Boltközi szállítás

Biztonsági-őri létezésem egy áruházban az esztendők alatt szintén megfűszerezték élmények kapcsán mindennapjaimat. Kezdjük az új fotocellás ajtóval. Azon fog begurulni Botondka, mint elevenke. Vannak hidegebb és melegebb pillanatok, beruháztam egy hősugárzóba. Misi a teherautósofőr előadást tart nekünk - olvassátok el, megéri! Pali-bácsi imádja a misztikumokat. Rommel reinkarnációjával is találkozhattok. Akárcsak hús vér színművész hasonmással. Tudtátok hogy lopják el a már kifizetett tortalapot? Hallottatok az ipari forradalomról? Mátyás vagy Virágné a rafináltabb bolt tolvaj? Végére pedig aranyszínű szarvasokat kínálok. Kellemes időtöltést.

Boltzár

Az áruházláncnál végzett hosszú esztendőkön átívelő példás biztonsági-őri tevékenységem elismeréseképpen a munkáltatóm kinevezett tárgyalótisztnek. Prémiummal nem akartak megalázni ezért inkább színesítették munkaköri palettámat. Történt hogy üzletünkben a fotó-cellás ajtó napi áldozati rátája az elmúlt években megnövekedett. Mindig is mondtam hogy az az ajtó él. Senki nem hitt nekem. Amikor pl. én közelítettem hozzá sosem nyílt ki utalva rá, a szemében egy senki vagyok. Olyankor mindig megálltam az ajtó előtt és tisztán érthetően fogalmazva közöltem: "rohadj meg!" Ekkor általában kinyílt. Velem még szelíd volt. A vásárlók nagy részénél készségesen tette szét a lábait csupán hamarabb záródott mint áthaladhattak volna rajta. Az előtér így állandóan hangos volt a gyereksírásoktól kezdve a "szopjon már le ez a köcsög bolt!" -ig megannyi igékkel. Tegnap előre kettő héttel meghirdetve 13.00 fotó-cellás ajtó csere. 17.00 helyett 13.00 kor véget ér a shoping-party, hamarabb zár az üzlet. A vásárlók közül találkoztam egy! emberrel aki ezt olvasta, kár hogy Ő is elfelejtette. Az én szerepem az ajtócsere offenzívában annyi volt, a bolt előtt mint jól öltözött beszélni szerető és még tudó emberi lényként tájékoztatom a tisztelt vásárlóközönséget, a bolt ma hamarabb zár. Azzal kell kezdenem volt olyan vásárló aki ezt fennkölten vette tudomásul, igaz nem ő képviselték az átlagot. 13.00 kor beállok "Blue" val (kék-Suzuki) a főbejárat elé, és a munkások pajszerokkal nekiesnek kibontani az ajtószerkezetet. Flexek szikraesőt hánynak, melósok pajszerokkal feszegetnek és az első ajtódarabot már ki is vágták amibe én nagyot rúgok közben felkiáltok: "most legyél nagy legény!" Első vásárló a szikraeső dacára nyomulna be (férfi-ember!) az üzletbe. Jó-napot kívánok, zárva vagyunk -jelzem. Tényleg? - kérdi valami leírhatatlan tekintettel. Tényleg! - felelem beton meggyőződéssel. Nem mehetek be? - feszegeti a húrt. Nem, mivel a bejárat megszűnt létezni (mutatok a kibontott falra ahol 10 melós darabol mindent ami egykor üzletrész volt) Emberem elment, mire megjelenik a község egyik fő hülyéje, fogalmam sincsen hogyan hívják embere. Kerékpárral jött, férfiember ez is, van vagy 70 éves. Nagyon OKOS! Letámasztja magát kerékpárjára dőlve a bolt előtt. Tájékoztatásomra hogy zárva vagyunk mondja látja, csak jött figyelni a melósokat. Nézek a faszira meg a melósokra felváltva és kérdem: tetszik valamelyik? Közterületen állok, nem?! - jelenti ki. Mire én odébbállok, fog a tököm beszélgetni veled te köcsög, álljál baszki közterületen! Nagyrészt olyan vásárlójelöltek érkeztek akik hamar felfogták mi zajlik előttük. Bizakodva az emberiség fejlettségi fokában egy óra elteltével vettem a bátorságot hogy beülhessek az autómba. Egyrészt nem fagyok szarrá, másrészt már fizikailag lehetetlen megközelíteni a boltot mivel az úgy néz ki mint a Normandiai-partszakasz szarrá bombázva a D-napon. Autóba beülve éppen hallgatom a Katolikus-rádió lebilincselő imáit amikor kopogtat egy melós és mondja egy vásárló átjutott az első vonalakon és nagyon meg van rémülve. Kikászálódva a gépkocsimból felmászok az egy méter magasan egykori bejárat teljes hosszában elhelyezett gerendákra amik sitt hegyeken fekszenek. Mindenhonnan szikraeső hullik laptop méretű faldarabokkal. Folyamatosan 2-3 munkás tépi a falakat, plafont. Következő útakadály hatalmas nylon fólia ami elzárja az üzlet benső részét a portengertől melytől szorgosan köpködök magam elé. A fóliára rátapadva Emőke (név megváltoztatva) helyi-lakos, háztartásbeli kosárral kezében. Csókolom - állok mellette mire Ő nagyon rémülten - hol lehet bemenni? Édes-istenem ... -hová szeretne bemenni ? - érdeklődöm. Húst szeretnék vásárolni - mondja. Itt? - kérdem, mire ő bólogat miközben füstöl mindkettőnk haja a szikráktól. Zárva a bolt, a demarkációs vonalat áttetszett lépni, nem tűnt fel? Milyen vonalat? - kérdi, Hagyjuk! Zárva a bolt - mondom. Zárva a bolt? (kérdez vissza) nem, nekem erre nincsen időm. Itt tetszik maradni vagy haza menne? Karonfogva mentettem ki onnan. Éppen ülök vissza az autómba amikor a melósok ordítoznak a község hülyéjével aki jött nézni a melósokat. Állítólag azzal szórakozott ha valamelyik elejtett valamit felröhögött, majd hangosan szurkolt hogy essenek le az állványról. Midőn ki lett bontva a fal majd újra felfalazva átadtuk a terepet az éjjeli-őrnek a másnapi új ajtó beszereléséig. Mielőtt elmentem volna a helyszínről Kazi-bácsi odajött hozzám és kérdi - te gyerek! Befalazzák az ajtót? Mondom igen, befalazzák. - teljesen? - teljesen! - soha többet nem lehet majd vásárolni? - soha többet! - felelem, majd gázt adok és látom a kocsiból amint áll a bolt előtt halálra rémült arccal.

Botondka

Szokásos köreimet teszem az áruház polcai között mint biztonsági-őr, amikor tompa fájdalom hasít sípcsontomba. Elütött egy nyuszi. Megpördülve saját tengelyem körül látom egy abortusz szökevény, idétlen vigyorú hülyegyerek, nyuszi fülű műanyag kismotorjával jött nekem és azon ülve így sikít rám - há-hááhááá!!! Rögvest, úgy 5 perc múlva miközben a kis kölyök még számtalan áldozatot szedve vagy 131-szer körbe motorozza az üzletet megjelenik beazonosíthatóan az édesanyja. Kellő tapintattal reménykedve az eredményességben tájékoztatom ha a kis manócska véletlenül, számomra is érthetetlen módon, lever valami italt a motorkájával, azt bizony ki kell fizetni. A mami azonnal megnyugtat. Botondka tud vigyázni, csak elevenke. Végig nézve elevenke által hátrahagyott útvonalat mindenhol sebesültek, mint az elszúrt partraszállási övezet Normandiánál 44-ben... Jó, legyen - gondoltam, szemmel tartom elevenkét akire a mami egyéb elfoglaltságai végett (öblítő szagolások) nem tud figyelni. Első tervem ha megint szembe jön bal lábbal leveszem, és jobb lábbal az álmennyezetet, vasbetonszerkezetet, és kúpcserepeket átszakítva felrúgom műholdnak. Ekkor megjelenik kedvenc stratégám Erwin Rommel szelleme mellettem és ezt mondja... Kobra, háború gyűlölet nélkül. Miközben a mami éppen a Coccolinótól betépve ténfereg a vegyi osztályon az üzlet másik felében becserkészem manócskát. Meglátva ellenállhatatlan vágyat érzek hogy akkora tenyeres talpas pofont adjak neki a takony hatos menetet metsszen körbe lefelé a nyakán. Rommel szelleme még kísért, ezért megállok az italos részleg sarkán, várok. A csontok repedésének hangjaiból arra következtetek jön manócska. Hirtelen üvöltözve elszáguld mellettem. Rászólók alig hallhatóan szintén üvöltve! - manócska...! Dob egy satu féket, hihetetlenül ostoba arckifejezés ül a fején. Én mint egy rossz pedofil ujjammal csalogatom, - gyere csak velem. Már emeli is a motorját fordul felém. Megszokott kretén hangján visítva közeledik. Engem egy korhadt ajtófélfának néz, melyet lezúzva eltüntetheti egy általa pusztulásra ítélt kor utolsó védőbástyáját. Ekkor a csel. Utolsó pillanatban félre ugrok, leveszek a polcról térd magasságból egy drága pezsgőt és zsupsz, elejtem. Nagy csatt, én pedig kezdem keresni a mamit. Megtalálva őt látom nem hiába az elmúlt 30 perc öblítő fetise, kiválasztotta a legolcsóbbat tiszta profit nyereség kb. 40 ft a konyhapénzben. Fájdalommal és együttérzéssel vegyített arckifejezéssel tájékoztatom, manócska bizony le vert egy nem túl olcsó pezsgőt. Az nem lehet! - sikít fel mami. Már indul is szeme fénye keresésére. Az ital sorra érve látjuk, manócska éppen pezsgőfürdőt vesz az üvegszilánkok között motorjával. Aazon gondolkodtam egyedül volt ilyen hülye hogy belemászott, vagy segített neki valamelyik vásárló? A mami belépője hatásos és látványos . Artikulátlan hangon Ó Germán akcentussal 10 másodperc alatt le amortizálta manócska auráját. Oda lépve csak ennyit mondtam: - csókolom, ennyit az egész nem ér... Megsimogattam elevenke buksiját anyukájának átnyújtottam mint egy jegyzéket a pezsgő árcéduláját. Rommel jelent ismét meg, kacsintott ...

Hősugárzó

Megyek a munkahelyemre és belépve a monitorszobába érzem nagyon hideg van. Ilyenkor az eddig legbeváltabb mozdulatom mindig az volt bekapcsolom a hősugárzót. Most sem cselekedtem volna másképpen lévén nagyon rafinált vagyok. Ellenben a kapcsoló helyén a sarokban egy nagy büdös semmi volt. Tapogatom a levegőt mint a Mr. Bean amikor az autójából ellopják a kormányt és nem hiszi el. Így telnek el bájos másodpercek életemből mire rájöttem, eltűnt a hősugárzóm. Keresek és kutatok a kettő négyzetméteres helységemben, csak nem találom. Az eset már csak azért is szíven ütött mert ebbe a hősugárzóba nem a munkahelyem ruházott be (nem volt rá pénzük a társasági adó miatt) hanem én vásároltam magamnak. Nem vittem haza mert ki a lopna el egy háromezer forintot érő hősugárzót? Nyomozásba kezdtem. Első utam a henteshez vezet. Tudom Ő nagyon fázós és - hát csuda se tudja. Ember! Megfagyok a helységemben! Dobom felé a csalit mely hivatott irányában tapogatózásom gyanánt jelezni hogy nem találom optimálisnak a hőmérsékletet munkahelyemen. Hentes rám néz, elkezd bugyogni. Hogy képben legyél Ő egy 200 kilós (szerintem több) hentes legényke. Úgy pöffeszkedik velem szemben a pult túloldalán mint egy rosszul szabott Muppet Show báb. Először a szája széle kezd remegni, aztán a pofija is, majd a tokája, homloka, és a komplett feje után a teste. Nézem és nézem amint a természet legvadabb példázata manifesztálódik egy kereskedelmi áruházlánc hentesében. Idővel megunom és megyek tovább. "TUDOM HOL A HŐSUGÁRZÓD!" - ordítja. Miért nem lepődtem meg? - teszem fel a kérdést magamban. Visszafordulok és mondom - add vissza kérlek. Nincs nálam... - feleli bánatosan, szinte sértődötten. Elvitte a Timi - mondja. Milyen Timi? - értetlenkedem. Ő árulja az élőhalat kint a pavilonban az udvarban - szólja el magát. Megyek az udvarra és ott a Timi. - Timcsi, állítólag nálad van a hősugárzó a helységemből. NAÉS!? - dobja a feleletet. Fázok - jelzem. NAÉS!? - mondja emelt hangon kissé makacsul. Szeretném visszakapni - nyöszörgöm. AZT MÁR NEM! - sikítja, és itt meglepődök szókincsének színességén. Timi! - csattanok fel, közben magamban (hülye vagyok ezzel kellett volna kezdenem) azt a hősugárzót nem a cég adta, azt én vettem magamnak hogy ne fagyjak meg. NAÉS!? Ismét visszakanyarodtunk a beszélgetés elejére. Timi , elvihetem? - kérdem. NAÉS!? Legalább igent vagy nemet mondjál, ide nem illik a "NAÉS" - ordítok vissza. Soha nem találnád ki melyik négybetűs feleletet kaptam megint.

Misi a teherautósofőr

Munkahelyemen alig várom hogy megérkezzen Misi a teherautósofőr az árúval. Misi begördül és tudtam okádni fogok a röhögéstől annyi csajos kalandja van. Itt meg kell jegyeznem, az én munkahelyemen 10 dolgozóból kilenc nő. Igen a NASA-nal dolgozok, kontrázz még rá baromsággal. Misit nem zavarja ha nőknek kell beszámolót tartania. Persze minden esetben úgy tart előadást mintha nekem mondaná, arról meg nem tehet hogy a Nőkbe van kódolva a hallgatózás. Tehát Misi leugrik a sofőrfülkéből és üvölt - ZOZÓÓ! - tegnap olyat kúrtam azt hittem a fék elszakad a pöcsömön! Erre persze a csajok egyből - na elmehetsz a francba te ÖKÖR! - nem lehet ezt másképpen előadni? Biztos vagy benne hogy ez ránk tartozik? Misi (hatalmas színész!) - lehorgasztja a fejét jelezve mennyire elrestellte magát. Én meg kezdem magamat kiásni a sörös rekeszek közül ahová beestem röhögségileg - tudom nincs olyan szó hogy röhögségileg. Itt a szemfüles olvasóm következtethet, mégsem a NASA-nal dolgozok. Ha nem jöttél rá akkor ne is olvass tovább, kapcsold ki a rohadt számítógépedet vagy telefonodat és nézd a parlamenti közvetítést. Miután Misi magához tér szégyenérzetéből megy a nagy-csöcsű Jutka áruátvevő csajhoz - el ne kezd nekem járni most az üzleteket melyik lehet az a bolt! - hogy megcsöcsöréssze. Jutka azonnal felkap egy kampós rekeszhúzó vasat, jelezve befog vele vágni a heréi közzé és akkorát fog szakítani hogy besz@rik! Misi mélyen megbotránkozik. Fájdalomtól átitatott álszent pofát vág, kérdezi komolyan a csajt - tényleg képes lennél ilyet tenni? Még én is tudományos érdeklődéssel várom a választ. Lényeg a lényeg, meséli Misi - bazmeg Zo-ZÓ olyan hulladög fáradt vagyok (amúgy csak nők közelében beszél alpárian de akkor mindig!) hazamegyek alig várom hogy ledögöljek. Az asszony meg jön felém illatosan csipkés hálóingben, combfix meg ragasztott tetkó a jobb combján. Jön az asszony, és tudod hogy van ez, a nő mindig lehet fáradt de a férfi SOHA! Össze is szedem magam, mégis hogyan fogalmazzak - és beleüvölti Jutka fülébe "NEM KARCOLTA A GYÉMÁNTOT!" Itt egy röpke csata zajlott le, majd Misi befejezi - persze hogy az asszony azt hiszi másnál voltam, meg is jegyezte -tuti kurváztál! ZO-ZÓ! Egyik nap (vigyorog) rápihentem az esetre. Kivételesen nem voltam berúgva, meg is fürödtem, aznap nem dolgoztam és bedobtam magam. Olyat alakítottam Sharon Stone is letépte volna a liftrácsot eksön közben. Tudod mi volt az asszony reakciója? Biztos azért ment ilyen jól mert a kurvámra gondoltam közben! Hiába, már nem teremnek ilyen teherautósofőrök a NASA-nál.

Pali-bácsi

Pali-bácsi a szuggesztív Barátom. Délután megjelenek munkahelyemen s nyomban betoppan Pali-bácsi is a barátom. Pali-bácsi 78 éves, állítólag nagyon hasonlít rám. Ő állítja. Én ellenkeznék néha de nem éri meg mert elkezd hangosan vonyítani idézem: Komám! - már nekem sem áll fel a péló! Tehát FPali-bácsi megjelenik, kezet fogunk majd besz@rok a kézszorításától. Körbejárjuk az üzletet, megvan győződve róla hogy őt alkalmazzák a cégnél. 15 éve mindent ingyen megcsinál. Ezt leszámítva amúgy okos ember. Vetem közbe neki megállapodva a bejáratnál - te Pali-bácsi. Én félig magázom félig tegezem, ő meg magáz mert állítja dacára annak a 30 évnek amivel idősebb nálam kettőnk között ez nem látszik. Te Pali-bácsi. Megszoktad érezni ha téged valaki figyel? Azonnal rávágja."HÉCCENCSÉG!" Én ebben nem hiszek, teszünk egy kísérletet? - érdeklődöm. Ráérek - válaszol, kit figyeljünk meg? Rámutatok a tőlünk öt méterre éppen a kassza mögött dolgozó amúgy igen takaros pénztáros csajra. Nem fogjuk zavarba hozni? - kérdi Pálom mire én: ez egy kísérlet. Pali-bácsi nagyon szereti a mutatós csajokkal való kísérleteket. Pali-bácsi, hogy a kontúrok élesen kirajzolódjanak elszámolok háromig, és háromra odakapjuk a fejünket. Benne vagy? Magyarázza hogy igen, rém izgatott, csak nem érti ezt a kontúrok akármit. Figyu! - most a csajszi lazán számol, amikor odanézünk figyeld meg hogy felfogja kapni a fejét ránk. Mi van ha nem? - érdeklődik Pali-bá, mire leszögezem: akkor nem. Tapintható a feszültség. Számolok: 1-2-3 MOST! Mindketten egyszerre kapjuk a fejünket a lány felé, amit tőlünk a 20 méterre lévő Beus a zöldséges csaj a bolt másik felében egyből kiszúr. Közbe is veti: "két-hülye!" Nézünk a pénztáros csajra és Pali-bácsi szólal meg először hosszú másodperceket követően. Pislogni ér? NEM! - jön tőlem az intelem. Nyakunk megnyúlik, nem pislogunk. Rohadt büdös van! - jelzem mire Pali-bácsi azonnal tagad. Nézünk. Pénztáros igen kellemes lány kasszánál teszi a dolgát, ránk sem néz. Pali-bácsi, mi lenne ha hangokat is adnánk? - érdeklődöm. Nyáladzani is lehet? - kérdi alig múlt tinédzser barátom, mire elkezdünk cluppogni, habzik a pofánk, de semmi. Pali-bácsi - és megfogom a kezét - hullámozzunk! Pali-bácsi nincsen képben de ütemes rángatásomra elkezd agonizálni mellettem. Tőlünk három méterre a pénztáros csaj, miközben a vásárlók alig tudnak tőlünk ki meg bejönni a boltba. AZ ÉG SZERELMÉRE NÉZ MÁR RÁJUK! - sikítja Beaa pénztáros csajnak aki felkapja a fejét és kérdi? - mi van!? Semmi b@zme ! vágjuk rá egyszerre. Na ennyit a nap misztikumáról dióhéjban.

Szevasztopol

Mindig lenyűgöztek a lélekben szabadok. Testük a rendszer foglya, mégis látod tekintetükben messze járnak. Ilyen nálunk Bandi a hentes. Bandicsek nagyszerű fickó. Ő adja a páromnak a legszebb húsokat. Nálunk csak legszebb húsok vannak. Banderasz elvakultan hisz a megmagyarázhatatlan jelenségekben. A misztikumokban. Persze erre néha rá segítünk amikor eldugjuk a bárdját, amit hosszas keresést követően ott talál meg ahová rakta. Bandi úgy véli Erwin Rommel reinkarnációja. Bizonyítékai vannak rá. Beáll a pult mögé mint Tobruk győzője, tekintete a végtelent fürkészné ha nem látná maga előtt a Coca-Cola-s hűtőt. Egyszer rákérdeztem, honnan a sajtelem hogy Ő maga Rommel? Azt mondta nagyszerű stratégának érzi magát. Tovább akartam faggatni de nem tudta mit jelent a stratégia mint meghatározás. Ellenben számtalan kikophatatlan sztorijai vannak még révész korszakából amikor sós víz keringett ereiben. Egyik izgalmasabb történet mint a másik. Sosem feledem például a mesét az estéről amikor szolgálatban elaludt, és magára zárta az ajtót hogy ne bukjon le. Semmi fogódzkodó nincs a történetben, de mindig elmeséli. Szokta még mesélni fiatalkora azon epizódjait amikor a macskát is megdugta ha nem karmolt nagyon. Később azért áttért az emberekre azon belül a nőkre, dugás ügyileg. Hiába, kalandos életút. Bandinál nem árt figyelni a részletekre. Ha kérsz tőle darált húst és feltartod, képes ledarálni magát magyarázkodás közben derékig. Ott azért rá szoktunk szólni, lévén nagy a hiány hentesekből. Általában havonta le szokta nyesni 2 - 3 ujját a bárddal, de mindig újra kinő neki. Hüllő a lelkem. Tegnap szokásos sétám körül megállok előtte, látom figyeli átszellemülve a csemegés csajt. Végtelen tapintattal és érzékenységgel rá szólok - szevasz baszki! Megrázkódik és felnyögve rám néz - szevasztopol! -mondja. Tudod mit bírok benned Bandi? - kérdem. Mit? - érdeklődik ragyogó szemekkel. Semmit! - mondanám, de igen jól figyeltél, tapintatos ember vagyok. Bandi barátom, vannak emberek akik magasabb szinten éreznek, élnek. Az ilyen embereket elképzelem de nem mint hentest, hanem mint költőt, filozófust esetleg tudóst. Az ilyen ember a zsenialitás tökélyével bír. Hiszen Bandikám hogyan látja egy zseniális költő - aki mindent lát, a kavicscsobbanást? És hogyan gondol a mindenség elméje egy olyan varázserővel bíró kavicsra, amelyik képes gondolkodásra, sőt önmaga irányítására is? A kozmikus értelem követőjeként mint ember? Bandi. Ha a mindenség elméje semmit sem tesz értelem nélkül, lehet-e az emberi élet értelmetlen? Bandi elmereng, tök olyan mintha a szevasztopolnál kisiklott volna eszme futtatásilag. Érződik tetszik neki amiket mondtam. Ilyennek gondolsz engem Zoli? - kérdi. Dehogy! - ne legyél hülye - igyekszem messze földön híres tapintatom mellett őszinte kinyilatkoztatásra. Látom csalódott. Mentem hát ami menthető. Te Bandi. Tudod te mi az élet értelme, a világ harmóniája? A dugás! - feleli. És tudja! Tudja, tudja, és tudja! - harsogom. Bandinak ragyog a lelke. Vagy az a valami ott a lelke helyén.

Színművész-úr

Szokásomhoz híven levedzek a dohányboltban mint az áruház biztonsági őre. Csevegek a dohányboltos hölggyel amikor belép az ajtón Körmendi János. Mihelyst belépett, a tekintetét egy másodpercre sem veszi le rólam. Néz rám, nagyon szigorúan. MOST írom az elején nem a színművész úr volt az, de azt csak onnan tudom hogy tudom, és kész. Abszolút a hasonmása volt. Testmagassága 130 cm, szemöldöke adott, áll előttem és NÉZ! Néz fel az én 170 centiméteremre. Én is nézem Őt, majd a dohányboltos csajt. Dohányboltos csaj engem néz majd a művész urat, én a lányt meg a plafont. Csaj a plafont meg engem majd a művész-urat. Művész úr meg figyelmét nem megosztva CSAK a pofámba bámul. Kezdtem magam szarul érezni mivel mindezt néma csend alapozta. Éppen lépnék le mint kurva a sezlonyról amikor a művész úr megráncigálja a nyakamban a "Security" táblát. "MI EZ ???!!! - ordítja, amitől nagyon megrémülök mert életemben nem rúgtam fel színészt, és nem is akarok. Nézek a csajra (később a lány elmondta a tekintetemben minden benne volt) közben megint rám ordít emberem még hangosabban: "MIIIÍ EZ ????!!!!" ... édes istenem, miért pont engem szemelsz ki erre...? Nézek mindenfelé de csak ráncigálja a nyakamban amire válaszul rávágom: "nem tudom! " közben majdnem elsírtam magam. Nincs vége, ha eddig olvastál maradj! - VÁGJA VIGYÁZZBA MAGÁT! - üvölti. Aztaszarokbeéscsapomszét (ilyen nincs!) mondanám de most hangsúlyt vált és nagyon gyanúsan már-már buzisan ezt mondja: "na őr-úr akkor kérem a vagyonőr igazolványát, szolgálati-naplóját, megbízási szerződését" meg mond még vagy öt dolgot amiket nem tudtam megjegyezni. Mindezt szinte suttogva mondja és egyfolytában a szemembe néz. Ránézek a csajra aki arcán látom iszonyatosan velem van a szituációban, ekkor rám üvölt emberem megint: "JELENTSEN!" JÓ! - így most én, hagyjuk abba! Erre meglágyul és nyújtja a kezét fogjunk kezet. Nem akarok kezet fogni de kezet fogok vele mire magához ránt és rám kiállt "JELENTSEN! "Na, a történet befejezése hogy nem sokon múlott hogy nem tegnap vertem agyon egy idős, szenilis, nem normális bácsit. A kézfogásunk nem lanyhult, esze ágában sem volt elereszteni, és így telt el 10 perc amíg végigmesélte miszerint egész életében bankban dolgozott mint biztonsági főnök, és részletezte az izgalmasabbnál izgalmasabb számviteli munkáit. Közben persze jöttek a dohányboltba vásárlók és mind nézte mi a szart csinálok ezzel a kerti törpével. Egyik vásárló sem kelt a védelmemre. Amikor eleresztette a kezemet azonnal elszaladtam.

Tortalap

Tortalap Bűnügy. Manapság annyi borzalmas sztorit olvasunk a bolti eladókról, nézzük meg az érme másik oldalát. Természetesen nem mentségként semmilyen okkal jogos vásárlói panaszra. Csak hogy mulassunk! Noca neki! Békésen szunyókálok forgószékemben a monitorszobában várva a munkaidő végét amikor zaj üti meg a fülemet. Ellenség a kapuknál. "hogy én mennyire utálom ezt a b.zi boltot hogy itt mindenkinek átverik a fejét!" - szózatot intéz egy úr a nagyközönséghez folytatva "ilyenkor sehol egy ingyenélő PÖCS biztonsági őr!" Úgy véltem az utóbbi szavak titulusom irányában még ha nem is kifejezetten a személyemnek szólnak. Álmosan ereszkedem le székemről, résnyire megnyitom az ajtót. Jó napot kívánok, invitálom az urat be helységembe. Emberünk arcán a zavar szikráival belép (jóval egyszerűbb anyázni valakit ha nem áll előtte) azért indulata lendületébe kapaszkodva megjegyzi - hogy utálom ezt a rohadt üzletet! Válaszom, én sem vagyok részvényes. Viszont én nem szidhatom a vásárlók anyukáját. Emberünk nyel egyet és kezdi az évszázad bűnügyének taglalását. Mint kifejti példátlan méretű és fajsúlyú eset történt tegnapi vásárlása kapcsán az üzletben sérelmére. Ismeretlen tettes(ek) ellopták az üzletben a tortalapját amit pénztártól való távozás után kifizetett. Ez a bűncselekmény még az üzletben történt! - szajkózza. Hogy nem a levegőbe beszél lobogtatja az aznapi vásárlásról a blokkját. Kérdem emberünket a részletekről, tapintatosan persze nehogy a lelkébe gázoljak. Feltárja az eset részleteit. A feleségével együtt volt, megvásárolták a tortalapot, otthon meg sehol a tortalap. Má -már X-akta ügyre gyanakodnék, hiszen olyan rejtélyes az eset. Mire a videnyó? Nézzük mekk! Emberünk felfokozott lelkiállapotban láthatóan elégedetten konstatálja hogy a bűnügy végére pontot tehetünk. Közben ecseteli ha megtudja ki volt az elkövető, lefogja darálni egy nagyipari húsdarálón. Itt felsejlik nekem, ez az ember vélhetően nem viccel. Kb. pár perc alatt megtalálom a felvételen ahogyan áll a pénztár előtt a feleségével. Fel is sikít - az ott én vagyok az asszonnyal! Örömében osztozom, nézzük tovább a felvételt. A cselekmény sodrát felvételről szemlélve emberem mellettem szuszog, különböző verziókat ad elő mit fog elkövetni annak a testén aki végett most a nyomozásra kell pazarolnia szabadidejét. Felvétel tanúsága szerint pénztárnál fizet, asszony pajtással megy a pulthoz pakolni. Tortalap ott van a kosárban. A biztonsági - őri szoba szinte vibrál a pillanat izgalmától. Emberem ajkai remegnek, ujjait tördeli, én meg kényelmesen hátradőlve csak figyelek. Pakolják el a felbecsülhetetlen mennyiségű élelmiszert (volt vagy 2.000 ft össz érték - és a végén - a VÉGÉN!!! - ott a tortalap. A tortalapot az asszony berakja a szatyrába, önfeledt mosollyal lépkednek ki az üzletből. Egy mukkot sem szólok, csak várom a reakciót. Döbbent csend. Vég nélküli másodpercek peregnek. Majd egy kijelentés - ez nem lehet igaz... mondja emberem. Átérezve a megrázkódtatásban rejlő erőtlenséget, félretéve azon sajgó emlékemet hogy 10 perce még "ingyenélő pöcs biztonsági - őr" voltam, és annak tudatában hogy az ígéret szép szó megtartják úgy jó (le kell darálnia a feleségét egy nagyipari tudja a szar mire gondolt izén) hellyel kínálom az urat. Nem ül le. Üveges tekintettel kéri játsszam le még egyszer. Természetesen, akár kólát és chipset is hozhatok - lejátszom. Az a nyüves felvétel most sem mutat mást! Ekkor emberem telefonjáért nyúl. Hívja a párját (mindent hallok) és mondja. Itt vagyok a boltban a biztonsági -őrnél. Megnéztük a felvételt, te raktad el a tortalapot. HAZUDIK A BUZI!!! - üvölti az éter másik felén asszonypajtás "átakarnak vágni! "- sikítja, és én azon elmélkedem milyen szép is az ha egy emberpár ennyire egy hullámhosszon mozog. Az bizony maga a harmónia. Emberem hirtelen indulatos lesz (sosem hittem volna hogy ilyen a természete) és üvölti vissza - ne baszakodj már Gizi! Nem érted meg hogy hülye voltál? Szó szót követ, telefon bevégeztetik, megsemmisülten áll előttem emberem. Talán itt következne az elnézést kérek és a köszönöm a segítséget rész, de az elmarad. Néz engem a fazon és közli, azért verték már át őt itt. Nem kétlem.

Vilma

Van nekem egy munkatársam a Vilma. Úgy képzeljétek el mint Dr. Bubó-ból Ursulát, csak Vilmának kisebb a medveszerű orra. Teszi dolgát a raktár mögötti teherautó rampán, az áruházból kikerülő kartondobozokat préseli. Belerakja a négyzetes tégelybe, lecsukja a tetejét, és ugrál rajta már vagy három éve. Erőnlétével nincs is gond, csak mostanában állandóan lázadozik a sorsa ellen! Most is magyaráz nekem. Első három mondatot nem írom le mert a legenyhébb jelző is fröcsög benne a spermától. Jómagam mint idegen-népek nyelvezetének lelkes búvára azért csak megfejtem. Úgy tűnik mintha a munkakörülményekkel lenne gondja. Azt mondja szakad a nyakába a víz, télen a hó, nyáron megrohad a melegben, ilyen apróságok. Közben mutatja kérges tenyerét, meg a nagy seggét, és szitkozódik. Ki végezné el ezt a munkát ha én nem lennék!? - ordítja. Mondom neki együtt érzőn - szerintem senki, bármilyen hülyére ezt nem lehet rábízni. Lelkesen bólogat majd mászik fel a tetejére a kockának, tapossa bele a papírt a formába. Alacsony érdeklődési hőmérsékleten tanulmányozom ezt a képződményt melyet kolleginám takar. Ekkor felfigyelek egy érdekességre. Te Vilma. Mióta csinálod ezt a melót? Feleli - mióta szájba….ta a jó-édes anyját az a ki..szott .... stb.stb félbeszakítom. Vilmus, évszámra gondoltam, mióta vagy ebben a munkakörben? Látom az évszámok sem az erőssége, ezért nem feszegetve a statisztikai adatokat megkérem másszon le annak a szarnak a tetejéről. Mikor lebicsaklik róla odalépek, és megnyomok a gép oldalán egy zöld gombot. Tiszta terminátor. Leereszkedik az alkalmatosság teteje, és amivel Vilma elszórakozott volna még vagy félórát, ami szopatja három-éve, azt a gép elvégzi 10 másodperc alatt. Vilma néz maga elé mint a lincselő-tömegek az ipari-forradalom idején, hogy megtörjem a csendet megemlítem , - te Vilmus, ez hidraulikus-prés. Rám néz, látom kisiklott és nem tud követni. Mindegy, csináld ahogy eddig. Magára hagytam.

Mátyás

Áruházi rendészként (biztonsági őr) néha tök uncsi hogy nagyrészt csak én fizetek vásárlások alkalmával, sokan egyszerűen zsebre vágják a cuccot. Volt egy házaspár amelyik rendesen ránk szokott. A férfi kettő méter magas, régen dolgoztam vele együtt mint biztonsági őr. Csórikámnak megszűnt a munkahelye, és a feleségével együtt a szó-szoros értelmében éheztek. A felesége egykor volt szülésznő, mára ő is munkanélküli. Egyik alkalommal nézem a monitort és látom a nő nemes egyszerűséggel elvesz egy zsák krumplit és sétál fizetés nélkül vele haza. Mint elfogó vadász azonnal lecsapok rá vijjogva, és kérdem - mééé? A nő (nem túlzok) a forgalmas utcán leborul térdre, és zokogva kérlel ne bántsam őt, éheznek. A neten keringő szadista és perverz biztonsági őröktől eltérően felsegítettem, krumplit visszavittem az üzletbe, és viszek neki egy kiló krumplit és egy egész kenyeret amit én fizettem ki. Tudom ezzel nem fogok a széles sávon sztár lenni mint a hajléktalannak cipőt vásárló New Yorki zsaru. Az esetre rá pár napra megjelenik az üzletben megint a nő és a zöldséges standnál dupla pofára mint egy hörcsög tömi magába amit talál szőlőt, szilvát, dinnyét. Utóbbi tényleg mulatságos volt. Kérdem - csókolom, hogyan fogja kifizetni amit el tetszett fogyasztani? Étkezés előtt ráállt a mérlegre és az orgia után ismét leméretkezik? Villámokat szóró szemekkel nekem esik (elfeledve hogy elengedtem a zsák krumplival) ne szóljak bele! Szart nem fog megvenni! - üvölti, ezért a kóstolás. A pénztárnál fizet egy doboz gyufát, amihez én hozzácsapok neki kettő kiló szilva árát és közlöm még egyszer nem akarom a boltban meglátni. Nő eltűnt, jött a férje. Férjét nevezzük Mátyásnak. Végig slattyog az üzletben, a ruhája alá rejt pár kiló húst, meg mindent ami a zsebeiben elfér. Nézem a monitoron és azon töprengek hogy az előtt nyúzzam meg mielőtt megdugom, vagy utána? Még a pénztár előtt elkapom, és mondom neki. Te Matyi. Régi kapcsolatunkra való tekintettel nem vártam meg hogy elhagyd a pénztárt, mert az onnantól lopás lenne. Pakolj ki a rucidból és húzz a francba! Mátyásom mélyen felháborodva közli ő nem lopott, nem tolvaj! A pénztárnál ki akarta fizetni, majd akkor szóljak ha lopáson kaptam. Nyeltem egyet, gondoltam nem részletezem a bevásárló kosár mint használati eszköz teóriámat, megmaradok inkább az idő nekem dolgozik jössz te még az én utcámba - jóslatomnál. Mátyás nagy büszkén fizet, emelt fővel távozik. Eltelik pár nap és hívnak a boltba. Odagurulok és kit látok az irodámban? Mátyás ácsorog feldúlt képpel. Mikor meglát (mint régi kolléga) - kézfogás és regéli - jó hogy jöttél Zoli-bácsi, ezek azt hiszik lopok. Hellyel kínálom, elé rakok egy régen lejárt patkányfogóba szánt csomag pattogatott kukoricát, és egy üveg szintén nem mai magától kinyíló üveg kólát. Mondom neki érezd magad otthon, mozizunk baszki. Majd levetítem neki az "én nem lopok" bekezdésű epizódjához tartozó filmfelvételt. Mátyás eleinte izgul amikor meglátja magát, hiszen nem mindennap celeb az ember hogy feltűnjön a tévében. Visong is mondva - az ott én vagyok! - osztozom örömében. Majd pár perc múlva kérdi - az ott biztos én vagyok? - mikor a hülye felvételen látszik hogyan tűnik el a fél áruház a kabátja mögött. Kérdem tőle - te Mátyás, régi a barátságunk, megengeded nekem hogy közvetlen hangnemben értekezzünk ejtve a hivatalos protokollt? Büszkén mondja - persze Zoli-bácsi, ez alap hiszen dolgoztunk mi már együtt. Köszönöm. Één most téged iszonyatosan kifoglak szopatni. Hívom a rendőröket, Mátyás tekintetében csalódás tükröződik. Kijön kettő zsaru és kérik a személyi igazolványát, miközben jókat cseverészünk lévén én is zsaru voltam egykor. Ekkor Mátyás kérdi - most mi lesz? Mondják a rendőrök mivel ők hasonló ügy kapcsán elsőnek találkoztak vele nem viszik bíróságra, adnak neki esélyt. Iván vigyorog lenézően rám. Folytatják a rendőrök kap egy 50.000 ft-os csekket, és ha legközelebb meglátják felfogják rúgni. Iván fennhéjázón közli, nem beszari gyerek ő, hiszen az árvíznél is 10 rendőr kellett mikor kivitték a házából. Kettő zsarugyerek röhög, mondják az apád ..szát, mi voltunk az a 10 rendőr. Mátyást néha látom még vásárolni, az az 50.000 csekk hatással volt rá, vagy sokkal ügyesebb azóta.

Virágné

Írtam egyszer egy nőről aki megesküdött nekem idézem: "soha többet nem fogok lopni!" Nos, akkor kértem ilyet ne mondjon mert tőlem a legrondább dolog az ellenkezőjét bizonygatni de a "soha" egy nagyon hosszú időperspektíva. Majdnem kettő hétig tartott a "soha" Hívnak menjek a boltba mert nagy a baj. Nofene, száguldok az üzletbe öt perc alatt még vagy 10-en hívtak nagy a baj! Megérkezek, berongyolok a boltba, ezzel egy időben magamra és a vásárlókra zárom azt. Látom a "nagy baj" a Virágné (helyi kisebbségi tartomány prominens tagja) Amikor meglát nagyon megörül és fel is kiállt "szeretem azt az embert!" Vissza kiálltok a vásárlók derültségére "szeretem azt a vásárlót! " és át ölelem a vállát. Édesdeden csevegünk és a kijárat felé haladva becsipog az áruvédelmi kapu. Virágné megretten, azonnal oldom a feszültséget jelezve - biztosan rossz! Virágné szerint is rossz, de egyfolytában villog meg szirénázik mellette. Tessék eljönni onnan mondom neki, kizárt hogy magára jelezne. Virágné odébb áll, kapu elhallgat. Állítólag, nagyon tanácstalan arcot vágtam s megkértem ismét álljon közel a kapuhoz. Ő közelebb állt az megint ordít. Kérésemre eltávolodik kapu elnémul. Mindezt megismétlem magammal is többször hátha ki be kapcsol a HÜLYE kapu de nem, nálam nem. Más vásárlónál sem, csak a Virágnénál. Kollégák elmondása szerint olyan tanácstalan arcot vágtam hogy azon még Virágné is meglepődött. A vásárlók meg egyenesen azt hitték barom vagyok. Megkértem Virágnét (suttogva mint egy II. világháborús kémfilmben) menjünk be a monitorszobába. - miért? - kérdi. Nézzük meg együtt melyik vásárlónál lehet a gond - súgom. Rábólint, és habár félútról visszafordulna de én lekötöm a figyelmét csacsogásommal a legújabb német csatahajó makettjával kapcsolatban amit mutogatok is neki mint újságmellékletet és amiből egy rohadt szót nem ért de csak haladunk a monitor szoba felé. Monitor szobába érve kipakolom a zsebeimet, nálam semmi nincs. Megtenné ön is? - kérdem, mire nagyon kacag és biztosít róla engem szeret. Igen kedves olvasóm eltaláltad, ismét átöleltem a vállát és szó nélkül biztosítottam én is Őt. Kipakolta a zsebét, sehol semmi. Ekkor én lerogyok a székre és kapkodom a levegőt. - ott! - mutogatok a kabátjára (mondták telefonban látták felvételen) ott! ki dundorodik... - rebegem. Nem véletlenül dundorodik ... s nevet, és megsimogatja a kézfejemet melyet később nitroglicerinbe áztattam. - ott! mutatok a kabátra, széthúzná nekem? - no de mijélt is? Mosolyog és a fejét teljesen természetellenes módon billegeti felém. - ott csokik vannak, mondom. A melltartójába csokoládék kerültek valami megfejthetetlen okból kifolyólag. Vigasztalhatatlan lettem. Arcomat tenyerembe temettem. Kifizetem! - mondja, majdnem elsírom magam. Nem lehet, már késő... - felelem. Miért nem fizethetem ki? - kérdi. Erre felkiáltok: összetörte a szívem! Nem akartam! - így Ő. Ököllel csapkodom az asztalt és ismétlem "megígérte, meg ígérte!" Nagyon szeretem magát! - sírva mondja mire én átölelem (van egy eladó ing ha érdekel valakit) és már majdnem kúrunk mire belép a főnök a Laci-bácsi. - Pali-bácsi ! szeretem ezt az embert! sikítja Virágné. Laci néz ránk, sokkot kapott mire én: "Pali-bácsi, egy világ omlott össze bennem!" Szó-szó kihívták a rendőröket akikkel együtt kijött a főnököm is a Pista-bácsi, nagy bajuszú fasza gyerek. Csak nem szereti a Virágné őt. Amikor meglátja a Pistit felkiált "az egy szemét"! Én rá licitálok: "tényleg szemét! " és vadul hadonászva mutogatok a szemétre, aki később amikor nem számítottam rá úgy vállon vágott majd be szartam. Lényeg a lényeg kiértek a rendőrök és amíg adatokat egyeztetnek én Virágnénak mondom beszélek a rendőrurakkal hogy maga mindent megbánt, meg amúgy is oly csekély az érték. - SZERETEM MAGÁT! - sikítja amire én megint megölelem, írtam már hogy van egy eladó ingem? Virágnét sajnos a rendőrök magukkal vitték, de búcsúnk stílusos volt. Nem sikerült, maga megpróbálta! - kiálltja Virágné amire én a targoncán áthajolva intek s mondom emelthangon "az a szemét! " nem messze állt tőle a Pisti. Virágné le is köpte. Állítólag, egész úton arról beszélt Virágné mennyire szeret engem, és mennyire szemét a Pisti aki olyat beleküldött később a vállamba majd be hugyoztam.

Aranyszínű szarvasok

Nem az idén történt, de azt hiszem nem felejtem el sokáig. Egy kereskedelmi lánc margójára. Semmi sem fehér vagy fekete. Úgyis olyan sok rosszat olvasni róluk. Jön be egy kislány az üzletbe, olyan 7- 8 éves lehet. Az üzlet közepén vagy 10 ember - igazgató, tulajdonos stb. tartózkodik. Megüti a fülüket az "édes-istenkém, nincsen már meg?" - nem tudtok elképzelni olyan elkeseredett hangot. Hirtelen megdermed mindenki, a telefonok kővé vállnak a kezekben. Az emberek a hang irányába fordulnak. Lassan megindulnak a kislány-felé, aki a pénztárnál pityereg. Mit keresel édes? - kérdi tőle az általában nem a kedvességéről híres főnök. Volt az a szép mikulás! Csokiból volt, és egy szarvas állt mellette. Ott volt a polcon - mutat fel a kislány a pénztár felé. Néznek egymásra az érintettek, és beindul a gépezet. Leltárakat futnak át, készleteket a számítógépen. Mutatnak egy képet a kislánynak - ez volt az? IGEN! - lelkendezik. Megkapom? - kérdi. A tulajdonos fogja a telefonját és sorban hívja az üzleteit. Talán a második vagy harmadikból jön a válasz - igen, van belőle. Forró csokit hoznak a kislánynak és 10 perc múlva a céglogós teherautó üres raktérrel - pontosabban egy mikulással aranyszínű szarvasokkal mellette, befut. Aznap az ünnep szentsége mindegyikünknél új jelentőséggel bírt.

Boltközi

2019.04.07