Ügyfél élet szépségei

Nézzük meg milyen élmények várhatnak ránk ügyfelekként. Az élet számtalan izgalmas területen tesz próbára minket. Példázataimat a jobb sorsra érdemes Bogár-úrral nyitom. Enikő követi aki szerint büdös a hús. Elkalauzolom olvasómat a kéményseprők egykor volt világába amikor még ők voltak az igazi urak. Nem járt még le a vezetői engedélyetek? Az okmányirodák rejtelmeiből. Szentelek egy bejegyzést a fogyasztóvédelem margóján is. Hajtogattatok már origamit? Hallottatok az „örök garancia”-ról? Jártatok már proctológián? A végén pedig a routerek varázslatos világával és annak varázslatos szerelőjével zárom aprócska megemlékezésemet.

Bogár-úr.

Utazom Sziprommal Pestre szeretett volna vásárolni nekem cipőt. A magyar ipar az export beszállítókkal együtt összefogott, a Kobra méretében azért SE! gyártanak cipőt! Játékuk hónapok óta tart aminek következménye hogy 42-es félcipőt az egész országban nem kapsz ami bőrből van, és nincsen rajta Star Wars reklám. Miután apróbb családi botrányok közepette magunk mögött hagyunk pár cipőboltot kérdem anyát. Megnézzük hátha árulnak valahol diapozitív szkennert? A 70-es években bevált fotó-technikai eljárás volt arra fényképezni. Csak hogy manapság ahhoz kell berendezés ami lejátssza s mi több kell külön berendezés amivel PC-re viheted. Pali-haverom apukája csak erre fotózott. Városképeket, meg virágokat. Ládaszámra. Készített még tengernyi diát kiállításokon, rendezvényeken, otthon akkoriban bevállalós hölgyekről aktokat, továbbá motorokról és állatokról is. A motorokról készült képek a gyengéim. Első a műszaki szaküzlet, mert h.lye azért nem vagyok. Sétálunk az üzletben kellemes hölgyecske rám kérdez. Segíthetek valamiben? Mindig próbavásárlónak néznek minket mivel Szipor elegáns, én pedig alapból hivatalosan bunkó fejjel rendelkezem. Mondom a hölgynek - nagyon kedves, nem tud úgy sem segíteni. Mennék tovább de én magam is érzem oly bántó voltam. Hiszen hogyan esne nekem ha a munkahelyemen ahol biztonsági őrködöm 10 percenként pl. ne kérnének meg a vásárlók segítsek kicipelni az 50 kg-os földet a kocsijukba? Mondom a hölgynek (póker arccal) diapozitív szkennert keresek. Arc tanácstalan, fel voltam rá készülve. Nyugodjon meg kérem amit kértem az létező dolog viszont senki a kacifántos életben nem tudta eddig mi az. -tényleg nem vagyok képben (szabadkozik a kis bögyös) A hölgy távolodik tőlem, én megyek utána Szipor rám szól viselkedjek már! Műszaki szaküzlet (ügyfélszolgálati pult) Megroggyant, lelkiekben lestrapált idős házaspár részletre kívánnak valamit vásárolni hogy teljes legyen a karácsony. Mögöttük állok. Idős házaspárt meggyőzik, akkor lesz övéké a digitális Sokol rádió részletre amikor piros hó esik (mert a cég mottója "h.lye azért nem vagyok!") Következem a sorban én. Eladó skacc alapból nem tuskó, látszik rajta csupán arról lehet szó megtörte a nap első fele lévén szereti az időseket. Azok meg ott bőgnek a bolt egyik sarkában elutasításilag. Srác olyan 30-as, két és fél méter magas, feje tetején kontyban a haja. Úgy néz ki mint a Shogun. Csak nem nagyon. Megtermett nagydarab srác. Ha tehetséges lett volna a sportban most díjbirkózó lehetne. Nem volt az, műszaki-osztály eladó lett. Jó-napot kívánok, előadom kérésemet. Diapozitív szkennert keresek. Látom a gyereken lefagy. Gondolom fel van készülve USB-vel PC-hez csatlakozó műdolgokra is, én viszont megleptem. Elnézést, mit keres? - kérdi. Diapozitív szkennert. Emberem néz, pár másodperc pereg élete filmje alternatív befejezésekre szomjazó jelenetekre szomjazva melyekben egy fekete kabátos vásárlót kihajít a pult túloldaláról, aki érdeklődik valami értelmezhetetlen dologgal kapcsolatosan. Elnézést - mondja, és elindul segítséget kérni. Én nyomában, pontosabban árnyékában. Elhalad a laptopok és mosógépek mellett elkiáltva magát - "BOGÁR!!! - Feketedj meg! - HOL VAGY!?" Előugrik egy Walesi-bárd. Tudod, kagyló hörög meg halló hörcsög. Nem voltál túl erős irodalomból, mi? Figyelj bogár, itt van az embered. Kérdezd meg mit akar mert én nem értem! - említ engem mint vélhetően fura lényt, és megfordulva nem rázkódik meg túlzottan attól, hogy mindent hallottam. Bogárnak mondom a tök átlagos kérésemet mire a reagálása - az meg mi? Kezdem magyarázni haverom apukáját aki a 70-es években ilyenre fotózott és a hobbija gyümölcsei mind nálam landoltak hogy naponta összevesszek Sziporral a párommal azért mert olyanom amivel feldolgozhatnám nincsen. Kérdezi kézi-szkenner jó lesz? Nem, diapozitív szkenner kellene felelem és magyarázom hogyan kell hogy kinézzen. Bogár-úr nagyon tanácstalan. Egyrészt akkor még nem élt amiről beszélek, másrészt látom rajta mindent kész volt elviselni a mai-nap rajtam kívül. Kifelé megyek a boltból és gúnyilag vetek egy megjegyzést a pult felé (majd érdeklődök a zöldségesnél!) - mire a válasz, tegye azt uram! Ezek nem tudják hogy a Bishi az öcsém fel is jelentené őket! Következő műszaki-áruház vásárlásilag, ott sem hallottak arról amit keresek. Vigyorogtak meggyőződésük volt hogy szexuális segédeszköz iránt érdeklődöm. Computer bolt. Itt minden van ember! - ami nincs azt is megszerzik. Az eladó mágus! Azonnal legyártja a raktárban amit kitalálok. Nagyon ügyesek főleg azóta mióta feljelentettem őket mert ki akartak oktatni garanciás monitorral kapcsolatos szintén maguk alkotta jogszabályi környezetből. Mondom mit kérek, eladó gyerek azonnal leblokkol. Kétszer ismétlem meg amit szeretnék. Papírt ragad, ráír egy címet és átnyújtja. Kérdem mi ez? Azt mondja nem tudja, de ne bántsam nem érdemli meg. Hozzáteszi könnyes szemekkel - jön a karácsony. Megyünk tovább Szipor kissé izgatott. Én meg nem kissé. Következő PC boltban már a bejárattól fordulnék vissza de mondja anya megkérdezzük, és ha még egyszer szóba hozom a valamit elválik. Srác kérdésére mondom, diapozitív szkennert keresek. Van. Egy pillanat! - feleli. Megállok a fejlődésben. Gyerek nagy hókuszpókusz látszik rajta nem az a feladós fajta. Lapozgat azon a számítógépen amiben MINDEN van! Itt van, holnapra meghozzuk ha gondolja - jelzi. 75.000 forint. Szipor erre - elnézést, a férjem megbuggyant. Ha meg még nem, nemsokára megfog. Ki kirángat a boltból. Így hát maradt minden előhívatlanul, a motoros képek is. Pedig ne tudjátok meg.

Enikő

Amikor a fagyi visszanyal. Be kellett ma ugornom a kábeltévé szolgáltatóm ügyfél-szolgálatára. Az ügyfél-szolgálatra érve sorszámtépés, fogad az egyetlen egy ügyintéző mellkasán virít a névtábla, "Enikő" Mihelyst meglát felvonyít - Kobricsku! Hadd roppantsam össze a heréidet! - sikítja. Körbenézek, tényleg egyedül Ő van ott. Puszi-puszi és hellyel kínál engem az ügyfelét. Ekkor lép be méhkas frizurájú kolléganője, olyan főnökféle. Onnan sejtem mert Enikő nem teper le az asztal közepén hogy megerőszakoljon. Enikőről a következőket kell tudni. Fogalmam sincs hol ismertem meg. Arra sem emlékszem mikor. Nnagyon régen ismerem. Vörös csajú haj, mintha megtépték volna olyan a frizurája. Harmincvalahány éves, kb. 170 magas, nagyjából 50 kg. Se nem bögyös, se nem faros, mégis van benne valami amit szexepilnek hívnak. Ha romlott lennék és legénybúcsút tartanék, ráadásul kellene valaki akit mindenki megdug, a tetejében Béla sem érne rá, Enikőt hívnám meg. A történet szerves része Enikő kb. kettő esztendeje járt nálunk az üzletben ahol biztonsági őrködöm. Boltba érve látom a kis vörös (természetes vörös nem festi magát) a kis vörös éppen rajzolgat a panaszkönyvbe. Mögé lopózok és rá kiálltok "HÁÁ!!!" Ugrik egy nagyot amikor meglát majd nyomban felsikít - Kobricsku! - nyalom a lelked! - már csókol is. Te mi a szöszt rajzolgatsz? kérdem mire Ő - büdös a hús! Ne csináld! vágom rá, és igyekszem eltolni magamtól. Erre mondja nem létező mellkasát nekem feszítve - nem én vagyok büdös, a hús! Nem szeretsz Kobricsku?! Jaj te anyaszomorító, hogy a viharba ne szeretnélek. Ne sikítozz mert engem itt tisztelnek! - mondom amit vonyítással konstatált. Kissé szégyenkezve kérdezte - már megírtam amit akartam, nem akartam neked bajt, mit csináljak? - kérdi. Mondom feküdj fel a pénztár futószalagjára és gondolj valami kellemesre amíg én lelkendezek testeden. Már mászna is fel. Mondom nékie hagyd a panaszkönyvet, úgyis kitépem belőle a lapot. Ja, meg egyél hús helyett répát. Szeretnéd mi? - kérdi, és nyalogassa az ajkait. Na Ő Enikő. Ki az ügyfélszolgálaton a munkatársnő? Enikő a szép kosztümjében, aki kissé most feszélyezett mert mellette a főnöke. Tudjátok, a méhkas frizurájú. Mindig vicsorog. És amikor röhög, állandóan csukva a szeme. Vannak ilyen emberek. Érdekes csak nőknél láttam ezt a viselkedést. Tehát röhög miközben beszél hozzám és csukva a szeme. Ha egyszer meglátna engem, elszégyellné magát. Nem mondana olyan hülyeségeket mint milyen jó pasi vagyok. Egyszer kérdeztem tőle min röhög, kérdésemen is csak röhögött. Enikő, téged meg sem tudnálak dugni csak hátulról, egyfolytában a képembe röhögnél. Közben (hozzátettem) csapkodnám a hátadat légycsapóval. Azonnal beizgult, és a változatosság kedvéért röhögött. Ennyi előzmény után van még valaki aki tud követni? - csapjunk a lecsóba. Enikő kérdi a méhkas frizurájú mellett rém hivatalosan - beleegyezik uram a hangfelvétel készítésébe? Azonnal rávágom - IGEN! Megijed. Suttogja - Kobricsku, - ne... Hangosan tisztán érthetően jelzem, kérném rögzítsék a beszélgetést. Méhkas frizura felénk néz, Enikő komoly arccal ír egy papír cetlire. "... ha nem kéred, leszoplak ..." Elveszem a tolat a kezéből és alá írom - "kinyalhatlak?" Bólogat de én ismét kijelentem kérem a hangrögzítést. Na most kapsz a büdös húsért te nyák! - gondolom. Enikő rám néz, most először nem röhög és látom vannak szemgolyói. Ha nem röhög nyitva a szeme. Szemizmok. Vélhetően ő is megretten még sosem látta az arcomat. Kapcsolja a mikrofont és kérdi mit parancsolok? Köszönök neki és mondom, kis-hölgy szeretném a szerződésemet módosítani. Kér egy személyi igazolványt. Előveszem az igazolványomat átadom neki, amit ő forgat és mosolyog a fotómon. Írom a titkos lapocskánkra, - nem tetszem? Visszaírja, - rohadt kurafi, kirúgnak ha nem leszek komoly. Visszaírom - büdös még a hús? Megbaszlak! - írja a választ, amit vigyorogva nyújt át. Nézi a személyi-igazolványomat, a szerződést a számítógépén, én pedig gúnyolódok rajta. Szamárfüleket mutogatok, nyújtogatom a nyelvem. Enikő harapja a gallérját, kérdi miért nem kérem a vírusirtó szolgáltatásokat? Mondom neki nagyon szomorú és hányatott gyermekkorom volt. Szüleim 1979-ben elváltak, egy esztendeje a lábujjamra húztam egy üvegvisszaváltó gépet, a körmöm pedig letört. Mint jelzem - mindig a Beatles együttest szerettem, édesanyám tudta egyedül úgy készíteni a káposztás-tésztát. A káposztát nem reszelte, hanem vágta. Ja, meg van Nod vírusirtóm. Utóbbi Nod jelzést azért tettem, mert a méhkas frizurás egyfolytában minket bámul. Enikő elintézi a formaságokat, ráír a papírra, (ha ma kirúgnak mehetek kurvának) és vigyorog. Elbújva a paraván mögött vigyorog, becsukott szemekkel. Ekkor döntöttem úgy, otthagyom a boldogságával együtt. Talán nem ér utol ha tényleg kirúgják.

Kéményseprő

Most járt nálam a kéményseprő. Olvassátok el, össze-vissza fogjátok fosni magatokat! Legalábbis nálam ez volt a reakció. Emberem megérkezik, előre egy héttel értesítést kaptunk tény. Mint a mesekártyában tudjátok van nála az a kerek drót végén bojtocskával. Fekete ruhában diadalittas mosollyal beköszön. Rágózik mint egy akciófilm hőse. Alig múlt 60 (talán vagy nyolc évvel) tehát élete teljében. Ja, és ő a közeg! Nem tudom követitek-e az eseményeket? - nagyobb jogkörük és hatalmuk van mint a rendőrnek. Igaz utóbbit nem nehéz túlszárnyalni. Beengedem lakásomba, hellyel kínálom - nem ott ahová kínálás nélkül leült kabátomra a széken. Előszedi a mappáját, ezernyi papír. Nem kispályás a csávó kétségtelen. Papírjaiba mélyedve nagy titkokat kérdez tőlem a lakásokról, lévén hat lakásos társasházban lakok. Mindegyik kérdésre csak nézek mint borjú az új kapura. Fűtési rendszerekről érdeklődik, a gázfűtéseknél különböző verziókról. Jelzem neki fogalmam sincsen mire gondol, nálunk az agysebész aki egyben a közös képviselő is a feleségem. Megilletődik, remegő hangon köszöni meg hogy felhívom őt. Szipor telefonja kicsörög mondom anya adom a kéményseprő urat. Zorro beleszól a telefonban - kezét csókolom doktornő (megmaradt benne az agysebész titulus) én halkan feltűnés nélkül belehányok a mosogatóba úgy röhögök. Percekig beszélgetnek világgazdasági folyamatokról, divatirányzatokról, majd bontják a vonalat. Emberem ír mindenféle fontosságokat a lapokra majd jelzi körbejárja a lakásokat. Kérdem - minek? Azt mondja új rendelet, minden lakásban külön kell papírokat töltögetnie. Kávéval kínálom, visszautasítja. Látom tekintetét nem tudja levenni a hűtő mellett a láda sörömről. Gondoltam mielőtt ellopna egyet és felrúgnám szputnyiknak megkínálom, de jelzi autóval van és mutatja a képzeletbeli kormányt. Mint a kabaréban, rákérdez a pálinkára. Azt hittem viccel, nem viccelt. Mihelyst lehúzta a páleszt nagyot krákog, egyik gyerekem ki is üvölti a szobából - apa hagyd már abba! Egymásra nézünk Zorróval, szűk szemekkel vizslatom a rohadékot, mint "apa" -t... Körbejárja a lakásokat. Hat lakásból csak négynél van esély mire ő - az tűrhetetlen, a másik kettő hol van? (nem kellett volna a pálinka neki) Felelem van alibijük, mindketten meghaltak. Eltűnik a lépcsőházban és három perc múlva ismét kopogtat. Totál fel van háborodva. Mondja nekem a maradék négy lakásban sincs otthon senki. Mondom kizárt. Azt mondja ne mondjak ilyet. De mondok csessze meg, és itt elmélyedtünk a matematika örvényeiben. Hatból kettő akik meghaltak az négy, mínusz egy az három és nem négy. Ugyanis én itthon vagyok. Az egyik lakásban volt egy fiatalúr, kábán nézett rá, nem tudott vele konzultálni. Sose bánd gondolom, hajszálon múlott hogy nem ver agyon. Nehezen kezeli ha felébresztik délnél előbb. Hogy helyre állítsam sosem létezett barátságunkat atyai hangon (tanultam pszichológiát a rendőrségen) mondom neki, eddig elég volt a közös képviselő, ezért nincsen itthon a ház népessége. És az értesítés?! - fenyegetőzik. Ó hogy dugjalak meg anyád hátán - milyen értesítés? Odacibál a bejárathoz ahol tényleg kivan ragasztva a cetli aminek az alján a varázsszó (mutogatja is bőszen) a "fogadják" szót kihangsúlyozva mi a különbség az, meg a fogadja között. Nézem ezt a varázslatos arcot, és azon elmélkedem most már tényleg ki kellene iktatnom a földi létből. Kevés nyelvtanár lakik a házban, a "fogadják" alatt azt értették mint az utóbbi 300 évben hogy elegendő egy ember aki intézi a ház sorsát. Nem érti hogy változott a szabály?! - üvölti. Nem érdekel! - felfogta?! - súgom kiabálva hogy fel ne ébresszem az amúgy otthon lévő lakókat. Majd a feleségem rendezi telefonon a főnökével a részleteket. Ekkor összerezzen és kéri ne szóljak a doktornőnek. Végezetül - mivel tartozom? Majd visszajön, most semmivel fenyegetőzik. Ajánlja a többi lakónak is hogy itthon legyenek. Ajánljad bazmeg a Feri-bácsinak az emeleten, négy méter magas famegmunkáló asztalos, életében nem használt gyalugépet csak a tenyereit. Éppen távozóban lenne amikor Tolsztoj jelenethez hasonlatosan utána szólék - mikor lesz kisöpörve az kémények hada? (visszasikít) - már megcsinálta. Megcsináltad az apád lomposát! - három perc alatt az emeletre nem értél fel, nemhogy a tetőre.

Monitor

Vásároltam egyik fiamnak monitort a számítógépéhez, amolyan kisvárosi számítástechnikai üzletecskében. Otthon nagy a boldogság kb. kettő hónapig amikor egyszer csak ezt hallom a fiam szobájából "szét szexuál az ideg"! Először azt hittem a fiamnak kinőttek a mellei és ezen háborodott fel, de mint kiderült a monitorja adta meg magát. Elsötétült a kép, ez nálunk egyenértékű a katasztrófával. Sebaj, apuci (ez volnék én) másnap monitor hónalj alácsapós, viszem vissza az üzletbe. Hiszen garanciás. Belépve az üzletbe várok a soromra. Előttem Marika-néninek előadást tartanak számítástechnikai alapismeretekből, utána következem én. Köszön az eladó "mizujs? " Visszaköszönök jó napot kívánok. Meghibásodott a monitor amit kettő hónapja vásároltam maguknál. Kaptam pár keresztkérdést amik kitértek rá volt-e áram a lakásban, számítógép be volt-e kötve a monitorra, bekapcsoltam a monitort vagy csak alapból vártam hogy kép legyen rajta, hasonló értelmi képességeimet firtató keresztkérdések. Marika-nénit követően elnéztem ezen kérdéseket, valakin csak ki kell adnia a dolgozónak a dühét. Miután válaszaim megfeleltek minden kritériumnak ( sikeres vizsgát tettem) nyomtat egy hiba bejelentő lapot és mondja értesíteni fog. Közben rám sem néz molyol valamivel. Ekkor köhincsélek picit és érdeklődöm mennyi időre kell felkészülnöm - még mondatom végére sem érek már a csattanós válasz: "nemtom". Rám sem néz. Kissé határozottabban kérdem - körülbelül? Ekkor - ohh - kegy rám tekint és feleli - tudja tököm, talán pár hónap, majd hívni fogom. Teljesen elkeseredetten lépek ki az üzletből és végtelen szomorúsággal hívom fel az öcsémet Bishopot. Mesélem neki hogyan jártam. Bishi első kérdése, milyen cseremonitort ajánlottak fel? Nyelek egyet és szégyenkezve kérdem, fel kell ajánlaniuk? Mondja öcsém - persze te ökörhugyozás, ne legyél hülye! Telefon letesz, megyek vissza az üzletbe. Ajtón belépve előttem Marika-néni beszarok, ez az én keresztem? Éppen magyarázzák neki a pendrive működési elvét. Félórás oktatást követően jövök én. Szégyenkezve majdhogynem így - csókolom, érdeklődni szeretnék (kb. 25 éves az eladó) milyen cseremonitort ajánlanak amíg nincsen kész az enyém garanciás javításban? Kérdésem megtette hatását munkatárs srác rám néz és felvonyít mint sakál. Csapkodja a térdét és hangosan vinnyog. Közben az örömtől könnyekben fürdő tekintettel sikítozza "milyen csere monitort?!" Olyan jól érzi magát hogy többször körülnézek kit szórakoztat mert csak ketten vagyunk az üzletben és nekem már régen nincsen jókedvem. Miután véget ért hahota hangulata mutat a sarokba ahol van egy monitor fekete-fehér, középen hatalmas ragacs a képernyőn, összevissza karcolva. Mondja ha azzal boldogabb vagyok vigyem csak vigyázzak rá mert mint mondja - drága volt! Hozzáteszi - 30 éve! - és röhög tovább a nyomorult. Megszégyenülve hátrálok ki az üzletből még hallom ahogy visít a háttérben "milyen monitort ajánlok fel, hogy egyem a hülye fejét... !" Nagyon elvagyok keseredve, már bánom hogy visszamentem. Öcsémet felhívom és mondom neki mi történt velem. Öcsém meghallgat és kérdi, hogyan lehetek ennyire hülye? Majd röpke előadást tart nekem hogy a garancia idő mit takar. 30 napon belül törekedni kell a javítás befejezésére, és addig ugyanolyan vagy jobb minőségű monitort kell kapnom mint amit javításra ott hagytam. Paragrafusokat említ, és kiselőadást tart nekem mennyire nyomorult és tehetetlen pöcs vagyok, krekállódjak meg ha ilyen szerencsétlen a lényem. Úgy felhúz a kis-öcsém már habzik a pofám. Szó szerint lediktálja nekem a paragrafusokat, lehord mindenféle hülyének, miközben telefonban módszertani eligazítást tart nekem mit és hogyan adjak elő. Megyek vissza az üzletbe. Elhatároztam ha Marika-néni megint ott lesz, első lépésben megerőszakolom a pulton majd a hajánál fogva kidobom az üzletből és ketté harapom az eladó torkát. Belépek az üzletbe sehol egy Marika néni. Viszont ott van az eladó főnöke. Szimpatikus srác. Kezdeném mondókámat de amikor meglát az eladó könnyek a szemében és röhög - ő volt az! - mondja a főnökének, aki harapdálja az ajkát hogy ne vihogjon. Megállok a pult előtt, előveszem a papíromat, és elkezdem felolvasni a paragrafusokat. A végén hozzáteszem a fogyasztóvédelmi felügyelőség munkatársával beszéltem, amennyiben innen monitor nélkül megyek ki fel kell hívnom őket. Egyikőjük sem röhög. Kibontanak egy dobozt, vadonatúj monitor előttem. Alá kell írnom és mint cserekészüléket vihetem haza. Azóta ha a gyerekeim közül bármelyik belép oda soron kívül szolgálják ki őket mert ők a "bajuszos" fiai. Vásárolok biankó garancia levelet kapok, azt írok rá amit akarok, csak ne jogászkodjak. Miért van az az érzésem hogy ok nélkül kell szégyenkeznem az ilyen esetekben?

Okmányiroda

Okmányirodában jártam. Lejárt a személyi-igazolványom és a vezetői-engedélyem is, majdnem egyszerre nyolc-hónapos különbséggel. Gondoltam beugrok az okmányirodába és újra hivatalossá teszem létezésemet. Előtte első utam az orvosomhoz vezetett. Orvosom jelezte legutóbb a laborpapíromért elfelejtettem jönni, ami alapján egyébként a húgysavam nagyon magas. Mostanában sört iszok, tehát gondoltam engem nem zavar annak az állaga. Tőle kapott papírral ami 7200 ft-ba került átcsattogtam az okmányirodába. Első mozzanat, ügyfélkapu. Előttem egy kávéautomataféle berendezés vagy 10 világító! gombbal. Az elsőre ez van írva: okmányokkal kapcsolatos ügyintézés. A többire semmi sincsen írva, lévén vidéki-iroda. Ellenben olyan szépen világítanak a kapcsolók hogy nehéz volt választanom. Rövid tépelődést követően benyomtam az egyest, adta a papírt. 321-es sorszám. Ennyien nem laknak a községben! Beléptem a helységbe és azonnal arcomba vágott a 35 fok meleg. Négy rettent ügyintéző nézett farkasszemet velem. Illedelmesen köszöntem, köszönésem fogadása hiányában fej lesütve szégyenkezve botorkáltam a fogasig, akasztottam fel kabátomat. Leültem. Galléromat megigazítva dőlni kezdett rólam az izzadtság. Lábaimat kezdtem lóbálni oly módon, hogy bal-lábamat a jobb-fölé, majd a jobbat a bal-fölé, és majdnem teljesen kiteljesedett boldogságom amikor határozott hang: 322-est kérem! Döbbent csend. Majd megtöröm, 321-es jelentkezem... Akkor azt kérem! - és érzékelem arcátlanságom nem tüntetett fel a legjobb színben. Pulthoz lépek. Lejárt a vezetői-engedélyem. Hölgy néz, és amikor közlöm a személyi-igazolványom is lejárt szinte hallottam amint a feje felett összecsaptak a hullámok. Első kérdése, szükséges most megújíttatni a vezetői-engedélyét? Ugyanis kettőt egyszerre kellene érvényesíttetni - jelzi. Nem akartam akadékoskodni mégis feleltem - igen szükséges, mire újfent a kérdés: miért? Na-baszki (így magamban) úgy sem hiszi el senki nekem hogy ezek velem történnek meg. Majd így folytatom. A szokásos unalmas történet csókolom. A srác aki jobb sorsra érdemes mégis biztonsági-őr egy áruházláncnál ahol nap mint nap a gépkocsija munkaeszköz. Megy községről községre ... - könyörgően nézem a csaj tekintetét várva mikor szól rám hogy többet mondtam mint ami érdekli - de beszarsz! - érdeklődve hallgat. Úgy hallgat engem mintha egy izgalmas történetet adnék elő. Rövidre zárva mondom: igen kell. Ügyintéző átmegy a terem túlsóvégébe a papírjaimmal, félúton megáll, visszanéz. Láthatóan bízott benne talán meggondoltam magam és mégsem állítom ilyen mennyiségű feladat elé. Mivel szemtelenül állom a sarat, hölgy diskurál valamit és 5 perc elteltével teljesen kicserélve érkezik vissza három íróasztal távolságból. Ontja rám a paragrafusokat, mit hogyan kell miattam! csinálnia. Tágra-nyílt szemekkel adózom a tudás-fellegvára előtt, adom meg magam a törvény betűinek. Kérdése, kérek-e ujjlenyomat azonosító funkciót a kártyára? Hihetetlen izgalomba jöttem és rávágtam - igen, kérek! Majd visszakérdezek - az mire jó? Találkozott tekintetünk, kétségtelen filmbéli jelenet. Már éppen állna fel indulva a kolleginához kérdésemre válaszért mire felelem: - kérem a funkciót, biztosan jó lesz valamire. Ebben maradtunk. Következő kérdése, elektromos aláírásnak megfeleljen a kártya? Rémülten néz fel a papírjaiból én megnyugtatóan jelzem - hagyjuk csókolom. Ekkor igen büszkén kérdi: tudta hogy az adószám és a tajszám is leolvasható lesz róla? Csinálom a meglepett-arcot, feltételezem illik örülnöm a lehetőségnek. Menjen be a fülkébe - szól rám - készítünk igazolványképet. Beülök, előttem a kamera. Nézek magam elé, kb. öt-perc elteltével kérdem - sikerült? Vakarja a tarkóját. Emelje meg az állát - utasít. Engedelmeskedem. Engedje le az állát. Engedelmeskedem. Nézzen balra - mire én - ne a lencsébe? Akkor oda! - csattan a válasz. Gyanakodok, lassan jön a kérés hogy fordítsak hátat, de ekkor a hölgy: elkészült! - jelzi. Mutatja nekem a monitoron a buflák nagy-fejemet, amiből nem látszik más csak kettő-szem, egy orr, meg egy száj. Azon tanakodom ezen alkatrészekkel majdnem mindenki rendelkezik. Esetleg keretként a fejem sem ártott volna sziluettjében tündökölve látszódni. Se füleim, se egyéniségem a fotón, sebaj. Hagyja csókolom, hozott anyagból tetszett dolgozni - mentem a helyzetet. Maximálisan egyetért velem és átküld fizetni a másik asztalhoz a reaktormérnök munkatársához. 4.000 forintot gombolnak le rólam. Gondolom a fűtésszámláért. Következő kérdésem az lett volna hogy "MIÉRT?" de egyből beugrott a kisfiú a reklámból, tehát hagytam. Fizettem.

Origami

Adóhivatalban jártam. Igyekszem tényszerűen és szórakoztatóan fogalmazni. Aznap nem ment volna. Nem régen tudtuk meg a NAV ellenőrzés alá vonta a páromat ezért be kell fáradnia a központba. Nem igazán értette szegény hogy mi lehet a bűne de én nyomban rávilágítottam kellett találni egy nagykutyát, mert azért mégsem járja hogy csak úgy hipsz hopsz az ember igényelhessen vissza összegeket adókedvezmény címén. Sziprom (feleségem) célkeresztbe került. Elöljáróban írom, nem a NAV munkatársait kívánom bántani, maximálisan korrekten és kedvesen (tényleg aranyosak voltak) bántak a társammal. Nem ők tehetnek róla hogy a párom előző munkaadója akinek kedvenc szavajárása az "levágnám a tolvajok karját" olyan ügyetlenül balfaszkotta el a bejelentéseket alkalmazottjai irányában, hogy azt még a legbutább gép is kidobta hogy bibis. Persze a vállalkozóknak sem könnyű az élete (tisztelet a kivételnek) ha ügyeskedniük kell alkalmazottaik "érdekében" Történetem a nap fontos eseményének keretét taglalja. Reggel hatóra, ébredünk és első a kávé. Persze miután a merevedésemet leküzdöm és kitudok kelni az ágyból. Milyen jó lenne néha ezt a reggeli stációmat fenntartani azon időszakra amikor kifejezetten jól jönne, de az egy másik történet. Ébredünk és dünnyögünk. Majd elindulunk vonattal a nagy faluba, és megérkezünk a hivatalba. Korábban jöttünk vagy kettő órával, de én belekalkuláltam az időbe hogy eltévedünk és médiumok fognak ránk találni varázsvesszővel. Első élményem a hivatal nagy aulájában egy futurisztikus berendezési tárgy, hatalmas kagyló. Annak közepén mint gyöngyszem ül a biztonsági őr. Odacsoszogok, köszönök és jelzem időpontra jöttünk (még ha előbb is) - mondom kihez. Biztonsági őr telefonál, jár a szája, majd kagylót lerakja és mond valamit amiből egy szót sem értek. Tudjátok mint amikor bedugul strandon a fületek. Megint kérdek megint mond hosszan valamit, semmit sem értek. Kezdek megijedni hogy ennyi volt a Beatles hallgatásom mert belerecskázott éjjel egy pók a hallójáratomba ami betokosodott és megsüketültem. Ekkor Sziprom mond valamit amit hallok. Ketten hosszas percek alatt megfejtettük a biztonsági-őr mit akar közölni, és elindultunk abba az irányba amerre küldött. Fogadó szobába értünk van vagy 10 négyzetméter alapterületű. Benne recepciós-pult, beléptető-kapu, és öt! biztonsági őr. Egy komplett biztonsági-őr kolónia. Mondom kit keresünk, DNS és spermaminta vétel, foglaljunk helyett. Várunk. Imádom az ilyen szituációkat. Jjó anyagként szolgálnak írásaimhoz. Az első amit megfigyelek a recepciós pulton lévő origami hegyek. Vagy 30 ákom-bákom. Van közöttük hattyú, kishajó, pénisz, meg miegymás. Roppant mulatságosnak tartom, bizonyára kellékei az üssük el az időt valahogyan biztonsági-őri játéknak. Élvezettel figyelem meg azon szubkultúrát amely körülvesz. Másfél óra alatti megfigyeléseim a szobában. Első egy kérdés, mi a francnak vannak öten ? A másik felvetésem miért pont ezek? Státusz : 1. őr Főnök. 30-as kreol bőrű kellemes hölgy. Mozdulataiból kitűnik Ő a góré. Ki-be rohangál a helységből szerintem céltalanul, de ehhez én nem érthetek. 5 cm hosszú műkörmök. Minden esetben benn hagyja a mobiltelefonját a pulton ami 15 percenként felüvölt. Csengőhangja indián üvöltés ami addig vonyít amíg meg nem találják valahol a csajszit. 2. őr státusz: Kommunikátor Ő kérdezi az ügyfeleket miért jöttek. Nem tudja becsukni a száját és mind a 32 foga kinn van a perc minden másodpercében. Hozzá kell tenni a 32 fog egy sorban értendő. És maradj komoly, ne röhögj. 3. őr státusz: hülye. Nem találok rá jobb jelzőt, semmit sem csinál csak támaszkodik és kidüllednek a szemei mindenkire aki belép. Másfél óra alatt egyszer sem láttam pislogni. Pedig elakartam kapni a pillanatot. Úgy néz hogy neki külön köszönsz, amit természetesen nem fogad. Láthatóan nem azért fizetik hogy beszéljen. 4. őr státusz: Móka-mester. Ül a számítógép előtt és szünet nélkül dobálja a labdáját. Vélhetően szimbiózisban van a "hülye" -vel mert az néha el akarja azt kapni, és minden 10-dik sikertelen próbálkozás után a hülye neki esik a móka mesternek üti pár másodpercig, vagy csak a heréit markolássza, nem láttam a pulttól. Annyira nem is érdekelt. 5. őr státusz: váltóember. Áll a sarokban - komolyan - és ha valamelyik kizökken a melóból WC-re kell menni vagy ebédelni, rá gyújtani, akkor a váltó beugrik. Ért a labdához, dülledten is tud nézni. Megjegyzem öten átlagéletkorban 22 évesek, magasságban 150 cm-ek, IQ-ban mint egy kosár csiga meg egy zsák lepke együtt. Vagy jól álcázták az eszüket. Ezt ki is jelentem alig suttogva a páromnak, aki "apa maradj már, soha többet nem jössz velem" ilyeneket mond nekem. Pedig mennyire akartam aznap NAV-nál járni. Ügyünk intézése után - a NAV-os munkatársak előtt le a kalappal (különb biztonsági őröket érdemelnének) indulunk haza. Elérjük a vonatot, amely tömve van mint Béla húsvét locsolkodáskor. Találok kettő üres helyet, leülünk. Nem tudtam miért nem ül ott senki a zsúfolt vonaton. Amikor kezdünk beleolvadni a környezetünkbe tőlünk jó távol olyan 20 cm-re nagymama mesét olvas kb. nyolc év körüli amúgy édes pofijú unokájának. Mosolygunk de édes kis szituáció, amikor kis srác felordít, felugrik a térdemre, belemar a nyakamba és kivetődik a közlekedő folyosóra. Kalauzt beéri, belerúg majd visszaszalad. Ezen gyakorlatát 20 perc alatt háromszor ismétli el. A párom fürkészi az arcom és mondja - nem szabad. Mondom a kisfiúnak - öcsike, ha ráugrasz a köröm nélküli lábujjamra, nagyon mérges leszek. Kezdeném taglalni hogy le fogom tépni a fejedet és belecsinálok a nyakadba - de a párom megint megrendszabályoz. Kis srác annyira nem ijedt meg, becsületére mondom csak a térdeimet amortizálta le. Kalauz dunakeszi magasságában már mint egy gladiátor, tele sérülésekkel. Hazaértünk, bedobok egy felest. Állítólag az kettő deci volt kajakra. Megiszok mellé öt sört, és stressz levezetőként pacmanoztam. Sosem tudom megunni. Gondoltam ha aznap nem, később csakmegírom hogy ne unatkozzatok.

Örök garancia

Van nekem egy 15 esztendővel ezelőtt vásárolt lábas készletem. Nevetni fogtok, megvan a vásárlásról szóló számlája. Az van a dobozára írva (megtaláltam a pincében) "ÖRÖK GARANCIA" Nos, az edények fülei több darab esetében lejöttek, és az állítólagos 25 karátos arannyal bevont fogói is lekoptak. Az unatkozó nyugdíjas Kobra tesz egy látogatást a vevőszolgálatnál. Előző nap amikor tervem megfogant és vívódtam a holnapon, éppen billegtem forgófotelomban, Szipor odalép hozzám és arcomról látja, záros határidőn belül valami történni fog! Még az este folyamán egyik fiam bement a szobánkba és suttogva mondja a páromnak: Anya! - Apa csomagolja egy nagy dobozba a lábasaidat! Biztos Valentin napra akar újjal meglepni! - mondja. Szipor kijön hozzám a konyhába és kérdi: - mit csinálsz a régi edénykészletemmel, kidobod? - reménykedik lelkem szottya! Nem! - így én - becserélem egy újra a TESCO-ba. Gyorsan felvázolom tervemet mire a válasz: SOHA nem fogok menni veled oda, tudod? Valentin-napján kora reggel ébredtünk. Készülök vinni munkahelyére a páromat aki a konyhába lépve látja az előkészületekből nem álmodott. Apa, ugye ennyire nem leszel hülye? - érdeklődik. Jómagam tanácstalanul nézem a félig összedobozolt készletet mintha elfelejtettem volna mire készülök. Igazából az izgatottságtól alig tudtam aludni. Tesco-áruház, a hajnali pírrel érkeztem. Kiszedem a kocsiból a nem kicsi dobozt (alja már cafatokban) belehelyezem egy bevásárlókocsiba. Fotocellás ajtó, sokat mondó jel elsőre nem akart nekem kinyílni. Elhaladok a biztonsági-őr mellett aki Mr. Bean okos arcával kémlel engem. Szerintem nem én váltottam ki belőle azt az arckifejezést. Megállok a vevőszolgálat-pultnál. Prospektusokat lapozgatok, amikor a távolból felfigyel rám egy hölgy. Nagyon hivatalos kinézetű. Odalépve hozzám a lelkesedés szikrája nélkül köszön, kérdi miben segíthet. Jó napot kívánok (mielőtt folytatnám megjegyzem leégett a pofámról a bőr, abszolút nem volt nevetséges hogy hülye vagyok. MINDENT! értetek olvasóimért, tettem) Jó napot kívánok, vásároltam önöknél egy edénykészletet ami garancia időn belül tönkrement. Tessék nézni (csomagolom ki) ennek lejött a füle, erről meg lekopott az aranyozott rész. Itt meg lukas az oldala - emelem ki a lábast amit elfelejtettem elmosni, pörköltszaft darabok vannak a benső oldalán. Tetszik látni? A hölgy néz rám majd a biztonsági-őrre, megint rám és megint az őrre. Látva tanácstalanságát kiemelem a legnagyobb lábast aminek megvan még de már mozog a füle. Csókolom - ez balesetveszélyes! - mondom, klaffogtatva a fogantyút. Pillanat türelmet kérek - mondja a hölgy, és elment. Állok ott magamban, a biztonsági-őr értelmetlen arckifejezéssel néz engem. Az edényeket hánya vetve visszapakolom a dobozva, felkészülvén az elkövetkezendő bizonyítási eljárás ügymenetére. Pár-perc múlva a hölgy jön egy másik hölggyel, akin látszik nem ér rá marháskodni. Abból látszik ahogyan lépked és gesztikulál. Pulthoz érve kérdi - miben segíthetünk? Nyúlnék a dobozba de kezét a doboz macskahúgytól átitatott tetejére rakva határozottan mondja: számlát kérek! Megretten mert nyitom a pénztárcámat és kiveszem belőle a 15 esztendővel ezelőtti számlát. Átadom. - Uram, így Ő mit is szeretne? Megkopogtatom a doboz oldalán lévő vidám napsugárban piros betűkkel villogó "ÖRÖK-GARANCIA" feliratot. Edénykészletekre 12 van hogy 24 hónap garanciát vállalunk - mondja. Hmmm (így én) örök-garancia! és hozzáteszem érdeklődtem a fogyasztóvédelemnél ahol azt mondták, nem túlzottan szokványos kérdésemmel első ízben önökhöz forduljak, utána menjek ismét hozzájuk az ügyintéző nevével akivel beszéltem. Teljesen leblokkol a csaj. Kollégája a pult alól mutogat rám súgva: én mondtam! Főnöknő néz engem, áthatóan szerelmesen. Hiába, Valentin-nap van. Előveszi a telefonját és beleszól: Andris légy-szíves gyere a vevőszolgálathoz. DE IDE FOGSZ JÖNNI! ismétli a készülékbe hangosan, majd hozzáteszi - maradj, én megyek hozzád! Int nekem hogy mindjárt - és elviharzik. Ekkor látom a kollegina aki a pult mögött ül könnyes szemekkel néz rám. Jólfésült magas srác közeleg. Fiatal, ezt megeszem így én. Jó-napot uram - kezdi - kérhetem a számlát? Átadom, talán öt másodpercig nézi majd visszaadja. Önnek teljesen igaza van! - mondja Már húznám ki magam, tessék visszavinni a készletet az Auchan-ba, ott tetszett vásárolni. Fejemet felkapom, nézem a számlát, hogyan lehettek ekkora barom?! Hiába, a faszi vérprofi. UI: távozásomat követően visszanéztem, a biztonsági-őr vélhetően nem vette fel a cselekmény vezérfonalát ellenben, továbbra is "okos" an nézett.

Proctológia

Úgy gondoltam elmegyek a proctológiára. Na de ne vágjunk ennyire a közepébe. Nem oly régen, 2006-ban észrevettem valami lóg ki a seggemből. Mintha aranyerem lenne. Gondoltam kitépem de nem ment. Akkor visszatolom, majdnem sikerült. Mivel se ki se be ezért onnantól állandó szponzora lettem az aranyérkenőcs iparnak. Tulajdonképpen annyira nem zavaró már, meg is barátkoztam vele. Nevet is adtam neki. Bélának kereszteltem egykori kollégám után. Megtanultam együtt élni vele. Terhet is emelhetek ha az emelendő cucc nem nehezebb mint egy hat darabos színes-ceruza készlet. Erőset nem ehetek, ami komolyan hátrányosan befolyásolt romlott ételt sem. Utóbbival kapcsolatban a gondom az hogy én egy bizonyos élelmiszerláncnál vásárolok. Nincs más bolt. A másik pedig hogy imádom a leveseket és ebben talán egyedülálló vagyok a romlott levest is szeretem. Szipor igyekszik leszoktatni róla például kiönti azt. Legutóbb is lebuktam a kukából ettem a cérnametélt tésztát. Azt hittem nem látja. Nagyon megszidott. A romlott ételekkel az a baj, miután elfogyasztom őket napokig fosok mint a murányi-ló. Utána seggmosás, kenegetés, falfestés. Tehát mertem nagyot gondolni elmegyek a háziorvosomhoz. Háziorvosom az Irénke már hozza is a fecskendőt (háromhavonta mossa ki a fülemet) de jelzem most más a baj. Van hátul valami, aminek nem kellene ott lenni, jelzem. Irénke néz rám, majd elvigyorogja magát. Közben felhúz egy kesztyűt. Én azt nem akarom - mondom mire Ő - én sem, de ha megkerülöm leírod a facebook - on. Tehát Irénke megvizsgált. Azt mondja az semmi, 10-ből 9 férfinak van olyan csak azt hiszik anatómiailag a részük. Beutalna szakrendelésre? - kérdem mire a doktornő néz rám: Hová? Minek? Kierőszakoltam egy beutalót. Időpontkérés gyanánt felhívom a kórházat ahol mondják nem kell időpontot kérnem, minden csütörtökön mehetek 09.00-től. Semmi várólista, semmi időhúzás? Már meg is bántam hogy mindig szidom az egészségügyet. Megérkezve a kartonozóba rebegem mi járatban vagyok mire pötyög a kislány a klaviatúrán és felküld az emeletre. Fent kisebb baráti-társaság vagy 50-60 ember tolong. Nagyon megörülnek nekem. Mintha a Beatles-baráti körbe érkeztem volna. Izgalmasabbnál izgalmasabbakat mesélnek. Részletesen taglalják hogy dől a vér a seggükből, neonszínűt fosnak, stb. stb. Egyikőjük azt mondja nem szart hat hónapja pedig olyan az étvágya mint a farkasnak. Látszik nem ma reggel szokott össze a brancs. Azt mondják szeretettel üdvözölnek a "soha sorra nem kerülők" fan club - jában. Ekkor a doktornő megérkezik. Ellátja a kórházi fekvőbetegeket, utána a kötözésre érkezőket, majd a 40-50 emberből bejut kettő, és vége a szakrendelésnek. Asszisztensnő kijön, közli uraim ennyi volt. Senki sem lepődik meg leszámítva a kopaszokat mint én. Az új versenyzők a nem semmik. Egykori kollégám például kérdésben fordul az asszisztensnőhöz mit tegyen ha nem tud már szarni? - ne szarjon! - a válasz, Másnak kérdése? Érdeklődik tőlem egy nagydarab egyébként tök vidám arc nekem mi a bajom? Mondom valami körömnyi van ott hátul. Gennyedzik? - kérdi. Nem - felelem. Vérzik? - nem. Habzik vagy fortyog? - nem. Erre mindenki elkezd röhögni, és mutogatnak telefonnal készült fotókat a bajaikról állítólag külön facebook - csoportjuk is van. Hazajöttem és jelzem a páromnak az állva dugást valószínűleg még kicsit elodázzuk. Úgy örökre.

Router

Imént járt nálam a netes szolgáltatóm munkatársa. Hallgatva az idők szavára, na meg a gyerekeim fenyegetőzésire, úgy döntöttem igénylek nagyobb csomagot. Be slattyogtam a szolgáltatómhoz és jeleztem ebbéli kérésemet. Az ügyfélszolgálatos munkatárs mondta engem nagyon szeretnek, kilenc éve nem láttak, tényleg hiányoztam. Volt pár kereszt kérdésem de csak mint a süketnémáknál jelbeszéddel válaszolgattak rá. Tudtátok hogy az ügyfélszolgálatokon is felveszik a beszélgetést az asztalra kihelyezett mikrofonokkal? Tehát amikor kérdezem hogy ez meg az jó-e? - az ügyintézőhölgy magyarázza kedves ciklámen hangon hogy - sosem volt ilyen jó, közben mutogat nekem mindenféle nyaktekerést meg eltaposós hieroglifákat. Csoda hogy nem fárad ki szegényke a kapálózásokban. A produkció vége felé arra gondoltam mivel személyesen úgy sem tudok meg semmit, meg várom amíg végez a munkahelyén a hölgy, meghívom egy italra a presszóba, felteszem a kérdéseimet, majd illendően toalettre távozom hátrahagyva őt az italszámlával. Hogy ne vesszek el a részletekben tehát jelezték az ügyfélszolgálaton gyönyörű vagyok, szép a szemem, legjobb ügyfél, ezért kapok nagyobb sebességű netet. Csak a modememet fogja a szerelő kicserélni. Visszakérdeztem - muszáj? Nem értette a kérdésemet ezért elmondtam minden tárgyhoz ragaszkodom, és a modemem már 10 éve velem van. Megszeretném tartani. Hajthatatlan volt a hölgy, na meg hozzátette az én modemem technikailag a Bismarck csatahajó színvonala. Vegyek érzékeny búcsút tőle. Közelget a szerelő érkezésének ideje. Előre féltem ebből is lesz mit megírnom az utókor részére. Megérkezik a szerelő, van vagy 22 éves a srác de simán letagadhatna nyolcat. Először azt hittem ellopott a gyerek egy szerviz kocsit. Bemutatkozunk egymásnak, ügyeltem rá meg ne szorítsam a kicsi kezét és bekísértem a lakásba. Nagyon bátortalan volt, én meg azért izgultam Ő miért izgul? Belépve a lakásba kérdem esetleg kávét, vagy egy jó málna szörpit? Nem kér. Megnézi a technikai szerelni valót és hátra ugrik. Na kérem, nálunk semmi sem egyszerű. Ahhoz hogy a televíziót megmozdítsd, el kell húznod egy vitrint, amiben a komplett német hadsereg sorakozik vagy 100 makett formájában. Jelen esetben elsőnek egy asztalt kellett odébb rángatnom, miközben a kis srác - bocsánat technikai munkatárs - érdeklődve figyelt. Amikor odébb húztam az asztalt a nyakába borult egy apró drótköteg, mintha lemészárolnád az űrsikló gépházát. Látva a rettenetet tekintetében jelzem, ezért nem akartam megválni a modememtől. Srác átverekedi magát jó pár beazonosítatlan rovarfajta gyűrűjén, köpködi a pókhálót, a nyakában nagy örömömre megtalálom a hat esztendeje elveszettnek hitt papucsomat. Mindketten megörülünk a viszontlátásnak, magamban már tervezem mekkora borravalót fogok neki adni, fel tudjon ülni a körhintára. Mondja nekem, keres valami szűrőt. Ráncigálja a drótokat. Négy számítógép felé mennek vezetékek szerte a lakásban. Viccesen viszek neki egy tésztaszűrőt, de látom a tekintetén az elmúlt öt percben öt évet öregedett így már kinézetre majdnem nagykorú. Talán dohánnyal is kiszolgálnák egy trafikban. Keresgél majd mint jó nyomkövető megy a fal mellett a vezetékek mentén. Átlépi a cipős szekrényt, megáll a spejz bejáratánál. Rám néz és azt mondja - ott kell lennie! Tanácstalanul kémleljük egymást és kérdem - minek kell ott lennie? Mondja a szűrőnek. Egy kicsi szürke doboz, amibe neki állítólag bele kell dugnia egy műszert. Állítólag? Beszarok, lehetne biztosabb is a dolgában. Mondom neki tessék leülni, kipakolom a spejzt. Gondoltam magamban addig kicsit meg is emberesedsz, mire én ezzel végzek. Tényleg leül egy székre, én pedig rakom ki sorjában a szerszámos ládát, 1000 literes sosem használt bográcsost, 60 pár cipőt, rendőrségi gázálarctáskámat, Béla kollégám aktáit, és felvonyítok örömömben - egy zománcozott bilit. Amikor végzek az utolsó darabok eltávolításával tényleg ott egy szürke kis doboz. Biztos voltam benne hogy álmodta a csóka. Gyerkőc odaoson, beledugja a valamiét, műszerét nézi, a szememben nagyra nő. Lehet tényleg mégis ért hozzá? Elém áll és közli elhatározását, miszerint el megy lekapcsolni a hálózatról, és hoz új modemet. Nem bántam volna ha vissza se jön, de mondja kb. fél óra és itt lesz. Ott maradok emlékeimmel a lakásban. Telnek a percek, kinn ülök az erkélyen és rágcsálok egy régen feledésbe merült csirkecombot. Csicseregnek a madarak, több mint félóra eltelt. Ekkor kapcsolok, ez tuti meglépett ! Gyorsan szétnézek a lakásban. Pénztárcák a helyén, szado-mazo szex kellékeim a nikkelezett herecsipeszekkel egyetemben lógnak az ágy felett. Nagy baj nem lehet. Éppen teregetem ki a mosott ruhákat amikor látom lépked a kis csákó, visszajött. Mondja nekem az erkély előtt - itt vagyok! - örömében osztozom, beengedem. Elkezd szerelni, kicsomagolja az új modememet. Laptopot vesz elő, méricskél. Végtelen büszkeség tölt el hogy megismerhettem őt. Szétnéz a lakásban és mondja jó sok számítógép van itt. Felelem - ja, mindhárom fiam programozó, meg hardveresek is egyben. Felcsillan a szeme és megemlíti az nagyon jó, mert ha valami nem sikerül akkor majd a srácok megcsinálják. Ugyanis ő hentes. Na bazdmeg gondolom, maximum hentesecske lehetsz, de kérem őt ájtatosan - játsszunk olyat hogy minden működik majd, jó? Kéri kapcsoljam be az egyik gépet, hát kijövök a laptopomhoz. Bekapcsolom és mondom neki nincsen net. Mire rám néz és mintha nem is ő lenne rám szól - mondtam hogy van már?! Aztakurva, de határozott lettél a pókok között a nagy szerelésben - gondolom, fel ne rúgjalak még egy ilyen beszólás után műholdnak. Úgy látszik végzett, mert hátradől az ágyunkon mintha otthon lenne és kijelenti - kész! Megemlítem neki itt a laptopomon nekem nagyon azt írja minden hogy innentől könyveket olvassak meg a családommal foglalkozzak, mert sehol a net. Válaszolja, majd a gyerekek beállítják. Állj! El ne rohan! Be ne pisilj! Vegyél vissza arcodból! Kérdem - nem lehetne beállítani nekünk, kettőnknek? - kérdem, és barátilag megpaskolom a vállát. Azt mondja próbáljuk meg újra. Ja - hogy már túl vagy pár próbán? Kapcsolgatja a laptopomat, és beállítja wifire. Mondja már van net. Ok - konstatálom, de van WIFI nélkül is? Mondaná majd a gyerekek ... - de látja rajtam kezdek ingerült lenni. Kapcsolgat, szerelget, néha felnéz rám, én vele szemben ülök ugrásra készen a forgó fotelomban kezemben a korbács amivel paskolgatni szoktam a saját ülepemet szex csata közben. Azt mondja a router is már nagyon régi, lehet nem tudja vinni a sebességet amit kértem. Miért van olyan érzésem hogy nem azzal van a gond? - kérdem. Szerel tovább és megemlíti az utolsó lehetőség hogy újra indítja a rendszert. Mondom jó - de gondolatban már felkészültem az én utolsó lehetőség verziómra is. Újra indítja és minden működik. Nagyon örülünk. Gratulálunk egymásnak széles mosollyal, és közli amúgy is odaadta volna a telefonszámát ha valamit nem tudunk hívjuk fel. És miben segítettél volna hentesecske, adtál volna csirke farhátat? - gondolom végig, de nem rontom el az ünnepélyes pillanatot. Felhív egy munkatársat, akinek el kell mondanom hogy működik a rendszer, részletekbe nem megyek bele fene azt a jó lelkemet. Srác összeszedi motyóit, és lassú léptekkel hogy utolérjem borravaló tekintetéből elindul az ajtó felé. Kinyitom az ajtót, és egy rohadt fillért nem adtam neki azért hogy megcsináltam a saját hálózatomat. Nagyjából ennyi.

Ügyfél

2019.04.09