzést kapott, kék volt a fejem, szemeim vérben forogtak. Szipor tépte a haját, gyerekeim bezárkóztak a fürdőszobába ne hallják hogy ordítok. Megjött a fenti szomszéd kissrác is aki megfogva a karomat amiben szeneslapát volt péppé akartam zúzni a tv-t - jelezte milyen kábelt vegyek. Autóba ültem és irány a Tesco. Este 20.00 kor. Az első eladót elkaptam a vádlijánál miközben sírva könyörögtem a kábelért. Megkaptam, fizettem, hazaértem, minden csodás. Vasárnap: Jelzem végre készen vagyunk. Szipor jelzi, a lakásban derékmagasságig hevernek a cuccok, meg kettő ujjnyi a korom és por. Nekem egyik sem tűnt fel, de engedtem az erőszaknak. Elkezdtünk reggel takarítani. Este már nagyon fáradt voltam. Még az sem hatott meg hogy sok érdekességet találtam meg. Pornó-magazinjaimat a korai évekből amikor még nők férfiakkal csinálták. Meg sok egyebet amikről nem szeretnék említést tenni. Jelenleg ott tartok hogy nagyon fáradt vagyok, de talán megmaradok.

Rohad a lábam

Napokon át izgalomban tartotta a közvéleményt egy megkerülhetetlen témakör, rohadt a lábam. Aki addig nem értesült róla utólag olvashatta leamortizáltam azt. A köröm összetört rajta. Amit viszont nem látok az nem bosszant. A gond ott kezdődött hogy kezdett begyulladni. Olyan mértéket öltött alig aludtam, így aztán voltdőm démonjaimmal beszélgetni amikor éppen nem szartam be a fájdalomtól. Meg is osztottam a körmömről egy képet a közösségi oldalon, feltételeztem mindenkit érdekelt. Többen hánytak a látványtól. Viszont vigasztalásból sem volt hiány. Persze voltak alternatív megoldást firtató barátaim akik javasolták egyszerűen combból egy körfűrésszel basszam le a picsába az a tuti. Valamiért ódzkodtam ettől a verziótól. Megmutattam többeknek a lábujjamat élőben, mindegyikőjük elborzadva jelölte ki a semlegességi területet amelyen belül nem voltak hajlandóak megközelíteni engem. László F. nagyra becsült kollégám a test nyavalyáinak szakavatott ismerője tájékoztatott, talán orvoshoz kellene fordulnom mielőtt nem lesz olyan vicces a végkimenetel. Mivel a láb-szex szexuális fétiseim egyik meghatározó elemei közé tartozik, hallgattam tanácsára. Orvoshoz mentem. Alig négy órai várakozást követően megjött a megye egyetlen orvosa. Nem Őt hibáztatom ilyen a magyar-egészségügy. Felfeküdve a priccsre egy csipesszel elkezdte kipasszírozni a gennyet sérült köröm alól. Jeleztem neki záros határidőn belül összefogom fosni a sebészetet ha nem hagyja abba. Nem régen festettek, ez hatott. Kaptam injekciókat amik beadásakor majd behugyoztam a fájdalomtól. Ezt követően eredeti tervek szerint le akart csípni a köröm széléből. A bontási munkálatok közben észrevett pár anomáliát és közölte, leszedi az egész körmömet. Mint elmesélte tulajdonképpen olyan mint lábujjam már nincs is, egy hatalmas kráter van a köröm alatt. Idézet az orvosi kezelőlapról: TH: Oberst - féle vezetéses érzéstelenítés után a körömlemezt eltávolítjuk,a körömágy elgennyedt, az üreget Volkman kanállal kikaparjuk, Phenolos vérzéscsillapítás, Braunolos fedőkötés. Ez a gyakorlatban úgy zajlott le, kettő ápolónő fogta a lábamat egyikőjük szünet nélkül könyörgött ne rángassam a csülköm és ne rúgjam még egyszer állon a doktor urat mert betakar mint Moszkvát a hó! Hozzátette az ordításomtól kiürült a váróterem. Miután Wagneri-hőshöz alig hasonlatos magatartásom a végjátékhoz közeledett kifáradtam a kapálózástól. Bekötötték a lábujjamat. Kissé pironkodva érdeklődtem mivel fog járni állapotom ha kimegy a hatása az injekcióknak ? Közölték vásároljak mindenféle bódító szereket az a tuti. Az estém kezdett előre formát önteni. Sajog a lábam annak ellenére hogy megittam egy hordó - egy HORDÓ! - jó fajta Feri-bácsi házi pálinkát. Tudni kell ezen löttyről a NASA is érdeklődött az összetételéről. Terveim között szerepelt ha nagy lesz a fájdalmam átmaszturbálom az éjszakát figyelmem elterelése képen. A párom felajánlotta segítségemre lesz az elején de a teljes reggelig tartó projektemet nem tudja támogatni személyesen lévén holnap dolgozni kell mennie. Feltételezem a nyájas olvasóimnak számos kérdése van még. Például hogyan végeztem az átkötözéseket otthonomban. Roppant mulatságos napok voltak, a vége felé előfordult hogy már közben el sem ájultam.

Suzy

Életem első négykerekű szerelmének emlékére. Vgeztünk a műszaki vizsgán ahol megfelelt az előírásoknak. Összevissza csókolgattam a rendszámtáblán a sárga kis címkét majd rácsaptam a farára felsikítva - usgyi kislány! Újabb kalandok felé, gyerünk! Majd a szerviz dolgozóinak legnagyobb megrökönyödésére elhajtottunk mi ketten. Eltelik vagy egy nap amikor érdekes dologra figyelek fel Kismaros és Nagymaros között miközben száguldozva éppen Bocceli hangját utánozva dalolom magammal duettben a Time To Say Goodbye örökzöld művet. Tépi a szél a hajamat 30 km/h -nál mert nem tudom megelőzni azt a rohadék traktort már félórája. Ekkor Suzy-m ó egyem lelkét - kopog nekem. Mit nekem? Hozzám! Visszakopogok az ajtón neki suttogva szerelemesen - itt vagyok kicsikém. Megint kopog én megint visszakopog. Így telik el négy-öt nap felhőtlen szerelmünk kiteljesedésében amikor megjegyzem autószerelő barátomnak aki történetesen Zoli, - te Zoli, kopog nekem az én gyöngyöm, mert szeret! Vagy mert kiakar rohadni alólad-válaszolja. Rosszul estek szavai de egyben össze is fostam magam rémületemben ezért bejelentkeztem hozzá. Megérkezek Zolihoz, napszaknak megfelelően szevasz bazmeg!-gel köszöntöm mire int álljak az autóbejáróra. Összecsillan a pillantásunk és felelem de hát ott állok! - mire ő, a kocsival álljak be. Ja, de hülyék vagyunk. Peregjenek az események. Suzy rajta áll az aknán, Zoli bebújik a kocsi alá gyönyörködni. Élvezve a pillanat varázsát kaszabolom a muskátlijait a kertben. Úgysem látja. Kikászálódva a kocsi alól rángatja jobbra-balra, le-fel, mire rászólok - Zotty, ezt csak tőlem tűri el. Légy szíves finomabban ha kérhetem. Erre kezdené -Zoli (ez vagyok én) itt az a gond - mondom psszt! - gyere velem intek. Megrökönyödve néz rám, elcibálom a kert végébe vagy 30 méterre a kocsitól és mondom suttogva, - mondhatod. Itt nem hallja. Na menj a picsába röhög, nekem kell mennem még ma melózni. Szóval a gond az - és felsorol olyan dolgokat amikről azt sem tudom micsodák. Végeredmény, ott kell hagynom a kocsit. Rakjak félre a sörpénzemből egy 20-ast ő addig neki áll a javításnak. Vigyorogva mondom okés javítsad, addig megiszok egy sört. Jelzi addig többet is megihatok mert ma nem végez vele. Ájájjj! vén cigány - kedveskedek a haveromnak aki nem vén meg nem is cigány. Nem mehetek haza Suzy nélkül. Hozzáteszem - mióta enyém lett (nem kormos a pöcsöm nem úgy lett enyém) tehát amióta enyém lett, minden éjjel az erkélyem előtt alszik. Zoli néz rám bambán és kérdi - szereljem meg az erkélyed előtt és aludjak ott? Bólogatok úgy jó lesz. Na kérem. A kocsim ott maradt nála. Nem ez volt a legijesztőbb. Megint bebújt alá és amikor kijött mondja - jósolok neked vagy három négy évet még. Elsápadok. Belenézek a tükörbe és megjegyzem több hasonlókorú alkoholistát ismerek mint jómagam, sokkal idősebbek mint én. Mondja nekem a kocsira gondolt, három-négy év. Te nagyon buta Zoli! - ordítom és már vonszolom is a kertvégébe ahol nem hallja Suzy. Zoli követ kissé kelletlenül majd amikor a kerítéshez érünk ráförmedek - nooormális vagy!? Milyen három-négy év?! Még jó hogy talán nem hallotta Suzy. Zoli keserűen figyeli reakcióimat. Mondja nekem - figyelj te Zoli (én Zoli) Szerinted miért van az hogy sehol nem látsz 30 éves Suzukit? Tanácstalanul nézek rá. Nem tudom. Mire ő mert nincsen 30 éves Suzuki! A tiéd nagyon jó állapotban van (nyalizik tudom) annak tudható be hogy ráköltötted három Mercedes árát. De van amit nem javíthatsz meg. Értem, az összetört szívekre gondolsz? Azokra, meg az alvázra amiből kifog szakadni a futóműved ha eljön az ideje. Nem fog eljönni az az idő! Elfog jönni - feleli. Nem jöhet el! Elfog jönni. Anyád - sikítom. Elfog jönni, menj a picsába, te anyád! Talán még most is csevegnénk ha nem taszigálna a kapu felé illetlenül. Zoli. Te nem érted ezt az egészet. Ez nem egy autó. Ezt nem cserélhetem le egy másik autóra. Ez Suzy. Az én hófehérkém. Vele járok dolgozni. Amikor Sziporral szerelmeskedtem benne a spermám visszafröccsent a pofámra a szélvédőjéről. Rohadj meg! Lökdös a kapuja felé. Zoli! Csuklik el a hangom, ne mondj ilyeneket hogy egyszer megfog halni! Nem hallhat meg! Kapuhoz érve már ott tartok hogy sírva magyarázom - elváltak a szüleim 1979-ben és én olyan magányos voltam. Zoli kilök a kapun és utánam kiáltja majd hívlak ha kész van. Még állok a kerítésnél figyelve Suzy-t könnyes szemekkel amikor Zoli bentről észrevesz. Menj már haza, lekésed a vonatod! - üvölti. Hazáig végigbőgtem az utat. Zoli hívott kész van Suzy. Autószerelőm szerint ki volt rohadva a lengőkarom. Nagyon megijedtem vizsgálgattam a karomat mire közölte a kocsi lengőkarja elől a keréknél. Tehát jó hogy szerelőhöz vittem. Mondjuk én vagyok a hülye hogy a világvégére viszem a kocsit (10 kilométer tőlünk) így a visszautat és mire megint érte mentem vonattal nem volt egyszerű megtennem. Tehát hív Zoli kész a kocsim. Ismét boldog Suzy, nem kopog, hasít mint a szél. Mehetek érte. Könnybe lábadtak a szemeim, merevedésem lett, útra készen nekivágtam a vasútállomásnak. Sziporka szívem jelzi korábban menjek ki a vasútállomásra mert bizony érhetnek furcsa esetek útközben. 30 perc csak elég öt perces útra és a mint a mókus fenn a fán című régi mozgalmi dalocskát dudorászva nekivágtam az útnak. Megérkezek a vasútállomásra. Jegypénztár. Előttem a Magdi, helyi alkoholista nőszemély aki közelharcot vív a jegypénztárossal. Minden kis féldecis üveget kirakott már a jegypénztár pultjára de a rohadék pénztáros nem akarja beváltani neki. Elfigyelem a közelharcot amit félbeszakítok kérek egy menetjegyet. Megkapom, loholok a bank-automatához mert az autószerelő Zoli pénzért dolgozik. Bank automatánál idős-néni tévéjátékozik. Nem hiszem el. Beszarok. Öt perc alatt sorra kerülök másodikként és szaladok a vasútállomásra fel a peronra. Vigyázat az ajtók záródnak. Természetesen én ajtón kívül maradok ezt is lekéstem. Nézem a távolodó szerelvényt, ablakból Géza ordítva röhög - meg szoptad Kobrácska!Régi haver, a villám sose basszon mellé! Hazajövök, itthon káromkodva leroskadok a székre. Izzadtság csípi seggemet. Várok közel egy órát és ismét irány a vasútállomás. Jön a vonat. El sem hiszem. Vonatra fel, hátradőlök és élvezem a sebességet három percen át. Következő állomáson megállunk és ennyi volt. Áramszedők lekonyulnak, kalauz sétál fütyürészve a vonat mellett. Nyitott ajtónál kiszólok jó napot, a vonat nem megy tovább? Kalauz visszaszól - maga szerint megy? Körülnézek mit vágjak hozzá? Mondom ne haragudjon, talán mint utas van jogom megkérdezni hogy megy a vonat vagy nem megy tovább? Kalauz rám vigyorog mind a 32 foga kivillan, csak az összes láthatóan egy sorban van. Nem kapok választ. Mögülem egy hang "szopjon le a Máv!" és már libben is le a fazon, meg velem együtt az összes utas. Hangosbemondó unott hanggal tájékoztat előreláthatólag a következő vonat 30 percet késni fog. Szétnézek az állomáson benn áll vagy öt szerelvény, rengeteg várakozó utas. Köztük kit látok meg? Gézát! Mi van Géza, megszoptad te is? Meg, hogy rohadnának meg a migránsok! Azt mondja ott ülnek a síneken mint verebek a dróton. Határállomás Szob, napok óta olyan mint vonatközlekedés nem létezik. Ne bassz? - kérdem, és ilyenkor mi van? Kibotorkálok az autóútra ahol angyal jön P. Ági személyében. Meglát, fékez nagyot és kérdi - utcalány lettél Kobrácska? Mennyit engedsz a feléből? Na ugorj be mondja, hazaviszlek. Ágica, nekem Szobra kell jutnom de ez a rohadék vonat ... - gyere, elviszlek Szobra! Még ki sem mondta már benn ülök a kocsijában. Út mellett hadonászik Géza, Ági kérdi - elvigyük? Dehogy, nem akar jönni csak integet. Elhaladva mellette kiszólok - megszoptad Géza!? Tudod a karma,hogy rohassza rád az eget! Ágica felvitt Szobra, megkaptam Suzy-t, hazafelé félúton félreálltam, túráztattam a motort miközben szeretkeztünk egyet. Ő brummogott, én maszturbáltam a hangjára. Beállt az univerzum rendje. Suzy emlékének margójára. Suzy volt a neve, életem első autója. Nem felejtem el amikor megláttam a parkolóban Nagymaroson. Ki volt írva rá: "ELADÓ" 15 éves volt, szende pillantásokat vetett rám. Azonnal merevedésem lett! Amikor megvásároltuk Sziprommal büszkén mondtam ismerőseimnek erre az autóra eddig sose kellett költeni! Így mondta az előző tulaj. Ő nem költött én beleraktam kettő Audi árát. Vásároltam CD-lejátszót bele, mennyit énekeltem benne! Volt hogy kézifékes zsarupördüléssel száguldott utánam egy haverom mert amikor szembejött velem állítólag eltorzultnak látta az arcom azt hitte agyvérzést kaptam. Pedig csak Bocelli-t énekeltem menetközben. A CD lejátszót Lakatos & társától vásároltam a papírjai elvesztek valahol. Mennyi emlék. Szipor-ral búgtunk is benne! Csupa sperma lett a szélvédője. Szipor még vezette is! Miután megvásároltam ezzel jártam dolgozni. Soha egyetlen főnököm sem hitte el hogy néha meg kellene tankolni. Hiába kértem üzemanyag térítést mindegyik csak nevetett. Mondta nekem az autószerelőm kezd rohadni az alvázam. Megrémültem fiatal vagyok. Megjegyezte nem az enyém, a Suzy-é. Még jobban megrémültem. Sikítoztam csak rám szólt a szerelő felesége hagyjam abba, félnek a gyerekei. Továbbá csak sírtam. Amikor már nagyon beteg lett elvittem Őt Esztergomba. Ott született a rendszerváltás környékén. Gondoltam ott is lesz sírhantja. Néma csendben mentünk az úton, rádiót sem hallgattam. Járt a motorja a féléve leszakadt kipufogócsöve mint a katamarán motorja üvöltött. Simogattam a műszerfalát. Megérkeztünk, leadtam a papírjait és kértem a bontóban az irodista hölgyet gyengéden szedjék szét. A hölgy rám nézett, látta hogy pityergek. Ezt mondta: jajj Istenem, láttam már ilyet. Ne aggódjon, nem szedjük szét. Nem? Nem. Majd mutatta a kezével mekkora kockára préselik össze. Hazafelé némán utaztam. Itthon Sziprom, ideje sem volt megsimogatni. El se tudott tőle köszönni. Legyen könnyű a prés Neked Drága Suzy.

Szalagavató

Általában velem annyi minden történik hogy már szavahihetőségemet lehet kétségbe vonni azáltal. Másik lehetőség hogy veletek is mindez megtörténik csak ti nem figyeltek oda rá. Tény, engem kifejezetten előszeretettel szopat a sors! Szalagavatóra mentem. Hatalmas nagy kupola alatt több száz (mondjuk ötezer!) ember között elvegyülök úgy azért lehetőségem legyen percenként felkelve átengednem a sorok között surranókat. Tudjátok szűk hely, amikor hozzá passzírozod magad a széked háttámlájához az ülés felemelkedik. Így el is libikókáztam jó félórát, jobbomon Szipor ül előttem egy kislány, hátam mögött ránézésre konszolidált csávó, balomon pedig senki. Utóbbitól megrémültem. Kit tartogathat nekem meglepetésként balomon a sors? Percek vannak a kezdésig csak hátra amikor megjelenik balomon egy amúgy formás hölgy és célirányosan jön felém, mellém. Talán tovább megy, már állok is fel de nem! Mllém szól a jegye. Úgy voltam vele kibírom mellette ezt a hat órát. Odaér és a vállamra teszi a kezét. Hát itt aztán jó sokan vagyunk, mi? - kérdi. A Büdös életben nem láttam! Kobra nyugi, egy vagy a sok közül még csak nem is a legjobb csevegő partner. A Nő az ünnepség kezdete előtt összehaverkodott a mögöttem ülőkkel akik azt rémülten vették tudomásul. Kedves vendégeink, énekeljük el a Himnuszt. Kezdődik az ünnepély. Mindig beszopom! - de most nagyon. Kedves olvasóm hiába színészkedsz te ugyan úgy tátogsz mint én. Hogy honnan jön mégis a hang? Minden 20.- ik embernek muszáj énekelnie, és ki fogja ki az egyiket? Bámulatos vagy, te már olvastál Kobra-sztorikat, igaz? Szóval elkezd mellettem nagyon hangosan énekelni a nő. Sziprom karját lökdösöm utalva rá nem csajozok ez tőlem függetlenül szereplőművész. Énekel. Visít! Fülemben vatta lévén be van gyulladva a hallójáratom de ezt nem lehet kivédeni. Miután vége a Himnusznak leülünk. Elkezdődik az előadás. Jönnek ki a gyerekek sorban a porondra és mindegyikre szalagot tűznek. Az első egy macis-fiú, megkapja a szalagot meghajol, mire a mellettem ülő nő BRAVÓ! -t kiállt. Húúú - kicsit megijedtem istenem, bejön neki a mackós-srác. Következő cingár-srác megkapja szalagját meghajol, balomról BRAVÓ! - ismét és tapsol. Ezek szerint bejön neki a cingár-srác is. Így megy ez vagy 15 alkalommal egymást követően. Sziportól kérdem - anya, mennyi gyerek van egy osztályban? Viselkedjél! - így a válasz. Viselkedem, mennyien vannak? Nem tudom. Mennyi osztály van? Öt! - mondja. Na jó, akkor mentem haza csácsum-emelkednék de visszahúz. Eltelik vagy egy óra mire lemegy az öt osztály minden gyereknek egyformán örül természetesen a nő. Aztán jön a hatodik osztály. Szipor rosszul tudta és állítólag a felháborodás látszik is rajtam. Szünet következik. Amikor visszatérünk a terembe én lehuppanok Szipor helyére jelezve helycsere következett. Mondja nekem - ne legyél bunkó, apa viselkedjél már! Magyarázom labilis személyiség vagyok könnyen becsajozok, de tántoríthatatlan a párom. Anya még nem is volt előadás de ez a nő már most nagyon boldog! Én ezt nem fogom kibírni! - panaszkodom. Utolsó másodpercekben visszatér a nő is és hoz magával egy kétliteres ásványvizet mint mondja: ahogy magát ismeri kifog száradni a torka! Szipor-felé fordulok és az öklömre harapva nézek anyára. Műsor: keringő. Kitaláltad, nagyon tetszik a nőnek és ezt nem is palástolja. Ugrál a székében meg hu-húzik hogy de csodás! Lelkendezik közben percenként gondolom csak az én kedvemért az elmaradhatatlan BRAVÓ! üvöltés. Anya - súgom a páromnak ha ez nem hagyja abba kiverem a faszomat itt a széken - vázolok fel egy bizonyára nem kívánt lehetőséget hátha helyet cserél mégis velem. Mögülem furán néznek rám mintha kicsit hangos lett volna kinyilatkoztatásom. Telnek a percek vége a produkciónak. Konferancié a pódiumon ismerteti a következő műsort mely egy kabaré jelenet lesz amiben állítólag MINDENKI! - nevetni fog. Önkéntelenül is összerezzenek. Ez mit fog nekem jelenteni balról? Elsötétül a pódium léptek zaja hallatszik. Erre felvihog a nő! Ezen mi a szar volt ennyire humoros?! - ordítom magamban. Erre beszalad vagy 50 zabálni valóan édes diák és nyomják a favicceket amin mindenki nevet, több százan nevetnek, a mellettem ülő meg szabályosan őrjöng mint a tinik anno a Beatles-koncertjén. Bőgve nézek a feleségemre - nem bírom! Közben szétnézek a több száz emberen és azt tapasztalom - bizony Kobra itt-ott vannak felvillanások de a te partnered az élmezőnyt veri. Azon töprengek ennek mekkora a matematikai valószínűsége hogy én fogjam ki az ilyet? Teljesen kiégtem. Mindenki röhög csak én nem. A műsor fénypontja valami olyasféle produkció amiben a srácok alsógatyában futkároznak. Most írjam milyen hatással van ez a mellettem ülőre? Baszki majdnem kiesik alólam a szék úgy tombol! Páros lábbal dobbant és BRAVÓ! -zik majd iszik a flakonból és újult erővel ORDÍT! Észre sem veszi hogy csapkodja a mellette ülő szék háttámláját történetesen azt amiben éppen ülök. Szipor részvéttel nézi kezembe temetett arcomat, nem bírom. Leakarom magam szopni, nem bírom tovább! Majd midőn vége lett az előadásnak a hölgy olyan faarccal kelt fel mellőlem mintha a Bors-napilapot olvasta volna.

Szlovák mozdony

Szipor este jön haza lehúzott egy ahogyan mondani szoktam "laza 15 órás munkanapot" s kissé fáradtnak tűnve lehuppan az erkélyen mellém. Hozom a söreinket és átadjuk magunkat a csevejnek. Szipor meséli milyen jóságos embereket vezérelt elé ma a sors. Vásárlóknak hívják őket. Beszámolója közben megrendülten elcsukló hangon, könnyes tekintettel kiáltom: - miért?! Itt megrökönyödött, nem szokott hozzá empátiám ilyen mértékű tanúbizonyságához. Miért?! - ismétlem magam, és mutatok a házunk előtt elhaladó Szlovák mozdonyra. Miért vannak a Szlovákoknak ilyen szép mozdonyaik? - nagyon kétségbe estem, pedig még alig ittam. Hogy megelőzzem nyájas olvasóm butus kérdésedet a házunk előtti mozdonyközlekedés azt jelenti hogy közel lakom a vasúthoz. 150 méteren belül. Már megszoktuk hogy 10-szer kell megnéznünk egy filmet mire felfogjuk az értelmét mert nem halljuk a vonatoktól. Szeretkezés közben viszont hasznos, üvöltözhetek fantázia német parancsszavakat elnyomja a vonatzaj. A vonatzaj erotikus szexuális stimuláló szer egy V 43-as mozdony hangja, az én produkciómhoz viszonyítva. Olyat is szoktam játszani hogy zúg a vonat én meg tátogok anyának mintha magyaráznék valamit és a tátogást folytatom akkor is ha elment a vonat és csend lett. Olyankor ragyogó tekintettel jelentem ki: becsaptalak anya?! Ő meg mondja - ja, be fiam! Hogy a vonatoknál maradjak engem lenyűgöznek ezek a színes mozdonyok. Némelyik szabályos művészeti alkotás olyan szépen vannak kipingálva. Nem csoda hogy nehéz velem kommunikálni ha látok egyet. Tapsolok és nagyon tudok örülni nekik. No, hogy ne csigázzam tovább az érdeklődést ma úgy döntöttem lefényképezek pár mozdonyt. Fényképezőgép elő, csattogok ki a ház elé. Előttem gazos terület, én rövidnadrágban és papucsban. Természetesen az első métereken felkarcoltam a lábszáramat egy faággal. Fájt még sem sírtam. Megyek tovább az előre kinézett helyszínemre, fémes csikorgás és enyhe szarszag lengett be. Rozsdás sparhelt végigszántotta a másik lábamat. Megnyaltam a vérem, mentem tovább. Megérkeztem a dombra, felmászok rá, leveszem gépemről a lencsevédőt és hunyorgok a sínpálya-felé. Tekintetem mint a rókának. Így állok ott öt perce. Közben sorra köszönnek nekem az utcabeliek akik elgyalogolnak mellettem. Szia Zoli! - mit csinálsz te ott? - kérdi pl a Piri-néni. Csókolom, mozdonyokat fényképezek. Ott? - ragozza a laikus. Igen, innen jó a rálátás. Következő látogatóm Géza, a motoros haverom. Motorját leállítja, letámasztja, rágyújt egy cigarettára és leül velem szemben a járdaszegélyre. Meg sem szólal egy darabig. Majd megtörve a csendet: Kobi, vérzik a lábad! Nem baj Géza, mindent a fotóért, mire Géza: jött már vonat mióta ott vagy szünet nélkül hülye? Nem is egy! - így én, de látom Géza nem hisz nekem. Elszívja a cigarettáját, beindítja a motorját, csóválja a fejét, elmegy. Így állok ott még vagy félórát, sehol egy vonat. Fáj a lábam, fél Nagymaros hülyének néz, megunom. Megvárom amíg senki sem jön és hazamegyek. Szinte gombnyomásra mihelyst kilépek erkélyemre elhúz egy nosztalgiavonat.

Tejföl

Zabagép vagyok. Politikai ellenfeleim szerint ez látszik is testalkatomon. Mint mindennek ennek is ára van. Kissé válogatós vagyok de azért a család sem semmi. Öten nyolcfélét eszünk. Így nem csoda ha Sziprom kissé gondterhelt amikor ki kell találnia mit főzzön. Nagyrészt az anyátok picsája! dialógussal zárja beterjesztett kívánságműsorunkat, de azért csak megoldja. Felkel szépen reggel négy órakor és általában estére el is készül. Persze mi segítünk ahol tudunk. Már amíg bírjuk erővel. Dél körül már halálhörgések töltik be a lakást mikor lesz már kész anyu?! kérdések formájában amire nagyrészt agyere ide és csináld meg hamarabbbazmeg! - a válasz. Én délben már totál részeg vagyok tehát jobban bírom a strapát. No de ennek az írásnak korántsem Szipor lesz a főhőse hanem a főhős. Azaz én! Bizonyára le sem tudnátok ma feküdni aludni ha nem mesélném el a mindennapi vásárlásaink folyamát. Havonta kétszer teszünk nagyobb bevásárlásokat. Teljesen mindegy mit vásárolunk, milyen mennyiségben, még soha nem vettünk olyan dolgot ami miatt akár egy forinttal is kevesebbet költöttünk volna a mindennapokban. Én mint nagyszerű stratéga azonnal leszoktam csapni kettő tálca Dreherre és vadul villognak a szemeim minden felém közelítő vásárlóra. Szipor mondja nyugodjak meg senki sem fogja elvenni a söreimet tőlem főleg nem a boltban, ahol még ki sincsen fizetve. Napi bevásárlások, ezért kezdtem el az írásomat. Behugyoztok! - akkora show. Általában a "hazaiban" vásárolunk mert ott engem szeretnek, tisztelnek. Ilyenkor amíg Sziprom mihaszna dolgokkal foglalkozik mint összeállítani fejben ötünk hétfajta kívánalmait és a hentes Bandit készülök megmogyorózni barátságbúl! Amikor a pénztár felé haladunk többször kérdezem - anya, mindent megvettünk? Személyemet lekicsinylő reakciók jönnek válaszként. Marhaságok mint pl. ha én is néha segítenék és nem hehehéznék a hentessel akkor biztosan minden a kosárba kerülne. Pénztárnál állunk. Halkan mondom Szipromnak (mert végtelenül tapintatos vagyok) - anya, ugye ma nem kell visszajönnöm még kétszer mert kimaradt valami? Erre Ő - már miért kellene visszajönnöd?! (kiabálva) és csípőre teszi a kezeit. Persze pillantásokat lövell a sorban álló csupa anyuka vásárlóközönség felé akik a pénztáros csajokkal egyetértésben konstatálják a "férfi" titulust és mind legyint, ismerik a dörgést. Igyekszek védekezni alig hallhatóan - majdnem minden alkalommal (finomkodok mert minden alkalommal!) lemarad valami. Bátorkodtam interpellációt benyújtani még fizetés előtt kérdés formájában. Olaj a tűzre. Mindegyik anyuka egyetértően Szipor mellé áll. Jajj ne is mond Kati, győzködik - a Pistám is csak zabálni szeret de egy csomag fogpiszkálót nem tud megvenni. Égek mint a szaros rongy, de végre megszabadulunk a boltból és megyünk haza. Otthon anya beveti magát a konyhába hogy agyoncsapja az elkövetkezendő hat órát főzés sütéssel, amíg én ért vért izzadva facebookozok. Ekkor a konyhából az ismerős hang, - ajjajjjj... Én meg nehezen palástolt indulattal hangomban - mi a bánatos büdös fasz maradt ki? Tejföl, kettő doboz tejfölt hoznál a boltból? Ordítom - megyek már! Ne higgyétek hogy indulatos vagyok csak egy kicsit. Már jön a válasz - hagyjad, elmegyek én a boltba. Te csak számítógépezzél! - Megyek már (üvöltöm) és ilyenkor lelkesedéssel kell hogy induljak mert csak úgy szimplán durcásan nem illik visszamennem aznap 15.- ször az 55 fokos dögrohasztó melegben a sorban állós jó kis üzletbe. Kapom az ívet de csak el tudok menekülni - mert az nekem olyan jó! Megyek a boltba. Pénztáros csaj kérdi mielőtt fizetnék - kimaradt a tejföl Zolika?-vigyorog. Mondom - dehogy, nem akartunk tejfölt venni csak közben rájöttem hogy milyen jól megy a sörömhöz. Ezért jöttem vissza érte. Hazaérkezek, leteszem az asztalra, még vigyorogni is próbálok. Látom durcás vagy! - jön a megjegyzés. Az isten szerelmére, hogyan kellene behoznom a konyhába kettő doboz tejfölt úgy hogy az megfeleljen!? Vagy a testbeszédemmel van a gond? Le lehet szűrni a testtartásomból hogy a tököm kivan a boltba rohangászással? Hiába, nők...

Tejtartó

Akkor jöjjön az én főellenségem. Életrajzíróim előtt nem titok, mindent szeretek ami büdös. Béla is régi haverom, na de nem ez a lényeg. Imádom a hagymát! Amikor nekilátok Szipor intelme - Apa, megfogsz megint dögleni! Ugyanis nem bírja a gyomrom. Sok mást se bír a gyomrom például az erőset, meg a távkapcsolót is nehezen emésztem meg, múltkor véletlenül lenyeltem egy produkcióm közben amikor 16 sör után bemutattam egy érdekes mutatványt. Tehát nem bírom a hagymát. Mivel a hagymánál jobban kevés dolgot szeretek, Sziport, a gyerekeimet meg a Beatles-zenekart - mindig hadat üzenek a bélflóráknak. Most képzelj el. Ülök az ágyban pizsama felsőben alsógatya nélkül mint minden normális férfi sörözés után, és hozzákezdek a hagymához. Szipor figyel. Csipegetek, lóg az orrlukamból is a zöldhagyma miközben magyarázom a Buckingham-palota kovácsoltvas kapujának részletgazdagságát amikor hirtelen a gyomromhoz kapok. MEGÉRDEMLED! MERT HÜLYE VAGY! ragozza. Anya! (nagy hatalmas kagyló szemekkel) nagyon fáj a hasam. Ilyenkor kettő dolgot tehetek. Egy, tűröm a fájdalmat. Na ebből iszonyatosan rossz vagyok. Kettő, iszok egy nagy pohár tejet. Utóbbinál az a gond hogy ha figyelnél és nem csak tátanád a bamba képedet miközben olvasol sejtenéd egy láda Dreherre a tej úgy hat hogy nem jól. Befosás a vége! Megyek ki a konyhába és imádkozom - édes drága jó istenkém, ad hogy dobozos tej legyen a hűtőben. Hűtőajtó feltárul persze hogy zacskós van. Sosem tudtam kinyitni a zacskós tejet. Kiáltom - ANYA! - azonnal a válasz: MEGÉRDEMLED, SZENVEDJ! FASZA! Mi a fő gond? A tejtartó egy kész geciség! Azért találták ki hogy engem szétbasszon az ideg! Első lépésben kiszedem a szekrényből és öt percig szidalmazom. Pontosan tudom micsoda menet előtt állok! Amikor lehordtam mindenféle kurvának a tejet zacskóstól belenyomkodom. Itt megjegyzem félig be-vagyok baszva nem mintha józanon nagyságrendileg ügyesebb lennék. Amikor belegyömöszöltem előveszem az ollót. Nézem a zacskót, nézem az ollót. Megint a zacskót, megint az ollót. Így telik el vagy fél-perc, Szipor nagyon csendben figyel az ajtófélfától amit én nem veszek észre - már nagyon fáj a hasam. Ekkor nyissz! Nyitottál már ki tejet ilyen rohadékban? Azonnal életre kell a zacskó, tudatára ébred. A fele azonnal a csuklómra ömlik, másik fele a papucsomba de úgy, hogy szétáztassa a csekkeket az asztalon (úgy sem akartam befizetni a rohadékokat) Azonnal leszopom a csücsköt aminek következtében Szipor hangja tölti be a teret - "édes istenem" rigmusa. Ráemelem tekintetemet úgy nézek ki mint egy alacsony költségvetésű pornófilm homokos felszopó fiúja. Nagyon elkeseredett vagyok.

Terméket nyert

Este mentem Sziporhoz a boltba ahol dolgozik és kettőnkre zártam az üzletet. A műszak végén átszámolja a bevételt meg hasonló marhaságokkal foglalkozik amíg én lófrálok az üzletben és néha főleg a pult előtt ahol dolgozik szökdelésbe kezdek úgy, hogy a bal karomhoz a bal lábam mozdul a jobb karomhoz meg a jobb lábam. Rém mókás dinamizmus, szerintem. Szipor nem igazán figyel rám mert számol. Sa-la-la! - így én s akkorát szökellek hogy belerúgok egy vascsőbe. Megérdemled! mondja. ANYA! - ordítom de Ő csitt, számolok ne zavarj. Fasza! -sikítom és kibontok egy nápolyis szeletet. Mihelyst kinyitom látom a csomagoláson: "terméket nyert!" Hihetetlen, sosem nyertem semmit. - ANYA! - lobogtatom a papírt miközben tolom a fejembe a nápolyit. Nyertem! - jelentem ki magabiztosan. Szipor rám néz majd a pénzre, megint rám megint a pénzre és kérdi: hol tartottam...? - Anya, vettem egy csokit és nyertem - kiáltom őrjöngve a boldogságtól. Nem, te elloptál egy csokit és nem nyertél - válaszolja. Meghőköltem. Szipor nincsen velem? Anya. Itt van hogy nyertem! Kifizetem a csokit de mi van ha ki sem fizetem mert amúgy nyertem a csokoládét? Kifizeted, mert semmit se nyertél válaszolja. Már hogy a kékeres véreres bránerbe ne nyertem volna!? - üvöltöm állítólag mint egy HÜLYE - és csapkodok a pulton majd ezzel egy időbe leszedem a vásárlók könyvét. Na jó, gyere ide - mondja anya. Magához húz egy felfordított sörös ládát, vele szembe egy másikat. Leül és rám rivall üljek le vele szemben. Leülök. Akkor elmesélem neked azért nem nyertél 1. nem vagyunk szerződésben azzal a csoki céggel. Ha abban lennénk ki lenne matricázva az ajtón. 2. az akció májusban lejárt, a papírra rá van írva. 3. ha nem fogod be a pofádat soha nem tudom megszámolni a bevételt és nem mehetek haza pedig én veled ellentétben átdolgoztam a napot. 4. rakd vissza a vásárlók könyvét a helyére, mert ha még egyszer hozzányúlsz úgy kifestem a te munkahelyeden a te könyvedet hogy leszopod magad. Kelletlenül tettem eleget a diktátumnak, és szótlanul merevedtem zárvánnyá a bezárt bejárati ajtó mögött kifelé tekintve mozdulatlan. Olyan voltam mint Puskin. Vagy mint Lennon. Vagy hagyjál már, a lényeg csak álltam ott. "meg lettem károsítva mint vásárló..."
HAGYJÁL MÁR! - így Szipor.

Titanic

Van a teniszben a labdalecsapás mikor egyszerűen nem hagyhatod ki a lehetőséget. Mi köze a Titanichoz? Sziprom és Petya-fiam az erkélyen múlatják az időt olyan marhaságokra pazarolva azt mint diplomaszerzés átbeszélése, hasonlók. Ugyanabban a dimenzióban tőlük pár méterre jómagam fekszem az ágyban heréimet morzsolgatva tv-t nézve. Így telik el számomra örökkévalóságnak tűnő idő. Magamra érvényesnek vélem azon mondást miszerint sért a lámpa, bánt a homály. Ha huzamosabb ideig nem foglalkoznak velem kezdek depis lenni, unatkozni. Az meg senkinek sem jó. A herevakarás egy ideig lefoglal de aztán párom rikoltozásomra lesz figyelmes. AZTA! - így én, ami kiszűrődik az erkélyre mert véletlenül hangosan csodálkoztam valamin. Beszélgetnek tovább ekkora a lakást betölti egy újabb hangfrekvenciájában még erősebb: A Z T A ! Csend kint, de hallom a susmogást Petyától. - "azért se érdekel mit akar..." Beszélgetnek. Velőtrázó üvöltés tölti be a teret: "AAAZZZTTTAAAAAA!!!" Mi van már!?-kérdi Szipor a függönyt félrehúzva bekukucskálva. Szenvedélyesen hadonászok a tv-képernyője felé állítólag úgy nézek ki mint egy HÜLYE. Közben rikoltozok - odanézz Anya! Szipor elköveti azt a hibát hogy odanéz és tényleg magával ragadja a látvány. A Titanicról megy egy dokumentumfilm ráadásul egy olyan részt mutatnak ahol mint mondják hangradar technológiával feltérképezik a hajóroncsot centiméter pontossággal kivetítve azt magyarázzák így még senki sem láthatta. A mesélő elmondása alapján olyan a kép mintha a hajófedélzetet a nap melegítené, képzeletben leengedtük az óceán vizét, szemügyre vehessük a roncsot. Tényleg jól néz ki. Anya itt elköveti a második hibát mondja: Hogyan csinálták ezt? - nem engedhették le a vizet. Itt az a pont ahol viszont én hibáztam. Kitör belőlem egy állítólag eléggé mesterkéltnek tűnő (így magyarázta a párom miután megint szóba állt velem) röhögés hullám mely telve volt gúnnyal, meg sok egyébbel ami nem szép. ANYA! Hangradarral csinálták a képet nem engedték le az óceánt! Olyan buta vagy hogy azt hitted le lehet engedni az óceánt!? Hogyan juthatott eszedbe ez csak egy dokumentumfilm! Biztos érzékeled nyájas olvasóm a drámai feszültséget. Szipor nem szól csak néz rám. Kiolvasom a szeméből mert ismerem hogy nem tetszik neki a gúnyolódásom még azon terep mentén sem hogy hülyének nézem. ANYA!!! folytatom (szövetségest keresve a lakásban Petya-fiamat leszámítva) Nagyon buta vagy! - ordítom. Nem kád víz az hogy kihúzom a dugót! (kezdem magam kellemetlenül érezni de folytatom az előadást) GYEREKEK! - üvöltöm és átszaladok a másik kettő fiamhoz. Anyátok nagyon buta! Azt hitte leengedték az atlanti-óceánt! Másik kettő fiam nem tudta az előzményeket csak hogy állítólag az anyjuk buta mert azt hiszi leengedték az atlanti-óceánt. Zoli fiam a nagyobbik nem megy bele a játékba, nem reagál, hiába nem hülye gyerek az. Laci fiam a középső sem hülye de mókásabb Zolikánál. Odamegy az anyjához és mondja tök komoly pókerarccal: - Anya, mi tanultunk erről, nem lehet leengedni az atlanti-óceánt, nyugodj meg. Attól megnyugszol. Itt anya is szót kér. Megnyugodjak? - így lelkem-szottya. Majd te is megnyugszol apáddal ha nem kaptok gesztenyepürét. ÁLLANDÓAN HÜLYÉNEK NÉZTEK! Mintha itt lett volna némi ingerültség is a hangjában de lehet csak félre hallottam. Az esetet követően kicsit csendben voltam. Szipor az erkélyen beszélgetett tovább Petyával, én a heréimet markolásztam, majd egy 20 perc múlva kiosontam az erkélyre hogy eljátsszam a híres Titanic orrcsúcsban sirályként repülő páros madár effektet, egyedül! Kicsusszant anya a mellkasom alól.Misnyákolásaim

2019.04.15