Pöszmötök

Minél több Kobrát olvasunk, annál jobban szeretjük Sziport. (olvasói megállapítás) Életünkből pár aprócska fejezet, nem a legizgalmasabbak, talán megfilmesítésre sem fognak kerülni. Aztán meg ki tudja, nem igaz? Anyák napjával kezdem. Majd lever a lábamról a kór. Hallottatok a Chemtrail összeesküvés elméletről? Szipor csapot szerel. Én meg debrecenit főzök. Dr. Abawuwu is felbukkan életünkben (minden nap) Fekete rigó. A fürdőszoba ajtóm lemészárlásának megható leírása. Hurvinyek is megjelenik mellettünk. Varázslatos pillanatok cd-n. Oleg, Zolik és a parlagfű mint családtagjaim. Párnacsata. Volt Hurvinyek következzen Spejbl-bácsi is. Zolika szemüveges lett, én meg ingerült. Szipor álmával zárom a blokkot.

Anyák-napja

Vasárnap reggel anyák-napja. Szendereg családom, jómagam édesdeden fekszek Sziprom mellett miközben kacsóit igyekszem a pömpölőm felé irányítani. Ma reggel valahogy nem vevő aberrált játékaimra. Apa-kérdi, főzöl kávét? Hozzál nekem te (rimánkodom) tudod hogy ma neked kell főznöd mivel anyák-napja van? - kérdem. Néz rám értetlenül, igyekszik logikai összefüggéseket találni, feltápászkodik. A kezeit is viszi magával bánatomra mind a kettőt. Alig telik el egy perc jön vissza és mondja, valaki van a konyhában. Biztosan a gyerekek. Szipor erre nem, ez egy két méter magas férfi, melós-ruhában. Azt kérdezte tőlem - itthon van a férjed? Anya nem főzök kávét hagyjál aludni - válaszolom. Mégis olyan furcsa az arckifejezése. Anyóca, magyarul esetleg Szír akcentussal érdeklődött? - érdeklődöm. Szerinted én tudok Szírül? - kérdi a párom, és rám rivall - csinálj már valamit! Kelletlenül felkelek, vitrinemből kiveszem a tőrömet biztos ami biztos, elindulok a konyha felé. Áthaladva a gyerekek szobáján látom pislognak nagyokat és mutogatnak suttogva - van ott valaki! Na b@ssza meg! Konyhába érve előttem áll teljes terjedelmében a Virág Bandi, kollégám. Szia Zoli-bácsi! - köszön rám a tőlem kétszer idősebb Bandi. Szevasz bazmeg. Ha nem vagyok Windisgrétz te mi a bránert keresel a konyhámban? Beengedett a fiad - mondja, kopogtam ő ajtót nyitott és elszaladt amikor meglátott. Megdörzsölöm a szememet, ébren vagyok. Anya! - üvöltöm, Boldog anyák napját! Kapsz virágot a Virág Bandit! - sikítom, és mindenki megkönnyebbül csak a Bandicsek nem érti az összefüggéseket. Bandi, ülj le. Hadd ébredjek fel. Én addig hozzákezdhetek? - kérdi. Ülj le a picsába! - azt se tudom mit csináljak veled. Hogy kissé összerakjam a részleteket a fejekben Bandi a kollégám. Együtt vagyunk biztonsági-őrök egy élelmiszerláncnál. Megtudtam Bandi foglalkozik nyílászárócserékkel, mivel a 22.000 ft-os rokkantsági nyugdíjából nehezen jön ki. Munkahelyén betegállományban tartják egy fillér nélkül, mert mindig ellógja a melót. Hetente kap vagy tüdőembóliát, vagy szívinfarktust. Szokott is viccelni mondja - Zoli bácsi állok múltkor az állványon és a szívemhez kapok! Az új melósok megrettenek - mi a baj Bandi-bácsi?! - a régebbiek meg - ááá csak a szokásos, ha kedd akkor infarktus. Nézek Bandira és mondom cimbi. Vasárnap van, anyák-napja. A fiam barátnője is itt van, bográcsoznánk meg pihennénk. Szerinted készen állok most lelkileg nyílászáró cserére? Rávágja - megbeszéltük! Bandi, azt beszéltük meg az egyik vasárnap ha ráérünk megcsináljuk. Előtte felhívsz, egyeztetést követően kicseréljük nálam az ajtót. Bandi néz, köhög egyet (inkább okádik) ja a konyhámban. Feleli semmi baj ne izguljak csak éjjel megint kapott egy embóliát. Mint mondja nem találta a telefonszámomat ezért nem hívott. Tehát ki a hülye? - kérdezek vissza mire ő, megbeszéltük! Kérem szépen mivel én igen türelmes alkat vagyok, meg nem akarom hogy infarktussal is gazdagítsa a reggelemet, okfejtésemet felvázolom még kétszer egymást követően neki miszerint telefon, megbeszéljük, egyeztetés és akkor jön amikor még én is tudok róla szétbarmolni a lakásomat. Mind a kétszer figyelmesen végighallgat, látom rajta nem hogy elveszíti a fonalat fel sem veszi azt. Miután megunja a trécselést (nem a szavak embere) fogja a kicsi pajszerját és esne neki az ajtófélfának. BANDI! - itt ma kurva-isten hogy nem fogsz szerelni! - üvöltöm. Miért nem? - néz rám tanácstalanul, mintha egy szót sem váltottunk volna eddig. Gyerekek figyelik magasröptű eszmecserénket a szobából és röhögnek. Lényeg a lényeg kibasztam mint macskát szarni! Nálam így indult az anyák-napja.

Beteg vagyok

Úgy vélem reagálnom kell a közvéleményt okkal foglalkoztató a napnak legfontosabb eseményére. Reggel elszóltam magam a facebook-on. Jeleztem beteg vagyok, mintha tűzben égne a homlokom! Számtalan privát-levelet kaptam - köszönet érte annak az egy személynek aki küldte őket, érdeklődve hogyan létem felől. Hiába aggódik, be kell helyettem mennie dolgozni. Reggeli bejegyzésem: orvosom szerint ne aggódjak, olyan tünetekkel (nátha) mint én vagy 100-an rendelkeznek már. Visszakérdeztem: Nagymaroson vagy a világon? Hazajöttem, felordítok: tűzben ég Anya a homlokom! Mérd meg a lázad, - feleli, látja jártányi erőm sincsen ezért másfélóra alatt sikerül leráznia a higanymentes tököm se tudja ki találta fel higanymentes lázmérőt. Miután megmértük a lázam meglepve konstatáljuk hogy még élek. Zihálva fekszem nyakig betakarózva és a lázmérés után a borzalmas 37,2 eredményt követően sikongatok asszonyhangon a szobában. Anya, mi lesz velem?! Aludj! - pihenj, mondja és lefekszik mellém pihenni ő is. Anya, nem akarom hogy elkapd mellettem a kórt! Nincs kedved felkelni és elmenni a boltba nekem sörért? Itt olyat mondott inkább nem írom le, higgyétek el jó asszony csak néha hangulati változásokon megy keresztül. Fekszünk az ágyban vagy öt perce nézem már (BETEGEN!) - figyeltél ? - az Animal Planeton a sáskák násztáncát. Mekkora görény ott a nőstény, ne tudjátok meg. Megszólalok. Anyóca ha velem valami történne azt akarom hogy soha többet ne menj férjhez, ne legyen senkid, ápold emlékemet örökké. Lényeg a lényeg, a lázrohamok és izomgörcsök teljesen legyengítettek, elaludtam. Szipor is elszunyókál mellettem. Eltelhet pár perc talán egy óra, érzem a mellkasom kiakar szakadni. Ezer-fokban a lázam bizonyára, felkel kelnem. Ha elhullok azt nem szeretett hitvesem mellett teszem, ez határozott döntéssé érik bennem. Meg szeretném kímélni a látványzattól. Ja meg előtte bezabálok mert lassan egy órája semmit sem ettem. Alapból sem egyszerű az ébredés nálam főleg mikor beteg vagyok és végtelen tapintatomból adódóan nem akarom hogy Szipor is felriadjon. Akkor nehezebben kászálódom ki az ágyból. Felülök és mint a libikóka lendületeket veszek. Ilyenkor jó esetben előre libbenek és az ágy szélén teremve már ki is tudok kászálódni. Most nem jött össze. Lendület és egy az egyben leborulok az ágy meg a szekrény közzé lerúgva a feltételezem mindegyikünk hálószobájában nélkülözhetetlen kelléket II. világháborús sisakomat a mélynyomóláda tetejéről. Apa - miért nem pihensz még? - kérdi rezignáltan anya aki valami számomra megfejthetetlen okból kifolyólag felriadt. A sisak akkorát csörömpölt amit az ordításom sem tudott elnyomni. Felkelek és elindulok a konyha felé. Félúton jön Laci-fiam velem szemben és mondja - apa, megint takaréklángon működsz tudod? Ébredés után van hogy az egyik szemem csukva marad, húzom a bal lábam, vagy egyszerűen elenged a húgyhólyagom. Beteg vagyok (felelem) - ja, akkor azért. Kiérve a konyhába köszönök - szia Zolika, -szia apa mondja Peti fiam. Lábast szedek elő, merek magamnak erőlevest. Középkori históriákban olvastam az ilyenkor a végstádiumban szokott segíteni. Mikróba be, tésztát veszek a számba majd ráharapnék de megint kiharapok vagy 10 dkg-t a nyelvemből. Nem tudom hogyan pótlódik mindig mert ezt hetente meglépem. Felordítok! - közben félrenyelek, majd megfulladok az egy-szem tésztától. Rohadjon meg a büdös kurvaélet ! - ordítom, ömlik a véres-nyál a fejemből! Szipor kijön a konyhába, nagy kerek szemekkel nézek rám, anya, nem tudsz aludni?

Chemtrail

Mint mindennap amikor Szipor dolgozik délben viszek neki kávét, cirka 10 km oda-vissza. Ez hagyomány. A hagyományokat meg nem érdemes felrúgni. Nincsen jó filmkínálat este. Lépek be a boltjába vadul magyaráz egy aranyos idős-úr. Olyan 140 centiméter lehet. Állandóan pattog, nehéz felmérni. Nagyon beleélte magát magyarázatába. El röppent pár másodperc mire felvettem a fonalat követni tudtam. Minden mondat megszakadt a harmadik max. negyedik szavánál apró infarktusok tarkították előadását. Előadása olyasféle fejtsd meg mit akar a csóka játék volt. Amikor beléptem már volt bent egy házaspár. Állítólag a férfitag egyszerűen képtelen volt elhagyni a helységet annyira magával ragadta a bácsi-beszámolója. Felesége noszogatta mégsem ment a távozás. Sziprom ennyit kért: - be-le-ne szólj! Mondja a bácsi: mérgeznek minket! Majd mutogat felfelé én meg lesek az álmennyezetre. Nem értem a Karcsi (párom munkaadója) miért akar minket eltenni láb-alól. Értetlenségemen a másik házaspár férfitagja lendít - a repülők fent! Tudja a csíkok amiket húznak! Arról szól az előadás. Ja! - de hülyék vagyunk! - felelem, amivel a házaspár nőtagja nem teljesen ért egyet. Csókánk taglalja - a méreg nem hat a zsidókra! Aztakurva! kiáltom, ez a nem semmi! (Szipor dobál rohadtkáposzta-levelekkel) Feltételezem a zsidók műve igaz? - kérdezem mire az öreg elsikítja magát: "KÖSZÖNÖM!" Házaspár férfitagja csalódottan - ezt már én is mondtam! Felesége: - fogd be a pofád! Csóka nagyon belendül és mutassa a tenyerével hogyan repülnek a repülők. Férfitársam tenyerével szintén mutatja a röppályát én pedig szégyellem magamat hogy ezt eddig nem tudtam. Brüsszel! (mondja a csóka) - el kell menni savazni! Ugrottunk egy fejezetet de nyomban bele is szólok - szavazni? SZAVAZNI! Mert elveszik a földet! Meg jönnek a Gyurcsány négerei! Ne hagyjuk! - kiálltja. Férfitársam teletenyérrel az asztalra-csap - NE HAGYJUK!!! - ordítja. Kapkodom a fejemet és egy paprikát a földhöz vágok majd felordítok én is. KURVAANYJUKAT!!! Mérgeznek meg a néger Gyurcsány is hozza a bandáját?! NE HAGYJUK! - már vadul gesztikulálok. Állítólag hülyébb vagyok mint a bácsi. Majdnem annyira mint férfitársam aki már kicsit elfáradt meg kék-zöld a bokája a felesége rugdosásaitól. Nagy az egyetértés legnagyobb sajnálatomra férfitársamat a felesége karon-fogja és viszi ki a helységből. Látom nem akar menni mégis végül enged az erőszaknak. APA! (így Szipor) menj be a raktárba! Nem akarok bemenni (teniszlabda nagyságú tekintettel könyörgök) hiszen még alig hallottam valamit! Ez nem igazság! Anya beterel. Mire kijövök hősöm már eltűnt az üzletből.

Szipor csapot szerel (szerinte)

Te most rólam írsz? - kérdi Szipor mikor az "eset" után ránéz a laptopomon a képmontázsra. Ha majd én írok rólad! - mondja mire én - akkor mi lesz? Akkor lefogod magad szopni! - állítólag. Jöjjön az eset. A magam egyhangú mélabújával belépek lakásomba korgó gyomorral ebédhez készülődve s látom életem párja a konyhában valami nagyon furcsa dolgot csinál. Kalapáccsal veri szét a csapot. Mit csinálsz anya? - érdeklődöm nyugodt hangon mire a válasz "NE SZÓLJ BELE!" Anya, cseréltél tömítést a csapban és visszaakarod rakni? - érdeklődöm nagyon szelíden. IGEN! - jön a válasz kevésbé szelíden. Kalapáccsal? - kérdem. Van fogónk?! - sikít anya aki továbbra is üti-vágja a csapot. Anya, a csap csak fémszínű viszont nem fémből van. Elfog repedni, arcodba spriccelni a víz, és vehetünk majd aranyáron másik csapot és mindezért én leszek a felelős. Ebben a pillanatban a csap megroppan, anya arcába spriccel a víz, és felordít Szipor. "MINEK JÖTTÉL HAZA!?" LÁTNOK vagyok!!! - most már én is ordítok majd kiszaladok a lakásból. Beülök az autóba teszek egy kört Nagymaroson. A benzinkúton stressz levezetőként ráakartam rántani (maszturbálni) ellenben olyan szépen kért ellenkezőjére a kutas-Jani elálltam szándékomtól. Hazajöttem, Szipor láthatóan megbánta amit tett és elnézést kért. Megbocsátok. - felelem színpadiasan. Olyan ostoba vagyok! - mondja anya amire válaszolom vigyorogva: - ostobának érzed magad? Állítólag túl spiráztam a kérdést mert feltettem egy perc alatt többször is. Most hogy mosogassak? - kérdésére anya fogd be a lukat a csapnál ha megengeded a vizet. Forró a víz - feleli Szipor mire én fújkáld az ujjad! Megint kezd berágni. Szóltam a Sanyinak - mondja anya, Sanyi Pest-megye egyetlen vízszerelője aki ért is a szakmájához és vesztére nem messze lakik tőlünk. Kinézek az ablakon látom Sanyi beállt a ház elé. Anya, vállalom helyetted hogy ügyetlen voltam, majd a dicsfényből kilépve szaladok a Sanyi elé üvöltve. Nem hiszed el! Kalapáccsal akarta visszarakni a csapot! Nagyon buta! - ordítom. Sanyi szemrevételezi a csapot, Szipor restelkedik én meg rém büszke vagyok hogy ezt sem én basztam el. Sose nyúlok férfimelóhoz. Szipor egyfolytában magát becsmérli én meg bólogatva mutogatok rá. Sanyi rám szól ne bántsam az asszonyt mire én - megérdemli! Sanyi megforrasztotta a csapot, nem kellett kicserélni. Állítólag 18.000 ft egy ilyen csap. Onnan tudom hogy Sanyi mondta én meg behugyoztam rémületemben. Szipor boldog, a csap csap, én boldog vagyok. Belecsípek anya pofijába nyüszítve - látod, nem kell tragikusan hozzáállni dolgokhoz. Vittem a balhét helyetted, ugye? Vitted! - te aztán vitted! Azt mondja olyan boldog hogy annak örömére elmosogat. Minden mosatlan edény kiszedtem a ruhásszekrényből.

Debrecenit főzök (szerintem)

Úgy szeretlek majd megeszlek! Sziprocskám és a debreceni. Nem Sziprom a debreceni, Ő egy Ózdi tündér aki amikor engem meglátott azonnal belém habarodott. Csoda?! Na ne vágjak a dolgok elébe. Sziprom iránt roppant kedves, figyelmes tudok lenni ám. Ennek legfőbb ékes bizonyítéka hogy immáron 1500 esztendeje hű társam jóban-rosszban. Meg hogy földöntúli türelemmel bír engemet. Mondom neki tegnap te anya. Ma ne süss, ne főzz, rád is rád fér pihenés. Kérdi - mit eszünk? Majd egymást te agyaragya incifinci egyem lelked édes röptű csillogó kis madaram. Visszakérdez - te ittál nélkülem? Jaj te csacska jány, én csak veled! Gyere ki az erkélyre hozok neked egy hideg sört! Vittem is neki hideg sört magamnak meg vagy ötöt. Hangulatosan elkezdtünk szürcsölgetni. Így teltek el percek a maguk ki kristályosodott szépségükben amikor éreztem ha még egyel többet iszok lehányom a muskátlit. Mindig tudom hol kell megállnom. Fetrengek a szobában, bekapcsolom a televíziót és érdeklődve figyelem amint párosodnak a keselyűk a tv-ben. Aztán taglalják hogyan hűtik magukat a keselyűk. Tudjátok hogyan? Tényleg nem tudjátok? Lefossák a pipaszár lábszárukat. Beszarok. Lefossák a lábukat! Ilyen érdekes témakör kapcsán azonnal megéhezem és kérdem - anya, nem eszünk valamit? Mintha azt mondtad volna hogy csak sörözzünk, ilyen melegben pihenjek - utal vissza. Ezt mondtam volna? Állítólag a képemről ilyenkor lerí amire gondolok és az abszolút nem azt mutatta hogy készen állok a böjtre meg az éhen döglésre. Ezt persze nagyrészt megszokta előzni részemről egy alapos hiszti sorozat. Kérdi anyócám - mit ennél? Felelem - ha már ennyire belelovaltad magad, lapcsánkát. Apád faszát! - jön a válasz. 45 fokban majd ott álok a sütő mellett mi?! Jól van, akkor palacsintát. Igyekszem tompítani. Mondtam már hogy apád f@szát ?! - érdeklődik lelkem szottya. Jól van akkor ne kérdezd, majd elleszek valahogy. Ábrázatomon tündököl az elmúlt évszázad összes gyötrelme. Anya kimegy a konyhába és hallom a háttérből a "kurva jó, ott döglik a tévénél, ne hogy segíts" és egyéb feminista maszlagokat. Örökkévalóságnak tűnő idő elteltével visszajön és tálcán hoz nekem sült debrecenit, mustárt, kenyeret, mellé csalamádét, amire én csak ezt felelem - igazán nem kellett volna. Majd lekanyarintok egy karikát a kolbászból, és rágom. Rágom. Rágom azt a szart. Talán meg kell jegyeznem ha be vagyok baszva meg tudom enni a cipő talpát is. Egyszer megettem a távkapcsolót. Ez más. Ez annál is keményebb. Anya, ezt nem lehet megenni. Mi a szarba van ez csomagolva? - kérdem alig palástolt ingerültséggel hangomban. Vágd le a bőrét - jön az instrukció. Kezdődik az operáció. Szipor néz a sarokból. Teljes hosszában felvágom a debrecenit mindkettő oldalán. Amikor elkészül igyekszem lehántani a bőrét, nem megy. Neki állok kézzel. Piszok forró ezért sikongatok mint a szűz kurvák. Ahogy előrébb haladok a trancsírral kezdek egyre hangosabban szitkozódni. Egy perc alatt végzek. Teljesen lemészároltam a debrecenit. Könyékig szaftos vagyok, sehol egy ehető darab, pólóm csupa nyál, gatyám hugyos, tekintetem tele könnyekkel. ANYA, - mutatom neki a tetthelyet, ezt hogy zabáljam meg!? Mi ez a rohadt szar!? Iszonyatosan meg vagyok sebezve. Fogom az egész förmedvényt, bele kúrom a kukába és olyan pofával amit elképzelni nem tudtok a fal felé fordulok. Sziprom kérdi: - iszunk egy sört apa? Debrecenire állítólag jól megy.

Dr. Abawuwu

Az emberek általában ébredéskor az első perceket marhaságokkal töltik. Nyújtózkodás, kávé kortyolgatás, fogmosás, tusolás, nálam is majdnem ez a sorrend. Először is ha Szipor nem ébredt még fel és az ágyban fekszik még az első mozzanat hogy ráugrok. Mint a kutyák fura mozdulatokkal nekiesek. Általában beszokott esni az ágy meg a fal közzé onnan kiabálja félkómásan - MEGINT HÜLYE VAGY APA! Ha túl vagyok reggeli merevedésem bemutatásán (az egészet csak azért csinálom hogy este hivatkozhassak létezésére) ugye amikor volt nem kellett! Ezt követően kivonszolom magam a lapitopimhoz felmászok a fotelomba mint a kiscica kétszer körbeforgok rajta, és az esetek nagy részében fel is borulok vele a picsába! Fotel visszarakva, benne ülök, várom amíg fel nem áll a (ne legyél már közönséges!) a rendszer a gépen. Én még XP-t használok. Első ami következik a "Shakes"! Dávid unokaöcsém mutatta nekem a játékot mekkora móka. Azonnal megtetszett. Igaz Ő maga már nem nyúzza lévén akkor ötéves volt és azóta felnőtt. Én mai-napig hatása alatt vagyok. A közelmúltban a 10-éves korosztály is kiábrándult a játékból pedig bővítették a palettát "ABAWUWU" -val. Ő egy madár! A játékban naponta egyszer rákattinthatsz a "pörgetés" mezőre beindul egy rulett-kerék. Pörög-pörög én közben fészkelődöm és egyfolytában tapsikolok. Nehezen bírom a stresszt! Amikor megáll leugrok a fotelból és karate mozdulatok közbeiktatásával ordibálok - IGEN!!! (Mivel látom érdekel - bi-bii Dávid !) kifejtem. A rulett-kerék pörgésénél azt fékezi Abawuwu csőre fent, és a kerék lassul. Fékeződik a kerék a madár csőrének súrlódására ezért lassul. Ne legyél HÜLYE! - nem fizikailag súrlódik, ez virtuális súrlódás tudod amilyeneket te csinálsz számodra tök ismeretlen nőkkel a face-n. Imitálja a súrlódást, tudod? Tehát lassul, a végén megáll egy pontnál. Azt kapsz ahol megáll. Többet is pörgethetsz egy napon belül azokért viszont gombával kell fizetned amit naponta csak egyet kapsz alapból. Nekem mondjuk van vagy 30.000 db de sajnálok belőle felhasználni. Éppen ott tartok hogy Szipor ki pajszerolta magát az ágy meg a fal közül menne el mellettem amikor elkapom a csuklóját rákiáltva: ABAWUWU! Valakivel kurvára összekeversz! - kiálltja én nem tudom mitől ilyen ingerült kora reggel felszólítom - anya, pörgess az Abawuwuval! Kimegy a konyhába én loholok a nyomában és addig hisztizek amíg rá kérdez -jó, mit kell csinálnom?! Visszarángatom a géphez és mutatom neki az a madár ott Abawuwu, arra kell klikellned. DE ÜGYES LEGYÉL! - szól intelmem mert fa már nem kell, kő sem, viszont ha gombát vagy tapasztalatot pörgetsz ki nekem megnyalom a talpad! Szipor klikkel, micsoda pókerarc, meg sem várja hogy megálljon a kerék ott hagy megy a konyhába. Én szünet nélkül tapsolok, hangosan hörgök, ragyognak a szemeim, és a kerék hol áll meg? ANYA! MIT CSINÁLTÁL!? Mondtam hogy nem kell fa! Most rendesen hazavágtad a napomat! Mi a szart kezdjek most ezzel? Nagyon ugatok. Szipor szigorúan néz, kortyolja a kávéját. Nekem nem adott! Néz engem, olyan mintha dühös lenne. Olyankor ugyanis a pofiját felfújja, és a gyönyörű nagy szemei még nagyobbak! Duzzogok még egy darabig majd meglágyulok kb. este hatóra tájékában hiszen ez csak játék. Még ha nem is akármilyen.

Fekete-rigó

Hazaérkezvén munkából mint minden rendes ember kicsalom a páromat az erkélyre sörözni. Az első sörnél még úgy ahogy képben vagyok. Ilyenkor lehet velem közölni apróbb részleteket a nap históriáiból. Előre nem ildomos ellátni másnapra feladatokkal mert semmire sem fogok emlékezni. Szipornak előadást tartok a második söröm derekán a világháborúk nagy katonai tévedéseiből, amelyet Szipor árgus figyelemmel kísér ami annyit jelent rám sem néz csak fújja a füstöt az erkélyen. Kérdésedre válaszolva én nem dohányzom, örökké akarok élni! Sört sör követ és éppen a legizgalmasabb fejezethez érek ami a Kurszki-tankcsatát taglalja amikor elkezdenek ordítozni a fekete-rigók. Mivel még sosem jártál nálam (ne is reménykedj mert nem hívlak meg) tök undok vendéggyűlölő köcsög vagyok, tehát ezért nem tudhatod így elmesélem jómagam egy hatalmas kertes ligetes csalitosban lakok. A csalitoson belül azért lakásom is van, mielőtt hülyeséget kérdeztél volna gondoltam elé vágok. Lakásom erkélyén szoktam Beatles-dalokat tört-héberséggel előadni. Nagy hatalmas fák vannak előttünk, ami sok levegőt ad meg felfogja a zajt. Otthonául szolgál istenke azon édes kis pürüntyő lényeinek amelyeket te mint iskolázott ember a madarak osztályába sorolsz. Ezen (jó nevezzük madaraknak őket) álló nap azt lesik mikor parkolok le a ház előtt. Képesek egész-nap nem szarni, megvárják a kocsimat. Aztán amikor megérkezek összekacsintanak és ami a csövön kifér! Másik mostanában kedvelt hóbortjuk valami hihetetlen módon tudnak rikácsolni. Ezek általában feketerigók de vagy engem utálnak nagyon, vagy nagyon kivan valamivel a tökük (lehet velem) mert így madarak nem ordítanak. Azoknak csipogni kellene hogy megfáradt lelkemre gyógyírt adjanak. Ezek más madarak. Ezek vér-gecik! Nem hallom a saját hangomat! Tegnap este igyekszem nem rájuk figyelni ők meg átmentek olyan vadökörbe hogy előadásom közepén elordítottam magam: -FOGJÁTOK MÁR BE A MOCSKOS POFÁTOKAT! Le is szólt nekem az emeleti szomszéd (jól van Solymosi, bocsáss meg hogy itt lakunk mi is...!) - amit Szipor mentegetőzése kísért. Majd engem korholt kissé meg olyasféle vádakkal hogy tudnom kellene mennyit igyak, meg hasonlók. Én meg jól kiszúrtam vele! - mármint Sziporral. Nem fejeztem be a Kurszki-tankcsata történetét. Gondolom most is azon töpreng hogy a csudába az a sok Tigris-tank és mégis veszett fejsze-nyele. Miután szomszéd elcsitult, nekem ajkaimra ragasztották a szavakat, Szipor kérdések között maradt a keleti-fronttal kapcsolatban, gondoltam lezuhanyozok és alszom. Zuhanyzásom hangoktól volt kísért. Részegen sosem tudom beállítani a csapot. Egyszer azért sírok mert tűzforró a víz, máskor meg mert jéghideg! Esti-lefekvés, anya elzárkózott mindennemű éjjeli hancurtól. Külön kért rá egyedül se csináljam mert egyrészt nem látja a televíziót úgy hadonászok másrészt rém gusztustalannak tartja. Hiába, ő sem fiatal már. Kényesedik a gyomra. Lepihenek aludni úgy éjfél magasságába arra riadok félálomból hogy gyerekeket bántalmaznak az erkélyemen. Hallottál már macskákat bagzani tudod milyen az. Az erkélyemen akkora gruppen-szex zajlott dacára légvonalban a macskák és a fejem között lévő falnak vastagsága max. 30 cm távolsággal bír. Tök úgy éreztem mintha percenként szopnám le fél Nagymaros macskaállományát. Először nyávogó hang, olyan vékony mint a gyerekeké, majd hörögnek, ordítva hörögnek! Aztán hatalmas csörömpölés, mindent levernek. Felugrok az ágyból és ordítanék de mai-napig nem szoktam meg hogy áthelyeztük a mélynyomóládát az ágy végén a másik oldalra. Szipor kérte ne kelljen minden reggel belelépnie a subwoffer tetején lévő sisakomba. Most már én lépek bele. Be is csúszok a szekrény alá, ahol nagyon elkeseredetten sírok amire anya felriad és keresi a szavakat. Mindig megelőzöm - anya, hozzak egy pohár vizet? Nem tudsz aludni? Így telt el az éjjel és reggel skót-dudaszóra ébredek. Tulajdonképpen nem is én ébredek fel hanem az egész család. Én hozzászoktam hogy hülyeségeket álmodok. Legutóbb Maya Golddal álmodtam (igen a méhecske az, istenem mekkora barom vagy!) Gondoltam most azt álmodhatom hogy Paul Mccartney skót-dudán ad elő nekem dalokat a hálószobában, aludnék mosolyogva tovább viszont mindenki velem kiabál. KAPCSOLD ki azt a szart! - üvöltik a gyerekek a szomszédszobából. Ugyanis előzőnap vásároltam egy telefont 2990 ft-ért. Beállítottam az ébresztőt ami nem más mint skót-duda. Tényleg nem tudtam.

Fürdőszoba ajtó

Alig ébredek meg délutáni sziesztámból már osonok is a toalettre. Húgyhólyagom által hív a természet. Belépve helységembe az ajtó érdekes hangot ad. Kobra dob egy sárgát és nyitná az ajtót de az nem akaródzik engedelmeskedni. Elforgatom a kulcsot, kilincs lenyomós - és ne örülj! - kinyílt. Nézem bambán, majd teszek újabb próbát bezárom magamra és - MOST örülj! - nem nyílik. Mondhatnád mekkora ökör vagyok, ezt kipróbálhattam volna úgy is hogy egy gyerkőcömön végzem el a tesztet esetleg be sem zárkózok csak nyitott állapotban kísérletezem a zárral (DE NEM!) vagyok én olyan marha mint más nekifutásból. A levesen is ha érzem hogy romlott addig eszem amíg el nem fogy. Aztán szabályosan felrobbanok meg okádok, most tényleg érdekel? Na! Tehát benn vagyok és nem tudok kijönni. - Anya! - Nem érek rá! - jön a válasz. Érjél rá legyél szíves mert nem tudok kijönni! - sipítozom. - Kötelet szartál? - hallom a tudományos érdeklődés kintről a szabadvilágból. - Igen, kötelet szartam, meg a zár is megdöglött, sikítom félőrülten a klausztrofóbiámtól megroggyanva. Szipor nyomkodja a kilincset és kijelenti - Solymosi, bent maradsz. Majd hallom léptek kint és keresgél majd valamivel feszegeti az ajtót. Nem megy. Ülök a WC-n zúg a mosógép, és ekkor kikiáltom - Anya! - mit csináljak?! Moss fogat! - kiálltja miközben szerencsétlenkedik. Így telik el vagy 30 perc. Hallja a hangomból nagyon félek. Mi van ha tűz üt ki? (üvöltöm) - nem fogsz fázni! - feleli. Szipor átmegy a szomszédhoz aki pajszerokkal felszerelkezve megjelenik és első kérdése - Zoli nem tud kijönni? Kiáltom -NEM AKAR! Csinálj már valamit! Leül, ezt nem láttam bentről de hallom kér egy sört. Az én sörömből. Beszélgetnek mindenféle érdekességekről éppen a Hubble távcsőről értekeznek mire én - bocsi hogy közbeugatok tudom taplóság, nem felejtettetek el valamit? Esetleg VALAKIT!? Szomszéd nézi a kávéját értetlenkedve cukor meg tejszín is van benne ekkor nagyon hangosan és állítólag indulattal a hangomban ó-héber nyelven ordibálni kezdek. Neki áll feszegetni az ajtót én kérdem - mit csináljak itt benn? Szard össze magad mert ott maradsz! - jön a válasz. Na kérem addig jutunk hogy az ajtó felső részén betol egy kalapácsnyelet. Sejtheted ez hogyan hat az ajtó szerkezetére mivel az még mindig zárva vagyon. Feszegeti és megkér fogjam meg a kalapácsnyél felém eső részét mert pajszerolni fog. Fogom a nyelet és amikor érzem lazul elejtem! BASZKI majdnem agyon kúrt! - mondja miért nem fogtad? Én meg úgy röhögök mint a kutya abban a rajzfilmben tudod, amikor nem jön hang ki a torkán de vinnyog meg rázkódik a teste. Nem sokáig volt jókedvem az ajtó recseg-ropog és hajlik mire kikiáltom - ha elbaszod az ajtót veszel másikat! - mire Ő Szipornak, - tényleg ki kell engedni? Folytatják és az ajtó feltépődik. Darabokban! Azonnal kiugrok és szaladgálok a konyha közepén körbe-körbe. Kell vagy öt perc mire megnyugszom. Nézem az ajtó torzóját és kérdem - most hogyan szarjak ha rám jön? Szomszéd les és mondja - nem fogom nyomkodni a hasadat, egyél tej csokit! Nagyon elkeseredtem mert darabokban a lakásom. Tanulság: rád bízom ha ebből letudsz vonni valami következtetést.

Hurvinyek

Három hónapja kezdődött. Betoppanok az üzletbe ahol a párom dolgozik és mielőtt indulnánk haza jelzi van itt 10 zsugor ásványvíz, zsák krumpli, egy zsák hagyma, egyéb apróságok. Értetlen tekintetemet látva megjegyzi nem a miénk, csak megkérték rá hogy vigye ki lakcímre. Itt kezdenék a magyarázatba hogy a bolt nem a miénk, ő csak egy alkalmazott, és kötve hiszem hogy a tulajdonos kifizeti a benzinszámlát. Ne tudjátok meg hogyan nézett rám a párom. Apa! 78 éves a bácsi! Mit mondhatom volna neki? Hiszen szépen megkért. Például hogy kurvára nem vagyunk csomagküldő szolgálat! Már jönnek is a példák miért szégyelljem magam. Ráadásul titkon én is örültem neki hogy segítünk. Ugyanis halkan írom - nem vagyok patkány. Csak szeretek patkánykodni. Elindultunk az "útba-esik" alatt érts egy 10 kilométeres kitérőt a vikkend-területre. Rohadtul elegem volt végig is ugattam az utat. Károgok mint egy buzi mire megérkezünk. A bácsi kb. 30 perc alatt lecsoszog hozzánk amíg én majd beszarok az erőlködéstől miközben kipakolok az autóból. Amikor meglátom a bácsit kicsit meglepődök. Kinézetre tiszta Hurvinyek. Régi mesék szupersztárja. Kinyitja a kaput, átveszi a csomagokat, becsukja a kaput, és megy a háza felé. SZÍVESEN! - ordítom amit Sziprom "ne bunkóskodjál!" - intelme folyt le. Mint anya mondja, szegény bácsi süket is. Vagy egy rohadt köcsög! - rikácsolom a kocsiban. Kellemesen össze is vesztünk hazáig. Eltelik kb egy hét, amikor ismét a páromért menve mit látok ? - jól következtetsz, vegyél magadnak lottót! Egymillió zsugor ásványvíz fogad. Anya! (kezdeném) - jön már a válasz majd elviszem taxival! Mivel aznap este dugni akartam, a taxi verziót elhessegettem. Széles bájvigyorral játszom meg a tiszteletet az éveknek Kobra hozzáállást és pakolok be a kocsiba. Útközben Hurvinyekhez kérdem - legalább megszokta köszönni az öreg hogy kiszállítjuk a szarját? Mire Szipor - igen is tud meg hogy nagyon hálás! Majd röpke előadást tart nekem hogyan fog kiszopatni engem a karma ha ilyen bunkó a hozzáállásom. Rettegek a karmától. Már nem Szipor karmától, az több mint jólesik hanem a sors karmaitól. Főútról lekanyarodunk és megérkezünk a lakcímre. Hurvinyek közeledik húz maga után bevásárlókocsit. Pakolja rá a zsugor vizeket, és egy üres gázpalackot odarak a kocsim oldalához. Bácsi itt tetszett felejteni a palackot (mondja Szipor) amúgy halkan, tehát nem süket a geci-láda! - mire a segg - bocsánat Hurvinyek, - elkezd ordibálni Sziprom-mal olyanokat mondva: MIT KÉPZEL MAGÁRÓL!? - HOGY FOGOK FŐZNI!!!??? Nagyon bölcsen csendben maradtam és végighallgattam Szipor reakcióját ami szintén kibaszta volna a biztosítékot az illem színházában. (figyelted a hasonlatot?) Autóba ültünk és szó-nélkül hallgatom anya káromkodását mellettem miközben fütyürészek a Mária-rádió imáira. Most örülsz, igaz? - kérdi anya mire én: ne haragudj, ennek nem erről kellene szólnia. Ahogyan te beszéltél egy idős emberrel azért az tényleg durva volt... Aznap nem dugtunk. Másnap sem.

Magic Moments

Kezdő zsaru korszakomban történt. Éppen fültanúja vagyok amint a Józsi-kollégám (mentorom) szanaszét fossa a klozetot a rendőrőrsön amikor kezembe akad egy reklámújság. Volt benne egy hirdetés ami emelt-díjas telefonszámhoz tartozott. Baszki te milyen beteges állat vagy! - ez nem arról szólt. A telefonszámot ha felhívtad semmi más nem történt mint 1-től 100-ig mondtak egy számot. Ha kifogod a 100-ast a hirdetés alapján "nagy-értékű CD-lemezt" nyertél. Tárcsázok mondja a hang: 44. Újra tárcsázok mondja a hang: 92. Gyorsan újrahívom mondja: 12. Én meg mondom "szopjál le!" Így telnek el békés-mindennapok. Józsi szakadatlanul telefossa a klozetot, bennem meg ördögi terv fogant meg. Mi lenne ha éjjel, amikor minden normális zsarunak nekünk is aludnunk kellene a fotelokban én telefonálnék? Még aznap éjjel (hallod a hangsúlyomból milyen sejtelmes vagyok?) bent az őrsön feltápászkodok és átlépek a Józsi fotelja felett amiben éppen a heréit markolászva bugyborékoló ajkakkal döglik. Odalopózok a telefonhoz, tekintetem mint rókának, tárcsázok. 52. Újratárcsázok. 54. Húúú - újratárcsázok. 56. Kobra - így én magamnak - megszopatlak ha ezt elkúrod! Figyelnem kell a ritmusra mert mint a számsorból kiviláglik rajtam kívül van még egy ökör az országban aki rákattant a hirdetésre. Szerintem egy rendőr-kapitányságon másik lelkes kolléga próbálkozik. Tárcsázok - 88. Leteszem a kagylót, felveszem, tárcsázok. 94-96-98... 100!!!! Felüvöltök! A telefonban automata kéri a pontos címemet majd olyan tapsféle hangimitáció és gratulál a gép. Majd megszakad a vonal. Állítólag egy héten belül kapom meg a nyereményt. Teljesen felpörgött az életem. Izgatottságomban aludni sem tudok! Letelik a hét, majd letelik egy másik hét, és a harmadik hét elején a feleségem jelzi ha nem hagyom abba a rinyálást hozzámegy a Huffnágel Pistihez mert kurvára kezdem idegesíteni! Panaszlevelet írtam az újságnak amiben a hirdetés szerepelt. Semmi válasz! Újra levelet írtam, most le is pecsételtem a rendőrőrs bélyegzőjével. Az egyik ködös reggelen a postásom borítékot hoz. Ronda, fos színű barnát. Átveszem, buborékos tasak van benne. Kinyitom. "Magic Moments" című borító. Berakom a lejátszóba egy kisgyerek kacag rajta 50 percen keresztül. Bőgve hallgatom (végig!) feleségem már csomagol. Kérdezem - hová mész anya? Feleli - sehová, ezek a te ruháid! Vegyél magadnak Discmant is! Még egy apróság, ki jött a telefonszámla. A Főnök ordított, majd infarktust kapott. Megint ordított, megint infarktus. Így teltek el értékes percek amiket kezdtem már unni ezért mondom neki a Józsi telefonálgat éjjelente valami "szar-szex" aberrált vonalat hív. Józsiról mindenki elhitte.

Oleg, Zolik és a parlagfű

Gyarapodott családunk kettő fővel. Onnantól mondhatom el hogy gyarapodott a családunk amikor Szipor is rábólint. Ugyanis én roppant könnyen összetudok barátkozni különös lényekkel akiket egyből hazahozok. Legyen az kutya, macska, hatalmas a ház elől kitépett parlagfű. Volt rá eset hazahoztam egy nagy betonkockát, majd be szartam de becipeltem és a konyhában a horrobilis-árú járólapra ejtve kijelentettem anyának: Anya, Ő Oleg! Szipor mindig türelmes és megértő volt hozzám. Különben nem lennék ilyen jól táplált. Viszont ezt a családbővítő fétisemet mindig nehezményezte. A betonkocka esetében szelíden fogalmazott: HÜLYE MARHA! Majd ment a gyerekekhez akik néztek rám és meg sem lepődtek. Apa új haverja a betonkocka, ennyi. Legutóbb pár hónapja ideiglenesen hazahoztam egy kutyát. Eszem ágában sem volt visszavinni hiába kereste a gazdája meg fél Nagymaros. Együtt vakkantgattam meg ugattam az ebbel. Amikor bepisilt a konyhába gomboltam a sliccemet de Szipor csattintgatta az ollóját, szerintem nem viccelt. Legutóbb anya arra figyelt fel miközben dől belőlem a fos a klozeton vígan kacarászok és beszélgetek valakikkel. Szipor jó volt nyelvtanból tudja mi a többes-szám. Más amikor magammal vihánckodom, itt valakikhez beszéltem. Szipor megszámolta a gyerekeket, megkönnyebbült egyiket sem vittem magammal fosni. Mind a három meg volt fürdőszobán kívül. Pisti a szomszéd sincs velem, ki a franccal trécselek? Pontosabban kikkel? Kijövet a WC-ről Szipor benéz, sehol senki. Én leülök a konyhában és csak ropogtatom a mogyorót. Héját megeszem, belsejét kiköpöm. Ha zavarban vagyok majdnem mindig úgy viselkedem mint amikor nem vagyok zavarban. Mint egy hülye. Kikkel beszélgettél? - kérdi anya. Senkikkel - így én márványszerű arcszerkezettel. Apa - hallottalak. Telefonáltam - felelem. Nem volt nálad telefon, itt van az asztalon - mondja. Van egy másik telefonom amin a kurvákkal szoktam beszélni - mentegetőzök. Nem hisz nekem. Szipor bemegy megint a fürdőszobába és kijövet csak legyint, már magadba beszélsz magatokkal... Eltelik pár nap, vagy 20, Szipor arra lesz figyelmes takarítása közben berontok, felborítom őt vödörrel együtt és artikulátlan hangon üvöltözök. Kéri hogy kussoljak de nagyon pánikba estem ezért kelletlenül ki kell kapcsoljon. Betömi a pofámat a WC pumpával. Kérdi tőlem - ha kihúzom a fejedből ordítani fogsz? Fejemet rázom hogy nem, ekkor kihúzza a fejemből. Homlokom behorpad, tarkón kell vágnia hogy kiegyensúlyozódjon a búrámban az atmoszféria. (igen, a nyelvem szaros lett) Anya, ők a barátaim! - és mutatok az ajtófélfa kettő szélén álló kettő pókra. Ők a Zolik! Zolik több mint kettő hónapja lakják a bejárat kettő szélét. Eszik a rovarokat, beszélgethetek velük székrekedés alatt. Szipor sem bántja őket. Beállt az univerzum kényes rendje. Se betonkockák, se kutyák vagy macskák, kettő pókkal beérem. A parlagfüvet visszacsempésztem.

Párnacsata

BEFOSOL! Na! A párna márkáját nem kívánom megnevezni. Gondoltam ezt még az elején konkretizáljuk mert bezavarnál a mesélésszövevényembe. A történet ott kezdődik hogy szabadnapos lévén nyomulok be a munkahelyemre asszonypajtással vásárolni (talán kitaláltad nem a NASA-nal hanem élelmiszerüzletben dolgozom biztonsági-őrként) Benyomulásomat követően minden eladócsaj szemtelenkedik, állítólag nagyságrendekkel szolidabban reagálok amikor nem dolgozok hanem Sziporral klappogok a sorok között. Éppen a párizsi pultnál hisztizek amikor anya meglátja kiállítva egy nagy állványon a hűségpontokért kapható ágyneműgarnitúrákat. Odasomfordálok és csettintgetek a szeme előtt (soha nem tudtam csettinteni de nem hiszem el) csak álmodik. Anya elküld a francba. Ekkor mutatóujjammal rábökök a termékek árára (takaró 80.000 ft - túlzok, párna 5.000 ft) és vagyunk öten az annyi mint fogalmam sincs mert mindig szar voltam matekból. Meg fizikából. Biológiából is. Magyar nyelv és irodalomból. Maradj már! - énekből is! Gondoltam anya öt-garnitúrát azért nem venne meg mert annyi pénze úgy sincs. Ha meg valakinek nem vásárolna belőle addig gyötröm a lelkiismeretét amíg el nem áll a hülye projektjétől. Szipor forgatja őket és mondja - apa, megvesszük. Régen begyakoroltam egy kosztümös filmből a római császárok hanyag eleganciájának csuklómozdulatát (sok mindenre használható de most ne malackodjunk) jelzem -legyen! Vegyél magadnak egyet. A nőnek meg kell adni ami a nőé! (Müller Péter) Ötöt veszünk, öten vagyunk, mondja. Ekkor kissé felröhögtem utalva rá annyi pénzt az életben nem láttunk. Anya mégis komolyan számol. Na te anya! - tudod-é? és itt a mosolyom hasonlatos egy vérparaszt homár vicsorához - hogy te azt nem kaphatod meg csak ha vásárolsz termékeket amik után pontokat kapsz, s ha mindezt kiszámolod kétszázmillió forintba kerülne az öt garnitúra ágynemű? Ami tudjuk felesleges, mert eddig is miben aludtunk? Na miben? NA MIBEN?! - állítólag egyre hangosabban voltam HÜLYE! - ezért anya elmegy a pénztárig. Pénztárnál jelzi ha maradna fel nem használt hűségpont valakitől - be se tudja fejezni a mondatát kap egy kábeldobnyit tudod miért?! Mert senkinek se telik ilyen baromságra! Ami felettébb zavar hogy nekünk sem! Sőt még anyának se! Anya ragasztgatja a füzetecskéket miközben én meg egyszerűen nem akarok semmiről tudni. Kimegyek a kocsihoz és vad gesztikulálásba kezdek Rozival aki mindig le akar húzni pénzzel. Állandóan koldul. Hiába mondom menjen a picsába, nem érti! Szipor megjelenik s kérdi - apa, ha befejezted a csajozást (ne tud meg hogy néz ki a Rozi!) segítenél? - megvettem ágyneműket. Tényleg megvásárolta! Húúú, még így is hogy mindezt leírtam felhúztam magam. Ágyneműket be a kocsiba, hazahoztuk őket. Régi ágyneműről lehúztuk a huzatot (az egyiken Iduska nyálfoltja is ott volt, Iduska 1986-ban hunyt el) Szipor felhúzza az öt paplant, négy párnát, majd kiveszi a kezemből a maradék egy párnát amivel birkózok 30 perce. Megágyazva és jő az este, próba! Megfürdök (rám szóltak muszáj volt) és lefekszek. B@szki, elesüppedek. Nagyon jó! Ugye!? -utal rá Szipor hogy nem kellett volna a hiszti. Fekszek és tényleg fasza. Nem lapul le a párna. Nézem a tv-t és nagyon jó! Na kérem. Első éjjel miről álmodok? Sas kering ágyam fölött, s majd kígyóvá válik. Ágyamhoz kúszik, ekkor polippá lesz. Felmászik az ágyamra és rátekeredik a nyakamra, nem kapok levegőt. Fulladozok. ANYA! - ordítok fel az éjszaka közepén és rázom a karját amire a "hülye ökör kitéped a karomat!" jön válaszként. Anya, azt álmodtam megfulladok. Jött a polip! Állítólag ez azért van, mert a párnára tettem még kispárnát, a légcsövem elszorult, a fejem kék színű lett, és hangosan agonizálni kezdtem miközben köpködtem álmomban. Gyerekek szerint ez nem is túl szép ahogyan csinálom. Az egésszel a gondom az hogy ennek már egy hete, és minden éjjel fojtogat az a buzi polip! Tök jó, egy zsák pénzt fizettem azért hogy megfulladjak. Köszönöm hogy időt szántál életed egyik legizgalmasabb novellájára mely nem novella mert párbeszéd is kibontakozik benne, de te nagyon tájékozatlan vagy, menjél vegyél magadnak párnákat!

Spejbl-bácsi

Emlékeztek Spejbl - bácsi báb figurájára? Találkoztam vele. Elmesélem, jó? Azzal kezdem, én nagyon szeretem az idős embereket. Meg a gyerekeket is. Aztán szeretem még a mókusokat. Meg a katica-bogarat. Amikor kisiskolások haladnak el előttem kézen fogva, olyan kötelecskét szorongatva kis kezecskéikben tudjátok hogy ne csámboroghassanak el, vigyorgok. Ha idős embert látok az utcán akkor is átkísérem a gyalogátkelőhelyen ha nem akart átmenni. Tényleg ilyen vagyok. Megyek a párom munkahelyére aki boltban dolgozik. Viszek neki kávét. Ő kávézik én meg közben elfogyasztok egy szendvicset és nevetgélünk milyen jól telik nekem otthon a facebook előtt a napom amíg Ő reggeltől estig dolgozik. Támaszkodom a pulton Szipor (párom) kávézik ekkor belép ez a faszi. Kérem szépen állítólag 100 éves. Már maga az esztendők száma előttem késztetést mutat hogy vigyázzba vágjam magam! Belép (köszönés nélkül) viszont a 100 év az 100 év! Azonnal rárabol a cukorkákra. Nyalogatja azok dobozait. Nem szándékosan, csak ahogyan nézné a dobozra mi van rajzolva literszámra ömlik fejéből a nyál. Egyik szeme balra néz a másik jobbra. A gond az hogy a bal-szeme néz jobbra míg a jobb balra. Mint a pörölycápának. Hülye hasonlat volt. Vastag, eredetileg vajszínű kabát van rajta. Fénylik a kosztól. A csóka van vagy két méter magas, deréktól felfelé olyan mint a mestergerendába rosszul bevert vasszeg. Szinte érzem hogy ezen sorok íróját most bunkónak gondolja nyájas olvasója. Na akkor most figyelj! Nézegeti a cukorkát és hirtelen elkiáltja magát: EZ MI?! Cukorka papa. Milyet tetszik keresni? kérdi a párom tőle közben erélyesen megkér engem ne szóljak bele semmibe mert a bácsi idős, és már nem mindig tudja mit beszél. Utólag anya elmondta nekem többször jön be hozzá a bácsi. Utólag mondta el mert ezen esetet követően nem akart egy kicsit hozzám szólni. Kíváncsi fáncsi lettél, mi? Tehát majszolom szendvicsemet és arra figyelek fel (látni nem láttam őket) hogy a párom mondja többször egymást követően: akkor sem fogok felelni rá! Azért ez nem jellemző a páromra ezért kezdtem hegyezni a füleimet. 6X6? - kérdi a "papi" Apus nem válaszolok rá, ismerem. Így a párom. Nézek ki a fejemből miközben Szipor a pénztárhoz lép. A papus a pult másik oldalán előtte állva méricskézi. A kért összeget nem adja viszont egyfolytában teszi fel a kérdését most már hangosan: "MENNYI 6X6 ???!!!" Üvölti kérdően. Leteszem a szendvicsemet, anya rám szól, EGYÉL! Magamban: ismerem a mondókát. Ha ez a fasz azt fogja mondani hogy a segge a párom szájára pattanhat, úgy felrúgom műholdnak le se esik. Párom nagyon ügyes, kiharcolja a papi pénztárcájából az összeget és zárná le a tranzakciót. Ekkor a papi üvölti idézem: 6X6 AZ 36 SEGGEM A SZÁDRA PATTANHAT! PP AA TT TT A NN HH AA TT !!!!! - ordítja. A segge a szájára pattanhat?! sikítozom mint egy fúria, ekkor veszi észre a marharépa hogy ott vagyok. Elüvölti magát mutogatva a feleségemre: SEGGEM A SZÁJÁRA PATTANHAT! MEKKORA SHOW! ordítom és teli tenyérrel olyat vágok a pultra majdnem összetörik miközben üvöltöm: 6X6 AZ 36!!!??? kitaláltad olvasóm, a papi extázisban ordibál a feleségemre hadonászva mutogatva, aki szabályosan betuszkol engem a raktárba miközben engem szidalmaz. Olyanokat mond nekem hogy HÜLYE vagyok, meg ne ugassak már, miközben én anya megölöm a marhát! Állítólag, kicsit felhúztam magam.

Szemüveg

Hetek óta hisztizik Zoli-fiam hogy nem lát. Mutatom neki az ujjaimat kérdezve - mennyi? Mondja - három! Talált! (kettőt mutattam) Tegnapeste mondja a párom mivel voltunk orvosnál a gyerekkel ahol bemérték a kocsányait menjünk el ma optikushoz. Anya! - semmi baja a gyereknek. Hisztizik, ennyi! Zolika! GYERE IDE! - üvöltöm. Zolika kijön a konyhába közben felrúg egy széket - mire én: - visszamehetsz! Látod anya hogy szimulál? Szipor hitetlen. Zolika - így Szipor (bársonyosabb hangon mint én) tulajdonképpen mi a baj a szemeddel? Zolika kezdene magyarázni ellenben én torkom szakadtából elkezdem ordítani a Beatles Hard Days Night dalát amíg meg nem szid a párom. Azt mondta leamortizálja a testemet a sodrófával ha nem kussolok. Anyja újfent kérdésére Zolika mondja nem lát a sötétben. Sötétben aludni KELL! - ordítom, Szipor megint leint. Tényleg nem látsz a sötétben? - kérdi az anyja mire a válasz Zolikától: 15 óra után a szürkület már sötét neki. Miközben Zolika magyaráz én a sarokból hunyorgok rá mint egy róka. Meg mutogatom a nyakát hogyan fogom megszorongatni. Reggel mondja anya menjünk Vácra optikushoz. Jelzem nem érek rá. AKKOR MEGYÜNK VONATTAL! mire alkalmazkodok. Beülünk az autóba Zolika hátul pusmog valamivel, indítanék de nem indul a kocsi. Sajnálom! de Szipor hamar kiszúrta nem raktam akkumulátort a kocsiba. Éjjelre kiszedem a nagy hideg végett. Elindulunk, beérünk Vácra. Igyekeztem magyarázkodni hogy a boltban kapni bármilyen szemüveget 1500 ft-ért és még egy kiló krumplit is adnak mellé ha megvesszük, de csak az optikust hajtogatják. Vác, optikus. A falon százával szemüveg. Kimért csávó lép hozzánk és kérdi: - miben segíthetek? Szemüveg kellene, átadom a receptet és súgom neki: olcsó legyen és ronda. Szimulál a fiam. Csávó balomról rám néz, Szipor jobbról, Zolika elmélkedik. Nézem a szemüvegeket keretekre ráírva az összegek. A legolcsóbb 17.000 ft. Milyet szeretnél? - kérdi csávó (maradjunk az eladónál ezen megszólításánál mert utálom) Fémből legyen vagy műanyagból? Műanyagból - mondja Zolika. Válogatnak vagy 20 darabot próbálnak mire az egyikre mondja Zolika - tetszik. Én mondom neki hogy nem tetszik, de Ő hajthatatlan. Szipor kiakar dobni a boltból ezért hátrébb lépek. Ekkor a csávó elővesz egy könyvet és mondja: - válasszunk bele lencsét is. Felüvöltök. Van benne lencse! Mire a csávó (hihetetlenül u-szimpatikus arc) az csak kirakati darab. Kettő nap és elkészül ha megrendeljük. Kiválasztja a fiam a meg nem mondom milyen tulajdonságokkal bíró lencsét mire a csávó: összesen 29.000 ft. MIVAN?! - üvöltöm. Plusz háromezer forint szerelési költség - mondja. Élvezi hogy főlök a levemben. Zolika nézegeti a szemüveget tetszik neki. Csávó mondja előleget kell fizetni a többit átvételnél. Adj neki ezer forintot - súgom anyának, gondolva ennyit bukhatok úgy se megyek a szemüvegért. Szipor mit csinál? - kifizeti az egészet az utolsó fillérig. Szétbaszott az ideg! Ja, amúgy jó apa vagyok.

Szipor álma

Egy perce ébredtünk. Egyszerre, mint a szerelmesek. Sziprom néz maga elé és mondja: - apa, olyan furcsa álmom volt. Láttatok már békát lapulevélre ugrani? Na ezt akartam én kivitelezni az ágyban úgy hogy hirtelen mozdulattal anya lába elé pattanok. Szándékom szerint a levegőben megfordulok tengelyem körül és az érkezési pontban szemben landolok vele. Majdnem sikerült. Felugrok az ágyban, ráesek Szipor lábaira aki alig hallhatóan felszisszen így ELTÖRTED A LÁBAM TE HÜLYE! és mint a sebzett fóka kikászálódik az ágyból s indul a konyhába. Somfordálok utána. Szipor kávét melegít közben mintha ülve is sántítana. Mit álmodtál anya? - érdeklődöm ragyogó tekintettel. Kérdésem melyet megismételtem pusztába kiáltott szavak. Miután felhörpintette kávéját visszament a szobába és nézte a tv-t. Fura arccal nézte a tv műsort. Sebesült párduc éppen okádott a borz elfogyasztása után. Nekem tetszik - utalok a párducos részre - tudom! - mondja anya. Ülök Szipor mellett és a fejem lassan töredezetten középállásból jobbra Szipor felé fordul majd hangos kattanással visszarántom alapállásba fejemet. Majd ismét jobbra, ránézek és szó nélkül visszarántom előre a fejemet. Elismétlem még vagy négyszer mire Szipor - jól vagy? - kérdésére közlöm, ez filmeknél bevált kamera-technika. MIT ÁLMODTÁL?! - fogom könyörgősre. Anya tekintete a végtelent fürkészi, mesélésbe kezd. Apa, azt álmodtam hogy családostól elmentünk horgászni. Te, én, meg a gyerekek. Mindegyikünk kezében horgászbot volt, egymás mellett ültünk a folyóparton. Előre láttuk hogy neked lesz kapásod mert valami megfogalmazhatatlan HÜLYE képet vágtál. Vigyorogtál, rémisztően. (majdnem közbe vágtam BUTA vagy anya! A kapás nem annak a feltétele, de féltem megszakítani) Hirtelen megrándult a horgászbotod és kifogtál egy aranyhalat. Tudod apa mint a mesében. Itt Szipor szünetet tartott, rám nézett. Megrázta a vállamat mert csak az egyik szememben ragyogott a tekintet. Hirtelen a másik szemem is szikrázni kezdett, kontakt hiba. Tehát kifogtad az aranyhalat amit mi a gyerekekkel nagyon igazságtalan jelenségnek tartottunk. Próbáltam győzködni az aranyhalat hogy nem vagy nagykorú, hadd kívánjunk inkább mi. Aztán fenyegettem a halat, de ragaszkodott a szabályokhoz és miután visszadobtad a vízbe rád szegezte tekintetét. Mi próbáltunk súgni, nem hallottál minket. Én egészséget súgtam, Zolika anyagi-biztonságot. Petya világbékét. Laci meg X-BOX konzolt kért volna. Fáj a lábam, szakítja meg Szipor az elbeszélést. Mit kívántam anya? - kérdem. Ugye nem olyan hülyeséget mint Laci? Szipor rám néz, fájós lábával feltápászkodik az ágyból nyújtózik egyet majd ezt mondja. Azt kívántad legyen röntgenszemed és tudd előre mi van a Kinder tojásokban. Majd elindult főzni a konyhába.

Pöszmötök

2019.04.15