Bishi életéből

Bishop az öcsém. Alakját mendemondák itatják át. Kalandos életében meghatározó szerepet játszottam főleg azon fejezetekben melyeket digitalizáltam és amikor olvassa olyan furán mosolyog, beszédes a somolygása. Mint az megszokott tőlem csapongok a sztorikban. Fizika órán egy kísérlet kétes eredményeképpen megtépett Bishi a főhős. Nem semmi sztori az sem amikor meghódította a hullámokat. Meg amikor el akart engem tenni láb alól. Láttatok már gömbhal fejű Bishopot? Anno gyűjtötte a műanyag katonákat is. Tőle vásároltam Blue-t a Suzukimat. Bishit és a közös képviselő románcából is adok ízelítőt. Mint ahogyan a gesztenyefákhoz fűződő vonzalmából. Bishop ügyésznek is megállná a helyét egy igazságosabb világban. Annak ellenére hogy kiskorában kerékpárt lopott - szerinte! Nőfalóként sem utolsó fazon. Ha már férfi a talpán zárom a vasgolyók visszaemlékezésével a Bishop külön fejezet blokkot.

Akvárium

Bishop a kisöcsém érdekes nebuló volt. Nem volt kifejezetten hülye, sőt nálam jobb tanuló volt egy kicsit (szerinte) Kétségtelenül megállapíthatóan élénk volt, olyan csodabogár féle. Kinézetre mint a pulikutya. Hatalmas hajkorona, melyben megbújtak a szemek. Fizika órán történt. A "fizimiska" így hívták a tanárt, ékes magyarázatba kezdett miszerint egy vízzel színültig töltött akváriumra ha rá rakunk egy üveglapot és az akváriumot felfordítjuk, az üveglap nem esik le. Ekkor az öcsém felvihogott.- mi olyan érdekes ezen Lacika? - elárulnád hogy mi is olyan jól szórakozzunk mint te? Bocsánat tanár-úr, figyelek. Látom hitetlen vagy, nem hiszed el amit mondtam, igaz? Elhiszem tanár úr, maga nagyon okos ember. Ez nem okosság vagy nem okosság, ez fizika. Látom nem hiszed el... Elhiszem tanár úr, maga azt is meg tudja mutatni amit nem lehet... (ekkor a tanár-úr fejszerkezete pipacs vörös lett, ami szokatlan szín skála tőle mivel hamuszürke arca úgy illet sáska termetéhez, púpos hátához, mint a soha ki nem mosott köpenye. Látom nem hiszed el, ott az a hülye vigyor a képeden! Tanár úr, ha így egyszerűbb akkor nem hiszem el, attól biztosan úgy van. Megmutatom neked, ha sikerül olyan egyest kapsz hogy nem fér az ellenőrződbe. Nem kell tanár-úr megmutatni, a fizika az fizika. (erre kiszalad a tanár-úr, hordja be 20 percen keresztül kancsókban a vizet. Mikor pont kinn jár, az osztály visít mint a vett malac, az öcsém meg sejti ebből nagy baj lesz. Időnként amikor beér a tanár és tölti a 100 literes akváriumot démoni vigyorral az arcán, szeme sarkából szemléli az öcsémet aki mint filozófus töpreng a dolgok feltételezhető miértjén... Elkészül a nagy mű. Tele az akvárium, rákerül az üveglap. A tanár-úr nagyon óvatosan emeli az akváriumot majd behorpad alatta. Persze hogy félre csúszik a tenyerénél az üveglap. Katartikus látvány. Úszik a napló, a szemüvege, tollai, cigarettája, és mint egy pokolbéli szörny összevissza vagdosva az akvárium szilánkjaitól csuromvizesen áll ott a fizimiska mint egy nagy rakás tanár-úr! Közben az osztály ordítva röhög. Az öcsém is elveszíti tudományos érdeklődését és úgy visít kiesik a padból. Ekkor a fizimiska odaugrik, kettő kézzel belemar a hajába, és teljes testtel rángatja úgy az öcsém búráját hogy a lábai nem érik a földet. Érdekes pillanatok. Apokaliptikus trauma amely szétfeszíti a tanerőt, és ha valami ez a perc jelen lesz minden nebuló élete filmjében mikor az majd lepereg.

Bishop a majdnem Dunai hajós

Azok a gyermekkori élmények, Istenem. Jó felidézni őket. Nagyrészt úgy szokott történni öcsémmel (Bishop) ücsörgünk egy padon, közben kortyolgatjuk bodza söreinket. Jómagam közös múltunkban kotorászva anekdotázok. Ilyenkor nagyrészt a behugyozás szélén járok röhögésileg, közben Bishi sziszeg a fogai között olyasmiféléket például: "rohadt-állat!" Egy emlék a múltkor beragadt. Engedjétek meg hogy digitalizáljam megtisztelő társaságotokban. A sztori onnan ered amikor még Bishit lehetett nevelni. Kicsi volt és alakítható. Még nem járt kungfuzni a rohadék, tehát nem kellett tartanom tőle hogy simán fejbe rúg. Pali-haverom látogatása alkalmával mindig meghívtuk Bishit egy kis sétára velünk. Ilyenkor nagyszerű mókákat eszeltünk ki. Az egyik esetben például beszorítottuk a fejét egy trafik rácsai közé se-ki, se-be. A hülye ott vinnyogott fél délután. Jöttek népi kuruzslók akik bekenték a nyakát fókazsírral meg cipőpasztával, voltak akik a rácsokat akarták szétvágni. Utóbbi ellen szót emeltem lévén építészeti remekműveket nem szabadna kardélre hányni. Na de ez egy másik történet lesz. Pali-haverom és az akkor talán 10 éves Bishi magasztos társaságomban elindultunk a Duna partra jobb híján sirályokat dobálni. Amikor leértünk a folyóhoz látjuk egy csónakot a parthoz vetettek a hullámok. Mint minden hülyegyereknek nekünk is beindult a fantáziánk. Elhatároztam én leszek Onedin-kapitány, Pali a kormányosom, Bishi meg a fenéksúly. Be is ugráltunk amúgy a part melletti vízen lévő csónakba. Éppen osztogatom a parancsokat amikor jön egy hullám. A csónak távolodik a parttól. Pali (rohadt áruló!) azonnal kiugrik, lendületével beljebb taszítva a ladikot. Már vetődne a part felé hitvány életét féltő öcsém is. Én jó testvér módjára azonnal elgáncsolom, elterül mint a szaros cipó a fedélközben. Ugrok helyette. Éppen kiérek a partra a csónak már messze jár tőlünk, egyre beljebb sodródik. Bishi ordít ahogy a torkán kifér mindenféle sirámokat mint pl. Zoli segíts! Szólj anyunak! - hasonlók. Közben keservesen zokog. Palival nézzük a partról és Tolsztoj idézeteket suttogunk magunk elé a távolodó csónakot kémlelve. Roppant szentimentális hangulat kezdett légkört bontani, csak kissé zavaró volt az öcsém velőtrázó hisztérikus üvöltözése. Amikor már azt hittük végleg búcsút inthetünk a csónak megrándult, bójához volt kötve a parttól vagy 6-7 méterre megállt. Keservesen kezdett ringatózásba Bishi üvöltözésétől foszforeszkáló víztükrön. Úgy gondoltam mint jó testvér azonnal fel kell állítanom egy válságkezelő központot a parton. Palival fetrengtünk vagy öt percig a röhögéstől, majd mikor kifulladtunk megkértem Bishit hagyja már abba a kiabálást mert kurvára nem tudok így koncentrálni a feladatra. Bishi remegve sírdogál a csónak végében amikor nekem hatalmas ötletem ugrik be. Mondom - te Laci, ez volt amúgy Bishi neve, maradj mozdulatlan, és mi a csónak mögé dobálunk gesztenyéket ezáltal hullámokat keltve téged közelebb hozunk a parthoz. Összeszedtünk egy zacskó vadgesztenyét, és elkezdődött a mentőakció. Marékba fogva négy öt gesztenyét egyszerre megsoroztuk Bishit akiről csak úgy pattogtak le a termések. Szótlanul tűrte. Mikor kiszórakoztuk magunkat megállapítottuk Bishi nem jött közelebb hozzánk. Mielőtt ismét be pánikolt volna megállapítottam, a gesztenye túl könnyű, nem vet nagy hullámokat. Felcseréltük a gesztenyéket kövekre. Hatalmas buli kezdődött el. Hajigáltuk és minden harmadik Bishit találta el aki kezdett hasonlatossá válni egy Iráni félrekacsingató asszony megkövezés utáni alakjához. Különösen élveztem amikor betakarta őt egy-egy nagyobb csobbanás. Arca olyan édes fóka bébi prüszkölős alakzatot vett fel. Láthatóan itt sem értünk el komolyabb eredményeket. Mondom ismét neki te Laci, ne szarjál be. Megyünk haza és pár percen belül itt vagyunk egy hosszú bottal, azon spárgával, amit bedobunk hozzád és kihúzunk. Bishiben újra remény gyúlt mi pedig hazamentünk hozzánk. Első ízben leültünk a televízió elé és megnéztük a Kék-delfin rajzfilmsorozat három részét (hülye televízió ilyen kritikus időszakokra időzítette az adást) Amikor lement a mese játszottunk egy laza órácskát még és mint jó testvér felvetettem talán meg kellene nézni az öcsémet. Volt otthon egy hosszú léc. Na azt nem akartam tönkre vágni ilyen hülyeséggel, hiszen azzal kotortuk ki a csatornából mindig a leveleket. Spárgát találtam, gondoltam jól jöhet az még hasznosabb dolgokra. Ezért Palival vittünk le kenyeret meg párizsit, paradicsomot, és kitelepültünk Bishi elé a partra majszolva a finomságokat. Bishi már elsírt minden könnyét és mint egy darab szar ücsörgött a csónak végében. Jól laktunk a parton, és éppen elnyúltunk aludni szándékozva amikor ez a marha elkezd megint nyöszörögni a csónakban. Mivel egyre kétségbe esettebben rimánkodik, lévén éhes, szomjas, és alaposan be is van szarva, ezért kerestünk egy hosszú faágat. Találtunk is egyet. Benyújtva azt a csónak felé Bishi megtudta fogni a végén lévő kis levelet. Úgy röhögtem az egész alkalmatosság beesett a vízbe. Palival fossá vihogtuk magunkat, Bishi megint torka szakadtából üvölt. Beállt az univerzum kényes rendje. Ekkor jött egy hatalmas hullám, a csónak a parthoz verődik ismét és a Bishi visszakapta szerető bátyját, engem. Ilyenkor szokta mondani sörözésünk közben "Te rohadt-állat!"

Bishop árnyoldalai

Közkívánatra, Bishop árnyoldaláról. Egynémely posztomban megemlítettem, éppen csak érintettem nevelő módszertanomnak azon fázisait amelyek az utókor számára olybá tűnhetnek én terrorizáltam amúgy roppantmód zabálnivaló kisöcsémet. Nos, én úgy vélem azon próbálkozásaim nem mások voltak, mint az életre való felkészítés, amely azért valljuk be, nem habos torta. Felvetődött egy kérdés a nyájas olvasóim között, volt olyan időszak amikor nem én voltam a rohadék, hanem az öcsém baszott ki velem? Eltöprengve múltamon a "nem én voltam a rohadék" fejezetet keresve, azért nincsen könnyű dolgom. Mégis akad egy történet ahol a kisöcsém mint írtam ezen zabálni való poronty, megelégelve tetteimet helytelenül felmérve jóindulatom fura kivetüléseit sorsára úgy döntött, nemes egyszerűséggel eltesz láb alól. A pedálos autóval kezdődött minden. Mivel egyet kaptunk belőle, és én voltam az erősebb, ezért Bishop (öcsém) általában sírva, lefelé görbülő szájjal vette tudomásul hogy pedálos autó ügyben ez a nap sem az övé. Meg a tegnapi, és a holnapi sem. Nem azt látta hogy én óvom a balesetektől, tisztán úgy tűnt neki hogy egy irigy szemétláda vagyok, aki minden közeledését vihogva ha kellett fizikailag nyomatékot adva hárítottam. Bizony volt amikor az érthetetlen kis pöcsöt úgy kellett eltávolítanom a volán mögül hogy nem kis erőfeszítéssel felborítottam pedálos autóstól. Bishi csalódásai következtében átalakult pszichopatává. Egy alkalommal nagyszerű játékot eszeltem ki. Volt a Váci Rév - előtt egy jó hosszú lejtő. Körülbelül 100 méter hosszú. Roppantmód élveztem amikor ott le lehetett gurulni miközben hajamba tépett a szél. Igen ám, a lejtő végén éles kanyarba torkollott a járda és kellett valaki akit odaállítok hogy intsen nekem ha jöhetek le gyalogosok nincsenek sehol. Mivel úgy gondoltam ha már Bishi annyira szereti nézni önfeledt időtöltésemet, had irányítsa lenn a forgalmat. Persze a kis érdekember rá kérdezett (Zoli, jöhetek majd én is?) - mondom neki persze Lacika, csak megyek még egyet. Ez a kis nyomorult minden esetben hitt nekem, azaz volt egy pont, amikor aranyos arcocskája mögött ördögi terv bújt meg. Aznap 207. -szer csaptam be, minden lesiklást követően feltette a hülye kérdését amit persze hárítva vékony sírása követett. Jövök le, suhanok mint álmaim, és jön a kanyar. Látom valami nem stimmel, mert vigyorog a kis vacak és hirtelen előttem a járda teljes széltében vagy 5-6 gyalogos. Reflexből félrerántom a kormányt, neki a falnak. Kocsival borulok fel és csúszok a taknyomon. A bőr már jön is le tündéri lábacskáimról. Visítok mint akit felnégyeltek, és majdnem át is ment rajtam egy igazi autó. Bishi meg néz ki a bamba fejéből. Mit tesz ilyenkor egy jó bátty ? Visít és majd beszarik a fájdalomtól. Hazavittek a járókelők, ahol elsősegélyben részesítettek a szülők. Másik történetem győztese is a Bishi, igaz a véletlennek köszönhette szerencsés megmenekülését. Történt egyszer, játszottam a verandán olyan lekaszabolom a virágok fejét nevű unalmas és időcséplős játékot. Az egyik pillanatban leverem az egyik virágot. Csörömpölés, anyukám szalad ki. Bishi ott áll mellettem. Kérdi anyu melyik volt az? Azonnal a túlélési ösztön által mutatok Bishire aki nem mert ellenkezni. Ekkor a muter, micsoda taktikus, odaállította a megszeppent Bishit a verandához az a kis pöcs meg fel sem érte a virágokat. Úgy megvertek beszartam. Végezetül, másik esetben (amikor már cseperedett Bishi) ő vert le egy virágot. Megijedt mire én, Laci, magamra vállaljam? Teljesen meghatódott. Olyannyira hogy nekem adott minden csokiját amelyet én unottan toltam le a torkomon nyeldeklései közepette. Muter kiviharzik és kérdés, - ki volt az? Laci mondja - a Zoli. Mire én (valami olyasmit) te hazug buta Laci! Miért fogod rám? Nem volt ereje védekezni, aznap őt verték péppé. Nem untatlak tovább benneteket.

Bishop füle

Minden baj forrása az volt, az öcsémnek (Bishop) bedugult a füle. Mikorra betokosodott a sok genny a haló járatában, különös módon kezdte el élni az életét. Na de lassabban. Öcsémről tudni kell zsaru volt a lelkem. Nálunk családi hagyomány ez a szakma. Én zsaru voltam, öcsém zsaru, apám zsaru, nagyapám meg vasutas. Mivel Bishop emberekkel foglalkozott ezért próbáltunk hatni rá szerezze vissza a hallását. Takarodjon el orvoshoz és ne rendezzen jeleneteket melyeket eleinte élveztünk, idővel tök kellemetlenné váltak. Bishi nem rosszul hallott, hanem tökéletesen meg sehogyan! Kifejlesztett egy módszert lévén felismerte a feje üreges belül. Hogyan tudja kihasználni ezen adottságait? Taktikája az volt amikor megállított téged mint gyanútlan autóvezetőt kérte az okmányaidat. Ilyenkor alapból úgy nézett ki mint egy normális ember leszámítva hogy rendőregyenruha van rajta. Viszont. VISZONT! Beszarsz! Amikor hozzászóltál, az volt a valami. Meglátta hogy mozog a szád, ekkor befogta az orrát, felfújta a fejét, és amíg beszéltél hozzá megrökönyödve addig abban a pózban maradt. Mint egy alacsony költségvetésű horrorfilm statisztája. Áll előtted a rendőr, felpuffadt fejjel, akár egy génhibás hörcsög. Vizenyős nagy szemek, kék arcbőr, előreálló fülek mint a dobermann kutyának, figyel rád. Eleinte tanácstalanul kapkodod a tekintetedet, a másik rendőrtől segítséget várnál. Amaz úgy viselkedik mintha köze nem lenne azon folyamatokhoz melynek részese vagy. Bishivel élmény volt az értekezés. Várta a hallása elvesztésével milyen más érzékszervei fejlődnek jobban ki, nem talált jeleket. Idővel volt hogy rájátszottunk és lehalkítottuk a rádiót amikor szarni ment, majd visszatértével azt látta hogy táncolunk a néma csendben és tátogunk. Röhögünk, kiabálunk némán. A haverja ölelgette is az akkori Bishinét hátha meg is vakult, a látása a régi volt, csak (jól figyeltél) amikor felfúja a fejét, homályos. A problémám az egésszel annyi volt hogy én egy lakásban laktam az öcsémmel. Ez járt némi kellemetlenségekkel. Bishi ugyanis nagyon mélyen aludt. Nem éjszaka mert akkor járkált álmában. A baj reggel jött. Nem tudott felébredni. Volt egy csörgőórája nem nagyobb mint a feje, igaz nem is kisebb. Amikor már teljesen süket meg hülye lett mindennap elaludt. Mit talált ki? - behugyozol baszki ... Csörgőórája egy fémszínű a tetején kettő nagy vasgombával ellátott hatalmas LÉNY volt. Nem is lett volna baj ha tanyán lakik és nem panelben, meg ha csörög akkor lenyomja. Ellenben ő már arra sem ébredt fel, lévén leeresztett fejjel aludt, nem hallhatta. Megkereste anyánk nagy vaslábasát, belerakta az órát, teleszórta kanalakkal meg villákkal, majd meghintette egymillió kis csavarral. Az egészet megkeverte és várta a hatást. Hajnali ötkor - AZTA kurva! Szomszédszobában alszom, álmomban friss ropogós deres füvön szaladgálok. Majd arra riadok hogy behugyoztam a rémülettől, leesek az ágyról, és magammal rántom Szipromat akinek a hátán térdelve levegőért kapkodok amíg ő próbál lerugdosni magáról. A kutya (Bishi tartott ötven négyzetméteren egy dán-dogot) úgy ordított mint egy pokolbéli szörny! A papagáj szarrá tépte magát, a plafon is véres lett. Lépcsőházban ajtócsapódások, három emelettel lejjebb a Simon kiugrott lakásából átölelve csecsemőpózban szorongatta a fűtéscsövet amely beleégett a húsába. Anyám (jó sokan laktunk ott mi?) kiugrott az ágyából és beszaladt a beépített szekrénybe. Egy hétig nem akart kijönni, miközben az öcsém békésen szunyókált. Így telt el pár esztendő. A kutya megdöglött, a papagáj elrepült (feltörte a kalitkát) Simon szanatóriumba került másodfokú égésekkel, anyám Jehova-tanúja lett. Miután Bishit sikerült rávenni a fülmosásra visszatért az élet még ha kissé unalmasabb is de korábbi rendje. Reggel feltudott ébredni, sokat hallgatta az időközben öt énekest váltott Nightwish zenekart. Azért a fejét megszokásból időnként felfújta. Hiába, Rúzsa Magdi szaralam, szaralam dala nem lett más.

Családi ünnepek

Nálunk mindig kiemelt prioritást élveztek a családi ünnepek. Legyen az születés vagy névnap. Talán az öcsémnek Bishop úgy tűnhet esetleg volt amikor nem a legmegfelelőbben kezeltem etikailag ezen alkalmakat. Itt kérem meghallgatni a másik (szebbik) felet is. Utóbbi volnék én. Szüleinknek mindig nagy tehetsége volt kettő dologhoz. Egyik hogy a Bishop olyan ajándékot kapott ami tetszett neki. A másik meg hogy olyat kapott ami nekem is tetszett. Melyik disznó baszik? Persze hogy az erősebb. Ez mellett a társadalmi igazságtalanságok már egész gyermeki süvölvény koromban aggasztottak. Sosem tudta nekem senki elmagyarázni, ha az öcsémnek van születés vagy névnapja akkor én miért nem kapok ajándékot? Persze Bishi igyekezett rávilágítani amikor kicsavartam a kezéből az ajándékba kapott kisautót hogy - Zoli, az az enyém! Én kaptam, add vissza már brühü hühü hühühűűűű! - sosem bírtam a hisztis gyerekeket. Így csak bőgött a nyomorult és szaladgált utánam amikor játszottam az új cuccosaival. Úgy kellett bezárnom sokszor az udvari fészerbe de még onnan is hallottam a jajveszékelését. Persze ez nem volt probléma ha a szülők nem voltak otthon. Távol a fészertől a szobában felhangosítottam a Boney-M -t, Bishi meg kedvére visonghatott felőlem amíg én rongyosra nem ugráltam magam a Raszputyinra. Igen ám, viszont később a korszellem rá kényszerített fortélyok alkalmazására. Amikor még nagyon kicsi volt és leírhatatlanul beszari, akkor még teljesen kontrollálhattam hasonló dühkitöréseit. Cseperedésével összhangban már átváltott a szarházi spiclivé és rendszeresen feltárta a muter előtt a szerinte méltatlan viselkedésemet. Ez nagyrészt azzal járt hogy a muter addig ütött amíg mozogtam. Így hát trükkökhöz folyamodtam. Az egyik alkalommal kapott vagy 300 műanyag katonát. 300-at! Beszartok. Nem 20-at vagy 100-at, 300-at! Egy egész spártai hadsereget. Arohadt életbe! Én meg ott álltam a magam csapatával azzal a 12-vel. Ja hogy a régi hülye sláger hogy neki van születésnapja. Úgy utáltam ezt a számomra megmagyarázhatatlan marhaságot! Szerencsére éppen akkortájt akadt kezembe az ezermester folyóirat amiben modellautó versenypálya kellékeként ecsetelte a szerző hogyan kell embereket gyártani a terepasztalhoz. Nagyrészt az volt az írás lényege ha kellő ponton melegíted lángon a fröccsöntött kis csóka karját, akkor az behajlik és így olyan mintha éppen kereket cserélne. Mutatom a Bishinek mekkora ötlet, ő meg elhúzza a száját lefelé görbülő ajkakkal dünnyögi hogy - nekem nem kell autószerelő katona Zoli! Már megint a hülye hisztije kezdődött. Azt se tudod milyen az te nyikhaj! - kiálltok rá, és elkezdem kiépíteni a technológiát. Rakok a kertben egy nagy máglyát a Bishi mesekönyveiből, meglegyen a kellő eszencia leöntöm olajjal és meggyújtom. Ezt követően Bishi éles rikácsolásától övezve lapátszámra hajigálom bele a kis katonákat az olvasztótégelybe. Mind szarrá égett! A művelet folyamán én is aggódom méghozzá kettő dologért. Az egyik, nekem valahogyan nem úgy hajlik a katonák karja mint az újságban az látható. A másik, totál megfogok süketülni úgy ordít mellettem ez az ökör. Később hazajött a muter, a szokásos procedúra következett. Bishit addig ütöttem amíg meg nem ígérte nem dob fel. Eleinte azt hittem tartja a szavát. Éppen vacsorázunk tömjük magunkba a tejbegrízt, mikor ez a hülye elkezd az asztal mellett zokogni. Muter néz rá mi a baja, én meg ártatlanul széttárom a karomat jelezve fogalmam sincs. Talán túl sok a kakaó az ő adagján. Esetleg Olof Palme svéd politikus halálhíre zaklathatta ennyire fel. Vagy a szar se tudja! Hogy elejét vegyem a családi drámának az asztal alatt beleakarok rúgni, a mutert találtam el. Úgy megvert beszartam! Azért mert nem volt megfelelő a kézügyességem. Erre varjatok gombot! Hú hogy felzaklattam magam.

Blue

DÖG meleg és nekem vonatoznom kell Gödre az öcsémhez. Megvásároltam a kocsiját. Szipor útravalója vigyáz a vonaton apa, ne hagyj fent semmit rajta. 10 éve nem ültem vonaton. Nosztalgiával indultam ki a vasútállomásra. Tudtátok hogy a vonatjegy drágább mintha Taxival mennél? Ellenben a vonatok többségén van légkondi ha minden igaz kettő szerelvény kivételével az egész Budapest-Szob vasútvonalon. Az egyik vonatot kifogtam odafelé Nagymarosnál ahol felszálltam, a másikat meg Vácon ahol átszálltam. Megérkezve Göd-alsóra öcsém már várt a megvásárolandó kocsival. Mondom neki mesélj, mit kell tudnom róla? Kinyitja az ajtót és mutat a kormányra megjegyezvén, ha kanyarodni akarsz amerre ezt tekered arra fog menni a kocsi. Szemléltetően megtekeri jobbra-balra, és néz rám mint egy hülyére. Majd a pedálokkal folytatja jelezve a kuplung egy tengelykapcsoló tulajdonképpen, itt megszakítottam az előadását. Beugrottunk egy sörre a szemben lévő kocsmába, miközben az adásvételit kitöltjük. Csapos lányhoz lépek, fele haja lila-színű a másik fele haja leborotválva. Fiatalság, bolondság. Meglát, megtetszek neki (szegényes Gödön a felhozatal) Mondjuk nekem Ő nem, ez abszolút nem zavarja. Innentől egész idő alatt engem sasol. Nem akarok róla többet írni, nem volt szép na! Kérek öcsémnek sört, magamnak meg egy Dreher 24-et. (alkoholisták kedvéért utóbbi alkoholmentes sör) Amikor kértem nagy csend támadt. Megbotránkoztató csend. Senki sem kérdezte ezért hangosan és érthetően megjegyeztem: vezetek! Kutyát nem érdekelte. A megvetés az arcokon maradt. Kiültünk a kerthelyiségbe, öcsém kezdi kitölteni az adatlapot. Anyád neve? - kérdi. Tekintetem elkalandozott. Velünk szemben kettő alkoholbogár trécsel. Egyik Jehova-tanúja és győzködi a másikat. Kocsmában Jehova-tanúja, olyan abszurd. Miért nem űrhajós? Belép egy néni, szerintem Marlene Dietrich volt. Hosszú szipka lóg ki a fejéből miközben a kutyája amelyet kikötött az udvar közepén fogalmam sincs és nem is akarom tudni milyen gyümölcsöt adó fához, a fára felakasztotta magát. A szerencsétlen állat a vizes tálát akarta elérni viszont amikor utolérte mindig előrébb lökte. Így szép lassan feltekeredett a fa törzsére és megfojtotta magát. Okádott! Nézek a nénire aki mindezt hunyorogva, egykedvűen füstölgő fejjel békésen konstatálta. A napfény érdekes piruettet vetett arca körül, nem mert rávetődni. "édes-istenem!" - mondja az öcsém. Eltartja magától a személyi-igazolványomat szörnyülködve a fotómon. Mi a fasz van?! - kérdem, mire ő megint "édes-istenem..." ismételi magát. Anyánk hangsúlyával ejti isten nyugtassa szegény anyukámat. Ilyen hangsúllyal mondta anyám amikor a Kenyai polgárháborúról nézett dokumentumfilmet. Mutasd az igazolványodat! - öcsém kivágja mint az aduászt, még nálam is rondább! Ekkor felcsendül egy hátborzongatóan ocsmány hang. Énekelni kezdett egy vendég. Nagyon megrémültem, ellenben láthatóan senkit sem zaklatott fel. A faszi bútordarab lehet a vendéglátó kereskedelmi-egység területén. Megvásároltam a gépkocsit. Folytatnám a történet írását de kell mennem ebédelni.

Főnyomócső

Anno rendelkeztem Vácon lakással. Pontosabban öcsémmel ketten bírtuk a kérót mint ingatlan pumák. Történt a lakásban egy kis gond. A WC mögött a főnyomócső eltört ami egyedül a mi lakásunkat nem befolyásolta ellenben alattunk három emelet kapott egy vízesést. Természetesen öcsémmel hozzájárulunk jelenlétünkkel a megcsináltatásához. Mondja is a lakásszövetkezet elnöke nagy mellénnyel - erre van a biztosító! Visszakérdeznék hogy az állja-e a napomat, benzinemet, szabadidőmet, kajámat, sörömet, de nem vagyok paraszt, ez a lakással jár, elkönyvelem. Jön ki a szerelő és azonnal agyonveri a porcelánistent, darabokban a WC. Leveri a csempét, fél éve csempéztettük ki a fürdőszobát nem is olcsón. Megcsinálja a főnyomócsövet, vízesés megszűnik. Egy apró gond marad, nálunk a lakásban szivárog a víz. Nem sok, óránként egy vödörnyi. Szerelő pakolja össze a cuccát és jelzi, megy haza. Nos. Én a Kobra egy nagyon nyugodt ember vagyok. Itthon mindig elmesélem hogyan ugattam ügyfélszolgálatokon, ellenben az az igazság hogy meg sem merek szólalni. Az öcsém kicsit másképpen működik. Rajta a bőrén keresztül látod a testében végbemenő biológiai folyamatokat. Jelen esetben megfigyeltem a belekből a szar elkezdett felfelé bugyogni és én tudom ha eléri az agyát az senkinek sem jó. Tehát hümmögök a szerelő felé, szerelő huszonéves nem túl nagydarab de annál nagyobb képű srác. Mondom neki ne haragudjon - érveim! vannak. Kihívták magát a lakásomba, mert habár nálam semmi gond nem volt, viszont a főnyomócső ami nem az én főnyomócsövem! megrepedt. Kifejezetten nem nekem okozott kárt, de az én fürdőszobámat kellett szétbarmolni hogy a lépcsőház érdekében boldogság legyen! Belementem mert jó srác vagyok. Maga nagyon ügyesen megcsinálta, most sehol sem folyik csak nálam. Szerelő magyarázatommal együtt figyeli a csöveket és mikor mondatom végére értem - bólint. A csempe nélkül (folytatom) olyan Mad Max hangulatot sugároz a fürdőszobánk, ami nekünk annyira nem jó! Szerelősrác befejezi a pakolást, rám sem néz (hibázott mert az öcsémre sem) mondja - majd elzárják a csapot ha WC-tek hogy utána ne folyjon a szelep. Kérdem (milyen WC-t?) - mutatva a darabokra. Nem értem... - jelez vissza. A bátyám azt szeretné megtudakolni - így az öcsém, és tényleg fel kell neki írni pozitívumként hogy higgadtan kezdte - a bátyán azt kérdezi: "H O V Á S Z A R J O N!?" - ezt már üvöltötte a testvérem. Lényeg a lényeg szerelő elmesélte ez nem az ő kompetenciája, öcsém ekkor megakarta dugni a bejáratban mint Sharon Stone-t Michael Douglas (megakadályoztam ebben) és miután a szerelő elmenekült felhívtuk a közös-képviselőt. A közös-képviselő valami titkos benső hang alapján leszűrte hogy nem sikerült jól a művelet - na meg a "benső hang" ra rá segített az öcsém úgy ordított hogy már a földszinten idegesített mindenkit (negyedik emeleti sztori) megígérte a kézenfekvő megoldást. Veszünk WC-t, beszereltetjük, kicsempéztetünk, és a társasház biztosítója fizet. Na nekünk ehhez az egészhez nem volt kedvünk lévén minket úgy csalogattak a projektbe hogy annyi a dolgunk beengedjük a szerelőt, majd ha végez és minden rendben áldás békesség. Kurvára nem volt jókedvünk. Új WC beszereltetve, csempézés megoldva, vízszivárgásunk megszüntetve. Mindez másfél-hónap alatt nem kevéske utánjárással mivel nem tudom tudtok-e róla minden szerelő Münchenben dolgozik. Kitértünk egy hálátlan apróságra a társasház képviselőjével szemben az anyagi vonzatra. Azt nem téríthetjük meg - mondja a közös-képviselő. Pillanat - így én. Öcsém közben eltakarja az arcát ami nem jó dolog előzménye. Kérdem - vegyük sorban. Volt az épületnek egy szerkezeti gondja amit csak a lakásunk szétverésével lehetett megjavítani. Ez nekünk az anyagi káron felül járt némi pluszköltséggel meg idegeskedéssel, utánajárással, és most azt mondja nekünk hogy az anyagi kárt sem térítik meg? Igen (feleli) hozzátéve a biztosítás nem terjed ki lakáson belüli károkra. Még valamit mondott volna de tényleg nem rajtam múlott az öcsém felugrott, és én magukra hagytam kettőjüket a beszélgetésben. Mintha hallottam volna a távolból (300 méter) a bazdmeg anyád, buz.gec.! - meg hasonló rigmusokat.

Gesztenyefa

Megálltunk öcsémmel a Váci Duna-parton. Letámasztotta a motort, elővett egy csúzlit, meg valami műanyag cuccot. Ide süss! - mondja. Csúzligumi nyúlik, a marharépa meg kilövi a valamit. Príma! - ordítja. Hogy képben legyél olvasóm, apró helyszínleírás. A parkoló ahol ezt tette 50 méteres környéken egyetlen egy gesztenyefát leszámítva famentes övezet. Öcsém a manőverét ez az egy gesztenyefa alatt, annak közvetlenül a törzse mellett állva csinálta. Gondolom hogy ne süssön a szemébe a nap! Nekem a látottakhoz nem kellett volna magyarázat, tudom hogy alapból fura srác, de azért játszottam a tudatlant és államat fogva szemléltem az eseményeket. Most mit csináljak?! - üvölti a Bishop. Nem tudom - így én, mennyit kell várni hogy lehulljanak a gesztenyék? Miért hullanának le? - kérdi. Mert más indokot nem tudok arra hogy tiszta erővel belelőtted azt a vackot a lombkoronába mint hogy a gesztenyékre fájt a fogad. Nem számítottam rá hogy fennakad - mondja. Nézek rá könnyes tekintettel röhögve - mire számítottál, ketté vágja a fát és felrepül? Jól van, nem voltam ügyes - említi, pont ebbe a fába akadt bele. Persze, mert sehol sincs máshol fa! - vihogom. Egyébként mi volt az, mit kellett volna látnom?! - kérdem. Szilvi (Bishop párja) mondta vegyek a gyerekeknek mert annyira várják. Ha kilövöd felrepül magasra, és pörögve aláhull miközben világít benne egy led. Mond hogy nem kaptad meg a boltban, javaslom. Mivel nagyon okos vagyok. Késő, már hívtam hogy megvettem. Akkor mond hogy marha voltál és fellőtted egy fára. Nagyon megfog szidni, mondja remegő hangon. Ekkor megjelenik egy szuperhős, mindez egy nyilvános WC mellett történik. WC-s néni érdeklődik - mit néznek uraim? Mondom az eget. Néni elhiszi. Te mit nézel? - kérdez az öcsémre. Öcsém hozzám fordul, engem miért nem magáz ? - kérdi tőlem. Néninek elmagyarázzuk véletlenül fel lett lőve a fára valami. Néni visszakérdez, hogyan lehet véletlenül fellőni erre a fára valamit? Máshol nincsen fa, csak ez az egy. Na ez az ! - csapkodom a térdemet, Bishop nem boldog. Várjanak - mondja a néni, mindjárt hozok valamit. Néni eltűnik, majd visszajön egy partvisfejjel. Ezzel dobd le! - adja öcsémnek aki megint rám néz kérdezi: "engem miért tegez?" Bishop dob először, majdnem fejbe dobja a nénit. A motorosruhától nem tud nyakmagasságnál fentebb dobni. Bishop kicsomagolja derékig magát és újra és újra dob, mikor a partvisfeje eltörik. Vehetek másikat... szomorkodik a néni, mire én - tessék hagyni, majd az öcsém kifizeti. Mennyibe kerül ez 5.000 ft? Bishop nekem: - ... már le! (nagyon ügyelek csúnyát ne írjak) Elvoltunk egy darabig a végén Bishop leoperálta fáról. Mielőtt távoztunk kérdem az öcsémet - nem akarsz a néninek adni némi készpénzt? Néni is az öcsémre néz kérdően, aki felül a motorra és fogalmam sincs hogyan de írt nekem kettő percen belül úgy sms-t hogy közben száguldozott. Csúnyát írt, nem folytatom.

Horatio Bishop

CSI Bishop Ezen a sztorin beszartok. Visszaolvasva agymenésemet simán összehugyoztam magam a röhögéstől, de ez már nálam olyan megszokott és magától értetődő biológiai folyamat mint hogy reggel felkel a nap. A rendőrségtől való nyugdíjba vonulásom után élem a magam kis békés életét ami nagyrészt blog írásban és vég nélküli maszturbálásban merül ki. Egyik reggel megszólal a telefonom a vonal túlsóvégén Bishop az öcsém. Annak ellenére hogy engem hívott szimultán a postással perlekedik. Miután végighallgattam ahogyan fenyegeti a kézbesítőt derűsen rám köszön. Kérdi mit szólnék hozzá ha vele kellene járnom bíróságra, mivel feljelentette a rendőrséget. Gondoltam csírájában fojtom el kezdeményezését ezért dobtam neki egy (menjen veled a tököm) frázist. Érzem a hangjában csalódott, hiányolja belőlem a lelkesedést. Annyit mond - már beidéztettelek, ha elfelejtenél idézésre megjelenni 800 ft/kilométerenként előfognak vezetni karhatalmi segédlettel. Ó - hogy nyúlna meg a nyakad, forrna be a segged az étvágyad meg legyen hasonlatos a farkaséhoz, sziszegtem ... Mivel meggyőződésem hogy nyájas olvasóm a nap hátralévő részét ezen írásom olvasásával kívánja tölteni ezért kicsit belemennék a kezdetekbe. A 90-es évek közepén a "Bokros csomag" gazdasági megszorításokat hozott a rendőrség életében is. Ekkor az egyik agytröszt kitalálta, üzemanyagot lehetne spórolni ha nem kellene mindig kivonulnia a helyszínelőknek amikor feladat lenne. Ki kell képezni a járőröket a munkakörükre,így a területükön láthatnák el az esetleges abbéli feladatköröket is. Mintha a fogorvosod ha már úgy is nála jártál alkalomadtán meg is műtene. Képzési menet. Képzésre fordított idő: öt perc. Szabadnapon mindenkit behívtak alá kellett írni egy ívet amin A-B-X jelölő válaszok voltak. Megkaptuk az x-endő helyes táblázatot, kérték ejtsünk vagy kettő hibát hogy hihető legyen profizmusunk. Miután ezen túl voltunk mindegyikünknek gratuláltak innentől bűnügyi és baleseti helyszínelésből sikeres vizsgát tettünk. Univerzális zsaruk lettünk. Nem rejtették véka alá, hogy ezért anyagi ellenszolgáltatást nem fizet a cég, belefér a munkaidőnkbe. Ha hibázunk jobb esetben mi tartozunk anyagi felelősséggel, rosszabb esetben lecsuknak! Így lett már azelőtt mindegyikünkből helyszínelő mielőtt Horati Caine néven David Carusso betöltötte volna ezen hivatását a filmvásznon. Persze a gyakorlatban innentől kissé akadoztak a felderítési mutatók, viszont kozmetikázni nem csak Bélát lehetett. Bishop mint nyugger zsaru egyszer csak úgy gondolta, ha már a kormány kedvenc mókája a visszamenőleges törvénykezés kicsit gyakorolja ő is kedvenc hobbiját a feljelentőskedősdit. Úgy számolta egy laza pár millkóval jön neki a cége mert elfelejtettek neki fizetni 15 esztendei munkájáért pótlékokat. Bishopról tudni kell: elélvez ha bárkit feljelenthet. Ha szolgáltatást akarsz eladni neki mint call-centeres jobb ha melletted ül Petrocelli. A BTK Bishop kedvenc olvasmánya, naprakész belőle mai napig. Egy aljas rohadék ügyész veszett el benne aki Teréz anyát is lecsukatná mint tömeggyilkost. Élete első 10 esztendeje intelmeim árnyékában telt, ez kihatással lett élete további szakaszaira, pszichikailag. Elcseszett fazon. Feljelentette a rendőrséget. Nehezményezi hogy 15 esztendőn keresztül ingyen dolgoztatták bizonyos munkakörben amiért jogorvoslatot kér és visszamenőlegesen anyagi jóvátételt. A rendőrség jogi képviselőjén keresztül a Bíróságon megkérdőjelezi hogy Bishi bármikor helyszínelt volna. Komor fellegekkel köszöntött ránk a nap, amikor Bishi beidéztetett minket ügyében tanúként a bíróságra. Ugyanis az utolsó pillanatban árulta el a meglepetését miszerint nem csak én leszek ott meg ő, hanem Bali a rendőrkollégánk is. Bali egy érdekes ember. Tudni kell róla meggyőződése szerint a South Parkos örökös negyedikes Eric Cartman fizikai megtestesülése. Szünet nélkül löki a poénokat, olyanokat amiken a legnagyobb jóindulattal sem tudott még senki röhögni. Az utóbbi időkben rossz nyelvek szerint kezd vonzalmat érezni a női nem iránt is. D Nap. 05.30. Nagymaros, lakásom a helyszín. Csengetnek. Elfordítom a kulcsot viszont nem nyitok ajtót reménykedve nem jön be Bali akit már láttam közeledni az ablakból. Résnyire megnyitja az ajtót és bedugja rajta a fejét. Nézünk egymásra szótlanul. Mindkettőnk arca olyan kora reggel mint a mosott szar. Nálam ez a hatás a nap folyamán elmúlik. Nyílik az ajtó és bejön Bali. Karjaival csapkod a teste mellett mint egy sugárfertőzött Chernobili gerlice. Rám veti magát miközben a még alvó társasház legnagyobb rémületére teli torokból kiabálja - megkúrlak Kobra! Érthető ezen érzelmi kivetülése hiszen már kettő napja nem látott. Balázs megissza a páromnak lefőzött kávét, felzabálja rántottámat, összefossa a klozetot. Kocsiba ülünk és elindulunk Bishophoz. Végig pofázza az utat. Nyomja a hülye poénjait amiken őrjöngve visít. Én közben fejben bonyolult matematikai egyenleteket oldok meg hogy valamivel eltereljem a figyelmemet erről a marháról. Bishophoz Blazs belépve azonnal megkívánja az öcsémet. Bishi rugdossa le magáról az előttem beszaladó Balit, aki az örömtől átfűtve éppen egy étkezőasztalon kívánja anyává tenni az öcsémet. Hárman indulunk tovább egy autóval a bíróságra. Bali minduntalan sebességet akar váltani, kár hogy nem Ő vezet. Meg hogy az nem a sebességváltó kar. Mindhárman Suzukival rendelkezünk de állítólag az enyém fogyaszt a legkevesebbet tehát azzal megyünk. Bishop vezeti az ő Suzukijánál állítólag kevesebbet fogyasztó én Suzukimat, Bali mellette a sebességváltót markolássza, én pedig a hátsó ülésen Shakespeari szonetteket dudorászok magamban gregorián stílusban. A bíróságra érve várakozás a folyosón. Bishop rendezgeti a magával hozott szakirodalmait. Felhívom telefonon az akkor ébredező és a fürdőszobánkban rejtélyes okok végett öklendező Szipromat (feleségem) Balázs egyfolytában ordítja mellettem a párom felé szexuális ajánlatait. Bali szerencséjére behívnak minket. Egymás mellett ülünk mint a régi szép időkben Speer, Hess, és Keitel. A bírónő fiatal kellemes hölgy. A rendőrség képviseletében öltönyös csóka jelent meg. A bírónő ismerteti a peranyagot. Elsőnek meghallgat tanúként engem. Elmondom Bishi valóban helyszínelőként ténykedett amiért semmiféle térítést nem kapott. Utánam Balit hallgatják meg, aki össze vissza beszél mindenféle hülyeséget. A rendőrség részéről annak képviselője következik aki minden elhangzott kijelentésünket igyekszik cáfolni beleértve Bishop személyi adatai alapján azt is, anya szülte. Ez módfelett ígéretes reménnyel tölt el engem. Talán mégsem egy anyától vagyunk? Következik Bishop. Bishop bevezetőjében üdvözli a megjelenteket, köztük a sajtó képviselőit. Bemutatja az általa hozott dokumentumokat amelyek három padsort teljes hosszában töltenek meg. Ismerteti azon jogszabályi környezetet melyet szerinte a bíróságnak jelen esetben alkalmazni kell. Felhívja a bírónő figyelmét a helytelen jogalkalmazásban rejlő veszélyekre, itt részletezi a Római jogrendszeren alapuló hazai törvényalkalmazás buktatóit. Bishop bevezetője egy órán keresztül tart, az egész ügyre ennyi volt kiírva. A bevezető után Bishi visszaadja a szót a bírónőnek aki igyekszik diktafonjára rögzíteni az eddig hallottakat, ebben is nagy segítségére lesz az öcsém. A rendőrség képviseletében a kétkedő kérdést tesz fel az öcsémnek. Bishop felhívja a figyelmét kész egy későbbi perre vele szemben is. Innen nem kap tőle több kérdést a továbbiakban. A tárgyalás Bishop elnökletével rendben zajlik. A bírónő verejtékében fürdik mintha vizsgázna. Öcsém érzékelve a feszültséget oldani kívánja a stresszt fejezeteket ad elő helyszínelői életéből. A bírónő ezen beszámolókat csillogó tekintettel hallgatja. Megfeledkezve magáról ilyen és hasonló kijelentéseket tesz a bírónő mint pl. "annyira izgulok..." miközben izgatottan mocorog a pulpituson. Egyik ízben megkérdi az öcsémet, - "tényleg olyan eszköztárral helyszínelt mint a Miami helyszínelők a CSI-ben?" Bishop mondja olyan eszköztáruk a Miami helyszínelőknek sincsen, azok csak filmes kellékek. Itt láthatóan elszomorodik a bírónő amit Bishop újabb 10 perces előadással old fel a korábbi boldogság és lelkesedés visszatérése kedvéért. Bishop előadása során Bali meghatározhatatlan időközönként kislány hangon felsikongat, mintha egy Beatles-koncerten ücsörögne. A rendőrség képviselője megnémult. Epilógus A tárgyalás eredetileg 09.00-ig bezárólag volt kiírva. 16.00 órakor hívja a bírónőt a férje mikor ér haza? A rendőrségi képviselő felhagyott hivatásával és Nepálba költözött, hegyi kecskékre vigyáz. Balinak változatlanul is olyan az arca, mint az látható volt az ajtó résén keresztül. Üzemanyag térítést nyolc hónap múlva sem kapok. Többszöri telefonon való érdeklődést követően sem. Ekkor Bishopot kérem meg aki megfenyegeti őket. Másnap fizetnek. 100km/2 litert feltételeztek a kocsim fogyasztásaként. Bishop elvesztette a pert. A bíróság megállapította, az általa ismertetett időszakban elvégzett munkakörét nem töltötte be, álmodta az egészet. Az ítélethozatal alapjául szolgáló döntésben kétségtelenül nem hibáztatható a bírónő, és én sem. Hogy Balázst mi a szarnak kellett beidéztetni sosem értettem.

Kerékpártolvajok

Gyermekkori élményeimből több fejezetet osztottam eddig meg, a kutya sem kíváncsi rá viszont én élvezem. Bishop (öcsém) is élvezi. Felszoktam hívni és mesélem neki - baszki emlékszel milyen kis szerencsétlen fasz voltál? - és ecsetelem neki a sztorit ami éppen beugrott. Ilyenkor néha megszakítja emlékezetem fonalát egy - egy "rohadj meg" stb. jelzővel viszont élvezi hogy digitalizálom a múltat. Legutóbb azt mondta jók a sztorik kár hogy mindig "nyomorult, rakás szerencsétlenség" és egyéb jelzőkkel illetem őt. Állítólag ez annyira nem jó neki. gyermekként félreértelmezve ténykedéseimet úgy gondolta meg kell védenie magát. Beiratkozott a nyomorult egy kung-fu szakosztályba, ott majdnem fekete övig vitte. Eszembe jutott egy nagyon jó kis epizód életünkből, első kerékpárunk története. 12 éves voltam, Bishi nyolc. Szüleink elváltak, és mama úgy gondolta az életre fog nevelni minket. Ez a megközelítésében annyit jelentett, kurvára nem érdekli őt mit szeretnénk, vagy mire lenne szükségünk. Így hát fel kellett találni magunkat. Ettünk a szomszéd szemetesvödréből, döglött verebeket pácoltunk be magunknak. Egyik alkalommal anyukánk kérdi, nem akartok egy biciklit? Mindketten néztünk rá, hogy a jó nagy büdös kékeres abba! ne akarnánk? Hiszen egy műanyag katonát sem kaptunk játéknak, nem hogy biciklit. Ekkor mama a tőle telhető vidámsággal kezdett el röhögni - az nem nevetés volt, lehordva minket mindenféle fosnak, jelezve tanuljunk hogy ha felnövünk legyen rá pénzünk. Ez volt a mentális felkészítésünk az életre egyik próbálkozása a gyakorlatban. Sok ilyen tanmeséje volt a mamának. Mi persze kissé értetlenül álltunk ezen oktatások előtt, inkább befogtuk a pofánkat minthogy be legyen verve. Anyukánk ismét rákérdezett. Nem akartok egy biciklit? Én már gyanakodtam megint ki leszünk oktatva (nem hiába mindig én voltam az okosabb) Bishi még mindig nyáltól fröcsögő pofával bólogatott hogy keee bicikli, keee bicikli ... idióta kis barom. Ekkor feltárult a mama nagy terve. Gyerekek. Van a házunktól 20 méterre a falnak támasztva egy piros kemping bicikli. Menjetek ki, és ha senki sem figyel toljátok azt haza be az udvarba. Bishi már indul is, de én - írtam már hogy okosabb voltam? - kérdem a magam tudálékos módján, - nem baj ha az nem a miénk? Mama azt mondja, döntsük el hogy kell vagy nem? Remeg kezem lábam, haditervet dolgozok ki. Bishi nem fél, agy híján fel sem fogja hogy szét rúghatják a seggünket. Ketten elindultunk hát, és a következő akció úgy vonult be a történelmünkbe mint hogy "loptunk egy biciklit" Az én meglátásomban a többes szám kissé túlzó, döntsön ebben nyájas olvasóm. Kisomfordálunk az udvarból és becserkésszük a biciklit. Megjegyzem egyikünk sem tudott kerékpározni. Bishi liheg mint egy vakarcs, én pedig hidegfejű profiként végzek számításokat bekalkulálva annak lehetőségét is hogy elkapnak és lesz-e időm hazaérni hogy ne az utcán fossam össze magam ha lezúznak. Megfogom a bicikli kormányát és elkezdem eszeveszett tempóban tolni, szaladni vele az oltalmat adó udvarunk felé. Bishi mellettem szalad miközben valami leírhatatlanul ostoba vigyor futkározik körbe-körbe a fején, néha bukdácsolva fülein. A kapuhoz érve remegek mint a kocsonya (hiába, nem születtem tolvajnak) és mondom Laci, nyisd már ki azt a hülye kaput. Laci néz, segítene csak az izgalomtól elfelejtette hogyan kell lenyomni a kilincset. Hülye balfasz! Megoldom ezt is, - állítólag ketten loptuk a biciklit, ehhez a mai napig ragaszkodik mint verzióhoz - betoltuk a garázsba. Bennem újabb kérdések vetülnek fel. Mi lesz ha lebukunk amikor kimegyünk vele az utcára? Hihetetlen taktikai és stratégiai zseni voltam már akkor. Anyukánk mondja mindenre gondolt. Holnap hazajövünk a suliból, addigra lefesti fehérre. Vett egy 5 literes zománcozott fehér olajfestéket, vagy egyszerűen ellopta a festékboltból. Másnap izgatottan ültem végig a tanórákat. Milyen jól fog mutatni a bicikli, gondoltam. Hazaérve fut elém Bishi az utcán ordítva - Zoli, gyere gyorsan anyu nagyon ügyes! Senki sem fogja felismerni a lopott biciklit anyu átfestette! Azt hiszem egy marék avarral fogtam be a hülye pofáját. Hazaérve beléptem a garázsunkba, azonnal megroggyantam a design láttán. Bishi ugrál mint egy marha, fel sem fogta mit lát. A bicikli le volt festve. Ja, fehérre! A mama alkotott. Úgy képzeljétek el a festést, mintha bele lett volna ejtve egy fehér festékkel teli konténerbe. Minden fehér volt. A krómozott részek, a lánc, pedál, ülés, minden. Kurvahétszentség hogy erre senki sem fog ráismerni, gondoltam. Anyukánk várva az elismerést díszeleg a műve előtt. Bishi hülye mint mindig és ugrál, én meg le vagyok törve. Letörtségemet illik kicsit álcázni, mert anyukánk elég szarul viselte a kritikákat. Egy hétig túlórázok mire úgy-ahogy elfogadható állapotba hoztam a kerékpárt. Anyukánk érdeklődve szemléli mi a szarnak avatkoztam a művébe. Bishi változatlanul pattog a garázs falai között mint egy labda, örömében. Eljött az első nap, tanulunk biciklizni. Bishike ragaszkodik hozzá hogy ő tenné meg az első kört. Mondom neki nem ártana előtte megtanulni rajta menni, ha csak nem úgy született hogy tour de francos fenegyerek. Bishike nem érti mit akadékoskodok, ráül a biciklire. Felborul, összetört pofával ordít mint egy barom! Én - az értelmesebbje, megteszem az első lépéseket vele, és kb. egy nap után ha nem is versenyszinten de megtanulok kerékpározni. Bishi nem alszik, nem eszik, nem iszik, ezért az elkövetkezendő napjaim arra mennek rá hogy tanítgatom. Néha viccből úgy ahogy volt neki löktem a falnak de nem tudtam kedvét venni. Eljött a nap mikor Bishike megtette az első métereket. Nagyon boldog volt. Sikítozott - Zoli, tudok menni a piros biciglin! - mire el kellett magyaráznom neki az eredeti színére nem baj ha nem utal. Bishi reggel ötkor kelt, este nyolcig kerékpározott, összetörve mindent és mindenkit aki a ház előtt felbukkant előtte. Kb. egy év múlva az iskolában odajött hozzám egy srác, emlékszem a nevére, P. Gergőnek hívták. Nem volt nagyobb mint én, szemüveges csodagyerek benyomását keltette. Azt mondja nekem, állítólag elloptam a piros camping biciglijét és átfestettem fehérre. Kérdezte mit szólnék hozzá ha el menne a rendőrségre, persze csak azt követően hogy előtte szétveri a pofámat? Megmutattam neki a biciglit. Amikor meglátta a remek átfestést azt mondta lemond róla, nem akarja többet látni.

Öcsém a nőfaló

Öcsém velem ellentétben nagy nőfaló volt. Habzsolta amíg meg nem komolyodott a barátnőket. Volt köztük amelyiket kifejezetten kedveltem de az egyik az Emőke (más a neve csak szeretném ha nem perelne be, és nem szakítaná cafatokra a fejem) kiváltképpen a szívem-csücske volt. Nagyon mókás lényt tisztelhettem benne. A történet. Öcsém jött vonattal haza és hazafelé ki sasolta magának a vele szemben ülő romantikus lelkületű (Tiffany-t lapozgatott) leányt. Gondolta haza hozza, megcsinálja, aztán mehet isten-hírével. Na ez nem ment. Ez maradt. Igyekeztem interpellációt benyújtani öcsémnek hogy - te, a bige ott van a szobádba ami történetesen az enyém is. Mint jó testvér egy kettő iccakát elalszok én a kerékpártárolóban is mint a tej, de ez nem akar hazamenni. Öcsém jelzi nem kell kerékpártárolóba vonulnom csak gyorsan és mélyen aludjak el mert mostanában a magömlésnél nem tud csendbe maradni, üvölt! Szó-szó a csaj maradt, én beköltöztem a tárolóba ahol megkezdődött testem megkorhadása a mosógépek, kitömött varjak, meg sok minden között amikről nem tudtam és utólag sem akarom tudni mik voltak azok. Nappal azért feljöttem fürödni, de az éjszakák a maguk egyhangúnak nem mondható varázsában teltek. Aludtál már derékvastagságú hörgő fűtéscsövek között? Mivel egzisztenciális körülményeim nem előnyükre változtak, ha ártani nem is hasznára sem akartam lenni a csajnak. Öcsémről tudni kell, minden barátnője mellett kiállt. Egészen addig amíg azok nem kezdték komolyan nyesegetni idegrendszerének fonákjait. Ez a csaj érdekes növény volt. Következőképpen képzeld el. Kettő-méter magas, 150 cm-ig a kettő-lába töltötte ki a terek, a többi 50 cm-be sűrűsödött bele minden egyéb. Mondta is nekem az öcsém egyszer zsenialitásától eltelve büszkén - te bratyó, jó lábai vannak, igaz? Mondom ja, csak a lábain kívül nem látok mást a csajból. Öcsém megsértődött. Egyik nap hárman mentünk boltba. Én, az öcsém, meg a csaj. Öcsémmel előre mentünk ne kelljen topognia mellettünk a lánynak. Üzletbe be, vettünk egy doboz hypo-t. Persze a csaj hozta a hypót. Mint az lenni szokott esetében most sem volt ügyes. Arra figyeltünk fel hogy a hypo ereszt, vagy fél deci pedig a lány cipőjére ömlik. Persze hogy röhögünk mint a sakál. Természetesen megvártam amíg az öcsém elkezd röhögni és onnantól éreztem felhatalmazva magamat én is a vidámságra. Így szökkent szárba pár másodpercnyi jókedvünk amit a lány azzal blokkolt hogy belerúgott az öcsémbe. Ez mint rém-gyorsan kiderült, hiba volt. Öcsém (sosem focizott) mégis egy jobb egyenessel indított, a lánynak nem volt ideje leesni a szüntelen dekázásoknak köszönhetően. Lobogtak a sorozatos igénybevételek hatására a lábai, mint árvalányhaj a szélben. Jómagam mint a női nem végtelen tisztelője úgy véltem ezen esetben a beleszólásom nem más lenne mint egy romantikusnak induló kapcsolat befolyásolása. Édesanyám szavajárásával (isten nyugtassa) sok tarhonyát nem evett meg nálunk. Visszakaptam a szobám rám eső részét.

Bishop vasgolyói

Hiába, ha unjátok ha nem, egyszerűen megrohantak az emlékek. Van egy sztori a sok ezer mellett (mindet lefogom írni) amelyiknél amikor felemlegetem öcsém társaságában majd minden esetben összehugyozom magam a röhögéstől az emlékek hatására. Az öcsém általában szűkszavúan hallgatja újra és újra a beszámolómat élete azon pillanatáról amelyre nem szívesen emlékezik. Ezen sztorizásom nagyrészt úgy szokott lezajlani hogy én visítva csapkodom a térdemet és hangosan hörgök, a nyál fröcsög a pofámból stb. míg Ő percenként sziszegi komor arccal a "rohadj meg!" rigmust. Na kérem hogy ne raboljam az időtöket, vágjunk a lecsóba! Történt egyszer hogy Bishop elment vasgyűjtésre. Ez amolyan kisiskolás társadalmi rendezvény volt. Én otthon maradtam és ideig óráig elvoltam aztán kezdtem unatkozni. Nagyrészt öcsém nevelésével teltek napjaim de amikor eltűnt otthonról szörnyen magányosnak éreztem magamat, démonjaimmal küzdöttem. Tehát szenvedtem. Alig vártam hogy hazaérjen az a fiú, de csak nem jött. Idővel anyukám is aggódott. Itt megjegyzem anyukám rém büszke volt mindig rá hogy a hangját sem emelte fel velünk szemben, bizonyára a hosszabb távú memóriája sérülhetett egy kettő fejezetnél. Már estefelé járt az idő, olyan hét óra körül, amikor anyukám ékesszólóan felemelkedik a fotelból és azt mondja: ha az öcséd elcsavargott letépem a fejét. Én érdeklődöm mennyire gondolja komolyan, mintha előre tudtam volna hogy blog író leszek. Anyukám kezd türelmetlenkedni, én csillogó tekintettel (még ha jól rejtett aggodalommal is) látom hogy kezdi Lacika ruháit szanaszét dobálni. Ki megy az udvarra ahol nagymamám éppen menne az árnyékszékre át a placcon. Nagymamám előre köszön anyukámnak aki visszaköszön - kussoljál KURVA! Itt már sejtettem nagy buli lesz este. Elérkezett az este nyolc óra, még annál is több, a mama már őrjöngött, ujjait ropogtatta. Kezdtem már én is félni, ekkor rákérdeztem kinézzek a ház elé? Mondja anyukám mehetek, de ne csavarogjak el mert nem érzi magát ma annyira erősnek hogy mind a kettőnket alaktalan masszává zúzzon. Már akkor aggódtam anyukám egészségéért, ezért úgy voltam vele mindent elkövetek testi épségem megóvása érdekében. Kinézek a kapun és kit látok? Jön az öcsém hazafelé nagyon boldogan a messzi távolban. Sprint! Futok elé mint a nyúl. Fütyürészve dudolásza a varázsceruza ritmusát. Beérem és ordítom az akkor talán nyolcéves Lackónak - hol voltál Laci?! Anyu agyonakar verni! Emlékszem szegény úgy megrettent, halálsápadt lett. Fogalma sem volt mennyi az idő, életében nem csavargott el, megjegyzem akkor sem. Hazafelé végig bátorítottam, később már felnőttként megnyílt nekem. Azt mondta rosszabb volt fenyegetéseimet hallgatni mint az, amit kapott később. Pedig azért az sem volt semmi. Beérkezve az udvarra hallottuk hogy ordít a mama bent a házban. Lacika majdnem maga alá pisilt félelmében, ekkor ravasz cselt eszelt ki. Belépve a szobába anyukánk arca fogadta, nincsenek szavak nem lehet leírni ahogyan nézni tudott. Éppen vette a levegőt az elkövetkezendő 30 perc produkciójához amikor Lackó a zsebeiből kihalászott vagy 5-6 csapágygolyót, vasgyűjtésről szerezte. Csupa olaj a keze, a gatyája, és úgy remeg hogy csörögnek a kis tenyereiben a vackok mint egy csörgőkígyó. (Szar volt a hasonlat) Tehát nyújtja át anyunak az ajándékot amikor az lecsap. Hogyan adhatnám vissza az eseményeket érzékletesen? Arra emlékszem hogy volt egy kihajthatós ágy, ott lett lemészárolva Bishi. Én csak annyit láttam hogy néha az ágyneműk közül felpattan egy kéz meg egy láb, és visít a szerencsétlen, miközben a mama intelmeit sorolja 1500 WATT hangerővel miközben a szó szoros értelmében porcikáról porcikára horpassza be az öcsém auráját. Eleinte röhögtem, zsebkendőt toltam le a torkomon, de idővel kezdtem aggódni. Az nem volt egészséges, az a meggyőzés. Viszont tény, olyan hatásosra sikerült, olyan időérzékkel lett karóra nélkül öcsém felvértezve hogy beszarsz! Többet nem csavargott el. Az esetet egyszer megemlítette Bishi a mamának már felnőttként. Anyukánk természetesen nem emlékezett rá és csak azt mondta - ti mindig túloztok. Ja...

Bishop

2019.04.13