Mindenben kanál Kobra

Külön kérésre kezdtem el komolyabb fogalmazványokat közreadni. Úgy véltem nekem ez nem profilom. Ellenben arattam részsikereket ezen műfajban is. Pár szösszenet a kategóriából. Kétkezi melósok iránti himnuszommal nyitom a sort. Következik egy sokakat megosztó írásom a replikákról. Fiam bizonyítványát mások bizonyítványával összevetve is bemutatom. Leonardo Di Caprio koccint ránk. Elengedés mint misztérium. Akárcsak az életünk szerelme. Ember embernek farkasa című írásomba csempésztem kis vidámságot. Gyöngybetűk iránt rajongásom pár sorban. Az arctalanságról tett bejegyzésemet a kék világról tett meglátásaim követik. Pár szó a méltóságos lányról majd a párkapcsolati tanácsadók világáról rántom le a leplet. Végére hagytam a Kobra a szellem igéző emlékemet.

Kétkezi munkások

Erre mit lehet mondani? Én megértem hogy mindenkinek meg van a maga nyűgje baja az életben. Nem mindenki lakhat karmelita kolostorban. Mindig szót emeltem a fizikai munkásokért. Ők a legvédtelenebbek. Pörgősebb nap után örülnek hogy élnek. Én magam is melósként kezdtem. Pontosabban csecsemőként meg egyebek, ne zavarj közbe! Dolgoztam építkezéseken ahol egész nap teherautó számra cementes zsákokat pakoltam akkori 40 kg- os testsúlyommal úgy, hogy a zsákok darabja 10 kg-val több volt mint az enyém. Amikor talicskáztam a betont a talicska húzott engem. Raktam ki vasúti kocsit (majd bele döglöttem) Irtottam gazt telken és a keresetem fiatalként nem elbuliztam ha nem a szó szoros értelmében kenyérre költöttem. Tele volt a hócipőm mindennel! Miután végeztem fizikai munkás korszakommal felszereltem hivatásos katonának. Össze is omlott a varsói-szerződés mint katonai szervezet. Később zsaru lettem. Utóbbi volt a legédesebb buli. Néha a mindennapok hangulatilag kihozták belőlem hogy a számon tudtam volna fosni, olyan jóságok estek meg velem. Mégsem úgy indítottam a panaszosnál hogy bazmeg! Mi a szart vársz tőlem te senkiházi!? Hiszen nem a polgár tehetett róla hogy engem nem a NASA-hoz hanem a rendőrséghez vettek fel. Életem csúcspontjaként jelenleg áruházban vagyok biztonsági őr. Megbecsült státusz, kiemelkedő javadalmazás. Bejött az élet. Jövök haza a magam szórakozott lépteivel amikor mit látok a ház előtt? Megjöttek a kukások! Nagy zöld teherautó mellette az általam félistenként tisztelt melósok akik olyan hanyagul dobálják a kukákat az utcában hogy a társasház előtti mind az öt kukát 80 méteres körzetből szedegettem össze és húzom vissza a ház elé miután elmentek. Miközben ürítik a kukákat köpködnek, krákognak, ordibálnak (nem értettem mit) és üresen nem lerakják azokat ha nem megröptetik őket. Nesze paraszt! - feltételezem. Tök szar lehet hidegben kukákat üríteni megalázóan kevés fizetésért az én truttymóimban (is) turkálni. Egy mázlijuk volt. Nem mentem oda hogy eligazítsam őket! Pedig lestem a manőverüket a ház sarkából. Nem mertem ki lépni a házsarka mögül mert be voltam szarva hogy engem is belevágnak abba a hidraulikus présbe. Viszont a konyhában úgy ugattam a feleségemnek el se hiszitek! „EZT MEG EZT KEEE CSINÁNIII!?" Hiába, hősnek születni kell.

Replikák

Ezen írásom nagy port kavart a széles sáv egyes bugyraiban. Számítottam rá minden neveletlen gyermek szülei nekem fognak ugrani hiszen az ő gyermekük beteg. "Kobra örülj neki hogy nem tudod milyen az!" Mégis miért is jelentettem meg ezen egyébként egyesek részéről nagysikert kiváltott írásomat? Van amit néha valakinek fel kell vállalni a megfogalmazás oldaláról. Voltak akik hálásan fogadták sőt a bátrabbak még addig is elmerészeltek menni hogy a Kobra nem a beteg gyerekekkel élcelődik! Igaz, nem utóbbiak voltak túlnyomó többségben. Ma reggel belebotlottam egy cikkbe a kék-világban mely az ADHD-s jelenségről szól. Beteg gyermekek vonatkozásában. Voltak, vannak, és lesznek. Nem rágtam át magam hegynyi szakirodalmon a témakörrel kapcsolatban. Viszont úton útfélen találkozom olyan példákkal amiknek szerintem annak ellenére ahhoz semmi köze hogy a legkényelmesebb választás a titulust rájuk sütni mentegetőzés képpen. Áruházakban, tömegközlekedési eszközökön, az élet egyéb területein felbukkannak az esetek ahol láthatóan azt közömbösséggel kezelő szülők kezelni nem tudják, nem is akarják. A környezet pedig nem egyszer türelemnek álcázott képmutatással konstatálja a jelenlévő esetet egészen addig amíg a jelenség megszűnése után (anyuka távozott az üzletből csemetéjével) egy valaki ki nem jelenti: ez a tipikus neveletlen hülye-gyerek szindróma! A valós pszichiátriai esetmegjelölés figyelemhiányos hiperaktivitási zavarokkal küzdő gyerkőc. A „replika” kiegészítővel fogom nevezni a továbbiakban azon verziókat melyek túlnyomórésze szerintem teljesen másról szól mint amit rájuk ragasztanak. Halványan gyenge reményem a replica előtaggal elválaszthatom ezen eseteket a valós problematikus vállfajaktól. Jöjjenek hát a Replica Attention Deficit and/or Hyperactivity Disorder gyerekek. Tök jól hangzik, mi? A szakirodalom messzemenő aprólékossággal taglalja a válfajokat ugyanis azokra támaszkodva "szakemberek" serege abból él kábít téged a baromságával miszerint órabérben embert farag a gyerekedből ha már te mint szülő erre nem értél rá. Ja, mint a párkapcsolati-tanácsadók. Ezen szakemberek is nagy mágusok. Olyan témakör ez amivel csínján! Ne hozd elő osztálytalálkozón, baráti facebook csoportban, mert héccencség hogy lesz aki vérig fog sértődni mint érintet. Jómagam is beleestem ilyen hibába, töröltek is többen a facebook-on "ismerősök" kaptam szemrehányásokat! Viszont volt aki rám írt: "NA VÉGRE! Valaki leírta! Kobra lesz.phatlak?" (férfi volt a lelkes illető) Kezdjük a tanórát. Engem már úgy is kivágtak majdnem minden csoportból mint a taknyot. A magam békességében ácsorgok a flaszteren mikor régen látott hölgyismerősömmel találkozom. Jön a csajszi, nagy az öröm. Ritkán találkozunk, vannak régi közös élményeink amikről van mit csevegnünk. Első ami nem kerüli el figyelmemet mellette a kis srác. Szőke-haj, kék-szem, gyönyörű kisgyerek. Hitler kettő kézzel kapálózott volna érte, és nem csak a kinézete miatt. Mivel öregszem és hülyülök a gyerekekben általánosságban kiskutyusok ártatlanságát vélem. Nyújtom felé a kezemet. Nehezen de csak lepacsizunk. Elsőre bátortalannak tűnik pedig csak felméri a terepet. Tudod mint a Terminator kontaktlencséje mögötti diagramok. Értékeli a látottakat. Kijelzőjén megjelenik az ősz tag! Anya barátja -szavak. Édesanyja meglepődve konstatálja őt is meglepte hogy sikerült kezet fognunk mivel Danika kicsit különös fiúcska. Hogy-hogy? - kérdek vissza. Tud zongorázni, esetleg már ír olvas? Nem. Iskolába még csak most fog menni de már ideje is! - mondja, mivel "Danika kicsit rossz" Értem. Kb 40 másodperc múlva az élet példát bont. Danika mellett elhalad egy járókelő akit Danika majdnem felrúg. Aztán egy másik járókelőt is. Meg téged is kedves olvasóm ha pont arra jársz. Édesanyja levágta az arckifejezésemről nekem ez nem tetszik (Szipor szerint üvölt a pofámról érzelemvilágom) Anyuka nem túl határozottan ne hogy megbántsa Danikát rá szól. Danikát ez sokkolja. Nekem úgy tűnt, ez új volt neki. Mármint hogy rászóltak. Beszélgetésünk folytatódik tovább amikor Danika (elment a vonat, és sehol egy járókelő) elkezdi dobálni az autókat kövekkel. Anyukája - a kéket nem szabad! A kék Zoli-bácsi autója. Nem bírtam tovább, és Szipor sem volt mellettem hogy rángassa a karomat. Egyiket sem szabad! - emelem fel a hangomat. Zoli-bácsiét meg tényleg főleg nem szabad, mert anyáddal az egészet lefényeztetem! (téged meg felrúgnak műholdnak, utóbbit csak magamban) Kijelentésem megszakított egy barátságot. Édesanyjának hirtelen beugrott egy saját elmondása szerint 14 évvel ezelőtti emléke amikor még aktív zsaru voltam. Megállítottam őket, és tök bunkón viselkedtem. Micsoda memória! Micsoda párhuzam! Nos, így ismerkedtem meg és kötöttem barátságot a Replica Attention Deficit and/or Hyperactivity Disorder Dániellel. Olvasva a szakirodalmat 70.000 hasonló gyerkőc van az országban. Már akikről kimutatták hogy seggek! Ez csak a jéghegy csúcsa. Ugyanis (saját-élmény) Krisztikéről soha nem fog kiderülni hogy kettő-lábon járó Replica Attention Deficit and/or Hyperactivity Disorder kislány ha az édesanyja pl. tanárnő. Mint ahogyan valószínűleg Danikáról sem fog ez megállapítást nyerni mivel nem fognak a szülei pszihomókust pénzelni. Azok meg ingyen nem segítenek. Olyanok mint a párkapcsolati-tanácsadók. Lári-fári mondanád 70.000 gyerek. Hiszed vagy sem, egy! belőlük a törzskönyvezettekből! a Replica Attention Deficit and/or Hyperactivity Disorder gyerekekből minden egyes általános és középiskolában létező példány. Az általános iskolai egyedek még gyermekes csínytevők. Megetetik a te gyerekeddel a virágföldet, pokollá teszik gyermeked életét nyolc éven át. Annyira azért nem Attention Deficit and/or Hyperactivity Disorder gyerekek ezek hogy egy másik Attention Deficit and/or Hyperactivity Disorder gyerekbe kössenek bele. Ahhoz beszariak! Viszont a kívülállókat terrorizálják. Később, középiskolában már kifejlettebb a mókájuk. Kiszúrják a tanár kocsijának gumiját, miután megverték a tanárt. Milyenek lesznek felnőttként? Alapból párkapcsolati nehézségekkel fognak szembenézni és ne reménykedj ha olvasol mint párkapcsolati-tanácsadó ezek nem fognak neked fizetni. Nekik férfiként nem a merevedéssel van gondjuk, megdugnak téged akkor is ha nem akarod! Még akkor is, ha nő vagy! Ha pedig nők az illetők akkor is megfogod dugni őket ha te nem akarod. Akkor sem menekülsz ha nem dugtad meg. A feleséged úgy fogja tudni megtetted! Ezeknek meggyőződése hogy ők a szupermenek, és majd gatyába rázzák a világot! Így lesz belőlük antiszociális-barom, legvérmesebb-feminista, meggyőződésesen metálos vegetáriánus. Esetleg békemenetes az elsősorban fél hülyeként ordibáló szimpatizáns. Egyes esetekben politikus, akiknek a komondorja agyonveri a feleségüket. Anno a 70-es évek tanképzési gyakorlata alkalmazott szakembereket a mi iskolánkba is. Nálunk "Szőgyényi" tanár-úr volt a specialista. Reggel megérkezett méregzöld Wartburgjával, felcsattogott a tanári-irodába. Az én koromban mi diákok SOHA nem láttuk a tanári-irodát belülről. Ha meg igen, ott már baj volt. Manapság ha kap a lurkó egy hármast az amúgy szerinte ötöst érdemlő dolgozatára hirtelen átváltozik mint a transzformer játékok pl. robotból autó lesz így lesznek ők diákokból Replica Attention Deficit and/or Hyperactivity Disorder diákok. Berohannak a tanáriba és ha nem verik meg a tanárt csak leordítják a fejét, akkor mázlista a tanerő. Szőgyényi világában senki sem akart berohanni a tanáriba. A tanár-úr általában hétfő reggel rendelt. A hét termése ilyenkor ott várta a tanári-iroda folyosóján a tanár-urat. Már akkor összerezzentek amikor meglátták a Wartburgot befordulni. Tanár-úr kiszállt, soha nem sütött a nap pakoló kocsijára. Hat és fél méter magas volt. Sántított, ami által nem volt bizalomgerjesztőbb. Bement a tanáriba a vigyázban álló HÜLYE gyerekek sorfala mellett ( anno " HÜLYE-gyerek" nek hívták a Replica Attention Deficit and/or Hyperactivity Disordereket. Elolvasta a delikvensek mappáit, tanúkat hallgatott meg, majd egyenként elmagyarázta a nebulóknak hogyan tudják elkerülni legközelebb hogy vele találkozzanak. Ezt követően módszertani eljárás keretében hatott a gyerekekre akik üvöltése betöltötte az iskolát. Hiszed vagy sem, a Kádár-éra rendelkezett egy akkor általánosnak tekinthető jelenséggel. Amikor te mint hülye-gyerek (manapság Replica Attention Deficit and/or Hyperactivity Disorder) hazamentél és elmondtad otthon a Szőgyényi tanító bácsi leamortizálta az aurádat (és élvezte!) otthon kaptad a pofonok párjait a fatertól. Na ez az ami manapság hiányzik! A tanár jogköre, a szülő segítő készsége. Lószart a Replica Attention Deficit and/or Hyperactivity Disorder iparágnak! Nem untatlak tovább.

Bizonyítványok

Az emberek nagyon jók ítélkezésben. Egyik esetben kiposztoltam - tényleg büszke voltam! - a fiam a tanévzárón olyan szinten zsebelt be minden létező elismerést a kitűnő bizonyítványa mellé hogy tulajdonképpen róla szólt az egész rendezvény. Persze raktam utána smileyt, meg bíztam benne hogy azért az ismerőseim csak vannak annyira "ismerőim" és minimális szinten talán kedvelőim hogy büszkeségemet átérzik, helyén kezelik. A posztom után rá egy napra néztem be és mivel az akkori adatlapom számszerűségét tekintve igen sok ismerőssel és olvasóval - hozzászólókkal bírt, temérdek reakciót kaptam. Volt aki az elején még mert hozzászólásban gratulálni, de ahogyan peregtek a percek és az órák jött az első "boldog vagyok hogy közepessel átment a fiam" hozzászólás a posztomhoz. A szövegkörnyezet súgta felém jó lenne ha le szállnék a földre. A következő hozzászólások között több közepes tanuló szülő megnyilatkozott és hirtelen egységfrontba állt össze a nem kitűnő tanulók szüleinek serege. Olyan háborút kaptam el sem hittem! A vége felé pedig egy nem akármilyen terjedelmű hozzászólásban egyik visszatérő olvasóm nem személyes ismerősöm adta meg a kegyelem döfést. Leírta, évekkel ezelőtt elveszítette a gyermekét. Szeme fénye nagyon jó tanuló volt, a "dicsekvésem" által felszakadtak sebei. Képet is mellékelt a gyermekéről. Ecsetelte felém az alázat mint olyan ismérvet, és annyi lájkot meg vigasztalást kapott hogy kezdtem magam mint "ember" a Bostoni fojtogatóhoz hasonlatosként érezni. Kissé értetlenül álltam az általam akaratlanul kavart vihar közepében. Védekezni láttam semmi értelme. Régen rossz, amit magyaráznod kell. Utólag belegondolva én nem is a gyermekét elveszítő édesanyára nehezteltem. Meglehet nekem is elvenné eszemet az emlékezet perce, órája, ha átélném amit Ő maga átélt. Feltűnt, az akkori közel 2.000 (kettőezer) ismerősöm közül beleszámítva a "barátaimat" rokonaimat, stb. stb. egy sem volt aki azt írta volna, - álljunk már meg egy pillanatra!

Leonardo Di Caprio

Most komolyan. Volt már aki úgy szerzett barátokat hogy felregisztrált a facebook-ra? Jó, aláírom biztosan volt. Ha most azt mondod nekem hogy B-né csuda se tudja Andrea meg Alabástrom István felregisztrált tárgyév februárjában és májusra 911 "barátja" lett pedig előtte az életben egy sem volt, rögvest nagyon mókás vagy, belátod? Olvasom már nem csak simán lehet másolás-beillesztéssel barátokat szerezni hanem már algoritmusok is alátámasztják az utat. Kit számolsz a "barátaid" közzé? Ki neked az életed része? Meg mi van ha nem osztom meg sőt! nem másolom ki nem illesztem be? Ha megteszem onnantól már becsülsz is?
Játszunk el a gondolattal. Alkalmazott becsókolja a főnökének a maszlagját és megossza annak baromságát. Sőt! Tetszikeli azt, meg ír is hozzászólásként alá kedves szavakat mellékelve csattogó szárnyú lepkét, miniszoknyás tündéres puszikat dobáló angyalkákat (némelyiknek jó a segge, erre már a Ludas Matyi rajzaiban is ügyeltek) Meg tudod vannak akik tenyérnyi nagyságú GIF baromságot raknak oda amin emeli a kalapját a csóka. Meg a Di Caprios "azokra iszom" idézetek. Tehát onnantól barátok vagytok? Onnantól a főnök ezt mondja - te Maris! Annyira cukker voltál! Mától nem kell 15 órát dolgoznod naponta a hét napból nyolcszor a minimálbérért. Menj haza a családodhoz. Sőt, be is jelentelek hivatalosan. Tudod mit? Szabadságot is adok neked. Mert a barátom vagy. Rámutatott a facebook algoritmus. A barátok meg nem húzzák le egymást. Majd veszek kétévente új autót nem hat havonta mint eddig. Tényleg képes erre a facebook? Fordított esetben az alkalmazott roggyan meg? - Úristen! Úristün! A főnököm nem is szemét! Most mutatta meg az algoritmus! Kimásolta és beillesztette a bejegyzésemet! Tehát a barátom! Én hülye meg lógok egész nap, szidom a háta mögött! Közben meg a barátom! Tök jó fej! Szerény meglátásom Kobra meglátása a következő. Ez mind egy hatalmas kerek nagy faszság! Vad dolgokat fogok leírni. Szerintem akinek barátai vannak azok nem kifejezetten a facebook-ról kerültek ki (kivéve az amatőr verselőket) hanem az életből. Onnan, kintről! Én már csak tudom. Nekem annyi "barátom" lett már facebook-ról hogy egy reggel arra ébredtem hogy megrohadhatnál már Kobra! Nem, a barátok nem erről szólnak. Kevés kivételtől eltekintve a facebook-os "barátaid" nem azért nem törölnek téged mert bemásoltad a lapodra a faszságukat hanem azért nem, mert ugyanúgy szükségük van a képmutató visszaigazolásodra mint neked az övékére. A miniszoknyás tüncikékre, meg DiCaprios Gif-ekre. Valahol a lelked mélyén tudod, megölnétek egymást egy kanál vízben. A főnököd is téged, meg te is a főnöködet. Hiába írod a nyaralós fotója alá mennyire lelkes vagy hogy a beled kidolgozhatod azért hogy ő Welnessellhessen meg nyaralhasson februárban is ott ahova te a büdös életben nem fogsz eljutni. Ez mind nem igaz! Irigy vagy akkor is ha nem megy nyaralni úgy meg főleg, hogy te nem mész soha azért hogy ő havonta mehessen. Kapaszkodj! - ezt Ő is tudja! Tudja hogy nyallergép vagy és röhög rajtad! Ha meg nem tudja, ő baja. Kiket hagytam ki? Ja, akiket sohasem láttál akik nem személyes ismerőseid. Nagyon ne is bánd! Tegyük félre azokat akiknél sosem látsz profilfotót csak könyvet, lepkét, almacsutkát, szívecskét. Gondolkozz, vajon miért? Fiú verzióban bilincs, pisztoly, katona. Komolyan, mint az oviban! Ennél már csak az az érdekesebb amikor tök olyan a fotó mintha 20 éve készült volna. Pedig milyen dögös csaj... ja! Nem fura hogy annyi a társas kapcsolata mint égen a csillag, közben széthisztizi az agyát hogy ki fogja kimásolni meg beilleszteni a baromságát? Teszi mindezt éjjel! Amikor minden tisztességes jóravaló nőt dugnak! Még olyan is van akit a férjük! Fiúknál mindez hatványozódik azzal hogy este hülyébbek mint nappal. Tudod miért? Mert be vannak baszva! Hiszen a szuper Árpád-vére HEJ ! csóka nappal targoncán ül és dolgozik mint egy ökör, hogy aztán este jobb esetben ossza az észt az ellenpólus hasonló amatőr politikus hülyéinek. Rosszabb esetben meg szétkúrja magát virtuálisan a facebook-on. Fotókat küldözget ismeretlen nőknek a nemi szervéről. Majdnem olyan sokkolóak ezen barmok mint az amatőr versírók! Nem hiszed? Kérdezz meg egy nőt milyen képeket kap idegen férfiaktól. Vagy regisztrálj fel nőként. Ja hogy már megtetted? Több adatlapod is van? Akkor meg osztogasd a saját baromságaidat saját magadnak, és legyél saját magad barátja! Komolyan végigolvastál? Ha megtetted oszd meg az írásomat tudjam kik is az igazi barátaim.

Elengedés

Bizonyára éreztétek már amikor a másik teljesen a hatásotok alá került holott arányait tekintve nem ezen érzelmi skálát kívántátok meg tőle. Persze az ember önérzetét csiklandozza a tudat hogy megtörtént, mégis aki élt már át érzelmi zsarolást fizikai síkra terelődni pl. ha nem leszel az enyém másé sem leszel meghalok, esetleg akit szorított már a zsaroló cipője az tudja milyen kellemetlen is tud lenni amikor az ember belecseppen egy ilyen szituációba. Thrillerbe illővé vállhat amikor a másik félistent lát bennünk. Ha kölcsönös lenne az érzés megfilmesítenék az esetet de mint tudjuk a szerelem nagyrészt már csak olyan, az egyik fél jóval nagyobb hőfokon ég mint a másik. Amikor ez bekövetkezik, a "másik" idővel menekülőre fogja venni. A "menekülés" lehet eredményes úgy is hogy a rózsaszín felhőben vergődő fél ÖRÖK érzelmet fog táplálni ami hosszú esztendők múltán is megcsörrent telefonhívásokban, üzenetekben, képeslapokban, blog bejegyzésekben és százféle jelzésekben lesz mérhető melyek némileg zaklatónak tűnhetnek. Meg lehet úgy is csinálni hogy a rózsaszín fél kiszeressen belőlünk. Utóbbi hosszú távon nyugalomhoz vezethet ellenben ezen választásnál kissé keserűen kell zárni. A keserűséget el lehet érni csipetnyi otrombasággal, kegyes hazugsággal, ami az önérzetet a kényszeredetten ragaszkodó embernél azonnal támadóba fogja átkapcsolni. Habár eleinte fájdalomtól átitatva mégis egyértelműsíteni fogja: " angyalnak hittelek, pedig fekete özvegy voltál" független a férfi-női felállástól. Mindannyiunk életében vannak "fekete özvegyek" és szerencsés esetben sokunkból válik "angyal" Nincsen semmi baj azon utakkal melyek érintik a poklokat. A megismerés felruház minket bizonyos rutinnal. Más kérdés az ember tanul belőle, vagy megkeseredik. Eléri a nirvána-t mely kapcsán lényét a megélt tapasztalások birtokában felpolírozza, vagy gyárt magának egy hamis filozófián alapuló csalóka törvényszerűséget."

Életünk szerelme

Az embereknek általában emlékezetes az első autó, lakás, csók, szerelem, szakítás. Ezeket jobb esetben követi a többi és igyekszünk minél kifinomultabban hozzáállni a történésekhez. A második csóknál már ügyelsz a motorolajra. A második szerelemnél tartasz a szakítástól. A második szakításnál nem akarsz harmadik szerelmet. Mi a helyzet "életünk szerelmével"? Az ember életében számtalan operett szereplő lép fel akik megédesítik a mindennapokat és emlékek garmadájával rakják tele a puttonyunkat. Aztán a sok operett előadás után nagy részt amikor a kutya sem kívánná beugrik a nagy előadás, az OPERA. Az opera komoly dolog. Sokáig bőrünkön érezzük a huzatot amely megérint minket a függöny legördülésével. Túl vagyunk rajta. Elménkbe beköltözik a tudat, megúsztuk. Az életünk szerelme fejezet nagyrészt arról szól, egymástól eltérő emberek a legalmatlanabb időpontban találkoznak. Az egyikőjük élvezi a kapcsolatot, a másiknak mindene az. Az egyikőjük szeret vissza emlékezni rá, a másik folyvást arra emlékezik. Akkor is, ha nem szeretne. Amikor túl vagyunk rajta könnyebbnek érezzük a világot. Jöhetnek bohém emberek, vidám társak. Rutinosnak gondoljuk magunkat ahhoz hogy tudjunk merjünk ismét ismerkedni, és tudjunk szakítani is. Póker arccal kezeljük a dolgokat. Rosszabb esetben ezt mondjuk, húzós volt. Van már mihez viszonyítanunk annak tükrében és a következőnél már úgy érezzük, ez a könny íze annyira nem is sós, mint az volt... Függöny, melyet szellő mozgat nyári éjszakán...

Ember embernek farkasa

Ember, embernek farkasa. Olvasva a már megint büdös húst kaptam a boltban lakossági élménybeszámolót elmosolyodtam. Lassan már a szar is büdös lesz! Sokszor hallottam már ezt a "vidd vissza, kifizetik" szlogent. Tetszene is alapból a hozzánk állás (nem ragadnék le egyik üzletnévnél sem) amennyiben számomra ennyit jelentene az egész. Vegyük alapul az érzést amikor megpillantjuk a reklámban az éppen aktuális üzletlánc reklámját ami miatt összevesztünk az asszonnyal otthon. Majdnem annyira lelkesek tudunk lenni a reklámot nézve mint a pillanat hevében amikor egy laza hétvégén barátok társaságában a második sör után az asszony ránk kérdez - apa, ittál már alkoholt? Vissza kéne vinni a húst a boltba, büdös mint a szar! Mit mond erre a vendégsereg lelkes házigazdája? Sebaj anya, már megyek is. Tök korrektek az üzletben, vissza szokták fizetni a hús árát. Legutóbb múlthét pénteken is visszafizették a húst amitől kettő napig okádtunk meg émelyegtünk. Anno régen volt egy mondás. A faluban illik jóban lenni a tanácselnökkel, körzeti megbízottal, meg a pappal. Egészítsük ki a felsorolást a körzeti meghízottal. Ráadásul kifejezetten mint alkalmazott nem is ő az egyedüli okozója alkalomadtán spontán "jókedvünknek" Nagyrészt a gyanútlan honpolgár a témakörrel kapcsolatban akkor veszti el ártatlanságát amikor ő maga vagy egy hozzátartozója, ismerőse, elhelyezkedik az élelmiszer-kereskedelem valamelyik válfajában. Ott megtanulja a trükköket amik alapja hogy nincsen selejt. Feldolgoznak szinte bármit majd eladják. Tegyük a szívünkre a kezünket, nem akkora titok ez mint a Coca-Cola receptje. Egy kiadósabb hányás után persze az ember fia-lánya gyanakvóvá válik. Némely esetben vegetáriánussá. Az idő pergésével leszámítva extrém versenyzőket a bolti-dolgozók munkahelyet váltanak, és kereskedelmi dolgozókból kevésbé lelkes mint anno volt gyermekkorukban mégis újra csillogó tekintetű vásárlókká vállnak. Ők már nagy titkok tudói lettek. Na meg a "Zoli hentes" barátai. Törékeny barátság az. Ugyanis Zoli sem lehet mindenki barátja, különben kirúgják. Ennek köszönhetően a vásárló örök harcban áll a természet törvényeivel.

Gyöngybetűk

Emlékszem, kisiskolásként elvarázsoltak a gyöngybetűk. Az ívek, hol hogyan csatlakozhatnak a betűk egymáshoz. Rendszer, szabály volt bennük. Ahogyan egybeforrtak. Mindegyik mindegyikhez passzolt. Szemet gyönyörködtetően. Így álltak össze szavakká, mondatokká, bekezdésekké, költemények születnek belőlük! A világ legszebb gondolatai mind ugyanazokból a betűkből állnak össze. A világ legborzalmasabb írásai is. Lehet szépet írni csúnyán, és lehet csúnyát írni szépen. Melyik a helyes? Később, megtanultam gyorsan írni. Kényesen ügyeltem rá ha helyesen nem is de érthetően tudjak fogalmazni mielőtt "becsengetnek" . Aztán rájöttem mihaszna próbálkozás. Az emberek azt akarják érthetőnek venni, ami nekik megfelelő. Átváltottam a képletek nyelvére. Tudtad hogy sosem tudsz hasonlatok mögé bújni ha valakiről negatívat írsz ? Magára fog ismerni. Persze játssza az értetlent, de onnantól már máshogyan fogalmazza meg mennyire "szeret" Viszont a rólad szóló legotrombább írás is amikor rákérdezel gyanúdra azonnal párosul a megjátszott hülye vagy? - ne hidd már hogy... hozzád állással. Tudok mások szája íze szerint is írni. A szavak beszélnek. Hangjuk van. Amikor azt írod "vizuális vagyok" akkor én kihúzom magam mert azt kivívni valakiből bizony művészet. Aztán tudok Kobrásan is írni. Csúnya szavakkal magával ragadót, szép szavakkal bántót. Sejtelmesen fogalmazni. Amikor olvasol és látod már csak pár sor van hátra ezért szorongsz. Nekem ügyelni kell olyankor arra, az a pár sor méltóképpen köszönjön el tőled ha már magamhoz édesgettelek percekre, órákra. napokra, hetekre, hónapokra, évekre, örökre. Ez is egyfajta művészet. Mint ahogyan művészet átbeszélgetni egy éjszakát olyan emberrel, akit sosem láttál. Chat-elni, messengerezni. Megérinteni, megfogni a kezét, erőt adni. Mint egy párkapcsolati-tanácsadó. Akár egy pszichológus, esetleg még akárabb. Vagy mint egy barát. Csak te ezt nem órabérért, nem tanfolyamon elsajátított ismérvek alapján, hanem érte és szívből teszed. Mert vannak olyan éjjelek amikor nem kellhetsz fel a gép mellől. Bajban van valaki aki csak ír, és ír. Te pedig szelíden mégis érezhetően vele vagy. Feleségem kérdezi - kivel levelezel ? Vele - mutatok rá. Szép nő fotója a túloldalt. Az az éjszaka nem arról fog szólni hogy nem fizetem majd meg az árát hogy adtam magamból a feleségem helyett a szép nőnek odaát. Ezt nem éreztetheted odaát. Aztán amikor fellélegzem hogy napokra, hetekre, hónapokra rá látom az ember a NŐ ismét képben van, stabilak mindennapjai, megérte az éjjel ! Majd érzek egy szúrást a hátamban. Hátba szúrt. Ismered az érzést hogy hátba szúrnak olyanok akikért tettél valamit? Miért? Hiszen nem órabérben tetted amit tettél. Nem kértél viszonzást. Csak elvártál valamiféle, hogyan is fogalmazzak ... Tudod mit figyeltem meg ? Az olyan emberek akik szivacsként szippantják el előled az éjszakát, felemésztik harmóniádat, kikezdik benső békédet, nem érdekli őket a párod kétkedése a "szép nő" kapcsán akik elvárják az az éjszaka arról kell hogy szóljon hogy meghallgasd őt, olvasd, segítsd, az ilyen emberek amikor te vagy bajban rájuk írsz és látod olvasta, nagyrészt válaszra sem méltatnak. Tudod miért? Mert másnap dolgozni kell menniük. Etetni kell a gyereket. Zuhanyozni mennek. Fáradtak. Majd vissza írnak ha lesz idejük. Főleg ha lesz olyan mondandójuk amely megint magukról szól. Mégsem ezek a legrosszabbak. A legrosszabbak a teniszjátékosok. Akik azonnal lecsapják a rossz passzodat. Ha pedig te magad csapsz le ordítják milyen kisstílű vagy! Mire gondolok? Pl. elköveted a hibát amire oly nagyon vár az illető. Fáradt vagy, kiábrándult (hiába int meg Müller Péter vele is megesik néha) annyira figyeltél a gyöngybetűkre, a szóalkotásokra, a mondataidra, ahogyan beszéltél hozzá, minden egyes jelző pókhálószerű érzékenységére, - mégis becsúszik a hiba ők pedig lecsapják a rossz passzodat. Most ezt miért? Ez a hála? - kérdem. Válasz: JA! Hogy te ezt a háláért tetted?! Fateromnak van egy jellegzetes mosolya erre a szitura. Nem is mosoly, de nem is vicsor. Olyan fintor féle. Nem sok minden áll jól fateromnak de az nagyon. Félrefordítja a fejét és ezt mondja: - el mész te a faszomba! Én mint Kobra, az Ő tojásaiból születtem.

Arctalanság

Társkereső oldalon nem voltam még, nős ember vagyok. Viszont huzamosabb ideje jelen vagyok társasági platformokon pontosabban 2006 óta jómagam alapítom a sokadik közösségemet melyek mind túlnőttek rajtam. Mindenre és mindenkire van vevő. Csak rá kell találni a közönségre, a hőn áhított partnerre. Van vevő a helyesírási analfabétákra is. Sőt! Még azokra is van vevő akik írni sem tudnak. Akiknek minden hozzászólásuk tapsoló lepkét, puszikat dobáló katicabogarat, tenyérnyi gif ugráló képet tartalmaznak. Nagy valószínűséggel nem a végzet asszonyai meg a végzet férfiai fognak velük kapcsolódási pontokat keresni de olyan közösségek is léteznek ahol ez a közlési módszertan a plafon. Van vevő az amatőr versírókra is. 10-ből kilenc "költő" régen amikor a területi ág szakmaiságára is adtak ki hullott volna bármilyen akárcsak részben hozzáértő zsűri rostáján. Viszont pl. itt a facebook-on hatalmas karriert futnak be. A titka az egésznek annyi, mindenkit aki elismeri az illetőt "ölelek szeretettel" kommenttel kell díjazni és természetesen viszont illik ajnározni az illető szellemi termékét. Ők egységfrontba tömörülve szerelmi atombombák. Még az sem gyanús egymás között hogy ezen szerelmi futárok évek óta magányosan élnek és nem a beteljesülésről ha nem a leküzdhetetlen vágyról írnak gyönyörű lelkükkel. Idézetek. Külön kategória. Nincsen olyan emberi magatartás forma, cselekedet, amit ne lehetne idézettel alátámasztani és azon történés ellenkezőjét. Profil fotók. Sokszor a valós profilfotók nem ritkán komplett adatlapok az összes fotóval olyan képet sugároznak az illetőről ami köszönő viszonyban sincsen a valósággal. Ezzel semmi gond, ha az ember nem társaskapcsolatra vágyna az interneten keresztüli ismerkedés módján. Maximum a személyes ismerősök röhögnek a hátuk mögött. Viszont ha megbeszélnek egy randit mint gyönyörű szőke kék szemű darázsderekú az eszemet eldobom ha meglátom olyan jól néz ki kis bige adatlappal, és a valóságban teljesen máshogyan néznek ki (férfi verzióban példázat alapján a tetsző verziót tessék érteni én Alain Delonra gondoltam majd a randinál a velük szemben ülő hölgy fagy le mint egy rossz PC játék) ne csodálkozzunk amikor csalódunk. Nem mentség apellálni az emberi tapintatra ha a valóság azért mutat mást mint mi magunkról mert betegség stb. kapcsán kerültünk holtvágányra. A szélhámosság attól még szélhámosság. Még a szélhámosokra is van igény. Főleg azok között akik kifejezetten nem akarnak fizikai kontaktust csupán naponta fejest ugrani illúzióik világába. Felsorolásom végére hagytam a nem profil fotóval rendelkező embereket. Mesélem minap az öcsémnek úgy alakítottam egy regisztrációmat hogy hozzáférhessek sok mindenhez a facebook-on amihez szeretnék. Ügyelek arra is, véletlenül se zúgjanak belém hölgyek. Aki tudja milyen megbántani egy nőt önérzetében (nincs az a tapintat amivel esetenként elkerülheted ha komolyan kinézett magának) az tudja mire gondolok. Ezért ott férfiként gyermekkori hősöm fotóját és személyének nevét Ichtiandert kapcsoltam a nevemhez. Nem valós profilfotóval a trollok és férfiak esetében az ördögnél igen is furcsább (így tapintatos a példám) arcok szoktak jelen lenni. Én troll sem vagyok, a kinézetem pedig ott! gondoltam maradjon a köd homályában. Tehát mondom az öcsémnek - képzeld, heti viszonylatban kettő igen jó nő szokott közeledni úgy! felém. Pedig azt se tudják hogyan nézek ki. A titok nem más, mint hogy az ember valamilyen szinten tudjon írni. Nem abszolút helyesen, figyelem lekötően. Ahol szükséges varázslatosan. Megszólítva embereket.

Kék világ

Ha reálisan gondolkodik az ember akkor tudja, kit milyen szinten kell megközelítenie ha befolyásolni akarja. Jó és rossz irányban is. Vegyük példaképpen a hazugságot. Egy vélhetően intelligens embert nem győzhetsz meg átlátszó primitív hazugsággal. Gyanakvását felkeltheted, de a hazugság olyan mint a kártyavár. Olyan embert akinek jellembéli sajátossága az erkölcs, tartás, becsület, nem győzködhetsz egy másik ember elleni pletykára, alaptalan karaktergyilkosságra. Amikor azon gondolkozol a személyes környezetedből ki és miért hagyott el téged, ki és miért maradt melletted, ne azt nézd amit hittél bennük, hinni akartál róluk. Azt nézd ahogyan cselekedtek. Amikor "érted" tesznek azt nézd, mennyire teszik ezt érdekeik által önmagukért, és mennyire teszik azt személyedért. Tudd hová sorolod be az illetőt életed kapcsán. Nem kell vívódnod rajta ki milyen ember. Azt nem facebook alkalmazás, képmutató adatlapok, az életben széles mosoly, kézfogás erőssége határozza meg. Az ember cselekedeteiben mutatkozik meg. Működik mindez kicsiben és nagyban is. Amikor egy társadalom torkán megpróbálják lenyomni a sztorit hogy Ráhel (nem a Bibliai) nem eldobta hanem felvette a szarospelenkát, az annyit jelent pont annyira tartják a társadalmat intelligensnek, mint amennyi energiát fektettek a meggyőzésébe. Amikor vallod, a társadalom ennél többre hivatott, várd meg amikor eljön az idő hogy választaniuk kelljen. Néz meg mire voksolnak. Ott fogod tudni lemérni a társadalom mentális állapotát. Nincsen ez másképpen személyes ismerőseiddel "barátaiddal" sem. Személyes életed kapcsán a választás lehetősége nem azoknak egyedüli privilégiuma akik esetleg téged választhatnak esetleg elutasíthatnak. Neked is jogod megválasztani azokat akikkel egy úton kívánsz haladni. Te döntesz hazugságok alapján, személyes érdekek kapcsán, képmutató viselkedések végett választasz magad köré embereket vagy azért, mert azok tényleg emberek. Nem feltétlenül jelenti az "ember" azt hogy hogy veled vannak. Viszont semmiképpen sem jelentheti azt, hogy minősíthetetlenül ellened. A tény pedig hogy a közömbösség mint olyan, az emberi kapcsolatok rákfenéjeként mindezt megbonyolíthatja, annak álarca mögött a legkényelmesebb út rejtőzik, nem könnyíti meg dolgodat. Senki nem mondja hogy könnyű! A társadalom mentális állapota felett szomorkodhatsz. Ismerőseid, "barátaid" lelkülete felett pálcát ne törj. Megteszi azt helyetted a karma. Mást te nem tehetsz mint tudomásul veszel eseményeket, embereket. Ne értük, magadért aggódj! Pallérozd folyamatosan lényedet. Sosem tudhatod mikor gondolkodik el valaki azon, téged válasszon vagy sem. Talán olyan töpreng el rajtad, akit te is szívesen választanál magad mellé. "Áruló az, aki ott vesz búcsút, ahol az út sötétté válik." J.R.R.Tolkien" Az emberek szeretik azt hinni környezetükre ez nem jellemző. Mi sem egyszerűbb ellenőrizzük. Mindannyiunkat körülvesznek száz számra "barátok" Velünk kezdik a napot, napközben beszélgetünk, este jó éjt kívánunk egymásnak. Mint az egykori filmsorozat Dallas örökké napsütéses epizódjaiban boldogan éljük velük ragyogó fényben életünket. Majd amikor számunkra jő a "sötét" úgy tűnhet nekik a mi árnyaink nem tételek. Azt mondják pont nem figyeltek oda. Fel sem tűnt nekik mivel éppen ezzel meg azzal foglalkoztak. Ismertek azon Itáliai hegyvidéki autóutak melyek szabdaltak alagutakkal. Nem hosszú alagutak azok, mihelyst sötét lenne már látni is a fényt. Jelképesen ültesd be "barátaidat" magad mellé az autódba és figyeld a legapróbb árny hatására hogyan viselkednek. Majd kiérve az alagutakból a rövid út alatt mellőled százszámra eltűnt ismerőseid után azon keveseket akik megmaradtak melletted vidd el hosszú sötét alagút túrára. Miért tegyed ezt? Tudjad kiért érdemes az éjszaka közepén menned ha defektet kap a sötétben és segítségedre szorul" A facebook-nak kettő nagy hátránya van: 1. képmutatás fellegvára 2. akiről a regisztráció előtt mint ember nem ordított hogy nárcisztikus, azok többsége pár hónap facebookozást követően teljesen kivetkőznek magukból. Persze hogy akinek nem inge ne vegye magára. Mégis, miért éljük itt mindennapjaink azon részét is, melyek úgy tűnik keresik a forrást pótlandó az életben elmaradt rajongást, szeretetet, szerelmet!? Itt reméljük? Itt nem kell semmit sem bizonyítani? Akadnak itt is érzékenyebb napok amikor pl. egy fórumban ki kellene tűnni az IQ-val hogy kissé helyrebillentsünk téveszméket. Vagy baráti közösségekben csoportokban ha már rá kattantak az érintettek valahogy másolni kellene az életben is alig vagy sehogyan sem alkalmazott olyan módszertani emberi vonásainkat mint pl. lojalitás, tolerancia. Kiállni a másikért akire azt írjuk "szeretlek" legalább a szavak általi tettek mezején legyünk mellette. Semmiképpen se tűrjük el hogy a szemünk láttára legyalulják az illetőt. Ha pedig eltűrjük, ne írjuk neki hogy kedveljük, szeretjük. Mindez megfigyeléseim tükrében összességében a többségnek nem megy. És még azzal sem zárhatom hozzászólásomat hogy nagy dolog, becsukjuk a laptop fedelét és megmutatjuk az életben milyen nagyszerű emberek vagyunk. Ugyanis itt sokan többet vannak már mint az életben. Tegyük a szívünkre a kezünket, többet is várunk el sokszor a virtuális világtól mint amit remélünk az életben.

Méltóságos lány

Tágasabb lakókörnyezetemben él egy alak, nagyon jól csengő vezetéknévvel bír. Őse 1944 előtt "méltóságos-úrnak" neveztetett. Aktív zsarukorszakomból emlékszem amikor ez az ember meglátott szolgálatban engem mindig elsőnek nyújtotta a kezét. Roppant segítőkésznek, barátságosnak, tisztelettudónak mutatkozott. Aztán amikor nyugdíjba vonultam egy alkalommal többed magunkkal összefutottunk a hivatalban. Kezet fogott a polgármesterrel, jegyzővel, és kedvesen rám szólt - Zoli, mindjárt jövök vissza várj meg. Álltál már kinyújtott kézzel a megalázás porondján? Ez az alak ismét feltűnt előttem. Kerülöm az eset óta, nem szeretném kézfogás kvótáját kimeríteni. Amire most felfigyeltem egy 10 esztendő körüli lányka mellette. Az unokája lehet. Tántoríthatatlanul haladt a férfi mellett és akivel az szóba elegyedik annak a lány hangosan, tisztán érthetően bemutatkozik megnyomva jól csengő vezetéknevét, előre nyújtja mindenki felé a kezét. Moldova György: Kádár János életrajzi könyvében olvastam: "Kádár Jánosnak amennyiben létezik elvitathatatlan érdeme akkor az nem más mint hogy olyan folyamatoknak vetett gátat a puszta személye, mely folyamatok kihatásainak a megfogalmazásától rettegünk"

Párkapcsolati tanácsadó

Kirügyezésem a rendőrség berkein belül hosszadalmas utat igényelt. Napi 3-4 családi-botrány 25 éven át megtanított rá az emberek annyira nem is szeretik egymást. Még akkor sem ha jó a szex. Akkor sem ha ellentétes neműek csinálják. Akkor sem ha a facebook-on úgy tűnik minden rendben van. Idővel jönnek a bajok. Például leterhelt a csávó, és idővel nem áll fel a pöpöse. Vagy állandóan feláll, csak nem mindig a feleségére. Aztán ott vannak a kocsmák. Onnan hazaérve kevésbé hasonlatos emberünk Richard Gere-re. Vannak vad hülye férfiak meg vannak vad hülye nők is. Egy elmélet szerint, talán Brit-tudósok állapították meg, Pandora-szelencéje ott nyílik ki amikor anyu felregisztrál unalmában a közösségi oldalra. Azonnal beválasszák zenei csoportba ahol szerelmes dalokat tetszikel és az erre szakosodott hősszerelmes férfiak nyomban le is csapnak rá. Verseket is írnak neki! A versek mint produktumok tök nullák, de nagyságrendekkel jobbak mint amit otthon kap anya amikor apa hazajön és elordítja magát: "MI VAN ZABÁLNI?!" Még a mondatvégek magánhangzó sem stimmelnek lévén nincsenek mondatok csak olyan apuféle "haiku"k. Így aztán anyánál a facebook-on szépeket író arcok előnyre tesznek szert. Pedig otthon ugyanolyan alpári hétköznapi hősök azok is mint az irodalom által kevésbé fertőzött szalagmelós apuci gyárból hazajövet. Visszatérve zsaruságomhoz borítékolva volt hogy Zolika mint ifjúrendőr megy ki a családhoz mert ott nagy a baj. Szokták mondani ha már "vér folyik" menni kő! Emlékszem az első esetnél majdnem megvertem a férfit mert az megütötte a feleségét. Elképzelhetetlennek tartom mai napig hogy férfi nőt megüssön. Leszámítva egy esetet ahol mondta a Jani - baszki Kobra, hathavonta egy saller és olyan tőle a nőm mint a PC-n az újraindító gombtól a gép. Saller után tök normális. Most rúgjam fel a családi életemet, a gyerekeimtől vegyek el mindent, dögöljünk bele az adósságba mert hat havonta elkezd rikácsolni mindenféle hülyeséget amíg le nem csavarok neki egyet? Te mit tennél a helyemben? - kérdi. Én nem vagyok a helyedben - szólt a bölcseletem. Tenyát! Zolika mint ifjúzsaru majdnem lezúzta a faszit. Erre mondja az idős kollégám a Józsi (mindenkit Józsinak hívtak azon a hülye rendőrőrsön) "KICSI! Ezek holnapra kibékülnek, és ketten együtt fognak feljelenteni téged a rendőrségen" Tényleg megéltem ilyet is! Egymást leamortizálta az ifjú pár délután meg már úgy szopkották egymás lelkéből ki az esszenciát hogy attól komolyan hánytam. Lassan rákanyarodva a vezérszálra (mielőtt elfelejteném miért is kezdtem el írni) tehát némi rutinra szert tettem mint rendőr párkapcsolati tanácsadói területen. Mire úgy ahogyan képbe lettem mint szakember-rendőr eltelt 25 év és nyugdíjba vonultam. Felregisztráltam a facebook-ra, verseket írok (ne szarj be, ahhoz sem! értek) Amin komolyan megütközöm. Amikor én munkalehetőségre vadásztam 20 évesen akkor is voltak OKJ képzések pl. raktárosi munkakörben, autóbejáróról faleveleket elsöprő foglalkozási ágban de az ég szerelmére! Ma már bármilyen képesítés megszerezhető három hét alatt? Játszunk el a gondolattal (magára ne vegye senki) Vérgőzös Gizi megfigyelte milyen jól tud párkapcsolati tanácsokat adni a facebook-on. Igaz hogy tartós párkapcsolat nem jellemezte soha mégis megszülte gyerekét! Mert szabad a lelke! A profilképe is lepke! Tehát Gizi annyira toppon érzi magát gondolja elmegy ilyen tanfolyamra letenni a vizsgát. Sokkal kecsegtetőbb mint kereskedelmi egységnél melózni. Megkérdezi facebook-os ismerőseit szerintük alkalmas rá? Válaszok: Gizi! Ha te nem akkor senki sem! - gyorsan visszadicsérni a versét az őt megerősítő Pestának! Károlytól pedig - még nem vagy hivatásos házasságmentő? Azt hittem az a szakmád ... - Kobra meg majdnem okád (ik) nem úgy Gizi, aki már fizeti is be a tandíjat. Három hét eltelt és oklevél is van! DOBPERGÉS! várja az ügyfeleket. 10.000 ft / óra. Ücsörögsz otthon a magad meghittségében amikor asszony nagyot sóhajt a tv előtt amiben éppen a "segítség bajban vagyok" című pszichotriller sorozatban ecseteli öt percenként a szakember-narrátor hogyan kell értelmezned az elmúlt percek nem akármilyen színészi teljesítményei által sugallt családi meghitt életet. Te zabálsz, pólód csupa pörköltszaft, de a feleséged sóhajtozik. Apa. Így a párod amire te rávágod - hagyjál békén! Nem úszod meg ennyivel, ott kötsz ki a "szakembernél" Aztán előadhatod hogy azért nem áll fel a pöcsöd mert hullafáradt vagy, dolgozol mint egy barom, meg különben is képben vagy te a magad módján csak 55 évesen már a lakosság fele férfiak tekintetében impotens (tegnap olvastam) és neked miért pont a szerencsés felébe kellene tartoznod? Mosolyog rád a szakember és bólogat, már-már azt hiszed veled van, nem eredménytelenül fizetsz ki aznap délutánra 30.000 ft-ot. Ekkor a feleséged kezdi el. Tök szemétségeket tereget ki. Azt mondja a merevedésed neki nem gond, sosem rendelkeztél olyannal. Őt az bántja hogy nem törődsz vele. A múltkor is a tv-t nézted amikor ő beparfümözte magát. Meg a haverokkal jársz inni. Vásárolt Andrea Bocelli lemezt is de te nem akarod meghallgatni vele. Nem húzod le a WC-t! Ápolatlan a kezed! Olyan mintha otthon se lennél mert mindig döglesz este nyolc óra előtt. Tök büdöseket fingasz ebéd közben!
Te meg nézel a párkapcsolati szakemberre aki a feleségednek is bólogat. Így aztán hogy mindketten kipanaszkodtátok magatokat elindultok haza, és az úton pátosztól mentes kijelentést teszel "EZ AZTÁN KURVÁRA SZAKEMBER, DE SZERELMESEK LETTÜNK MEGINT, MI?!" Otthon bezabálsz és ledöglesz, anyu meg fellép a facebook-ra és elolvassa Pista legújabb versét amit tetszikel. Pista ezért "öleli szeretettel" a lájk után négy másodpercen belül. Tök véletlenül a gép előtt ült. A szakember pedig a pénzedből elmegy Welnessezni a hétvégén legújabb szeretőjével.

Kobra a szellem

Esztendőkkel ezelőtt történt velem. Sétálok az üzletben mint biztonsági-őr, elém áll egy szikrázó tekintetű egyébként kellemes hölgy. Kezét nyújtva bemutatkozik. Boldog hiszen találkozhattunk ő meg a Kobra, utólag merem hinni valóban a véletlennek köszönhetően. A hölgy irodalmár. A facebook-on ismerkedtünk meg egy irodalmi-csoportban. Mint az lenni szokott összebarátkoztunk, ami a következő módon került terítékre. Kérdi tőlem benne vagyok-e banner cserében? Nem tudtam mi az, segített. Kiteszem weblapomra az ő weblapjának elérhetőségét, ő meg kiteszi magához az enyémet. Mi bajom lehet? - gondoltam, legyen. Megtenném hogy rááldozok kevéske időmből hogy elolvasnék tőle ezt-azt? Mondom persze, élvezettel olvasom megosztásaidat. Megjegyzem nem volt nagy ügy, naponta leírta mennyire boldog hogy süt a nap, vagy szomorú mert esik az eső. Dobtam egy lájkot ha megláttam, pénzbe nem kerül ennyit megér a barátság "irodalmárok" között. Ami találkozásunkkor szíven ütött bevallom jólesett, megjegyezte és tényleg őszintének tűnt: - nem érti egy olyan szellem mint én - beszarsz "szellem" mi ? - miért egy üzletben pazarolja az idejét mint biztonsági-őr? Mentegetőztem. Egyrészt nem tartottam magam olyan nagy "szellem" nek, igaz a munkáltatóm sem de nem is azért fizetett utóbbi hogy szellemeskedjek, és legalább fizetett. Mentegettem magam meg a munkahelyemet hogy nem rossz itt nekem, nem is bántanak, meg ehetek akciós túró rudit stb. de csak hajtogatta nekem: nem ott lenne a helyed! Teltek múltak a napok, hetek meg hónapok, és elégedettsége alábbhagyott irányomban. Megfigyelte a lájkokon kívül szinte soha nem írok alkotásaihoz. Én megfigyeltem ő még csak nem is lájkolt engem - de dedós, mi ? A banner vagy mi a szösz - következtében nem nőtt az oldala látogatottsága, megjegyzem talán azért mert rám sem volt kíváncsi senki, tehát a weblapomra sem ahol az elérhetősége volt. Viszont én meg azt figyeltem meg, ő elfelejtette magánál kirakni az én elérhetőségemet. Voltak gondjaim rendesen, mi? Eljött a nap, amikor egy szomorkás délelőttön a hölgy megjegyezte adatlapján: milyen kiábrándító a Kobra mint ember. Hozzátette: ha adna magára valamit a munkahelye már kirúgták volna a léhűtőt. Itt elgondolkodtam. A munkahelyem bizonyára minőségi változáson ment át az elmúlt esztendőkben. Hiszen eleinte a cég lehetett büszke rá hogy ott dolgozom, később már nekem kell hálásnak lennem hogy ott dolgozhatom? Esetleg valamit félreérthettem?

Kanál Kobra

2019.04.11