Kobra röpkéi

Kobra-röpkéi blokk nem több , mint olvasói szemszögből időt rabló felület. Az írótól pedig azon bejegyzések gyűjteményes halmaza, melyeket eredetileg napról-napra egyenként az élet iránti lelkesedése által vetett koncként a sornak. Magasztosabb tálalásban sajátos imaként a gondviseléshez jelezve, köszönet érte hogy ismét öregebb lehetek egy nappal. Sok év terméséből válogatva mentem át az utókornak ezen gyöngyöket. Egy olvasómból az alábbi véleményt csalták egykori vendégkönyvembe: „Kobra elmész a francba. Ezeket olvasva már olyan fájdalmat éreztem, amit nem tudnék itt leírni. Olvasva őket az életem homokórájában csak peregtek és peregtek a homokszemek, estétől-reggelig” Egy olvasómtól megkaptam egy éjszakáját. Ezért érdemes írni. Meg persze az eladott könyvek utáni haszon reményében. Nem elkanyarodva pátoszi felvezetőmtől eredetileg mind dátummal voltak ellátva. Jelen tálalásban sorszámozott kivitelben helyezem őket nyájas olvasóm terítékére. Anno külön rajongói na jó maradjak az „olvasói” táborral bírtak ezen röpkéim. Bizodalmam megtisztelő figyelmetek „homokszemeitek” iránt, töretlen. Íme:

Ma rájöttem placebo gyerek vagyok. Ne röhögj, érvényesül nálam a placebo-hatás! Sziporral nézzük a tévét, pontosabban ő nézi én meg beülök mellé egy tál levessel a tálcámon csipegetni. Miközben éppen leszopok egy csirkenyakat kérdést dobok fel - anya!? - Te hallasz ebből valamit? Szipor nagyon ravasz, jajj de nagyon ravasz! Megvárja amíg kinyalom a medencecsontját levesemben a torzónak, s mikor nem figyelek a tévére megkérdezi, így jó apa...? Mondom - jó! Apád bögyörőjét! - süvít rám, hozzá se nyúltam a hangerőhöz. Megvizsgáltam magam a Wikipédián, a következőket írja a placebó-hatás címszónál: A placebo (latin szó, jelentése: „tetszeni fogok” Nem véletlen, rólam szól! Említ valami farmakológiai hatást, érted öreg Kobra nem vén Kobra! Állítólag kiválthatja a tüneteimet a fehér köpeny, az orvos modora, hangneme, személyiségjellemzői, meg az ha nem szerettek eléggé!Nyavalyások, de felhúztam magam! A legújabb kutatások szerint a placebo-hatás egy valódi pszicho-biológiai esemény. Mondtam hogy könnyű eset vagyok? - ugye! - UGYEE?!! „A jó orvosság vagy csíp, vagy keserű, vagy drága”. (001.)

Tankolok a benzinkúton és távozásom előtt visszafordulok az ajtóból. Ne haragudjon, nekem nem rossz az arcmemóriám nekem olyan nincs. Mégis, minden gátlásomat leküzdve megkérdezhetem honnan ismerős kiskegyed? Lány elmosolyodik, szomszéd házban lakom melletted Zoli - feleli. (002.)

Mondom tegnap Szipornak miután elkészült a lakásfelújítás egy szakasza ő pedig egy hét után lerakta hullafáradtan a seprűt: - ÖTLETEM VAN!!! Leül velem szemben, tudta elfogom mondani. Hadonászok, pörgök, mint egy őrült művész vázolom fel elképzelésemet. A betont felfogom szaggattatni a szoba közepén! Kibetonozott bemélyedést fogok kialakíttatni melyben a makettjeim lesznek elhelyezve. Oldalról rejtett világítással, tetején vastag üveglappal. Miközben mesélek, csápolok karjaimmal, arcom verejtékben fürdik. Arcélemen megcsillannak a napkétkedő lenyugvó sugara. Kétségtelen, Wagner-operához hasonlatos vagyok az Istenek alkonyából. ANYA! Még sosem szeretkeztünk a Wehrmacht teljes arzenálja felett! - sikítom. Szipor válasza - de igen, csak elmédet köd borítja. Megnyilatkozásom végén térdre rogyok szeretett hitvesem előtt, és kezeimbe rejtve kezeit megkérdem: - anya, benne vagy? NEM! - a válasz. (003.)

Tegnap gondoltam benézek az Origo-ra. Beírtam a Google-ra sikeresen hogy Orgia. Sziprom mögöttem nézi az ezernyi kis képet a monitoromon ahol nagy sok bácsi nagyon sok nénit szeret egyszerre, rákérdezett:"akarsz róla beszélni?" (004.)

Nagyon régen szeretnék pacalt enni. Valamiért nem sikerült mostanában érdemeim mentén kikönyörögnöm. Tegnap viszont kaptam egy tányér méregerős leírhatatlanul finom adagot. Szipor főnöke küldte nekem - mert szeret! Este kilenc óra, olyankor talán nem kellene halálra zabálnom magam, de nem bírok magammal. Leülünk az asztalhoz, és sírok mert annyira BOLDOG vagyok. Közben persze ömlik a nyál a fejemből mint a veszett rókának. Szipor nézi agóniámat pár másodpercig és érdeklődik vacsorázunk még ma, vagy csak nézegetjük a kaját mint a múzeumban. Neki ugrok, gyűröm a fejembe, habzsolom, állítólag fura hangokat adtam ki és amikor hozzám akart Szipor szólni átkaroltam a tányért egyik tenyeremet a tetejére raktam, és vicsorogtam ajkaimról lógó bensőség cafatokkal. Így telt el röpke három és fél perc, mire megettem egy dupla adag pacalt. Mikor végeztem anya kitöltött nekem egy pohár sört, elakartam venni de felborultam azzal a hülye székkel a konyhában! Éppen el aludnék az asztal alatt amikor anya rángat illene fürdenem, meg hát anno vettünk ágyat is. Lepihenve hitvesem mellé elalszok. Hogyan aludtam? Álmomban egykori rendőrkollégám a Béla, aki nem kicsit volt fura, kergetett egy esernyővel hogy felakarja azt dugni nekem, bennem kinyitni, és kirántani. Állítólag az nekem jó lesz! - ordítja álmomban. Nehéz kaja, nem könnyű álom. (005.)

Szipor jó ideje mondja, talán meg kellene nézetni a fejemet. Eleinte nem értettem mi baja van vele, lévén sosem volt szép. Azt mondja nem jó a samponom, sebes a fejem búbja. Imént vakarásztam a fejemet és le jött róla 25 dkg nem tudom és nem is akarom tudni micsoda. Néztem a valamit fogva a kezemben és eldobtam a szekrény mögé. Buta fejem! (006.)

Mindene esetben gigászi harcokat tudok vívni ha bejön egy légy a lakásba. Képes vagyok imádott feleségem) összes nippjét leverni a szekrényekről, felrúgni székeket, átvetődni asztalokon, ordítva és sikítozva hajszolni a kiszemelt dögöt, a fiam zongorakottáival. Ma is hasonló eset történt. Ülök a fotelomban hallgatom Wagner-operáit miközben kellő díszletként a heréimet morzsolgatom. Ekkor elhúz előttem egy öklömnyi méretű fekete dögevő rohadjon meg nem tudom mit zabálhatott fel koromfekete légy. Felugrok, összevissza török mindent a lakásban mire bekerítem. Sarokba szorítom a gyerekek szobájában. Iszonyatosan kiszúrtál magaddal te ocsmányság! - ordítom - Szipor szerint a légy nem hallja amit mondok teljesen felesleges fenyegetőznöm, de téved. Llégy szusszan egyet, és menekülne amikor kinyitom az ablakot. Ablak feltépve, ütöm vágom a szerencsétlent aki nem tud kijutni az újonnan felszerelt szúnyoghálótól. Szopjad le magad takarodjál már! - ordítom, mire az megfordul és rám kiállt - megmondanád te ökör hogy merre?! Mindketten megrémülünk. Nyitott erkélyajtón keresztül távozott. (007.)

Tök érdekes emlékszem rá 24 esztendővel ezelőtt ebben a percben mit csináltam. Ha jól rémlik a Váci Duna-parton fejjel lefelé egy park szemetesében lógtam - végtagjaimat lengette az esti-szél. Sugárban okádtam miközben erősen ecetes szagú húgyszag lengte be azt a környéket amerre fordultam. BOLDOG születésnapot Zoli legnagyobb fiam! Egy büszke-apa méltán apjára büszke fiának! (008.)

Aggódom mikor Laci-fiam későn jön haza. A mai világban a migránsok mindenkit megdugnak ami mozog. Még a nőket is. Tehát megriadok éjjel, felkapcsolom az éjjeli lámpát annak búrája szigetelőszalaggal betekerve hogy éppen csak egy másfél-méteres Kobra képet vetítsen a fény a falra. Igen, így lehet kapni a boltban. Tehát feltápászkodom, átmegyek Lackó-fiam szobájába és tapogatva az ágyát mert semmit sem látok hirtelen egy hang: - szia apa. - itthon vagy Laci? - nem vagyok itthon. Megrémültem, aztán megnyugodtam. (009.)

Ha valaki privát levélben aktfotókat kap tőlem-rólam azt ne nyissa ki, vírusos lehet. Na meg be is lehettem rúgva amikor küldtem! (010.)

Sétálgatok az üzletben biztonsági-őri mivoltomban amikor hirtelen a csemege pultból a Kriszta kiszól felém. " ogy egyem a bögyörőjét istenem, annyira édes meg kell zabálnom..." Nézek rá átszellemülve, fogalmam sincs melyikünket sajnáljam jobban ha komolyan gondolja. Tapsol és szikrázó tekintettel nyomja tovább a slágert - „édes kicsi pofikáját! Aztat ott!" Töprengésileg elvégre mellben nem rossz a nő, meg hát minden az elfogyasztott italmennyiség kérdése, de mégis olyan keservesen rémisztő az egész jelenet. Ekkor megfordul egy hölgy kettőnk között, akinél egy édes kisbaba mosolyog. Állítólag a szózat nem nekem szólt, mégis jelenleg is a hatása alatt vagyok. (011.)

Belesek Laci-fiam szobájába, állítólag teli-torokból ordítom: - miért nem mész már fodrászhoz? Úgy nézel ki mint egy Korinthoszi-prostituált! Sziprom intelme: mi lenne ha befognád a pofád? - ha nem tűnt volna fel földszinten lakunk, és nem biztos hogy mindenki aki elmegy a ház előtt levágja hogy a fiaddal ugatsz. (012.)

Miért van az, minél nagyobbat dörren az ég, annál büdösebb van körülöttem a szobában? (013.)

Az elmúlt napok esős időjárása arra a depressziós elhatározásra sarkalt hogy átlendítsem magam ezen perióduson, öngyilkos leszek. Mivel a kivitelezés fájdalommal jár amit nehezen viselek, elálltam szándékomtól. A napocska imént kisütött, jómagam az ablak előtt állva a szobában tapsikolok miközben nagyon furcsa hangokat hallatva vinnyogok. Peti-fiam rám szól, örömködjek az utcán, nem tud pihenni. Kilépve az erkélyre nagyjából az a kép fogad mint a szobában. Térdig gázolok az üres sörös dobozokban. Jó-ideig azokat a szomszédomhoz dobáltam át, de egy nyomozó veszett el benne. Adatgyűjtést követően rájött bizonyos jelek arra mutatnak hogy a pléhhalmok tőlem erednek. Este hallgatózik - Sziprom szerint nem tapintatlanságból csak a szomszéd községben is hallani ahogy a második sör után ordítom a Beatles HARD DAYS NIGHT! slágerét, sohasem volt nyelven. Tehát a sok hülye doboz mind előttem. Számomra egy üres sörös-doboznál egy szomorúbb látvány van, kettő üres sörös-doboz. Mivel jó férj vagyok, ebből adódóan feleségem hajnaltól estig melózik, gondoltam meglepem, összeszedem az összes flakont. Talán mondókám első soránál tarthattam - izzik a galagonya magában - mikor emelve az egyiket érzem van még benne maláta. Tudom, ilyenkor a hóbortos emberek gondolkozni szoktak. Ellenben nálam Kobránál azonnal beindulnak motoros funkciók. Amolyan testbeszédek, melyek irányításában csekély szerepem van. Állítólag ez az alkoholizmus. Megemelve a dobozt azonnal beleiszok a tűzforró sörbe. A postáskisasszony rémületére aki éppen akkor kerékpározik el erkélyem előtt ordítva hányok a járdára cigarettacsikkekből és valami fura elegyből álló slájmot ami nem tudom milyen alkotóelemekkel bír, nem is akarom tudni! Köszönöm hogy olvastál. Ja, valami rejtélyes okból kifolyólag a közvetlen szomszédjaim árulják a lakásukat. Esetleg ha gondolod, és van pénzed, turbózd fel az életed! (014.)

Felhívja Sziprom a kolléganőjét utalva a munkahelyi fizikai fáradtságra említi párom, leszakadnak a lábai... Felvonyítok: "mert mindig állva akarod!" Ja fiam, biztos attól... - jön a szemtelen válasz. (015.)

Társasházban lakom. Velem szemben lakik Marika-néni. Megyek ki a konyhába hatalmas légy röpköd. Nyitom ki a lakás ajtaját erre bejön egy másik is. "Ó hogy szopjatok le mindketten!" - kiáltom. Erre Marika-néni zavarodottan kérdi - Zoli, Kati otthon van? Nincsen itthon csak a kettő fiam. (016.)

Múltkor kérdezi kollegina - Zoli, hazaviszel? Nézek rá, fordulj! Értetlenül bambul, fordul egyet, jómagam birizgálva ajkaimat kijelentem... "nem rossz...! - hazaviszlek." Ellenben nagyon csendben kell majd lenned mert ha észre vesz a párom mindketten kapunk a pofánkra! (017.)

Laci-fiam megint valamilyen vizsgára ment. Vizsgaidőszakot megelőzően atyai-intelmeim sodrában telnek napjai mint pl: úgy kiváglak mint macskát szarni ha nem sikerül! - s egyebek. Ma reggel szelíden álltam a búcsúzáshoz. Lakásajtóban kézfogás és mondom - Lackó, bármit hozzon a nap, ha nem sikerül azért gyere-haza! Persze apa - mondja meghatódottan.Mikor elhagyta a lépcsőházat Mikszáthi-elemektől szegényes mondandómat vitte felé a szél: MEGBUKSZ LEZÚZOM ARCODAT! (018.)

Imént láttam egy fotót Brooke Shields -ről a „Kék-lagúna” című filmből. Hirtelen ugrott be, rá maszturbáltam először életemben! Persze csak ha leszámítom John Lennon-t! (019.)

Laci-fiam felébredt 12.25-kor „hajnalok-hajnalán” és mondja olyan hülyeséget álmodott. Mondja álmában Peti-kezére rántottam a konyhában a szekrényfiókot. Peti erre felemeli a kezét, és olyan színű a körme mint a pedofilnak akinek rácsapódott az inkubátor teteje. (020.)

Érdekes dolgot figyeltem meg magamon. Amikor közeledik a szirénázó tűzoltó de még nem hallom, amikor a kutyák elkezdenek vonyítani lévén ők már érzékelik, bennem valami furcsa folyamat játszódik le. Azt figyeltem meg, ebben a stádiumban nekem merevedésem van. Nem mertem róla beszélni mert féltem tőle hogy ha a kutyák vannak ilyen hatással rám, kiközösítetek. Később jöttem rá, tulajdonképpen megkívánom minden esetben a tűzoltóautót. Rendőrautó kifejezetten taszít, a mentőautó se dob fel, ellenben a vöröske, az odanyes! (021.)

"állsz a szakadék szélén. Kettő ember kezét fogod. Az egyik téged szeret, a másikat te szereted. Melyiket húznád vissza? Hócipőm kivan az ilyen hülye kérdésekkel. Megfájdul tőlük a fejem! Visszahúznám mind a kettőt szeressék egymást, én meg leugranék a nyákba! (022.)

ÖRÖK kérdés: mi akarsz lenni ha nagy leszel? Gyerekként azonnal rávágtam: Beatles-együttes! (023.)

ÉLŐ KÖZVETÍTÉS! Életem első meccsét nézem. Üzenem a felső szomszédba Gézának nyugodjon meg. Olyan elkeseredetten és valami leírhatatlan frekvencián ordított amikor gólt kaptunk, majdnem összeszartam magam! (024.)

Zoli-fiammal játsszunk mindketten egy on-line játékot, nem is magyarázom miről szól. Kettőnket leszámítva a legidősebb játékos rajta hat-éves. Elég kevesen űzik már, de mi ketten kikophatatlanok vagyunk. Szó-szó Zotyi felsikít - elloptak 200.000 fát tőlem! Mire a másik szobából ugyanabban a pillanatban én: - most szereztem 200.000 fát! Majd behúztam a nyakam. (025.)

Imént az erkélyen naptól csontszáraz ruhákat gyűjtöttem be. Összehajtogatás előtt hogy ne kelljen vasalni a törölközőket jól megrázom őket kettő sarkuknál fogva. Az egyik nagy suhintással olyat vágott a fülemre, elbőgtem magam! (026.)

Egyedül gyülekezem az előszobában. Sorban győzzük le futballban az Európa Bajnokság ránk kiosztott ellenfeleit, nemzeti büszkeségünk - végre valahára! - kezd visszatérni. Anglia kilép az EU-ból, és én csak a mell-szexre tudok gondolni! Pedig nem szándékos! (027.)

Megettem egy paradicsomos szardíniát. Olyan büdös a pofám, szabályosan hányingerem van tőle. Szerintem ebben közrejátszik a szardínia is. (028.)

Utálom amikor beakarom írni a Google-keresőbe címszóként a "tranzisztor" megnevezést, és véletlenül az "édes-hármas" kerül a mezőbe, a sok hasonló betű végett. Mintha nem lenne elég hogy tudásszomjam oltatlan marad a tranzisztorok kapcsán, lefagy a dög számítógép, és mikor ha nem akkor menne el mellettem a fiam rácsodálkozva a monitoromra ahol szendvics alakzatban kettő bácsi szeret egy nénit. (029.)

Hatlakásos társasházban lakom. Minden lakáshoz tartozik egy a ház előtt kihelyezett szemetes tároló, tehát pontosan hat darab. 1993-tól lakok a házban. Hetente egyszer ürítik a kukákat. Az esetek 99%-ban már 23 esztendeje! én rakom vissza a szemetes tárolókat, mind a hat lakáshoz tartozót, amit nagyrészt ürítést követően szanaszéjjel hagynak a kukások. Hogy oldjam a statisztika száraz dumát, jöjjön a humorosabb része. Azt utóbbi öt-hat esztendőben kezdtem anarchista vonásokat magamra ölteni. Kora reggel első utam nem a kukákhoz vezet hogy a helyükre húzzam azokat, hanem várok. Várom hogy talán más is egyszer a büdös életben! - helyettem helyére rakja a kukákat. Az utóbbi öt-hat évi lázadásom folyományaként szigorú pillantású szomszédok levágták milyen arcátlan viselkedést honosítottam meg. Helyettem kell a saját kukájukat a helyükre rakniuk évente többször, mert a többi alkalommal azért csak megcsinálom. Nem akarom őket teljesen magamra haragítani. Tehát a kukákat folyamatosan helyükre rakom, leszámítva éves szinten azt az öt-hat alkalmat, amikor nélkülem még ha estefelé is de a kukák a helyükre kerülnek. Egy kivételével. Viszont még nem verték be a pofámat! (030.)

Mikor megrendelek egy munkát a szerződést félretolva büszke mellkassal vallom, magyar ember között a szerződés a kézfogás! Át is vágnak minden esetben! (031.)

Mindig mindent tudatosan csinálok. Van hogy nem vagyok képben, ellenben a lelkesedésem mindig ott van! Tegnap hihetetlen elánnal őzike módra szökdécseléssel kerültem meg kétszer a fotelomat majd abba oldalról vetődtem bele miközben gőgicséltem mint egy kis-manó. Bárki elhaladt mellettem a forgalmas szobában üvöltöztem rá: ria-ria- Hungária! Állítólag ebbéli hangulati kivetülésem párhuzamosan összekapcsolható volt a hűtőből rejtélyes módon eltűnt sörökkel. Felfigyeltem rá, családom a háttérben - a szűnni nem akaró ovációm ellenére - sugdolózásba kezdett. Azon tanakodtak, ki mondja meg, a magyar-csapat kettő hete kieset az EB-ből és nem játszik. (032.)

Belépve a facebookra temérdek(2 db)érdeklődést kaptam tőletek, miszerint aggódtok mert lassan 12 órája eltűntem. A tegnap-esti vihar nagyon megviselt. Rosszkor léptem ki az erkélyre, pont akkor villámlott és dörgött. Beugorva a szobába világított a testem mint azon fényre feltöltődő kulcstartók. Mint minden alkalommal most is megrémültem akár a kiskutyák. Vihar alkalmával mindig bezárja Szipor a lakásajtót. Hajlamos vagyok kiszaladni a lakásból. Állítólag az éjjel sokáig keresett, bizonyos padoknál erős szarszagra lett figyelmes de mire odaért már máshol jártam. Feleségem ma délelőtt állampolgári bejelentésre az egyik parkban egy pad alatt rám talált. Meg akartam harapni a kezét de olyat pofont kaptam még most is cseng a fülem. Jelenleg egy fotelban ülök, nem tudok kimászni belőle mert elvagyok barikádozva ruhaszárító állvánnyal. Még mindig remegek, de kaptam egy pohár meleg kakaót, és szerintem estefelé megint a régi leszek ha megnyugszok. (033.)

Hogy szocializálódjak családilag a valóvilágban, beültem televíziózni a páromhoz, "családi titkok legújabb epizódját néztük. Egy idő után kétségbeesve felsikítok - anya, mi ez a szar? Találkozik a nő 15 éve elhunyt feltételezett férjével, és nem ismeri fel ? Te elképzelhetőnek véled hogy 15 év után nem ismernél fel? Anya rám sem néz csak odaveti: - téged 15 perc elteltével sem könnyű azonosítani. Ezt most dicséretnek vegyem? (034.)

Autóba ülök és indulok Sziprom munkahelyére hogy hazahozzam Őt. Kifordulok a főútra, előttem szambázik egy vélhetően nem szomjas robogós marha. Huzamosabb időn át megyek mögötte, és egyik pillanatról a másikra feltartja nekem középső ujját. Melléérek ablak menetközben letekerős és bizonyára a nagy meleg hatására ingerültségemben kiordítok - állj meg szarházi!!! Látom félreáll, tőle én is jó-pár méterre, és megindulok gyalog felé. Ő is irányomban. Akkora mint egy tehervonat. Ujjatlan pólóban velem ellentétben izmos mint egy gepárd. Pár lépés után megfordulok - ha voltál katona tudod milyen a szabályos hátraarc - és rohamtempóban a kocsiba ugrok. Ipse rohan felém és szünet-nélkül állítólagos ferde nemi orientációmat üvölti. Részemről padlógáz és elhúzok. Nem szégyen a menekülés, rohadjon meg aki kerget. Páromnál a munkahelyén ezzel kezdem - majdnem felrúgtam egy faszit! (035.)

Társasházunk lakói között 20 esztendeje egy nagyon szép hagyomány kelt életre - Ők kezdték! - miszerint ha valaki bográcsost készít abból kapok egy tányérral én. Nem érted, mi? Fura a fogalmazás? Dehogy. A titok nyitja, ők havonta megejtik ezt, én pedig még sosem készítettem bográcsost. Az utóbbi időben arra lettem figyelmes, mintha ezen gyakorlat döcögősen haladna. Mígnem kb. féléve az egyik alkalommal szabályosan álomba sírtam magam hiába vártam az adagomat. Sziprom megjegyezte, ha alaposan belegondolok én nem vagyok a szomszédjaimnak családtagja. Az ominózus eset óta minden alkalommal kapok a vadpöriből, igaz már nem olyan zökkenőmentes a tálalás mint korábban. Pár-hónapja is várok és várok, közeledik az este mikor végső kétségbeesésembe az erkélyen elüvöltöm magam: - CSÍPI A SZEMEM A FÜST! Perceken belül megkaptam az adagomat, de a párom nagyon megszidott. Tegnapdélután látom megint bográcsos készül. Estefelé mondom is Anyának - kiviszem a szemetet, ne itt legyen a konyhában. Először elmosolyodott figyelmességem láttán majd kinézett az ablakon és ennyit kérdezett: nem leszel paraszt, igaz? Viszem ki a szemetet, és visszafelé miután hangosan jó-étvágyat köszöntem nekidőltem a falnak. Rám néztek és kérdezik - baj van Zoli? ÁÁÁ - semmi mondom, fogom a hasamat és komótosan lépkedek fel a lépcsőn. Ismét kaptam vadpörit. Szipor ma árgus szemekkel figyel. Az udvar közelébe sem enged, itt ülök a szobában és írogatok. "úgy ennék egy kis vadpörit" írom az adatlapomra, és Szipor fura pillantását követve már csengetnek is. (036.)

Megszidtak a gyerekek. Állítólag szürcsölöm a párizsis kenyeret. (037.)

Sziprommal mentünk a kedvenc fagylaltosomhoz. Pult-mögött áll a Hajni, - mit kértek? Nézegetem a kínálatot, nálam a kiválasztás soha nem egyszerű. Birizgálom az ajkaimat, mutogatok erre-arra, és magamban félhangosan beszélgetek velük, becézgetve őket. Ekkor a hülye türelmetlen többi vendég lecsap Hajnira, és én ott álok árván. Fiatal, valószínűleg tanulólány Hajni mellett kérdi - szintén leírhatatlanul bájosan - tetszett dönteni? Sziprom látva a félelemtől átitatódott és közben undokká vált pofámat helyettem is válaszol: lesz egy csokoládé vaníliával (soha nem ettem még más fagyit) A kis-hölgy nagyon édes, nem Ő tehet róla hogy nekem Hajni mindig dupla adagot ad egy áráért, mert egyrészt szeret, másrészt tudja milyen könnyű nekem úgy boldogságot mint keserűséget okozni egyetlenegy fagylaltos kanállal. Megkapom az adagomat, fizetek - Szipor belenyúl a zsebembe és kifizeti - majd kituszkol a helységből. Apa, nem az a baj hogy csalódott vagy, hanem hogy látszik is rajtad! Neked adjam az én részemet? - korhol. Tudom hihetetlen, de olyan voltam hazafelé mint zsidó-templomban az utálatos kép. (038.)

Világéletemben egy segítőkész naiv-barom voltam, aki elsőre ugrott idegeneknek kérjenek azok bármit. Így voltam kezese kölcsönnél annak akinek nem kellett volna, de a legapróbb kérések is tudtak rémbosszantóak lenni, mikor a jótéthelyébe jót várj helyett péklapátnyi szart kaptam viszonzásul a képembe. Nem mindig, csak amikor segítőkész voltam. Tegnap egy érdekes érzéssel gazdagodtam. Kiugrott a kocsim elé egy fazon, és dörömbölt az ajtómon hogy beszélni akar velem. Félreállok, mondja látta van vonóhorog a kocsimon. Ráncigáljam már ki az övét az árokból - és segítője már kötné is rám a köldökzsinórt. Ilyenkor a hülye - utóbbi vagyok én - azonnal vetődni szoktam a feladatra. Ellenben most jól sejted - bocsi sietek, és továbbálltam. Nézek a visszapillantó tükörbe mint Gregory Peck a búcsújelenetben, és valami delejes, hátborzongatóan új-érzés kezd szétáradni testemben. Fog ez menni Kobra! (039.)

Amikor Sziprommal ágyba bújunk, az sosem egyszerű jelenet. Mint a társasházak kialakításánál jellemző, adott egy szoba amiben ördögi játékaimat űzhetem ráadásul illik úgy tennem, hogy ne rémisszem halálra tinédzserkorú gyerekeimet. Az ajtó becsukódik, felveszik a másik szobában a fejhallgatókat hogy kíméljék a saját szívüket. Állítólag olyan hangokat adok ki mint a galambok amikor megzavarodva egyik faltól a másikig csapódnak tompa puffanások kíséretében. Sziprom rucijaitól mindig beindulok. Olyenkor lelkesen szögdécselek a hálószobában, percenként belerúgva a házimozi-rendszer mélynyomóládájába. Mivel a röppályám számomra is kiszámíthatatlan, Sziprom megvárja amíg jó-esetben landolok mellette. Matematikai számítások szerint nagyrészt veszem az ívet. Ellenben többször beszorultam már az ágy és a fal közzé, ami következtében keservesen bőgök. Utóbbi jelenet erősen kihat nemi-vágyaimra. Nagyon fáj mikor begörcsöl a lábam szorult helyzetemben. Azt mondja anya, Ő maga nem a pozitúrák ellensége, ellenben amiket művelek néha kissé megrémiszti. Egy rugalmas embernek sem hajlanak úgy a lábai mint nekem. Komolyan aggódik néha. Volt rá példa, annyira belelkesedtem, olyan magasra ívelt fel az izgalmi görbém, amikor anya megszomjazott a nem éppen röpke nem tudja leírni szakaszát tekintve légyottunk azon periódusa közben és kiment a konyhába inni egy pohár vizet, észre sem vettem. Kissé meglepődött mikor visszatérve látta nekem fel sem tűnt hogy nincs ott. Simán visszakapcsolódhatott a hancurba, mindenféle feltűnés nélkül irányomban. Tegnapelőtt olyan fura dolgot éltünk át, amiről nem akarok beszélni. Meg mondta is ha leírom elválik. (040.)

Mikor a neten összeismerkedsz valakivel, és eljön a nagy pillanat hogy találkoztok. Így voltam János-sal amikor elsőnek meglátogattam hajlékában. Milliomodik sörünket fogyasszuk amikor habár szabadkozva mégis engedélyt kérek magára hagyni borospincéjében. Vagy behugyozok, vagy megejtem a megejtendőt. Testem motoros képességei tompulva, tujáktól tujákig vergődöm majd megindulok felfelé egy lépcsőn. Nappaliba érek, amiből nyílik a toalett. 10 év körüli kis-srác megrökönyödve figyeli minden lépésemet, de én vidáman ráköszönök jelezve, a Jani engedte hogy pisiljek. Elvégzem dolgom, nagy nehezen visszatérek a pincébe, és hálálkodva jelzem - Jani, ez jól esett. Éppen hogy felértem a lépcsőn... Első kérdése: - milyen lépcsőn? Második kérdése: hogyan nézett ki a mellékhelység? Harmadik kérdése: nagyon megrémisztettem-e a kis-srácot, ugyanis átmentem hugyozni a szomszédjába valószínű már értesítették a rendőrséget. (041.)

Mint aberrált barom néha fura közösségekbe is ellátogatok a facebook-on. Politikaiakba is, de most nem arra gondoltam. Beruccantam egy erotikus hangvételű csoportba. Témaköre a kézcsóktól a spermanyelésig mindent átfog. Még ellentétes neműek között is. A férfi hozzászólók valami eszméletlen szex-bajnokok. Olyan sztorikat és meglátásokat írnak le hogy csuhaj! Csak nagyon szerények. Az egy dolog hogy külsőre dacára a feltöltött legjobb profilképnek úgy néznek ki mint aki benéz, én sem vagyok Picasso festmény de legalább nem akarom meggyőzni hölgyismerőseimet mit hogyan csináljanak - nem hallgatnának rám, a feleségem meg agyonverne. Tehát elnézem ezeket a félisten férfiakat és felsejlik bennem egy gyanú. Ezek akkor láttak nőt alvázilag, mikor a nagymuter felborult sámlival a spejzban. (042.)

Annyira jó ez a WC-papír. Tudjátok amelyiknek a gurigáját mikor elfogyott róla a tekercs hanyag eleganciával oda sem nézve a vállad felett hátrahajítod, és mint a kosarasok beletalálsz a kagylóba amiben az elolvad. Miután elolvadt a gyermekeiddel együtt letérdeltek a kagyló elé és egyszerre belenyomjátok a fejeteket hogy boldogságotokban betöltse a porcelánistent mosolyotok. A reklámban így mutatják. Ez eddig mind oké. Dea WC papír miért kapaszkodik a szaros ujjaival olyan kétségbeesetten, mikor már ráengedtél hat tartálykocsi vizet? (043.)

Állítólag van nekem egy igen furcsa szokásom, amit lehet különösnek nevezni, akár hóbortosnak, rosszabb napokon mikor az ember kissé gondterheltebb piszkosul idegesítőnek! Sziprom mondja a toalettre járásom gyakorlatán kellene változtatnom. Nézek rá, rövid egyeztetést követően megállapítottam a WC-re gondolt. Mint jelzi megfigyelte az elmúlt 25 esztendőben milyen keservesen tudok tobzódni a WC-ajtó előtt soromra várva. Állítólag - nehezen hittem el neki - ez korábban szalonképesebb kivitelben volt tőlem megszokott. Ellenben az utóbbi esztendőkben mióta idősebb és nagyságrendekkel hülyébb lettem, ezen várakozási stációm nem előnyére változott meg. Arra utalsz anya? - érdeklődöm tudományos kíváncsisággal, angyali bájjal arcomon - hogy szoktam kopogni az ajtón ismételgetve a "valaki ..." szócskát? Nem! - jelzi anya - arra gondoltam mint mondja, hogy felugrasz a hülye számítógéped elől, felakarod tépni az ajtót, és mikor az nem megy - múltkor ment ajtófélfástól a bent ülő legnagyobb rémületére - akkor ordítod a "MINDJÁRT BESZAROK!!!" kezdetű felhívásodat, angyali bájjal arcodon. Nagyfokú zavar tükröződhetett angyali arcomon, amit talán rosszul álcáztam ezért Szipor megsajnál és így folytatja. Mielőtt menned kell - mikor megbruggyan a hasam? - ne szólj közbe - mondja, tehát a bruggyanás előtt pár perccel érdemes környezettanulmányt végezned és nem rohangálni az utolsó pillanatban fél-őrülten ordítozva a lakásban. Hidd el apa, a gyerekek, a szomszédok, de még én magam is ezért nagyon hálásak lennénk. Elmélkedésre késztetett a felvetés. Anya, rendben van. Megfontolom. Küldetése végeztének tudatában menne el mellőlem de megfogom a kezét. Kérhetek én is valamit? Hát persze - mondja. Szeretkezünk? Háromszor egymás után képes vagy rá ?Igen - mint jelzi, de hozzá teszi a második és harmadik partnert ő választja meg. (044.)

Voltam ma a fővárosi-állatkertben, nem volt egy könnyű menet. Első-utam bejárattól jobbra a Marabuhoz vezetett. Állítólag elragadtak az érzelmek. Teljesen szerelmese vagyok azon afrikai dögevőnek. A toroklebenye, pipaszár-lábai, földig-érő lepedékes csőre, megigéz. Mégsem ott volt a nagy baj. Lelkesen bandukolok különböző lények között, többekkel beszélgetésbe bonyolódom, mikor megérkezünk a Jávorantilophoz. Tudtátok hogy kicsinyük született? Nézem a kis-patást, tekintetem megtelik könnyekkel. A gyerekek mindhárman egyszerre néznek rám majd Sziporra és ezt mondják: anya, nem tudjuk ebből mi lesz, de mi megyünk sétálni. Gyerekek odébbálltak, én nézem pislogás nélkül a kis négylábút. Anya halkan kérdezi meg - apa, ügye nem leszel a szokottnál is hülyébb? A fő probléma ott kezdődött, hogy jött az állatgondozó, ráadásul egy sereg gyerek, meg családos nézelődők. Meg engedték hogy közelről hozzá lehessen érni, ami sok gyereknek sikerült, de engem a párom határozottan visszahúzott a lénytől. És ekkor a gondozó kérdi a gyerekeket - hogyan hívjuk a kis antilopot gyerekek? - adjatok ti nevet neki. Kiraktak egy füzetet és mellé tollat. A gyerekek sorban álltak, nekem pedig esélyem sem volt a füzet közelébe kerülni mert anya nem engedte. Mikor láttam nem szólhatok bele a folyamatokba elkiáltottam magam - legyen Béla! Szipor ránt rajtam egyet mire én még hangosabban - legyen Béla! BUTA-BÁCSI! - mondja egy kis-srác, Bambi lesz a neve nem tudtad? Szipor határozottan rángat odébb, mert látja az ajkaim hullámzanak, ami a bőgés előszele nálam. Valami hüllőodúnál kellett letennem az esküt, normális leszek. (045.)

Meg ne sértődjön valamelyik ismerősöm mert lerágom a fülét! Úgy gondoltam, ha egyszer eljön az elkerülhetetlen és impotens leszek, a bréé nem fog üzemelni, a hidraulika akadozni fog úgy mint a múlthéten végig, tehát akkor belőlem lesz a legnagyszerűbb amatőr költő. Vagy dugunk, vagy verset írunk, nem? (046.)

Üzletben ahol biztonsági-őrködöm a pénztárnál sorban álló emberek közül megszólít egy vásárló. Főnök-úr (nem vagyok főnök) nincsen olyan gomb a pénztárnál amit ha megnyomnak lesz egy új pénztáros? Válaszom: sajnos nincs. (047.)

Imént a párommal igen érdekes dokumentumfilmet néztünk a Üzbegisztáni emberek mindennapjaival kapcsolatban. A tréfás operatőrök belecsempésztek egy részt, ahol a hegyi-ember egy lónak látszó valamit fejt meg. Mindketten szerettük volna hinni hogy az nem hímnemű állat, és amit látunk azt félreértjük. Mindegy, nem ez a lényeg. Nem tudom képben vagytok-e, ott abban az országban valami kegyetlen állapotok uralkodnak. Képzeljétek el ott a férfiak dolgoznak míg a feleségeiknek társadalmi szinten általánosságban az önmegvalósítás mint olyan nem adatik meg. Szegény jányok arra vannak kiképezve, hogy a háztartást vezessék, gyereket neveljenek, és ahol végképp felháborodtam még a lakást sem hagyhatják el. Rém büszkén húztam ki magam. Olyankor a mellkasom kidomborodik, megnyúlik a bőr nyakamon, és jelen esetben hadonászós stílusban az "UGYE-UGYE! " rigmust skandálva testbeszédet belevéve állítólag mint egy hülye mutogatok a televízióra bizonygatom modernkori elképzeléseimet. ANYA! Tedd össze a kettő-kezed! Én engedem hogy érvényesülj olyannyira, hogy a hét hat napján reggeltől estig dolgozzál. Munkahelyeden lehess, és a hetedik napon itthon élvezd gyümölcsét egész heti ténykedésednek a mosógép, tűzhely, és haszonkertben. Hát nem vagyok jóember, te pedig valami leírhatatlanul mázlista asszony?! Majd hogy bizonygassam szeretetemről megjegyzem, ez a hozzáállás részemről akkor sem lenne más, ha Üzbegisztánban laknánk. Szipor rám nézett és a hála egy alternatív kifejezésével arcán kiment a konyhába vizet inni. Anya! -ha már arra jársz, hozol egy sört?! (048.)

Gyerkőceim gasztronómiai szokásaim alapján azt állítják, megöregedtem. Három apróságra figyeltek fel. 1. szürcsölöm a párizsis-kenyeret 2. leszopom a levesben található csirkenyakakat. 3. Nincs olyan gusztustalan csirkebőr cafat a pörköltben, ami után nem kotorásznék a kukában. (049.)

Játszok egy on-line játékot, olyan háborús gazdaságépítős-játék, otthonülő deformált arcoknak való. Rám ír egy srác, és ecseteli mit ne támadjak, mert van neki vagy 100 katonája. Csak nem akarom magamat leamortizáltatni. Hátradőlök és birizgálom az ajkaimat. Hogyan lehetnék a szokottnál is bunkóbb ? Jómagam nyugdíjas vagyok, aki az egész napot a számítógép előtt tölti. Hat éve építi azon platformját, védekező katonából van vagy 10.000.000 darabom. (képletesen értendő szám, ne legyél hülye!) Nagynak tűnhetek, de mindenkinél van nagyobb, ezért tudom soha nem győzhetek de a nálam kisebbeket mindig rommá verem. Visszaírok a srácnak valami hasonlót. Csókolom. Dani vagyok és apukám vállalkozó. Ha megteccik támadni apu mondta hogy vesz nekem katonákat és különben is impotens görények támadnak gyerekekre. Tessék elhúzni oda ahová apukám mondta de nem írhatom le! Elküldöm a levelet és mint Jeremy Wade az „édesvízi szörnyek” televíziós sorozat extrém-horgásza várok a kapásra. Kb. egy perc és látom indul a támadás. Felüvöltök: BESZOPTAD SZAR!!! Szipor másik szobából, - "csak egyszer tudnék aludni napközben...” Kb. öt perc és beér a támadás. 50 katona jött, persze nyom nélkül eltűntek. Annak tudatában hogy képben vagyok a túloldalt jelentést fog kapni az arc hogy védekező egységek száma: 100.000.000 darab (képletesen értendő) ismét felüvöltök - tudom Szipor már nem alszik - BESZOPTAD NYÁKOLMÁNYZAT!!! Szipor kijön hozzám és látja hogy guggolok a forgófotelomban, egyszerre csapkodom teli-tenyerekkel a térdeimet. Habzik a pofám, üvöltözök mint egy herélt ÖKÖR, és valami apokaliptikus jókedv szállta meg lényemet. Apa, megyünk sétálni? - kérdi párom, visszazökkentve a valóságba. (050.)

Van egy pesti-srác, pontosabban olyan 50-es lehet a lelkem. A nyarakat a Dunakanyarban tölti. Majd mindennap látom. Bőven több mint kettő-méter magas, állandóan kalapot hord a fején. Olyan Colombo- fazonú kalapot. Atlétában és rövidnadrágban jár. A rövidnadrág hózentrógeral van megerősítve de úgy, hogy péklapátnyi nemi-szerve egy az egyben látható. Egyébként illedelmes, köszön és örök küzdelemben van a világgal mert sosem kap Trombli-üdítőt. Sokáig töprengtem rajta mi zavar benne? Mert az ahogyan kinéz meg ez a Trombi-fetise nem durvább mint ahogyan néha én előadom magam. Aztán egy haverom rávilágított. - Kobra, ez a csávó egy az egyben úgy néz ki arcra, mint te! Kiszaladtam az üzletből, ránéztem a fazonra asszonyhangon felsikítottam, majd vissza az üzletbe. Besz@rok! Tényleg! (051)

Sziprom leül velem szemben és 25 esztendei házasságunk dacára még mindig vannak olyan pillanatok mikor úgy véli, megtud nekem valamit magyarázni. Tehát az én édes lelkem nyomja a sódert, amíg én vele szemben az asztalnál disznósajtot csipegetek fehér-kenyérrel. Rémisztően konstruktívnak tűnök. Éppen átbeszéljük a felvetendő témát amikor a mondat közepén elhallgatok. Ujjacskámmal elkezdek kotorászni a képembe és kitépek belőle egy nem tudom micsodát. Nem tudom mi az, és nem is akarom tudni. Kirakom a tálcára, anya nézi öklendezve, és elakad a szava. Én attól rémülök meg, ahogyan ő megrémül. Te apa - kérdi, az a disznósajt része volt vagy a... Kenyeret tömök az arcomba, és rágnék de akkorát roppan valami a pofámban, beugrik valamire ráharaptam vagy csorbult Hollywoodi mosolyom. Azonnal elkezd szakadni rólam a víz. Berohanok a fürdőszobába és a tükör előtt könyékig turkálok a gambámban. Érdekes dolgokat szedek ki belőle. Miután végeztem élveboncolásommal megszámolom a fogaimat, meg van mint a 11. Szipromhoz kicsattogok az erkélyre, éppen dohányzik. Valamiért mellettem láncdohányos lett. Érdeklődöm, - hol is tartottunk a beszélgetésben? (052.)

Privát üzenet: "csókolnám a tested"Ne má?! - ráadásul nő írta. Még csak első ránézésre nem is az életunt (mikor üt már agyon egy kósza meteor) fajtából. Kezeim ropogtatom, gatyámban a herém egy erős de határozott rántással megigazítva - kicsit fel is szisszentem - amikor megérkezik a övetkező: "bocsi, nem ide" Igen?! Nem vagyok abban a korban hogy vállrándítás nem számít! (053.)

Elterveztem ha egyszer a hidraulikában probléma lépne fel, nem állna fel a pöpösöm, megveszem magamnak a Cutty-Sark vitorlásmodellt. Úgy elfog röppenni ez a maradék pár év jövő hét szerdától, észre sem veszem. (054.)

Véletlenül berúgtam. Másnap amikor kinézek az erkélyen látom amint Pisti a változatosság kedvéért vágja a füvet. Mióta fű nő a földön Ő vágja. Ellenben most a fű-színe kék. Pisti az Pisti, én meg másnapos vagyok. Mondom anyának - vegyél nekem ruszlit, az jó gyógymódnak. Hozza nekem a kis vödröcskében, ő már előre öklendezik olyan ronda a rohasztott hal. Letelepedek a vödör elé az asztalnál, belekóstolok, és bekapva a hal-felét - gyakorlatilag leszopva a torzóját, egy az egyben elhányom magam. Az ÉG SZERELMÉRE!!! -többit nem hallottam. Szipor mérges. (055.)

Teszek-veszek itthon. Imént kiesett a telefonom a zsebemből és landolt a ruhaszárító állvány mögött. Nyúlok be a rácsokon, megragadom a telefonomat, és húznám vissza a kezemet de nem jön. Rángatom az állványt, potyognak a ruhák, a bőr jön le a kezemről, miközben káromkodok és egyre elkeseredettebb vagyok. Szipor nézi egy percig küzdelmemet a világgal, majd hozzám lép. Apa, enged el a telefont. Engedelmeskedem. Majd szelíden a csuklómat fogva a szárító mellett a rácsokat három centivel megkerülve ráteszi a kezemet a készülékre. Felemelem a telefont mire Ő: "OLLÉ!" Erre én - OLLÉ! Mire Ő - OLLÉ! Kontrázok földöntúli ragyogással arcomon: OLLÉ! Jól van apa, most mennem kell, és megy vissza a konyhába. (056.)

Csipetnyi politikai-íz. Tegnap Laci-fiam csattog ki a szobából és kérdi - apa, hol a levelem? Laci-fiamról tudni kell, Ő egy olyan kocka amelyiknek egyik oldalát sem érni a nap! USB-re van kötve a számítógépén. Programozó a lelkem, ráadásul a múlthónapban invesztáltam bele komoly összeget a gépébe. Állítólag most a legnagyobb felbontásban is halálra tudja korbácsolni az ördögöket - nem érdekel mit játszik! Tehát kérdi: hol a levelem? -milyen leveled? - hát amivel majd szavazni kell. -nézek rá mint büszke szülő aki felelősségteljes embert adott a Hazának. Olyan srácot aki hajlandó a saját sorsát kezébe venni. Könnyek szöknek a szemembe, Szipor -feleségem - azt hiszi meghatódtam. Lackó! - eltévedsz az utcán! - rikoltom. Nem jártál messzebb az előszobánál 10 éve. Villamosok meg trolik járnak Nagymaroson! Látom megrémült másodszülött fiam megnyugtatom: csak vicceltem, különösebb változás nincs a 100-méterre lévő szavazóhelyiségtől az általa még múltból felsejlő úton kell haladnia. Leszámítva hogy a Józsi-kint hagyta a betonkeverőt az út közepén, és az ott van öt-éve. Laci - tapogatózom - ha nem vagyok Windisgrétz? - mi ütött beléd? Mondja nekem, nem akarja hogy megdugjanak minden nőt migráns emberek. Ismét könnyek a tekintetemben de Szipor rám szól, ne gúnyolódj! Jól van, szép gondolat fiam. Lehet hogy irigységből fogant, mégis szép-gondolat. Kimész az ajtón, át a villamos-síneken és kicsit jobbra. A leveledet elégettem állítólag nem kell hozzá. (057.)

Ülök a kocsimban egy parkolóban, elüt egy gyalogos. Ahogyan írom! Hallgatom a Mária-rádiót, semmi más nem jön be a Duna-kanyarban. Tehát ömlik a nyál az ájtatos fejemből, amikor átbukdácsol egy gyalogos a motorháztetőmön. Kiszállok, pár-másodperc alatt nézőközönségünk is akad. Emberem törölgeti a kavicsos pofáját, én meg a motorháztetőmet vizslatom. Horpadásokat és bevérzéseket keresve, lévén Suzukim van nem Volvo. Ekkor arra leszek figyelmes nézőközönségem csóválja a fejét irányomban. Közönségünk reakciójából le szűröm azt hiszik elütöttem az ipsét. "áldozatomnak" - is feltűnik, kezdi magát nyeregbe érezni. Felordítottam tisztán és érthetően, rámutatva a csókára: "Ő volt a hülye!" (058.)

Megkaptam bankomtól az új bankkártyámat. Előszedem az eddig használtat, fiókot feltúrva ollót keresek. "Frigyest" megtaláltam (nálunk minden tárgynak neve van) Frigyessel - azaz az ollóval körömnyi darabokra vágom a kártyát. Tuti hogy ezzel senki sem fog visszaélni! - jelentem ki diadalittasan magamnak, majd filctollal írnám a nevemet a másik kártya hátoldalára, de azon ott a név. (059.)

Az 1956-os évfordulóján hallgatom a rádióban a spontán betelefonálókat. Kiemelem - spontán betelefonálók! - nem alaposan összeválogatott riportokról van szó. Az egyik betelefonáló meséli, átrohant az utcán és egy géppuskát felkapva a vállára (Rambo-filmekből nem tűnik ki hogy azok annyira nem is könnyűek) elkezdte lőni a Szovjet-repülőket amik bombázták - higyjük el! - Budapestet. A másik betelefonáló feltépte a Szovjet-harckocsi tetejét, kirángatta a kiskatonát, és megpofozta majd hazazavarta a srácot. Én meg mindjárt berosálok. Csak nekem van ilyen unalmas életem? (060.)

Ma egy elkeseredett vásárló a hentessel értekezett. A háttérből szemléltem őket, és a hangsúlyából ítélve a vásárló tényleg nem volt bunkó, agresszív, az "elkeseredett" a jó jelző. Tibikém - így a vásárló - megtudsz győzni nyalom a töködet hogy azért sárga a hús, mert naposcsibék stb.stb. Annyira szeretlek hogy azt is elhiszem neked azért zöld, mert a neonok-fénye úgy világítja meg azokat. Végtelenül bírlak, ezért mikor az ebéd elfogyasztása után 30 perccel okádok azt is betudom a munkahelyi-stresszemnek. De figyu! Ez olyan kék - felemeli a csirke szárnyat - mint a kék-mufurcuk a sárga-tengeralattjáróból. Kérlek ne mondj semmit hogy mi az oka! (061.)

Biztonsági-őrként visszatérő kegyként élem meg a sorstól, hogy műszakvégén hazafuvarozhatom a csajokat a boltból. Eleinte megkérdezték - hazaviszel Zolika? - de aztán hamarabb bent ültek az autómban, mint én. Mivel mind dolgos rendes munkaerő, ezért a munkahelyükön nincsen idejük pletykálni. Ne tud meg mi történik egy zártterű kocsiban hazafelé?! Mint a dél-amerikai énekes madarak. Csak jelen esetben jóval hangosabbak, meg színesebbek témaköreik alapján. Megfigyeltem, tulajdonképpen ez nem beszélgetés, hanem öt-irányból hat-fajta előadás. Nyomják a sódert, de egyiket sem érdekli az esetleges reakció arra amit mondanak. Ne adj isten a másik mondandója. Így mikor útközben elordítom magam "KÚRUNK!!!??? " - arra sem figyelnek fel. Amikor kirakom őket és rám köszönt a jótékony magány, végre megindulhatok hazafelé ellentétes irányban azzal, ahová őket vittem. Imádom a csajokat! (062.)

Állok sorban a pénztárnál közeledve a pénztáros-hölgy felé látom a kitűzőjén, Hajnalka. Emlékek rohantak meg. Életrajzíróim előtt nem titok, ha lánynak születek Hajnalka lettem volna. Odaérve a hölgyhöz köszönök, felteszem a röntgengépre a tálca sörömet és mondom: - Hajnalka kedves, ha lánynak születek, Hajnalka lettem volna. Mire Ő : én pedig Miklós, ha fiúnak születek. Nagy szemekkel meredek rá és mosolyogva mondom: - tehát Zoltán lett volna, micsoda véletlen, én is az vagyok. Erre Ő: - Miklóst mondtam. Nagyon szép név. Tetszik tudni hogy a Zoltán "fejedelmet" jelent? Nem beszélgetett tovább velem. (063.)

Biztonsági-őri létem során önhatalmúlag átyolgatom-pátyolgatom hölgykollégáim lelkivilágjait, főleg mikor párkapcsolati problémáik vannak. Természetesen első ajánlatom „dugunk? " - ejteni szokták, amit követően igyekszem tényleg segíteni rajtuk. Múltkor egyikőjük nagyon maga alatt volt. Meséli miért ugrana a legszívesebben fejest egy cséphadaróba. Kilátástalan életét ecseteli, és a számára megfelelő férfit emlegeti mint ideát. Nem rakta magasra a lécet. Komolyan megsajnáltam. Mondom neki - Éva kedves. Ne csüggedj. Ne szomorkodj. Soha nem tudhatod mit hozhat a holnap. Nem szabad elkeseredni. Sosem tudhatod ha nyílik a fotocellás ajtó, ki lép be rajta. Erre abban a pillanatban nyílik az ajtó és belép a nem véletlenül erősen húgyszagú Bandi, totál berúgva káromkodva. (064.)

Sziporral sétálunk a Duna-parton és látjuk egy faszi fekszik a csónakban. Szipor azonnal közelebb megy - én meg távolodok nehogy segíteni kelljen ha rosszul van. Lényeg a lényeg a faszi egy WC-pumpával pumpálja a vizet. Első gondolatom - ez tök hülye! Szipor sem egy vérbeli horgász, tanácstalanul nézzük a folyamatot. Szipor kérdi - apa, mit csinál? Megbruggyant lelkileg - válaszolom. Később megtudtuk - nézünk National Geographic-ot - hogy a harcsázáshoz művelik ezt és kuttyogtatásnak hívják. Legközelebb mikor ismét arra sétáltunk és szembesültünk a folyamattal elkezdem magyarázni a páromnak ... - tudod anya, ezt hívják kuttyogtatásnak. Azért csinálják hogy -fogd be a szád, így anya. (065.)

Imént úgy véltem Szipor megadta magát a sorsnak. Történt pakoltam a fát a cserépkályhába, vastag parázsra. Az egyik hasábot rossz helyre raktam tehát kiszedtem, és mielőtt eldobtam volna a ruhásszekrény irányba a lángoló husángot, felordítottam. Mindezt Szipor mogyorót hámozgatva unott arccal szó-nélkül nézte végig a konyhából, egy széken békésen ücsörögve. (066.)

Azt mondták a kövirózsa nagyon jó a fül-fájásra meg a fejnek nyavalyáira. Kövirózsám nincsen, de 56 különböző gyógynövényből álló kivonatom van. Befecskendeztem a búrámba a neve az elegynek Jagermeister. Rátoltam kettő-sört, szemfüles matematikus gyerekeim szerint négyet, és vígan szökdécselni kezdtem a lakásban aminek következtében az elegy felrázódott, földöntúli fényt kölcsönözve arcomnak. Ha valaki tud akciós eladó fejről - az sem baj ha emberé volt - írjon rám privit. Unom a mostanit. Szökdécselésemhez: állítólag bal-kezem a bal-lábammal, jobb-kezem a jobb-lábammal lendül egyszerre ami kissé szokatlan, de látványos. (067.)

Tegnap a "csurin-gépről" tartott előadást Zoli-fiam. Először azt hittem marhul, de tényleg létező dolog. Szabályos tudományág. Programozó-matematikusként még élvezi is. Ki jött a konyhába papírlappal, és jött a többi gyerek is. Ülök a magam békességében az asztalnál, lötykölöm fejembe a söröket, és a gyerkőcök elkezdik lerajzolni papírlapra a működési-elvet. Tulajdonképpen mintha idegen nyelven beszélnének. A névelőket értem az egészből mint "a" meg "az" Szipor figyel, nézi a papírlapot szó-nélkül a maga édes pofijával hol a papírlapot hol a gyerek arcát fürkészi. Én somolygok magamban, állítólag ROHADT gúnyosan tudom művelni és fröcsög a nyál a fejemből ahogyan vigyorgok. Ekkor Szipor ezt mondja. "Tehát onnan kell alapul venni a ..." - és itt mintha csőből hallanám a szavakat, olyan távolinak tűnnek. Szipor mondja és mondja, a gyerek nézi az ábrát hallgatja az anyját, és kettő-másodperc múlva mondja: - igen anya, pontosan. PONTOSAAAAN!!!??? - ordítok mint egy herélt ... ANYA! TE EZT NEM ÉRTHETED! - értette. Halálra rémültem ... (068.)

Váci-bevásárlásból jövet megállunk a ház előtt, és pakolunk ki a csomagtartóból. Szipor fog egy nagy ládát tele apróságokkal mint liszt, cukor, mosópor, öblítők, tészták, tetején egy tálca sör, annak a tetején kettő-szatyor, és a harmadikat annak füleivel éppen illeszteném anya ujjacskájára mikor fel-kiállt: TE TELJESEN HÜLYE VAGY?! Úgy felfújta a pofiját, azt hittem komolyan orrol rám. (069.)

Tegnap Sziporral kiültünk az erkélyre sörözgetni. Fogott egy apró rongydarabot, és a virágok leveleit elkezdte törölgetni a sörrel átitatott rongydarabbal. Szipor szereti a muskátlikat. Nézem a folyamatot ahogyan lelkem-szottya ténykedik, és nyakamat megnyújtva párom-felé (állítólag látni kell, olyan idétlenül művelem) kérdem: Anya, micsinász? Szebbek lesznek a levelek tőle fényesebbek, - mondja Szipor. Mihelyst ezt kijelenti azonnal meghúzom a söröskorsómat, és fél liter nyomban betölti gótikus szájpadlásomat garat és szemüregeimet, nem nyelem azt l! Megrázom a fejemet hogy az elegy semmit se hagyjon ki, ami következtében fuldokló roham tör rám. A sör az orromon keresztül takonnyal vegyítve zúdul vissza a tátott pofámba, miközben levegőt kapkodva sugárban nokedlit okádok. A folyamat részeként levegőhöz jutva utca legnagyobb döbbenetére szóhoz jutok, ezt kérdem: Anya, fényes lett az arcom és a szemem? (070.)

Tegnap kerti-buliban voltam. Holtmákra ittam magam (értsd: talaj-részeg) Leheveredve egy lépcsőn elkezdtem simogatni egy tüneményes pofival rendelkező négylábút. Mondom a háziasszonynak - te Kati! ez a gyönyörűség úgy néz ki mint egy kiköpött róka, meglehetne zabálni, aranyos! Kati válasza: az egy róka. (071.)

Mondom anyának - nézd! - milyen gyönyörű! - amikor elsétál mellettem a szobában az erkély felé egy hatalmas lavorral ami tele van teregetésre váró ruhákkal amíg én internetezek. A fotón a 398. Bombázó Csoport 601. Bombázó századának egyik B-17-es repülő erődje (3O-T). Szipor megtorpan, nézi a képet és kérdi - mi az apa, rakéta? Mire felccsattanok - "NAGYON BUTA VAGY ANYA! NEM TUDSZ MEGKÜLÖNBÖZTETNI EGY REPÜLŐT EGY RAKÉTÁTÓL !? " - és rángatózik a fejem a nyakamon miközben a röhögés rázza felső testem ami a pluszsúlyomnak köszönhetően annyira nem szép látvány na meg körülöttem minden csupa nyál lett. Szipor válasza - arckifejezését fantáziádra bízom - "megtalálod a krumplit a konyhaasztalon azon hagymák mellett amiket megkérlek pucolj meg ! Néha olyan ügyetlenül és nem túl okosan reagálok... Majd jövök. (072.)

Tegnap esti rock and roll után felborultam, lihegek, majd nagy tekintettel Szipor-ra meredve mondom: paprikás-krumplit kérek kovászos uborkával (az volt a napi-menü otthon) Anya rám mered - most kezdjek el neked szervírozni... ? A LŐCS AZ JÓ VOLT, MI???!!! (méretét illetően mutatom alkaromat) ... az a tekintet ... (073.)

04.20 perc, indulok a kocsimhoz amikor látom a szomszédom áll a ház előtt a koromsötétben és nézi az eget. Lassan mellélopakodom, suttogva jó-reggelt kívánok, és már ketten nézzük az eget. Ja a koromsötétben. Ma sütni fog a nap - mondja Pityu, és megnyúlik a nyaka. Ezáltal milliméterekkel de távcső gyanánt jobban rátud fókuszálni a nagy büdös fekete sötétségre. Erőltetve én is belemerengek a semmibe és megjegyzem: nagyszerű nap lesz a fűnyírásra. Arra nem - feleli. Azért mert nem leszek itthon hogy hallgassam egész-nap? - érdeklődöm mire Szipor, gyere apa mehetünk. Miért kell kötözködnöd hajnalban? - kérdi anya. (074.)

Anyával viharzunk ki a lépcsőházból a kocsi-felé amikor félúton rám szól. Apa, láttad a Pistit mit csinál? Anya Ha nem akarsz jönni maradj, de 10 perc és bezár a pékség. APA! - a Pisti lehet rosszul van! Nem láttad mit csinál? Már az autó mellett állunk, hullanak a levelek, szitál az eső és könyörgök - anya, menjünk már ... Apa! - a Pisti rosszul van szerintem! Ne mond hogy nem érdekel ?! Nézd meg mit csinál! Láttam! - így én, kaparja a falat. Na és? Lehet az emésztéséhez kell. Menjünk már... ! Szipor karon fog és húz vissza a lépcsőházhoz. Kissé lemaradva de jövök anya mögött. Szia Pisti - köszön anya mire én - mehetünk? kibeszélgettétek magatokat? - Apa, a Pisti karmolja a falat! Mint egy macska ... ! Nem, a macska nem így szokta az isten szerelmére lekéssük a pékséget! Pisti jól vagy? - kérdi Szipor a macskától - jaj maradj már, a Pistitől... Pista-bácsi - így én némi maró gúnnyal hangomban - mond már meg Katinak - Kati a Szipor - mi a bánatot csinálsz mert aggódik érted. Pisti mondja - fáj a háta. FÁJ A HÁTA! - ordítom, mehetünk már ? (egyébként kezdett érdekelni a sztori engem is, de nem akartam érdeklődést tanúsítani a következő lépés az lenne hogy segítsek ha pl. infarktust kap a szomszéd) Pisti mutatja a tenyerével hova akar felmászni, jó magasra... Azt mondja a Pisti, ha fáj a háta az orvosa szerint a fal mellett kinyújtott karokkal másszon felfelé, és a testtartása által a gerince kiegyenesedik, nem fog fájni a háta. Pisti - kérdem - azt mondta az orvosod hogy mássz fel a falra vagy azt, hogy annak mentén nyújtózkodj? Pisti elmélkedik, hol rám néz hol a falra. Azt mondta hogy nyújtózkodjak - dobja ki az aduászt. Akkor azt csináld! - és elmarom anyát végre valahára elindultunk. Itt a vége fuss el véle. (075.)

Imádom azon ismerőseimet, akiknek kissé fura az időérzékük. Mikor felhívnak - mert fontos nekik! - úgy ledarálják mondandójukat hogy vissza kell tárcsáznom őket tulajdonképpen mit is akartak közölni? Amikor visszahívom őket, már sokkal közlékenyebbek, részletgazdagabbak. Le sem akarják tenni! Náluk már csak azokat bírom jobban, akik SOHA nem veszik fel a telefont, és SOHA nem tudom őket leszúrni érte mert jobbnál jobb alibikkel rendelkeznek. Ők azok akik fordított esetben szinte beleüvöltik a kagylóba "HÍVTALAK" ! - ha én például nem vagyok elérhető azonnal pl. klozeton ülök mert fosok, s egyebek. Bevallom, ezen poszttal kissé hajazok Márai-bölcsességeire. Kobra-röpke: az élet getvályságairól ... (076.)

Tegnap látom megy Zoli-fiam a WC-re mikor elé-ugrok és kérlelem - Zotyika, csak pisilnék gyorsan ... - mire Ő:- persze Apa, menjél csak, és leül egy székre kivárni azt a pár másodpercet. Ajtó bezárós és én elkezdem rekedtem ordítani: Áll egy ház New Orleans-ben "Felkelő Nap" így emlegetik, hány szegény fiúnak lett már a veszte, Istenem, tudom én vagyok az egyik. Megered a zuhanyzóból a víz, és zuhanyzásom végeztével kb 20 perc a fürdőszobában előre gondosan elrejtett bugyimat magamra öltve diadalittasan kivonulok. Apa - azt mondtad csak pisilni mész be? - így a kölyök, mire én: HAZUDTAM! (077.)

Tegnap nógat egy igen régi ismerősöm - most mond meg Zoli! szerinted!? Nem sikerült titkolnom hogy nem köt le a beszámolója, és ezt észre is vette rajtam. Ha okosabb lennél nálam, azt a képembe vágnád! - dobja az adu-ászt. Itt megért megtorpannom egy pillanatra. Nézd azt a bogarat a falon - mutatok az ereszen mászó lényre. Okosabbnak tartod magad nála? Igen ... - tétova felelete. - akarod vele közölni? - és távoztam fennkölten mintha egy filmkliséből léptem volna ki ... (078.)

Gyerekkori barátomnak apukája elhunyt vagy 15 esztendeje. Mondom a barátomnak - te, én szoktam látni apukádat. Igen - réved el a tekintete, valóban akit nem felejtünk el, az továbbra is velünk marad. Közelebb húzódok a haverhoz és suttogom - hülyének fogsz nézni, de a Nagymarosi CBA-ban vásárol hetente kétszer. Mikor meglát mindig eloson bujkálva. Eleinte rémültebb volt hogy felismertem, de már hozzám szokott. Tudom - így a cimborám, éltében is mindig a frászt hozta ránk... (079.)

Főnököm felé intézet szózatom: " Pesta! A szeretném ha én keresnék a legkevesebbet és nálam mindenki többet! - mondásomat a fiaimra értettem otthon, nem a boltban elfoglalt státuszomra, a bőr hűljön a nyakadra! " Szerintem kifogom magam rúgatni. (080.)

Le nem írom melyik rádió népművelő műsorában riporternő kérdésére anyuka válaszolja: bizony, édesanyám sváb-asszony lévén már igen korán megtanított minket a házimunka fontosságára. Eleinte csak harisnyák hajtogatásáról volt szó. Riporternő nyálas hangon kérdi anyuka nyolc-esztendős Zselyke-lányát: kis-csillag, szoktál segíteni anyukádnak a házmunkában? Zselyke valami leírhatatlanul aranyos cérnaszálhangon meséli: - igen szoktam segíteni anyukámnak ruhákat hajtogatni! Ha majd nekem is lesz gyerekem tudjam neki mondani hogyan kell egymásra rakni a szép ruhácskákat... Ezen műsort autóban hallgatjuk Sziporral miközben haladunk. Szipor látja erősen csóválom a fejemet ... - mire gondoltál...? - kérdi anya. - á hagyjuk, felelem és sokatmondóan kémlelem a forgalmat. - mondjad mire gondoltál? - kérdi ismét anya. - Zselyke nyolc-éves és már a kúráson jár az esze... - HÜLYE! - vágja rá Szipor. - ja, meg még hülye is! - értek egyet ... (081.)

Imént bedobom a mikróba a paprikás-krumplit, mindet kiszedtem a lábasból, és bekapcsolom. Miközben melegszik besétálok a szobába és kérdem Laci-fiamat: "kérsz paprikás-krumplit?" Válasz: - majd igen, de egyél belőle rendesen. Amilyen kimérten besétáltam a szobába úgy sétálok onnan ki (szemeim szűkek mint a rókának) és az üres lábast már rakom is vissza a hűtőbe miközben sziszegem: "eszek belőle rendesen, nyugi ... " Megmelegedett, kiszedem és belapátolom. Iszok rá egy pohár vizet, és lesem a Lacit. Vagy 15 perc elteltével Laci megy a konyhába, hallom nyílik a hűtő, lábas fedél zörren, majd csukódik a hűtőajtaja. Visszajövet elsétál mellettem a szobában én póker arccal a számítógép előtt ülve az Ózdi kohászat történelmét olvasom, mert érdekel ... (082.)

Pisti az esőben is elektromos fűnyíróval dolgozó szomszédom történeteiből aki metszi a diófákat, és a társasház előtti padokat. Tudtad hogy egyiket sem kell metszeni? Tegnapeste beállok az erkélyem alá a kocsival. Kissé kiégve tápászkodom ki belőle mivel néha megviselnek a munkahelyemen telített napok napi 15 órában. Pisti kerékpárral érkezik a zuhogó esőben. "Rohadjon meg minden autós! " - üvölti. Szevasz Pisti - reagálom le intelmét mely biztosan nem rám értendő. Rossz szokásom volt korábban hogy erre a "rohadjon meg minden kerékpáros" sal válaszoltam. Szipor szerint Pisti nem rosszból mondja amit mond, és leszokhatnék már róla hogy tartalmat keresek előadásaiban. Megyek a lakásom-felé mire utánam kiállt: - várj meg Solymosi! Teszek pár lépést az oltalmat adó eresz felé de megint üvölti! VÁRJ MEG! Megvárhatlak az eresz alatt ahol nem ázok szarrá? - kérdem. Pisti irántam kegyelmes mert megengedi, miközben a ház előtti követ forgatja a zuhogó esőben amit pár nappal ezelőtt Ő maga cipelt oda. Szipor szerint ne keressem a miérteket. Szipor nagyon okos asszony. Állok a fal mellett pont a konyhám vonalában, fejem felett húsleves illatát hordja a páraelszívó ügyködése kapcsán a szél. Elmerengtem, mennyivel más lenne pár méterrel odébb a melegben családom körében vacsoráznom mint várni ezt a barmot aki valamit szeretne közölni velem. Beforgatja a követ abba az irányba amerre állt az mielőtt hozzányúlt, majd mellém lépve hadarja. Majdnem meghaltam! Nézem őt, majd felnézek az égre suttogva egy "miért? " -et de folytatja. Állítólag, megakarta ölni egy autós. El akart ütni? - kérdem mire ő nem, rávilágított az utcán egyenest a szemébe. Azt az olyan anyját! - szakad ki belőlem. Minden autós rohadjon meg! - mondja. Gondolom ez a családodra nem vonatkozik? - kérdem. Persze hogy nem - veti közbe - és a Suzukisokra? teszek magamra vonatkozó feszegető kérdést. Solymosi! - folytatja (nem mondta hogy rám nem vonatkozik) haladtam az úton és szemből rám világított egy autó amiért le kellett állnom és közben nekimentem egy járdaszegélynek. Biztos megakart ölni? - kérdem. Nem láttam semmit! - sikítja. Lehet csak más szögben lógott a fejed - utalok esetleges okra de nem vált tetszésére ezért kiegészítem - mert zuhog az eső! tudod ... Nem, ez megakart ölni! - hol vannak ilyenkor a rendőrök? Szerintem a rendőrségen - és itt levágta tiszteletlenségem ami kapcsán a "hagyjál békén nem érek rá veled beszélgetni" szózattal lepattintott. Hallottam az esőcseppek kopogását a csatornában, és távolodó sziluettjét néztem Pistámnak. (083.)

Munkahelyemen meglátogatott az ó-év utolsó napján a főnököm és kérdezi fogyasztottam ma alkoholt? Már azt hittem semmit sem kapok! - lelkendeztem, mire elővett egy szondát. (084.)

Január elsején mindig nyugodt vagyok. Ilyenkor a szemetet se viszik ki a lakásból. (085.)

Kobra röpkéi

2019.04.05