Kobra barátai

Barátokból sosem elég, tartja a mondás. Ezen blokkban megidézek pár kedves emléket életem feledhetetlen mellék szereplői segítségével. Ők azok, akik bizonyos szituációkban mosolyt csaltak arcomra. Gyermekkoromból öcsémmel közös játszópajtásunk Jani alakja sejlik elsőként fel. Majd zsenge felnőttkoromból Jocó, Sanyi és Pisti barátaim kapcsán kettő édes kis történet. Netes világom egyik főhőse is itt fog úszkálni rárabolva megtisztelő figyelmetekre. Bepillantást nyerhettek Joci a mi! Jocink emlékezete kapcsán a Kádár-éra varázslatos világába. Aki szereti a lovakat az is maradjon. A lovas vágta után Béla lép a porondra. Ne klikkeljen el aki a borokat részesíti előnyben. Esetleg az Unikumot. Tünde varázslata sem semmi. Szó esett videómagnóról, Apcsinak is van egy fura ízlése. A végén pedig nem más zárja a sort mint személyi prófétám Laci, aki szerint nem kizárt hogy én magam vagyok a mag! Kellemes szórakozást kívánok a Kobra-barátai fejezethez.

Hungáriás Jani

Gyermeknap alkalmával megrohannak az emlékek. Az én gyerekkorom a 70-es évekre datálódik. A gyerekek nem a számítógép előtt poshadtak (akkor még nem volt) a szabad-levegőn ugráltak, fociztak, úttörőtáborba jártak meg a Balatonon nyaraltak. Balatonon én is voltam a szabad-levegőt utáltam. Focizni sosem tudtam. A kerek dolgokról csupán álmodoztam. (később adódtak részsikereim) Az útttörőtábornak alig vártam hogy vége legyen. Mivel múlattuk az időt öcsémmel? Feküdtünk a dög meleg szobában, lószart sem csináltunk. Aztán megismerkedtünk Janival. Jani pár utcával lakott tőlünk odébb. Öcsém osztálytársa volt, senki sem akart játszani vele. Olyan magának való zenei érdeklődését tekintve Hungáriás volt amit én mint Beatles-es és öcsém mint Iron Maiden-es srácok mélyen megvetettünk. Nyál-gájnak tartottuk. Öcsém sosem hallotta az Iron Maiden zenekart amit állítólag szeretett. Magnónk nem volt, a rádió meg csak Kodályt közvetített néha az Abba-t. Viszont az öcsém rendelkezett egy Iron Maiden feliratú pólóval, ami szabályosan lerohadt róla mire behívták sorkatonának. Maradva Janinál. Jani rendesen ránk kattant. Reggel becsengetett és mindig hozott magával játékot. Eleinte elvettük a játékokat tőle és elzavartuk, idővel viszont a faterja ezt nehezményezte miután a mocskos-spicli szarrá sírta magát amikor hazament. Döntenünk kellett elfogadjuk Őt a Star Wars kollekciójával együtt, vagy sem. Én úgy vélekedtem nem szabad kiközösíteni, így aztán bejáratos lett hozzánk. Egyik kedvenc közös mulatságunk a hintázás volt. Lementünk a játszótérre és volt ott egy háromszemélyes pontosabban egymás mellett lévő három hinta. A Kádár-rendszerben felnőtt gyerekek még emlékezhetnek rá, azok a hinták az EU-s hintákkal ellentétben kilengtek, a csúszdák csúsztak, csoda hogy életben maradtunk és felnőttünk. Jani hintája a megszokottól kissé jobban lengett ki. Hintázásunk lényege az volt, Jani ült a középső hintában, mi ketten a szélső kettőben és amikor felgyorsultunk elkaptuk a láncot Janién ami következtében egyszerre előre és hátra is lendült. Ennek következtében velőtrázó ordítás kíséretében kirepült és mint zsíros kenyér pofával lefelé csattant a betonon. Gondolom a fájdalomtól meg hogy elterelje figyelmünket hintázni nem tudásáról összehugyozta magát. Megesett hogy véletlen a ruháit dobáltuk a Dunába. Volt hogy egyszerűen leöntöttük háztartási tüzelőolajjal és felgyújtottuk. Nagyon érdekes volt ahogyan szaladt. Fejest ugrott a homokozóba ahol a felnőttek eloltották. A könny is kicsordult a szemünkből úgy nevettünk. Még a Jani szeme is könnyes volt. Lassan elteltek a gyermekévek én és az öcsém zsaruk lettünk. Egy munkahelyen dolgoztunk öcsémmel. Egyik alkalommal miközben a főnökünkkel beszélgettünk (szőnyegszélén álltunk az irodájában) jön haverja a Jani! JANI! J A N I! Nagyon megörültünk neki. Régen nem láttuk. Jani sikeres vállalkozó lett, a főnök barátja, nem mellékesen a mi régi haverunk. Megállt az ajtóban és nem mer belépni. Nem hiszem el ... - mondja, a Solymosik... Ne gyerekeskedj már! - lépünk hozzá. Kezet fogunk, meg akar puszilni. Tipikus Hungáriás szokás - fiúknál. Beszédbe elegyedünk és felveti - ó azok a régi szép idők... Majd azzal folytatja - milyen bunkók voltatok! Nézzünk rá és nevetve mondjuk - Jani, ne mondj ilyet mert úgy megbírságolunk ha elindulsz a kocsiddal leszopod magad. Jani nevet, én nevetek, öcsém nevet, főnök is nevet utóbbi hozzáteszi - Jani, nem viccelnek, tényleg kiszopatnak. Jani elkomolyodik, tompítja a feszültséget mondván - hogy szerettem nálatok lenni! Na oszt méé?! - kérdezzük egyszerre. Emlékszem a padláson volt egy vasládikátok, amibe a pénzt raktátok. Góré erre felkapja a fejét (milyen pénzt?) Jani nevetve mondja - éveken át a zsebpénzemet átvittem nekik mindennap, amit beleraktak egy páncéldobozba. Mondták majd veszünk belőle játékot ha sok összegyűlik. Sok összejött? - kérdi a főnök. Vagy öt éven át hordtam nekik naponta a zsebpénzemet, biztosan. Nevet a Jani. Még nyugtát is adtak róla! - erősíti meg magát bizonygatva hogy nem volt teljesen szellemi fogyatékos... Gyereknyomdával csinálták! - motyogja maga elé kissé elbizonytalanodva. Főnökünk nézi a gondolkodó Janit. Hol őt nézi hol az én meg az öcsém állítólag Janit lenéző arckifejezésünket. Ekkor Jani jókedve valahogy elpárolgott. Kétségtelen, sokat mondó pillanat volt. Néz minket a Jani és kitör belőle: mekkora egy KÖCSÖGÖK voltatok! Nem voltak köcsögök Jani, most is azok - így a főnök.

Fiatalság-bolondság

Vannak akik biliárdozni, pókerezni esetleg csajozni jártak. Én barátokkal múlattam az időt. Még hivatásos-katona koromban vásároltam magamnak egy hadműveleti-társasjátékot. Európa térképe volt rajta. Játékosonként külön fegyvernemeket alkottunk akik szövetségeket alakítva dobókockás játék mentén törtek a győzelem felé. Egyikünket sem érdekelt a játék ellenben remek alkalom volt hogy hárman összeüljünk nálam iszogatni reggelig. Mi hárman a Sanyi, Pista és én. Azonos szinten voltunk rohadékok ezért egyikünk sem mert a többiek ellen fellépni. Keresnünk kellett egy negyediket akit szanaszét (diáknyelven) szopathattunk. Meg hát a játék is úgy kívánta meg sajátos szabályzat értelmezésünknek köszönhetően hogy páros számú játékosok űzzék ezáltal mi hárman egy valakit biztosan ki tudunk közösíteni. Először arra gondoltam negyediknek jó lesz az öcsém. Viszont a kis bunkó akkortájt már fekete öves karatés volt, én meg törékeny csontú szemétláda. Ezért meghívtuk Jocót negyediknek, szintén katona srác. Józsi volt közülünk a legjobb lelkű. Lévén velünk ellentétben benne még domináltak emberi érzések és ok nélkül soha nem bántott senkit. Ő lett a konc. Józsit megkereste a "három király" a nőtlen tiszti szállón (pátosszal telített pillanat volt) Invitáltuk hozzám egy éjszakai kis társasjátékra. Nekem már korábban feltűnt Jocó valamiért kezd elhidegülni tőlünk. Legutóbb reggelig 21-gyeztünk magyar-kártyával. A vesztesnek meg kellett innia minden kör után egy pohár vizet. Persze a partikban csaltunk. Jocó mellett óránként cseréltük a műanyag lavór vizet, amit mindig kiivott. Reggelre kopoltyúi nőttek, hamuszürke lett a feje, és berúgott a víztől. Ezen eleinte jót nevettünk, de amikor lehányta a falat az már ijesztő és rém közönséges cselekedet volt tőle. Anyukámnak sem tetszett. Pedig Jocó csak vizet meg epét okádott. Előrelátóan enni nem adtunk neki. Ravaszul ezt vízeséses témakörű fali poszterrel tette. Mégis lebukott. Tehát Jocó már megint nem akar velünk tartani. Kénytelenek voltunk kilátásba helyezni közelgő lemészárlásának időpontját. Hogy bizonyítsa Sanyink nem viccelünk lekevert neki egyet amit én Pistivel elleneztem. Jocó meg lett győzve, immáron négyen lettünk. Elfoglaltuk a szobámat nálunk, vettünk száz üveg sört meg csuda se tudja milyen konyaknak nevezett hígítót. Térkép kiterítve, hamutartók az asztalon, sorsolás. Józsi lett Sanyival. Egy csapat lettek külön-külön egymást támogatandó fegyvernemekként. É Pistával az ellenfelük. Amikor Sanyi megtudta hogy Jocó a társa ránézett és ezt mondta: - ha vesztünk megdöglesz bazdmeg! Sanyinak nem csak a veszteni nem tudás volt a gyengéje. Abszolút agymentes volt. Viszont rohadt agresszív. Meg nagyon erős. Jocó ezt tudta, nem örült. Elkezdtünk játszani és Pista meg én már az elején előnyt kovácsoltunk abból Jocó képtelen volt hatost dobni. Sanyi - Jocó társa ezt ahogy mondta "szemétségnek" tartotta Józsitól. Mi igyekeztünk Józsi védelmére kelni persze röhögtünk mint ökör. Nekem bevillant egy Nagy ötletem még a játék elején amelyik páros veszít az fizeti a másik páros heti alkoholszámláját. Jocó ordította hogy - NEM! - Sanyinak tetszett az ötlet. Igaz megemlítette Jocónak ha veszítenek kifogja belezni mielőtt fel kell a nap. Majd elfelejtettem közben leszállt a nap, midőn a játék lendületet vett. Éjfél-felé megéheztünk. Jocót kizavartuk a konyhába csináljon nekünk szendvicseket. Jocó behozta a szendvicseket, mindet felzabáltuk Józsi adagjával kezdtük. Lassan éjjel egy óra felé járt az idő, midőn kezdett körvonalazódni hogy én és Pisti fogunk nyerni. Sanyi küzdött mint a Führer a bunkerban. Jocó minduntalan csalódást okozott neki. Jocónak voltak hibái. Először is soha nem játszott még a játékkal, mi meg már ezerszer. Másodszor nem látott az éhségtől. Harmadszor amíg mi egy pohárral ittunk neki kettőt töltöttünk hiába, szerettük. Ez mellett ott tornyosult felette Sanyi nagy alakja, akinek szűk marokkal mérték a türelmet fogantatásakor. A legfőbb hátrányt mégis az jelentette mint kiderült Jocó akkor már kettő napja nem aludt. Amikor elraboltuk éppen éjszakás szolgálat után le akart feküdni. Ülünk az asztalnál és ordibálunk. Én fantázia német nyelven ugatok, Pisti a szövetségesem röhög mint a sakál. Sanyit szétveti az ideg, vesztésre állnak. Jocóra úgy kell rászólni hogy dobjon. Ha jól emlékszem négyes volt a legnagyobb amit sikerült neki egész éjszaka. Ebben a meghitt boldog hangulatban telik az éjszaka. Hajnal felé már körvonalazódik Sanyiék elveszítik a csatát. Az én párosom én és Pista zakatolunk a győzelem felé. Önfeledt boldogságunkban egymás pöcsét húzogassuk. Amikor Sanyi indigó színű fejjel kezdi kapizsgálni mibe fog kerülni neki a győzteseknek a mi itatásunk még frusztráltabb lesz. Ekkor a végjáték felé Sanyi felnéz a szemüvegéből (nem volt kifejezetten szép srác) látja hogy az asztal túl felén én és Pista smárolunk a győzelem kapujában, amíg az ő csapattársa a - NYOMORULT! - Jocó szabályosan elaludt puffon ülve. Sanyi nézi harcostársát, füstöl a füle a méregtől. Súgom neki (nem hittem volna hogy baj lesz belőle) - te Sanyi, ez a Józsi nem tisztel téged... Sanyi felugrik, megtermett rúgással Jocót beküldi a ruhásszekrénybe puffal együtt. Erre felriad a szomszédszobában valami oknál fogva nehezen alvó anyám és beront hozzánk. "Gyerekek! Szétveritek a házat?!" Látjuk amint Józsi a szekrényajtóval nyakában behugyozva a fájdalomtól lehányt ingben mászik ki a zoknik közül miközben káromkodik holtnyelven. Sanyi már éppen készülne megint felrúgni amikor elkezd éktelenül röhögni. Mint a csendőr az indul a bakterház epizódjában röhögve mutat Jocó kézfejére... Józsinak ugyanis szabályosan leszakadt egy ujja... Franc se mondta neki hogy olyan erőteljesen turkáljon az orrában! Sajnos ezen formációban egyre nehezebben tudtam összehozni a csapatot. Jocónak valahogy elment a kedve a mókáktól.

Forgó-hordó

Korábbi történeteimben feltűnhetett nektek a három muskétás személy szerint jómagam, aki sosem szerette a hülye vicceket, Sanyi-barátom (státusz hivatásos-katona barátom) Ő arról volt híres hogy nem volt túl szép, egyes külső megfigyelők szerint akkora tuskó hogy magától hasadt. Aztán ott volt a Józsi, aki egy galamblelkű-srác. Kár hogy fájdalmasan hülye! Utóbbi szentül hitte hogy szamuráj, indián, meg UFO űrhajós. Minden barátnőmbe szerelmes volt. Mondjuk megkönnyítette a helyzetét hogy életemben egy barátnőm volt aki később a feleségem lett, Sziporka. Mi hárman a 80-as évek végén sok mindent kipróbáltunk. Általában mókáink abból álltak hogy Sanyi kiakarta nyírni Józsit. Elmondása szerint bírta a Jocót csak rohadtul idegesítette hogy él! Jómagam a mérleg-nyelveként számtalanszor megmentettem Józsit. Hármunk elemzői szerint ha Sanyi elfelejtette basztatni azért arra felhívtam Sanci figyelmét. Csak hogy pörögjön az a lusta internet nélküli világ. Ha már pörgés. Beszartok! Egyik alkalommal elhatároztuk bemegyünk a vidámparkba. Nagyon sok szabadidőnk volt. Ez abból adódott hogy egyikünknek sem volt barátnője. Szipor akkor még élte gondtalan Kobra-mentes életét, és Sanyi is reménytelenül kereste a nőt aki süket meg vak is, tehát pont nem zavarja az a miliő amely árad belőle. Józsinak nem volt szintén barátnője, mert ha figyelnél emlékeznél rá imént írtam neki csak az a nő kellett aki nekem. És akkor még nekem sem volt. Így hát a három muskétás elindul a fővárosi vidámparkba. Megérkezve azonnal feltűnt az az isteni szerkezetet, a forgó-hordó. Igyekeztem elvinni onnan hű társaimat mert tudtam ebből baj lesz. Jocó ugyanis mint a megigézett barom figyelte a forgást, a Sanyi meg megigézve figyelte a Józsit. A nap szokatlanul indult, még nem rúgta fel. Jómagam mint nemes lelkű mondom a Józsinak - Józsi, ne! Olyan hülye vagy! - kezdi a Jocó és folytatja - ne te mond meg mire fizetek! A pöcsöm ki van a hülye parancsolgató stílusoddal! Nem értem miért jöttél te is!? Hogy meg ne öljön a Sanyi! - válaszolom, de a hülye már veszi is a jegyet. Na kérem, igyekszem pontosan visszaadni a történteket. A sokadalom állt a hordó előtt, legidősebb leendő hordótöltelék vagy nyolc-éves lehetett. Előfordult a versenyzők között hogy megbicsaklott valamelyik kisgyerek és kellett vagy 10 másodperc mire végigszaladt a létesítményben. Olyankor a soron következők türelmesen vártak. Józsi megjelent a sorban, dacára annak hogy nem akartak neki jegyet adni lévén 160 kg-os rohadt-sárga fogakkal rendelkező rémisztően elcseszett figura benyomását keltette első és sokadik ránézésre is. Józsi sorba állt, én Sanyival támaszkodtam egy korlátnál és néztük a bevetést. Józsi sorra került. Talán nem árt ha elmesélem Józsi a sima földön szélcsendben is nehezen állt egy helyben. A lábait nem tudom mire tervezte a természet, de tuti nem a földi létre. És ekkor ez a barom belépett a hordóba. Nagyon jó a megérzésed, azonnal felborult a szerencsétlen. Eleinte a sorban következő gyerekek nevettek, mivel Józsi kapálózása elsőre tűnhetett akár mulatságosnak is. Aztán elkezdett ez a közel 30 éves rakás nagy szerencsétlenség ordibálni: "AZONNAL ÁLLÍTSÁK MEG A HORDÓT!" Igen ám, de külön személyzet nem tartozott a hordóhoz. Lévén reggel elindították, este meg megállították. A jegyeket távolabb a pénztárban adták rá. Forog a hordó, Józsi ordítozik, a gyerekek jókedvét a félelem váltotta fel, elszaladtak. Így telt el a délelőttből egy óra. Eleinte figyeltük a jelenséget Sanyival de Sanci jelezte, ő azért meginna egy sört. Elmentünk sörözni. Jó-óra múlva visszamentünk a hordóhoz. Messziről hallottuk az eleinte kétségbeesett szitkozódásból könyörgésbe áthajló Jocó sirámot. Nem állíthatom hogy nem haladt előre Jocó, már majdnem a közepén volt a hordónak. Néztük. Percekig. Szótlanul. Sanyi ekkor megszólal. Te Kobra, menjünk haza és hagyjuk itt a rákba. Az nem bajtársiatlanság? - érdeklődöm. Sanyi rám néz, nem lett szebb. Feleli - oké, veszek egy jegyet én is. Tudtam ebből baj lesz. Sanyi a pénztárhoz lépett, kért egy jegyet. Szóltak neki állítólag sokat kell várni mert valaki nagyon beleélte magát a mókába. Sanyi a maga természetességében odament a hordóhoz, fellépett a szélére, kettőt lépett jobbra, egyet-balra, és egy Pelét megszégyenítő jobb egyenessel olyat küldött Jocóba, az beszarva a fájdalomtól kirepült végre a hordóból. Jó kis időtöltés volt.

Harcsa

Harcsát egy internetes csoportban ismertem meg. Fura srác. Jó 50-es, állandóan páncélmellényben. Esetenként szüksége is lehetett rá. Harcsa az igazi „turbó-magyar” effekt. Személyleírása: két és fél méter magas, bajusza vastagon fonott derekáig ér. Mindig puszit ad találkozásnál. Szemeiből semmit sem látsz mert azok valahol mélyen benn vannak a szemgödrében. Bőrkabátot hord, ami tele van fém plakettekkel. Itt ne Beatles meg Iron Maiden jelvényekre gondolj hanem Kárpátia, Trianon Magyarország, meg sok minden amit nem értek mert sosem tudtam olvasni a rovás írást. Utóbbit Harcsa sem. Bőrnadrág, nem állna jól neki a szövet. Csizma nyáron 100 fokban is. Motor alá „lónak” amit az ő súlyához gyártottak. Írnám amikor reggel kocog tréningben láthatod, színházban Armani-öltönyben, de annyit szokott kocogni mint színházban feszengeni. Nos Harcsával összemelegedtünk, beválasztom egy csoportomba. Azonnal a társaság krémje lett. Nagy ember, nagy szív! Volt fotós aki fizetett neki pár portréért. Harcsával virtuális barátságot kötök. Időközben megszületik a kis harcsa, a lánya. Mivel Harcsa a közelemben lakik jelzi sértésnek veszi ha nem látogatom meg szerény hajlékában. Sziporral felkerekedünk, irány a baba bolt. Szipor mondja (nézd ezt a falatka kis ruhát, én is akarok) - NEM! Bevásárolunk és megjelenünk a zúgónál Harcsa élőhelyén. Nagy az öröm, beinvitál. Harcsa és Harcsa-né boldogok, Harcsa anyukája hellyel kínál minket. Miután kigügyögtünk magunkat a kis csöppség felett (Szipor még ma is ott lenne) Harcsa kezembe nyom egy lefűzött vaskos antiszemita kiadványt nem írom le a címét. Feszengve lapozgatom. Mondja vigyem haza. Jelzem nagyon sok a munkám, - vidd haza! - és kezdi az előadást de Harcsa mama letorkolja. Szerinted a baromságaidat jöttek hallgatni? Harcsa elszégyelli magát. Beszélgetünk anyukával meg Harcsánéval amikor pár perc múlva Harcsa belibben egy méteres Szálasi poszterrel hogy nekem adja. Anyukája megint megszidja, ismét elszégyelli magát. Amikor készülődünk hazafelé csak utánam oson és a markomba nyom pár kitűzőt valami számomra megfejthetetlen hieroglifákkal (nem Egyiptomiak voltak) Elköszöntünk, padlógáz, menekülünk! Harcsa a személyes élmények hatására megírja a neten milyen aranyosak vagyunk. Jujj a Kobra meg a Sziporka tényleg nálad volt? - kérdik tőle. Fürdök az elismertségben, jól esett. Harcsa mivel idővel a társaság kedvence lett, nagydarab félfasiszta, kisgyermekes, jólelkű arc (a közvélekedés szerint ezek vonzó emberek) több meghívást is kapott. Öcsém írja neki - ugorj be egy kávéra. Majd felhív engem az öcsém, jó fej a csóka? Nagyszerű, áradozok. Egyik nap öcsém rám csörög - te Kobra, segíts baszki! Mi van? - kérdem. Itt a Harcsa. Mit csináljak vele? Mondom nem értek hozzá, állítólag nyúzni kell, és ha jól fűszerezed... A HAVEROD! Mesélj! - könyörgök izgatottan. Baszki megjelent, lesmárolt ami következtében rémálmaim lesznek. Most a konyhában ül a hűtő előtt és magyaráz az anyósomnak aki mindjárt éhen hal. Valami könyv van nála... Az a címe hogy…? (ismét nem írom le) - kérdem. AZ! Én adtam neki hogy vigye el hozzád felelem - mire vég nélküli ordítás, alig tudom kidumálni magam. Mi a szart csináljak vele? - kérdi. Mire én csigalom-nyugavér, elfog menni. Szeptemberben kamionozik. Március van barom! - ordít az öcsém. Bishit meglátogatta párszor, amit Bishi úgy vélt tud kezelni. Olyankor akkor sem mentek ki a házból ha Harcsa csengetett. A gond az volt, Harcsa ráért. Órákig sütkérezett a ház előtt az utca rémületére. Várt. Sokáig. Vég nélküli röhögéseimet egy élmény szakítja félbe, megjelenik nálam is. Szipor rém vendégszerető azonnal beinvitálja. Leültetjük, kávéval kínáljuk és nézzük őt. Nem szól egy szót sem. Nem volt szószátyár, ha csak nem tarthatott termékismertetőt az (jól figyeltél) abból a könyvből. Sziporral kimennek az erkélyre és meséli a bizonyos világuralom részleteit. Kezdi beleszőni a „hazaáruló droid” 2006-os rendőrök eseteit. Ekkor jelzem - cimbi, bármekkora is vagy, ezért Szipor megdug! Nem fog jólesni. Szipor nem volt sosem toleráns amikor győzködték hogy a férje hazaáruló, és a családjával kellene együtt lógnia a lámpavason. Hiába, Szipor is tud személyeskedő lenni. Harcsa agya helyén valami kattog, csendben marad. Témát váltva szidja a zsidókat, majd pár perc múlva ismét rendőrélmények (light-osabb kivitelben) mire mondom neki - Harcsám, mennünk kell. Erre Szipor te hülye, mi vagyunk otthon. Harcsa hazament. A történet folytatása: a fél netes csoportot felkereste személyesen, tényleg kamionozott. Hiába vigyorogtál mert messze laksz vagy dolgozol megjelent nálad Berlinben, Londonban is, és vitt neked a kiadványából. Akkor is ha zsidó voltál. Volt rá példa. Bimbózó barátságunknak az vetett véget hogy felbomlott azon csoportunk. Ahogyan lenni szokott én tehettem mindenről, amit ki is tárgyaltak többek között Harcsával is. Az ezredik hozzám visszajutott engem érintő harcsa vélemény kapcsán rá kérdeztem miért tart engem hazaáruló, bipsi-komcsinak? Nem tudta mire gondolok.

Joci videója

(igyekszem úgy visszaadni ezt az édes nyalánkságot ahogyan mesélte nekem Joci.) Története a Kádár-korszak világába kalauzolja el nyájas olvasóimat. Anno a Kádári világban annak a vége felé a 80-as évek második felének az elején (tehát 1986-ban) nem lehetett sejteni mit hoz a holnap. Józsi mint türelmetlen elhatározza kiutazik Bécsbe, hoz haza magának videó magnót. Itthon is lehetett kapni külföldről viszont némi kis csavarral negyed áron beszerezhető volt. Józsi lelkes híve volt az Onedin-család sorozatnak, meg az Alfa Holdbázisnak. Továbbá a késő esti kulturális adásokról sem akart lecsúszni lévén egyre többször adtak pl. kortársművészek verseiből felolvasóesteket amikért Józsi rajongott. A „fölszállott a páva” tv-műsornak szabályosan rabja lett! Csak sűrűn elaludt. Amikor ezt Józsi mesélte néztem rá mint a vakló. Ő megrázta a fejét és hozzátette - jó van na, kicsit érdekelt a nyolcadik utas a halál meg a Cicciolina ló szopása is. Ne zavarj be! - rivallt rám. Tehát Józsi a munkahelyén érdeklődött mi a feltétele hogy kimehessen nyugatra? Az illetékes elvtárs válasza Józsikám, az álmok fontosak. Majd hozzátette ő maga pl. űrhajós akart mindig lenni és sosem fog róla lemondani. Józsi úgy érezte sarokba szorították és tényleg kifog maradni a kortársművészek késő éjszakát kitöltő felolvasóestjének visszanézéséből ezért rimánkodni kezdett ami állítólag már csak azért is volt szánalmas mert nem volt párttag. Kutyát nem érdekelte mi a nyűgje. Ekkor Józsi bedobta az aduászt - SZEMETEK! ha nem kapok engedélyt itt hagyom a munkahelyemet és megpattanok! Mivel igen fontos szektorban dolgozott (élelmiszerlánc) a reakció harsány röhögésben volt mérhető. Szó-szó, ugorjunk egy nagyot Józsi megkapta az engedélyt dacára a rothadt nyugati kapitalista világ ipari kémkedési veszélye ellenére. Mi lesz ha a Józsi a csuda se tudja milyen strasszén kipofázza hogyan tölti fel a csemege-pultot Budapesten? Nem akart róla beszélni hogyan érte el, elérte hogy utazhasson. Józsi az alábbi kegyes feltételekkel mehetett ki nyugatra. A gyerekeket itthon kell hagynia. Tudod Joci ha elfelejtenél hazajönni akkor - tudod, mi? Viheted az asszonyt, meg egy kevéske pénzt, de mire zár a bolt gyere haza, nincsen ki zárjon helyetted. Józsi szétsziszegte az arcát és a nagy nap fogva kedvese kezét kiviharzott a Wilhelmb@sszameg strasszéra és lecsapott egy videó magnóra. Nagyon boldog volt. Amikor mesélte láttam a megélt emlékek hatására átszellemült az arca. Hozza haza a videó magnót és otthon már köti is rá az antennákat amikor észreveszi, a Káposztásmegyeri-lakótelep kábeltévé hálózata előre be van rajta állítva mind a négy akkor fogható külföldi adóval együtt. Ezt nem értette, de volt egy gyanúja hogy az a magnó nem új, csak szopatták a boltban. Sebaj! Az igazi szopás csak ezután következett. Józsi - jaj, legyünk már hősünkkel kicsit közvetlenebbek a Joci, a mi JOCINK! egyik nap kap egy levelet legyen szíves befáradni a készülékkel a Budapesti vám-hivatalba egy kis dumcsira. Józsi ezt nem értette ellenben abban a korszakban a kívánságműsor hétfőn volt aktuális kettőtől-ötig, és azt sem a vámhivatalból sugározták. Jocó kiszedte gyorsan a Cicciolina kazettát a magnóból (sosem értette hogyan került bele) majd elviharzott a vámhivatalba. Ott a magnót letette a pultra, és azt az ügykezelő magához véve bevitte egy helységbe ahonnan kijövet egy papírt adott át és Jocinkra rá sem nézve ennyit mondott - átvettem. Majd értesítem. Jocink kissé lefagyott. Állítólag bambán állt a pult ügyfélszopatós oldalán de zárórakor rászóltak húzzon már haza. Jocink ekkor érdeklődött, most mi történt vele? Maga nem tudja? - és fergeteges vihogás hagyta el a vámügyintéző ajkát, mintha nem az első eset lett volna praxisában. Joci mesélte (besz@rsz!) volt akkor olyan hogy "turista" útlevél. Ő ilyennel rendelkezett. Jogosult volt a Wilhelmf@szastrasszén kávézni, de nem hozhatott haza semmit. Akkor most mi lesz? - kérdi a Jocó mire a válasz levélben érkezik egy hónap múlva (30 napig nem aludt hősünk) amiben a Magyar Népköztársaság nevében tájékoztatták Jocit hogy a videó-magnót újraértékesítették, és ebből átutaltak a számára 15.000 ft-ot amiből a büntetés levonása után maradt 2.200 ft. Józsi amikor ezt mesélte az emlékek hatására tekintete zavarossá vált.

A nőket nem verjük! Aki nőt megüt, az nem férfi. Nem is megyek bele érvelésbe, tökéletesen azonosulok ezen felvetéssel. Ellenben. Volt nekem egy Bandi haverom. Nagy barátomként tisztelhettem. Családostól összejártunk ettünk-ittunk, mulattunk. Nem egyszer beleokádtunk az étkező asztalon lévő virslis fazékba, és derültünk rajta milyen hatást vált ki cselekedetünk asszonyainkból. Amikor többet ittunk a kelleténél behugyoztunk. Vidáman tapicskoltunk vizeletünkben nőink szenvedélyes ordibálásai közepette. Elittuk a kosztpénzt, éjjelenként torkunk szakadtából énekeltünk Beatles-dalokat (egyikünk sem tudott angolul) és egymás gatyájában turkáltunk mint minden normális baráti-társaság fél-buzi hím tagjai. Egyik alkalommal (karácsony-napján) december 24.-én jön át hozzám a Bandi, és a szokásos vigyorral a fején leheveredik konyhámban egy székre. Beszélek hozzá, nem válaszol. Csapkod a teste mellett karjaival ezt ismételgetve: "az anyám istenit!" Kérdezem őt mi a baj? Töltök neki italt, de csak ennyit tud kimondani: "az anyám istenit!" Idővel a beszélgetésünk kezdett részéről uncsivá válni, ezért fenyegetőzésemre megnyílik: Kobra, elhagyott az asszony! Felröhögtem. Pár perces visításomat a már-már unalmas "az anyám istenit! " - skandálása szakította félbe ismét és ismét. Kérdeztem újfent: mit csinált az asszony? Elköltözött. Elhagyott. Otthon a gyerekek, a dög meg lelépett egy kannal. Megint fergeteges röhögés lesz úrrá rajtam, hiszen csak a haverom. Bandi néz rám és idővel kezdi szarul érezni magát. Megemlíti, soha nem kell neki többet nő. 30 év után nem ezt érdemelte. Kezdtem érezni, mintha nem viccelne. Nem viccelt. - a szarnak vagy olyan gusztustalan hogy nem lehet veled kibírni? - érdeklődöm mire Ő - tőled tanultam Kobra. Téged miért nem hagytak még el? - kérdi. No, lényeg a lényeg, Bandicsek kicsit befordult magába. Összetört lelkileg. Próbáltam feldobni hangulatát vicceket is meséltem neki de csak nézett maga elé és ismételgette "az anyám istenit!" Aztán hazament. Telik-múlik az idő eltelt vagy kettő-nap, a Bandicsek becsajozik. Kérdem tőle: - ennyit jelentett neked 30 év házasság? Meg emlegettél valami soha nem kell neked több nő elhatározást. Bandi mondja komolyan gondolta amit mondott, de megéhezett. Nézd meg az új csajom, mondja. Bemutatom neked. Bandi áthozza a csajt, fel voltam készülve minden szörnyűségre. Erre megjelenik egy tök jó csajjal. Hozzálépek, kezet fogok vele, bemutatkozok. Nézem a csajt, meg se szólal. Bandi, mi a baj? Olyan szótlan a bige. Nem tud beszélni! - mondja Bandi. Ne kúrjál fel! - így én, de Bandi biztosít róla, nem fog felkúrni. Csupán arról van szó, a csaj nem tud beszélni. Így találta. Pontosabban volt már aki hallotta beszélni, tehát alapból rendelkezik a képességgel. Csak nem szeret beszélni. Olyan mint az aranyhal? - kérdem. Nem - mondja Bandi, nincsenek uszonyai. De tök hülye! Kicsit előrébb trappolva a sztoriban Bandinak az új csajától hipp-hopp születik kettő gyereke, plusz ott vannak a sajátok. A csaj mos, főz, takarít, a szexben se rossz mint ecseteli Banderasz (le is nyeli) sőt néha meg is szólal, tehát kezd beállni az univerzum rendje. Eltelik vagy kettő-esztendő mire Bandival találkozok az utcán. Hogy vagytok? - kérdem mire ő, tök jól csak olyan fura a társam. Kérdésemre mi a gond vele azt mondja olyan mint a rossz számítógép. Félévente újra kell indítani. Értetlenségemre elmondta, életében nem ütött meg nőt. Félévente a mostani párja egyik pillanatról a másikra elkezd őrjöngeni minden kiváltó ok nélkül. Ekkor ad neki egy maflást, és mintha semmi sem történt volna tök normális ismét. Nézek a Bandira és mondom figyu, ez tök undorító. Egy nőt nem üthetsz meg. Mivel tudja ezt kiváltani belőled? Bandi mondja a nője legutóbb például meglátott egy lovat. Elkezdett ordítani: "NEKEM KELL A LÓ!" - amit eleinte mulatságosnak tartott mindenki. Viszont nagyon hangosan kiabált sokak előtt, és nem akarta abbahagyni. Plusz a ló úgy megijedt hogy az is elkezdett ordibálni. Apokaliptikus jelenet volt. Kérte a csajt hagyja abba, de a csaj nekiesett és csípte, rúgta, kaparta a karosszériáját, mire lekent egy fülest. Onnan hirtelen semmi gond. Kobra, most hagyjam el azt a nőt akivel semmi gondom ha megkapja az adagját? Kell neki az a füles. Te mit tennél? - kérdi. Tényleg lenyeli? - érdeklődöm. Le! - mondja. Akkor vegyél neki lovat!

Béla

Bélával közös haverom mesélte aki nagyon nem tudott titkot tartani. Együtt iszogattak. Tudtuk hogy Béla bevállalós volt világ életében, ez a sztori viszont megrázta. Béla soha nem tudta magában tartani amit elkövetett. Kettős személyiség. Az egyik elköveti, a másik van olyan barom hogy elmeséli. Egyik gusztustalanabb meg hülyébb mint a másik. Béla késztetést érez rá hogy elmondja ami vele megesik, és akiknek elmondja azok meg kifecsegik. Egyszer volt, hol nem volt, volt egy söröző. Találkozott Béla, nevezzük a másikat a havert Lajos-nak, Lajossal. Ahogyan az lenni szokott vidám sörözgetés, nosztalgiázás a szép időkről és ekkor Béla komolyra vált. Anyagi gondjaim vannak - említi. Lajcsi röhög. Béla rohadj meg, sosem volt pénzed! - közli kíméletesen. Most tényleg - mondja Bélus, tekintete a horizontot fürkészi a bárpult felett. Te Lajos, nekem kezelésekre kell járnom. Lajos (mivel emberi lény) nyel egy nagyot és kémleli Bélus testét. Mi az amit nem vett észre? Béla nem fogyott, a pofája is puffadt. Bűzlik mint a kanális, tehát semmi szokatlan. Talán a szemei, a tekintete... - nem, az is vizenyős és áthatolhatatlan mint volt. Mi a baj Béluci? - kérdi a jó kolléga, barát. Nem mondom el, kipofázod! Miért pofáznám ki? Mert szemét vagy! - mondja amaz. Lajcsi is csak bólogatni tud, a tények makacs dolgok. Na jó, elmondom így Béla. Talán rémlik mint írtam, Béla mindig is hülye volt. Lajcsi éppen beleiszik a sörbe, amikor Béla ezt mondja. Járok egy kurvához. Lajcsi lehányja a falat. Érdeklődve kapargatja a tapétát amin immár gombadarabok is vannak. Féléve evett gombát utoljára. Hová jársz Béla? - érdeklődik barátilag a barát. Kurvához, feleli Béla. De ez más. Ez nem olyan kurva. Lajcsi felvonyít, bizonyára jellegét tekintve a beszámoló kissé jobban felrázta posványos reggelét. Béla -nő az illető? Igen, ez nő. Amúgy jó nő, de nem is kellene hogy jó legyen. Nem azért járok hozzá amire gondolsz. Értem - mondja Lajcsi, gondolom lelki támasz, meg ilyenek, mi? Nem - így Béla, - azért hogy lehugyozzon. Lajos ezen a pontnál felborul a székkel, beveri a fejét a radiátorba, és magával rántja az asztalterítőt hamutartóstól. Gyerekek! Menjetek haza ha be vagytok b@szva! - ordítja Mari a csapos. Lajos a pulthoz kászálódik. Nagyokat szippant a levegőből, fizet kettő sört, közben le sem veszi a tekintetét Bélusról. Visszatérve az asztalhoz leteszi a söröket és kéri - nem, könyörög, - nyílj meg állat! Bízhatsz bennem! Mondja Béla - ááá nem, eddig csak szokványost mondtam, ha a meglepő dolgokról is mesélnék kipofázod. Lajos fel van húzva mint egy 120 fontos íj, pálinkát is fizet. Az hatott. Béla tekintete a végtelent fürkészi mint Depardieu az 1492 Paradicsom meghódításának nyitó jelenetében. Lajos, ez egy olyan szolgáltatás, amit többen igénybe vesznek mint gondolnád. - kezdi a beszámoló érdekesebb nem uncsi részét Béla. Hiszed vagy sem, előre kell időpontot egyeztetni. Nem tudom elmagyarázni neked miért igénylem ezt. Úgy vagyok vele eddig nem éltem csak azt hittem. Ezen élmény valamiféle fetisemmé vált, és ez nem is megcsalás. Hiszen mint tudod sosem csalnám meg a páromat. Fiúkkal csinálás nem megcsalás, ez meg abszolúte nem az. Bele kell feküdnöm a kádba, ő fölém áll, és lepisil. Tudod miért jó ez? Lajos felugrik - Béla! Ha folytatod agyon verlek a hólapáttal. Te tiszta hülye vagy! Mennyit fizetsz ezért? Semmit! - háborodik fel Béla. Ez egészségmegtartó kezelés, nincsen ára. Persze ott hagyok tiszteletem jeléül 20.000 forintot, hidd el az nem pénz érte. Lajos nem bírta a terhet. Felhívta azon személyeket akiktől nem mennek ki ilyen történetek. Mivel velem együtt ők azok akik tudják miről szabad, és miről nem szabad beszélni (írni) Köszönöm a figyelmedet.

Tokaji

Amikor rabja vagy egy hóbortnak. Bizonyára feltűnt már nektek többször megemlékeztem "Géza a motoros" -ról írásaimban. Géza nagyon régi ismerősöm. Életem azon szakaszaiban amikor abszolút nem kívántam lényét mindig felbukkant. Azt mondja (kérdeztem) "véletlen" de szerintem figyel a rohadék! Mivel hasznomra lenni nem tud, ezért ott árt ahol tud. Egyiknap feltűnik a ház előtt motorjával. Éppen délutáni nyálcsorgatós alvásomra készülődöm. Amikor meglátom ő az, redőnyöket leengedem, kutyákat kizavarom, és bekapcsolom az áramot a kerítésben. Géza bekiabál - Kobrájsziusz itthon vagy!? Vissza kiálltok, - nincsen itthon Zoli, dolgozik! - igyekszem Szipor hangját utánozni aki éppen Géza előtt teregeti a ruhákat az erkélyen és mutatja Gézának jól hallotta, éppen most kapta meg a választ méghozzá tőle, csak visszhangzik a lakás. Géza ordít - engedj be Kobri! Olyat hoztam neked leszopod magad! Istenem, legyek túl rajta (már Gézán) beengedem. Géza azonnal lehuppan a konyhában az asztalhoz és teli pofára gyűri magába a süteményeket. Kobra, zavarok? Igen. Van egy kávéd? Van. Kérhetek? Igen. Kérek. Nem adok. Takarodj haza. Jajj te Kobrisku, olyan faragatlan köcsög tudsz lenni. Ezt érdemli egy régi haver? - kérdi. Régi haver nem, - felelem. Na, akkor elmondom miért jöttem. Fogadjunk hogy főzöl nekem egy kávét és adsz egy sört is? Fogadjunk! - felelem. Erre a piszok szemétláda mit húz elő a nadrágjából? Nem nyulat, a változatosság kedvéért nem is a nemi szervét nekem kínálgatva. Nem találnátok ki. Egy II. világháborús katonai tőrt. Mindent gyűjtök ami kapcsolódik a II. világháborúhoz. Miért? Nem tudom, így van ez közel 30 éve. És ezt nagyon jól tudta Géza is. Tehát kihúzta a tőrt, lerakta az asztalra és ezt mondta... - kávét, SÖRT! Ó hogy nyúlna meg a beled, adok hangot magamban újévi jókívánságomnak. Elé rakom a sörömet, melegítem a kávét. - Kobrájsziusz gernyusz, nehogy megégesd a kávét mert akkor főzhetsz másikat - jelzi. Tejszínnel kérem, remélem van itthon és nem kell boltba szaladnod amíg én Sziporral játszadozok várva rád. Na ide figyelj te spermaputtony! - üvöltöm. Mire felugrik elrakva a tőrt megy haza mert úgy véli mint mondja, itt őt nem tisztelik. - Ülj le a seggedre te ökör! ordítom, kávé elé rakva, sörömet kortyolgatja. Mikor beleiszik a kávéba kilöttyen az a terítőre. Nem baj Kobru? - kérdi. Ne haragudj. Szipor kedvenc terítője - mondom. Nem gond, majd azt mondjuk te voltál - feleli. Átadja a tőrt. Forgatom, nézegetem, dobog a szívem. Majdnem sírok olyan szép. Markolatában motívum, pengéjében német betűk, teljesen kész vagyok érzelmileg. Na Kobri, tudod hogy üzletben nincsen barátság. Mit adsz érte? Mennyit kérsz? - érdeklődöm. Nem kell a pénzed. Mást adj. Nézek rá, és azon töprengek lelövöm a konyhában, elásom a kertben, és ha megtalálják azt mondom kikezdték a vadak. Szipor eladó? - kérdi. Anyád! - felelem. Megint kezdesz durva lenni... - mondja. Figyelj te Kobra, nem akarlak lehúzni. Egyrészt haverok vagyunk (nem tudom ezt miből szűrte le) másrészt tudom ez a szar vacak sokat jelent neked. Ugyanis ez egy értéktelen vacak. Csak az ilyen hülye kerge birka segg élvez el ha látja mint te. Olcsón megszámítom neked. Adj érte valamit a konyhádból. Bármit vihetsz - suttogom, tudva Szipor az erkélyen van, legfeljebb veszek egy új hűtőt. - Kobra, a szekrény tetejéről kell nekem az 1968- as Tokaji aszúd. Anyád! - ordítom. Imént mondtad hogy semmit sem ér a tőr, nem? Igen mondtam, a kerge-birkára is figyeltél? Géza. Ez a bor egyrészt sokat ér, másrészt emlék. Családi hagyomány a családomban ha megszületik egy gyerek vesznek azon évjáratból egy palackkal. Én 1968-ban születtem, vágod? - ne csináld! sikít fel. Eddig eláll a szar?! Türtőztetem magam. Géza, te mennyit adtál a tőrért? 1000 (egyezer) forintot a piacon. Szart se ér. Egy öreg marharépától vásároltam. Nem eredeti, ha az lenne megdugnám Sziport még ma, hidd el. Géza, egyem a lelked - igyekszem pszichológiai vonalon előnyösebben közelíteni hozzá - a Tokajim ér vagy 50.000 forintot.Úgy legyen, mondja. Tehát egy az egyben csere? ROHADJÁL MÁR MEG! - ne zsarolj, tudod mit, nem kell! Mit csinálsz az ezer forintos tőröddel? Behajítom a Dunába. - mondja. Jól van Kobri, mennem kell - és elrakja a tőrt. Útját állom az ajtóban. Leemelem a Tokajit és átadom neki. TAKARODJ! - mondom. Géza elment, én pedig a tőrt viszem a vitrinembe a többi ereklyémhez. Még gyönyörködöm benne amikor csippan a telefonom. Átvertél Kobra - jön az SMS. 40.000 forintot kaptam érte csak de nem haragszom mert haver vagy. Legközelebb legyen hidegebb a sör - írja.

Unikum

Megint sikerült berúgnom! Életemben úgy igazából egyszer voltam berúgva. Faterom karácsony szenteste lelépett majd dec. 26.-án hazajött. A kettő nap között eltelt 17 év és ezt megünnepeltük. Bebújtunk egy kocsmába és miután a személyi-igazolványom alapján kétséget kizáróan megállapította hogy a fiával beszél (zsaru a fater) berúgtunk. Én fizettem az első pár kört majd amikor Ő következett volna a személyi-adataim mellé ellenőrzőkérdéseket tett fel közös múltunkból amikre nem tudtam válaszolni. Hazament. Engem barátok szállítottak haza. Amikor hazahoztak a ház előtt lehánytam a macskát. Tettem egy fogadalmat az volt az uccsó! Tegnap meg itt volt a második alkalom. Van nekem egy barátom a János. Facebook-on ismerkedtünk össze. Miután hónapokig beszélgettünk szóba került kéne találkoznunk. Írtam neki ha egyszer Nagymaros-felé jársz írj rám. Meglepő válasszal szolgált, Nagymaroson lakik. Soha nem találkoztunk addig. 80 méterre négy házzal lakik mellettem. Tőlem gyalog kettő perc a könyvtár irányában. Na ezért is fontos a művelődés. Azóta már járok a könyvtár felé csak a Jani mindig kint ül a háza előtt egy kis sámlin, és nem jutok tovább. Hét közben más a helyzet. Hét közben János reggeltől-estig dolgozik. Mint mondja fiatal még, le kell tennie valamit az asztalra. Idén töltötte a 72-őt. Mióta Jánossal összehaverkodtam számtalanszor kisegítettük egymást. Ő jött hozzám falat fúrni, bútort cipelni. Én meg viszonzásul inni járok hozzá. Nagyszerű borospincéje van. Megközelíthetőségét nem írom le lévén a Rákosi-rendszerben építették és sosem jönnél rá hogy hol a bejárata. Mivel a mindennapok fura fricskákat nyomatnak le a honpolgárnak jobb ha a titkok titkok maradnak. Megérkezésem mint mindig igen ünnepélyes. János szélesre tárja a kapuját, diadalmasan bevonulok. Ilyenkor Jani mindig elmondja hol kell majd pisilnünk. Volt olyan amikor egy halálra rémült kisfiú mellett hugyoztam le a csempézett falat. Ő Jani szomszédjában lakik. Tehát pincébe le, Jani előszedi az Unikumos fioláját (50 literes) Mielőtt tölt megkérdezi ha többet időznék mondjuk 3-4 órát, ő is mondhat majd valamit beszélgetésünk alatt? A mi beszélgetésünk nagyrészt úgy pereg hogy egymással szemben ülve nyomjuk a slágert. Totál más témákban. Egyszerre beszélünk, gesztikulálunk, de egyikünk sem tudja mit mond a másik. Egy ilyen alkalommal Jani felesége véletlenül lejött hozzánk (elnyomta hangunk fent a házban a tv-hangerejét) látta hogy én széken állva ordítok, Jani meg fenyegeti a ruhafogast szintén kiabálva. Magunkra hagyott minket. Pár sör, pár feles elfogyasztása után mondom "PISÍÍÍ!!!" ami annyit jelent pisilnem kell. Mondja Jani - menjünk! Neked is kell? - érdeklődésemre feleli nem, de egyedül nem enged fel az emberek közé. Meg hát az ő ballanszában mindig van pár liter felesleges kondenzvíz, dobjunk egy sárgát! Felcsattogunk, egyből a muskátlikat célzom meg. Jani elrángat a kert végébe állítólag talált nekünk egy helyet ahol kék virágok nőnek mióta egyszer odahugyoztunk. Jó az nekünk. Természetesen a sztorizás nem áll le közben. Magyarázom az ortodox-egyház felépítését miközben a Jani kiabál velem. Olyan fura az arca. Mintha mérges lenne. Miközben egymás mellett álltunk az Ő pöpösét raktam el az enyém helyett viszont mentségemre az Ő nadrágjába. Így telt el pár óra amikor véletlenül felhoztam a pincéből a telefonomat. "Önnek 22 nem fogadott hívása van" Szipor aggódott, mikor érek haza. Könnyes búcsút vettünk Janival egymástól. El is indulok az emeletre lepihenni de jelzi én nem ott lakom. Kikísér, kaput bezárja, kocsival a kapu mögé áll, és kiengedi a kutyákat. Jani távozásomat követően ilyenkor saját bevallása szerint visszaszokott menni a pincébe és 20-30 percen át még beszél a falakhoz. Kiélvezi hogy szóhoz jut. Lassan kifárad és felmer menni a lakásba. Jómagam hazafelé lehugyozok egy villanyoszlopot, majdnem lehányom a Suzukimat a ház előtt. Belépek a lakásba. Sikerem otthon fenomenális. Egyél apa! - így anya. Minek? Úgyis kihányom. Már fekszek is le a zongorára. Színes buborékok törnek elő ajkaim közül, enyhe húgyszag terjed a lakásban. Másnap reggel kávéval keltenek amit természetesen kiöntök a szőnyegre. Munkába indulva beülök a kocsiba és várok. Aztán kapcsolok nincs sofőröm, átülök a másik oldalra. Így sem stimmel semmi. Megint beültem a szomszéd kocsijába. Munkahelyemen nagy szeretettel fogadnak. Sokan selfiet készítenek velem. Türkiz-sárga a fejem, állítólag foszforeszkál a sötétben. Dől belőlem a nyál. Amikor mondok valamit recseg az állkapcsom. Mint egy alacsony költségvetésű horror-film statisztája. Élmény volt. Ma nem iszok csak vizet.

Tünde

Tündit huszonezer esztendeje ismerem. Amikor Nagymarosra költöztem háztömbnyire lakott tőlem. Mostanra rajta is nyomokat hagyott az idő, a lelke mélyén mégis aranyteremtés. Csak jó mélyre kell leásni. Én gyümölcsöző kapcsolatokat ápolok Tündivel. Így elkerülöm azon veszélyt hogy egy ködös reggelen nyom nélkül eltűnök egy sikátor mélyén. Vannak akikkel jobb jóban lenni. Mostani történetem egy varázslatos délelőtt szülötte. Mondom otthon páromnak - te anya, én rohadt szomjas vagyok. Az a négy sör ami itthon van azzal a kis pálinkával nekem hűtőfolyadéknak is kevés. Megyek sörökért a sör boltba. Megállok a sörbolt előtt, Tünde azonnal lekiabálja a fejemet. Te Zoli! Szopjam ki a lelkedet! Nem vinnél haza engem!? Megdöglök olyan nehezek a szatyraim! - sikítja. Halálra rémülök a sikításától de pár másodperc múlva igyekszem elpoénkodni a szitut amikor magamra találok. Tündi csillagom, ha én hazaviszlek mindkettőnket kihajít a párom. Tünde egyszerre dobbant a kettő lábával az aszfalton - mekkora egy kurafi vagy te! Neeee mond hogy itt hagysz mint egy út menti kurvát! - üvölti a zsúfolt sörbolt előtt. Beszaladok sört venni, behajigálom a csomagjait a kocsiba és magunkra zárom a Suzukit. Indulunk. Hol laksz Tündicsek? - kérdem, mert elköltözött legnagyobb bánatomra a közelemből pár éve. Azt hittem a tanúvédelmi program keretében ásták el Venezuela-őserdejében. Zolikám ott lakok kinn a temetőben, menj csak arra majd mutatom merre menj! - üvölti a zárt légterű kocsiban. Nem spórolva a gázfröccsel indulok, és valami hihetetlen információ ömleny zúdul rám az elkövetkezendő három percben. Nem könnyű megérteni mert a szókincs kissé behatárolt. Minden harmadik szó "….szopó" Nem rosszból csacsog így, egyszerűen megszokta. Bizonyára a környezete ragadványaként vált kiemelt hasonlatává ezen szó megjelölés. Miután már zsong a fejem mondom neki te Tünde, - igyekszem felvenni a ritmust nyalom a csontjaidat. Alig pár perces együttlétünk után úgy kell a sok …szopást kilapátolnom utánad a kocsiból. Jajj Zoli, a ….szopó világ miatt lett ilyen mocskos a (szájára teszi a kezét) a szám. Jah tudom, már röhögök. A temetőhöz érve mondja nekem - Zoli, itt ki is dobhatsz mint a szart! Igaz innen még odébb lakok és ezt a ….szopó utat se tudják megcsinálni - rikácsolja. Nem állok meg, megyek tovább amerre mutatja, hétvégi övezet. Olyan mint a holdbéli táj. Nem merek megállni mert elakadok, és vele kell leélnem az életemet. Mondja nekem (nem, sikítja) - Zoli, bejöhetnél egy kávéra. Örülne neked a Bandi is, tenné anyává a kecskebak! Lerohadt az a ….szopó köcsög autója és nem tudott értem jönni. Felelem - Tündikém te gyöngykagyló nem akarlak megsérteni de rohannom kell, legközelebb nem hagyom ki a lehetőséget. Kérdi - azért nem jössz be mert cigányok vagyunk?! Lehetsz felőlem Bantu-néger is, akkor is be fogok egyszer toppanni. Csak most nagyon sietek. Röhög, vinnyog és csapkodja a vállamat. Ugrál mellettem az ülésben, azon gondolkodom mi a francnak tud ennyire örülni? Mondja nekem - ott Zoli, ott a parkoló, ott meg is tudsz fordulni. Visszakérdezek - arra a ….szopó placcra gondolsz a dögkút mellett? Öröme határtalan. Kihajigáltam a szatyrait és visszafelé hálát adtam az úrnak hogy nem születtem úrinőnek.

Apcsi videója

Amikor felhív egy haverod és ezt üvölti a telefonba: - menj a …… te HÜLYE-ÖKÖR! Következő a történet. Meglátogatott engem egykori rendőrkollégám és egyben haverom az Apcsi. Én magyarosítottam a nevét Gáborról Apollóra, így lett Apcsi. Iszunk mint a gödény, sztorizunk soha meg nem történt hősi kalandjainkat meséljük el asszonyainknak mint zsaruk. Ügyesen ügyelve arra hogy a valóban megtörténtekről említést se tegyünk. Még a gyerkőceim is kicsik voltak, a 90-es évek elején történt. Miután alaposan becsipegettünk Apcsi mondja - te Kobra, vettünk videó-magnót, viszont nincsen hozzá filmem. Kár volt megvenni - jelzem - és magyarázok tovább teljesen másról de kérdi: - nem adsz kölcsön valami filmet? Apcsikám, nekem nincsenek filmjeim. Ha nézni akarok valamit leugrok a videó-tékába - felelem. Apcsi néz rám, ahol ülök az egy kanapé, felette polcrendszer, rajta vagy 150 videó-kazetta szépen felcímkézve. Szó-szó, Apcsi önállósította magát és keserves zsuguriságomból fakadó ordibálásaim ellenére elkezdi olvasgatni a kazetták címkéit. Gusztáv. Walt Disney. Kis-hableány története. Grimm legszebb meséi. Másik polc. Discovery sorozat Hitler életéről hat db. kazetta. Századunk a második világháború története, 12 kazetta. Harmadik polc, a hét-mesterlövész, különben dühbe jövünk. Kobra nálad nincsen értelmes film!? NINCSEN! - sikítom, mire Szipor - nyugi apa, nem eszi meg ha egyet adsz neki. Apcsi nézi a kazettákat és a Hitleres filmek közül kivesz egyet aminek a címe Viva-Italia!" Dob egy "hülye náci-köcsög!" jelzőt, és eltakarodik haza. Még utána kiáltom: - a Grimm legszebb meséi a Viva-Italia helyett nem kell? Másnap felhív Apcsi és ordít a telefonba. Te normális vagy?! Mi van má? - érdeklődök somolyogva. Állítólag, a rokonság vidékről felutazott megtekinteni a videnyómagnót ami akkor még nagy kincs volt. Jött a nagymami Pusztakotkodácsrúl, hozta is az ottani unokát a kis Marcit aki végre megült a seggén és nem a lakást amortizálta le. Nagymami, Apcsi-felesége, Apcsi, a Marci, leülnek a videó elé és Apcsi ünnepélyesen bejelenti történelmi filmet fognak megnézni. Kazetta be, Mussolini a képernyőn amint forgatja kocka fejét. A történet igazán látványosan kezdődik. A fasiszta Olaszországban amerikai ejtőernyős landol. Nagymama ámul és bámul, a Marci úgy ül hogy a lábai tök természetellenesen kicsavarodva saját maga alatt elkékülnek. Tehát ejtőernyős földet ér, elbújik egy pajtában. A helyi parasztgazda felesége észreveszi a katonát és mint jó antifasiszta visz neki enni-inni. Kecsketejet, meg cipót. Közben a katona mesél, gondolom olyan hiteles sztorikat mint én meg Apcsi szoktunk zsaru történeteinkből feleségeinknek. A film cselekménye elképesztően izgalmas. Apcsi büszkén hátradőlve tulajdonképpen nem is a filmre koncentrál ha nem a videó kijelzőjének fényére, mely büszkeséggel tölti el. Marci lába elzsibbadt, szegény-gyerek fel is borult egy pillanatra amit a nagyi nem vett észre mert a film sodrása magával ragadta. Az ejtőernyős természetesen nagyon hálás. A hölgyike viszi az elemózsiát, a hölgyike ura pedig büszke antifasiszta hozzáállására a világhoz. Ekkor az első gond felsejlik. A szomszéd nem más mint a helyi fasiszta milícia feje. Apró termetű pókhasú, állandóan szalutál magának, és mindenkit csesztet a faluban. Köcsög fasiszta nyák! Egyik nap ez a rohadék bemegy a parasztgazda házába és kérdi az asszonykát az ura otthon van? Asszonyka mondja: nincsen itthon. És mi a helyzet az istállóban bújtatott amerikai ejtőernyőssel? - kérdezi a szemétláda, mire az asszonyka halálra sápad lévén az akkori közösségi szabályok nem engedték meg amerikai ejtőernyősök bújtatását. Ellenben nem csak az asszonyka sápad halálra hanem a nagymama is, akinek az sem tűnik már fel hogy Marcika kétségbeesetten nyöszörög a fotel alatt mert begörcsölt a lába. Nagyi összetette a kezeit, nagyon sajnálja az ejtőernyőst, az asszonykát is. Tiszta Isaura vagy tudja fene milyen Brazil-szappanopera jelleg határozná meg Apcsinál a hangulatot film nézésileg, ha a fasiszta kis-gnóm nem venné elő a pöcsét és nem spriccelne pár csuklómozdulat után az asszonyka arcára. A hatás fenomenális. Nagymama fuldoklik, Marci kúszik elő a fotel alól mint a jegesmedve által halálra sebzett fóka-bébi. Apcsi felesége kiköpi a teát, Apolló meg telefont ragad és beleordít a készülékbe. Mondtam hogy a Grimmet vidd el - vinnyogom.

Kobra a mag

Jajj istenem, ha látnád magadat milyen buta arcot vágsz. Semmit sem értesz, igaz? Elmagyarázom. Éppen délelőtt dolgoztam biztonsági-őrként a monitorszobában vakartam heréimet amikor bejön a Laci, személyi prófétám. Mindig olyan okosakat mond amiből egyből ihletet kapok az íráshoz. A sors tragédiája - vagy rendeltetése! - hogy az áruházban árufeltöltő egy ilyen kaliberű ember. Tehát bejön hozzám és nekem szegezi a kérdést, mutathatok valamit? Nagyon megijedtem, azt hittem bolti tolvajt látott, és habár lassan dél én még akkor nem voltam felkészülve a stresszes helyzetek kezelésére. Látva arcomon hogy mindjárt hazaszaladok mondja - csak beszélgetni szeretne velem. Mindketten megkönnyebbülünk. Lépdelek vele az irodájáig, az üzletben az az a rész ahol a Rizsa-polcok vannak, és miközben kétrét görnyedve pakol hogy ne lássák lógását és ne rúgják ki rám kérdez - tudod Kobra mi az a Terra? Azonnal rávágom - IGEN! Mindig mindenre rávágom hogy képben vagyok, ebből persze nagyrészt semmi sem igaz. Olvasol te Nemerét? - kérdi. Remetét? Nemerét! Annak van egy írása melynek címe: Terra. Legyintek - á nemere, a ponyva királya. Erre mondja a Laci mint hűséges Kobra-sztorik olvasó (ami remélem rólad is elmondható nyájas olvasóm) tehát mondja nekem - Te Kobra, Nemere Terra írása és a te írásaid között vélek párhuzamot felfedezni. Amikor Laci ezt mondta a testtartásom is megváltozott. Kihúztam magam, hasamat be, az ujjaim pedig a pörcöknél megnyúltak. Tekintetem a végtelent fürkészte - volna ha Gizi-néni nem előttem szerencsétlenkedik a banya kocsijával hogy telepakolja rizsával amiket fizetés nélkül akar kivinni - mondom - Lackóm, hallgatlak. Na kedves olvasóm, most hívom fel a figyelmedet, nem kizárt az életed fog megváltozni mihelyst végig olvasol innentől. Amennyiben dögunalom űzésként klikkelnél el innen hogy a kedvenc állatos pornód mai kínálatát fürkészd elmondom, ha maradsz az örök életet nyújtom neked, persze csak ha kész vagy arra. Laci rám néz és mondja - Kobra, el tudod hinni hogy te vagy a mag? Hogy a nyavalyába ne! - vágom rá azonnal. Tudnotok kell Laciról középkorú, szakálla van, csillogó tekintete, és annak ellenére hogy a sors úgy elbánt vele hogy árufeltöltő egy áruházláncnál, kinézésre tök próféta megjelenése van. És ez az alkat azt mondja rám, én vagyok a mag! Mondja nekem a Laci, Nemere a könyvében - a Terráról van szó, látom lankad a figyelmed - olyat vizionál, hogy nemes eszméket kell elültetni az emberiség fejében, szívében, és azáltal az emberiség a fényes jövő útjára állhat. Ellenben vannak akik valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag az emberiség vesztét kívánják, ezért az olyan kimagasló embereket akik képesek gondolataik által ezen nemes tettre, eltiporják. Állok Laci előtt és foszforeszkál az aurám. Laci folytatja, a Kobra-sztorik egy olyan írásköteg amelyet nagyon sokan olvasnak már a neten. Senki sem gondolná hogy az jóval több mint egy Nagymarosi-suttyó nyugdíjas-zsaru jelenleg biztonsági-őr agyszüleménye. Jókat szórakoznak rajta. Az ilyen írás alkalmas arra, hogy mint Nemere könyvében egy érdektelennek tűnő de azért látogatottságában számottevő platformra világmegváltást burkolva hirdessem rejtett eszmémet. Teljesen Laci hatása alá kerülök. Kérdem őt, tehát azt véled én páratlan egyéniség és szellem vagyok az emberiség történelmében? Azt mondja. - nem. Tehát igen! - felelem. Engedj meg nekem egy hasonlatot - jelzem - ekkor egy vásárló kérdi Lacit hol található Balfi-ásványvíz, mondom neki a Balfi polcon, ne zavarjon. Tehát. Laci enged meg hogy téged keresztelő Jánoshoz hasonlítsalak. Laci néz rám, látom jól esik neki de mire teljesen elszállna folytatom. Te vagy az, aki mint keresztelő János magát Jézust keresztelte meg, ezáltal tanúságot tett az írás által. Laci kérdezne de mondom neki - ne pofázz bele! Tehát Laci te vagy a keresztelő Laci, én meg nevezzünk engem nagyon szerényen, Jézusnak. Laci itt több mindent nekem szegez annyit hallok még hogy - félreértettél hülye vagy te nem Jézus meg hasonlók, de a spirituális hatás következtében a testem teljesen deformálódott. Fejemet államnál megemelem, ami következtében a füljárataim keresztmetszetei beszűkülnek, így nem hallok másodpercekig semmit. Közben merevedésem is támadt, ami roppant előnytelen külsőt biztosított nekem mint szolgálatban lévő biztonsági-őrnek az áruház közepén, miközben egy szakállas kolléga arcát fürkészem. Mag vagyok!- ennyi! Ezt kinyilvánítom azonnal. Laci. Felfogja ennek jelentőségét az a több ezer ember aki olvassa a Kobra-sztorikat (több is lehetne ha olvasóim megosztanák az írásaimat, ne vedd panasznak csak lehetnél ezen a téren kissé kreatívabb is szégyelld a pofádat!) Laci mondja Kobra, szerintem valami elkezdődött. Rád sokan figyelnek (tényleg ezt mondta) nem vesznek komolyan, tehát komoly támadástól nem kell tartanod. Ellenben mivel sokan olvasnak a szent cél érdekében felhasználhatod olvasóidat hogy a világot szebbé és jobbá tedd szép, és jó gondolatokkal. Kész. Teljesen szétestem. Jön felénk az Anikó (kolléganő) mondom neki - Anikó, én vagyok a mag! Mi vagy te? - kérdi - úgysem értenéd, mondom. Tehát kedves olvasóim, jelenleg itt tartunk. Folytatni fogom elmés összegzésemet, de önnön magamat is meglepte a felismerés.

Kobra barátai

2019.04.05